Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-29 / 220. szám

1943. SZEPTEMBER 29 KeuriüJsxe 3 0 világot iárt szamosujvári tanité értékes találmánnyal gazdagította gazdasági életünket Szamosujvár, szeptember 28. Szikszay Dénes szamosujvári állami elemi iskolai ta­nító, hosszas kísérletezés után, kender és len törésére és tilolására alkalmas gépet állított össze. Ezt a gépet másfél lóerős villanymotor hajtja és a gyári gépektől ab­ban tér el, hogy amig azok éíöször lelapit- ják a kenderszárakat és azután törik, Szik­szay gépe az etető nyílásba beengedett kenderszárakat két oldalról összecsapódó lapocskák segítségével töri össze és az igy összetört szálakat a gép egy másik, elmés szerkezet segítségével meg is tilolja. A gép gyorsaságának és gyakorlati hasznának ér­zékeltetésere csak annyit mondunk, hogy egy kézzel tiloló asszony 15 percnyi mun­káját 2 perc alatt végzi el. Ugyancsak ez a másfél lóerős villanymotor hoz műkö­désbe egy esztergapadot is, melynél jelen­leg két brassómegyei székely menekült Szikszay tanító elgondolásai alapján leegy­szerűsített formájú kerekes rokkákét készít. Szikszay Dénesnek ez a gép nem az első találmánya. Kora gyermekkorától kezdve érdekelték a gépek, de mielőtt a gépész- mérnöki szakra iratkozhatott volna, mint fiatal diák az első világháború orosz front­jára került, majd 1917—1922-ig hadifogság- ' ban volt. Innen Szibérián keresztül Ja­pánba, majd Kinába szökött és sok viszon­tagság után Sanghaiból, mint hajóborbély Rotterdamban érte el először az európai partokat. Hazajövetele után a berlini Ku- tassy professzor növendéke lett, de két évi tanulás után családi körülményei haza szó­lították, mielőtt a gépészmérnöki diplomát megszerezhette volna. A tanítói pályára ment és mint tanité is sokat foglalkozott szabad idejében a gépekkel és már évekkel ezelőtt egy leegyszerűsített szövőszéket ké­szített, amelynek előnye, hogy félakkora terjedelménél fogva, egészen kis helyen is felállítható. Tábori ágya egy könnyen hor­dozható bőröndszerű alkotmány, mely gombnyomásra nyílik. Permetező gépet és fejögépet is állitott össze, melyek közül az utóbbi csak azért nem volt használható, mert a kísérletek bebizonyították, hogy a fejés alatt álló állatok egészségére káros hatással van. Újabb találmányát a megszerzett iparen­gedély alapján a napokban megindított kender- és lenfeldolgozó üzeménél hasznosí­totta, amelyben jelenleg 2 gép dolgozik. Az egyik a fentebb említett másfél lóerős, egy törő és egy tiloló készülékkel ellátott gép, amely 4 munkás napi 8 órai munkateljesít­ménye mellett 200 kg. kendert tör és 46 kg. tiszta rostot termel. A másik, szintén dinamó által hajtott gép, már 4 törő és 2 tiloló készüléket hoz mozgásba. Ez a gép 14 munkás napi 8 órai munkateljesítménye mellett 1000 kg. kendert tud összetörni. Az üzemet a 'Közjóléti Szövetkezet 13 ezer pengős kölcsöne segítségével lehetett megindítani, ugyanis a Szövetkezet vezetői azonnal belátták, hogy a találmány kihasz­nálása a megyei ipar fellendítése szempont­jából milyen nagy jelentőségű. Az üzem megindításával egyidejűleg illetékes ténye­zők Szikszay Dénes tanitó vezetésével fel­állították Szamosujvár székhellyel négy vármegyének- (Szolnok-Doboka, Szilágy, Kolozs és Beszterce) kender-beváltó köz­pontját és az Iparügyi Minisztérium 30 ezer pengőt is juttatott a 4 vármegyében termelt kender felvásárlására. A beváltó központ felállításával az Iparügyi Minisz­térium a 4 vármegye kender- és len-terme­lésének fokozását kívánta előmozdítani. Ugyancsak ennek érdekében a földművelés­ügyi minisztérium 50 mázsa nemesitett len- és 25 mázsa kender-mag kiosztását kezdte meg a szegénysorsu termelők között, azzal az előnyös feltétellel, hogy a mag árát csak terméskor fizessék még. A tervek szerint a jövő évben a földművelésügyi minisztérium még az eddiginél is nagyobb mennyiséget fog a termelés fokozására szétosztani. Sze­rencsére a termelés minden előfeltételével rendelkezik Szolnok-Doboka-megye, sőt a gazdasági felügyelőség véleménye szerint a rövid tenyészidejű rost-növény termeszté­sére minden másnál alkalmasabb a talaja. Amig 1 holdon az átlagos búzatermés Szolnok-Dobokában 5—6 mázsa (kevés he­lyen éri el a 10—15 mázsát), addig ugyan­az a terület még rossz időjárás mellett is évi 50—70 mázsa kendertermést, vagy 20— 30 mázsa lent ad. Ez pénzértékben 5 mázsás átlagos búzatermést véve alapul 200 pengő hozamot jelent holdanként, ugyanakkor a kender mázsánként 24 pengős árral 12G0— 1480 pengő, a len pedig mázsánként 40 pengős árral 800—1200 pengő jövedelmet ad évenkint, ugyanazon a területen. Tehát gazdasági szempontból a megye lakosságára nézve óriási előnyt jelentene, ha a kender és a len termesztését minél nagyobb mér­tékben lehetne meghonosítani. A földműve­lésügyi minisztérium elgondolása, úgy hisz- szük, a lakosság fokozatos felvilágosítása Október elsején lép életbe a kolozsvári üzletek téli zárórája Kolozsvár, szeptember 28. A téli időszá­mítással egyidejűleg, október elsején életbe­lép az üzletek téli zárórarendje is. Ennek megfelelően a túlnyomóan élelmiszert áru­sító üzletek, beleértve a henteseket és sütő- iparosokat is, reggel 7 óra előtt nem nyit­hatják ki üzleteiket és este 7 órán túl —• kivéve szombatot, amikor az üzletzárás ide­je este 8 óra — nem szabad az üzletet nyitva tartani. Egyéb nyiltárusitási üzletek: textil, illat­szertár stb. reggel 8 órakor nyithatnak és este fél 6 órán túl — kivéve szombatot, amikor az üzletzárás ideje fél 7 óra — * ■ ............... nyitva tartani nem szabad. A déli zárás 1—3 óráig kötelező. Október elsejétől az üzleteket szombaton délután is nyitva kell tartani. A téli záróra életbeléptetésével kapcsolat­ban az elsőfokú iparhatóság felhivja a ke­reskedőket és iparosokat, hogy tartsák be a zárórát, mert szabadforgalmi cikkek áru­sítását nem lehet különböző üzletzárásokkal lehetetlenné tenni. Az a ténykedés, hogy egyesek különböző időkben zárva tartanak, a háborús idők közhangulatát károsan be­folyásolja és a fogyasztóközönség érdekeit érzékenyen érinti. A rendelet megszegői el­len megtorló eljárást alkalmaznak. üli leli belőled Nápoly? Régi boldog bébenyar a Vezúv árnyéfcában O dolce Napoli, o suol beato... ó édes Nápoly, ó boldog föld! Nemrég még a Santa Lucia holdsugárszinü dallamának hangulata lengte át a Santa Chiavát és a Posillipot. Aki látta Nápolyt, annak valami furcsa szomorúság szorítja össze a szivét most, amikor légierödök keringenek a Santa Lu­cia öböl felett, mikor gránátok tüze lángba és füstbe burkolja a szőlőhegyek bájos kör­nyékét. .. Valamikor régen, ezerkilencszázharminc- •kilencben a májusi azur ragyogó kékséggel borította be a sorrentói öböl környékét. Csillogva táncolt a napfény az égboltozat­hoz hasonló kék tengeren, a parton derűsen pipált a Pompei elpusztítása óta megbékélt Vezúv. A hajón feketehaju, feketére sült csillogószemü fiatalemberek énekelték a Reginella Campagnolát. Mögöttük emelke­dett az elbűvölő Capri, kék barlangjával, a San Michelével, Tiberius kastélyával. A nápolyi hordár — Commanna, Signor? A kikötőben egyszerre nyolcán rohannak az embernek a feketehaju, sötétbarna alkal­mi ajánlkozók és hamisítatlan nápolyi dia­lektusban kinálják munkájukat: kofferhor­dást, fuvart és egyéb ilyesmit. Különben csak a hajó érkezésekor lehet őket mozogni látni, mert egyébként naphosszat ott süt- tetik magukat a lépcsőkön. A dolce far mente nemcsak mese. Nápolyban nem szo­kás a munka. . . Sürü tömeg hullámzik a Piazza del Plebisciton, — azaz nem is hul­lámzik: furcsa, szines kavargás, sürgés­forgás és rettenetes lárma az, amely elkapja Nápoly kiváncsi látogatóját. Fürge kis fe­kete emberkék ugrálnak a téren, hevesen gesztikulálva és vitatkozva. Ez a vitatkozás okozza a lármát, mert az olaszok, de külö­nösen a nápolyiak elképesztő gyorsan és hangosan beszélnek. Az ember azt hinné, hogy örökké veszekszenek, pedig talán csak azt mondják, hogy szép idő van, vagy egyéb ártatlan dolgot. Gyönyörűség azonban a nők beszédét hallgatni. Olyan dallamos csicser­géssel folyik ajkukról a szó, mint a mu­zsika. ök is feketék és izzőszemüek, tempe­ramentumuk szinte lángoló. Ragaszé napu- letana... Minden pillantásuk ajánlkozás, de minden szavuk visszautasítás. Úgy illenek ebbe a forró levegőbe, mintha belőle szü­lettek volna... A Piazza del Plebiscitoról Ferruccio, a Belvedere izgő-mozgó, elevenszemü hordára kísér végig a Via Toledon a cumaei állomá­sig. Innen indul a Rione Vomerora a nápo­lyiak büszkesége, a sikló, ahogy a nápo­lyiak nevezik: Funiculare. Még népdal is született róla, a nálunk is ismert „Funiculi- funicula“. Az állomáson váltjuk a jegyet. Trenta centeslmo, signor. Harminc cente- simo! Nem hiába büszkék a siklóra, drágább is, mint a villamos. Nekünk magyaroknak nem nagy újság; körülbelül kétszer olyan hosszú, mint a mi budai siklónk. Széltében nyolc hely van benne és borzasztóan meleg. A Piazza Vantivellin a forróság ellenére rengeteg ember tolong. Úgy érezzük magun­kat, mintha olajban sülnénk. Itt ért az egyik legnagyobb meglepetés Nápolyban. A Piazza del Plebisciton megcsodáltam a sötétbörü nőket, szinte megszoktam, hogy itt mindenki fekete. Annál furcsább volt az a három lány a Vantivelli-téren, aki hatalmas kari- májú kalapban, napernyővel sétált és ért­hetetlenül csipogott. Ferruccio, a hordár izgatottan ragadta meg karomat: Vi re, signor... O che belle! — A három lány ugyanis vakitófehér bőrű volt! Úgy világí­tott ki bőrük az általános feketeségből, hogy Ferruccio izzó szemmel nézett utánuk. Ké­sőbb aztán megismertünk több ilyen „fe­hér“ családot. A nápolyi, sorrentói közép- osztály egy része ilyen feltűnő bőrű. Való­színűleg még az ókori görög lakosság utó­dai, amire abból is lehet következtetni, hogy majdnem mindnyájan kereskedők és üzletük emberemlékezet óta ugyanazon a helyen van. így például Ercole Diogeni, akinek magkereskedése nemzedékek hosszú sora óta ott áll a Strada Nuova alia Mari­nán. Ezek a fehérhőrüek lépten-nyomon feltűnnek, de különösen a Possillipon. ök tisztán megőrizték magukat a berber—arab keveredéstől. Szállodák A Posilllpo Nápoly egyik legszebb része. Végig tele van szállodákkal, villákkal, itt szállnak meg az előkelő külföldi vendégek. Átlagos európai ember számára az egyetlen kibírható hely Nápolyban. Mert a város többi része fantasztikus képet mutat. Alig három méter széles utcák, rettenetes zajjal, az utca közepén húzódik a csatorna. Mezte­len gyerekek hemperegnek a porban. Két szemben lévő ház között feszitik ki a ruha­szárító kötelet és ott lógnak a frissen mo­sott ruhák, két ablak között. Hangos kia­bálással jön a tejes, spárgán huzza maga után a kecskéjét. „Latte, latte!“ (Tej, tej!) kiáltása nyomán kócos asszonyfejek jelen­nek meg az ablakokban. Üvegek csörren- I nek, az asszonyok a tejesüvegekbe ejtik a soldokat, madzagon leeresztik a tejesnek az üveget. A tejes kiveszi az üvegből a pénzt, odatartja a kecske tőgye alá és azon fris­siben egyenesen az üvegbe feji a friss kecs­ketejet. .. Donna Spinta azután felhúzza a teli üveget, ahogy leeresztette. Felejthetet­len!. .. Rengeteg a koldus. Úgy hozzátartoznak ezek a mindig daloló emberek és gyerekek Nápoly képéhez, mint a füstölgő Vezúv, a kikötök, vagy a kecsketejárusok. Bámulato­san erőszakosak. Még az apraja is. A Cas­tel Nuovo alatt szinte belémcsimpaszkodik egy félmeztelen kis fekete fickó vígan füs­tölve. Nem lehet több hat esztendősnél. Signore!... Sigaretta, signore, sigaretta... Pénzt adok neki, nem birja el a lelkiisme­retem, hogy hatéves gyereknek cigarettát ajándékozzak. De csak váltig követeli a ci­garettát. Beszélni nem tudok vele, mert ő nem érti az én olasz beszédemet, én nem értem az övét. Végre is otthagytam. Egy darabig hadarva szalad utánam, aztán meg­áll, öklét razza, sürü corpodíbacco-zások között fenyegetőzik. Visszanézek. Ott áll a sarkon, szinte kék már a dühtől. A kért soldot, amit adtam, utánam hajítja, s ami­kor mosolyogva zsebrevágom az egyiket, köveket kezd utánam dobálni. ,. Angyali. A Vezúv alatt, szőlők között izzadnak a külvárosok. Ilyen lehetett Pompei, Stabiae és a többi délitáliai város az ókorban. Hosszú egyenes utcák, porral, piszokkal, néhol macskakövekkel. A két oldalon boltok, osteriák. espressok. Olajos halaktól fenyő- tobozig a legkülönösebb ennivalókat lehet kapni ezekben az apró kis lukakban, persze a külföldi végigkóstolja a hajmeresztő ná­polyi ételeket. Ennek következtében aztán minden utca végén ott látom a táblát: Dr. X. y. specialista dello stomaco. .. Azaz gyo­mellett még is fog valósulni. Ebből a szem­pontból is jelentős tehát Szikszay tanitó üzeme, ahol a megye termelése gyors fel­dolgozásra talál. A rostmennyiség feldolgo­zás után a kolozsvári háziipari felügyelő­séghez kerül, mely azt a szegénysorsu la­kosság között osztja szét és ezzel megveti a háziipar alapját, mellyel kenyérkeresethez juttatja őket, Meg kell említenünk még azt is, hogy a jelenleg villanyerővel dolgozó Szikszay-üzem rövidesen gőzhajtású motorokat fog beállí­tani, hogy ezeknek fűtésénél tudja haszno­sítani az u. n. pozdorját. A pozdorjának fűtőanyagként való felhasználása azzal az előnnyel is jár, hogy az elégés után meg­maradó hamut, mint bó kálium tartalmú műtrágyát lehet értékesiteni, morspeclalísta. Jól megy neki. Hiszen a kül­földi, aki Barra, vagy Sant Anastasia ut­cáin végigmegy, a sok édesség kóstolgatá­sával együttjáió városlátogatást okvetlenül nála fejezi be... A tengeren csillog az ezüst... Este egymásután surrannak vissza a ha­lászbárkák az Immacolatella és a Santa Lucia révjeibe. Most megint uj szint kap a táj. Amint a „Santa Lucia“ jólismert szövege mondja: „a tengeren csillog az ezüst égitest.. .“ Ragyogó aranysáv húzó­dik végig a vizen, a kis sugarak milliói esze­veszett táncot járnak a dofrozódó habokban, mintha sugárruhás tflndérkék tartanának báli mulatságot a Possíllipotól a caprl-szi- geti Villa dl Timberio-ig. (Capriban Tibe­rius császár neve igy maradt fenn a nép ajkán: Timberio. Különösen a mumus sze­repét játsza Capriban, ha valami régi kő­darabot. töredéket találnak, ezt suttogják: roba di Timberio... (Tiberius holmija.) Amint más itt a napfény is, olyan különös hatást tesz az esti szellő, mely gitárok hangját hozza és szárnyán a híres „bel canto“ suhan át a kikötők felett. Itt hal­lottam először természetesen a Sorrentoi emléket: ,,Vi ro mare, quant* é belle...“ Még számtalan szép délolasz dal hangja szárnyal a halászbárkákból minoenfelé. A csillagok csodálatosan nagyok, közöttük ott úszik az ezüstös hold, amely a vízben arany- nyá változik, a kikötőben pedig mindent megejtöen szép kékes fénnyel önt le. „Un incanto...“ Ezt signor Benelli mondta, aki pedig tizenötödször járt Nápolyban, ö Tori­nóban lakik. Incanto: bűvölet, varázs, de a szóban benne van a színének csodálatos, lágy éneke, —• szóval mindaz, ami egy ilyen estén a Santa Luciában, vagy a Po- sillipen, vagy bárhol a nápolyi öbölben el­öntötte az embert. Ezerkilencszázharminckilencben... Még júliusban, nem sokkal a nagy ese­mények előtt ujságirócsoport járt Nápoly­ban. Ezerkilencszáznegyvenháromban. .. A Santa Lucia nincs többé. A Piazza del Plebiscito egyetlen gigászi szemétdomb. Mindenütt üszkös, parázsló nyomok, a kikö­tök, mólók összerombolva, füstölögve hall­gatnak, benn a városban a szűk utcák ház­sorait megdöbbentő bombaszönyegek váltot­ták fel, az egyes utakat, utcákat nem le­het felismerni. Vidám, dalosajku lakóik a város alatt lévő barlangokban laknak, vagy pedig kinnt tanyáznak a szőlőkben. A Posil- lipo szálloda- és villasorai a földdel egyen­lők, az egész földnyelv egyetlen nagy te­mető. .. Most már gitár helyett ágyudörgés mu­zsikája tölti be az édesillat estéket, a lágy szellőt robbanások légnyomása űzi el, a Sorrento, Salerno felé vezető utón pedig halottak ezrei fekszenek. — Nem halász­bárkák úsznak a tengeren, hanem csata­hajók és gyorsnaszádok szántják habosra az öböl vizét, Tiberius villájánál nehéz ütegek állnak és lövéseikre meg-megremegnek San Michele falai. A parton nem szerelmespá­rok susognak, hanem elszánt keserű vere­kedésben kúsznak, másznak, rohannak egy­másnak azok, akik talán nászutjukat ter­vezték itt, a Santa Lucián és Sorrentőban... O dolce Napoli, látunk-e még, vagy emlék maradsz örökre? SÁNDOR ANDRÁS Telőfnz a Btc«S*uVon Kedden délután öt óra tájban a Bácsl- utra hívták ki a tűzoltókat, ahol kigyulladt dr. Gyergyai Árpád egyetemi tanár tanyá­jának egyik istállója. A 26 méter hosszú, 6 méter széles istállóépűlet tetőzete és pad­lása teljesen leégett s csak a tűzoltók két­órás munkájának köszönhető, hogy sikerült megakadályozni, hogy a tűz további pusz­tításokat is végezzen. Az eddigi megállapí­tások szerint a tüzet gondatlan dohányzás okozta. A kár körülbelül 10 ezer pengőt tesz ki. MeqSlf csecsemőiéi a Szamosba dobta Kolozsvár, szeptember 28 A Kajántói-ut 24. szám alatt lévő telek végében, amely a Szamosig nyúlik, a Szamos partján játsza­dozó gyermekek arra lettek figyelmesek, hogy a viz árja egy halott csecsemőt sodor. A csecsemő hol elmerült, hol pedig újból a felszínre került s végül megakadt a part bozótjában. A gyermekek nyömban elmon­dották az esetet szüleiknek, akik a hely­színre siettek és kiemelték a partra a kö­rülbelül 4—5 hónapos fiucsecsemő holttes­tét. A rendőri bizottság megállapította, hogy a szerencsétlen kisfiút lelketlen édes­anyja előbb megfojtotta s azután dobta be a Szamosba. Az ártatlan áldozatnak nem­csak a nyakán, de testén is kék foltok vol­tak. A halott csecsemőn egyébként semmi ruhanemű nem volt. A rendőrség intézke­désére beszállították a törvényszék bonc- tani intézetébe s megindították a nyomo­zást az «üsetemült anya kézrékeritésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom