Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-19 / 236. szám

tC e «I dT 1948 október 19 sms cr *» vjí, «6S.*-7ÍV­.VT1 4ra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HŐRA 4.30, NE- I GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 236. SZÁM ÉVRE 49,60.PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁM/ 73148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — FOSTAFIÖK: 71 SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MA KEZDŐDNEK MOSZKVÁBAN A HÁROM HATALMI TANÁCSKOZÁSOK? Eden és Hull útban w a n a szovjet főváros (elé A Szovjet nem hajlandó határkérdésekről tárgyalni - irja a Pravda Hatalmas német tartalékok állnak keleten rendelkezésre — jelenti a „Daily Telegraph" WillkSe lemondásra szólít of fa fel Roosevelt elnököt MOSZKVA FELÉ UTAZTUKBAN Edén brit külügyminiszter és Hull. az Egyesült Államok külügyminisztere vasárnap Tehe­ránba érkeztek s innen tovább folytatták Útjukat a szovjet főváros felé. A főszereplők tehát már közelednek a ta­nácskozások színhelye felé s zürichi értesü­lések szerint a moszkvai hármas külügymi­niszteri értekezlet kedden meg is kezdődik. A „Daily Telegraph" diplomáciai munka­társa úgy tudja, hogy a napirendet London­ban a legpontosabban előkészítették, egyide­jűleg azonban Washingtonban a brit javas­latokat összeegyeztető napirendi indítványt dolgoztak ki. Szovjet részről hajlandónak nyilatkoztak arra, — irja ez az angol lap — hogy megtárgyaljanak a javaslatban em­lített minden pontot. A javaslatok állítólag kiterjednek a szövetségesek közötti összes kérdésekre, a nyugati és keleti ügyekre, a politikai és katonai kérdésekre egyaránt. Londonban általában azt hiszik, hogy a megbeszéléseket két részre osztják. Először külön beszélik meg a katonai és a politikai kérdéseket és azután egyeztetik össze a ho­zott határozatokat, illetőleg javaslatokat. Arról azonban, hogy a szovjet a valóság­ban milyen kérdéseket hajlandó tárgyalni, még mindig nagyon eltérnek az értesülések. A „Sunday Times“ cimü angol lap úgy véli, hogy Moszkva kész olyan politikai kérdése­ket is megbeszélni, amelyek a kü’önbözö harctereken kialakult helyzettel összefüg­gésben merültek fel. Elsősorban azonban katonai problémákról lesz szó és ugyanez az angol lap úgy véli, hogy közvetlenül katonai rendszabályokat határoznak el Németország ellen és az a szándékuk, hogy nyugaton és keleten egyidöben végrehajtandó hadműve­letekkel rövidítsék meg a háborút. A „Times“ bizonyosra veszi, hogy a szov­jet kétségtelenül értésére fogja adni láto­gatóinak annak sürgős szükségességét, hogy a szövetségeseknek fokozniok kell erejüket és ki kell terjeszteniük offenzivájuk kereteit Európában. A vezető angol lap azonban az<­­már nem tartja valószínűnek, hogy a hatá­rok megállapításáról is tárgyaljanak. Nem jött el még az a pillanat, — írja — hogy a közép- és délkeleteurópai határok kényes kérdéséhez nyúljanak. Sürgősebbnek tartja a „Times“ ennél azokat a gazdasági kérdé­seket, amelyek Európának hosszú időtar­tamra való helyreállítására irányulnak. Ezek elintézése Oroszországnak is fontos érdeke. Ha Európában politikai biztonságot akarunk, — irja a „Times“ — ennek az együttes felelősség és a közös cselekvés rendszerének szilárd alapján kell nyugod­nia és az nj gazdasági rendhez kell alkal­maznia az egyetemleges felelősség elvét. Eden lapja, a „Yorkshire Post“ is a gaz­dasági kérdéseket tolja előtérbe, mig a ha­tárok kérdésével összefüggésben úgy tudja, hogy például a Balti államok tekintetében a szovjet bizonyára nem tűr majd semmi­féle befolyást. Az „Observer“ a katonai problémákat említi első helyen s azt irja, hogy Eden és Bull katonai tanácsadókkal érkezik Mcszk­vába. A szövetségesek, — irja — meg tud­ják értem azt a türelmetlenséget, amelyet Moszkva tanúsít a második arcvonal kér­désében. A szovjet állásfoglalását élesen fejezi ki a „Pravda" cimü moszkvai lap. A cikk azt fejtegeti, hogy a szovjet határozatainak kérdése a szovjet-kormány ügye és nem a szövetségeseké. A Balti államok ügyét, — irja a „Pravda“, Moszkvában éppen any­­nyira nem lehet tárgyalni, mint Kalifornia hovatartozását. Az angolszász közvélemény világosan és határozottan érzi, hogy valamilyen meg­egyezésnek létre kell jönnie a szövetsége­sek között. Sumner Welles az Egyesült Ál­lamok volt államtitkára hangsúlyozta, hogy ilyen megegyezés nélkül ábránd az a re­mény, hogy a világ a háború után szilárd alapokon állhasson. Welles a megegyezést az Atlanti-okmány keretében képzeli el. Arról természetesen nem nyilatkozott, hogy az abbanfoglalt szólamok hogyan egyeztet­hetők össze azokkal a törekvésekkel, ame­lyeket a szövetségesek — mindegyik a ma­ga érdekében — követnek. Ezekből a nyilatkozatokból, amelyek a szövetségesek sajtójában most az értekezlet küszöbén napvilágot láttak, az a helyzet bontakozik ki, hogy Moszkva újból és a leg­határozottabban követelni fogja a második arcvonalat, szövetséges társainak a harcba való fokozott részvételét s- ezenfelül más kérdésekről nem is igen hajlandó tárgyalni. Határainak ügyét, tehát a Kelet- és közép­európai problémák szövevényét annyira ma­gának akarja fenntartani s annyira nem akar azokba beleszólást tűrni, amint az Egyesült Államok tiltakozna Kalifornia ha­tárainak vitatásáért. Ilyen körülmények kö­zött nem valami sok tárgyalnivaló marad a moszkvai értekezletnek és önként felve­tődik a kérdés, hogy Eden és Hull miért is vállalkozott a hosszú útra? A sem’eges államok nagy érdeklődéssel tekintenek Moszkva felé. Az egész világot átfogó küzdelemben semlegességük megóvá­sa — amint Portugália példája legutóbb is megmutatta — egyre nehezebbé válik. Kü­lönösen nagy feszültséggel figyeli az ese­mények alakulását Törökország. Ankará­ban megál’apitják, hogy mivel előrelátha­tólag a tél végéig a háború fejleményeivel összefüggésben döntő események lesznek, gondolni kell arra, hogy Törökország is dötés elé kerülhet. A „Háború és Munkás­osztály“ cimü szovjet lap legutóbb erősen bírálta a török semlegességet. Annál érde­kesebb, hogy most váratlanul a török sajtó derülátó reménykedést igyekszik mutatni a moszkvai tanácskozások várható eredménye tekintetében. Mindezt, ami, ma a török la­pokban ebben a tekintetben megjelenik, — állapítja meg a Magyar Távirati Iroda isz­­tanbuli közlésében, — az orosz kérdés szem­szögéből kell elbírálni. Tény az, hogy az an­karai lapok megértést igyekeznek tanúsítani az angolszászok háborús erőfeszítései iránt cs a legnagyobb óvatossággal közük a Szovjettel kapcsolatos híreket, ~ AZ ANGOLSZÁSZ EGYÜTT MŰKÖDÉS mértékére és jellegére rendkívül jellemzők azok a megjegyzések, amelyek a newyorki ,jSunáay News“ cimü lapnak szombati ve­zércikkében láttak napvilágot. Segítenünk kell egymásnak .— irja ez a lap — ott, ahol mindkét fél érdeke szóba kerti], de saját útjainkon kell járnunk ott, ahol ez az eset nem áll fenn. Érdekes és nagyfontosságu példát is hoz fel az általános tétel alkalmazására. Nem vagyunk például azon a nézeten — irja —, hogy többszázezer amerikai ifjút küldjenek Burma, dzsungeljeibe csak vízért, hogy Bur­mát visszahódítsák a brit birodalom részére. India biztonsága sem életfontosságú jelen­tőségű az Egyesült Államok szempontjából. Ez a hang bizonyos mértékben az elszige­telődés politikáját hangsúlyozza — ha nem is annak legélesebb formájában — s ugyan­csak ennek jegyében áll az a program is, amellyel Willkie indul Roosevelt ellenje­­löltjeként a következő évi elnökválasztáso­kon. Wülkie hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad semmiféle végleges szövetséget kötnie Nagy-Britanniával, habár azt nem teheti meg, hogy egyáltalában ne vegyen részt semmiféle nemzetközi együtt­működésben. Wülkie egyébképpen lemondás­ra szólította, fel Rooseveltet és kormányát és azzal vádolta meg az elnököt, hogy po­litikájával csak a sajátmaga helyzetének erősítését és nem az Egyesült AUamok né­pének javát szolgálja. Belpolitikai tekintet­ben a jövedelmi adók csökkentését és a szabad versenyre való teljes visszatérést Ígérte megválasztása esetére az Egyesült Államok népének. * A KELETI ARCVONALON jelenleg esős idő uralkodik, ez azonban még nem jelenti az őszi, hosszú ideig tartó esős időszak be­álltát. A szovjet hadvezetöség az idő ked­vezőtlenre fordulása ellenére tovább fokoz­za támadásainak hevességét, erőfeszítései­vel szemben azonban a német védelem is fokozott ellenállást tanúsít. Berlini katonai körökben utalnak arra, hogy a német hi-Beriin. október 18. (MTI.) A Führer fö­­hadiszál'ásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Az Azovi-tengertől északra erős ellensé­ges gyalogsági és páncélos támadásokat visszavertünk. Kremjencsugtól délkeletre csapataink egész nap súlyos elháritóharco­­kat vívtak erős támadó erőkkel szemben. Itt tegnap további 43 páncélost lőttünk szét. Egy német páncélos hadtest kétheti küzdel­mekben veszélyes ellenséges áttörést hiúsí­tott meg a Pripjet torkolatánál és ellentá­madással két lövészhadosztályt és egy pán­célos dandárt megsemmisített. Az ellenség 3500 halottat vesztett, azonkívül közel 3000 foglyot» kétszáz löveget, nagyszámú páncél -vatalos jelentések már két hét óta nem beszélnek elszakadási mozdulatokról. Tény az, hogy a Szovjet támadási céljait nem tudta elérni. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a bolsevisták az arcvonal déli részén, ahol mindenképpen el szeretnék foglalni a Krim­­félsziget bejáratát, hogy igy bezárják a fél­szigeten tartózkodó német erőket. Természe­tes, hogy a német hadvezetőség teljes erő­vel száll szemterveivel. A leg­utóbbi harcokban is megrüusitottak minden bolsevista kísérletezést. A középső arcvonal­szakaszon eredménytelenek maradtak a bol­sevista áttörési próbálkozások. Súlyos küz­delem folyik Kremjencsugtól délkeletre s itt a harcok még nem dőltek el. A londoni „Evening Standard“ katonai munkatársa megállapítja, hogy a német csapatok ma, a nagyküzdelem ötödik évében éppen olyan erősek, mint a múltban, a ka­tonák nagy vitézséggel harcolnak s a csa­patok felszerelése megfelelő. Egyre újabb bizonyitékát adják annak, hogy a nehéz helyzetek felett is ügyesen uralkodni tud­nak. Egyáltalában nem jogosult tehát az a várakozás, amely német katonai összerop­panásra, vagy a szövetségesek könnyű part­raszállására számit Franciaországban. *­DÉLIT ALI ÁB AN CSAK HELYI ÜTKÖ­ZETEK VOLTAK, jelenti a német hivata­los közlés. A német csapatok visszaverték a briteknek és amerikaiaknak a Volturno Ívben megkísérelt előretöréseit. Stockholmba érkezett hírek szerint — je­lenti a Budapesti Tudósító — a szövetséges katonai szakértők körében mindinkább elő­térbe kerül az a kérdés, vájjon nem kö­vetkezik-e el hamarosan az az időpont, ami­kor az angolszászok olaszországi hadműve­leteiket összhangba hozzák egy balkáni hadjárattal. A 1 „Szociáldamokraten“ cimü svéd lap tudósitója úgy értesül, hogy a bal­káni invázió előkészületei befejezéséhez kö­zelednek s hogy az erre a feladatra kijelölt csapatok parancsnoka Clark tábornok lesz. kocsit, páncéltörő puskát, gránátvetöket és egyéb nehéz és könnyű gyalogsági fegyvert. A középső arcvonalszakaszon a Szovjet Csernigovtól északnyugatra és Szmolenszk­­től nyugatra folytatta többszörös áttörési kísérleteit és nagy erőkkel támadta állásain­kat Veliki je Lukitól délre is. Az ellenséget kemény küzdelemben és ellentámadásokkal visszavertük, a helyi betöréseket elrete­szeltük. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: A keleti arcvonal középső és déli szaka­szán nagy küzdelmek folynak. Az Azovi­­tengertől Velikije Lukiig a bolsevisták a legszélesebb arcvonalon folytatták egyes súlypontokon áttörési kísérleteiket, amelye­ket mélységben mindig újabb kötelékekkel Kél levészhadosztályt és egy páncélos dandárt veszített a Szovfet a Pripiet-torkolatnái

Next

/
Oldalképek
Tartalom