Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
MCsrnnUrsACa 1943. SZEPTEMBER 1 yík ~ís -SP Kosarakkal felfegyverkezeve indultunk ki a tanitóékkal az erdőre. Tegnapelőtt egy kis eső esett. Lehet, hogy most már gomba is van. Ha az nincs, földi szeder bizonyosan lesz. Tegnap is hoztak haza a főerdészék- nek az iskolás gyerekek két nagy kosárral és azt mondják, hogy a falusi tehéncsorda legelőjén túl tele van az egész domboldal. Jut még nekünk is, marad is . . . A szedrezéshez engedély is kellett. Egy gyereket futtatott le a tanító ur az erdészhez és az hozta meg az erdős engedélycéduláját. Mehetünk . .. Ha valahol az erdősök megállítanának, csak elő kelj mutatnunk a cédulát, szedrezhetünk bántatlanul tovább. Az erdő a falu földesuráé. A szedett gombából egy részt be kell szolgáltatni az erdősnek. A szedret nem kell elosztani . .. Átvágunk a kerteken. A tanitó kertje hatalmas darabon egy domb oldalán terül el. Azon lehaladva már kijutottunk a völgybe, amit itt „lap'‘-näk neveznek . . . Amott, a következő dombon túl már látszik is az erdő, mögötte sötétkéken hegység vonul. Dús kaszálókon, apró halastavak mellett, tarlókon és hidegvízű forrás mentén vezet az utunk. Mellettük egy hatalmas táblában szójabab, odébb ágaskodó kukorica, felszántott lóhereföld, mely biboi'vörös és rozsdabarna színekben ragadtatja el a szemet. Domb egymás hegyén-hátán. Egymásba nyúlva, egymás fölé tornyosulva, szelíden iankásodva, napsütötten vagy hidegzöld árnyékban nyújtanak újabb és újabb pompás látnivalót. Elöl bricseszben, vadászharisnyában fokosban végződő bottal a tanitó halad. Va- dászkalapján fácántoll, magával hozott egy FÉG-puskát seregélyre, vagy más felbukkanó kisebb vadra ... Utána megyünk mi a káplánnal. Remek humora fiatal pap a káplán. Civilben jött rövid cserkésznadrágban és kockás sportingbn. Készségesen cipeli az elemózsiás kosarat, amelybe friss kenyeret, sonkát (!) és körtét csomagolt a tanitóné egy üveg vörösbor társaságában . .. Utánunk lábal egy kis rokongyerek Nagykanizsáról. Leghátul a tanitó két leánya egy szomszéd falubeli ifjú helyettes kántortanitó kíséretében zárja le a réteken, mezőkön, tarlókon átvágó csapatot. A fiatal kántortanitó — nyílt titok —- háztüznézöben van a tanitóék- nál. Kitartóan csüng a nagyobbik lány oldalán és a patak fölött gáláns mozdulattal átemelinti a kisasszonyt: — Hopp — mondja és túlzott segítséget nyújt az arasznyi kis patak átlépésénél. Aki igy lép át egy patakot, az nősülni akar... — Durrr . .. durrr . .. A társaság összerezzen. Elöl a tanitó belé- duplázott a levegőbe. Azt állítja, hogy vadkacsát lőtt. — Szúnyog volt az, apus — nevet a ki- aebbik lány. A tanitó azonban nem nyugszik. Szerinte az egyik kacsa leesett az erdőszél bokrai mögé. — Menjetek csak szedrezni, majd addig én keresem a kacsát — mondja. A kis rokonfiu ott marad a tanítóval és szaglász a bokrok között, mint valami kö- lyökvizsla. A társaságból a káplán is kiválik, mert egy jó fürdőhelyet fedezett fel a közeli halastóban a múltkor, ö majd fürdés után csatlakozik a szedrezőkhöz. Az élelmiszeres kosarat azonban megmenti a társaság. A fiatal káplán veszi előzékenyen egy botvégre és vállán átvéve nekivág a lányokkal a szedresboki okkal benőtt dombnak. A dombon már több falusi asszony, leány és gyérek hajladozik a bokrok között. Valóságos szederszüret van az erdő- szélen. A falu népe felfedezte az utóbbi idők felvilágosító munkája nyomán az Ízletes erdei gyümölcsöt. Most szedik fogyasztásra, eladásra, lekvárnak és dunsztba. A természet ingyen adja, mindössze a védekező bokor tüskéitől kelt eltűrni kisebb karcolásokat és szúrásokat. A fiatal kántor csíki származású. A medvéről mesél, amelyek a málnázóíc kosarát a csíki hegyek erdőségeiben nem egyszer ellenszolgáltatás né'kül elveszik a málnát szedő emberektől és tartalmát jóízűen elfogyasztják. A történet nagy tetszést arat, de egyben megélénkíti a lányok fantáziáját is és egy erősebb neszre, mely az egyik sűrű erdőszéli bokrok mögül hangzott fel, az idősebbik leány felkiált: — Jaj, medve . ! Riadtan keres menedéket a fiatal kánt ár háta mögött . . . Mindenki a bokorra néz feszülten, ahol egyszer csak megjelenik agy csodálkozó szemű kis sárgásbarna fej és meglepetten néz ránk: —- őzike ... 1 — kiáltja mögöttünk ogy falusi asszony. Az emberekre bukkanó, meglepett kis őz n őst hirtelen megfordul és bevágtat a sűrűbe. Az erdő ta'aján levő leveleket alig érintik a könnyű, gyors futásban lábai. Az idillikus esemény feloldja az előbbi ijedelmet és a megeredt /tere-fere közben a szederbokrok felé fo.ditják figye’münket. A kántor egyelőre a jövendőbelijének hordja a legszebb szemeket, ö maga is majszol közben. Már egészen fekete a szájaszé’.e. A falubeli lányok nótaszóra gyújtanak, mint akárcsak a rendes szüreten, amikor puttonyokba gyűjtik a szőlőt a hegyen. A kosarak lassan telnek, már nincs bennük hely az elemózsiának, a társaság tehát ueki álil elfogyasztani, öreg bükkfa alá telepedve majszolják a tanitóné által pakolt hazait, után? pedig kézröl-aízre jár a borosüveg. Az evés időpontjában befut a kis kanizsai rokongyerek is. Mogyofóvesszőt és hatalmas taplókat cipel. Ezeket zsákmányolta ... Rövidesen befut a tanitó is és a kezében egy valódi vadkacsát lóbáz. Megtalálta az egyik bokor ágai között a madarat. — Holnap megebédeljük ezt a szúnyogot — mondja a kisebbik leánya szavaira célozva. Letelepszik, vadászkését előhúzva falatozni kezd ö is, a társaság pedig felcihelődik, befejezni a gyűjtést... A bokrok . között surranó gyikok, itt-ott fehértetös sampinyon-gombák virítanak.-— Már pirosodik a galagonya is — mutat az özet felfedező falusi lány a galagonya- bokrok felé . . . Valóban . .. Már a kökény is kékesédik. Nyárvége van. Az ősz jön majd és megcsípi a dér a galagonyát, meg a kökényt. Megsárgulnak a lombok és ezer szint játszanak majd az erdő fáin a levelek... ^ U. '/W vw .3 * fj Egyelőre erősen tűz még a délutáni nap. A falu tehenei a közelben legelnek. Hosszu- águ gémeskut felé igyekezik a koiompos tehén, nyomában a többi. Szomjas a tarka állatsereglet. A csordás vizet mer a vályúba és ő maga Is nagyot húz a vödörből. Lebukóban a nap, mikor a fekete szederrel telt kosarakkal hazafelé baktatunk. Egy helyen az erdőbe vezet az ut. Megcsap a fák hüs lehellete. Itt valóban erdőben járunk, szélesdereku fák között, ameílyeknek lombjai a fejünk fölött sátort alkotnak. A napsugár éppen hogy csak átbuvik itt-ott a levelek között . . . Mintha valósággal templomi csendben járnánk. A sötét törzseken itt-ott megcsillanó napfény aranyló foltja az erdő festőjét: Paál Lászlót juttatja eszünkbe. A sűrűben neszez az apróvad ... talán róka, erdei nyúl?... A páfrányok alatt, a levelek között csigák, gyikok, furcsa kemény- hátú bogarak .. . Nézelődve, különös, elmerült hangulatban révedve megyünk át az erdőn szedres kosarainkkal kezünkben... A halastónál fürdésről tanúskodó arccal csatlakozik hozzánk a káplán. Az erdőssel beszélgetett a tónál. A puskás ember meg- emelinti a sapkáját. — Jó szedés volt? Mutatjuk a kosarainkat. — Csak vigyék, — mondja, — marad még elég nekünk is. , , Hosszúra nyúlnak már az árnyékok, mikor a „lap“-ban elterülő kaszálón áthaladva elérjük a tanitó kertjét, megmásszuk a dombot és a tanitőlakásban letehetjük a kosarainkat. A tanitóné, mikor meglátja a töméntelen szedret, összecsapja a kezét: — Hol veszek én annyi cukrot, hogy ezt mind befűzzem ? Irta és rajzolta DOBRY LAJOS Októberben tart mestervizsgákat a ko’ozsvári kereskedelmi és iparkamara Kolozsvár, augusztus 31. A kolozsvári kereskedelmi és iparkarhara közli mindazokkal, akik a közeljövőben mestervizsgát^ szándékoznak tenni, hogy a legközelebbi mestervizsgákat október hó folyamán tartja. Azok, akik az októberi vizsgára igénylik beosztásukat, ezirányu kérésüket legkésőbb szeptember 15-ig okvetlenül küldjék be a kamarához. Nyomatékosan figyelmeztet a kamara minden mestervizsgára jelentkezőt, hogy kéréséhez minden szükséges iratot mellékeljen, mert ellenkező esetben vizsgája késedelmet fog szenvedni. A vidékiek mielőtt kérvényüket beküldenék, mutassák azt be az illetékes ipartestületnél, ahol az esetleges hiányokra vonatkozó felvilágosítást kapnak. A kolozsváriak pedig minden esetben személyesen hozzák fel kérésüket a kamarához. Általános tájékoztatásul közli a kamara, hogy a mestervizsga iránti kérvényhez a következő iratokat kell mellékelni: 1. saját születési és házassági anyakönyvi kivonat, 2. szülök születési és házassági anyakönyvi kivonata, 3. a tanoncidő eltöltését és a felszabadulást igazoló segédlevél, ennek hiányában tanonciskola!, vagy tanoncbizonyit- vány, illetve tanoncszerződés. Ha ezeket a bizonyítványokat a segédlevél kivételével ha a munkakönyvben fel vannak tüntetve, nem kell külön csatolni. Akinek segédlevele van, azt okvetlenül mellékelje. 4. magyar munkakönyv, a szükséges segédidő igazolásával. Tanácsos különösen erre vonatkozóan megkérdezni az illetékes Ipartestületet, hogy elegendő segédi szakbavágó gyakorlat van-e Igazolva szabályszerűen a munkakönyvben. A származási iratokat hiteles másolatban is lehet csatolni. A kérvényt sajátkezüleg kell Írni és három pengős okmánybélyeggel kell ellátói. Azoknak, akik f. évi junius hó 30. után kaptak ideiglenes iparjogositványt a 3.910/ 1943. M. E. sz. rendelet alapján és mester- vizsgát akarnak tenni, nem kell igazolniok tanonci és segédi idejüket, hanem az ideiglenes' Iparjogositványt, vagy az erről szóló véghatározatot kell csatolniok a kérvényhez. Ebben az 'esetben is azonban elengedhetetlen a magyar munkakönyv becsatolása. Ha a munkakönyv és származási iratok az elsőfokú iparhatóságnál maradtak az Ideiglenes iparjogositvány kiadása folytán, ezt a körülményt a kérvényben fel kell tüntetni. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a mestervizsgáló bizottságok a jövőben sokkal fokozottabb követelményeket fognak támasztani a mesterjelöltekkel szemben, mint azt eddig tették, ezért csak azok jelentkezzenek az októberi vizsgára, akik elegendő felkészültséggel rendelkeznek úgy szakmai gyakorlati és elméleti (rajz, költségvetés, árszámitás), mint ipari közigazgatási és gazdasági ismeretek terén. — Éhínség pusztít Bengáliában. Lisszabonból jelentik: (MTI.) A Ştefani Iroda közli: Londonból jelentik, hogy indiai hírek szerint Bengáliában egyre jobban pusztit az éhinség és napról-napra újabb áldozatokat követel. Háromezer pengő pénzbüntetést kapott egy „jószívű“ kolozsvári uzsorás Kolozsvár, augusztus 31. Keveset kereső gyári munkás asszony Párizek Károlyné. Egyetemre kerülő fiát is csak kölcsön pénzből tanithattatta. __ Majd visszafizeti, ahogy végez — biztatgatta önmagát és hitelezőjét, aki busás kamatra folyósította a szükséges összegeket. — I Ha rendesen törlesztik a kamatot, úgyis ráérnek utólag kiegyenlíteni — nyugtatta meg az aggodalmaskodó anyát hitelező: Mezei Mihály Galamb-utca 37. szám alatti „tőkéjéből élő“ szobafestő. Ezért kellett végül 50.000 lejről váltót kiállítania az összesen 35.000 lejt kölcsönvett Párizek Károlynénak. Mezei Mihály ugyanis — 1000 lejenként „potom“ 20 lej havi kamat ellenében — 1936-ban 20.000 lej, két év múlva meg 10.000 lej készpénzt hitelezett Párizeknénak, majd bizonyos törlesztés után újabb 5.000 lejt folyositott. Mezei „készségesen“ adott, hiszen követelését adósának háza biztosított^. Az 5.000 lej fejében azonban 20.000 lejes váltót Íratott alá Párizeknével, a különbözetet — úgymond — az elmaradt kamatokért. Mezei tehát 24, sőt 36 százalékos kamattal dolgozott. Megnyomorított adósa igy hiába fizette havonta 1000, meg 1500 lejes részlet- törlesztéseket, amit av-felszabaduláskor 50 pengős részletekre változtatott, a horribilis kamatok még mindig fennállottak. 1941. decemberében az asszony végül ráunt a szipolyozásra és kijelentette, inkább úgy elmegy, hogy hirét se hallják, de nem fizet tovább. Az uzsorapénzért aggódó hitelezője erre a szerinte fenálló összeget bekebelez- tette Párizekné házára. Mikor a sanyargatott asszonynak ez tudomására jutott, uzsorabüntettéért feljelentette szipolyozóját. A törvényszék Szabó András dr. elnökiésével ülésező büntető hármastanácsa előtt Mezei Mihály azza- védekezett, hogy ' Párizeknénak készpénzben fizette ki az 50.000 lejt, a kamatarányt pedig adósa önként ajánlotta fel, ő csak elfogadta. A fizetési módozatokról azonban semmiféle nyugtát felmutatni nem tudott. A bíróság néhány tanút is kihallgatott. Az egyik tanú igazolta, hogy a hivatásszerű kölcsönzéssel foglalkozó Mezei * Mihály néhány ezer lejt neki is kölcsönzött, 1000 lejenként ugyancsak havi 20 lejes kamatra. Akadt tanú viszont) akit a vádlott hasonló feltétellel egyenesen Párizeknéhoz küldött, kijelentve, hogy éppen akkor hitelezett ki nagyobb összeget számára. A panaszos Párizek Károlyné fenntartotta a feljelentésben foglaltakat és a törvényes megtéritéseh felül fizetett 458 pengő uzsorakamat visszaitélését kérte. Folkmann Miklós dr. ügyész vádbeszéde után a biróság megállapította, hogy mind a román, mind a magyar kamattörvények szerint fennáll az uzsora büntette, még akkor is, ha a kérdéses összeget nem maga a vádlott határozta meg, hanem csak elfogadta. A biróság bűnösnek mondotta ki Mezei Mihályt az uzsora bűntettében és kéthavi fogházbüntetésre, 3000 pengő pénz- büntetésre' és háromévi jogvesztésre Ítélte. Az elitéit fellebbezett. 1200 pengőt loptak egy kolozsvári asszonytői a dinnyepiacon Kolozsvár, augusztus 31. Dancsó Gyulá- né, KandŐ Kálmán-ut 30. szám alatti Jakos jelentette a rendőrkapitányságon, hogy s dinnyepiacon ismeretlen tettes kilopott kosarából 1200 pengőt. A rendőrség megindította a nyomozást. fl kiválő csapáttisztlielyettesek főtiszthelyettessé léphetnek elő Kolozsvár, augusztus 31. A Honvédségi Közlönyben nagyfontosságu pályázati felhívás jelent meg. A felhívás értelmében a legkiválóbb csapattiszthelyetteseket egy most létesített állománycsoportba, a főtiszt- helyettesek csoportjába veszik fel. A felvételre csak olyanok pályázhatnak, akik legalább 4 polgári iskolai képesítéssel rendelkeznek és legalább 10 évi megszakitásnél- küli csapatszolgálatot teiljesitettek, mégpedig az utolsó öt évben kiválő minősítéssel. A felvételt vizsga előzi meg. A főtiszthelyetteseket a katonaállományu tisztek összes jogai és kötelességei megilletik. Az uj állománycsoportban a következő elnevezések vannak: zászlóhelyettes (XI. rangosztály), hadnagyhelyettes (X.), főhadnagyhelyettes (IX.), százados és őrnagy. A főtiszthelyettesek egyenruhájukon ezüst vállzsinórt viselnek, rendfokozataik jelzése ezüst csillag, repülőknél és folyami erőknél ezüst sáv. Egyébként egyenruhájuk azonos a tisztekével. Allásszerüség, nősülés és becsületügy tekintetében a honvédtisztviselőkkel esnek egy elbírálás alá.
