Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

üfegm Ursjva 4 1943. SZEPTEMBER 2 5 Pimpulák ur szalmaözvegy lett Tgen, bekövetkezett ez a várva-várt ooliipg ki- kapcsolódás az ő életében is. — No Pimpulák, — mondotta magá­nak, — most aztán nyaralhatsz. Itt az aranyszabadság, vigözvegység és gond­talanság. Feleséged előreláthatólag jó néhány hétig ottragad majd szeretett ba­rátnőjénél, most tehát beoszthatod élete­det, napjaidat a maga .tetszése szerint, megvalósithatod gátlás nélkül a szebb életről“ alkotott elméleteidet. Rajta Pimpulák! Azzal kezdte,, hogy délig nem volt haj­landó kinyitni a szemét. Pont délben ki­nyitotta, de frissen becsukta újra és szendergett délután négyig. Akkor erős harangszóra ébredt: a gyomra kongatott. — Éhes vagyok — eszmélt Pimpulák és arra gondolt, hogy szól a feleségének és megbeszélik, mint szokta, hogy mit enne a legszivesebben ... De ekkor eszébe jutott, hogy őnagysága a oarátnő- jénél van. Gondolkozva felült az ágyban: — Itt tenni, illetve enni kell valamit! Papucsot húzott és kiment az éléskam­rába. Körülnézett a polcokon. Belemar­kolt a különféle zacskókba, üvegekbe és dobozokba. Fehér port talált némelyik zacskóban. — Liszt?. .. Vagy gipsz?. .. Esetlég patkányméreg? — tűnődött. Egyben megállapította, hogy a legáratlanabb módon különös egy birodalom az, ahol eddig a felesége uralkodott elutazása napjáig és neki, Pimpuláknak elővará­zsolta réggel, délben, este az izes étket. Milyen természetes dolog volt ez ak­kor ... — Hja ... — tűnődött Pimpulák — mit lehetne itt megenni? Ekkor szeme váratlan zsákmányra bukkant: az alsó polcon ott szeiényke- dett egy üveg baracklekvár. Örömtől ragyogó arccal kapta föl a becses élel­met és bevonult az ágyba egy evőkanál­lal fölfegyverkezve. Elmajszolta a lekvár felét. Csak akkor tette le a megmaradt részt, mikor gyomorgörcsök kezdtek fut- kározni a gyomrában... — Na, éhen azért nem halunk, Pimpu­lák! — mondta magának elégedetten. Még aludt egy kicsiţ, aztan felkelt, megborotválkozott és elment sétálni .. Egy órai kóborlás után visszatért ottho­nába. Elolvasta az összevásárolt lapokat, megfejtett egy keresztrejtvényt és vacso­rára megette a megmaradt baracklek­várt . . . Kissé elrontotta a gyomrát- de legalább jóllakott. Másnap már sokkal hamarabb feléb­redt. Gyomra erőteljesen korgott. — Valami massza kéne . . . tápláló — töprengett Pimpulák. Kiment az éléskamrába és ismételten körülnézett. Hosszas kutatás után talált egy kis csészében néhány kiskanál mé­zet és két fonnyadt körtét. Megreggeli­zett a mézből és a vackorból, mint egy medve. — Valami meleg kéne — mondta dél felé ... — de mi? Kinos tűnődés után végre a fejére ütött: — Teát főzök! Hogy erre nem jöttél rá előbb, te Pimpulák! Megfőzte tehát a teát a villany fözcin. A kotyvalék úgy nézett ki, mire a csé­szébe került, mint a feketekávé. Szóra­kozottságában pedig nem cukrot tett bele hanem sót. Azt is három kanállal, mert a felesége nem látta. Most, hogy nincs itt az asszony, meg lehet toldani egy ka­nálkával, mert titokban úgy szerette, jó édesen ... A sajátfőzésü tea első kortya azonban keserű, illetőleg sós meglepetést tartogatott számára. Dühösen löttyintette ki az udvarra a csésze tartalmát. — Látod, Pimpulák, azért a főzéshez is kell egy kis ész — monológizált és uj teát pancsolt a villanyfőzőn. De akkor meg rájött, hogy tulajdonképen nincs is otthon cukor. — Most mehetek beváltani a cukor­jegyet — mérgelődött — éppen most, amikor végre nyugodtan dolgozni akar­tam . . . Nem tehetett mást. Nyakkendőt kötött és keresni kezdte a cukorjegyeket. De a huncut jegyeket sehol sem találta. — Csak nem vesztettem el? • - gon­dolta ijedten és felforgatta az egész la­kást. Bebújt a szekrénybe, a '.ökamié alá, kikutatta az összes ruhák zsebeit, de néhány molyon kivül semmit sem ta­lált. Már minden reményről letett és a rendőrségre akart menni, hogy bejelent­se a dolgot és az újságba is be akarta tétetni ... A homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Elkinzottan ment a kony­haszekrényhez, hogy egy poharat vegyen elő. Vizet akart inni, mert különben úgy érezte, hogy menten megüti a guta. — Megvan! — rikkantott boldogan, mikor ott meglátott egy borítékot, rajta a felesége Írását: „élelmiszerjegyek!“ Boldogan sietett kiváltani a jegyeket. De megint nem volt szerencséje: dél el­múlt és az üzleteket bezárták... Ennyi sorscsapástól meggörnyedve tért haza és ebédre megivott félliter vizet, hogy a gyomorsava ne kínozza. Utána pedig le­feküdt abban a reményben, hogy az éh­séget igy kevésbé fogja érezni . . . Köz­ben először érzett heves vágyakozást a felesége után. — Mégis csak jó, ha valaki főz az em­bernek — vallotta be szerényen önma­gának. Aztán elszunnyadt és aludt hét óráig. — A jegyek! — villant tudatába a gondolat, egy orrára szállott és ott sé­tálgató légy felkeltette. Egy pillantás.az órára és belátta, hogy ismét késő, végzetesen késő ... De most kifog a sorson! Mégis fog vacsorázni! Pi­zsamát öltött és szemlét tartott az élés­kamrában. Alapos vizsgálódás után fel­fedezte, hogy a sarokban egy zsákban krumpli lapul. — Krumplilevest főzök! — villant át agyán a diadalmas gondolat. Úgy érezte magát, ebben a pillanatban, mint egy kisfizetésű mai Julius Cézár, aki meg­nyerte az élelmiszercsatát a sors el­len ... — Krumplilevest főzök — is­mételte diadalmasan . . . Aztán halkan hozzátette: — De hogyan? Frissen átszaladt a háziasszonyhoz és megkérdezte tőle a krumplileves készí­tésének a módját — A rántás a fő — mondta a házi­asszony — ... és csak kavarni, ka­varni. — Igenis ... kavarni — mondta Pimpulák — ... és a rántás a fő! — Boldogan tért vissza otthonába. Krumplit szedett elő, egy fazékban megmosta és hámozni kezdte. Közben aggodalmasan tekintgetett ki az ablakon, hogy nem látja-e valaki illetéktelen ezen férfiemberhez nem illő foglalkozás köz­ben . . . Rövidesen elkészült és akkor a rántás után nézett . . . Talált is valami • A Magyar Távirati Iroda jelentései alap­ján alább néhány érdekes, romániai vonat­kozású hirt kötöttünk csokorba: Hány idegent alkalmazhatnak a vállalatok? Törvényrendelettel szabályozták, hogy az ipari és üzemi vállalatok hány idegent al­kalmazhatnak? Köteletek alkalmazottaik minden csoportjában 80 százalékban románt foglalkoztatni. Az idegeneknek fenntartott 20 százalékból előnyben részesednek azok, akik a törvény kihirdetésekor már a válla­lat kötelékében vannak, továbbá azok, akik román nőt vettek feleségül, vagy román nőtől vannak gyermekeik. A vállalat igaz­gatóságának 50 százalékosan, úgyszintén a vállalat vezérigazgatójának is románnak keli lennie. A rendelekezés megszegőivel szemben szigorú intézkedést helyez kilátás­ba a törvény. Pénzért meg lehet váltani a közmunkákat A kötelező munkA teljesítését törvénnyel rendezték. A törvény értelmében minden fehéret egy zacskóban, amit lisztnek tar­tott. Belezuditott a fazékba belőle, zsírt ágyazott a közepébe és kavarni kezd­te .. . Rövidesen szürkés-barnás massza állott a fazék alján. — Nocsak bele a krumplit, Pimpulák — vezényelt magának, mint egy Ritz- beli főszakács és cselekedett, mint monda. A fazék tartalma rövidesen rotyogni kezdett és Pimpulák tánclépésben ro­hant az ajtóhoz. — Már készül — ordította a háziasz- szonynak. — Majd viszek belőle kos­tolót . . . így lön, hogy egy félóra múlva meg­kóstolta a sajátfőzetu krumphleveşt. — Nem közönséges leves — állapította meg elégedetten. — Van valami pikáns ize . . . Na, Pimpulák, erre büszke le­hetsz — tóditotta a dicséretet. Mivelhogy hiú ember volt, szerette volna, ha nemcsak saját maga dicséri, hanem a háziasszony és. az összes lakók is az udvaron. Ezért még tányérral is vitt kostolót a szomszédoknak. — Én főztem — mondta büszkén és szerényen visszavonult otthonába, hogy ott b°várja a dicséreteket. Titokban egy kis likőrt is készített ki, hogy majd meg­kínálja a derék szomszédokat, ha a tá­nyérokat visszahozzák. Rövidesen megjelent az első krumpli- leveskóstoló: a háziasszony. — Milyen volt? — kérdezte fénylő sze­mekkel Pimpulák, mert ő maga a nagy izgalomban még nem kanalazta ki á le­vesét. — Hát . . . nem volt rossz — mondta a háziasszony és megkérdezte: — Miből csinálta a rántást? — Miből? — csodálkozott Pimpulák és megmutatta a zacskót a benne levő fe­hér dologgal A háziasszony megtapintotta az ujjai között. — Szerencsétlen ... — makogta elké­pedve — kőport etetett velünk? ... így végződött a Pimpulák élel­mezési csatája a sors ellen. Azóta sem a háziasszony nem köszönti, sem a szom­szédok, ha meglátják az udvaron. Sót az egyik szomszédasszony még a tányérját sem adta vissza. Az elborult lelkű Pim­pulák egy darabig még bírta, vendéglő­ben csillapította éhségét ... de az utolsó pengő után, amelyet egy bableves után kiadott, portos táviratot menesztett a felesége címére: — Suergoesen gyere ehenhalokü! Irta és rajzolta DOBRV LAJOS városi és falusi lakos 21 -ik évétől 60 évig, tekintet nélkül nemzetiségére, vagy állam- polgárságára, köteles hiúnkat teljesíteni. Mentesek a hadirokkantok, a tényleges ka­tonák, a diplomáciai testület tagjai, a hiva­talos kiküldetésben az országban tartózkodó idegenek, a munkára képtelenek, a lelké­szek és a szerzetesek. A közmunkát azon­ban pénzért meg lehet váltani. Kik lehetnek prefektusok? A hivatalos lapban megjelent rendelettör­vény szerint a jövőben a prefektusok ál­lami tisztviselőnek számítanak. Prefektusok lehetnék többévi szolgálati idővel és egye­temi végzettséggel rendelkező alispánok, vagy föszolgabirák, valamint jóminösitésü, alezredesi rangot elért tényleges vagy tar­talékos tisztek. Bukarestbe utazott az északerdélyi románok vezetője » Hatieganu Emil dr., az északerdélyi ro­mánok vezetője Nagyszebenbe érkezett s onnan néhánynapos tartózkodás után Buka­restbe utazott. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat Oer Deutschen Akademie Kolozsvár, lfikai-u. 2. I. em. Telefon: 27-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő», haladó», irodalmi-, ének» és társalgási csopor­tok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-ig 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási díj 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet sa ját helyiségeiben, szeptember P 20-án, Jókai-u. 2. I. em. Egy hétre felfüggesztették a zsidók kenyérpótdiját A romániai zsidóknak minden egyes ke­nyér után ÜO lej külön pótdijat kellett fi­zetniük. Ezt a rendeletet csütörtökön egy hétre felfüggesztették. __ Gyujtóléggömb és robbanó töltőtoll Arad-megye egyik községében felrobbant gyujtóléggömböt találtak, amely félholdnyi területen elégette a növényzetet. A plojestl vasúti állomáson egy földműves töltőtollat, talált, amely felrobbant és súlyosan mcg- sebesitette. A sajtó ezután a legerélycsebbcn követeli, hogy büntessék meg azokat, akik a talált tárgyakat a felszólítás ellenére sem szolgáltatják be. Egy millió lejes tűzkár egy bukaresti moziban A bukaresti Corso-moziban előadás köz­ben kigyult „Az utolsó előadás“ című film, A kár meghaladja az egymillió lejt. Tilos a gyorshajtás! A rendörfökapitányság közlése szerint a városok belterületén a gépkocsik és a mo­torkerékpárok legfeljebb 40, a tehergép­kocsik pedig legfeljebb 30 kilométeres se­beséggel haladhatnak óránként. A rendelet ellen vétőktől bevonják a hajtási és a for­galmi engedélyt. Halálraítéltek két betörőt Székesfehérváron Székesfehérvár, szept. 24. A székesfehér­vári törvényszék rögtönitélő tanácsa most tárgyalta egy betörö társaság ügyét. A tár­saság tagjai, Boda Sándor, Varga István és Keller József az elsötétítés ideje alatt soro­zatos betöréseket követtek el Székesfehér­váron. A betörések során különböző élelmi­szer- és ruhanemüeket vittek el. A rögtön- itélő bíróság egész nap tartó tárgyalás után este 10 órakor hirdetett Ítéletet. Boda Sán­dort és Varga Istvánt halálra Ítélte, Keller József ügyét pedig a rendes bíróság elé utalta. » lljabb betöréses lopások Kolozsváron Halálragázolt saját szekere egy harmadvölgyi gazdálkodót Kolozsvár, szept. 24. Az elmúlt 24 óra le­forgása alatt újabb számos* betöréses lopás történt Kolozsváron. Ismeretlen tettesek fel­törték Nemes András Álmos vezér-utca 47. szám alatti lakos Széchenyi-tér 43. szám alatt lévő üzletét és a pénztársáéi:" ; uy bői el­loptak 522 pengőt. Téglás-utca 12. sz. alatt ugyancsak betörök jártak és Körmendi Gá- bomé lakásáról 2000 pengő ért'"''1! női ru­haneműt és két darab gyapjú la varét lop­tak. Kun Gazda Jánosné Dónátli-ut 155. sz. alatt lévő lakásából betörés utján 4000 pen­gő értékű ruhaneműt loptak el Ismeretlen tettesek. A rendőrség bűnügyi krónikájában szere­pel egy halálos baleset is. Birísán János har» madvöigyi lakos az elmúlt éjjel fát szállí­tott be lovasszekerén Kolozsvárra. Ismeret­len körülmények között a szekér alá esett s a kerekek átgázoltak felsőtestén. Három oldalbordája eltörött s ezenkívül külső és belső sérüléseket is szenvedett. Á szeren­csétlen gazdálkodó pénteken délelőtt bele­halt sérüléseibe. A rendőrség a holttestet beszálllttatta a törvényszék bonctani Inté­zetébe. A rendőrség elfogta és átadta a királyi ügyészségnek Csergezán Anna 19 éves lakás és foglalkozásnélküli cselédlányt, aki Kristóf Ilona Egyetem-utca 3. szám alatti lakos sé- I leimére 500 pengő értékű ruhalopást köve­tett eL Mi uţsâg Romániában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom