Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-04 / 174. szám
1943. AUGUSZTUS 4 KmmUfíBun Hideki Tozso tábornok, a „borotva“ A japán miniszlereVnöIc arcltépe Kivel nem történt volna már meg, hogy mikor hosszabb várakozási idő után végre bebocsátást nyert egy magasabb- rangu hivatalos vagy magánszemélyiség dolgozószobájába és éppen látogatása céljának előadásával volt elfoglalva, megszólalt a telefon. „Egy pillanatnyi türelmet kérek“ — és az ember egy egyáltalán nem érdekes beszélgetés egyik felének végighallgatása után újra kezdhette mondókáját. Ez az eset Tozso szobájában nem történhetne meg. A japán miniszter- elnök dolgozószobájában ugyanis nincsen telefon. Tozso nyugodtan akar dolgozni és elmélyedt tárgyalásai közben nem engedi magát zavartatni. Ez a tulajdonság e£yike azoknak a mellékes jelentőségű, de mégis jellemző tulajdonságoknak, melyek a katonás, csupán feladatainak élő Tozso egyéniségét megrajzolják. A japán miniszterelnök egyik alapvető jellemvonása a katonás szellem: nemcsak maga tábornok, hanem atyja is tábornok volt. Egyébként nem fiatal ember már: amikor 1941 októberében a Tennó ■■neg- bizta a kormányalakítással és feladatát 24 órán belül végrehajtotta, 56 éves volt. Ennek ellenére sok hízásra hajlamos Idősebb tábornokkal szemben mindvégig megőrizte termete szikárságát. Ezt is katonás életmódja magyarázza: mielőtt megkezdené az egész napot kitöltő munkáját, minden reggel, pontosan 6 órakor sétalovaglást végez. Tozso katonai pályafutásának első nagyobb jövőre mutató állomása berlini katonai attaséi megbízatása volt. Miután Japán az első világháborúban az angol- amerikai szövetségben vett részt, 1919. és 1922-ben katonai attaséi minőségben többek között Tozsót bízta meg azzal, hogy állitsa vissza a háborúban megszakadt német-japán kapcsolatokat. Visszarendelése után egy ideig csapattiszti szolgálatot teljesített, majd a vezérkarhoz került. Vezérkari tiszt minőségben két évet töltött Mandzsúriában is, az utolsó időben, mint az ott állomásozó japán kvantung-hadsereg vezérkari főnöke. A Mandzsukuót megjárt japán tisztek és polgári hivatalnokok Japánban rendesen a különlegesen rétermettség hírét élvezik, mert a mandzsuriai viszonyok bő alkalmat szoktak adni értékes képességek megszerzésére vagy kifejlesztésére. Konoye hercegnek tehát jó oka volt arra, hogy amikor 1937-ben megalakította első kormányát, helyettes hadügyminiszterül Tozso tábornokot hivia meg. 1938-tól 1940-ig Tozso a japán szárazföldi hadsereg első légügyi felügyelője lett. A haditengerészetnél ugyanazt a feladatot — a japán véderő nem ismeri á légihaderőt, mint önálló fegyvernemet — a becsület mezején hősi halált halt Yamamoto tengernagy töltötte be. Ezt a két férfiút illeti tehát az érdem, hogy a japán légihaderőt előkészítették azokra a nagy feladatokra, amelyeket a távolkeleti harctéren olyan bámulatot és csodálatot kiváltó módon oldott meg. Konoye herceg harmadik és utolsó kormányában Tozso hadügyminiszter lett. A japán hadügyminisztert állás maga is megérdemel néhány szót. A hadügyminiszternek mindenekelőtt tábornoknak kell lennie, amint a haditengerészetügyi miniszter is csak tengernagy lehet. A kormánynak egyik sem tartozik felelősséggel és joguk van, hogy közvetlenül a Yennónak tegyenek jelentést. A két miniszter befolyása továbbá mm korlátozódik csupán saját tárcájuk ügyeire. Eltekintve attól, hogy Japánban a katonai körök is szerepet játszanak a politikában, nagyon gyakran előfordul, hogy a hadügyminiszter külön is felkeresi a miniszterelnököt vagy külügyminisztert, hogy külpolitikai kérdésekben is véleményét hallassa. A külpolitika és stratégia szoros kapcsolata ezt a szokást kellőképen meg is indokolja. Végül Japánban a had- és ten- gerészetügyi miniszter megbízása sem úgy történik, hogy a kormányalakítással megbízott miniszterelnök egyszerűen kiszemeli a neki kellemes személyiségeket. A két fegyvernemnek döntő szava van a miniszteri székek betöltésében és vétót emelhetnek. Ha tehát Tozso hadügyminiszterré lehetett, ez annyit jelent, hogy n katonai körök bizalmát is élvezi. Ennek a bizalomnak egyik megnyil”á- nulási módja, hogy Tozso tábornok a hadsereg köreiben a „kamisori“, azaz a „borotva“ melléknevet viseli. Ebből talán sokan arra következtetnek, hogy a szolgálatban tanúsított keménysége, vagy alárendeltjeivel szemben való szigorúsága és kíméletlensége folytán jutott ehhez a névhez, azonban nem igy áll a dolog. A ,borotva“ szó itt csak világos, messzetekintő és éles ítélőképességére akar utalni, mert izig-vérig katonás szelleme ellenére igen sajátságos és jóindulatú ember, úgyhogy a nép széles köreiben is rendkívül népszerű, annál is inkább, mert a nép élete iránt mindig meleg érdeklődést tanúsított. Tozso ismét bevezette azt a régen feledésbe ment szokást, hogy a miniszterelnök részt vesz az úgynevezett peticiós bizottság ülésein, hogy a nép gondjaival ilyenformán közelebbi ismeretségbe kerülhessen. Tozso miniszterelnök különben egyébként is szívesen időzik a nép körében. Reggeli sétalovaglásai alkalmával látogatást tesz az üzletekben és gyakran beszélgetésbe ele ■ gyedik a piacok közönségével. Ez a népbarát magatartás bizonyára összefüggésben van azzal is, hogy ifjúsága meglehetősen küzdelmes volt. Bár atyja tábornok volt, családja szegényes körülmények között élt és anyjának nehéz gondokat okozott három gyermekének felnevelése. Abból, hogy Tozso miniszteri székben Konoye utóda lett, sokan talán arra következtetnek, hogy főnöke alapelveivel nem értett mindenben egyet. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Tozso nehéz helyzetekben Konoye herceg egyik legmegbízhatóbb és legerősebb támasza voit. Amikor Konoye a pártpolitikai élet uj alapokra való fektetését tűzte ki célul, súlyos harcokat kellett megvívnia. Ha válság fenyegetett, egészen rendszeresen Tozso volt az, aki egy alapvető beszédben a feltorlódott hullámokat ismét lecsillapította és megmentette a helyzetet. Ennek a lojális magatartásnak legvégső rugója azonban nem annyira Konoye iránti személyes nagyrabecsülése volt, mint inkább az a felismerés, hogy akkor, amikor a japán-amerikai viszony izemmel láthatóan a fokozatos kiélesedés irányában haladt, az ellentétek kiküszöbölése és a népi erők szoros összefogása volt a legfontosabb teendő. Ez magyarázza, hogy a hadügyminiszteri székben űzött politikájával mint miniszterelnök sem szakított. Konoyéhoz hasonlóan 3 is mindent megtett, hogy az amerikai konfliktus veszedelmét elhárítsa és az utolsó ilyen irányú japán kezdeményezés, Nő- mura tábornagy és Kuruszu egykori oer- lini nagykövet washingtoni kiküldetése már az ő miniszterelnöksége idejére esik. Hogy ez az utolsó próbálkozás is csütörtököt mondott, nem Tozso hibája. Ha külpolitikája Konoye hercegétől valamiben eltért, ez csak annyiban állott, hogy az Egyesült Államokkal való kiegyezés nehézségeit és kilátástalanságát talán világosabban felismerte és ennek megfelelően nagyobb nyomatékkai hangsúlyozta az amerikai játéknak a japán nemzeti becsülettel való összeférhetetlenségét. Mig Konoye hercegnek azt a népszerűtlen feladatot kellett vállalnia, hogy országát kitegye a kínai konfliktus terheinek, Tozso feladta még nehezebb volt: a döntő harc megkezdése Anglia és Amerika ellen. Tozso miniszterelnök hadügyminiszteri tárcáját is megtartotta, sőt egy ideig a belügyminiszter feladatkörét is ellátta. Ezzel oly hatalmat egyesitett kezében, mely még alig jutott osztályrészül japán miniszterelnöknek, ilyenformán azonban személyével megmentette annak a három minisztériumnak benső egységét, amelyek egy ország l.adbalépé- sének idején az erőkifejtés és közbiztonság legfontosabb támaszai. Amint egyébként csakhamar kiderült, hogy a nyugalom és rend megtartását nem fenyegeti belső veszedelem, Tozso a belügyminiszteri ügyek vezetését nyomban másnak engedte át. Tozso miniszterelnök tetterős, a legszélesebb körben népszerű és önzetlen személyiségében Japán olyan férfiúra talált, amilyenre a döntés órájában éppen szüksége volt. Jl fizetés- és bérpótlékod rendesetek több vitás kérdését tisztázták a munkafeliigyelöség újabb döntései Kolozsvár, augusztus 3. Az Országos Ipari Munkaügyi Felügyelőség a julius 1-én életbelépett fizetés- és bérpótlékkal kapcsolatosan felmerült vitás ügyekben újabb elvi jelentőségű döntéseket hozott. Amikor azonos a régi és az uj alapbér ... Az 1033/1943. O. I. M. F. számú döntés a következőket tartalmazza: Az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban a munkabérek újabb szabályozására kiadott 3630/1943. M. E. számú rendelet 2. szakasza szerint a munkavállaló alapbére egyenlő a rendelet hatálybalépését megelőző napon, vagyis 1943 június 30-an érvényben volt megállapodás vagy szokás alapján járó és 9080/1943. M. É- számú rendeletben meghatározott bérpótlékot is magában foglaló járandóság 77 százalékával. E rendelet 5. szakasza szerint az alapbér, valamint a bérfizetési időszakban elért tulóradij és esetleges vasárnapi pótdij után a nem hadiüzemül vállalatoknál a bérpótlék mértéke általában 30 százalék, a munkaadó azonban a bérpótlék mértékét 50 százalékig felemelheti. A 30—50 százalékos bérpótlékkal növelt járandóság sem lehet azonban kevesebb, mint a munkavállalóra irányadó legkisebb munkabérnek 60 százalékkal emelt összege, E rendelkezés végrehajtása során abban az esetben,, ha a munkabére ezév június 30-án megegyezett a munkaváüa- lalóra irányadó megállapított legkisebb munkabérrel, vagy pedig ennél nagyobb volt ugyan, de az 50 százalékos pótlék alkalmazásával sem éri el a legkisebb munkabérek 60 százalékkal emelt összegét, akkor a munkaadó a munkavállaló alapbérét a legkisebb munkabér összegével azonos összegben állapíthatja meg, de ebben az esetben a bérpótlék összegéül a legkisebb munkabérének 60 százalékát kell számítani. Ha a fenti vállalatoknál alkalmazottak 1943 junius 30-i járandósága a megállapított legkisebb munkabért olyan mértékben haladja meg, hogy a munkavállaló részére 30—50 százalékos bérpótlékkal együtt megállapítandó uj járandóság a legkisebb munkabérnek 60 százalékkal emelt összegét eléri, vagy meghaladja és a munkavállalónak az ez év junius 30-i bérpótléka a régi alapbérnek 30 százaléka, akkor a munkavállaló rég; és uj alapbérének összegét azonosnak lehet venni; tehát az uj alapbér megállapítása számítási műveletet nem igényel. Mi a helyzet a zsidó alkalmazottaknál? Az 1034/1943. O. I. M. F. számú döntés a zsidó alkalmazottak uj alapfizetésének és uj fizetési pótlékának megállapítását tárgyalja. A fizetés- és bérpótlékoló rendeletek kimondották, hogy azok nem gátolják az 1939:IV. t. c. 17. és 19. szakaszának végrehajtását, amely tudvalevőleg arra vonatkozik, hogy zsidónak tekintendő személyeket csak megállapitottt arányszámban és az összes alkalmazottak fizetéséhez viszonyított illetménnyel szabad alkalmazni s ezt az arányt a zsidók javára megváltcuválni nem szabad. Ilyeténképen a fizetések (munkabérek) szabályozásáról szóló korábbi (9070. és 9080/1941. M. E. számú) rendeletek végrehajtása során nem lehetett tehát minden esetben a zsidó alkalmazottak részére a rendeletben meghatározott kulcs szerint a bérpótlékot megállapítani. A most megjelent fizetés- és bérpótlék rendeletek szerint megállapítandó alapfizetés és alapbér kiszámításánál annak a zsidó alkalmazottnak, aki az 1941 ben megtörtént fizetésrendezés során vagy későbbi időben a 9070. és a 9080/1941. M. E. számú rendeletekben megállapított kulcsok alkalmazásával a régi alapfizetése vagy bére Után megállapított pótlék összegénél kisebb pótlékot kapott, a mostani fizetésrendező rendeletek szerint megállapítandó alapfizetése vagy alapbére kiszámításánál nem a 9070., illetőleg a gOSOHOál. M. E. számú rendeletekben megállapított kulcsok alkalmazásával számított pótlék levonásával, hanem a részére valóban fizetett pótlék összegének levonásával kell az alapfizetését vagy alapbérét megállapítani. A fizetéseknek és munkabéreknek újabb szabályozásáról szóló rendeletek végrehajtása során annak a zsidó alkalmazottnak a pótlékát, akinek az uiabb rendeletekben megállapított kulcs alkalmazásával számított pótléka az 1939:1V. t, c. 17—19. szakaszainak rendelkezése folytán teljes egészében nem folyósítható, megfelelően csökkenteni kell. A jutalék után önként fizetett régi bérpótlék az uj kötelező bérpótlék mellett továbbra is folyósítható Az 1114/1943. O. I. M. F. számú döntés a jutalék után önként fizetett régi bérpótlék folyósítását szabályozza és azt rz uj kötelező bérpótlék mellett nem tilalmazza. A bérpótlékolásra vonatkozó uj rendelet kimondja, hogy az üzleti forgalom meghatározott százalékában megállapított jutalékból származó vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság után 15 százalék bérpótlékot kell fizetni. Az ugyané tárgyban kiadott 1941-es rendelet szerint szintén kellett a munka- vállalók ilyen juttatása után 15 százalékos bérpótlékot űzetni. Az újabb rendelet ugyan kifejezetten nem intézkedik a régi rendeletben megállapított 15 százalékos bérpótlék levonásáról, tekintettel azonban arra, hogy az uj rendelet 3. szakaszának (1) bekezdésében olvasható utolsó mondat szerint a rendeletben megállapítottnál nagyobb- mérvü bérpótlékot fizetni nem szabad, továbbá, mert ugyané szakasz (2) bekezdése szerint az ilyen jutalék százalék- szerüen megállapított kulcsát sem felemelni, sem leszállítani nem szabad, következésképen a régi rendeletben megállapított 15 százalékos bérpótlék helyett kell fizetni az uj rendeletben megállapított ugyanilyen összegű 15 százalékos bérpótlékot. Abban az esetben, ha a munkaadó az üzleti forgalom meghatározott százalékában megállapított jutalék vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság után önként, a régi rendeletben előirt 15 százalékos bérpótléknál nagyóbbmérvü százalékos bérpótlékot fizetett, ez az önként fizetett bérpótlék junius 30-a után továbbra is folyósítható, mert a rendeletnek nem volt célja a fizetések csökkentése. A diósgyőri munkásság előtt beszélt hétfőn Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter Miskolc, augusztus 3. (MTI) Hétfőn a debreceni nyári egyetem megnyitásáról Diósgyőrbe érkezett Antal István nemzetvédelmi miniszter. Megnézte a gyárakat, majd meghallgatta a munkásság számára rendszeresített nemzetvédelmi akadémiai előadást. A munkások között foglalt helyet, majd maga is felszólalt. Hosszabb beszédben rámutatott az országnak azokra a belső és külső kérdéseire, amelyekben egységes tájékozottság, védekezés és akarat szükséges ma a nemzet minden társadalmi rétegében. Szavait Arany János munkás köszönte meg. Az előadás után a nemzetvédelmi akadémia r'öadóival és hallgatóival egytálételes vacsorán jelent meg. Két Öngyilkossági kísérlet Kolozsváron Kolozsvár, augusztus 3. Az elmúlt 24 óra leforgása alatt két öngyilkossági kisérlct történt Kolozsváron. Az egyik öngyilkossági kísérlet a Fellegvár alatti I. sikátor 1. számú házában történt, ahol Vitályos Zsuzsa 19 éves munkáslány eddig még Ismeretlen okból mindkét karján felvágta az ereket. A kihívott mentők elsősegélyben részesítették s miután bekötözték — mert állapota nem életveszélyes — a lakásán hagyták. Vitályos Zsuzsa minden felvilágosítást megtagadott arról, hogy miért akart megválni az élettől • A mâşik öngyilkossági kísérlet az Akácfa- utca 8. szám alatt történt. Túrán Sándomé nagyobb mennyiségű marólúgot ivott meg, de amikor a méreg éreztetni kezdte hatását, kétségbeesetten kiabált segítségért. A helyszínre érkezett mentők már eszméletlen állapotban találták és beszállították a belgyógyászati klinikára, ahol gyomormosást hajtottak végre rajta. A maró folyadék olyan súlyos rombolást végzett szervezetében, hogy kihallgatását még nem lehetett megejteni. A rendőrség mindkét öngyilkossági kísérlet ügyében folytatja a nyomozás* Ütvén lej a fehér kenyér darabja' Romániában Bukarest, aug. 3. (MTI) Hétfőn életbelépett Romániában az uj kenyérrendelet, amelynek értelmében a pékek kétféle kenyeret süthetnek: fehéret és feketét. Mindkétféle kenyérnek egységesen 600 gram súlyúnak kell lennie. A fehér kenyér ára 50, a fekete kenyéré 20 lej. \ I. » » , * * g v ,,i 1 i .. - ' 4 * V ■’ . K. V i * 4 i. . . II . ‘ A fényűzés! ertermekben hétfőtől kezdve tilos feketekenyeret kiszolgáltatni. '* , ţ r • - y. r r *r -- - •-» r + v < j * y » ţ \ \ ^ < t A rendeletekben a földművelésügyi miniszter nyilatkozatot tett, amelyben kijelenti, hogy a kenyérellátás Ilyen értelmit megváltoztatása az uj terméssel áll összefüggésben, mely ha nem is különösen jó, de mindenesetre kielégítő.
