Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-21 / 238. szám

KtmiUJSXG 4 vm. mwmTTR n Mit jelent a földmivelési igazgatás egyszerűsítése I Az utóbbi két évtizedben számos olyan ügynek az intézése került a földmivelés­­ügyi minisztériumhoz, amelyok voltaképpen nem tartalmaznak kormányzati feladatot, hanem maguknak az egyes ügyeknek kon­krét intézését jelentik. Ez a központosítás az ügyek elintézésének sok esetben rovására ment. A hibák orvoslása végett ez év jú­nius havában megjelent egy kormányren­delet, amely a földmivelési igazgatás egy­szerűsítéséről, valamint szakszerűségének előmozdításáról szólt. Ezt a rendeletet most a folyó évi október 15. napján megjelent Budapesti Közlönyben közzétett rendeletével Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter hatályba léptette és végrehajtási utasítással, látta- el. A hatályba lépett rendelkezések folytán a földmivelési igazgatásnak majd minden ága­zatában számos ügynél az egyes törvények­kel, illetőleg rendeletekkel a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utalt ügyek intézése alsóbb hatóságok, szakhivatalok, egyes ese­tekben pedig a mezőgazdasági kamarák, illetőleg más gazdatársadalmi szervezetek hatáskörébe kerülnek. Tehermentesittetnek az általános belügyi igazgatási hatóságok is a földmivelésügyi szakügyek Intézésétől azáltal, hogy a kizárólagos szakügyek inté­zésével szakhivatalok bízatnak meg. Ezáltal az ügyintézésben fogyatkozások megszűn­nek és az ügyintézés gyorsabb, rugalmasabb, tájszempontokból simulóbb les,z. A most megjelent hatálybaléptetö és végrehajtási utasításokat tartalmazó rende­let útmutatásokat tartalmaz az eljáró ható­ságok, hivatalok és földmivelésügyi szak­szervek részére abban a tekintetben, hogy az említett kormányrendelettel reájukruhá­zott feladatkörben miként kell eljárni, de tájékoztatást nyújt az érdekelteknek is arranézve, hogy az azokra az ügyekre vo­natkozó kérelmekkel, amely ügyeket a kor­mányrendelet a földmivelésügyi miniszté­rium, illetőleg valamely külső hatóság vagy hivatal hatásköréből más alsóbb szerv ha­táskörébe utal, hova kell fordulniok. A hatálybalépett rendelkezések közül a fontosabbak a következők: A nem országos jellegű mezőgazdasági kiállítások és árumintavásárok megtartását az Országos Mezőgazdasági Kamara enge­délyezi, az egy törvényhatóság területére kiterjedő ilyen kiállítást és árumintavásárt pedig a kerületi mezőgazdasági kamara, illetőleg Erdélyben az EMGE. Gyümölcsfaiskolák létesítésének, illetőleg iizembentartásának, továbbá diófa kivágá­sának és szállításának az engedélyezésére irányuló kérelemmel a jövőben nem kell a földmivelésügyi miniszterhez fordulni, ha­nem azt a gyümölcsfaiskola fekvése, illető­leg a diófa termőhelye szerint illetékes kertészeti felügyelőségtől kell kérni. Uj szőlő telepítésének és szölötelep léte­sítésének engedélyezése a szőlészeti és bo­rászati felügyelőség hatáskörébe ment át, a must javításának, tipusbor, csemegebor, borecet stb. gyártásának az engedélyezését, illetőleg tipusbor forgalombahozatalának az engedélyezését ezentúl az Országos M. Kir. Szőlő- és Borgazdasági Intézet adhatja meg. A hegyközségek által hozott határoza­toknak egy nagy részét nem kell a jövőben felterjeszteni a földmivelésügyi miniszté­riumhoz. ezekben az ügyekben végérvénye­sen határoz a közigazgatási bizottság gazda­sági albizottsága. Az erdőgazdaság terén is számos ügy el­intézése egyszerűbb. így pl. az erdőigazga­tóság hatáskörébe ment át annak megálla­pítása, hogy mely terület tartozik az erdő­törvény hatálya alá, továbbá megállapított határokig csereerdőterület és rendkívüli fa­használat engedélyezése és ugyancsak pon­tosan megállapított határokig üzemtervek­nek a jóváhagyása és módosítása, valamint erdötulajdonátruházássa! kapcsolatos ter­mészetbeni megosztásnak az engedélyezése. A földmivelésügyi miniszter helyett a gaz­dasági albizottság fog hozni a jövőben vég­érvényes határozatot számos erdőbirtokos­­sági társulati ügyben és egyes üzemterv megállapításokkal kapcsolatos kérdésekben. AV ezekre az ügyekre vonatkozó kérelmeket a jövőben is ugyanott kell benyújtani, ahol eddig terjesztették azokat elő, de az elinté­zés sokkal gyorsabb és egyszerűbb lesz. A köztenyésztést szolgáló apaállatok be­szerzésével, tartásával vagy gondozásával kapcsolatban ezentúl a vármegyei gazdasági felügyelő engedélyezhet segélyeket, kedvez­ményeket. dijakat és jutalmakat. A legelte­tési társulatok határozatainak egy jelentős részéhez sem kell ezentúl földmivelésügyi miniszteri jóváhagyás. Az állategészségügyi igazgatás terén a marha rakodóul ki nsfh je­lölt állomásra és a gépkocsin történő állat­szállításhoz vizsgáló állatorvos kirendelését a jövőben a törvényhatóság első tisztviselő­jénél kell kérni és több ügyben a. törvény­­hatóság első tisztviselője, illetőleg a főszol­gabíró helyett a törvényhatósági, illetőleg járás! m. kir. állatorvos közvetlenül intéz­kedhet. A. vízügyi igazgatás egyszerűsítésénél azt a jelentős eredményt sikerült elérni, hogy a társulati ügyeknek egy nagy része a föld­mivelésügyi minisztérium, illetőleg a tör­vényhatóság első tisztviselőjének a hatáskö­réből a folyammémöki és kultúrmérnöki hivatalok vezetőinek a hatáskörébe ment át. Úgy a kormányrendelet, mint a végrehajtási utasítás ezekben a kérdésekben részletes előírásokat és utasításokat ad. A mezőgazdasági munkaügyi igazgatás terén a törvényhatóság első tisztviselője végérvényesen intézi el az 500 pengő érté­ket meg nem haladó azokat a vitás- ügyeket, amelyek a gazdasági munkavállalók és a munkaadók között felmerül. Ezekben az ügyekben tehát semmiféle további jogor­voslatnak helye nincs. A gazdasági albizottság elé kerülő ügyek elintézésének érdekében lehetőség nyílik arra, hogy a gazdasági albizottságnak a szőlészeti és borászati felügyelő, a kertészeti felügyelő, a vadászati felügyelő stb. is elő­adója lehessen. Lehetőséget nyújtanak a kiadott rendel­kezések arra is, hogy a földmivelésügyi mi­niszter a mezőgazdasági kamarákon felül a vármegyei mezőgazdasági egyesületeket, vagy bármely mezőgazdasági érdekképvise­letet megbízhasson különböző akciók lebo­nyolításával vagy valamely gazdasági fel­adat keresztülvitelével. Gondoskodás történt a gazdasági tanfo­lyamok, előadások arányosításáról és terv­szerű elosztásáról s végül jelentős rendel­kezés az, hogy a földmivelésügyi miniszté­rium fogalmazási karába meghatározott feltételek mellett gazdasági végzettségűek is bekerülhetnek. telepet és feldolgozó üzemet létesít. Az összes ezzel járó munkát maguk az inté­zet lakói végzik el szakszerű irányítással s a jövedelemből mindenki egyformán részesül. Az az elgondolás ugyanis, hogy ezek a jobbára szegény földműves családból származó lányok innen, az intézetből mennek férjhez s addig, amig erre kerül a sor, jó gazdasszonyokká képezik ki őket. Ök dolgozzák meg a lent, a kendert mert ebből készítenek maguknak- amig az intézetben vannak, kelengyét. Már készen áll mindenkinek a ládája, amely­ben elhelyezi majd a maga fonta-szőtte dolgait, kelengyéjét. Érdekes az az elgondolás is, hogy az intézet neveltjeinek az internátus diako­nissza vezetői választanak majd férjet. A tágas kúriát egyébként teljesen át­alakították a célnak megfelelően. Telje­sen uj berendezéssel látták el s a beren­dezés minden egyes darabjára szükséges pénzt az áldozatos életű diakonisszák — főként pedig Raweczky Mária diakonisz­­sza — teremtette elő társadalmi gyűjtés utján olyan csendben, hogy arról eddig senki nem tudott a jólelkü adakozókon kívül • . . A vasárnapi felavató ünnepségen résztvett Ravasz László duna-melléki és Vásárhelyi János erdélyi református püspök. Mindketten magasszárnyalásu beszédben méltatták az uj intézmény je­lentőségét- Ott voltak az ünnepségen az egész falu apraján-nagyján kívül a ne­mes adakozó Beíhien-család tagjai is­­akiket az egybegyűltek lelkesen ünne­peltek. ívbe hajladozott, némaságuk és közöm­bösségük gőgöt s megvetést mutatott a libák felé’ amelyek a part zsombékja között nagy hápogással és csopogással halászgattak. Az ég felhőtlen kékségében aranyszegélyes jellegek gomolyogtak to­va. A világnak ezt a kis sarkát, a tó kö­rül a nagy, öreg fák között szépség ölel­te körül. önagysága a tó tükrébe nézett és hal­kan beszélni kezdett. Kereste a szavakat és kifejezéseket. Négy világnyelv szó­kincséből válogatott, azonban nemsokat törődött a nyelvtani szabályokkal. Az életéről és a múltról beszélt, de úgy, ahogy valaki másról’ közömbös idegen­ről emlékezik. Arcára néha mintha ár­nyék vetődött volna, vonásain átfutott egy-egy rángás, hosszú szempillái olykor megreszkettek, de mindez nem árult el semmit az elmondott emlékeihez tapadt érzéseiről. Elmondotta, hogy a nagyvilágban na­gyon messzire járt, nagyon magas ré­tegekben. Fényben és pompában’ a nap­sütötte oldalon. Sok esztendő óta élt távol ettől a tótól, a nagy fáktól s attól az élettől, amely körülötte folyik. — A mult ősszel Athénben voltam. Egy ilyen ragyogó őszi napon fent a he­gyen álltunk a fehér kövek között, én és a Hans. Néztük a tengert, amely a mélyben ezerszinü lánggal égett a nap­lementében. Hans — a harmadik férjem — akkor búcsúzott el tőlem. Másnap a tengerre szállt s azóta csak olykor-oly­kor kapok hirt felőle. Legutóbb azt irta, hogy menjek az ő hazájába’ a birtokára, ahol az anyja és a nővére él. Most útban vagyok, csak kiszálltam itten. Megállí­tott, mert ez a város — mondotta s hang­ja mint az elhangzó húr pendiilés el­halt. Teltek a percek s mi szótlanul álltunk s néztük amint a tó tükréből mind ki­sebbre szűkült az ezüstös csillogás, mert a hanyatló nap már csak a nagy fák hegyét égette s mély árnyékok borultak a j:izre ... — La Signe — sóhajtott fel önagysága s hattyúk felé intett. — Milyen csodála­tos!. .. Ezt a képet, a Tót, ezeket az öreg gesztenyefákat’ s körültük a hegyeket és mindent, ami itt van ebben a város­ban, soha bármerre jártam’ nem feledtem el. Sokszor álmomban is megjelent ez a kép. És láttam a fákat, a tavat és a haty­­tyukat. Mivel magyarázza a különös je­lenséget? — A hattyúk nagyon hosszú életűek — válaszoltam­*— Igazán? És komolyan mondja ezt? Önagysága a szemembe nézett. — Igen. — Ha ez igaz, — sóhajtot fel — akkor ezek közt a hattyúk közt van az is, amelyiket maga nékem akkor régen, na­gyon régen elhozott. — A hattyú akkor fiatal volt> pipe volt — válaszoltam. — Kihalásztam a Tóból egy lepkefogóval, mert akkor ma­ga azt mondta nékem, hogy csak qJckor lesz boldog, ha a hattyú a magáé lesz. Én megszereztem magának a hattyút, mert akkor, ha sárkányt akar> azt is fogtam volna magának puszta kézzel. . . A hattyút akkor megfogtam és lovagvá­ramba vittem. És magát, aki akkor a De Gerando falai közt volt fogságban és unalomban, onnan mint hercegkisasz­­szonyt kiszabadítottam és megajándé­koztam hódolatom jeléül a hattyúval. Lovagváramban fényben és pompában ünnepeltük meg a nagy eseményt. Szőke hajára aranykoronát tettem és maga aranymáslit és kis csöngettyüt kötött a fiatal hattyú nyakára és közben csokolá­dét és tortát kínált neki. Akkor nékem maga azt mondotta, hogy igazán boldog. Engem, mint gimnázistát az ünnepség végén korbáccsal vertek meg a hattyú és maga miatt. — Igen — sóhajtott fel önagysága• — akkor tényleg boldog voltam. Emlékszem arra at őszre, arra a nagyon szép őszre. Az ősz és a hattyúk sokáig élnek, a bol­dogság ellenben soha vissza nem tért, — tette hozzá önagysága, miközben hófehér kendőjét alig ámyalatnyilag szeméhez emelte. — Afar hűvös van és késő van. Nekem mennem kell. Maga itt marad a hattyúkkal. Isten vele . . . TÚRÁN LAJOS M élielelő cultor igénylése Kolozsvár, október 20. A m. kir. iparügyi miniszter 187.200/1943. P. M. X. rendelete értelmében a méhészek mézbeszolgáltatás kötelezettsége mellett méhetetö cukrot igé­nyelhetnek. Egy-egy család részére a* igénylések alapján legfeljebb 4 kg. méh­etető cukor utalható ki. Méhetetö cukor igényelhető 19jS. évi október hó 29-ig. A közellátási hivatal felhívja a kolozsvári méhészek figyelmét arra, hogy méhetető cukrot saját -érdekükben minél előbb igé­nyeljék és ne várják be a határidőt, tekin­tettel az idény előrehaladott voltára. Méh­etetö cukor vásárlási engedély átvétele al­kalmával az Igénylő köteles Írásbeli nyilat­kozatot kitölteni, melyben arra kötelez) ma­gát, hogy minden 4 kg.-os méhetetö cukor vásárlására jogosító engedély után legké­sőbb 1944. évi augusztus hó 31. napjáig közellátási célra 2 kg. kifogástalan minő­ségű szinmézet hatósági áron beszolgáltat. Méhetető cukor igényelhető a városi köz­ellátási hivatalban (Farkas-utca 4. szám I. e-"°let 5. sz. szoba). A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA A SZÍNKÖRBEN: Okt. 21. Csütörtök este fél 7-kor: A házas­ságok az égben köttetnek. Mihályfi Béla fellépésével. Rendes helyárak. Okt. 22. Péntek este fél 7-kor: A házassá­gok az égben köttetnek. Mihályfi Béla fellépésével. Rendes helyárak. Okt. 23. Szombat d. u. 3-kor: Neme« Rózsa. Olcsó helyárak. Okt. 23. Szombat este fél 7-kor: A házas­­ságok az égben köttetnek. Mihályfi Béla fellépésével. Rendes helyárak. Okt. 24. Vasárnap d. u. 3 órakor. Egy aap a világ. Rendes helyárak. Okt. 24. Vasárnap este fél 7-kor: Bécsi gyors. Rendes helyárak. Okt. 25. Hétfő este fél 7-kor: A fösvény. A Tizes Szervezet előadása. Jegyeket a pénz­tár nem árusit. Bethlen Béla gróf, Szoliek-Doboka megye főispánja, leánynevelő otthonnak adta át szentmátéi kurtáját Kolozsvár, október 20. Vannak, akik szónoklatokkal képzelik megoldani az uj magyar élet szociális kérdéseit s vannak már hála Istennek széles e hazában s főként itt. Erdélyben, akik csendes cse­lekedetekkel. De ezek a csendes cseleke­detek minden hangos szónoklatnál be­szédesebbek s ezek nyomán sarjad az uj fagyar élet ... Ha kissé elkésve is. de egy olyan jelenségről számolunk be az alábbiakban, amelyben Isten és minden jószándéku magyar ember kedvét talál­hatja. Szentmáté községben —■ Szolnok-Do­boka vármegyében fekszik a község — ünnepség zajlott le az elmúlt vasárnap. Gróf Bethlen Béla Szolnok-Doboka vár­megye főispánja a kolozsvári református Diakonissza intézmény rendelkezésére bocsájtotta megújított kúriáját, ahol az áldozatos lelkű diakonisszák falusi leánynevelő intézetet rendeztek be. A leányinternátusban összesen 42 falusi leányt helyeztek eb akik egytől egyig a Szolnok-Doboka vármegyei szétszórtan élő magyar családokból kerültek ki. Va­lamennyien 7—14 évesek s valameny­­nyien benn maradnak az internátusbán mindaddig, amig férjhezadó lányokká nem válnak. A magyar lányoknak ez az uj nevelő otthona teljesen uj elgondolásokon ala­pul. Kezdjük például mindjárt azzal, hogy önellátásra rendezkedett be. Beth­len Béla gróf főispán ugyanis a kúriával együtt a leánynevelő intézet rendelkezé­sére bocsájtatt a kúria körül 30 hold prima szántóföldet is, amelyen az inté­zet vezetősége gyümölcsöst, veteményest, tehenészetet’ nyulászatot, len és kenaer-A HATTYÚ — Parbleu! — kiáltott fel önagysága, amikor meglátott és megismert és meg­dörzsölte a szemét. Az őszi nap aranynyilait lövöldözte a vén gesztenyefák dércsipte lombjai kö­zé. Az ágakon a megpattant tüskés zöld burkokból barna szemek kukucskáltak a szikrázó fényességbe. A nagy fák árnyé­kából cserjék és bokrok dideregve nyúj­togatták meztelen ágaikat, keresve a napsugár melegét. A levegőben az ősz nehéz édes gyümölcsillata áradt s a föld­ről felszálló párázat, mint végtelenül fi­nom fátyol lebegett a pázsit s a megfa­kult virágágyak felett. Önagysága körülnézett, sóhajtott és megigazgatta vállán a gyönyörű kékró­­kabőrt. — Á! de szép — mondotta magyarul majd megdicsérte az őszt, mint olyant franciául is. — Der Herbst — válaszoltam és el­suttogtam Li Lee négysoros versét a hattyúról, a holdvilágról és cseresznye­­szemű leányról, aki a tengerről vár va­lakit. — Ezt a tangót írja le nekem — mon­dotta önagysága egyszerűen és minden tekintet nélkül a japán poétára és a köl­tészetre. Elküldöm Hansnak, aki szintén a tengeren van és most ki tudja, merre jár a nagy vizen és a viz alatt. — Kicsoda az a Hans< ha szabad kér­deznem? ■— Hans az én férjem, — válaszolta és elnézett a messzeségbe olyan tekin­tettel, amilyennel az asszonyok akkor néznek, ha a síráshoz nagyon közel álla­nak. Önagysága ott állott a tó parton és nézett a messzeségbe. Néha alig észreve­hetően megrándult a válla. A tó tükrén a hattyúk tovasiklottak, nyakuk pompás

Next

/
Oldalképek
Tartalom