Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-26 / 192. szám
X?' K, l Vr ' Vî vi I« CstlíöricU 1943. augusztus 26 >3ra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 192. SZÁM KIADJA A LAPK IADö RÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA QUEBECBEN ELHATÁROZTÁK A JAPÁN ELLENI ERÉLYES TÁMADÁST Ax európai Săboru sole Kérdésében nincs meaegyexés Az angolszászok hajlandók teljesíteni a bolsevisták Európára vonatkozó követeléseit Küszöbön áll ax angol-amei ilcaí-sxovfel értekexlei? A német elhárítás visszaverte az uj szovjet támadásokat Moszkva elismeri a francia felszabadító bizottságot Lemondott Sumner Welles amerikai helyettes külügyi államtitkár ZAVAROSNAK ÉS SEMMITMONDÓNAK minősítik berlini politikai körökben a québeci tanácskozás zárónyilatkozatát. Roosevelt és Churchill közös nyilatkozata tele van belső ellentmondásokkal és világos bizonyitéka annak, hogy az angolszász hatalmak minden fogalkozásuk ellenére sem tudtak tisztázni lényeges kérdéseket, ugy- annyira, hogy fontosnak tartották közeli időpontokban megtartandó újabb értekezlet, sőt értekezletsorozatok bejelentését. Különösen érdekes az a mód, ahogyan a hivatalos jelentés a Szovjetet kezeli. Határozottan és többizben „angol-amerikai háborús értekezletről“ beszél s csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy a háborút érintő döntésekről jelentéseket terjesztenek a szovjet kormány elé. Említést tesz egy hármas értekezlet lehetőségéről is, amelynek „megtartása tekintetében esetleg megegyezésre jutnak Szovjetoroszországgal". Nyomatékosan hangsúlyozza a közös nyilatkozat a Japán elleni háborúra és a Kinának nyújtandó hathatós segítségre vonatkozó készséget. Ez — berlini vélemény szerint — teljes meghajlást Jelent az Egyesült Államok és Csang-Kaj- Sek előtt. Az értekezlet befejezése után Churchill és Roosevelt szóbelileg is nyilatkoztak az újságírók előtt. Mindketten hangsúlyozták a legteljesebb egyetértést és azt, hogy a jövőre nagyhorderejű intézkedések várhatók. Churchill a katonai helyzetet defü'átónsk itére meg és kijelentette, hogy „terveket dolgoztak ki rövid háborúra és hosszú háborúra Japán ellen“. Az angolszász hatalmak most már teljes erejüket latba vetik a tengelyhatalmak ellen is. Panaszkodott Churchill, hogy milyen kemény munkát kellett végezniük az értekezleten és nem volt egy szabad percük sem. Roosevelt azt hangsúlyozta, hogy a fegyveres erő egyedül nem tudja megnyerni a háborút. Az értekezlet döntéseit a gyárakban, műhelyekben és a szántóföldeken dolgozó népeknek kell megva’ós’taniok. A Casablankában kitervelt hadműveleteket — mondotta — már megvalósították sok küzdelem után, de számo’hatnak az újságírók azzal, hogv „más tervek is vannak készülőben“, A háború az egész világra k!ter- jed. Churchillel részletesen megbeszé'ték a Délnyugat-csendesóceáni és a kínai ügveket. valamiub a Kiska sziget elleni támadást *s. A vi’ágtörténelem olyan súlyos forduló pontjain, mint amilyen a mostani, az ilyen hivatalos nyilatkozatok inkább a célok és eszközök eburkolására, mintsem azok nyilvánosságra hozatalára szolgálnak és soha sein lehet tudni, hogy az őszinteségnek és az elködösitésnek milyen keverékével állunk szemben. Több tény mégis valószínűnek látszik. Az európai és a csendesóceáni harctér elsőbbségének hivei ismét kemény küzde'met vívhattak Quebec.bi s a h vataios jelentések azt mutatják, hogy Amerika közvéleményének kívánságára a csendesóceáni tervek nyomultak előre. Leahy amerikai tengernagy a csendesóceáni hadműveletek elsőbbségének hive s Rooseveltnek is tekintettel kell lennie arra, hogy választói többsége hasonló nézetet vall. Amerikai részről, mint a „Stockholms Tidningen“ jelenti, azzal érvelték, hogy a Földközi-tengeri helyzet alakulása évente 1 millió tonna hajótér megtakarítását jelenti a szövetségesek számára és ez most már felhasználható a távol Keleten. Valószínű tehát, hogy a szövetségesek Japán ellen erőteljesebb hadműveleteket indítanak. Washingtoni hírek szerint nagy tengeri és légi támadást akarnak intézni a japán hajóhad és a nagyobb japán városok ellen és az ősz folyamán szeretnék visszafoglalni Burmát, hogy igy gyengítsék az India ellen tornyosuló fenyegetést. Természetesen — hangsúlyozzák Washingtonban és New- Yorkban — ezek a tervek nem jelentenék a Németország és Olaszország elleni háború gyengítését. A SZOVJET-ANGOLSZÁSZ KAPCSOLATOK KÉRDÉSÉRE újabb világosságot vet az a tény, hogy Moszkva visszahívta a londoni emigráns kormányok mellett működő eddigi nagykövetét, Bogomolovot Is. Sztálin — mondják stockholmi értesülések — olyan erősnek érzi most Moszkva helyzetét szövetségeseivel szemben, hogy visz- szarendelte bizalmi embereit, legügyesebb diplomatáit s mintegy visszahúzódott a maga barlangjába. Kétségtelenül az a szándéka, hogy terveit minden megalkuvás nélkül igyekszik megvalósítani s az az álláspontja, hogy London és Washington küldjék ezentúl Moszkvába képviselőjüket, ha a Kreml-el valamilyen fontosabb megegyezést óhajtanak létesíteni. Az angolszászoknak azonban szükségük van Moszkvára és mivel — amint láttuk — Roosevelt kívánságára, az amerikai közvélemény nyomása alatt nagyobb súllyal akarnak föllépni a távol Keleten, mégin- kább igénybe óhajtják venni a bolsevista hadosztályokat. Ez nyilvánvalóan csak ugj lehetséges, hogyha minél jobban kielégítik Moszkva követeléseit s ezt katonai téren nem tudják megtenni a Szovjet által kívánt mértékben, tehát politikai engedményekre hajlandók. Sztálin ezzel bizonyos mértékben már el is érte céljait. . A helyzetet angolszász részről, amint egy Zürichen át érkezett jelentés mondja, úgy igyekeznek beállítani, hogy „a Szovjet most hajlandó a háború utáni határok kérdésének tisztázására és más hasonló kérdést» i»tg.?Uitá3ai-a'. Londonban, mondja ez a jelentés, szilárdan meg vannak győződve, hogy elérkezett az a pillanat, amikór ezeket a kérdéseket meg kell beszélni. Ez más szóval azt jelenti, hogy az angolszászok a bolsevisták Közép- és Délkeleteuró- pára vonatkozó ismeretes kívánságaival szemben hajlandók a legmesszebbmenő előzékenységre. Könnyen tehetik, hiszen megint más népeket árulnak. * AZ EUROPA ELLENI TAMADAS lehetőségeivel foglalkoznak az olasz lapok. Valószínűnek tartják, hogy az olasz városok elleni légitámadások tovább tartanak, sőt talán még erősödni is fognak s az sem lehetetlen, hogy partraszállási kísérletek för- ténnek az olasz szárazföldön. Újabb jelek alapján ellenséges részről belátták, hogy az európai erőd ellen nem Olaszország a legkönnyebb támadási kapu. Egészen természetesen következik erre a kérdés, nogy akkor hol próbálkoznának meg a partraszállással. Franciaországot emlegetik és emellett szól az a tény, hogy Angliában három-négymillió főnyi katonaság táboroz. Fennáll azonban a Földközi-tenger keleti részén, a Balkán-félszigeten megindítandó akció lehetősége is. A Balkán-félsziget angolszász elözönlését azonban római vélemény szerint a Szovjet nem látná szívesen, mert a balkáni szlávokat ő szeretné „felszabadítani“. Moszkva azonban most nagyon rá van utalva az angolszász fegyveres élelmiszerszállításokra, s igy nem lehetetlen, hogy szövetségesei Moszkva akarata ellenére is támadással próbálkoznak a Balkánon. A „Daily Mail“ cimü angol lapnak egyik Quebecböl származó híre nyomatékosan reámutatott a balkáni vállalkozás és Kréta visszafoglalási kísérletének lehetőségére. A közel Keleten is meglehetős angolszász haderő áll készenlétben és ez1 is a balkáni hadműveletek valószínűsége mellett szól.-* AZ IDEGHABORU Jelentőségére hívja fel a figyelmet a „Völkischer Beobachter^ „Szivek védőbástyája« clmü cikkében. A cikk emlékeztet arra, hogy már 1918-ban Németország akkori ellenségei ilyen hadjáratot kezdtek olyan jelszavakkal, amelyeknek a fegyverletétel után éppen az ellenkezőjét hirdették. A német nép est nem felejtette el és nem hagyja magát másodszor is elámitani. Tudja jól, hogy még a Versailles* békénél is könyörtelenebb feltételeket terveznek ellene aszal a céllal, hogy a német népet teljesen szétszakítsák, erkölcsileg elpusztítsák, amire a szövetségesek Sztálinnak szaibad kezet adnak. Az angolszászok tévednek abban, hogy a német nép lelki erejét könnyebben megtörik, mint az Atlanti- tengeri gátat, vagy hogy idegháborujukkal páncélosaiknál gyorsabban tudnak behatolni Európa szivébe. Az idegháboru eszközéhez csak azért nyúltak, mert nincs reményük arra, hogy fegyverrel célt érjenek, a tengelyellenes hatalmaknak már volt alkalmuk megismerni a német véderő erejét és győzelmi harsonáikat elhallgattattuk. A ke leti harctéren folyó küzdelmek sem fogják a szövetségeseknek megadni a várt győzelmet, amelyre még ez év végéig számítanak. Céljukat nem érik el sohasem, sem anyaggal, sem idegháborujukkal. *■ A SZOVJET NYÁRI OFFENZÍVÁJ A öt- ven nap alatt sehol sem tudott 40 kilomé* teres mélységnél jobban előretörni, — állapítják meg a berlini katonai körök. A német záróvonal a Ladoga-tótól az Azovi tengerig megingathatatlannak bizonyult. v A szovjet támadások súlypontja továbbra is délen van, főképpen Charkov környékén. A német fővárosban a Charkov körüli harcokat tartják a leglényegesebbnek, mig a többi szakaszokon folyó támadásoknak Inkább tehermentesitö jelleget tulajdonítanak. A német ellenintézkedések mindenütt hatásosaknak bizonyulnak s a német csapatok nem szorítkoznak szigorúan védelemre, hanem több helyen, például Charkovtól délre ellentámadást indítottak s ennek során nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. A szerdai német hivatalos jelentés különösen kiemeli a légi haderő tevékenységét. \ québeci zárónyiVatkozal »I tanácskozások szükségességét jelenti be Lisszabon, augusztus 25. (MTI). Mint a brit hirszolgá'ati iroda jelenti: Churchill és Roosevelt Quebecben a következő közös nyilatkozatot adták ki: Az angol-amerikai háborús értekezlet, y amely augusztus 11-én kezdődött Quebecben, a kanadai kormány, vendégszerető fogadtatása mellett, immár befejezte a munkálatait. A világon foiyó hadműveletek valamennyi színterét. Vkggvizsg^lták aaaknqjr \
