Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-31 / 247. szám
KiimüJSKG 6 194S. OKTÓBER SL Gyémánlliölcsők Irta í Dr. Kémelli Kálmán A Szabadkán meg jelend ^Kalangya“ cimü folyóirat 19ţS. október 15-én megjelent számából vettük át a jósseffalvi csángók papjának, dr. Németh Kálmánnak ezt a szép Írását. Vájjon miféle fából van faragva a bukovinai bölcső? Gyertyánfából? Rrzáafából? Vagy valami dusanvirágzó ‘ermőfából? Miből faragták, hogy benne tízszeres az áldás és amig egy emberpár itt megöregszik, addig némelyik tizennégyszer is ringat gyermeket a bukovinai szent bölcsőben. Ilyen bölcsőt én 1912- ben láttam először, amikor Barssay Andor és Barcsay Adorján bukó /inai székelyeket telepítettek Dévára és Ciernakereszturra. Besztercén vitték k-resztül a kedves karavánt. Az alsókülvárosi platánok alól pillantottam meg a kánikulai porban vágtató kétszáz kocsit. Mintha égigérő templomi füstölők alatt vágtatott volna át a városon a vihartól kisért, porfelhős csapat. Milyen különösek voltak ezek az ernyős kocsik. Gyékény helyett háziszőttes, színes szőnyegből varrták a rögtönzött kocsisátort. Az ernyőre rá voltak kötözve kívül: székek, bölcsök, bögrék, bokályok. aranyrámás szentképek. Hiszen belül a kocsiban kellett a hely a kicsinyeknek, akiknél szebb angyalt Murillo se tudna festeni. Mozgó kápolnának nézted volna a kocsit, ha nincs köztük II. Rákóczi Ferenc életpagyságu képe. Ahogy rázta a kocsi a Fejedelmet, szinte életre kelt a villogó képüveg alatt. Mozgott, magyarázott. Mutogatta az irányt a jobbkezével. A kép kitárt balkeze rámájával együtt egy bölcső deszkáját kocogtatta. Az odakötött üres bölcső is ringott a sátoron, együtemre a Fejedelemmel. Kisdiák voltam, versenyt futottam a kocsihoz tartozó kiscsikókkal és kíváncsian kérdeztem egy szekerestől: — Bácsi kérem, maguk a bölcsőt is viszik Magyarországra? — Igen. visszük. Kell a bölcső, mert abban gyűl az erő. Ezeket a szavakat én akkor éppen úgy nem értettem, mint ahogyan manapság nem is akarom érteni a beszédet, amikor az „egyke problémájáról“ cikkezik egy rögzött agglegény. Vagy amikor régi liberális korok újságcikkeit melegítik fel a „harmincmillió magyarról“. Nem tudom meghallgatni, mert a szép cikkeket olyan időben Írták, amikor kivándorló magyaroktól roskadoztak a fiumei hajók. A cikkek annyira szépek, hogy 12 millió mindjárt el is olvadt a gyönyörűségtől. Mit használ a szép cikk. ha abban az időben nemcsak az olvasó szája maradt nyitva, hanem a kárpáti szorosokat is nyitva felejtették az idegen beözönlések számára. A szaladástól kifáradtan aztán csak néztem, néztem az ut közepéről ezt a lekefélt ruháju tiszta karavánt. Mégcsak nem is sejtettem, hogy valamikor papjuk leszek és megértő szivek segítségével én fogom hazasegiteni Bukovinából a többi bölcsöt, hogy ezután ne Kanada, ne Bolivia és Brazilia számára termelje gyümölcseit a dusvirágu termőfa. Tizennyolc év múlva lettem lakója a bukovipai medencének, az Etelközi-i óriásbölcsőnek. Hadd mondjam el első megfigyeléseimet a bölcsőóriás kicsiny fiókáiról, a józseffalvi kisbölcsőkrőí, amelyeknek közelébe havas, lucskos téli estén érkeztem. Józseffalván olyan plébániát kaptam, amelyiknek nem volt már gazdája és nem volt kitől átvenni. Nem volt a plébánián senki és semmi, csak egy ottfelejtett éhes farkaskutya Etelt szimatolt a táskámban. Hozzámszegődött és el is csalta a vacsorámat. Egy Mária-kép a rongált falon, ez volt a lelkészség egyetlen vagyona. De ez a kép már bölcsődal volt. Gyertyaszentelő Szüzmáriáját ábrázolta két Ferikével, amint a templomban megköszöni gyermekét. Fehérfátyolos asszonyalak. akire felnéz a szivére szorított két kisanya, két gerlice madár-Padlóhoz ragasztott gyertyám vibráló fényében mintha elevenkedni kezdene a két madár és azt mondaná: —- Mária, mi áldozati madarak vagyunk, piroscsőrü. rubinszemü kksi gerlék. Madárbörtönbe fogott a rideg galambárus, aki pénzért kínál minket véres áldozatokhoz. Ha fehér kezed elenged minket, akkor bizonnyal meghalunk. Sakterkéstől véres lesz a galambruha, piros vér hull a mentére. Elnémulnak és nem lesz itt több gerlicebugás. Úgy meg vagyunk ijedve, éppen mint le. Isten gerlicéje, akinek most mondta el az öreg Simeon a jövendölését: „Hét tőr fogja átjárni a szivedet a Fiadért, akinek sokan ellene mondanak“ , . Meg vagy ijedve, érzik a melleden. Talán már hallod is Kaifás pincéjének patkányait cincogni a Fiad körül. Mintha már tintába bukott volna a mi fehér toliunk, hogy egy uj evangélista megírja vele uj szenvedések történetét. Vigyázz reánk fájdalmak édesanyja, mi is áldozatok vagyunk. Le kellett volna feküdnöm, de párnám nem volt, csak a fejem alá húzott józseffalvi anyakönyvek. Kemény volt, nem tudtam elaludni a földön. Felültem, az anyakönyvet széjjel nyitottam, hogy alvás helyett a kétszáz évig magára hagyott hűséges bukovinai törzs történetével ismerkedjem. Az anyakönyvek mindent elárulnak a józseffalvi bölcsők múltjáról. Legfelül van a halottak könyve. Akárhol ütöm fel a halottak könyvét, ez a furcsa szó ötlik szemembe: ,,dettó“... Mit jelent ez az átkozott szó, amelyik ezerszer is előfordul abban a rovatban, ahová a halál okát jegyzik? Dettó! . . • Valami gyermekgyilkos ördög ez a dettó? Hernyó ez vagy pedig kígyó? Roszszabb annál: torokgyík. A bukovinai virágos fának egyik férge a sok között. Apák, anyák hüvelykszoritója, lélekrázó gyötrelme. Üssük csak fel a könyvet találomra. Itt egymásután 79 „dettó“ van a rovat vezetőszava, a difterla alatt. Vagyis 79 gyermektemetés egymás után ugyanazon a héten a legkisebb magyar faluban- Hozzá még ez a falu csak felerészben volt magyar az alapításkor, s ezt a fél falut is kivándorlások és hazatelepitések úgy elsorvasztották, hogy egyik alkalommal mindössze 13 család maradt Józseffalván! Igen ám, de a szent magyar bölcsök segítségével újból kinőtt a néhány családból a magyar falu. 'Másokat is magába olvasztott és termőfa maradt ebben az orvosnélküli világban, bár hernyók, torokgyíkok ették, harapdálták. Nézzük most csupán ezt az egy ellenséget: — 1867-től 75-ig. tehát 8 év alatt 113 magyar gyermeket ölt meg Józseffalván csupán a torokgyík, holott a himlő is elvégezte a magáét. Nézzük csak a házszámok royatát. hogy mégjobban megijedjünk. A 33-as ház gazdája 3 gyermeket temet egyszerre, ugyanúgy a 182-es is. Erős János két fiút temet, másik két magyar gazda három-három fiút temet egyszerre. Márton Ataléknál két kis koporsó van a házban ok'éber 12-én. Péter Ferencéknél három gyermek fekszik halva, a hétéves Ágoston, a hatéves Szabina és a négyéves Katica- Két nap múlva ugyanaz a gazda temeti negyedik gyermekét. Joákimot. Ijedten csapom be a halottak könyvét és a születő gyermekek könyvét nyitom ki, valamint a családi kimutatások pecsétes könyvét, hogy meggyógyul ion * szivem. Üssük ezt is fel találomra, pl. a G betűnél. Nézzük csak: Gál Jánosnál 10 gyermek van, Gál Márkusnál 9, Gáspár Áronnál 10, Kató Ferencnél 8, Kató Lőrincnél 14. Küsmödi Lázárnál 8, Kovács Jánosnál 10, Kovács Györgynél és szomszédjánál egyenként 12, Kovács Sebestyénnél 9, Kőnig-Király Ferencnél 8, Márton Jánosnál 13, Mészáros Kelemennél 12, Mezei Alajosnál és Mezei Domokosnál 9—9, Pap Jánosnál 13. Egyenként 8—8 gyermek van a következő családapák neve alatt; Péter Ferenc, Péter Domokos, Péter Sebestyén, Péter József, Péter Mihály, Péter Pálnál már megint 9 a gyermekek száma, Péter Jánosnál 11, Péter Lőrincnél és Istvánnál 7—7, Szermán Andrásnál 12. Nézzük most a V betűt. Várda Jánosnál 9 gyermek van, fiánál Várda Ppngrácnál 12, Várda Antalnál 11, ifj. Várda Jánosnál 10, egy harmadik Várda Jánosnál 15, Várda Antaloknál pedig 11 gyermek csüng a drága termőfán. Ezt a könyvet is becsuktam. Aludni próbáltam, négyszáz kilométer volt mögöttem, de most már a kíváncsiságtól nem tudtam elaludni a padlón. Vártam a reggelt, amikor a vértetütől és hernyótól rágott, fagyosszentek hidegeitől dermesztett és mégis virágos magyarfát meglátom. Az öblös torony alja a szoptató édesanyák helye a harangok alatt. Hiszen kisbaba ürügye alatt nem maradhat el a székely asszony, mert akkor Isten házát soha meg se láthatná. A karonülő gyermekek innen is beléörvendkednek a pap , szavába, aki azonban ilyenkor nem szokott farkassze.net nézni a publikummal, hogy: — Vigyék ki kérem a gyermeket a templomból! A miénkhez hasonló édes gyermekhullámot láttam Hadikfalván is. Kalákagyóntatásra mentem és a zsongó kaptárzsivajt már a hegy alatt meghallottam. Éjfél is elmúlik, mire a templom négy sarkában lila stólával görnyedő papok el tudják őrölni a padokból kipuposodó piros búzáját a jó Istennek. A vén harangozó, a süket Gergely vigyáz a gyermekek szinte áttekinthetetlen seregére az ő házas nyolc fia segítségével. A vén góbé kezében pókhálószedő bot van, fiai pedig légycsapókkal fegyelmezik a nyüzsgő, aranyos bandát. Hogy mennyi szivvidámitó tréfa születik és mennyi bibliai madár csattog ebben az emberi berekben, arról most nem beszélek. Hiszen nem a „Gyermekszáj“ cimü lap rovatnak akarok én most anyagot adni. Célom ínás természetű és hogy ennek a célnak mindjárt közelében legyek, azért hallgatóimat most a józseffalvi tűzhöz viszem. 144 égő bölcső drámai fényénél mutatom be a szülői szívhez szeritett gyermekarcot. Hallgatóim már tudják, miképpen gyűlt meg rámájában a iózseffalvi bölcsők felett vigyázó őrzőangvel. Nemcsak a bölcsőt hagyta cserben, de még azt is szemközt fröccsentette a forró ráma közül az üvegtörmelék, aki mentéskor a kisbabát a bölcsőből kiemelte. Ebben az időben a társfaluk, nemcsak kenyeret hoztak nekünk, hanem névsorokat is: Például: — Én, Lovász Miklós, három hajléktalan gyereket kérek, Isten dicsőségére fölnevelném. — Én, Ömböli János egy gyereket kérek és egy léjánkát, református v agyők, de vallásában sem bántom. Express levélben erdélyi árvaházak összesen negyven gyermeket Kértek, de majdnem olyan feleletet kaptam az égettektől, amilyet az andrásfaivi szekereseknek adtak: — Inkább vegyék vissza a ió testvérek azt, amit adtak, csak azt ne kérjék el, ami a legdrágább nekünk isién után és amit az Isten vigasztalásnak meghagyott. Ebben a percben szeretném, ha a hangszóró valami csillagszóró is volna és szövegillusztráció céljából hallgatóim szobájába tudnék küldeni bukovinai csillagot, gyermekszemet. Talán a kilencven kisbaba közül választanék csillagot, akikről az égés első órájában azt hittük, hogy szénné váltak, mert eltűntek. A templomban találtam meg őket, amikor aranybatyu volt a hátamon és i szentségtartóval meg a kelyhekkel szaladtam a szabadba. Csöndességben ott térdellek, guggoltak a padok között, mint valami jámbor nyulacskák. Csöndesen viselkedtek a kicsik, mint később a többi kisbaba a nagyerdőben és a gránicon, amikor még menekültügyi alapon úgy szökdösött át a nép Magyarországra a téli sálban. Bizony zavarban voltak a nagyok, mit is mondjanak papír nélkül a szigorú határvadászoknak. A négyéves picik feleltek reszkető arcocskával, hidegtől kicsipett orrocskával a szepegő öregek helyett: „— Menünk Magyarországba.“ Péter János kicsifiának két szép szemét szeretném közvetíteni abban a pillanatban, amikor hozza a Szent Lászlóképet az égő házból. Soha el nem felejtem. Lépdesett szaporán kifelé forró zsindelyszag és parázs között. Nem is látott, hasáig ért a kép. A szentből és a gyermek meztelen lábából egy édesen futkosó kettősség állott össze. Megbetegedett, kornyadozott, az apja ölben hurcolta egyik orvostól a másikig: „— Gyógyítsák meg a kicsi fiamat, mert az olyan vót a tüzbe, mint a fürge méhecske. Nyolcszor szaladt be az égő házba, a szentképeket és a fényképeket is kihozta a falról.“ Igen, gyermekei „szép szeméért“ bontott nehéz időben és szinte a saját felelősségére vándorszárnyat a bukovinai magyarság. Megindult, mindent otthagyott, de még nem tudta, szívesen látott vendég lesz-e? A bölcső jövője, a gyermekjövő volt az a lelki korbács, amelyik már a hivatalos telepítés előtt rajzást csinált ölbekapott gyermekeivel, akiknek magyar iskoláztatása nagyobb érték volt a szemében, mint a maga építette ház, a verejtékkel összeragasztott oirtok. az ősi földdarab, az apai sir, a templom és a tájék, amelyikhez hozzászokott a szeme. A józseffalvi telibölcsőket egy hadirokkant székely bognár faragta, akivel kínos körülmények között ismerkedtem meg az odaérkezésem után vaiő napon. Vasárnap volt. Ilyenkor a bölcsőcsináló nem farag, de nem is pihen, hanem madarat oktat. Foglyul ejtett szajkók nyelvét vágja fel. Minden mátyás madárnak meg kellett tanulni egy magyar szót. Ha azt az egy szót megtanulta, akkor viszszaengédte az erdőbe. A bognár műveleteiről nem tudtam, de elsétáltam a háza előtt és olyan hangokra lettem figyelmes, mintha valakit fojtogatnának. Ijedten benyitok, hát egy mátyás madarat vartyogat a székely. Mikor meglát, restelkedve törüli véres kis ollóját a harisnya-nadrághoz. Felegyenesedik, Akkor látom, hogy kalicka van a faion és abban is három szajkó motyog nagy botzasan. Igen ezek már tudtak beszélni. Egyik azt kiáltotta: — Haza, haza. haza! A másik kettő azt kiáltotta: — Ország, ország, Magyarország! Lám a szegény székely igy verte él az élete mellől a halálfélelmet, hogy még az erdők madarát is egy magyar szóra tanította. Hogyne lett volna számára szent a bölcső, amelyikben az Istentől földre bocsátott magyar csöppség nem egy szóval, hanem százzal segít kiverni a fejéből törzse halálának-, nyelve halálának gondolatát. A gyermekszem csillagok szépségével díszíti a szobáját. A gyermek tovább viszi az ö, szenvedések között is diadalmas, magyar életét. Mindent megelőz a honvédelem Kernényi-Schneller Lajos pénzügyminiszter az országgyűlés elé terjesztette a magyar állam 1944. évi költségvetését, Joggal mondhatjuk ez alkalommal, hogy nemcsak a meginduló törvényhozási és a gazdasági élet évről-évre megismétlődő fontos alkotmányjogi eseményéről van szó, hanem sokkal többről is. A háború óta, de már a háború előtti években is egyre általánosabb társadalmi és nemzeti jelentőséget kaptak a magyar költségvetések. Ennek oka pedig az, hogy a gazdasági világválságot követő esztendőkben mind több feladat hárult az államra s igy a költségvetés és a vele kapcsolatos pénzügyminiszteri nyilatkozat a gazdasági élet nekilenditésének egy-egv állomása és az egész dolgozó társadalom Irányítása lett. A háború óta pedig még csak tovább fokozódott a költségvetés táisadalmi és politikai súlya, hiszen a viszont ok korlátozásokat, szabályozásokat követeltek meg, szükségessé tették a rendszeres közellátás kiépítését, az adóknak a nemzet háborús igénj bevételével arányban álló módosítását és egész termelésünknek a nemz“t fennmaradásáért vívott küzdelem szempontjai szerint való átalakítását. Ilyen értelemben az uj költségvetés még az eddigieknél is közvetlenebbül és mélyrehatóbban érinti a magyar társadalom sorsát az elkövetkező évben, fts ez a magyarázata annak is, hogy a pénzügyminiszter beszéde nemcsak a törvényhozási aktus résztvevőinek, hanem az egész közönségnek a figyelmét is fe’kelti. Mert mindnyájunkat érdekelnek azok az alapelvek, amelyek számszerűen az állami bevételek és kiadások öszszeáMitásában érvényesülnek. Az első szempont és a legfőbb érdek, amely minden mást megelőz: a honvédelem. Sokat áldozunk honvédségünkre és annak felszerelésére, hogy a világtörténelem legnagyobb válságában megtarthassuk és megmenthessük a nemzetet. Olyan kérdés ez, amelyről nincs és nem Is lehet vita. Második legfontosabb szempontja a költségvetésnek az, hogy a dolgozó polgári társadalom szükségleteit a háború következtében lecsökkent keretek között igazságos módon biztosítsa az állam. Ebből következik, hogy a rendszeres közellátás kiépítése, az árellenőrzés fokozása, a nyersanyaggazdáíkodás szabályozása teljesebbé és szigorúbbá válik és ebből következik az is, hogy a zugpiac, a háborús nyerészkedés és minden olyan magatartás, amely a belső arcvonal szilárdságát veszélyeztetheti, még szigorúbb megítélésben fog részesülni, mint eddig, fts végül, döntő fontosságú alapelve az nj költségvetésnek az, hogy a szociális haladást * kormány nem engedi megállítani, hanem a mai lecsökkent lehetőségek mellett is fokozni kívánja. Néhány szóval ez az uj magyír költségvetés jelentősége és az a munkai s amit az ország vezetői meg fognak valósítani. Mindez azonban csak egyik oldala az éremnek, mert a feladatok nagyrésze és hazánk fennmaradásáért vívott harcunk oroszlánrésze továbbra is a társadalom feladata marad. A magyar állam költségvetése é* költségvetési vitája ma egyben társadalmi iránymutatás, amelyhez alkalmazkodnia kell a hazáját szerető minden polgárnak. Életbiztonságunk, munkánk gyümölcse és az annyira várt jobb jövő elsősorban ettől függ s ezért szívleljük ineg jól az illetékes helyről elhangzott intelmeket, amelyek fegyelemre, fokozott munkára, a belső arcvonalat rontó feketepiac kiirtására és a közér cl rl, mindeuekfölött való szolgálatára toborozzák a jóérzésü magyarságot! Pa rkettezési munkálatokat jutányosán vállai ld. LŐRINCZY JÓZSEF lak. Zápclya-utca 14. szám vagy SebSk cukrászda Mátyás kir.-tir 23. szám. Telefon: 19-5.0
