Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-31 / 247. szám

1943. OKTÖBKR 31. 5 KiutiUjskg EhuDil újságírók emiéhezele Budapest, október 30. Az Országos Sajtókamara haditudósító alosztálya no­vember 2-án a belvárosi templomban rekviemet mondat a világháborúban hő­si halált halt haditudósítók lelki üd­véért.-* Kolozsvár, október 30. A Magyar Új­ságírók Egyesületének Erdélyrészi Tago­zata november 1-én, hétfőn délelőtt tes­tületileg kivonul a Házsongárdi-teme­­tőbe és megkoszorúzza az elhunyt kar­társak sírjait. A vezetőség felhívja az egyesület tagjait, hogy hétfőn délelőtt 10 órakor jelenjenek meg a Kossuth La­­jos-u. 30 szám alatti egyesületi helyiség­­lsen. ahonnan csoportosan vonulnak ki a temetőkertbe a kegyeletes megemléke­zésre. Feldől ff családi élete m/aff gyújtogatott —­­halálra ítélték Léva, október 30. (MTI.) Az Ipolysági törvényszék statáriális bírósága kötél­általi halálra Ítélte Nagy Ferenc vere­­bélyi lakost, aki Verebélyen öt esetben gyújtotta fel a takarmánykazlakat és több mint 30.000 pengő kárt okozott. Nagy Ferenc a gyújtogatásokat beismer­te és azzal védekezett, hogy azokat fel­dúlt családi élete miatt követte el. A rögtönitélő tanács az ítélet kihirdetése után kegyelmi tanáccsá alakult át. HALÁLRA ÍTÉLTEK EGY ROVOTTMULTU BETÖRŐT IS Rimaszombat, október 30. (MTI.) A ri­maszombati törvényszék ötös tanácsa, mint rögtönitélő bíróság pénteken tár­gyalta Illés Ignác 34 éves füzesgyarmati volt péksegéd ügyét, aki a gömörmegyei báró Than kastélyból éjnek idején egy katonaszökevény társával együtt 10.000 pengő értékű ruhaneműt lopott el. Tár­sát átadták a debreceni katonai hatósá­goknak. Az ügyész Illés ellen, aki már 9 évig ült fegyházban és dolgozóházban, az elsötétítés ideje alatt elkövetett lo­pás címén emelt vádat. A törvényszék Illést halálra Ítélte. A bíróság az Ítélet kihirdetése után kegyelmi tanáccsá ala­kult át. Megtartották az ujságiró-nyugdiiintézet soproni szálScdálának bokréta-ünnepét Sopron, október 30. (MTI) A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete Cykla­­men-száUójának bokréta ünnepe gyönyörű napsütéses időben szombaton délelőtt ment végbe ünnepélyes külsőségek között. Az ün­nepélyen a váiosi, a hivatalos és társadalmi előkelőségek is megjelentek. Az Országos Magyar Sajtókamara képviseletében Kolos­­váry-Borcsa Mihály elnök, Gáspár Jenő igazgató-főtitkár és Tamás Károly föpénz­­táros jelent meg. A Nyugdíjintézetet Zim­mer Ferenc elnök képviselte. Ott volt Töm­­böly Dénes országgyűlési képviselő tervező és Halász Sándor dr., az építkezési munká­latok vezetője. A megjelenteket az épület­tömb előtt a munkások élén Mohácsy Zol­tán mérnök üdvözölte, majd Zimmer Ferenc mondott köszönetét Tömböly Dénes terve­zőnek és az épitömunkásoknak, Isten áldá­sát kérve az uj épületre. A nagy éljenzés­sel fogadott beszéd után a város közönsége nevében Farkas István helyettes polgármes­ter üdvözölte a háború pusztításai közepette is egymásra talált szellemi és fizikai mun­kások közös fáradozásainak eredményét. Köszönetét mondott Kolosváry-Borcsa Mi­hálynak és Zimmer Ferencnek, hogy a város Idegenforgalmát ezzel az épülettel emelték. Az ünnepség a Himnusz elénekiésével ért véget, amelynek elhangzása vtán Lövik Ká­roly, a nyugdíjintézet titkára a Cyklam m­­szállót építő munkásság között szétosztotta az intézet ajándékát. IÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Kőműveseket, vastansmeig szak­munkásokat, ácsokat stb. keresünk egész télen át tartó munkára. Jelen'kezés: Magyar Építő rt. márta< ídéki erőm üépitkezése, LŐRINCI, Hatvan mellett. Ki vezekeljen? Nagy István szocialista munkásiró a „Népszava“ október 17-i számában szővá­­tetté, hogy az 1937 októberében megrende­zett „Marosvásárhelyi Találkozó“ elvben és gyakorlatban, térben és időben már csak a mult emlékei közé tartozik. Elmondja, hogy a Találkozó „polgári.“ része félreértette a munkásság kísérletét, majd arra utal, hogy a „polgárt“ rész megtagadta a munkásság irányában vállalt kötelezettségeket, a Vá­sárhelyi Találkozó bizottságát feloszlatták, majd a Találkozón kiadott „Hitvallás“ he­lyett meghirdették az „Ellenzék“ hasábjain a „magáratalált férfinemzedék“ szózatát. Mindebben tökéletesen igaza van a ko­lozsvári szocialista Írónak. A szabadkőműves és szélsőbaloldali talajban fogant Ta’álkozó eszmei és gyakorlati célkitűzéseit rövid két esztendő alatt elseperték az események. S azóta, — mily érdekes és jellemző! — leg­inkább csak a ba1 oldali berkekből száll feli egy-egy méla sóhaj, a marosvásárhelyi szép napok emlékét idézve. A „Népszava" cikkírójának októberi á.j­­tatos elmékedése a sorok között csodálko­zik azon, hogy Így történt. Akik azonban egyetemes magyar szempontból veszik szem­ügyre a Vásárhelyi Találkozó létrejöttének körülményeit, határozatait és csendes kimú­lását, történelmi logika érvényesülését lát­ják abban, hogy ez a találkozó, bármennyire is egy nagy erdélyi magyar összefogást akart létrehozni a kisebbségi sors egyre kritikusabbá váló utolsó éveiben, már szüle­tésekor magában hordta a dicstelen halál csiráit; A Vásárhelyi Találkozó sem akart újat, csak annyit, amiért a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarság vezetői már más­fél évtizeden keresztül harcoltak: az egysé­get. Az egység megvalósításának azonban egyetlenegy nagy akadálya volt. Az tudni­illik, hogy a munkásság elkülönült a mar­xista-nemzetközi szakszervezetekben s ebben az elkülönülésben a magyar munkásságnak is követnie kellett a zsidó és román vezető­ket. A Vásárhelyi Találkozó időpontjában a megszálló román hatalom politikai célkitű­zései mindjobban kikristályosodtak. A nagyromán öntudat már hovatovább türel­metlen lett a „román nemzeti állam“ fogal­mára örök cáfolatot jelentő kisebbségekkel szemben és épp igy fokozódott türelmetlen­sége a szélsőbaloldali mozgalmak felé is. Nagy István találóan jegyzi meg cikkében, hogy a szocialista munkásság részvétele a Vásárhelyi Találkozón önvédelmi kísérlet volt s abban sem téved, hogy szándékukat a Találkozó magyar érzéstől átfűtött lelkes fiataljai, akiket Nagy István „polgári“ jel­zővel illet, tisztán felismerték azt a szándé­kot, hogy a nagyromán élettérben egyre hát­rább szorított szélsőbaloldal a nemzeti ösvé­nyeken igyekszik újra lélekzetvételhez jut­ni. A román politika türelmetlenségét épp ilyen mértékben érezte és szenvedte a ma­gyar kisebbség alkotmányos szerve, a Ma­gyar Párt is, csakhogy annak vezetői akkor is példát mutattak a helytállásból és híven kitartva eszményeik és kötelességeik őrhe­lyén, egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy mellékutakon keressék a politikai ér­vényesülés lehetőségeit. Mindenesetre annyi ma már bizonyosság­gal megállapítható, hogy a Vásárhelyi Ta­lálkozó a „Hitvallásában leszögezett igen szép elvek mellett szolgálta az erdélyi ma­gyar kisebbség megerősödésének ügyét, sőt ellenkezőleg: az egyre fokozódó román nyo­más súlya alatt roskadozó magyar társadal­mat két táborra sikerült osztania. És most Nagy István cikke egy újabb ta­lálkozó elvi lehetőségeit boncolgatja. S va­lóban, nem Is logikátlan az a gondolat, hogy vájjon egy ilyen találkozóra van-e még re­mény és lehetőség? A kolozsvári szociálista iró azonban úgy látja, hogy egy ilyen talál­kozó csak akkor lesz lehetséges, ha azok, akiket az utolsó hat év zűrzavarai „félre­vezettek“, megtérnek, Canossát-járnak és fejüket a szélsőbaloldal „egyetemes célkitű­zéseinek“ jármába hajtják. Ez még a jövendő zenéje, amit e pillanat­ban nem hallunk, viszont a múltnak tanul­ságai vannak s azok igen közelről hallha­tóan beszélnek. A mult tanulságai pedig arra figyelmeztetnek, hogy a Vásárhelyi Találkozón résztvett férfinemzedék, amely később „magára talált“, nem tévedésből, ha­nem minden bizonnyal a józan felismerésből távolodott el a Hitvallás reklamált tételei­től. Nagy Istvánnak eszébe kell juttatnunk, hogy a Vásárhelyi Találkozón nemcsak bal­oldaliak vettek részt, hanem elsősorban nemzeti alapon álló magyar fiatalok s talán emlékezik még arra is, hogy mily elszántan és gerincesen védték meg a magyar nemzeti és a keresztény szempontokat a baloldal tö­rekvéseivel szemben. De éppen ez a fiatalság s azon keresztül az egész erdélyi magyar közvélemény érte­sült arról, hogy ugyanaz a baloldal, amely a Vásárhelyi Találkozó véghatározatát kö­zös kiindulási pontul fogadta el, egy évvel később máris a legcsunyábban cserbenhagy­ta és elárulta a Marosvásárhelyen kibontott zászlót. A történelem erői akkor már alakí­tani kezdték a páriskörnyéki békediktátu­mokban megteremtett gálád európai rend arculatát. A folyamat a legnagyobb törté­nelmi hazugságnak, Csehszlovákiának likvi­dálásával kezdődött és ebben a folyamatban nyilvánvaló volt, hogy a Csehszlovákia meg­teremtésében legnagyobb kárt szenvedett Magyarország sérelmeinek részleges jóváté­telére sor kerül. S ezekben a történelmi napokban, amikor a magyar igazság hamu alatt izzó parazsára a jobb és szebb jövő olaja csurgóit volna a történelem kannájából, éppen kolozsvári baloldali körökben indult ki egy mozgalom, amely ellene szegült a magyar érdekek ér­vényesülésének. Ezek a kolozsvári ba'oldali körök ivet szerkesztettek s azon azt leszö­gezték, hogy tiltakoznak a demokrácia klasz­­szikus földjének, Csehszlovákiának feldara­bolása ellen. Letagadhatatlan történelmi tény, hogy ezzel az ívvel olyan valaki is házalt erdély­­szerte, aki a baloldal részéről vezérszónok volt a Vásárhelyi Találkozón. Csodálkozik-e Nagy István, hogy a Vásárhelyi Ta’álkozó magyar rétegei tökéletesen kiábrándultak és rossz álomként igyekeznek elfelejteni, hogy a maguk nemzeti ügyként felfogott törekvéseinek előmozdításához a nemzetkö­ziség dogmájából soha egy jottányit sem engedő marxista dogmatikusok segítségét is remélték. Csodálkozik-e a baloldal, ha a történelem keserű poharából oly alaposan megitatott er­délyi magyarság levonja a kétkulacsosság és az árulás konzekvenciáit és a maga kér­déseiben fokozottabb öntudattal szegődik a magyar és nemzeti eszmény zászlója alá Csodálkozik-e a baloldal, hogy a férfinemze­dékek valóban önmagukra találnak és meg­erősödnek abban a tudatukban, hogy a ma­gyar ügyet csak az szolgálhatja, aki magyar, aki magyarsága révén a nemzet eszményei­vel táplálja lelkét és cselekedeit is ezekhez az eszményekhez igazítja. És csodálkozik -e valaki azon, hogy minden magáratalált ma­gyar felismeri a nagy igazságot: nemzeti célkitűzéseinek szolgálatában, megvalósítá­sában nem számíthat soha, különösen a tör­ténelem forró óráiban, a nemzetköziség vö­rös csillaga alatt ténfergőkre. A kétféle eszmény összehangolása nem si­került. Nem sikerült 1918-ban és nem sike­rült 1937-ben, a Vásárhelyi Találkozón sem. S itt nem a töke és a munka harcáról van szó, amire Nagy István célozgat a marxista ideológia szótárából vett kifejezéssel, hanem igenis szó van a magyar nemzeti vonal és a nem magyar nemzetközi vonal egymással soha ki nem békithetö ellentétéről. Újabb találkozó? Újabb Hitvallás? Pláne Canossa-járással egybekötve ? Hogy képzelik el azt a ba’oldalon, hogy magyar földön magyar bocsánatot merjen kérni azért ,mert magyar és magyarságá­hoz törhetetlenül ragaszkodik? És hogy kép­zelik el azt, hogy éppen attól az oldaltól kérjen bocsánatot a magyar, amely súlyo­san vétett a magyar nemzeti érdekek érvé­nyesülése ellen? A Keresztény Párt uj neve; Keresztény Néppárt Budapest, október 30. A Budapesti Értesítő jelenti:* Politikai körökben elterjedt hírek szerin# Makray Lajos tolnai plébános és Reibel Mi­hály országgyűlési képviselők vezetésével ér­tekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy feltámasztják a régi néppártot. Az uj párt­alakulás ellen a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt egyes tagjai kifogást emeltek, mire a két csoport között megegyezés jött létre, amelynek értelmében a Keresztény Gaz­dasági Párt november 15-1 nagyválasztmányi gyűlése elé Zichy János gróf azt a javaslatot terjeszti, hogy ;» Keresztény Gazdasági és Szociális Párt változtassa át nevét Néppárttá. A Néppárt elnöke továbbra is Zichy János gróf marad. eoeres! és ferenc&ányal bányamunkások kivánsáqai Kolozsvár, okt. 30. A Nemzeti Munkaköz-, pont egeresi és ferencbányai tagozata az el­múlt napokban vezetőségi értekezletet tar­tott. A két tagozat értekezletén a kolozs­vári szervezetet Lipcsey Ákos titkár képvi­selte. Az egeresi tagozat ülésén Gáspárlk Antal, a ferencbányai tagozat ülésén pedig Schuller Mihály elnökölt. Mindkét értekezleten a vezetőség meghall­gatta a bányamunkásság előterjesztéseit. A bányamunkások legfontosabb kívánsága az volt, hogy a Nemzeti Munkaközpont jár­jon el a kormánynál az alapbérek felemelése érdekében. A jelenlegi alapbérek mellett a bányászok átlagos keresete alig haladja meg a 200 pengőt s ez az összeg a jelenlegi rend­kívüli helyzetben a bányamunkások igényei­nek nem felel meg. A továbbiakban kérték a bányászok az NMK vezetőségét, tegyen lépéseket Illetékes helyen, hogy ők is részesüljenek a népruhá­­zati akcióban. Végül a téli ellátás ügyében tettek előter­jesztést. Kérték, lépjen érintkezésbe a veze­tőség a bányaigazgatóságokkal, hogy a munkások a legszükségesebb élelmicikkeik­hez hozzájussanak. A szervezet nevében Lipcsey Ákos titkár ígéretet tett, hogy a bányászok kívánságait illetékes helyen előterjeszti. ____ _________2 NÉGY PÁLYÁZATOT IRT KI A FERENC JÓZSEF TUDOMÁNYEGYETEM REKTORA Kolozsvár, október 30. A kolozsvári Fe­renc József Tudományegyetem rektora négy, egyenként 100 pengős pályadijra pá­lyázatot hirdet a következő kérdések meg­oldására: 1. a magyarság és a nemzetisé­gek.; 2. a magyarság és a zsidókérdés; 3. a magyarság és a népi gondolat; 4. a ma­gyarság és a szociális kérdés. A pályázatban csak a kolozsvári egyetem hallgatói vesznek részt, illetve az egyetemi hallgatókon kívül csak azok, akik a Ko­lozsvári Magyar Diákszövetségnek rendes tagjai. A pályamunka nem a kérdés törté­netét, vagy irodalmának ismertetését, nem is a fennálló állapotát keli, hogy tartal­mazza, hanem a kérdés egészséges és reá­lis megoldására kell, hogy megfelelő elgon­dolásokat kifejtsen. A pályamunkákat, ame­lyek 32 oldalnál hosszabbak nem lehetnek, november 15-ig kell a rektori hivatalba be­adni. Nagyothallóknak úú /\ dióbél uj irányára Budapest, október 30. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az 1943. évi termésű dióbél legmagasabb irányára november 1-töl egységes fekete­mentes dióbélárak; diótöröde-nagykereskedő részére kg. 24 pengő, diótöröde-kiskereskedő részére kg. 25 pengő, nagykereskedő, keres­kedő részére kg.-ként 25.50. Fogyasztói ár az egész ország területén egységesen kg.­­ként 28 pengő. ff 0T0V0X nélkülözhetetlen. Láthatatlan. 50 napi próba. * KELETI 1. -I­Budapest, IV., Petőfi Sándor-u. 17. Tessék levágni és beküldeni:

Next

/
Oldalképek
Tartalom