Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-24 / 216. szám

1943. SZEPIEMBER 24 A Német Birodalom katonai ereje Ma, amikor a háború soha nem sejtett erővel tombol s mindkét fél képességei­nek megteszitésével veti harcba minden emberi tartalékát, anyagi és erkölcsi erejét, s amikor hadműveletek s tán az egész háború sorsa azon dől el, tudnak-e megfelelő helyen, megfelelő időben ele­gendő friss embertartalékot bevetni, komoly jelentősége van a jövő alakulá­sának szempontjából, hogy milyen em­bertartalékokkal rendelkezik az immár ötödik esztendeje harcban álló Német Birodalom. Mindjárt,, bevezetőül megállapítható, hogy a Birodalom ellenségei ember­anyag szempontjából tulfölénnyel ren­delkeznék. Anglia, az USA és a Szov­jetunió lakosságának száma, s ilyenfor­mán a sor alá kerülők száma is, több­szörösen meghaladja a németekét. Ked­vezőtlen körülménynek látszik Olasz­ország, habár minőségileg nem is érté­kes, de mennyiségileg mégis csak szá­mottevő katonaságának kiesése. Mind­ezekkel szemben a németek mellett szól katonaanyaguk kétségtelen kiválósága. A katonai szakírók, barátok és ellensé­gek szinte egyhangúan állapítják meg, hogy a német katona, mint egyes harcos és szervezett tömegben alkalmazva is, páratlan teljesítményekre képes. Nagy harcedzettsége, haditapasztalatai, aminek eredményeit le is szűrték és alkalmaz­ták, a magasabb vezetés hagyományos kiválósága, mind arra mutatnak, hogy a német hadsereg minőségi fölénye ma is vitathatatlan. Semleges források szám­talanszor mutattak mar rá arra, ilyen feladatokat, amiket a németek most ol­danak meg, egyetlen más hadsereg sem lett volna képes véghezvinni. Ez az oka annak, hogy a németek ellenségeik szám­beli fölénye ellenére is, igen ügyes ma- nővrirozással, csapatváltásokkal, suly- áthelyezésekkel, rugalmas harcvezetéssel és arcovnalröviditésekkel mindenütt tar­tani tudják a frontot. Hogy ez milyen gigászi, gyakran emberi erőket megha­ladó feladat, felmérhetjük, ha meggon­doljuk, hogy a „Festung Europa“ két arcvonalán, Oroszországban és Utáltában áll a harc s a németeknek számolniok kell egy esetleges nyugateurópaí front- alakitási kísérlettel is, s ilyenformán mindenütt igen nagy erőket kelt készen tartaniuk. A németek mellett szövetségesként álló kis népeknek a döntéseknél különösebb-Jelentősége nin­csen, mert hiszen a mai, erősen gépe­sített, rendkívül nagy tömegeket alkal­mazó harcmódhoz elegendő anyagi ere­jük, megfelelően kiépített nadiiparuk nincsen. Egyszerűen nem képesek ele­gendő harckocsit, repülőgépet el iallitam és működésben tartani. E kis nepek had­ereje, bármilyen töretlen erkölcsi erejük és harci értékük legyen is, l'gfeljebo egymással szemben érvényesülnél. A na­gyok döntésébe azonban nem nagyon szólhatnak bele s az események vonalán nem is változtathatnak. Európában a harc súlyát és terhét lé­nyegében egyedül Németország kell, hogy viselje s a mellette álló szövetsé­ges erők legfeljebb könnyithetnek rajta, egy-egy ponton, de maga a toldat: a «Festung Europa“ védelme, egyedül a németek vállán nyugszik. A Reich, hogy ezt a feladatot meg tudja oldani, minden erejét ös^ze kel­lett, hogy szedje. Ez év februárjában, Sztálingrád eleste után kihirdetett ,,to­tális mozgósítás“ ma már megállapítható kétségtelenül igen nagy 'eredményekkel járt. E totális mozgósítás célja nyilván­valóan az volt,*hogy pótolják a Sztálin­grádnál és a Kaukázusban szenvedett veszteségeket s ugyanakkor egy olyan, állandó tartalékot formáljanak, ami rö­vid idő alatt bárhol bevethető. Egy korosztály Németországban körülbelül öt-hatszáz­ezer embert jelent. Ez azonban sem,mi­képen sem elegendő a fent mázolt fel­adatokra. A szükségletet tehát n áshon- nan kellett megszerezni. Von Urah tá­bornoknak, aki a Wehrmacht ember­utánpótlási ügyeinek intézője, sikerült az esedékes korosztályon felül még több mint egy millió embert behívnia Leg­alább is ilyen adatokat közöl Stelling Michaud, a „Journal de Geneve“ rend­szerint igen jól értesült politikai cikk­írója. Ma már ismeretesek azok a módsze­rek, amikkel von Urah mintegy fél esz­tendővel ezelőtt üjabb hadseregeket tu­dott Hitler kancellár rendelkezésére bo­csátani. Kereskedelmi és ipari vállala­toktól, műhelyekből és irodákból vonták 2i a fegyverfogható férfiakat és ma már nagy általánosságban, csak a különleges szakképzettséget kívánó beosztásokban dolgoznak német férfiak. Helyüket az asszonyok és külföldi munkások foglal­ták el. Itt utalnunk kell arra, hogy a német szaksajtóban közölt legújabb sta­tisztikák szerint a külföldi munkások száma a Birodalom területén megha­ladja a tiz milliót, ami egyúttal betekin­tést is nyújt a Harmadik Birodalom ipari mozgósításának méreteibe. Ilyen módon száz-százhusz uj hadosz­tály állhat ma a Wehrmacht rendelke­zésére. Alighanem tévednek azonban azok, akik úgy gondolják, hogy ezeknek harcértéke kisebb, mint a régebben ala­kult kereteké. Alig képzelhető ugyanis, hogy a németek elkövették volna azt a hibát, hogy az újonnan nyert emberanya­got egységesen, egyetlen tömbben akar­nák alkalmazni. Valószínű, hogy elszór­tan, régi egységek közé osztották be őket. A friss emberanyagot. a régi ki­próbáltál keverve, alakították tehát meg az uj egységeket. A katonai erőfeszítésekkel egyidejűleg polgári vonalon is mindent megtesz a Reich, hogy a háború folyta­tásához szükséges előfeltételek rendel­Kolozsvár, szeptember 23. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület — ameny- nyiben ezt még fokozni lehet — az őszi hónapokban még erőteljesebben folytatja szervezkedését. A szervezkedési mozgalom­ba most már bekapcsolta a vezetőség Má- ramaros-vármegyét is. Az elmúlt napokban Szathmáry Lajos dr. ügyvezető alelnök és Szűk Ödön di’. előadó felkeresték a várme­gye nagyobb községeit és megtették a szük­séges intézkedéseket a szervezkedés további folytatására. A vármegyei szervezkedés irányítására öttagú bizottságot jelöltek ki. A bizottság tagjai: Molnár Sándor római katolikus föesperes. Papp József református lelkész, Székely Ákos dr. képviselő,, Krü- zselyi József közjóléti szövetkezeti igazgató és Krafcsik János népművelési titkár. A vármegyei szervezkedés ügyében egyébként az EMKE központi vezetői előzetes érte­kezletet is tartottak Máramarosszigeten. Az EMKE népművelési szerelvénye leg­utóbb Gidófalván tett látogatást, ahol or­szágzászlóavatás volt. Egyben felavatták Czetz János //8-as honvédtábornok emléktáb­láját, amelyet annakidején a románok eltá­volítottak a községháza épületéről. Az ün­nepséggel kapcsolatban az EMKE műsoros délutánt rendezett. Walter Gyula központi titkár megnyitóbeszédében az EMKE mun­Néma, szeptember 23. Ez év júliusának elején a szamosujvári járás Néma közsé­gébe 24 székely családot hoztak Parajáról és Sóváradról. A telepítést a vármegyei köz- igazgatási szervek végezték a Földhitel in­tézet segítségével. A kisajátított zsidó birto­kokat Nyiredy Géza miniszteri tanácsos úgy osztotta szét a telepesek között, hogy mindegyik családnak 20 holdnyi föld jutott. A telepítés gyors előmozdításából Kabdebó Gerö, a járás főszolgabirája is kivette ré­szét. A telepesek megérkezése előtt a hajdan szinmagyar községben csak száz reformá­tus és 8 római katolikus lélek élt. Számuk a legalább négy gyermekkel rendelkező székely családok beköltözésével most há­romszázra növekedett. Kovács István Szamosujváron működő re­formátus segédlelkész már idejövetelük első napjaiban istentiszteletet tartott nekik és a hívek már akkor úgy döntöttek, hogy őt hívják meg lelkészüknek. Az egyhangú meghívás az egyházi szabályok szerint szep­tember 12-én lépett érvénybe. A meghívott Kovács István lelkész egyébként kolozsvári származású. 1939 október 1-én, mint espe- resi segédlelkész került Szamosujvárra és az eltelt négy év alatt a tanuló ifjúsággal folytatott eredményes munkát és megszer­vezte az IKÉ-t. A városi ifjúságot magyar szellemük fenntartása érdekében műkedvelő előadásokon szerepeltette. Ezek az előadá­sok a nemzeti célon kívül az egyházközség kezésére álljanak. Erre mutat Himmler- nek, az „SS" és a „Gestapo“ (titkos rendőrség) főnökének belügyminiszteri kinevezése. Frick, a kiváló szervező, aki 1933 óta a Birodalom belügyeinek élén, a rendkívül nehéz háborús viszonyok között nem oldhatta meg a maga mód­szereivel a problémákat s szükség volt Himmler erélyes kezére. Göbbels dr. a „Das Reich“ egyik leg­utóbbi számában igy irt: „Soha még történelmünk folyamán nem voltunk olyan halálos veszedelem­ben, mint most." Ez a mondat nagyon is jól mutatja, mennyire tisztán látják a vezetők á helyzetet s mennyire elszán­tak a harc folytatására. A birodalom vezetői tapasztalatból is­merik, mit jelent a forradalom. 1918- ban nagyon ráfizetett erre a német nép s ezt most mindenáron el akarják ke­rülni. Himmlernél alkalmasabbat erre a feladatra aligha találhattak volna Kine­vezése a párt és az államgépezet töké­letes eggyéolvaáását jelenti s a Német Birodalom háborús erejének két oszlopa, a párt és a hadsereg, valóban maradék­talanul jelenti a mai Németországot. Himmler kinevezése egyúttal a külföld felé is szól. Bizonyítéka annak, hogy a nemzetiszocialista vezetők el vannak szánva komvromisszum nélkül folytatni a háborút, akármilyen is legyen a végső eredmény. (n. e.) kásságát vázolta, majd Asztalos István, a neves fiatal erdélyi iró novellát olvasott fel, Török Erzsébet, az ismert elöadómü- vésznő pedig Kodály-dalokat adott elő Ma- czalik Gabriella zongorakiséretével. Az EMKE vezetői falujáró kőrútjuk' során egyébként jóleső érzéssel állapították meg, hogy a magyar falvak népe komoly épitő- munkát végez. Számos községben kulturhá- zat építtetett a lakosság s az épület költ­ségeit úgyszólván fillérekből gyűjtötték össze. De nemcsak kulturházakat, hanem templomokat, imaházakat, iskolákat épít a falvak népe s ezzel is kifejezésre Juttatja, hogy a nemrég még a megszállás járma alatt küzködö magyar nép ismét megtalálta önmagát: önbizalma meggeélosodott s ren­dületlenül hisz a jövőben. A falujárő kőr­útjuk során az EMKE vezetői azt is meg­állapították, hogy azokon a helyeken, ahol a magyarság elszórtan él, a magyar lakos­ság létszáma örvendetesen emelkedett. Egy­részt a kormány céltudatos politikájának eredménye, hogy a nemzetiségi vidékek rö­videsen ismét magyarrá lesznek. Beszterce- naszód-vármegyében például a telepítések és a természetes szaporulat révén 8—10.000 lélekkel növekedett a magyar lakosság száma. anyagi érdekelt Is szolgálták és nagyban hozzájárultak annak a válságos időkben való fenntartásához. A visszatérés után mint leventeparancsnok Is lelkesen működött. Kovács István meghívása előtt a dési református egyházmegye esperese: Kovács László vette gondozás alá az egyházközsé­get és Bányai Ferenc dési református val­lástanárt bízta meg a némái ügyek időközi intézésével. A némáink az ö irányításával fejezték be a már tiz év óta tervezett és félig kész papiak építését.. A kezdeménye­zés az ormányt lelkész: Horváth, János, va­lamint Bitay István és Gyula némái föld­birtokosok és egyházközségi gondnokok ér­deme, de a hívek messzemenő áldozatkész­sége nélkül mindezt nem tudták volna létre­hozni. A községnek nagy büszkesége a XIII-ik századbeli templom, amely annakidején valószínűleg a karthauziak kolostora mel­lett, mint annak kápolnája épült fel. A ko­lostor néma lakóitól kapta a nevét is a falu. A templom vakolata alatt ma is tisz­tán láthatók a régi, XIII-ik századbeli osz­lopok és a kapuiv. Hozzáértő szakemberek segítségével a megyének egyik legértékesebb műemléke kerülhetne itt napfényre. A templom egyébként a hivek megnövekedett száma miatt ma már igen kicsinek bizonyul és igy a jövö évben kibővítését tervezik. A hajdan szinmagyar község lakossága az unitárizmus felléptével unitáriussá, 1620- ban pedig reformátussá lett, A habion eráp­HITEL NEMZETROLIT1KA! SZEMLE a szeptemBferi szánt tartalmából: TAMASI ÁRON: Kérdés és felelet. EROKS ALFRÉD: Mítosz, vallás és Irodalom. MIKó IMRE: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi I politikája. RUZITSKA LAJOS: Erdélyi vasutak. MAGYAR FIGYEI.Ö: Teleki Béla beszéde a magyar reform­ról. — Az EME besztercei vándorgyű­lése. — Számadás a balatonszárszól konferenciáról. SZEMLE: MAKK AI LÁSZLÓ: Román történet­írás a két világháború között. (1) Szerkesztik: ABRAHAM DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL JÓZSEF, VITA SÁNDOR. Előfizetés egy évre 12 P. Egyes szám ára 1 P. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Kolozsvár, Mátyás király-tér 6. L Postacsekk 72.809. Megjelenik havonta. egyházközségnek az évszázadok folyamán sokszor volt olyan időszaka, hogy pap nél­kül maradt és a lelki gondozás hiányában az idegen ajkúak kezdtek rohamosan tért hódítani benne. Az utóbbiak magyar nevei ma is csalhatatlanul bizonyítják származá­sukat. A székelyek hé telepítésével a község éle­tében uj korszak kezdődött és a falu ma­gyarságának megerősödését szolgálja az egyházközség újraéledése is. A most tartott ünnepélyes lelkész! beiktatón megjelentek vitéz Huszár Endre tábori főesperes, a had­test részéről Han Elek ezredes, rajtuk kívül Kovács László esperes, Rátonyi Tamás, a dési egyházközség gondnoka, Bányai Ferenc vallástanár, Lörincz János ny. református, esperes, Czlrmay Zoltán református lelkész, Miklós Viktor kolozsvári református gimná­ziumi tanár, valamint Kovács István refor­mátus lelkész családja. A közigazgatás ré­széről jélen voltak dr. Szentirmay Dezső tb. föszolgabiró, Mezötury József körjegyző és Bándy József birtokos, községi bíró. Uj lelkészüket és a vendégeket a telepes székelyek lovasbandériummal fogadták az állomáson és innen a majdnem 3 kilométe­res útszakaszon vopultak nemzeti színű zászlóikkal a kocsisor élén a • templom kö­zelében felállított díszkapuig, ahol az egy­ház részéröl Kovács László esperes fogfadta az uj lelkészt, majd Ozirmay Zoltán és fe­lesége mondottak beszédet. A némái egy­házközség nevében Bitay Gyula gondnok és a némái asszonyok nevében a gyönyörű szé­kely ruhába öltözött Bányai Károlyné, föld- birtokosné üdvözölte. A diszkapunál lezajlott fogadás után az egész gyülekezet a dombtştdn épült kis templomba vonult fel. A templomot szlnül- tig megtöltötte az ünneplő közönség. Az Istentisztelet első részében Kovács László, a dési református egyházmegye esperese végezte el a beiktatást. Beszédében az Isteni gondviselésre mutatott reá, amely ezt a kicsi gyülekezetei minden viharon keresztül a mai napig megőrizte és egyedül ez élesz­tette föl mopt is. A szamosujvári reformá­tus Dalkör szép énekszámai után Kovács István református lelkész mondta el bekö­szöntő beszédét s hangsúlyozta, hogy amint az apostolok első pünkösdi gyülekezetét Is egy akarat hívta össze, éppen úgy egy aka­rat hatja át Itt Is a hiveket: hogy magyar és református életet teremtsenek az elné­mult falak között. — Ezt a feladatot — mondotta — a gyü­lekezet csak úgy tudja betölteni, ha mindig Isten akaratát kutatja és azt igyekszik megvalósítani. Ezt pedig csak úgy lehet, ha rendületlenül kitart ősi temploma és egy­háza mellett. Azért jöttem Ide közétek — mondotta a továbbiakban, — hogy ezt az örök Isteni egyakaratot hirdessem és szol­gáljam minden körülmények között. Lesznek talán olyan pillanatok is a gyülekezet éle­tében, mikor ez az akarat szembe kerül az emberi törekvésekkel, de nekem egy a kö­telességem, hogy az isteni akarat mellett kitartsak. A lelkes beiktatás után a nyáron épült szép parochiát adták át az uj lelkésznek, majd Bitay István földbirtokos udvarán 150 ember részvételével közebéd volt. A közebé­den Han Elek ezredes pohárköszöntőjében a Kormányzó Urat méltatta, majd Kovács László esperes, Lörincz János ny. esperes, Czirmay Zoltán református lelkész, Szentir­mai Dezső dr. tb. főszolgabíró, Sővágó dr., a főiskolás munkaszolgálatosok parancsno­ka, egy székelv te’e-’es és Kovács István, az újonnan beiktatott rcfo- iálus lelkész mon­dottak poháxkösacmtöket. Templomokat, kulturházakat és iskolákat épít az erdélyi falvak népe Örvendetes tapasztalatok az EfTIKE szervezkedési körútién ——————————» lljraéledt Néma községben az ősi református egyházközség Ünrepé'yesen beiktatták Kövecs István református lelkészt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom