Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-19 / 212. szám

V asárnap

1943 szeptember 19

I i i j

yvt \ ?£

Ára

30

fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ

ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 212. SZÁM

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZV ÉN YTARSASAG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADtJNK VISSZA

Nyílt levél Sándor Józsefhez

Irta: Olajos Domokos

Ezúttal nem a Független Polgári Párt kolozsvári díszei nőkéhez szólunk, akit most a fó'városban megjelenő „Újság“ ünnepel s érthető, de indokolatlan elragadtatásában a „haza bölcsé“-nek nevez, hanem a másik, sokkal fiatalabb Sándor Józsefhez, aki hosszú éveken keresztül a Romániai Országos Magyar Párt központi alelnöke volt. Amit alább el akarunk mondani, abban bizonyára tökéletesen egyet fog érteni velünk s abból mesz- szemenő következtetéseket is vonhat le úgyis mint újdonsült diszelnök. Midőn tegnapi számunkban magyar meggondolásból a támadás fegyverét fordítottuk Sándor József ellen, most ugyanakkor a múltban szerzett nagy emberi és politikai érdemeit sem hallgathatjuk el. Mert Sándor József valamikor Erdélyben politikai értelemben valóban fogalom volt. Bukarestben született és mint törekvő székely fiú küzdötte fel magát a magyar közélet jelentős polcaira. Még a román uralom előtt az EMKE főtitkára és országgyűlési. képviselő volt. Később a megszállás alatt több cikluson át képviselte a Magyar Pártot a bukaresti képviselőházban és a szenátusban. Románul kitünően beszélt s rövid idő alatt excentrikus külsőségeinél fogva is a román politikában ismert névre lett szert.

Korát meghazudtoló agilitásával és harcias felszólalásaival mindenütt tiszteletet és megbecsülést vívott ki magának. Ez a politikai tevékenység azonban, amint már megírtuk, kétségtelenül ártott az EMKE-nek, mert a román sajtó állandóan azt hangoztatta, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület politizál s főleg ez volt az indoka annak, hogy az EMKE működését hatalmi eszközökkel megbénították. A magyarság akkori vezetői többizben felszólították Sándor Józsefet, hogy válasszon a mandátum és az EMKE között. Ő azonban mind a kettőhöz ragaszkodott s inkábn az EMKE munkáját ködösitette ei. Midőn a román uralom utolsó idejében komoly meggondolások miatt nem jelölték a parlamenti választásoknál, sorsába nem tudott beletörődni s az egyik székely választókerületben kisgazdapárti programmal, tehát a Magyar Párt ellen akarta magát jelöltetni. Akkor olyan „demokrata“ elemekkel paktált le, amelyek a román politikai pártok támogatásával igyekezték bontogatni a magyarság egységét. Ebből az időből való a már többízbfen aposztrofált Székely Béla-féle Gazda Újsággal való barátkozása is. Azóta Székely Béla a magyar hadsereg elől meglépett. Ő tudja miért. Mi is tudjuk. Odaát azonban egy ideig tovább szolgálta a szigurancát s később rejtélyes módon mégis visszajött, hogy most „őrizetben“ várja sorsának jobbrafordulását.

Mi tehát két Sándor Józsefet ismerünk. A régit, a magyar-pártit és az újat, a — demokratát. A régit tiszteljük és becsüljük. Értékeit elismerjük és nyilvántartjuk. A mostanit, az újat?... De erről most ne beszéljünk. Mert szerintünk, erdélyiek szerint, magyar vonatkozásban kétféle demokrácia van. Akárcsak Sándor József. Egy igazi magyar demokrácia, amely az országban minden vonalon, lent és fent csak magyar vezetést és irányítást akar. Az a célja, hogy a magyar földműves, földbirtokos, munkás, iparos, kereskedő, a magyar értelmiség s minden magyar dolgozó elem megtalálja az élethez, a magyar alkotó munkához és az ország vezetésében való részvételhez az útját. Emlékezzék csak vissza Sándor József, hogy a román megszállás első éveiben, midőn a Gombos-féle „Ujság“- ban együtt harcoltunk, Így értelmeztük a demokráciát és akkor vallottuk és ma is valljuk, hogy Erdély mindig a liberalizmusnak a földje volt és marad továbbra is, de csak magyar nemzeti és keresztény alapon.

Igen ám, de a demokrácia jelszavát nálunk már akkor egyesek kisajátították. Erre akkor döbbentünk rá. — emlékezzék csak vissza Sándor József, — amikor a kommunista uralom alól felszabadult trianoni Magyarországból hozzánk menekült emigránsok: a Rohoz-fi- vérek, Kaczér Illések, Székely Bélák, Szögyéni-Kissek és mások mérgezett nyilakkal lövöldöztek a megújult keresztény Csonkaország vezetői ellen. Akik akkor Erdélyben a magyar feltámadásért harcoltak, „Horthy-bérencnek“ minősítették, denunciálták s az akkori román kormányzat messzemenő támogatásával harcoltak az erdélyi magyarság vezetői ellen. Mindez akkor is a „demokrácia“ jegyében és köpenyege alatt történt. Nyíltan folyt a kutmérgezés, de az erdélyi magyarság egységén, nemzeti és keresztény szellemén soha sem sikerült réseket üt- niök. Mindenki átlátott a demokrata jelszavak színes prizmáin, megérezte, hogy az emigránsok s néhány haszonleső és megtévedt ember nem a magyar hanem a kisantant bekerítő érdekeinek szolgálatában áll. Pedig abban az időben mi nemcsak az egyetemes magyarságért, hanem a magyar munkásságért is harcoltunk. Midőn a Zsilvölgvében sztrájkoló munkásság közül huszonkét arabért agyonlőttek, az emigráns és demokrata újságíróknak egyetlen szavuk sem volt Ugyanakkor azonban e sorok rója a katonai kordonon átszökött és helyszíni tudósítás alapján megírta a valóságot. Ezért hat hónapra Ítélték el, de akik a munkásokba lövettek, azoknak semmi bajuk sem történt. Ugyancsak iát hónapra Ítélték el azt a lelkészt is, aki a halott munkásokat elparentálta. Mindezzel csak azt akarjuk dokumentálni, hogy mi akkor is harcoltunk a munkásságért

és ma is harcolunk, azonban nem vállalhatjuk azt a kisajátított demokráciát, amely mögött abban az időben az elro- mánositó s a magyarság egységét megbontó szellem bujkált és ma pedig ama bizonyos nagytőke, nagyipar és szélső baloldali értelmiség húzódik meg, amely nem magyar, hanem idegen célok szolgálatában áll. Akkor is nehéz történelmi napokat éltünk át és ma is a lét és nemlét kérdése forog kockán. Mi Erdélyben már 1918-ban kiábrándultunk a hamis jelszavakból s politikai szélsőségekből. Semmi sem tudta emlékezetünkből kitörülni a nemzetrontás és rombolás véres •árnyait. Csak azt látjuk itt Erdélyben, hogy Sándor József kikkel fogott kezet a Független Polgári Párt zászlója alatt. Meg kell mondanunk, hogy nem méltó hozzá ez a környezet. A Kolozsváron megtorpant szervezkedés 95 százalékban csak zsidó párttagokat tudott beszervezni, nálunk tehát teljesen megbukott és halva született a független polgári pár- tocska. Mert az erdélyi magyarság most is a közelmúltra gondol s másként látja a jövőt. És itt eszünkbe jutnak Antal István propagandaügyi miniszter szavai, aki a jövő magyar sorskérdéseiről s az eljövendő békéről beszélve kijelentette, hogy van olyan béke, amely a sírnak a békéje, s egyértelmű a halállal. Van olyan béke, mint 1918-ban volt, irriely egyértelmű a nemzet feldarabolásával, a hűtlenséggel és becstelenséggel. Márpedig aj Erdélyből úgy látjuk, hogy ma is sósán vannak a demokratikus jelszavak mögött olyanok, akik Kossuth Lajos nevét emlegetik és a „haza bölcse“ cimét ingyen és bérmentve osztogatják.

Miért?

Mert szeretnék az erdélyi magyarság egységét megbontani. Szeretnének bennünket különböző pártkeretekbe parcellázni. Szeretnének nálunk is politikai pecsenyéket sütni. Tehát nevekre, jóhang- zásu s politikai múlttal rendelkező nevekre van szükségük. Sándor József kapóra jött. Kora mathuzsálemi. Politikai sértődöttsége az utóbbi időkben nyilvánvaló. Hiúsága és becsvágya pedig mérhetetlen. Érthető tehát, ha lépre csalták és most kikiáltják a haza bölcsének. Sándor József azonban sohase feledkezzék meg a múltjáról. Az erdélyi magyar múltjáról és értékes munkásságáról. Neki a legjobban kell tudnia, hogy mit jelentett a román elnyomás alatt a magyarság egysége s most is meg kell éreznie, hogy mit jelent a történelmi válság idején az egyetemes magyarság töretlen és megbonthatatlan összefogása. Biztosak vagyunk, hogy ő most is velünk érez. Velünk, aki a főhatalomváltozás után is „magyarpártiak“ vagyunk. Sem balra, sem jobbra nem tekintünk, nem bocsátkozunk szélsőséges kalandokba, előttünk csak egy párt van, a magyarság egységének a pártja s az a külpolitikai szemlélet, amely a nemzeti hagyományokon és hűségen felépülő magyar öncéluságot vallja egyedüli programjának. Mert tudatában vágjunk annak, hogy a magyarságot soha sem a külső ellenség, hanem a belső viszálykodás vitte a katasztrófák útjaira.

És ha Sándor József szemeiről még sem hull le a politikai hályog, akkor eszébe juttatjuk a hirtelen felötlő történelmi hasonlatot: II. Szolimán, a nagy török császár megsemmisítő háborút folytatott a keresztény kultúrát védő Magyarország ellen. Szigetvárát azonban, amelyet a hős Zrínyi Miklós védett, nem tudta életében bevenni. A török hadvezérek azonban a meghalt szultánt, — amint a történelmi legenda mondja, — teljes fegyverzetbe öltöztették, mert óriási tekintélyére szükség volt, már csak azért is, hogy a törökök harci kedvét fokozzák és a hős védőket megfélemlítsék. Ilyen szerepet szántak Önnek is. A haza bölcse diszes palástjába öltöztették, hogy Erdélyt számukra meghódítsa. A kísérlet azonban meddő, mert az erdélyi magyarság tisztán lát és tudja, hogy Sándor-Szolimftn ebben a politikai fegyverzetben —- halott...

Óráról-órára naţjyolil» méreteitől ölt az olaszországi csata

Elba szigetének hétezer főnyi olasz helyőrsége letette a fegyvert

a német csapatok előtt

Bulgária tovább folytatja eddigi bilipolifikáfái

Mussolini kizeiebbről beszédet intéz az olasz néphez

AZ EURÓPAI ERŐD MÉRHETETLENÜL ERŐS, ezt a következtetést vonja le Tahoe Hoal, a brit rádió hírmagyarázója a saler- nói csatáról. A szövetségesek ilyen körülmények között tehát nincsenek abban a helyzetben, hogy maguk válasszák meg azokat a pontokat, amelyekről Európát megakav- ják támadni. A brit-amerikai közvéleménynek a figyelmét hangoztatta a továbbiakban, fel keli hívni arra, hogy egy, vagy két részletgyőzelem csak a felét jelenti a teljés győzelemnek.

Érdekes, hogy az a tényleges helyzetből levont következtetés ellentmond annak az üzenetnek, amelyet Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke most intézett az amerikai kongresszushoz. Az üzenetben az elnök azt jelentette, hogy a quebecki értekezleten pontosan megalapították az Európában, vagy másutt tervbe vett újabb partraszállások helyét és részleteit. Az állítólagos európai erőd falai, — mondja az elnök üzenete, — sebezhető helyek maradtak, amire majd annakidején felhívjuk a figyelmet s ezenkívül elmulasztották megépíteni az európai erőd tetőzetét.

Nem mulasztotta el Roosevelt, hogy dicsérő' szavakkal emlékezzék meg a Szovjetunióról és azzal az állítással is igyekezett

növelni az amerikai közvélemény bizakodását, hogy a kisállamokban, akárcsak Olaszországban, egyre növekszik a béke iránti vágy.

Végső következtetése azonban neki is az volt, hogy a szövetségesek még valameny- nyi hadszíntéren távol vannak a végső győzelemtől. A Földközi-tengeri hadszíntéren — mondotta -— igen heves és áldozatos harc folyik. A brit szigeten lévő támaszpontokon az elnök szerint olyan haderőt csoportosítottak, amellyel nemcsak egy bizonyos irányban, hanem több felé is hatalmas csapást lehet mérni. /

Az üzenet további részében védekezett az ellen a minduntalan megújuló szovjet állítás ellen, hogy a második arcvonal még mindig nem létesült meg és azt hangsúlyozta, hogy az északafrikai, szicíliai es olaszországi hadjárat, valamint Németország bombázása elsőrendű segítséget jelentett az orosz hadsereg számára.

Nem mulasztotta el megfenyegetni Japánt és a teljes összezuzást helyezte kilátásba a távolkeleti nagy nép számára.

A KÖZÉPOLASZORSZAGI NAGY CSATA most már elérkezett második fejezetéhez. A német hivatalos jelentés közli, hogy az angolszászok, különösen a déli szakaszon, nagy erőket tettek partra és emiatt a harcok nagyobb terjedelmet öltöttek. A német csapatok támadásai az ellenség heves ellentámadásaival váltakoztak. A Ca- labriában visszavonuló német biztositó csapatok pénteken megteremtették a kapcsolatot a salernói térségben harcoló hadosztályokkal.

A német harci- és csatarepülőgépek fáradhatatlanul folytatják az ellenséges partraszállási hajóhad bombázását és a ' Német Távirati Iroda jelentése szerint telitalálatokat értek el, az ellenség több teher- és szállitó hajóján.

Német katonai körök értesülései szerint, amint a Német Távirati Iroda Berlinből jelenti, a salernói helyzetet továbbra is az angolszászok erős repülőerőkkel támogatott heves támadásai és nehéz hajótüzérség támogatása jellemzi. Különösen az arcvonal délkeleti szakaszán folynak kemény harcok az újonnan partraszállt túlnyomó erűben lévő ellenséges erőkkel. Clark tábornok megkísérli, hogy az 5. hadsereg érintkezésbe lépjen a Salernónál partraszállt erőkkel. Ezek a vállalkozások eddig elkeseredett közelharcokban meghiúsultak,