Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-01 / 172. szám
Míeuavrllrsjsa 1943. AUGUSZTUSI Valikáni Liballgalás Rómából jelentik: A pápa e héten nem tartotta rneg a szokásos szerdai kihallgatásokat. Szerda délelőtt. A Vatikánváros előtti Piazza Rusticuccin sötétruhás férfiak és a nyári meleg ellenére magasnyaku, hosszu- ujju ruhába öltözött,' fekteharismyás nők igyekeznek a Szent Féter-tér felé. Idegen nyelvű beszédjükből hallani, hogy pápai kihallgatásra induló külföldiek. Kezükben boldogan szorongatják a belépésre jogosító színes kartonlapot, melynek láttára fürge kis ember ugrik elő az egyik boltocskából. Odasiet a külföldiekhez és kézzel-lábbal magyarázza, hogy a nők csak fekete fátyollal a fejükön mehetnek a Szentatya elé, fedetlen fővel nem. Zavar ül a nők arcára: hol vegyenek ök most fekete fátylat, negyedórával a kihallgatás időpontja előtt. A készséges kis olasz rögtön felajánlja segítségét (hiszen azért leste őket boltjából!) s néhány Ura kölcsöndij ellenében ellátja fátylakkal és .fekete kesztyűkkel a megkönnyebbülten fellélegző nőket. Nem is megy olyan rosszul ez a fátyol-üzlet... Bárki fésztvehet a szerdai napon tartani szokott pápai kihallgatáson, korra, nemre, vaUásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, akinek rendben van az útlevele s aki saját országának vatikáni követségénél belépőjegyet kér az audienciára. Ilyen ember pedig sok van, hiszen szállóige, hogy nincs nagyobb mulasztás, mint Rómában lenni és a pápát nem látni! Déli tizenkét órára jelzi a belépőjegy a kihallgatás időpontját, de már egy félórával előbb meg kell jelenni az előirt helyen és előirt öltözetben. Nagy a sürgés-forgás Ilyenkor a Vatikán hatalmas bronzkapuja előtt. Valóságos Bábel a Szent Péter-tér jobboldala. Minden európai nyelven hallani itt beszédet, de gyakran felhangzik hindu, kínai, japán!, maláji és egyéb exottkus beszéd is. Feltűnően sok a fiatal házas a világ minden részéből, őket már az Olasz Államvasutak is külön kedvezésben részesítették az ideutazáskor: hetvenöt százalékos kedvezménnyel utazhattak az örök Városba. Megkülönböztetett elbánásban részesülnek a Vatikánban Is: a Szentatya külön fogadja őket és emlékül szép rőzsafüzért ajándékoz nekik. Festői öltözetű svájci gárdisták állnak őrt a bejáratnál, abban a narancssárga-kék ösz- szetételü öltözetben, amelyet maga Raffaello tervezett számukra négyszázegynéhány évvel ezelőtt. Egyikük méltóságteljesen sétál hatalmas alabárdjával a kitárt kapuban, a másik pedig megnézi a belépőjegyeket s végre ünnepélyes elfogódottsággal belépünk a tágas lépcsőházba. Amerikai társaság húz el mellettünk, hangos és bántóan fesztelen nevetgéléssel: két newyorki flapper és lovagjaik. Minden mozdulatuk és szavuk elárulja, hogy sejtelmük sincs arról, mit jelent a keresztény ember számára szemtöl- szemben állni Szent Péter utódával, a katolikus egyház fejével. Láthatólag mulatságos kirándulásnak tartják az egész pápai kihallgatást, a pénzes külföldiek számára rendezett idegenforgalmi attrakciónak. .. is, akikkel most, hogy közős teremben vagyunk, összetartozónak érezzük magunkat. Mellettünk két spanyoF hölgy áll gyönyörű nemzeti öltözetben, talpig feketében, másik oldalunkon bajor házaspár magyarázza fiacskájának a látnivalókat. Szemben velünk ott nevetgélnek az amerikai görlők is. Türelmetlenek, amiért nem kezdődik meg a „mutatvány«, A főlakáj ekkor halk hangon elmondja utasításait: A pápa közeledését vlllanycsen- gő hangja fogja jelezni, akkor mindenkinek térdre kel! ereszkednie s úgy kell bevárni a második csengetést, amely után szét fog nyílni a jobboldali nagy számyasajtő s belép a pápa. Mindenki elcsendesül, a várakozás izgalma tetőfokára hág. Végre felhangzik az első csengetés. Térdre ereszkedik mindenki, azaz mégsem: a két amerikai lány nem térdel le. Gyorsan odalép hozzájuk a főlakáj, néhány szót beszélnek, a lányok kihivó szavaiból csak annyit lehet kivenni, hogy ők bizony nem ereszkednek térdre egy idegen férfi előtt. .. A továbbiak pillanatok alatt zajlanak le. Nem tudni honnan, ott terem négy markos pápai csendőr, karonfogja a kisasszonyokat és egy mellékajtón keresztül eltűnnek velük. Viszkető tenyérrel nézünk utánuk, remélve, hogy odakint őflapperságaik megkapják a maguk jól megérdemelt nyakleveseit lovagjaikkal együtt, akik torkukra forrt nevetéssel, megszeppenve kullognak utánuk. Ismét nyugodt a terem az alig egyperces incidens után. A néma csendben ekkor újra felhangzik a csengő halk berregése. Minden szem a nagy szárnyasajtó felé fordul, mely most magától széttárul s belép a menetet megnyitó öles termetű gárdatiszt, nyomában szolgálattévő világi kamarások, majd lila és bibor öltözetű főpapok, végül tiszta fehérben, fáradt arcán jóságos mosollyal maga a Szentatya. A jelenet anyira ünnepélyes és szinte földöntúli látomás-szerű, hogy a szemek a meghatottságtól egyszerre megtelnek könnyel, néhányan a túláradó érzésektől hangosan felzokognak. A pápa áldást oszt a megjelentekre, azután pedig körbe megy s mindenki megcsókolhatja ujján a halász- gyürüt. Egyesek előtt megáll és néhány szót intéz hozzájuk, különösen a gyermekekhez: A nászutasokat mindig megszólítja, kikérdezi őket, hogy honnan jöttek ás milyen körülmények közt élnek, utána pedig néhány buzdító szót intéz hozzájuk. Ha valamilyen gomblyukjelvényről vagy egyébről meglátja, hogy magyar zarándok térdel előtte, azt is mindig megszólítja és szeretettel kérdezősködik Magyarországről. Tizenöt-husz perc alatt végigjárja a pápa a termet, közben felenged a reszültség s a körben térdelők tágranyilt szemmel követik a Szentatya minden mozdulatát, hogy örökre emlékezetükbe véssék az ünnepélyes percek minden mozzanatát. Súlya van itt minden szónak, minden taglejtésnek. Egy fiatal, népviseletbe öltözött szicíliai házaspárral beszél most a pápa. Mosolyogva mond nekik néhány tréfás szót s elneveti magát, amikor a menyecske nagybátran ékes szicíliai dialektusban válaszol neki Ezt a derűs jelenetet egy életre megőrzi emlékezetében és mondja el sokaknak távoli hazájában a jelenlévő portugál, svéd, örmény, argentínai és kanadai zarándok... Vége a kihallgatásnak. A pápa megáll a másik terembe vezető szárnyasajtónál és még egyszer áldását adja a jelenlévőkre. Ugyanakkor megszólal a szomszéd terem csengője, a számyasajtő magától kinyílik, minden nesz nélkül, odaát látjuk a körben térdelő másik zarándokcsoportot, arccal a kitárt ajtó felé s a Szentatya kíséretével együtt lassan átvonul a másik terembe. A szárnyasajtó becsukódik, a térdelők felállnak, de a nagy élmény után még jódarabig nem találják meg a hangjukat. Percek telnek el, amíg felenged az ünnepélyes hangulat s kezdetét veszi a látottak-hallottak megbeszélése. Mert azt nem lehet kibirni, hogy túláradó érzéseinket ki ne öntsük a velünkvoltaknak! Egyre élénkebbé válik a zsongás, nem olyan ünnepélyesek már a pápai lakályok sem, mert most eljött az ő Idejük is. Rejtett zsebjeikböl emlékérmecské- ket szednek elő, klnek-kinek az Ízlése és zsebének állapota szerint s gyors ütemben adják el a szépmüvü kis ezüst, bronz vagy aluminium érmecskéket. Szívesen vesz ilyeneket mindenki, nemcsak magának, hanem hozzátartozóinak is, — hiszen ezek a kis domborműves fémlapocskák is látták a pápát ugyanakkor, amikor az, aki megvette őket! I Kivonul a hivösereg, útközben még egyszer megcsodálja a remek termeket, körülpillant a hüs folyosókon, elbúcsúzik a jóképű svájci gárdistáktól s kilép a bronzkapun a Szent Péter-tér forgatagába, Észre sem vesszük, hogy belépésünk óta már két óra hossza telt el: az élmények forgatagában szinte repültek a percek és órák. Barátságos trattoriák színes napvédő ernyői sorakozna« a déli nap hevében izzó Piazza Rusticüccin, csábítóan terített asztalok hívogatnak a hűvösre, de hívogat ékes szavakkal a frakkos pincér is, amint elhaladunk az étterem előtt! Engedünk a csábításnak és csakhamar ott párolog előttünk a jóillatu minestrone, egy üvegben pedig aranyszínű Castelli-bor. Es a pápa? őneki akkor sincs pihenése, amikor egyszerű hívei a terített asztal örömeit élvezik. A fárasztó közös-kihalgatások után következnek a magánkihallgatások. Külföldi előkelőségek, diplomaták, egyházi és világi méltóságok járulnak egyenként eléje, távoli országokból jött püspökök számolnak be egyházmegyéjük bajairól s őneki mindezt nemcsak végig kell hallgatnia, hanem utasításokat, tanácsokat kell adnia, olykor világfontosságu ügyekben... * így zajlott le egy pápai kihallgatás öt évvel ezelőtt, 1938 augusztusáöan, boldogult XI. Plus pápa Idejében, akkor, amikor mostani utóda mint bíboros-államtitkár, éppen hazánkban tartózkodott. Most szünetelnek a szerdai kihallgatások, de a világ minden tájának meggyötört népei a Vatikán felé irányuló szemekkel várják es remélik, hogy talán ott fog ismét erőre kapni és magasba szállni a béke tört szárnyú galambja. BIRö BÉLA Dr. TÁLTOS Irla i Tamás Tilminár ‘ Megyünk folyosóról-folyosóra, teremröl- teremre, amerre a svájci gárdista irányit. Szerencsénk van: ma éppen nincs sok kihallgatást kérő, tehát a Szentatya a Vatikán egyik termében fogadja hiveit. Ha sok a jelentkező, akkor 'bizony nem engedik be őket a palotába, hanem a Damasus-udvar- ban gyülekeznek s ilyenkor a pápa az egyik erkélyről adja rájuk áldását. Nem láthatják meg tehát a káprázatos pompájú termek sorát, ami pedig maga is egy életre szóló élmény! Minden együtt látható e pompás termekben, amit évszázadok óta a művészet legmagasabb foka alkotni tudott. Építészeti kiképzésükben nem tudjuk, mit csodáljunk jobban: a drága és nemes márványokat-e, megmunkálásuk bravúros technikáját-e, vagy pedig a kettőnek csodálatos összhangját. pe mindez még csak keret az utólérhe- tetlenül ünnepélyes hatású szobrászati és festészeti diszhez, melyet páratlan finomságú iparművészeti kiképzés forraszt harmó- nikus egységbe. Szeme-szája eláll ott a látogatónak, — de nincs idő az álmélkodásra, mert meggypiros libériás pápai lakájok veszik át az irányítást és rendezik el két egy- másbanyiló nagy teremben a kihallgatásra várókat. A Szentatya közelségének tudata halkká teszi a hangot, a terem falai mellett körben- álló várakozók csak suttogva beszélgetnek egymással. A megilletödött csendet fokozatosan a mindjobban feszülő várakozás halk zsongása váltja fel, a lakájok nesztelenül jámak-kelnek a megjelentek közt s rövid utasításokat adnak. Időnként egy-egy lila taláros magasrangu pap suhan végig a termen, vagy fekete diszruhás, térdnadrágos világi kamarás lép ki valamelyik ajtón, olykor meg feltűnik a svájci gárdisták disz- egyenruhájának csillogó páncélja és sisakja. A sarokban két pápai csendőr helyezkedik el. Szemügyre vesszük várakozó társainkat Ismertem egy Táltos nevű lovat. Ott szolgált valahol a kanyargós, szőke Tisza partján, egy grófi kastélynál. Szolgált? Dehogy is szolgált. Nem lehetett semmire se használni. Pedig oly gyönyörű mén volt, hogy a Tisza mindkét partján messze terjedt a hire. Inkább hírhedtnek lehetett nevezni, mint híresnek. Bitang állat volt a Táltos. Bitang, öntelt, alamuszi és gazember. Gazállat! A szegedi parton fölfelé hosszú kilométereken szorgalmas munkásemberek ezrei tömték, emelték a gátat, hogy útját állják a szeszélyes folyónak. A Tisza pedig szőkén és vidáman nyaldosta a partok alját, mig a keménykötésü, izmos parasztlegények könnyű, öszvérhuzta, kétkerekű talyigákon, kordélyokon hordták a kavicsos, sárgásszürke sódert, hogy azután cementtel keverve a föld fiainak megdönthetetlen erődítménye: beton legyen. Itt dolgozott — mint kordélyoslegény — Kovács Jóska is, a kunarcu, barna parasztim. Hogy Jóska és Táltos, hogy lettek jópajtások, azt fogom most elmondani, ér Irdatlan ákácos között vezet a keskeny kocsiút a kastélyhoz. Kerítés nincs sehol, csupán az erdő szélén, egymástól bizonytalan távolságokban lévő táblák jelzik, hogy ez magánterület. Jó negyedórás ut után megritkulnak a lombok s elérjük a tisztást, melynek közepén áll a kastély, szép korin- toszi oszlopokkal és vagy tizenhat szobával. Itt élt a gróf. A kastély balszárnyán a személyzeti lakrész és az istálló. Az istállóban tizenkét ló. Balról a második Táltos. — Te Andris! — szólt egy napon a gróf a lovásznak. — Fogd be a Táltost és az egyik kancát. Bemegyek a városba. Magam hajtok ... — Táltost? Hm .... — dünnyögött a lovász. Jó nem lehet a vége. De már katona korában megtanulta, hogy a parancs: parancs, azt teljesíteni kell. így történt, hogy Táltos, az éjfekete rr\én és a szürke »egymás mellett verték a port már valahol az ősi kúria határán, de ha azt hisszük, hogy a gróf elérte Szeged városát — erősen tévedünk. Táltos, — mint ismerjük — nem közönséges ló. Bitang, öntelt és alamuszi. Pontosan a grófi kúria és a város közti ut közepénél történt, hogy Táltos elérkezettnek látta az időt a cselekvésre és egy nagyot ugorva — miközben fara magasra emelkedett — úgy rúgta oldalba a mellette gyanútlanul baktató szürkét, hogy az merész lendülettel kiugrott a hámból és vad rohanásba kezdve Táltossal együtt az árok felé ragadták a kocsit, grófostól, cók-mókos- tól együtt. A kocsi mégse fordult ekkor az árokba. Nem történt semmi más, mint az. hogy Kovács Jóska, a napszámos-kórdélyoslegény, amikor meglátta a dülöngő kocsit a megvadult lovakkal, hatalmas ugrásokkal a lovak előtt termett, elkapván azokat és zablájuknál fogva «leszorította». Eltört három küllő és a rúd, de a gróf életben maradt. Kovács Jóskának köszönhette. Hálája jeléül a gyönyörű, de hasznaB á d o gossegédek Kramm munkára magas bérrel felvétetnek. Omaszta, Budapest, VU., Piaier- utca 71. vehetetlen fekete - mént és nagy pénzösszegeit ajánlott fel Jóskának. A fiú csak a paripát fogadta el. Keze alatt Táltos egész megváltozott. A vad, harcos paripából csendes, legelésző mén lett. Mig Jóska szorgalmasan hordta a sódert, Táltos naphosszat a füves-bokros domboldalon kóborolt. A késő délutáni órákban pedig Táltos a gémeskutnál állt és onnan nézte gazdája utolsó fordulóit. Eltelt egy hónap és befejeződtek a gát- épitési munkálatok. Úgynevezett «holtszezon» következett és bizony Jóskának összegyűjtött kis pénzecskéjéhez kellett nyúlnia. Jobbnak találta, ha felmegy Pestre és valami munka után néz, mielőtt a «hét szük- esztendő» bekövetkezik. De nem tudta, mit csináljon a lóval. Hosszú napokon át gondolkozott Táltos miatt, mert tisztában volt azzal, hogy nem viheti Pestre magával, pedig Táltos volt az ő egyetlen jópajtása és mély fájdalommal érezte, hogy mégis itt kell hagynia. Eladta. A gátépítő munkálatok egyik vezető mérnökének tetszett meg a fekete paripa. * Jóska vállas legény volt és néhány napon belül munkát talált egy építési vállalkozónál. Itt három hónapig keverte a maltert, majd egy mázolómesternél dolgozott. Reggel hatkor kelt és már egy órával ké-' söbb munkahelyén volt, vagy pedig meszes, festékes ruhában húzta a festékesbödönök- kel, ecsetekkel és mintákkal megrakott kézikocsit a macskaköves utcákon. Egy koratavaszi reggel, amikor nem volt kék és naptól ragyogó az égbolt, hanem a szürke felhőkből láthatatlan kezek sürü záport zúdítottak a pesti utcákra és terekre, Jóska valahol a nyolcadik kerületben vonszolta a négykerekű szerszámot. Ruháján feloldódott a mész és a festék, a nyakába zuduló eső pedig végigfolyt inge alatt, a gerincén. De Jóska észre sem vette az esőt, a sarat, ő csak ment és húzta a talyigát. A Tiszára gondolt, a nádas partokra, a gátépitésre, a grófra, de minden emlékében ott élt Táltos, legkedvesebb pajtása. Bizonyára jó dolga van a mérnöknél, hacsak ő is el nem adta valakinek. Ilyen gondolatok között húzta a megterhelt kézikocsit, amikor egyszer csak néhány méterre nagyot nyerit egy vele szembe jövő igásló, majd nem törődve kocsisa gyeplő- rángatásával, nekimegy a kézikocsit huzó Jóskának. Majd hogy fel nem döntötte. Jóska bizony nem éppen válogatott szavakkal illette a lovat és kocsisát, de a következő pillanatban már elkapta a ló nyakát és boldogan magához szorítva kiabálta: — Táltos, drága jó lovacskám! Mert bizony Táltos volt, régi jó pajtása. Alig lehetett ráismerni, úgy lefogyott. Csontjai kiálltak és ápolatlansága messziről meglátszott. Zuhogott, mégis nagy embercsoport nézte ezt a furcsa találkozást, pedig nem történt semmi, csak egy ember és egy ló találkozott a pesti utcán és mindketten kocsit húztak. Az ember kézikocsit, a ló pedig szódásüvegekkel megrakott szekeret. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ NYÁRI ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN Heti miisor: Aug. 1. Vasárnap d. u. 3-kor. Csóltháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 1. Vasárnap este 7-kor. Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 2. Hétfő este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. A Tizes Szervezet előadása. Jegyeket a pénztár nem árusít. Aug. 3. Kedd este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 4. Szerda este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 5. Csütörtök este 7-kor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 6. Péntek este 7 órakor: Tábomokné. Nagy operett-újdonság először. Kovács Kaitó fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 7. Szombat este 7 órakór: Tábornokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 8. Vasárnap d. u. 3-kor: Tábomokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 8. Vasárnap este 7-kor: Tábomokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak \
