Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-16 / 209. szám

6 IÜ43. SZEPTEMBER Egy igazi kemtortenet a most folyó háborúból Történelmi kaland — Áz algíri partraszállás előkészítése — Egy vezérkari főnök alsónadrágban — Amikor az étet ir ponyvát — Konzul a bokorban — Szabad rágógumit rágni más után? — A KOLOZSVÁRI RENDŐRSÉG HÍ­REI. Cserkesz Salamon Cukorgyár ut. 68. szám alatti lakos bejelentette a rendőrkapi­tányságon, hogy távollétében ismeretlen tet­tes feifeszitette lakásának ajtaját és ello­pott lakásából 1500 pengő értékű ruha- és fehérneműt. — Ló'rinczy Zoltánná Mátyás király-tér 30. szám alatti lakos ugyancsak ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, aki nyitott konyhaajtaján besurrant a lakásba és ellopott onnan egy dobozt 400 pengő készpénzzel. — TERMÉNY BÉTÁK ARIT 6 ÜNNEPSÉG NAGYKANIZSÁN. Nagykanizsáról jelen­tik: Többezer résztvevővel nagyszabású ter­mény betakarító ünnepséget rendeztek. Fel­díszített kocsik vitték a kévéket s a föld egyéb terményeit körmenetben. Népi Puhába öltözött fiatalok, lányok és legények feldí­szített gereblyével és korsóval haladtak c menetben az aratókkal együtt, akik az uj lisztből készült kenyeret vitték. A körmenet végén vitték a Jézus szive-szobrot. Az ün­nepség keretében megáldották a terménye­ket. Kráczky István polgármester mondott nagyhatású beszédet. (MTI) Utazásnál a változó életmód zavarja a rendes emésztést. Ez émelygést, fejfájást okoz. Ne felejtse, hogy utazáshoz jó hashajtó. fgt ÉTTERMI KÜLÖNLEGESSÉG Csodálatos átalakulás történt egy ven­déglőben. öt kiló borjúhúsból öt kiló lóhus lett. A mesés metamorfózisra a hivatalos élelmiszerszakértök jöttek rá. Megvizsgál­ták a vendéglő borjupörköltjét s megálla­pították, hogy szintén lóhus. A vendéglős maga csodálkozott az átlakuláson legjob­ban. A bírói tárgyaláson kijelentette, hogy amikor ez a csodálatos dolog tudomására jutott, az értékes ritkaságot fel akarta ajánlani a Nemzeti Múzeumnak, ott azon­ban felvilágosították, hogy a. borjupörkölt címen feltüntetett lópörköltnek nincsen muzeális értéke. — KOLOZSVÁRI „HÁZIREND“. Mint ismeretes, Kolozsvár városa 1843 aug. 1.-vel uj lakásbérleti szabályrendeletet léptetett életbe. Részletbemenöen szabályozza a bér­beadó és bérlő közötti viszonyt és több sza­kaszában újszerű megállapításokat tett a házirendre vonatkozóan. Botos János, a Háztulajdonosok Egyesületének ügyvezető alelnöke ezeket a rendelkezéseket- egységbe vonta és plakátszerü nyomtatványt készít­tetett, amelyet a kapualjban, a lakók név­jegyzéke mellé kell elhelyezni, hogy bérbe­adó és bérlő állandóan szem előtt tarthassa és rendelkezéseit magáévá tegye. A „Házi­rend“ nyomtatványok szétosztása megkez­dődött. — A TURÁNI VADASZOK MISKOLCI NAOV SEREGSZEMLÉJE. A Turáni Va­dászok nemzetvédelmi szervezete a délvidé­ki és erdélyi erőteljes szervezkedés után most az északi vármegyék megszervezését tűzte ki célul. Az első nagy seregszemlét Miskolcon tartották, ahol most alakult meg a Borsod vármegyei, jegyben Heves, Zem­plén és Gömör vármegyék szervezeteinek kerületi központja. A miskolci zeneterem zsúfolásig megtelt helyiségében folyt le a közgyűlés Dr. Vajda Géza egészségügyi fő­tanácsos, korelnöksége mellett. Az országos központ részéről vitéz Huszár Aladár dr. m. kir. titkos tanácsos, országos társelnök, Bartha János országos főtitkár és egy egyenruhás vadászküldöttség érkezett Mis­kolcra. Elsőnek vitéz Szabó Sándor ny. al­tábornagy a megye szervezésének irányí­tója számolt be a megye szervezési munká­latairól. Utána Bartha János országos fő­titkár ismertette a szervezet céljait, múlt­ját és eljövendő feladatait, majd vitéz Hu­szár Aladár dr. országos társelnök a jelen­levő hajtársak óriási tapsvihara közepette mondotta el magas színvonalú, magyar ér­zéstől izzó beszédjét. A magyarság vezető szerepének feltétlen szükségességéről be­szélt, s hogy ezt eddig nem tudtuk elérni, az azért történt, mert közömbösek voltunk az ügyek iránt és nem mertünk magyarok len­ni. A lélekemelő beszéd után a helyi szer­vezet tisztikarának megválasztására került sor. Elnökké vitéz Szabó Sándor ny. altá­bornagyot választották. Mellette a miskolci társadalom szine-java került be a vezető­ségbe. A közgyűlés hódoló táviratában biz­tosította Kormányzó Ur őfőméltóságát alattvalói hűségéről és hódolatéról. A „kis világháború" után évtizedekig olvastuk a kémtörténeteket. Még ma is fülünkben cseng Mata Hari szerelmes halálsóhaja, mely filmekről, regények­ből és versekből suhog felénk. Tuskólábu és társai mind eleven alakok és megtör­tént események után Íródtak. Felelme- sen mozgalmas és borzalmasan szép em­beri sorsok vonaglottak a végzet állandó árnyékában az elmúlt nagy világégés­ben. Mennyivel nagyobb lehet ma a kémek világának izgalma, amikor a semleges országokban öt nagyhatalom hatalmasan kiépített kémszOrvezete vadászik egy­másra és fajták feszülnek egymásnak életre-halálra menő tusakodásban! Er­ről, aki túléli ezt a válságot, csak évek múlva olvashat majd az újra meginduló Orient-expresszen, a nápolyi öbölben ringó vitorlás kajütjében, vagy egy sze-' lid polgári otthon párnás di/anyán, ami­kor a légvédelmi pincékben zöldséget és bort tárol az okosság és az ágyukból ekét és boronát önt a munkakedv. Alábbi cikkünk mégis bepillantást en­ged egy pillanatra ebbe az izgalmas vi­lágba s alig pár hónap után már tudósit bennünket, hogyan zajlott le a kémek háborújának egy fejezete. * A háborúnak kétségtelenül egyik leg­súlyosabb eseménye az angolszászok af rikai partraszállása volt. Annakidején mindenki sejtette, hogy a katona) akciót egyéb tevékenység előzte meg Ma is nagy homály fedi még az előzményeket. A „Neue Züricher Zeitung" mostani szá­mában azonban közölte Frederic C. Painton amerikai iró beszámolóját öt amerikai és három angol tiszt izgalmas felderítő útjáról. Az angolszász tisztek 1942 október 19-én lopództak Algírba és 1942 november 8-án éjszaka indult meg az algíri invázió. Az egész kaland igy kezdődött: Kábeltávirat érkezett Londonba, Ei­senhower tábornok főhadiszállására az amerikai hadügyminisztériumból. Szigo­rúan bizalmas. „Algiri francia tisztek csoportja, akik a szövetségesekkel barát­ságos viszonyt tartottak fenn, azzal a javaslattal fordultak az U. S. A. had­ügyminisztériumához, hogy Eisenhower tábornok vezérkarából azonnal küldje­nek öt tisztet, hogy Algír közelében meg­beszélést folytassanak velük és tájékoz­tatásokkal szolgáljanak részükre arról, hogyan tudják támogatni az egyesült nemzeteket a küszöbön álló inváziónál." Eisenhower pillanatnyi gondolkodás után átnyüjtotta a táviratot helyet­tesének, Clark vezérőrnagynak. — Te ezt meg tudod csinálni — mon­dotta. Clark egy szót sem szólt, felállt. Eisenhower szintén és mind a ketten' azonnal a Downing Street 10. alá haj­tattak. Lunch közben mondották el Churchillnek a tervet. Churchill, aki angoloknál szokatlanul heves vérmér­sékletű, azonnal lelkesen helyeselte « gondolatot, sőt azt is mondta, hogy ezt a kalandot ötven évvel ezelőtt ő maga is szívesen végigcsinálta volna ... Bizto­sította a két tábornokot teljes támoga­tásáról. Clark vezérőrnagy négy amerikai tisztnek küldött utasítást, hogy úgy tá­vozzanak irodájukból, mintha éppen csak kimennének valahová,' kevşs holmit vi­gyenek magukkal, okmányt semmieset­re. „Ma este indulunk." A négy tiszt Wright, a céllövőbajnok tengerészkapi­tány, az Algírban ismerős Holmes ezre­des és Lemnitzer dandártábornok volt. Az öttagú expedíció elindul... 1942 október 18-án reggel félnyolckor az öttagú expedíció már repült két re­pülőgépen az egyik brit flottatámasz­pont felé. Itt az egyik angol kapitány fogadta őket és beosztott melléjük há­rom angol főhadnagyot, Livingstonet, Courtneyt és Foote-ot, az ő feladatuk volt az öt amerikai tisztet partra tenni Algírban. Némi aggodalmak mutatkoz­tak akörül, hogy a partraszállás egy kis kajakon történjék, mert, amint az ango­lok mondották, kedvezőtlen időjárás ese­tén nagyon veszélyes ... Kis, 750 tonnás tengeralattjáró vitte az öt amerikai és három angol tisztet az algiri partok felé. A ház, ahol a fran­ciákkal a találkozót megbeszélték, né­hány lépésnyire volt jóformán a parttól. A megbeszélés szerint az amerikai fő­konzul — övé volt a ház — fényjeleket fog leadni a tenger felé annak jelzésére, hogy a partraszállásnak semmi akadálya sincs. Mivel csak másnap hajnalra ér­keztek a part közelébe, már nem lehetett végre hajtani a partraszállást s igy az egész napot a viz alatt töltötték. Éjfél­kor végre feltűnt a várvavárt jelzőfény. A legénység vízre tette az egyik kajakot és Holmes ezredes Livingstone főhad­naggyal 500 méteres evezés után Afrika földjén állt... Knight alkonzul fogadta Holmest egy bokorban, néhány perc múlva itt lesz Murkhy is ... (A főkon­zul.) Livingstone zseblámpával jelzéseket adott le a tengeralattjáró felé és nem„ sokára a többi kajak is megérkezett. A tisztek levetették ruhájukat, keveset et­tek, — nagyon izgatottak voltak, — az­tán egy-két órát aludtak. Volt ok éppen az izgalomra, mert mi történik, ha Vichy megorront valamit, vagy pláne az ellen­ség. Egyelőre azonban minden csendes volt. Reggel 7 órára megérkeztek a francia tisztek és megkezdődött a tanácskozás. Clarkék rendkívül fontos adatok birto­kába jutottak. A francia tisztek ponto­san beszámoltak Casablanca, Algír,. Órán, Tunisz kikötőinek teherbiróképes- ségéröl. Pontos képet adtak a várható ellenállásról, a csapatok elhelyezéséről. Szinte döntő jelentőségű volt a repülő­terek helyzetéről adott felvilágosítás, nemkülönben azoknak a helyeknek a megnevezése, ahol a szembenálló fran­ciák meg fogják adni magukat. A leg­apróbb részletekig megbeszéltek min­dent, hogy az érkezés és a fogadtatás között a legtökéletesebb összhang le­gyen. Közben beesteledett, a tenger vi­harossá vált, a kajakokkal nem lehetett volna vízre merészkedni. Wright komo­ran és káromkodva állapította meg, hogy a csónakázással várni kell. Különben már csak egyetlen kérdés várt megvitatásra. A francia tisztek elkerülhetetlenül szük­ségesnek találták, hogy valaki a franciák élére álljon, valaki, akit minden francia követni tud ... — Azt javaslom, hogy ez a vezér le­gyen Giraud tábornok! — Giraud Franciaországban, van, fog­ságban — jegyezte meg Clark. —' Akkor kiszabadítjuk és idehozzuk, — jelentette ki a francia tiszt. — Ö az egyetlen, aki harmóniát teremthet a pár­tokra szakadt franciák között.., Clark helyeselt. Ebben a pillanatban megszólalt a tele­fon. A házigazda felvette a kagylót * egy pillanat múlva már lecsapta és iz­gatottan kiáltotta: — A rendőrség! Percek alatt itt van­nak! Köhögési roham a borospincében A franciák azonnal autóba vágták ma­gukat és másodpercek alatt eltűntek. Persze, ha itt találják őket, főbeiövik ... Murphy, a főkonzul, a ház borospincé­jébe dugta az angolszász tiszteket, az al­konzul leült az asztalhoz és mind a ket­ten a részeget játszva, fogadták a rendőrautót. Murphy kedves bőbeszédű­séggel árasztotta el a rendőrtisztet, per­sze az amerikaiak és az angolok a pin­cében minden szót hallottak. Közben Courtney főhadnagyra köhögési roham jött rá. Megfulladok — fuldokolta két­ségbeesetten Courtney. — Kár, hogy nem fullad meg — morogta Clark — vegyen a szájába egy rágógumit! — Courtney hevesen rágni kezdte a feléje nyújtott gumit, a görcs elmúlt... A nyolc tiszt azon gondolkozott, hogy a rendőrség honnan sejtette meg ittlétüket. Akkor még nem tudták, hegy mialatt ők éppen Giraud megszöktetését határozták el, a ház két arab szolgája, kik arra a napra szabadságolva voltak, jelentkezett a szomszéd város rendőrségén, előadva, hogy a házba gyanús vendégek érkeztek, nyilván csempészek. Ök persze politi­kára nem gondoltak. így lepte meg a rendőrség a konspiráló társaságot. Köz­ben odafenn csendesedett a vita, Murphy nagyon ügyesen leszerelte a rendőrtisz­tet. Holmes megkönnyebbülten felsóhaj­tott. Courtney viszont ismét görcsösen rángatózni kezdett a kitömi akaró kö­högéstől. — Rágd a gumit — sziszegte Clark vezérőrnagy, — Rágom én, de már minden édes izét elvesztette — pa­naszolta Courtney, — Hát ezen egyálta­lán nem csodálkozom, én éppen egy óráig rágtam az előbb! — morogta Clark... A lépések azonban már eltávolodtak és Courtney boldogan kiköhöghette ma­gát, sőt a pincéből is feljöttek mind­annyian. Be akartak szállni a kajakokba, de a tenger még mindig olyan viharos volt, hogy lehetetlennek látszott a kí­sérlet. Szikratáviratot küldtek a tenger­alattjáróra: jöjjön olyan közel a part­hoz, amilyen közel csak lehet. Azután megpróbálkoztak a lehetetlennel. Clark ment először Livingstone-nal a kajakhoz, alsónadrágban, egyenruhájával a kezé­ben. Alig szálltak be, egy hatalmas hul­lám felborította a csónakot, a két tiszt néhány másodperc múlva parton volt ugyan, de Clark nadrágját valószínűleg valahol az afrikai partokon dobta ki a zugó tenger ... Vájjon ki találta meg a nadrágot? Kénytelen-kelletlen vártak tovább. Kellemes meglepetésül azonban éjjel 11 órára újra megérkezett a rend­őrség. Úgy látszik, nyugtalanok voltak. Az angolszász tisztek káromkodva ug­rottak be a bokrokba. Szerencsére mon­sieur Commisaire eltekintett attól, hogy a bokrokat átvizsgálja és eltávozott, megígérve, hogy reggelre ismét vissza­tér. Hajnalban, négy órakor már gyen­gült annyira a szél, hogy ismét megpró­bálták az indulást. Ezúttal sikerrel. Mind a nyolc tiszt megkönnyebbülten evezett a tengeralattjáró felé a hullámzó tengeren. Csak éppen Wright kapitány zsörtölődött; — Harminc éves szolgálatom után egy kajak parancsnoka lettem ...! Az utolsó csónakot egy hullám úgy odavágta a tengeralattjáróhoz, hogy összetörött. A benne ülőket kimentették, de az egyenruhák és a költőpénzül ma­gukkal vitt arany odaveszett. Végre visszakerültek a támaszpontra. A kaland epilógusaként Clark vezérőrnagy repülő­gépe viharba került és mikor a gép föl­det ért a londoni repülőtéren, a benzin­tankban mindössze tiz centet érő üzem­anyag volt... Aztán, tizenhat nap múlva, november 8-án éjjel 1 órakor amerikai csapatok szálltak partra Francia-Északafrikában. Nyíró József — a világhírű filmszínész Nyirö Józseffel, a kiváló Íróval történt meg az alábbi édes történet. Nyirö József legutóbb napokig Kolozsváron tartózko­dott, ahol mindenki ismeri és becsüli. A fővárosba való visszatérte előtti estén Nyirö egyik régi barátjával a Blénesí-féle vendéglőben vacsorázott. A jó konyha, ki­tűnő bor s a kedves visszaemlékezések derűje vibrált a levegőben. A füstösképp, prímás ősrégi székely nótákat húzott a nagy iró füléibe, aki egyszer csak legény- kedve felállt s azt kérdezte a jámbor pri- mástól: — Ki, vagyok én.? — A cigány vigyorgott és hajlongott, de a kérdésre nem tudott feleletet adni. — Na, mondjad bátranI A móré jobbra-balra pislogott, levegő után kapkodott, de — ő borzalom.' — nem ismerte a ma már világhírű embert. Pillanatnyi kínos csend után Nyirö se­gítségére sietett a világi dolgokban járat­lan cigánynak. — Te, mamlasz, figyelj ide! Én vagyok Nyirö József. — Igenis, instálom — Na és mond meg, hogy ki az a Nyirö József? A cigány ötölt-hatolt s végül is kinyögte: — Jajj, ist álom, most már tudom. Az a szép világhírű — filmszínész. .. Nyirö boldogan nézett barátjára és büszkén jelentette ki: — Na, látod, milyen szép ember va­gyok én!? * A Ref. Leánygimnázium fó hó 19-én fél 12 órakor helyezi el volt tanárának, néhai Tárkányi Györgyné úrnőnek arc­képét az intézet dísztermében. Ez alka­lommal emlékére tartandó áhítatra sze­retettel meghívja Tárkányi Györgyné volt növendékét és tisztelőit. * Uj SIMENON regény jelent meg: AZ ÖRÖKÖS. „A besurranok“ volt az első magyarul megjelent könyve. Ezt követte „A furnesi polgármester“ és most „Az örökös", a francia Donadieu-család tör­ténetében a tragikus• hanyatló nagypol­gárság sorsa tárul elénk. Uj könyve még érdekesebb és lenyügözőbb, mint az előbbi kettő. Ára kötve P 21. Kapható: MINERVA RT. K önyr: osztályán,^Kolözs- öár, Mátyás, kit.-tér. 8,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom