Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-04 / 200. szám

1943. S Tt P 7EMSEM 4

4

Argentína, az Újvilág egyetlen semleges állama

Justó, az argentin köztársaság egyik volt elnöke, de a politikai élettől* ahol valamikor a kitűnő taktikus hirét élvezte, azóta > sem vonult vissza* egyébként beavatkozáspárti, azaz országát Észak-Amerika és Anglia oldalán szeretné látni. Erre való tekintettetl meghívást kapott az angol kereskedelmi kamara egyik ebédjére. Justó nem azért délamerikai és még hozzá politikus, hogy az ebéd emelkedett hangulatában szófián tudott volna maradni. Beszédét, melyben leplezetlen szavakkal adott kifejezést álláspontjának, az ebéd közönsége természetesen lelkesen megtapsolta. a kijáratnál azonban az argentin nacionalisták várták — záptojással és rothadt paradicsommal.

Egykori hivatali állására való tekintettel más bántódása nem esett, öt társát azonban a rendőrség letartóztatta.

Az eset annakidején nagy feltűnést keltett és az argentin újságoknak bő anyagot adott humoruk megcsillogtatá- sára. A buenos-airesi sajtó ugyanis a háború ellenére is bőven el van látva papírral és a közönségnek is van ideje olvasni. A déli félgömbön most van tél* azaz* esős évszak* és az esték hosszúak. Argentina 14 millió lakosa nem szereti ugyan a politikusokat, de annál szenvedélyesebben politizál• Justó kalandja tehát kimerítő megbeszélésre adott a sajtóban alkalmat, amig uj népszerűbb hős nem tűnt fel a közvélemény gyújtópontjában: Vito Dumas, a vakmerő világjáró hajós.

Vito Dumas csakugyan rászolgált arra* hogy az argentin nép nemzeti hősévé váljék. Vitorlása, mellyel körülhajózta a földet, nem kevesebb mint 20.000 mérföldet tett meg. Az utolsó 3000 mérföl- des szakasz Valparaiso és Argentina között zajlott le, a Horn-fok megkerülésével. Ez a hőstett egymagában is elegendő lehetett volna ahhoz, hogy Dumas láng- ragyujtsa a lelkesedés tüzét* mert a tengerésznépség körében hajótemetőnek becézett tengerrészt a legnagyobb és legmodernebb hajók is szívesen elkerülnék. Ehhez járult, hogy a hosszú tengeri ut más izgalmakban is bővelkedett. Uj- Zélandnál egy bálna támadása fenyegette felborulással a hajót a Horn-fok- nál pedig a vihar úgy a falhoz vágta a magányos kapitányt hogy eltörött az orrcsontja.

Amikor Dumas 1942 júniusában vitorlásával elhagyta Argentínát, országa kormányrudját Castillo elnök tartotta kezében. Amikor hazaérkezett, már Ramirez tábornok* az eddigi hadügyminiszter volt uralmon. Mialatt Dumas forradalmi sikert aratott a tengeri kalandok történetében, Argentina is átesett egy forradalmon.

A merész tengerésznek ilyenformán elég gondot ad. hogy valamiképen megbirkózzék azokkal a problémákkal, melyek honfitársait foglalkoztatják, hogy a semlegesség vagy a beavatkozás hi vévé válik-e majd, egyelőre még senki sem tudja. Az angol-amerikai prápa- paganda mindenesetre semmit sem mu lasztott eh hogy megkönnvitse nekik az állásfoglalást. Ha Dumas két óceán hullámait minden nehézség nélkül megúszta, most a propagandairatok tengerében való elmerülés veszedelme fenyegeti. Az Egyesült Államoknak a háborúba való belépése óta a Washingtonból pénzelt spanyol nyelvű folyóiratok magazinok és képeslapok valóságos áradata őzönli el Dél-Amerikát. A művészeti és irodalmi folyóiratok köntösében pompázó propagandairatok közé tartozik például a *.Readers digest“, melynek spanyol nyelvű kiadása fantasztikus példányszámban forog közkézen Dél-Ame- rika államaiban.

Érdekes, hogy ugyanakkor az európai folyóiratok teljesen hiányoznak. Angliából alig érkezik valami. Franciaországból, Németországból és a többi európai államokból pedig érthető okokból általában semmi sem. Kivétel legfeljebb egy-két spanyol újság és folyóirat a spanyol könyveknek azonban magas áruk miatt egyáltalában nincs piaca.

Az amerikai propaganda azonban még ezzel a monopolisztikus helyzettel sincsen teljesen megelégedve és két hónappal ezelőtt az Egyesült Államok legnagyobb kiadóvállalatainak öt hatalmassága utazta be Mexikót, Csillét és Argentínát, hogy még szorosabbra fűzzék az üzleti összeköttetések szálait.

A buenos-airesi kormánynak ezek szerint éppen elég gondot okoz semlegességének megőrzése. E feladat megoldásában nagy könnyebbségre szolgálhat* hogy minden más délamerikai országnál nagyobb mértékben száníithat a nép belátására.

Az argentin nép a két kontinens legfehérebb népe, mert az indiánok száma az egy százalékot sem éri el, a többi színesek pedig statisztikai szempontból egyáltalán nem jönnek számításba. Ezzel a faji tisztasággal az argentin nép súlyban például Brazilia és Mexikó na- gyobbszámu népét is felülmúlja.

Azt a helyet melyet Argentina Latin- Amerika fejlődésében elfoglalt, földrajzi és geopolitikai helyzete magyarázza. A spanyol bevándorlás előtt a pampa gazdaságilag a telies kiaknázatlanság állapotában volt. Kolumbus előtt Amerikának nem volt sem gabonája, sem háziállata. A pampa mai kincseit máshonnan importálta: a burgonyát és tengerit a nyugatindiai szigetekről, a gabonát, lovat és a végtelen legelők állatállományát Európának köszönheti. Ez az egykor teljesen kiaknázatlan terület ilyenképen Dél-Amerika éléstárává lett.

Földrajzi fekvése, azaz Amerika déli csücskén való elhelyezkedése mely jó kereskedelmi lehetőségeket kínál neki, etnikai egysége és nemzeti kultúrája igen számottevő politikai fontossággal ruházza fel. Mint Dél-Amerika legnagyobb fehér állama, Argentína az Egyesült Államok természetes ellenlábasa.

Az ibero-amerikai imperializmus szellemétől áthatva sohasem volt hajlandó Észak-Amerika inkább anyagias jellegű imperializmusa előtt meghajolni. Ehhez járul még, hogy ami óriási mezőgazda- sági kivitelét illeti, gazdasági érdekei is az Egyesült Államok nagyon komoly versenytársává teszik a világpiacon, jól fejlődő nemzeti ipara pedig bizonyos függetlenséget biztosit neki az északamerikai mammutállammal szemben.

Ezeknek a tényezőknek együttes eredménye, hogy a Monroe-tan, a pánamen- kánizmus és a pánamerikai biztonsági övezet ellenére Argentínának egészen a legutóbbi időkig sikerült kereskedelmi függetlenségét megőriznie. Ez utóbbi volt az Egyesült Államok hadbalépése

Igen, ez már az ősz — gondolom útközben — s begombolom a felöltőmet. Mások is igy tesznek. A férfiak. Mert a nők még tartják magukat s tartani

■ akarják kétségbeesett ragaszkodással a nyarat is, mint egy boldog és mégis reménytelen szerelmet. Mintha tudomást se vettek volna a nagy színváltozásról, könnyedén, lenge ruhákban suhannak tovább. De a férfiak• a fák és a gólyák már csalhatatlanul és örámitás nélkül tudomásul veszik, h'ojy itf az ősz . . A férfiak begombolják felöltőiket/ a fák h hullatják leveleiket s a vándormadarak pedig a futó fellegekkel majdnem egyszinten próbálgatják a nagy „V“ betűt ... Nézd, sikerül is nekik . . . Nézz utánuk s búcsúzz el a nyártól, barátom, mint ahogyan ők búcsúznak olyan hangtalanul s zokszó nélkül/ de fegyelmezetten.

Nyugodj bele/ hogy ez a világ jés a természet rendje. Igyekezz beszerezni tüzelőfát. S közben gondolj a vándormadarakra, amint >,V" betűvel búcsúznak tőled ■ . .

*

Egy úriember bőröndöt cipel előttem. Úgy látom/ az állomásra igyekezik. Oda. Próbál útközben megállítani néhány konflist/ meg gépkocsit, de azok csak tovább száguldanak. A Széchenyi-tér sarkán egy csomó tétlenkedő, napszámosforma ember ül a földön. A bőröndös ember megszólítja az egyiket:

— Jó ember, nem volna-e kedve segíteni? t - . ‘

— Vagy igen, mit ád az ur? Hová kell vinni a málhát?

— Az állomásra.

— Gondoltam — mondja a napSíámos- féle• de meg se mozdul ülőhelyzetéóöl. — Hát aztán nehéz?. . .

— Nézze meg, itt van, de siessünk, mert lekéssük a vonatot. Siessünk, fogja ...

— Na, én ugyan nem> mert én favágó vagyok.

— Hiszen itt nincs sehol fa. Ne töké- letlenkedjék, mert pénzt kap, jöjjön már é$ segítsen. Három pengőt adok, ha segít.

— Mi van a bőröndben? — kérdi a

napszámosféle. v

— Mi van a bőröndben? Hát mi maga,

előtt a legutolsó kísérlet Argentínának a nyugati frontba való bekapcsolására. A kisérlet kudarcot vallott: Argentina a rendelkezésére álló lehetőségek keretein belül még a háború alatt is megtartotta természetes európai orientációját, mely érdekeit Európa felé irányítja. Kiviteli cikkeinek átvételére mindig egyedül csak Európa volt képes, amint másrészről Európa is el tudta látni Argentina behozatali szükségletét.

Az európai államok közül Argentina elsősorban Angliával ápolt szoros gazdasági kapcsolatokat. Anglia volt az európai pénzpiac bankára, egyúttal pedig a fagyasztott hús legnagyobb fogyasztója. Az argentin szállításokat majdnem kizárólag angol tőke pénzelte, éppen igy a nagy közszolgáltatási beruházásokat is.

Anglia egyetlen más délamerikai állammal sem tartott fenn olyan szoros gazdasági kapcsolatokat, mint Argentínával és ezek a kapcsolatok, melyek Angliának sem kevésbé értékesek, mint Argentinénak, most sem szűntek meg. annál érdekesebb tehát- hogy Argentína nemcsak az argentin semlegesség jeladásának kicsikarására irányuló angolszász kísérleteknek állott ellen, hanem még igényekkel is lépett fel Angliával szemben: elszántan visszaköveteli Falkland szigetét, melyet Anglia 1833-ban ragadott el Argentínától, legújabban pedig Washingtonnak ígért.

Az angolszász diplomácia viszonzásul Csillét bátorította fel a Déli Sark egyik Shetland alatti sávjának a maga számára való követelésére. Ez a játék és a háttérben folyó diplomáciai cselszövények azonban Argentínát mindezideig nem tudták megingatni öntudatos magatartásában. sőt az erőskezü Ramirez tábornok kormányzása alatt, aki az államelnök, kormányelnök és véderőfőparancsnok tisztségeit egyesíti egy kézben, Argentína, a jelek szerint még az eddiginél is nagyobb határozottsággal akar haladni a teljes cselekvésszabadság utján.

Ezek közé a jelek közé tartozik többek között számos kommunista agitátor letartóztatása, a buenos-airesi szabadkő- mives páholyközpont működésének betiltása, vagy legmerészebb lépésként az Egyesült Államok és Anglia javára dolgozó társadalmi szövetségek feloszlatása.

ne huzzuk az időt/ mert lekésem a vonatot.

— Akkor csakugyan jó lesz sietni,

mert én nem vagyok hordár, hanem favágó, megmondtam már az urnák. Nem igaz? — fordul cimborái felé, mire azok is helyeselni kezdenek s az utasember bőröndöstől együtt tovább áll nagy bosszúsan. ţ

Kicsit megállók még s hallgatózom. A napszámosféle újból megszólal:

— Könnyű az uraknak. Van pénzük. Alig egy ugrásnyira innen az állomás és képes lett volna három pengőt adni, ha segítek neki. Tiszta pazarló ,,típus“...

— Te, adj egy cigarettát, — fordul társa felé, — tudod jól> hogy ma még nem kerestem egy rongyos vasat sem.

*

— Képzeld el, Sándor még mindig nem adta meg a száz pengőmet — mondja útközben elég nagy adag felháborodással ismerősöm. — Pedig emlékszel, mikor kérte kölcsön, hiszen ott voltál. Tanú lehetsz rá, mert az is lehet, hogy bíróság elé viszem a dolgot. Nemcsak ezért. Mielőtt a száz pengőt adtam neki kölcsön> még kért kölcsön kétszázat. Azelőtt meg a felöltőmet kérte kölcsön s még azt se adta vissza. Egész szép könyvtáram volt már, de majd minden könyvemet elhurj colta. Nyakkendőt is vitt el a szekrényemből, nem is egyet. Hát mit gondol, hogy én annyiba hagyom a dolgot? Egyébként sem vagyok milliomos.

— Nyugodj meg, — vigasztalom — egyszer csak megadja a pénzedet is, visszaviszi a felöltődet is, meg a könyveidet, nyakkendőidet, mindent. Hiszen úgy tudom, hogy jó barátok vagytok. Miért akarod akkor bíróság elé vinni a dolgot? Gondold meg, hogy barátod . . . — érvelek újból, de szavamba vág:

— Nekem nem barátom s nem is volt soha a nyomorult. Máskülönben úgy hallom, hogy fürdőn van. Hát arra jut pénze?. . . Leszel te még tanú, ne félj — mondta — s azzal elviharzott.

Tegnap újból összetalálkoztunk úgy véletlenül, útközben. Ismerősöm szomorú volt, majdnem megilletődött. Hát ezzel mi történt? — gondolom magamban már jó távolról, ahogyan meglátom, de már mondja is, kérdezetlenül mondja, nagyon csöndesen:

— Képzeld eh Sándor meghalt. A legjobb barátom meghalt.,. Ma kaptam a távirati értesítést. Gyorsan ment az egész. Hirtelen rosszullét, műtét $ ma már halott. Holnap lesz a temetése. Soha az életben nem lesz nekem még egy ilyen jó, őszinte barátom.

Hát ez csakugyan sir ... A ,,leg jobb“ barátját siratja. Igen, mert a barátság valóban olyan, mint a szerelem. Az ember megsiratja, ha úgy érzi, hogy most már aztán visszavonhatatlanul vége van... És ilyenkor az ember nagyon megbocsájtó tud lenni.

BÍRÓ JANOS

CseSekvő

föl dblrlok polífika

Alig néhány napja nyilvánította Magyar- ország Kormányzója a miniszterelnökhöz intézett kéziratában azt az óhajtását, hogy a most folyó háborúban érdemeket szerzett honvédharcosokat, hősök hátramaradottjait, özvegyeit és árváit kézzelfogható jutalomba kell részesíteni mindenkor, amikor egy darab magyar kenyér juttatásáról van szó. Legelsősorban természetesen földbirtok juttatásával. Valóban cselekvő fötdbirtokpoliti- kát folytat a kormány, amikor a legfelsőbb kézirat megjelenésétől számított alig néhány napon belül rendeletet adott ki azoknak a húsz katasztrális holdnál nagyobb egyéb mezőgazdasági ingatlanoknak felhasználásáról, amelyek a zsidó kézen volt ingatlanok kisajátítása következtében a törvény értelmében állami kézbe jutottak.

Az ilyen ingatlanok közül az öt holdnál kisebb birtokokat tudvalévőén már régebben közjóléti szövetkezetek hatásköre alá utalta egy kormányrendelet, hogy azokat lehetőleg hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkant földművesek birtokába adják. Az ilyen birtokok terjedelme körülbelül huszonnégyezer katasztrális hold, mig a körülbelül százharmincezer katasztrális holdat kitevő húsz katasztrális holdnál kisebb szőlők és gyümölcsösök és az öt katasztrá- lis holdnál nagyobb, de száz katasztrális holdnál kisebb egyéb mezőgazdasági ingatlanok a Vitézi Rend hatásköre alá kerültek, a vitézeknek mielőbbi földhözjuttatása céljából.

f Ezeknek a rendelkezéseknek «épségben tartása mellett a kormány uj rendelet® most a húsz holdnál nagyobb szőlők és gyümölcsösök és a száz kát. holdnál nagyobb egyéb mezőgazdasági ingatlanok sorsáról Intézkedik. Kimondja a rendelet, hogy ezekből a birtokokból mindenkit megelőzően a most folyó háborúban vitézségi éremmel kitüntetett hivatásos földműveseket, továbbá a hősi halált halt ilyen földműveseknek legérdemesebb fiuleszármazottjait kell földhöz juttatni. A rendelet természetesen lehetővé teszi más érdemes kisembereknek, igy a mostani és a mult háború tűzharcosainak, kitüntetettjeinek és hadirokkantjainak, továbbá az ingatlanok felhasználása következtében állásukat vesztett gazdasági cselédnek földhözjuttatását is.

Az egész ortfzág közvéleménye örömmel és megelégedéssel veheti tudomásul, hogy a kormány nemcsak cselekvő földblrtokpolitt- kát folytat, hogy az elhangzott szót nemcsak úgyszólván nyomban követi a végrehajtás, hanem azt is, hogy amikor a kormány birtokpolitikái rendelkezéseket tesz, a szociális szempontokon kivül szigorúan figyelemmel van a gazdasági kérdésekre is. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a törvény értelmében igénybevett volt zsidóbirtokoknak most szabályozott juttatása a mezőgazdasági termelés terén semmiféle fennakadást nem okoz. Befejeződött a gazdasági év, azok, akiket a rendelet földhöz juttat, az uj gazdasági év küszöbén vehetik át az ingatlanokat. Átvehetik pedig nem lerongyolt állapotban, mert hiszen ugyancsak kormányintézkedés gondoskodott arról, hogy a régi tulajdonosok az átadás napjáig ezeket a földeket gondosan megműveljék. Ez meg is történt.

A cselekvő földbártokpoiitika tehát minden zökkenő nélkül teszi lehetővé, hogy a következő gazdasági esztendőben az igénybevett földeken már az uj tulajdonosok arathassanak és szedhessék be a földek minden hozamát.

* Uj BERDE MÁRIA könyv jelent meg: A HAJNAL EMBEREI cimmeL A hatalmas két kötetes történelmi munka Erdély és Maagyarország uniójának előkészítéséről szól. A regény hőse Szász Károly, az enyedi professzor, akinek keze alól Kemény Zsigmond is kikerült. A nagy tudós és költőnemzetség ősének életregénye emberi szempontból is megragadja az olvasót. A hatalmas, közel 900 oldalas két kötetes munka ára kötve P 22.—. Kapható és megrendelhető: MINERVA Rt. Könyv osztályúd, Kolozsvár, Mátyás kir. tér 8.

Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

V

ÚTKÖZBEN