Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-21 / 213. szám
Kedd 1942 szeptember 21 Ára 26 fillér Hég az angol szakszervezetek is élesen visszautasították a Szovjet második arcvonal megteremtésére vonatkozó követeléseit Eisenhower a megtalált tervek szerint már szeptember 12-én be akart vonulni Rómába Az esős időszak egyre jobban befolyásolja a keleti arcvonal faarcait C&urcífill Londonba érdeseit s rövidesen beszámol amerikai alfának eredményéről A NÉMET HADVEZETÖSÉG OLASZORSZÁGI ERÉLYES FELLÉPÉSE, villámgyors cselekvése az angolszászok egész tervét felborította. Szerencsés véletlen a németek kezére juttatta egy amerikai hadosztály törzs egész aktanyagát és térképeit. A törzset Altavilla mellett lepte meg a német támadás. A törzs rádióállomása, hiradóber ,n- dezése és összes iratai hátrahagyásával ráe- nekülni volt kénytelen. A zsákmányolt iratok teljes felvilágosítást adnak a szövetségesek szándékairól. Eszerint a Badoglioval történt megegyezésnek megfelelően a szeptember 8-ról 9-re virradó éjszaka kellett volna hét amerikaibrit hadosztályt Salernó térségében partra- szállitani. Szeptember 9-re a nehéz hadianyag partratételét tervezték. Szeptember 9-£n azután az angoloknak észak felé, Nápoly ellen kellett volna eló'retörnlük, míg négy amerikai hadosztályra az a feladat hárult, hogy ugyanazon a napon kelet felé, Potenza—Altamura irányában induljon el, hogy találkozzék Montgomery hadosztályaival. Szeptember 11-re Nápoly vidékének megtisztítását és további inváziós csapatoknak a nápolyi kikötőben való partraszállilá- sát tervezték, mert azt remélték, hogy Ba- doglio határozott Ígéretei alapján az ottani berendezéseket üzemképes állapotban találják. Szeptember 12-re ez a határidő-napló az angol—amerikai légihaderök nagyobb partraszálUtó műveletét vette tervbe, továbbá. azt, hogy Foggia repülőterének körzetében légiuton csapatokat szállítanak. E repülőtér berendezéseit addig a Badoglio- csapatoknak kellett volna biztositaniok és véderdők. A következő napokra középolaszországi hadműveleteket vettek tervbe, amelyek szeptember 16-án értek volna véget azzal, hogy Eisenhower tábornok bevonul Rómába. A szövetségesek diszpozíciójának természetesen az volt az előfeltétele, hogy az angol—amerikai hadviselés bizonyos feltevéseit eredményekkel biztosítsák. Eisenhower főparancsnokságán elsősorban biztosan azt remélték, hogy a 8. angol hadseregnek sikerülni fog a Dél-Olaszországban lévő német csapatok legnagyobb részét a calábriai félszigeten lekötni, hogy a salemói partraszállási vállalkozást zavartalanul lehessen végrehajtani. Most közölni lehet, hogy Montgomery három hadosztályával szemben egész idő alatt csak gyenge német biztositó erők állottak és ezeknek egyetlen feladata az volt, hogy aknák lerakásával, utak felrobbantásával és hasonlókkal késleltessék a 8. angol hadsereg előnyomulását. Montgomery hadserege vontatott meneteléséből világosan kiderült, hogy a néniét hátvédek milyen sikeresen állták el az angolok útját Calábriá- ban. A szövetségesek haditervei és a határidő-napló végrehajtása sikerének másik előfeltétele lett volna a Badoglio-csapatok harcikészsége. Minthogy azonban német részről már hosszabb idő óta gyanúperrel éltek, Dél- Olaszországban és mindenütt olyan gyorsan és súrlódásmentesen hajtották végre az olasz esapatrészek lefegyverzésére tett Intézkedést, hogy ezek egyáltalán nem voltak abban a helyzetben, hogy az angolok és az amerikaiak érdekében harcoljanak a német kötelékek ellen. Sem a nápolyi, sem a fog- giai, sem egyéb helyen a katonai utakat nem tudták biztosítani az amerikai—angol inváziós csapatok részére. A katonai propaganda hadműveleti sikra került szándékainak harmadik előfeltétele pedig megszűnt abban a pillanatban, amikor a Dúcét a fegy- | veres SS erők emberei és az ejtőernyősök kiszabadították. A szövetséges főparancsnokságnak most kénytelen-kelletlen olyan diszpozíciókat kell megállapítania, amelyek abból a tényből indulnak ki, hogy a német hadosztályok, amelyeket Badoglio segítségével néhány napon belül kockázat nélkül reméltek megsemmisíteni, teljes harci erővel tartják állásaikat. * A SALERNÓI CSATA második szakasza megkezdődött. A német vonalakat visszavonták az öböltől keletre lévő magaslati helyekre és ezt a mozdulatot az amerikaiak és a britek nem tudták befolyásolni. Minden fontos közlekedési ut és terepszakasz változatlanul német ellenőrzés alatt áll. Clarck tábornok csapatainak még mindig nagyon kevés mozgási szabadságuk van s az amerikai-brit hadosztályok között a salernói ebölben nem tudták helyreállítani az ösz- szeköttetést. A Délolaszországból előrenyomuló angolszász erők csak vontatottan és tapogatózva követik a német utóvédeket. A német csapatok teljesen elaknásították az utakat s ez is magyarázza az amerikai-brit óvatosságot Csapataik egyelőre még csak a Tar autótól északra mintegy 40 kilóméterre fekvő Giojáig jutottak előre. A német légi erő a salernói öbölben roppant veszteséget okozott az ellenséges partraszállási hajóhadnak. A vasárnapi hivatalos jelentés közlése szerint 8.-tól 17.-ig 59.000 tonnatartalmu hadihajót süllyesztettek el, közöttük három cirkálót, 35.000 tonnatartalmu hadihajót pedig nagyon súlyosan megrongáltak. Az ugyancsak súlyosan megrongált 125 szállító-, tartály- és teherhajó tonnatartalma 600.000 tonna. A hétfői német hivatalos jelentés közli, hogy a német csapatok tervszerűen kiürítették Sardinia szigetét. Valamennyi, eddig a szigeten tartózkodó német köteléket a hadi- tengerészet egységei elszállítottak, noha a rendelkezésükre álló hajótér csekély és a tenger hullámzása pedig rendkívül erős volt. A Badoglio-csapatok, amint a német jelentés megjegyzi, csak tisztes távolból követték a német erőket s csupán a leghátsó utócsapatok ellen merészeltek elszigetelten tüzelést Indítani. A német parancsnokságok, amint svéd lapok ankarai jelentései közlik, intézkedéseket tettek, hogy megakadályozzák a szövetségesek támadását a Földközi-tenger keleti részén lévő szigetek vidékén. Tengeri és légi utón uj erősítések érkeznek Szalonikiböl, Pyreusból, Traciából. Minden jel arra mutat, hogy ezek a német csapatmozdulatok a Dodekanézosz védelmével állanak összefüggésben. MUSSOLINI TÖBBNAPOS LÁTOGATÁST TETT HITLER VEZÉRNÉL és amint lapunkban részletesen közöljük, szombaton este rádiószózatot Intézett az olasz néphez. A Duce, amint az már a fasiszta párt uj elnevezéséből is látható volt, hangoztatta azt a véleményét, hogy az olasz uralkodói ház, »„•Ívd nem teljesítette történelmi feladatát, elvesztette további létjogosultságát. Az olasz nép különben is mindig köztársasági érzelmű volt. Mussolini harcra hívta fel nemzetét s az uj olasz állam, az olasz köztársaság széles szociális alapokon való felépítésére. Hangsúlyozta azt is, hogy Olaszország szövetségesei, a németek,és a japánok soha sem hódolnak meg az ellenség előtt es a végső győzelemig folytatják a harcot. * A KELETI ARCVONALRÓL további erős szovjet támadásokról ad hirt a német hivatalos jelentés. A támadásokat a német csapatok visszaverték, vagy felfogták. Az arcvonal északi részén csak helyi harci tevékenység volt. A német csapatok tovább folytatják elváló mozdulataikat s terveik sikeres végrehajtásában sem az időjárás rosszabbodása, sem a bolsevista csapatok nem tudják megakadályozni. A szovjet erők zavaró kísérleteit a németek hadvezetése fölhasználja az ellenség további erős kötelékeinek megsém- misitésere. * CHURCHILL héthetes külföldi tartózkodása után visszaérkezett Londonba s röviddel ezután minisztertanácson tájékoztatta kormányának tagjait kanadai és washingtoni tárgyalásairól. Amint Lisszabonon át jelentik, Churchill már felkészült arra, hogy a képvlsetőház előtt részletesen beszámoljon Röosevelttel történt hatodik találkozójáról s beszédében valószínűleg rá fog mutatni olyan részletekre is, amelyekből következtetni lehet Európa további eseményeire. Londonban hangoztatják, hogy Churchill még jobban khnélyitette a kapcsolatot Nagybritannia és az Egyesült Államok kü zott. Amerikai útja különösen nagy eredményt fog jelenteni, ha létrejön a Churehill- RooseveJt-Sztalin találkozó. Egyelőre még csak a külügyminiszterek találkozásáról van szó. Egy amerikai újságíró m.I jelentette, hogy Edén brit külügyminiszter már Moszkvában van s Molntovval egy i-merikaJ személyiség érkezését várják. Az amerikai kiküldött személyéről még semmi 3em ismeretes. A hirt hivatalos részről még nem erősítették meg s Hull amerikai külügyminiszter azt hangoztatta, hogy az angolszász államok szeretnének egy négyes értekezletet létrehozni Csungking-Kina részvételével. Mindenesetre az a tény, hogy a külügyminiszterek találkozása nem Londonban, hanem Moszkvában lesz, máris engedményt jelent a Szovjet irányában. Úgy látszik, hogy az angolszászok másképpen nem tudták volna a zöld asztal meJlé csalogatni o-rosz szövetségesüket. Most az amerikai tanácskozások folyományaképpen Sztálinnál egy megerősödött angolszász tömb áll szemben. A Basler Nachrichten cimü svájci lap véleménye szerint ennek angolszász szempontból az az előnye, hogy megakadályozná az amerikai elszigetelödéspártiak tevékenységének sikerét s azután olyan biztosítékokat adhatna a. Szovjetnek, amelyet az valóban elegendőnek találhat, úgy, hogy az oroszok lemondhatnának az úgynevezett biztonsági záradékról. Az United Press hiradáBa szerint az Egyesült Államok Sumner Welles volt külügyi helyettes államtitkárt küldik Moszkvába nagykövetnek Standley helyére, aki már hazautazott jelentéstételre az Egyesült Államokba. Egy másik szövetséges értekezlet tervéről is érkeznek hirefe. A stockholmi Afton Bladed cimü lap azt Írja, hogy a szövetséges nagyhatalmak képviselői a svéd fővárosban szándékoznak fontos politikai értekezletet tartani. Ennek egyik előjele, hogy a szovjet kormány stockholmi képviselőjét Kollontay asszonyt nagykövetté nevezte ki. Ezzel kapcsolatban hire járt annak, hogy a stockholmi szovjet képviseletet is nagykövetségi rangra emelik, az intézkedés tulajdonképenl célja azonban az, hogy a szovjet megbízott, mint egyenrangú fél tanácskozhassék az angol és amerikai kiküldöttekkel. * A NYUGATEURÖPAI ARCVONAL MEGALAKÍTÁSÁRÓL élénk vita volt az angol szakszervezetek southporti értekezletén, amelyen a szovjet kiküldöttek is megjelentek. Walter Citrine, angol szakszervezeti vezető éles hangon utasította vissza az erre irányuló szovjet követeléseket. Rámutatott arra, hogy az amit az oroszok követelnek nem kevesebb, mint hogy másfél milliónyi angol haderőt szállítsanak partra Nyugat- európában. Az oroszok ne becsüljék le azt, ami a Földközi-tengeren történik, mert szakszervezeteik részéről tapintatlanság a nyugati második arcvonalra, vonatkozóan parancsszerü sürgetésekkel állni elő, mert hiszen egyetlen országnak sincs annyi tapasztalata a csapatok pa-rt-raszálhtásáról, mint éppen Angliának. Citrine rámutatott arra, hogy a második arcvonalat Sztálin már 1941-ben sürgette. Jobb lett volna, ha az angol szakszervezetek megfogadják tanácsait és nyomást gyakoroltak volna a kormányra a második front létesítése érdekében? Ki meri azt állítani, hogy ilyen kísérlet 1941-ben, amikor Amerika nem lépett még be a háborúba, nem fulladt volna katasztrofális kudarcba? Nem szabad elfelejteni azt, hogy Angliának egy- gyel több ellensége van, mint Oroszországnak: tudniillik Japán. Az angol szakszervezeti vezetők kétségtelenül meg vannak győződve arról, hogy igen jelentős fordulópont következnék, ha az oroszok bizonyos területet bocsátanának Anglia és Amerika rendelkezésére, honnan az angolszászok Japánt támadhatnák. Észszerű volna-e azonban, ha arra kérnék orosz kartársaikat, hogy gyakoroljanak ennek érdekében nyomást az
