Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-24 / 216. szám

Pé n / eft 1943 szeptember 24 ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVBK 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 216. SZÁM NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTARSAS A G TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MUSSOLINI KINEVEZTE A NEMZETI FASISZTA KORMÁNY MINISZTEREIT \ közeljövőben osszeu I az ©I asz alkofmányozó gyűlés A keleti arcvonalon a német főerő mozdulatait fedező utó­védek súlyos veszteségeket okoznak a bolsevistáknak Olaszországban egyelőre csak helyi jellegű harcok folynak Nyugaton ismét megkezdődött az erősebb légitevékenység AZ ANGOLSZÁSZ—SZOVJET KAPCSO­LATOK s ezzel összefüggésben a hármas- értekezlet kérdése volt talán az a pont, amely Churchill legutóbbi nyilatkozataiban a legjobban érdekelte az angol közvéle­ményt. Ismeretes, hogy a kanadai, majd washingtoni tanácskozások is legnagyobb részben ekörül a téma körül forogtak s az angolszász államférfiak hetekig várakoztak a Kreml válaszára. Az angol közvélemény miniszterelnöke beszédéből csak biztatáso­kat és utalásokat kapott és a helyzetet Eden külügyminiszter is szükségesnek látta meg­világítani. — Az angol kormányt, — mondotta töb­bek között — sürgősen arra szólítottak fel, hogy a szovjet kormánnyal törekedjék a legszorosabb kapcsolat kiépítésére. Magam — mondotta, — csatlakozom ehhez a kíván­sághoz, a kölcsönös megértés légkörét azon­ban csak mindkét fél hozzájárulásával lehet megteremteni. Reméli, — folytatta — hogy néhány héten belül találkozhatik a szovjet és az Egyesült Államok képviselőivel s a maga részéről azzal a szilárd elhatározással megy az értekezletre, hogy nagylelkű meg­értést teremtsenek és ezzel egyengessék a háború legnagyobb eseményének útját. Eden a háború legnagyobb eseménye alatt a Churchill—Roosevelt—Sztálin találkozást ér­tette s már ezzel a kifejezéssel is jelezte, hogy milyen fontos az angolszászok szá­mára a szovjet haderő küzdelme és igy Sztá­lin jóakarata. Angolszász részről pedig igazán mindent megtesznek a Szovjet kielégítésére. Berle amerikai államtitkár — amint a Völkischer Beobachter cimü német lap írja — levelet intézett Davila volt washingtoni román kö­vethez s ebben azt hangoztatta, hogy a Szovjet és Európa nyugati részei közötti el­záró államok létesítésének gondolata jna, már túlhaladott álláspont. Már most azt ajánljuk — mondja a levél — az európai kisnépeknek, hogy keressenek barátságos kapcsolatokat a szovjet felé. Amerika tehát minden engedményre hajlandó a szovjet irá­nyában — mit is törődik ő az európai nem­zeti államok létével és függetlenségével — s Eden is nyilvánvalóan amerikai sugalma- zásról, illetőleg követelésről beszél, amikor az angol kormányra gyakorolt nyomást em­lítette. A londoni Daily Herald cimü lap azt Írja, hogy az „egyesült nemzetek" egyike sem tehet egy lépést sem a béke felé a szov­jet nékiil. A Tünes rendkívüli eredményeket vár a hármas értekezlettől. Ha létrejön a szovjet­tel a teljes megegyezés — Írja — akkor olyan lehetőség nyilik meg a világ irányí­tására. amilyenre még nem volt példa a történelemben. Ha a népek és vezetőik kö­zött — a szövetségeseket érti — tartós és zavartalan együttműködés alapjait sikerül megteremteni, 'akkor a hatalmi csoportnak olyan erő lesz a kezében, hogy hadicéljait gyorsan elérheti és még azon túl is további jelentős terveket valósíthat meg. Éppen ezek a hadicélok azok, amik kö­rül a nagy vita főijük s melyekben, azon túl, hogy Európa jelentős részét az angolszá­szok is hajlandók a szovjetnek kiszolgáltat­ni, nem tudnak egyetérteni. A bolsevista vezetők semmiféle Ígérettel sem akarják megkötni kezüket, hiszen a bolsevizmus cél­ja minden ellenkező látszatkeltés dacára a világforradalom s ha a szovjet akkor is ezt hirdette, amikor még ellentétben állott a többi hatalmakkal, mennyivel inkább töre­kedne erre, ha az angolszász szövetség fő­képpen az ö erőfeszítéseinek köszönhetné győzelmét. Az angolszászok azonban azt sem akar­ják, hogy a védelmük alatt álló menekült kormányok túlságos egyetértésre jussanak a szovjettel. Félnek, hogy ezzel kártyákat ad­nak ki a kezükből. Világosan beismerte ezt Eden Benes moszkvai utazásának tervéről adott nyilatkozatában. Egy erre vonatkozó kérdésre kijelentette, hogy Molotov multévl londoni látogatása alkalmával megállapodás történt, hogy a szövetségesek közül senki sem köt megállapodást a háború utáni kér­désekre vonatkozólag a kisebb szövetsége­sekkel. Ö ezt tudomására hozta Benesnek, amire az lemondott a moszkvai tervről. A magam részéről — mondotta Eden — bizto­sítottam öt arról, hogy a külügyminiszteri találkozón ezt a kérdést megbeszélem és ál­landó kapcsolatban maradok a cseh kor­mánnyal. Eden kijelentéseinek az az értelme, hogy Anglia nem tűri, hogy céljait az ő jóvoltá­ból élő menekült kormányok keresztezzék. A német külügyminisztériumban ezekkel a kérdésekkel összefüggésben megállapítot­ták, hogy Churchill egyetért Európának a szovjet hatalom kezébe való kiszolgáltatá­sával. Egyetlen kivételt Franciaországgal tesz, ennek erős helyzetet akar biztosítani az európai kontingensen, kétségtelenül azért, hogy hídfőnek használhassa az európai po­litikában, mivel az egyensúly-politikát, ha a szovjetnek a tervezett hatalmat jut tat fák Európa fölött, tovább már nem alkalmaz­hatja. Churchill a helyzet általa várt ala­kulásával kapcsolatban arról a hatásról Is beszélt, amelyet ö Németország szövetsége­seinél megfigyelni vél s azt mondotta, hogy ezt a hatást a szovjet hadseregek előrenyo­mulása és az angolszász légiháboru erős­sége elősegíti. Szövetséges győzelem esetén a jövőben is ez lenne a mértékadó jele a helyzetnek: a szovjet előretörne és mind na­gyobb hatalomra tenne szert, az angolszá­szok pedig kénytelenek lennének hatálmuk formaszerinti mutogatására. Egyébkértt a szovjetnek tett engedmények után most már lehetséges •— mondják Berlinben — hogy Sztálin hajlandó lesz részt venni egy hár- masértekezleten, mivel nem kell igényei fe­löl alkudnia, hiszen azt szövetségesei haj­landóak kielégíteni.-* A KELETI HARCTÉRI HELYZETET to­vábbra is a német csapatok elszakadó moz­dulatai és az ezt biztosító utóvédeknek az előretörő szovjet csapatokkal vívott kemény harcai jellemzik. Az elszakadó mozdulatok során a németek kiürítették Poltava váro­sát.. Súlyos harcok vannak Cserkaszi és Cser- nigov között. A teljesen romokban heverő Csemikovot, amely előretolt támaszpontul szolgált, a németek feladták s az itteni helyőrség áttört a fő állásokhoz. Brianszktól nyugatra a német harci alakulatok feltar­tóztatták a szovjet harcikocsik tömegeit, a b: ivdtó erők ellentámadásban visszaverték azokat. A szovjet itt ejtőernyős alakulato­kat dobott harcba a német csapatok háta mögött, ezeket bekerítették és megsemmisí­tették. Az utóvédek harcai lehetővé tették, hogy a német csapatok zöme zavartalanul érje cl az ellenállási fő vonalat. Szmolenszktöl délkeletre is folytatták a bolsevisták sorozatos áttörő kísérletüket, nagy tüzérségi és gránátvetö támogatással, a német csapatok azonban kitartottak, sőt ellentámadással néhány fontos magaslatot ismét visszaszereztek. A Szmolenszk-Moszkva közötti gépkocsiut mindkét oldalán változatlan erővel tart a harc. Demidovot kemény utcai harc után adták fel a német csapatok a visszavonulási terv keretében, a Vltébsz felé irányuló tá­madást visszaverték. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda harctéri jelentése megállapítja, hogy az elszakadó mozdulatok nyomán kiürített városok és községek többnyire romokban állanak. A né­met csapatok mozdulatainak hirtelen végre hajtása a fegyverek, fölszerelés- és az anyag elvitele annál figyelemreméltóbb, miután többnyire a támadó Szovjet szemei előtt folyik le, anélkül, hogy azt meg tudná akadályozni.-* A DÉLOLASZORSZAGI ARCVONALON még mindig nincsenek említésre méltó had­műveletek, csupán helyijellegü harcok, az uj arcvonal azonban, ahol a nagy küzdelem meg fog indulni, nagyjából már kialakult. Legnyugatibb pontja a Salernótól északra lévő terület. Az arcvonal innen Contursinál húzódik kelet felé a tengerpartig. A német hivatalos jelentés közli, hogy az ellenség újabb erőket szállított partra, de támadását még nem kezdte meg. Zürichbe érkezett je­Berlin, szept. 23. (MTI). A német véderő főparancsnoksága jelenti: A délolaszországi helyi jellegű harcok so­rán Conturisinál ellentámadással megtiszto­gattunk egy átmeneti ellenséges betörést. Az arcvonal keleti szakasza ellen az ellenség újabb erőket szállított partra, támadást azonban még nem kezdett. A haditengerészet biztosító erői szeptem­ber 22-én éjszaka Le Havrénél brit gyors­naszádokkal vívott harcban olyan súlyosan megrongáltak egy ellenséges naszádot, hogy elvesztésével számolni lebet, ezenkívül több lentések szerint Salerno és Nápoly között az 5-ik hadsereg a terep miatt csak nagyon lassan halad előre s minél jobban közeledik Nápolyhoz, annál erősebb az ellenállás. A jól álcázott német ütegek az előrenyomulást lassítják. Clark tábornok főhadiszállásának egyik jelentése szerint az egész salernól völgyet szerdán este a védőcsapatok kiürítették. A jelentés szerint a német csapatok arcvonala másirányu lett, amennyiben az eddig keletre Irányuló arcvonalat déli irányba változtatták át. A Salernótól északra lévő terep a szövet­séges csapatokra a legnagyobb nehézségeket jelenti. Ez a terület igen meredek, áttekint­hetetlen és a könnyű német tüzérség erős tüze alatt áll. A Salernótól északra lévő arcvonalszakasztól nyugatra Potenzán át 25 km-re az 5. és 8. hadsereg támadásban van. Montgomery a legnagyobb ütemre szo­rítja csapatait, hogy a német balszárnyat átkarolja. Egyidejűleg mind gyorsabbá vá* lik a támadás .a keleti parton Foggia irá­nyában. Montgomery arra számit, hogy Foggia előtt erős ellenállás lesz, mert az ottani repülőterek sokkal nagyobb jelentő­ségűek, mint akár a nápolyi, vagy a római repülőterek. * MUSSOLINI a Német Távirati Iroda római jelentése szerint közelebbről összehívja az alkotmányozó ülést és már kinevezte kormá­nyát. ő maga a miniszterelnöki tárcán kívül a külügyminiszteri tárcát tartotta meg. A köztársasági fasiszta párt székhelye Rómá­ban van s a párt vezetője, Favolini dr. volt propagandaminiszter, a Messagero volt igazgatója. Pavolini a rendeletek egész so­rát tette közzé. Egyik legérdekesebb elha­tározása, hogy nem oszlata fel azt a Badog- lio-kormány által kinevezett bizottságot, amely a fasiszta vezérek vagyoni helyzetével foglakozik, sőt elrendelte, hogy ez a bizott­ság terjessze ki működését a nemzeti tevé­kenység minden területére a szárazföldi, tengeri és légi haderőt is beleértve. találatot értek el még három gyorsuaszádoo. A brit légierő a csütörtökre virradó éj­szaka északnyugatnémetországi területeket támadott. Hannoverben és Oldenburgban a polgári lakosság veszteségeket szenvedett. Azonkívül nagy károk keletkeztek a lakó­negyedekben és nyilvános épületekben. A légvédelmi erők eddig pontosan még meg nem állapított jelentések szerint 21 ellensé­ges bombázót lőttek le. A német légierő kö­telékei a szeptember 23-ára virradó éjszaka megárt»adták Dél- és Délkelet-Anglia egyes célpontjait. Délolaszországban még nem indult meg a nagy küzdelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom