Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-11 / 180. szám
4 1943. a LG VŞ ZT VS 11 A községi jegyzők hivatalos lapjában, a „Községi Közlönyében olvastuk az alábbi sorokat. Az érdé lyi magyar jegyzők nehéz köteles- ségteljesitésére és hivatástudatára rávilágító sorokat érdemesnek tartjuk a „Keleti Újság“ olvasóival is ismertetni: A névtelen, de annál súlyosabb megpróbáltatást jelentő „erdélyi belső fronton“ félig megrokkanva, immár kilencedik hete nyomom az ágyat. Kényszerű és kelletlen pihenésem alatt közigazgatási életünk ezer problémája, gondja, baja villant át agyamon. Egyik nap egyik, másik nap másik ügy üli meg telkemet s töprengek ezerszer s teszem fel a kérdést, miért is van igy? Utóbbi időben napokon keresztül a jegyzői hivatalok munkával túlzsúfoltságán, munkaerőhiányunkon töprengtem. Mindenki előtt ismert már a mi helyzetünk. Gömbös Gyula óta megszoktuk a kormány-férfiaknál jegyzői munka elismerését. Naponta olvashattuk és olvashatjuk a vármegyék alispánjainak jelentéseiből is az őszinte és nyílt megállapításokat. Keserű büszkeség hatja át lelkünket a kormánynyilatkozatok és alispán! jelentések olvasásakor, különösen utóbbiak olyan élethűen világítják meg a jegyzősorsot, nehéz helyzetünket, hogy tárgyilago- sabb helyzetjelentést nem várhatunk senkitől. , Az alispáni jelentések mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy szóba ne kerülne a már sokat hangoztatott központosító igazgatási rendszer kétségtelen káros hatása és következménye. Ezt semmi jobban még bj nem igazolta, mint a nálunk mindgyakrab- ban napvilágot látó és sokak rajtunk kívül állók által elismeréssel fogadott alispáni jelentések és vármegyei leiratok. Az alispáni jelentések beismerik, hogy a jegyzői hivatalok — bár a községi tisztviselők munkaerejük teljét áldozzák s noha hősi erőfeszítéssel küzdenek a reájuk nehezedő munkával — mégsem képesek kötelezettségeiknek megfelelni. Hogy ezeket a megállapításokat ilyen őszintén éppen alispánoktól halljuk, az a legtermészetesebb, hiszen ők benne élnek az eleven közigazgatási életben — mint a mai hadviselésnél a tábornokok a legelső vonalban — velünk küzdenek a belső front csatáiban. Belátnak a jegyzői hivatalok legrejtettebb zugaiba is, bejárnak nemcsak a vezetőjegyzők hivatali szobájába, de a bikaistállókba Is. Mindent átnak, mindent hallanak, mindent tudnak. Az alispánok még azt is tudják, hogy nem minden község egyforma, hogy vannak szegényebb, gazdagabb, erkölcsösebb és fogyatékosai)!), csendesebb és élénkebb vérmérsékletű, szorgalmas és kényelmesebb, igénytelen és igényesebb emberektől lakott klseb-nagyobb községek. így is van ez jól. A vármegye első tisztviselőjének és urának kell is tudnia, ismernie a kormányzására bízott népet, az intézményeket, szerveket. Milyen pompás lenne, ha a legszebb hivatali tisztségek egyikét betöltő alispánnak szélesebb, nagyobb jogkör lenne biztosítva nemcsak személyi, hanem anyagi vonatkozású területeken is. A decentralizálásnak éppen ezen a területen van a legtöbb gátja, pedig ha ezen segíteni lehetne, mennyivel közelebb jutna igazgatásunk a való élethez, mennyivel tökéletesebb, gyorsabb, jobb lehetne. Ilyen terület volna például az a'sóbb- foku közigazgatási szerveknél a segéd- és kezelőszemélyzet« állásszervezések végső fokon való jóváhagyása. Ma az alispán csak véleményező szerv e téren, mert az ilyen tárgyú községi határozatok közbeeső felülvizsgálata is a kisgyülés hatáskörébe tartozik. Mennyivel közelebbről tudná döntéseit meghozni az alispán, mennyivel célszerűbbek lehetnének a megoldások a közvetlen ismeret mellett, mint a hideg, élettelen statisztikai adatokra támaszkodó központi hatalom döntése során. Ma legtöbbször anyagi okok miatt pusztulnak el a községek kívánságaiban fogant, de soha megnem született ilyen állások. A központi hatalom félti a közigazgatás olcsóságát, pedig nem az a drága köz- igazgatás megteremtésének s a szükséges állások szervezése beigazolta. Ott, ahol a községek nem szorulnak államsegélyre, nincs is akadálya a gyors és jó közigazgatás megteremtésének s a szükséges állások szervezése nem sok akadályba ütközik, áfás a helyzet az államsegélyes községeknél. Ez az elv azonban a szociális államigazgatás elvével ellenkező, mert a szegényebb közű- letek lakói éppen úgy alkotó tagjai a nemzeti közösségnek, mint a jobb életfeltételekhez jutottak és éppen úgy kérhetik tehát ők is a boldogulást jelentő jobb közigazgatást Helytelen volna, ha a nem országot jelentő közigazgatási egységek egyes részeinek helyzetét úgy világítanám meg, hogy a másik rész közigazgatási munkásai érzékenykedését váltsam ki. Én jól ismerem a trianoni közigazgatási területet is, a visszatért Erdélyországot is. Csaknem két évtizedig voltam a koldusszegény, meggyötört, megcsufQlt, kirabolt, megcsonkított ország jegyzője, működtem két vármegyében is s most a sors végzése folytán a visszatért Ei- dély egyik szép fekvésű, avasaljai körjegyzőségében szolgálom hazámat és fajtámat. Van négy községem, az eddigi egy helyett. Ilyen nagy közületikben háború idején szervezni, közellátás gondjait viselni, uttaian utakon hozzájuk eljárni nemcsak nagy lelkierő, mérhetetlen türelem, jószándéku segite- niakarás, de erős fizikum is kell. Vájjon bennünket lehet-e egy kalap alá venni az egy, vagy 1—2 községből álló elsőrendű utakkal, jó vasúti közlekedéssel összekötött jegyzősé- gekkel? Mi bizony sürgős erkölcsi és anyagi segítségre szorulunk, a köz és munkása is egyaránt. Mi különleges helyzetünk folytán kiüUinöleges elbánás megállapítását szeret- nők elérni úgy, ahogy a szórványvidéken működő tanítóság is élvezi azt. Meg vagyok győződve, hogy aki esak egyszer végig jön velem köri kiszállásomon, nem fogja szerénytelenségnek minősíteni ezen óhajtást. Folytathatnám levelem, lenne mit megírni, amit talán sokan nem is hinnének el, de ma nem engedheti meg jóérzésünk. Ez jobb időkre, a béke éveire való téma, ebből elég ma ennyi. Mi magyar jegyzők, akik a vértelen front elsővonalbeli katonáinak érezzük magunkat, a mindig hitt győzelem kivívásáért tudtunk nélkülözni, gondot, bajt, küzdemet megosztani a nálunk még többet szenvedőkkel. Várunk, Íja kell! Levelem megírására főleg Maros-Torda vármegye alispánjának a törvényhatóság közgyűléséhez Intézett jelentésének az a része indított, mely a közigazgatás névtelen munkásairól szólt. A jelentés vonatkozó része szószerint igy hangzik: „Külön is meg kell itt emlékeznem s községi közigazgatás rendkívüli teljesítményeiről. Az arcvonal mögötti küzdelem és erőkifejtés oroszlánrészének első katonái és végrehajtói a köz- igazgatás munkásai, de azok között is legtöbb munkával terhelten a falu jegyzői. A községi tisztviselők és alkalmazottak a rájuk zúduló mérhetetlen feladat tengerárjával a legnagyobb általánosságban, erejük végső megfeszítésével Iparkodnak megküzdeni.“ Ennek a jelentésnek minden betűjét, minden gondolatát aranyba kellene foglalni. Érző lélek diktálta a kéznek a pennáját, Írója egész Magyarország iegyzőinek, községi közigazgatási tisztviselőinek szivébe mártotta. KOVÁCS GYULA Hz flrpáti-kori réteg után feltárlak Kolozsvár (éterén a római és őskori földrétegeket is Kolozsvár, ^ug. 10. Amint már jelentettük, a László Gyula dr. egyetemi magántanár irányításával Kolozsvár főterén megkezdett Árpád-kori ásatások feltárt munkálatainál eddig hat sírhelyet találtak. A sírok fekvéséből és a réteg mélységéből kétséget kizáróan megállapították, hogy mind a hat sir az Árpád-korból származik. Az ásatásra kiszemelt területnek eddig csak felét tárták fel és hétfőn délután, éppen Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter, valamint kíséretének látogatása alkalmával kezdették meg a még hátralevő terület feltárását. Ezen a helyen is eltávolitják a felső törmelékréteget, valamint a középkori utcaburkolatot s azután hatolnak be az Árpád-kori temetkezések rétegébe. Ekkor a már feltárt hat sírnak és a most folyó munkálatoknál esetleg napfényre kerülő temetkezési helyeknek szintje találkozik. Amint a „Keleti Újság“ munkatársa az ásatások színhelyén értesült, a munkálatokat ezután is tovább folytatják és a középkori temetkezéseket magába rejtő földréteg alatt az úgynevezett rómaikori földréteget tárják fel, majd ennek feltárása után is folytatják az ásatási munkálatokat és jó mélyen átvizsgálják az őskori leletek szempontjából számításba vehető legmélyebb földréteget. Ilyenformán a kolozsvári ásatási munkálatok hatalmas tudományos anyag feltárására rendezkedtek be és minden remény megvan arra, hogy a továbbiakban is értékes Árpádkori, valamint Korábbi, nevezetesen római-korbeli és őskori leleteket bocsájtanak a tárgyilagos tudományos vizsgálatok céljaira. Á hadi érdemkereszttel tünfeftek ki egy hős hamburgi asszonyt A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Hamburger Fremdenblatt Írja: Hamburg legutóbbi bombázásakor egy bomba a műkincsek őrségének közelében esett le. A bomba az utcán ért egy családot, apát, anyát, ka- ronülö kisgyermekét és nagyobb leányát. Az apa eszméletlenül terű t el, a leánya meghalt. Az asszony nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem azonnal munkához látott. Nagy körültekintéssel ártalmatlanná tette az égő bombát. Csak amikor a veszélyt már elhárította, akkor sietett hozzátartozói segítségére. Ezzel a bátor fellépésével megakadályozta, hogy nagy károk keletkezzenek a közelfekvő épületekben és emberéletben. Az asszony ezért a hősi tettéért a II. osztályú keresztet kapta a kardokk jl. Enyhültek a közellátás nehézségei, ugyanakkor azonban suyosbodtak a lakásviszonyok Kolozsváron Ülés» VartotV a Táros kötigazqaláfi bizottsága Kolozsvár, augusztus 10. A város köz- igazgatási bizottsága kedden tartotta augusztusi ülését a városháza tanácstermében. Az ülésen elnöklő Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán bevezető szavai után Kovács Gyula dr. aljegyző ismertette a polgár- mester jelentését a város júliusi közigazgatási helyzetéről. Az ügyforgalom ismertetése után a jelentés tájékoztatta a közigazgatás, bizottság tagjait a váfos közellátási helyzetéről. Kiemelte, hogy a közellátás terén a viszonyokhoz mérten kielégítő volt a helyzet. A kenyér, liszt, petróleum, burgonya és cukorellátás zavartalan volt. A szükséges készletek rendelkezésre állottak a fogyasztóknak. A befőzési cukor igénylése is a mult hónapban történt. Ezt a munkát a Kolozsvári Gyümölcstermelők Egyesületével karöltve bonyolította le a város közellátási hivatala. A jóváhagyott igénylések egy része már megérkezett a közellátási minisztériumból s azok kiosztása még folyamatban van. A húsellátás <■ júliusban lényegesen javult, és elérte azt a pontot, amely az adott helyzetben kielégítőnek mondható. A húsellátás terén egyébként Kolozsvár országos viszonylatban is kedvezően áll. A tejellátásban lényeges javulás állott be. Változás ezen a téren csak a tejforgalmi központ felállítása után remélhető. A vajellátás terén is csak a központ működésének megkezdése után várható javulás. A takarmányellátással kapcsolatos súlyos kérdéseket az Idő megoldotta, mert az állatok már zöld takarmánnyal elláthatók, ezenkívül a honvédség Is bocsátott ^bizonyos készleteket a város rendelkezésére, aminek következtében ezen a téren is nyugalom állott be. A tüzifaellátás biztosítása júliusban is nehézségekbe ütközött. Ma még a tűzifa iránti kereslet nem nagy a kisfogyasztók részéröl, a szükségletet átmenetileg a város tulajdonát képező száz vagon tűzifának a kisfogyasztókhoz való juttatásával biztosította a város. Ez az intézkedés a legválságosabb időben nagy mértékben enyhítette a tüzifahiányt. Amig a közellátás nehézségei némileg enyhültek, a lakásviszonyok napról-napra súlyosabbak. A jelenleg érvényben lévő lakásrendeletek alapján a többszázfönyl lakásigénylöt kielégíteni nem lehet. Sulyosbbitja a helyzetet, hogy a járásbiróság szinte naponta lakottat ki többgyermekes családokat, amelyek elhelyezése óriási nehézségekbe ütközik, Az I eddig Igénybe vett lakások közül a beadott fellebbezések elbírálása után a belügyminiszter csak ritka esetben utasítja el a fellebbezéseket. A város véghatáiozatait legtöbbször feloldja. Emiatt csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet a végtelenségig elkeseredett igénylőket kiszolgálni. A közigazgatás minden ágazatára kiterjedő polgármesteri jeentés után a szokásos jelentéseket tudomásul vette a közigazgatási bizottság. Koraőszi hírnök... Még a legtöbb lejtőn boglyában áll kint az anyaszéna. Még alig múlott néhány nap, hogy a piacra kivitték a nyári almákat... Még nem régóta virít a kukorica, és mai naptól kezdve még jobban erőt vesz rajtam a szomorúság. Már július elején kezdett sárgálni a fűzfa levele; augusztus legelején már a dió, akác, hársfák levele tömegesen sárgul. A füves lejtők kezdenek kiaszni. És hiába van augusztus legelső hete, valahogyan a levegő, a felhőzet, a hangulat olyan: őszies... Gondoltam, csupán enmagam lelkiszemüvege mutat ilyet, de aztán augusztus 8-án kint jártam a Bükkben... Kinézegettem a távolból ideintegető Gyalui havasok, Gergely havasok, Magúra, Öreg havas kékségét, a rajtuk levő nagy magasságban felszántott szántóföldek sárga csíkjait... És onnét is csak őszies hangulat vágott felém. Egyéni érzetem csak? Vagy van bizonyíték? Nézegetem távcsövemmel a lekaszált lejtőket. íme, egyszerre csak egy rózsás hírnököt veszek észre. Megyek le a lejtőn, többször távcsövezve, nehogy elveszítsem szem elől. Előttem van (aug. 8.) a legelső, sápadt arcú, de erőteljes őszi kikirics virág (Colchicum autumnale). De szép is vagy! De, olyan bánatos vagy! Az idén hamarább jelentél meg, mint tavaly. (1942-ben augusztus 16-án virított az első példány.) A virágok csalhatatlan jó válaszadók. A növények nem nyílnák csak úgy „bolondjába“; ezek finoman hatnak vissza az időjárás adottságaira. Ezt tudva, lettem magam is kissé szomorú... Egyebekben is mint öreg Tátrajárónak — lel- kemen fekszik az augusztus 8. — 36 évvel ezelőtt zuhant le a Magas-Tdtrában a Simontoronyról Wächter Jenő... A Nagy Hegyek Szerelmese ... Elmélázó szemmel keresem az Öreg havast, és siklik tekintetem tovább, tovább az örök szépségű Páring-Retyezát, Domugled felé... Északra is hiába nézek, párázatban van a Radnai havasok ... és szép társai. Pedig alig két hete (julius 21.) ott jártamkor lángpirosra festették a Horthy-csucs északi letöréseit a havasi rózsák százai és a lila havasi kankalinok, Soldanellák harmatozták. Ott fent a magasságban Tavasz és Nyár volt, itt lent meg már az ősz első mosolya megjelent. j Tarka az Élet! Hol fel, hol le! De éppen ezért: szép!... GYŐRFFY ISTVÁN (Kolozsvár) Mi történjék azoknak a nőknek állampolgárságával, akiknek férfe megszállt területre került? Nagyvárad, augusztus 10. A bécsi döntés következtében felvetett érdekes állampolgársági jogi kérdésben tett előterjesztést Nagyvárad közigazgatási bizottsága. A* előterjesztés azokról a magyar állampolgárságért folyamodó, férjüktől különváltál» élő, de jogerős bírói Ítélettel még el nem vált férjes asszonyokról van szó, akik hoaz- szabb-rövidebb idő óta Romániától az anyaországhoz visszacsatolt területen élnek és férjük a román megszállás alatt élő területen maradt. A közigazgatási bizottság annak a véleményének ad kifejezést, hogy a bécsi döntőbíróság határozata alapján Magyarországra került férjes nő, férjétől függetlenül is szerezhessen magyar állampolgárságot. Arra kérik a polgármestert, kérje kormányzati intézkedés kiadását, hogy önhibájukon kívül kényszerhelyzetbe jutott férjes nők, akiknek külföldön élő férjükkel kötött házasságát jogerős bírói Ítélettel még nem bontották fel, saját személyükbe*» szerezhessenek állampolgársági bizonyítványt, ha egyébként megfelelnek a törvő- nyes feltételeknek. _ AZ OAGE HAJÓ FÉLMILLIÓ ÉRTÉKŰ RAKOMÁNYA 18 ELVESZETT. Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda» A 8000 tonnás brazillal Oage gőzös elvesztésénél, amelyet julius 81-én tengeralattjáró süllyesztett el, a brit híriroda Rio de Jan píréból származó híradása szerint egyidejűleg az 500.000 angol font értékű egész rakomány is elveszett. A legénység 38 tagja még mindig hiányzik. Erdélyi levél
