Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-24 / 216. szám
1943. SZEPTEMBER 24 „Kolozs vármegye nemzeti művelődésétől függ a Székelyföld sorsa Is I“ Lelkiismeretes munkáról számolt be évi közgyűlésén a vármegyei Iskolánkiviili Népművelési Bizottság Kolozsvár, szept. 23. Csütörtökön délután 5 órai kezdettel tartotta, meg évi rendes közgyűlését Kolozs-vármegye Xskolánkivüli Népművelési Bizottsága. Vezetői ezúttal számoltak be arról a joggal hősiesnek nevezhető munkáról, amelyet a megye lakosságának általános és magyar nemzetünk művelődése érdekében az elmúlt év folyamán végeztek, „Mi magyarok a nagy világégés közepette is alkotni tudunk!“ A közgyűlést, a „Magyar Hiszekegy“ elmondása után, Szász Ferenc dr. alispán, a bizottság elnöke nyitotta meg. — Az iskolánkiviili népművelési munka — hangsúlyozta elnöki megnyitójában — talán soha sem volt olyan fontos, mint a mai történelmi időkben. A világháború hullámai már-már égig csapnak és megindul az emberi javák végzetszerü pusztulása, legyenek azok a javak erkölcsiek, szellemiek, vagy gazdaságiak. — örömmel állapíthatjuk meg — folytatta beszédét Szász Ferenc dr. — hogy mi, magyarok a nagy világégés közepette is alkotni tudunk és mindenfelé folyik a hasznos munka. Ha a reánkbizott talentumokkal nem is tudtunk úgy sáfárkodni, mint szerettük volna, ezt rajtunk kivüi álló okok idézték elő. Amint azonban a beszámolóból majd mindenki meggyőződhetik, munkánk sem minőségileg, sem mennyiségileg nem veszített lendületéből. Állítom, hogy ez a munka nagymértékben hozzájárult a belső arcvonal megszilárdításához és kiegyensúlyozásához. Ezután a munkában résztvevők működésére tért ki elismerő szavakkal az alispán, majd igy fejezte be beszédét: ■— Nem mulaszthatom el. hogy e helyről is köszönetét ne mondjak a magas kormány támogatásának, amely előfeltételeit nyújtotta annak, hogy célkitűzéseink szellemi és erkölcsi vonalon megvalósulhassanak. Meggyőződésem, hogy munkánk, miként a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is szerves alkotórésze annak a szellemi, erkölcsi és nemzeti erőnek, amelyből a boldogabb Magyarország fog megszületni. Az elnöki megnyitó, a mult közgyűlés jegyzőkönyvének tudomásulvétele s az uj jegyzőkönyv hitelesítőinek kijelölése után a vármegyei Iskolánkivüli Népművelési Bizottság titkára, Kovácsy Pál olvasta fel terjedelmes beszámoló jelentését az elmúlt tanév népművelési tevékenységéről. A beszámoló teljes képet nyújtott arról a nágyfontossgu nemzetnevelő munkáról, amit tavaly végeztek. E munka hathatós előmozdítására az alispán, mint a bizottság elnöke, külön felhívást intézett a járások főszolgabíróihoz és körjegyzőihez a nagyhorderejű mozgalom gyakorlati támogatására. Ezzel az értékes utravalóVal indult meg az elmúlt tanév. — A bizottság mindent elkövetett — emeli ki a jelentés ;— hogy a nép kultúrája terén még mutatkozó hiányokat pótolja. Különösen a nemzeti érzés megerősítése, a nemzeti öntudat felébresztése, fokozása, helytállása a belső arvonalon és a gazdasági téren való szakismeretek fejlesztése képezte e munkásság főcélját. A jelentés megemlékezett a kinevezett bizottsági tagokról és a közben elhunyt bizottsági tagokról, akiknek emlékezetét jegyzőkönyvben örökítették meg. Ismertette ezután a bizottság adminisztratív tevékenykedését, az ellenőrző és felügyeleti látogatásokat, majd kitért a számszerű adatokra. 8512 óra — 550 előadó — 115.097 hallgató A vármegyei Iskolánkivüli Népművelési Bizottságnak, amelynek ügyvezető elnöki tisztét Kiss Károly tanügyi főtanácsos, vezető tanfelügyelő tölti be, jelenleg 68 tagja van. A letelt népművelési évben a megyebeli községekben elsősorban az alapismeretek hiányainak pótlására törekedtek mindazoknál, akik eddigelé nem tehettek szert megfelelő iskolai felkészültségre. Tavaly 17 analfabéta- és 18 alapismeretnyujtó tanfolyamot szerveztek, s azokon közel másfélezer hallgató vett részt. A vármegye 154 községében összesen 2388 népművelési és közműveltségi előadás volt, ebből 14 volt a gazdasági és 3 a háziipari tanfolyamok száma. A 8512 óraszámot jelentő előadásokon 115.097 hallgató vett részt. A munkában 550 előadó tevékenykedett, közülök 328 tanító, 54 tanár, 48 lelkész, 29 jegyző, bíró, közigazgatási tisztviselő, 17 orvos, 14 katonatiszt, 8 állatorvos és 52 egyéb foglalkozású. Az idők parancsának megfelelően a fö- sulyt a gazdasági szakirányú oktatásra és az egészségügyi kérdések taglalására helyezték. A főispán kifejezett kívánságára a vármegye jelenlegi határának közvetlen közelében fekvő falvak népművelési tevékenységére különös gondot fordítottak, öröm volt nézni, amint 10—12 kilométeres távolságokból szekereken, szánokon és sokan gyalog igyekeztek a központibb fekvésük miatt kijelölt helyekre. Az ügyvezető elnök és a titkár a népművelési munkálatok megszervezése és ellenőrzése során a tanév folyamán 52 kiszállással, 123 községet látogattak meg. A munka eredményéhez nagyban hozzájárult az EMKE támogatása, amelynek nagyszerű népművelési szerelvényévé' hangosfilmeket és nagyszerű oktatófilmeket mutathattak be a nép szellemi kincseinek gyarapítására. A gazdasági célkitűzések elérésében a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége és az Erdélyi Gazdasági Egylet is hathatósan közreműködött. Nagy és hálára kötelező tevékenységet fejtett ki a hadtestparancsnokság is, amely 34 kiváló előadót bocsátott a' bizottság rendelkezésére. A járások leventeparancsnokai részéről szintén értékes támogatást kaptak. Egyházaink lelkészei és a közegészség- ügyi intézmények vezetői szintén nagy buzgalommal állottak a népművelés szolgálatába. A vegyes helyi bizottságok pedig a községi közigazgatás vezetőiben nyertek értékes segítséget, amit a vármegyei és állami hatóságok támogatása fokozott. A továbbiakban a népművelési titkárok országos értekezletéről, a népművelői elö- adóképzö tanfolyamokról és Hankiss János űr. államtitkár látogatásáról emlékezett meg a jelentés. Az államtitkár ezév junius 6-án Erdély időszerű népművelési kérdéseinek megvitatására a társadalmi egyesületek vezetőivel értekezletet tartott Kolozsváron. Az értekezleten a népművelésre vonatkozó egységes eljárás módozatait és szükségszerű követelményeit tárgyalták meg. A beszámoló a bizottság anyagi ügyeinek ismertetésével zárult. Ezután Szász Ferenc dr. alispán szólalt fel. Hangoztatta, hogy a munkaterv célja nem íróasztal mellett született holt elképzelés, hanem a nép tényleges felemelése volt. Felhívta Kiss Károly ügyvezető elnököt, hogy a munkát még további decentrálizáeió- val tegye gyakorlatiasabbá. Egyben kifejezte meleg elismerését mind az ügyvezető elnöknek, mind Kovácsy Pál titkárnak, »kiknek fáradhatatlan munkásságában rejlik a siker titka. Az alispán elismerő szavait a közgyűlés egyhangúlag megerősítette. Walter Gyula, az EMKE főtitkára, utalva a jelentésben az EMKfi-re vonatkozó elismerő szavakra, bejelentette, hogy szerelvényüket a jövőben is mindenkor a bizottság rendelkezésére bocsátják. Az uj munkatefv A hozzászólások elhangzásával Kovácsy Pál titkár az 1943—44-ik tanévre vonatkozó általános munkatervet ismertette, kilenc pontban foglalva össze annak célkitűzéseit. Ezúttal is főképpen az Írástudatlanok számának csökkentésére, az általános műveltség emelésére s a nemzeti öntudat fokozására, különösen a szétszóródottan élő magyarság összefogására törekszenek. Munkásságukban a sajtópropagandát is számításba veszik. A munkaterv elfogadása után újabb tagok behívására hangzott el indítvány. Ennek értelmében az alispán megkereséssel fordult Ady Elemér gyalul református lelkészhez, Györffy István kolozsi és Papp Dezső gerövásárhelyi körjegyzőkhöz, Tár- kány-Szücs József csúcsai református lelkészhez, Imre József főhadnagy, hidalmási és vitéz Kutass József százados, kolozsbor- sai leventeoktatókhoz, valamint Széky Miklós dr. kolozsbprsai főszolgabíróhoz a bizottság munkájában való részvételre. „Nemzetünk sorsa ettől függ!“ A közgyűlés bezárása előtt Kiss Károly tanügyi főtanácsos, ügyvezető-igazgató szólalt fel. Kiemelte, hpgy az elhangzott beszámoló számszerű adatain kívül olyan lelki teljesitményt is magábafoglalt, amelyet csak a helyzettel ismerősök értenek meg. A fel- tomyosuló nehézségek ellenére azonban a bizottság tőle telhetöleg elvégezte munkáját. — A gondviselés és hivatalos felsöbbsé- günk miránk bízta e vármegye lakosságát — mondotta Kiss Károly. — Sikerült-e a mai magyar életnek megfelelő gondolatkörbe bevezetni valamennyit, aligha adhatunk erre hangos feleletet. Nemzetünk sorsa pedig ettől függ. Ne keressünk tehát mondvacsinált ürügyeket a halogatásra. Fel kell rázni érdeklődésüket, mert Délkeleterdélyt az anyaországgal összekötő megyénkben a nemzeti küzdelem véres valóság. A mi vármegyénk nemzeti művelődésétől függ a Székelyföld sorsa is. E felelősség vállalása és a munkában való részvétel mindany- nyiunkra kötelező. Erre kérem támogatásukat. Az ügyvezető elnök szavaira Szász Ferenc dr. alispán válaszolt. — Minden magyarnak be kell kapcsolódnia ebbe a munkába — hangsúlyozta. — A mellettünk lévőket tárt karokkal, az ellenségeseket Botond buzogányával fogadjuk. Szász Ferenc dr. elnök ezzel a közgyűlést bezárta. Anekdoták Herczeg életéből A 80-ik életévét betöltött Herczeg Ferencről számos adoma van forgalomban. Az iró kétkötetes önéletrajzában meséli el az alább következő, vele valóban megtörtént, érdekes és mulatságos kis eseteket. A NÉGY NAGYNÉNI Hirtelen nőtt, nyurga fiú voltam, mikor beiratkoztam a fehértemplomi állami gimnázium hatodik osztályába. Fehértemplom csak huszonöt kilométernyire esik a szülővárosomtól, vasúton jártam oda. Az első nevezetes dolog, ami velem a harmadosztályú vasúti kocsiban történt, az volt, hogy összetalálkoztam egy régi ismerőssélj a szép Pécsivel, akivel Temesváron jártam együtt. A harmadikban utaltul egymást, de most igen megörült nekem, vén cimborának nevezett, szivarral kínált men és adta a meglett férfit. Jaszenován egy nagy, kövér úriember szállt be hozzánk. Hegyesre pödört harcsabajuszt viselt, mindig kirobbanásra kész vidámságunkat azonban nem ezzel, hanem skót utisapkájával repítette fej. Hamar észrevette, hogy nevetünk rajta és ekkor megszólalt, hozzám intézvén a. szót: — Szabad kérdeznem, hová utazik ura- ságod* — Konstantinápolyba! — szólt helyettem Pécsi. Ez nem volt éppen képtelenség. Törökországba az egyik fő útirány akkor csakugyan Báziáson és az Aldunán át vezetett. — Rokoni látogatás? — kérdezte tovább a skótsapkás. — Igen, négy nagynénémet kell meglátogatnom — szóltam mást már én. — Mindjárt négyet? Ez nevezetes dolog, kérem! Kevés ember dicsekedhetik vele, hogy nagynénje van Konstantinápolyban, de pláné négy? — ez igazán szép! Követségi uraknál vannak férjnélf — Mind a négynek egy ura van: Abdul Medsid, az üvöltő dervisek főnöke. Pécsinek ki kellett hajolnia az ablakon, annyira rájött a nevetés. — Uraságod talán maga is be fog lépni a kedves nagybátyja szerzetébe f — kérdezte a skótsapkás. — Ha úgy volna, azt nagyon sajnálnám, mert már azzal hízelegtem ■magamnak, hogy a fehértemplomi gimnáziumot méltóztatik megtisztelni jelenlétével Én ugyanis Töreky Gábor vagyok, a gimnázium igazgatója. Dermedten ültéin a helyemen. Nos ennek jól bemutatkoztam! Fülledt csendben utaztunk tovább. Az igazgató iratokat szedeti ki táskájából, azokban böngészett, csak néha vetett felém egy-egy szigorú pillantást. Fehértemplomra érkezve, még aznap jelentkeznem kellett Töreky igazgatónál. Nagy es boldog meglepetésben lett részem: nem ö volt a skótsapkás ur! Az utitárs, aki torkomra forrasztotta a misztifikációmat, Vény filoxera-biztos volt. Fehértemplomon, ahol állandó versengés folyt az urak közt, ki tudja lóvá tenni a másikat, ö volt egyike a legveszedelmesebb ugratóknak. ZÁLOGHÁZI KALAND Pesti jogászkoromban volt egy sárga fel öltöm, amely a budapesti „angol1- szabó ízlése szerint, gyermektányórnyi gyöngyházgombokkal ékeskedett. A felöltőm nem csekély feltűnést keltett ver sec{, sőt temesvári arszlánok ■ körében, mondhatnám aş TABLETTÁK fejfájás, fájdálrfiiik is rassz közérzet ellfto egész Délvidék ismerte. Midőn korán tavasz- szol kimelegedett az idő, a kabát a feleslegessé vált téli holmival együtt a Soroksári- (ma Ráday-) utcai magánzálogházban nyert elhelyezést. Eddig rendben volna a dolog. De távirat érkezett Versecröl, hogy Guszti nagybátyám, útban Karlsbad felé, keresztül utazi'c Budapesten és arra kér, várjam meg a Nyugati pályaudvaron. Vesztemre hirtelen megfordult az időjárás és csípős északi szél söpört végig a pesti utcákon. Arra gondolni se mertem, hogy kiskabátban mutassam magamat nagybátyám előtt, aki egyébként is a jövömre vonatkozó borús jóslatokkal szokta édesanyámat busitani. Görcsös kisér- leteket tettem, hogy pénzhez jussak, de kitűnt, hogy megszokott pénzforrásaim mind kiapadtak már. A versed vonat déli 12-kor esedékes, .11 már elmúlt és én dúlt lélekkel járkáltam a Soroksári-utcában, a magánzálogház ablakai alatt. Egy belső sugallatra hallgatva, hirtelen benyitottam. — Tetszik? — kérdezte a tulajdonos. A farácson belül hosszú ruhafogas volt a falon, egyebek közt ott lógott az én sárga kabátom is. Rámutattam és könnyedén mondtam: — Ugyan kérem, adja egy órára kölcsön azt a felöltőt, ki kell mennem a vasútra. A zálogos dermedten nézett rám, majd gépiesen a fogashoz ment, leakasztotta és szó nélkül kiadta a kabátot. Még jókor érkeztem a vasútra. Guszti bátyám édesanyám megbízásából néhány bankjegyet nyújtott át nekem versed üdvözletül. Miután tovább utazott, én fiakkerbe ültem, és a Soroksári útra hajtattam. — Számítsa csak össze kérem, mennyi a tartozásom? • A zálogos azonban magából kikelten ordította: — Mondja kérem, hogyan mert tőlem olyat kérni? Mi jutott önnek eszébe? Olyat nem lehet kívánni egy komoly üzletembertől! Erre még nem volt eset! Utólag nagyon megriasztotta, hogy egy ifjú szélkakas igy halomra döntötte az ö üzleti elveit. Nem értette az egész dolgot. Tulajdonképpen én sem értettem, de azt hiszem, azon fordult meg a dolog, hogy a tudatom alatt megszimatoltam benne a romantikust. Zálogházat azontúl csak kívülről láttam MI A HÍRNÉV? Pár hónappal azután, hogy Ocskay briga- déros meghordozta nevemet az országban. Balatonfüreden nyaraltam. Mikor/ első ízben jegyet váltottam a fürdöházban, a pénztároskisasszony nagy papirboritékot rakott elém, hogy tegyem bele a pénztárcámat és az órámat. A borítékra kék ceruzával rá kellett írnom a nevemet. A kisasszony elolvasta és felcsillant szemekkel mondta: — 6, ezt a nevet én ismerem! \ — Csakugyan t — Uraságod veszprémi f — Nem, én versed vagyok. — Hát nem a veszprémi fakereskedö fiaf— Nem, a versed patikus fia vagyok. — Nem is tudtam, hogy más Herczeg Ferenc is tűm — mondta őnagysága. Jó ÂKU ÉS Jó HIRDETiiS alapja A Jó üzletmenetnek
