Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

S scornita!

1943 szeptember 25

MA i TELJES HETI RÄPI0-MÜSOR 4ra 16 fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ

ÉVRE 49.60 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 217. SZÁM

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTARSASAG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Német tengeralattjárók

tizenkét rombolót és nyolc kereskedelmi hajót süllyesztettek el az Atlanti-óceánon

A norvég partoknál a németek megsemmisítették a rajtaütést megkísérlő brit zsebtengeralattjárókat, Salernonál és Contursinál támadásra indultak az angolszász csapatok — A németek elfoglalták

Kephalonia szigetét az olaszoktól

\ Dnyepernél meghiúsult a bolsevisták átkelési kísérlete

Berlin cáfolja a svéd lapok német-szovjet

tárgyalásokról szóló hireit

KÉTSÉGEN KÍVÜL ALL, HOGY NÉMETORSZÁG MEGNYERHETI A HÁBORÚT. Ezt a kijelentést nem a német pro- pagamdajrúnieztérium valamelyik szószólója tette, hanem Smuts délafrikai miniszterelnök, akinek különösen jó kapcsolatai vannak az Egyesült Államokkal la, amellett, hogy kétségtelenül jól ismeri Nagybritan- nia hadi felkészültségét. Kijelentéséről pedig a brit hirszolgálat ad hiit.

A szövetségesek oldalán tehát tisztában vannak azzal, hogy német részről a legteljesebb mértékben felkészültek az elkövetkező hónapok súlyos, döntő harcaira és Smuts elég erősnek Ítéli a német haderőt arra is, hogy kivívja a győzelmet. Hasonló képet rajzolt honfitársai elé Marshall amerikai tábornok, — akit egyes hírek szerint az összes szövetséges erők főparancsnokává neveznek ki, — amikor azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a szövetségesek a világ valamennyi arcvonalán a legnehezebb harcok hónapjai előtt állanak.

*•

EURÓPA MINDKÉT HARCTERÉN, A KELETIN ÉS A DÉLOLASZORSZAGIN SÚLYOS KÜZDELMEK FOLYNAK. A német hivatalos jelentés megállapítja, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem az eddigi súlypontokon nem csökkenő hevességgel tart. A szovjet csapatok egyes helyeken elérték a Dnyepert és a német hivatalos közlés megállapítja, hogy a német csapatok meghiúsították a bolsevisták átkelő kísérleteit.

A Nemzetközi Tájékoztató Irodának a keleti harcokról szóló jelentése megállapítja, hogy a szovjet csapatok ember- és anyagvesztesége az utóbbi időben még az elmúlt két évben lefolyt német támadások nagy katlancsatáinak veszteségeit is felülmúlják.

Súlyos harcok folynak a kubáni hídfőnél, ahol számbelileg túlsúlyban lévő bolsevista erők ostromolják a német állásokat. Az oroszok páncélosokkal támogatott erőkkel támadtak, előzőleg pedig tüzérségi pergőtűzzel Igyekeztek megrendíteni a német vonalakat. A német védők nem kevesebb, mint tízszer engedték át ezeken a szakaszokon a bolsevista páncélosok csoportjait, azután gyors fegyvereikkel gyilkos tüzet zúdítottak utánuk és két tűz közé szorították a páncélosok után menetelő gyalogos csapatokat.

Zaporozsje és Dnyepropetrovszk térségében a német páncélos gránátosok utóvédharcokban a bolsevistákat meglepetésszerü előretöréssel keletre verték vissza és ezzel hatásosan fedezték a haderő zömének mozdulatait. Ezen a vidéken gyors egymásutánban váltakoztak a támadások ellentámadásokkal, páncélos harc tüzérségi párbajjal.

Berlini illetékes helyen még nem történt nyilatkozat arra nézve, hogy a német elszakadó mozdulatok meddig tartanak és hol fog állandósulni a végleges német védelmi vonal. A leghatározottabban hangoztatják

azonban, hogy' a német hadseregek arcvonala teljesen ép, érintetlen, az ellenségnek sehol sem sikerült a döntő kezdeményezést magához ragadni és még taktikai áttörést Sem ért el a szovjet.

Nem tagadható — irja a Pester Lloyd berlini tudósítója, — hogy a német liadve- zetés védekező harcmodora Keletukrajna nagy területeit adta át s ennek elvesztését gazdasági szempontból nem is becsülik le. minthogy a német elváló mozdulatok olyan tterül étdarabokon folytak, amelyeken a gazdasági újjáépítés már jelentős előrehaladást tett. Katonai szempontból azonban a szovjet hadseregek ezeknek a területeknek a visz- szaszerzéséért rendkívül magas árat fizettek emberben és hadianyagban, anélkül, hogy hadászati céljukat, a német hadseregek megsemmisítését elérték volna. Még a moszkvai híradások sem állítják azt, hogy hadműveleti eredményt érték volna el a német harci erők fölött, noha természetesen nagy elégültséggel jelentik a birtokukba került városok és községek neveit.

OLASZORSZÁGBAN AZ ANGOLSZÁSZ CSAPATOK NÉHÁNY NAPOS SZÜNET UTÁN TAMADASKA INDULTAK. Saler- nónál és ettől keletre Conturzinál indították el erőiket a német vonalak felé azzal a szándékkal, hogy Nápoly Irányában előretörjenek. Conturzinál a német csapatoknak kemény harcok után máris sikerült megállásra bírni az angolszász kísérletezéseket, Saleménál még folyik az ütközet. A harcokban itt is nagy részük van a német repülőknek, különösen az ellenséges erők utánpótlásának elpusztításában.

Kephalonia szigetén Badoglio csapatai ellen folyt a harc. A német csapatok heves küzdelem után leverték az olaszokat, 4000 emberük megadta magát.

Zürichből érkezett jelentés szerint a dalmát partvidéken és Szlovénia egyes területein is harcok folynak a partizán kötelékek ellen. Egyes partizáncsapatok behatoltak Trieszt külvárosaiba és ezek leküzdése most van folyamatban. A Fiúméba betört partizánokat a német erők leverték és most csak a város körül vannak összetűzések.

Ezekért a bandaharcokért — amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda Berlinből jelenti — a német főváros vezetőkörei elsősorban Badoglioékat teszi felelőssé. Reámutatnak arra, hogy azok az olasz körök, amelyek a Mussolini eltávolításában annakidején közreműködtek, már 1941 óta közvetve, vagy közvetlenül támogatták a dalmáciai és szerbiai felkelőket, de főként a horvátországiakat, hogy igy ennek az államnak megerősödését megakadályozzák. Berlin politikai és katonai köreiben derűlátóak az itteni helyzet alakulása tekintetében.

*

A TÖKÜK MEGNYILVÁNULÁSOKAT, különösen nagy érdeklődéssel kisérik a német fővárosban. Megállapítják, hogy az angolszászok állandó diplomáciai nyomást gyakorolnak Ankarára, viszont bizonyosnak látszik, hogy Törökország vezető áilamférflai uo < gondolnak arra, hogy államukat háborúba keverjék. A török politikának még mindig sikerült megőriznie az ország semlegességét. Egyszer-egyszer vbltak olyan gesztusai, amelyeket a szövetségesek rendkívül barátságosnak minősítettek, egy alaptételt azonban mindig szem előtt tartott Törökország: mindig bizalmatlan volt a Szovjet irányában. Isztanbulban hire jár. annak, hogy Menemendzsoglu külügyminiszter néhány héttel ezelőtt egy közös kiránduláson beszélt erről a kérdésről az angolszász nagykövetekkel. Az angol nagykövet mindenesetre felajánlotta a brit birodalom segítségét, az amerikai pedig azt hangoztatta, hogy legjobb értesülései szerint a Szovjet jó szándékokkal van Törökország Irányában s legjobb volna, ha a törökök a Szovjettel megállapodást létesítenének.

Hogy ez a szovjet jóakarat mennyire terjed és hogy mik a Szovjet szándékai, azt elég világosan kifejti a Ninetheen Century an After clmtl angol folyóirat egyik cikkében — amelyet a belgrádi „Donauzeitung“ idéz. — Határozottan megállapítja, hogy a Szovjetunió egész Európa, különösképpen a Keleti és az Égei-tenger közötti terület teljes politikai felbontására törekszik. A Szovjetunió, — Írja az angol lap — már kijelentette, hogy győzelem esetén Keletlengyei- országot be akarja kebelezni s bizonyos jelekből az is világosan kitűnik, hogy ugyanez a szándéka Nyugatlengyelországgal is. A Szovjet ezenkívül szilárdan el van határozva, hogy Kelet- és Délkeleteurópa, különösen Csehország iparát „ellenőrzése“ alá helyezi, 8 hogyha ez sikerülne neld, úgy a legfontosabb üzemeket az Uraiba helyezi át és a cseh munkásokat is a Szovjetunió belsejébe telepíti. Románia feloszlatása is szándéka a Szovjetnek. Nem kétséges, hogy hatalmába akarja keríteni a Dunadeltát és a petróleumvidékeket. A Kreml urai közvetlen és semmi által nem akadályozott kijáratot akarnak szerezni a Földközitengerre és talán az Égei-tengerre is. Valószínű az is, hogy a Szovjet Irán megszállásával TöröK- országot is el akarja szigetelni és ki akarja terjeszteni befolyási övezetét a Perzsa-öbölig. Nyíltan kimondva —. fejeződik be az angol lap cikke — a Szovjet a mostani háborúban jó alkalmat lát abban, hogy hatalmas területeket szálljon meg. Ha tervei sikerülnek, ő lesz Európa ura és birtokolni fogja a Földközi-tengertől Indiáig nyúló területet.

Hasonlóképpen Ír a ,.Philadelphia Inquirer“ cimü amerikai lap Is. A cikkíró felteszi a kérdést, hogy szövetséges győzelem esetén ki gyakorolna ellenőrzést Németország fölött s válasza az, hogy a Szovjet elkerülhetetlenül nagy szerepet játszana ebben a tekintetben, habár az is bizonyos, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia is „szívesen kőiden ének megszálló csapatokat“. Ugyanez lenne a helyzet a délkeleteurópai államokban is, — írja a továbbiakban az angol lap, s főképpen Jugoszláviát és a volt Csehszlovákiát emlegeti. Úgy látszik, hogy Lengyelország sorsát már magától értetődőnek tartja, s ezt a területet kész szovjet zsákmánynak tekinti. Azokkal az illúziókkal szemben — állapítja meg a „Donauzeitung“ az angol és amerikai lapok cikkeivel kapcsolatban, — amelyet az angolszász propaganda a délkeleti államokban akar ébreszteni, hogy t. i. az angolszászok megvédenék ezeket a területeket a bolsevizmus ellen, az amerikai lap őszintén megírja: „Előrelátható, hogy mi — az Egyesült Államok — már földrajzi helyzetünknél fogva is gyönge pozícióban volnánk s a hatalmas szovjet haderő lenne a helyzet ura.

OLASZORSZÁG NÉMET CSAPATOK ÁLTÁL MEGSZÁLLOTT RÉSZEIBEN a helyzet egyre jobban megszilárdul. Németország és Olaszország között ismét megindult a rendes légi közlekedés és az olasz posta is rendesen dolgozik. Az ellenséges híresztelés különösen a Vatikánváros helyzetéről közöl különféle tudósításokat. Az „Avvenire d’Italia“ cimü katolikus lap foglalkozik azokkal a külföldi híresztelésekkel, amelyek szerint Róma templomait a Szent Péter bazilika kivételével bezárták volna, mert a német katonák azokat kifosztották. A lap megállapítja, hogy ez a hir teljesen hazug, Róma valamennyi temploma nyitva van és a németek egyet sem fosztottak ki.

Az olasz helyzetre rendkívül jellemző az az értesülés, amelyet a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jólértesült német forrásból most tesz közzé. Eszerint Umberto olasz trónörökös közvetlenül az olasz fegyverletétel ntán a német birodalmi kormánynál egy olasz közvetítő egyén utján tudakozódott, hogy mi volna a német álláspont, ha a lemondási gondolatokkal foglalkozó atyja helyett ő venné át az olasz trónt. A német válasz százszázalékosan negativ volt.

XA NÉMET TENGERALATTJARÖK hosszú idő után most ismét feltűntek a tengereken és hatalmas eredményt vívtak ki. Egy Amerika felé tartó és rendkívül erősen biztosított hajókaravánt támadtak meg. Elsősorban a biztosító hadihajókat választották ki célpontokul és 12 rombolót süllyesztettek el, hármat pedig súlyosan megrongáltak. A támadás folytatását a sűrű köd akadályozta meg, de a karaván hajóiból Így ,is sikerült még kilenc kereskedelmi gőzöst elsüllyeszteni, összesen 46.500 tonnatartalommal.