Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-25 / 191. szám

MCeusmtlrs'jga II háztartási munka , megbecsülése... A mai szociális korszellem azt kíván­ja, hogy minden szorgalmas, hűséges, pontos és tartós polgári munka elvegye megérdemelt erkölcsi és anyagi jutal­mát. Ezen irányzat manapság , többá- kevésbé érvényesül, hiszen a társadalom különböző rétegeinek bizonyos kategó­riákra való csoportjai jobbára azért tö­mörültek, hogy megvédjék érdekeiket és kiharcolják a nyilvános elismeiést. Van azonban társadalmunkban egy szerény, de nem kevésoé fontos foglal­kozás, amely a nyilvánosság teljes kizá­rásával az egyes családok kebelében fo­lyik, a háztartások élelmezése, tisztán­tartása, mosása, vasalása és egyéb házi munkálatai érdekében, melyek azonban a közt is érintik. Kérdezzünk meg egy gondos háziasz- szonyt, hogy van-e ügyes és értelmes háztartásbeli munkatársa, aki állandóan segítségére van? Rendszerint több a pa­nasz, mint a dicséret, vagy az a válasz, hogy 5 a háziasszony és gazdasszony egy személyben. / Ha már most értékelnünk kell a ház­tartási munkát, akkor annak teljesítését is méltányolnunk illő és igazságos. Természetesen elsősorban női alkalma­zottra gondolunk, aki például a régi patriárkális családi élet hagyománya­ként évtizedeken át egy és ugyanazon helyen, tehát egy családnál teljesített kifogástalan szolgálatot, amely teljesít­mény megérdemli, hogy kivételes elbí­rálásban részesüljön, miután az illetőt majdnem családtaggá avatta. És mit lá­tunk, azt, hogy mig a gazdasági, ipari és kereskedelmi alkalmazottak már 25—30 évre visszanyúló egy és ugyan­azon üzemnél végzett szolgálat után em­lékérem, elismerő oklevél és esetleg ju­talom elnyerésére jogosultak, addig a háztartási alkalmazottak nem részesül­nek hasonló elbánásban, illetőleg; mel- lőztetnek. Vájjon miért? Állítólag azért, mert az előbb említettek a közérdeket, utóbbiak ellenben a magánérdeket mozditják elő. Pedig a dolog úgy van, a családokból áll a társadalom, viszont az egyes csa­ládok nyugalma, egészsége, mindennapi ellátása nem egy lelkiismeretes gazdasz- szony vagy házvezetőnő nem kicsiny- ler.dő háztartási szakértelméhez és taka­rékosságához fűződik. Vájjon nem a köz­nek teljesített közvetett szolgálatról van itt is szó, mely rendkívüli esetekben és kivételesen, például 40 évig is terjed­hető munkásságot ölel fel, amire váro­sunkban is van példa. Igaz, hogy a fal­vakról beözönlő cselédek semmiféle ház­tartási képesítéssel nem birnak, miért is újabban szaktanfolyamra utaltatnak, ue közülük e legtöbb a mezei munkára nyá­ron hazamegy és részben ez is oka a helyváltoztatásoknak, meg aztán a meg­bízhatóság hiánya is. Viszont, ha érde­mes kivételek igazolják, hogy a hosszú szolgálati idő a jó gazdának és a jó ház­tartásbelinek a legbiztosabb fokmérője, akkor ez ilyen fehérholló számbameno ritka esetekben akár a Társadalombizto­sító, akár a Munkgközpont, vagy a vá ­rosi hatóság megfelelő szervezete volna hivatott a nyilvános megjutalmazást eszközölni példamutatásul az értékes és hűséges háztartási munka megbecsülé­sére. Ez a helyes felfogás hivatott, hogy ér­vényesüljön mindazokkal az állandó háztartási alkalmazottakkal, férfiakkal és nőkkel szemben egyaránt, akik hüsé ges magatartásukkal, tisztességes visel­kedésükkel, kötelességük kitartó teljesí­tésével, esetleg betegápolással, vagy gyermekek gondozásával, egyszerű mun­kakörüket szerény, de hasznos foglalko­zásukat közérdekű színvonalra emelték. A nyilvános elismerés a legszebb tóidi jutalom munkaadónak és munkásnak egyformán. MEKZA GYULA * * Kolozsvár thj. sz. kir. város polgármes­tere. Sz.: 37822/943. Tárgy: A Holdvilág-u. és Eszterházy-u. patakköburkolatának át- fektetésének munkálatára nyilvános ver­senytárgyalás hirdetése. Kivonatos verseny- tárgyalási hirdetmény: Kolozsvár thj. sz. kir. város mérnöki hivatala nyilvános ver­senytárgyalást hirdet a Holdvilág-u. és Eszterházy-u. patakköburkolatának átfek- tetésére. A benyújtott aján'atok 1943 szep­tember 10-én d. e. 11-kor kerülnek felbon­tásra. Költségvetési űrlapokat és minden­nemű felvilágosítást a városi mérnöki hivatal ad, (Lakatos István főmérnök, Farkas-u. 4. sz. I. em. 9. sz.) munkanapokon d. e. 12—2 kö­zött. Kolozsvár, 1943 augusztus 16. Keledy s. k. polgármester. A kiadmány hiteléül: Kvár, 1943. aug. 23. Olvashatatlan aláírás, kiadóvez. Fáradhatatlanul rohan előre a sineken a nagykanizsai gyors. A dunántúli szelid dom­bok között kanyarogva fut a sínpár, rajta a kígyózó, füstöt okádó vasparipával és a mögéje akasztott kocsisorral. A vonatabla­kon kihajol a szemlélődő utas. A látnivalók, a dunántúli tájak megszokott élményei, megnyugtató, harmonikus szépségei és a vonatablakból szemlélődő elé kitáruló élete derűs élménysorozattá változtatja át az uta­zást, mely, mint mindenütt mostanában, fá­radtságosnak indult... Az utasok nagyrésze csak a Balatonig utazik. Hétvége van és ilyenkor leszaladnak kis lubickolásra, látogatásra, rapkurára, .pi-r henésre, kikapcsolódásra. Van olyan utas, aki a fürdőruháján kivül csak egy termoszt hozott magával, de akadnak az utasok kö­zött szép számmal, akfk csak most kezdik meg a nyaralást. Az ilyenek rengeteg bő­rönddel, stradnzsákkal, cekkerrel, pléddel, turistacipövel, teniszütövel, fényképezőgép­pel, napszemüveggel felszerelve utaznak és csendesen lenézik a „civileket", akik normá­lis polgári öltözékben és szabványcsomagok­kal utaznak. A Balatonnál megváltozik a vidék képe. Az élet mezőgazdasági jellege eltűnik. Szén­égető emberek, földeken hajladozó ozines- ruhás dolgozók "helyett gondtalan időtölté­sen fáradozó sziuindiánokat, szőke négereket és bronzlábakon járó kétszersülteket lát lép teh-nyomon az ember . . . A megszokott külsejű házak helyett szines. nyaralók, hevenyészett vikendházak és luk- szuskivite'ü villák vilióznak a szem előtt, ahogy a fürdötelepek sorozatán átrobog a vonat. A villákon különféle feliratok, nevek, amelyekből nemcsak a tulajdonos nevét, ha­nem vágyait, küzdelmeit, célkitűzéseit is leolvashatjuk, sőt sokszor szellemi képessé­geiről is fogalmat alkothatunk. — „Várlak!“ — olvassuk az eg^ik villa homlokzatán, ahogy egy pillanatra előtűnik a fenyők közül. A zöldre festett drótkerítés ellőtt narancs­vörösre barnult amazon áll és epedö tekin­tettel fordul a vonal felé. Tányérnyi fürdő­ruháját nerrjesak a mai textilhiány indokol­ja, hanem terjedelmes testalkata is. Ha megfelelő fürdőruhát akarna felvenni, ak­kor négy másik boldogtalan nyaralónak nem jutna fürdötrikó ... A leányzó, ha csak nem bukkan rá hirtelenében valami, radiká­lis hatású fogyasztószerre, még sokáig fo­roghat az elrobogó vonatok után odalenn délen a Balatonnál igy nyár idején és pár­szor még alighanem meg keill újítani a villa homlokzatán az epedö feliratot: „Várlak!“.., felkiáltójellel. — Megkoplaltalak — mondja elégedetten és csendes melankóliával a felirat egy ska- tulyaszerü egyszobás villán. Az előtte levő tenyérnyi cementverandán nyugágyban, fe­jén vizes zsebkendővel néz a vonat után a tulajdonos, egy idős kopasz ur .. . Alighanem most piheni ki a koplalás fáradalmait. Ter­jedelmes életepárja ordító'ellentétben áll a verandán a ház nevével. Lehet azonban, hogy a kop’alás csak a férjre vonatkozik. —- ,,Kirúglak!“V~ ez valami goromba frá­ter üdülője. — „Cuni“ — ez meg valami elkényezte­tett fruskáé lesz ... — „Megtalpallak“ ___— Hát ez meg ml ? — Az egy cipésznek a műhelye vi'á- gosit fel a mellettem könyöklő szivaros ur ... Szellemes alak . .. — Nagyon szellemes ... — mondom krá- kogva .. . Az ur borzasztó kátrányszagu szivart szív már Budapesttől. Egészen elrontja a bala­toni nyaralásomat, amely .addig tart, mig végigrobogunk a nagykanizsai sebessel a Balaton partján és egy kis szemlélődés köz­ben nyaralási illúzióink vannak . . . : mese­beli kis villa, amelynek megszerzésére nem kellett egy életet feláldozni . .. napfény, le­vegő, viz ... nyugalom .. . béke ... — Ah... ez a szivarfüst elront min­dent . . . Krrcchhhh . . . — Az meg egy péké! — mutat a szivar­jával egy pirostetejü vityilló felé bökve a szivaros. A villa ormán ez a szellemes felirat ol­vasható: DAGASZT-LAK. 1 Erre a szellemességre azonban rálicitál a sok „Ili"­....... Klári"-... „Máris". . .„ Bá­bud“-. .. „Béluska"-.........Ancika"-..........Tyu­tyu“-. . . villa között egy másik aprócska deszkabódé .pirosbtüs felirata. íme: „MEGFOGLAK!" — Az még kutyaház — mondja a sziva­ros. A házikó egy szö'ötábla szélén van. Nagy­sága után Ítélve nem apró kis mopszli a lakója. Valamilyen vicces bernáthegyi ku­tya Írhatta fej unalmában házára a mély- értelmü feliratot -figyelmeztetésül a gyön­gébbek kedvéért, akik nem tudnák, hogy a szőlő magántulajdon, még gondtalan nya­ralás közben is. A nagy tó partján az emberek is kedves szokásokat vesznek fel. Amejre a vonat el­robog, vicclapból kivágott pirospozsgás po­cakos ősz urak, molett rákvörös és kávé­barna amazonok, kerékpáros és pulloveres Apollók és ennivaló, csupasztestü lurkók in­tegetnek az utasaival robogó kocsisor után. Egy fürdőnadrágos pocakos öregur, aki testmozgásként a villája előtti utat gereb­lyézi malomkeréknagyságu szalmakalapban, mikor meghallja a vonat zakatolását, fel­csapja a' gereblyét és tisztelgésre emeli, mint egy manlichert és addig áll vlgyázzban vele, mig csak el nem haladunk előtte. Le­het, hogy valamikor állomásfőnök volt a jó öreg, aki most nyolcvanas éveiben is meg­őrizte fiatalos ötleteit és átmentette humo­rát öreg napjaira és most a balatoni utaso­kat szórakoztatja vele. Mindenesetre jókat nevettünk rajta ... Egy rikitó vörös fürdötrikóban feszülő mama a kisfiát emelgeti a vonatablakokban szemlélődő utasok felé, mintha büszkélkedni akarna vele. De lehet, hogy valami gyer­mekpanzió tulajdonosnöje, aki reklámnak hozta ki a legkövérebb gyereket mutogatni, ezzel akarván csábítani a mamákat, hogy ide, Balatonkukutyinba hozzák feltétlenül üdülni gyermekeiket, mert itt bőséges kosz- tot kapnak, ilyen kövér lesz mindenik, mint az, amelyiket a kezében lóbáz és még a vo­natokat is mutogatják nekik, ha ilyen şzâp kövérek... \ — Pá, kis baba ... — integet a levegőben hintázó kisgyermek felé a mellettem hintázó ur. ' A gyereket lóbázó hölgy azt hiszi, hogy neki szól az üdvözlés, ledobja a kis kfflyköt és elérzékenyülten csókot dob a szivaros felé . .. Ezt a műveletet mindaddig ismétli, mig el nem marad a láthatáron brunhildai alakja ... A szivaros elégedettem nézegeti tar fejét a vonatablakban és elégült mosollyal iga­zítja meg sportnyakkendöjét. — Még mindig zsebretenném a fiatalokat — gondolja magában. Ej, ej .. . ez a balatoni nyár .:. nemcsak a vizet forralja fel, hanem a sziveket is ... Kellett ennek a szivarosnak erre utaznia? Most nemcsak, hogy az éjszakáit fogja el­rontani hosszadalmas és hiábavaló ábrán­dozásokkal, hanem az önkritikája is tévedé­sen fog felépülni... — Földvár jön ... — mondja később, mi­kor magához tér bohó gondolataiból. Az előkelő levegőjű fürdőhelyét teniszpá­lyák sorozata vezeti be. A szigorú teniszöl- tözék kényszerű lazításokat kénytelen elvi­selni, amennyiben látunk hölgyeket, akik fürdőruhában szerváinak és partnereik sa­ruban és hasonlóképen fürdönadrágban lo­holnak az oldalvonalra és a hálóhoz, hogy mutatványos humoritással visszapofozzák a rozsdavörösre piszkolódott fáradt Pirelii- labdát... A fürdőhely állomásán kényelmes nádfo- natu székben két öregur üldögél vasalt nadrágban, kaucsukgalllérral. Az egyiknek a szemén monok’l. .. Békebeli öreg gavallé­rok. A mosolygósabb arcú élénken muto­gatja barátjának ezüstfogantyus sétabotjá­val a csinosabb hölgyeket, akik változatos fürdőruhákban, shortokban, pizsamákban és pongyolákban vonultak ki a vonat elé .. . Egy lakkozott körmü, lángvöröshaju fürdő- démon a postakocsi fe’é galoppozik. Bubá- jos mosoly kíséretében nyújtja fel a posta­kocsis kalauznak . .. Az meg olvadó kész­séggel veszi a levelet és a nyári flörtöt... A levelet a szivéhez szorítja, mintha neki jött .volna... A hölgy mosolyogva távo­zik .. . Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a levél célhoz ér... A felkavart lelkű pos­1943. AUGUSZTUS 25 takocsis esetleg vad féltékenységből meg­semmisítheti. A hölgy könnyelmű volt... Siófok jön jellegzetes túlfűtött, zsúfolt levegőjével. A hölgyek divatrevüje, ha le­het, még nagyobb. De nem az öltözködés művészetét mutatják be, hanem a levetkö­zés raffinált fortélyait... Ebben utolérhe­tetleneknek látszanak ... Hölgyeket látunk tenyérnagyságu fürdőtrikóban, izgága de- koltásokat, kacéran libbenő pongyolákat és ordenáré hosszunadrágokat ... — Fagylaailit! Még csak ez kellett! Az egész társadalom ugrál le a vonatról. A fagylaltos gyerek kép­telen kiszolgálni az utastömeget. Rövid harc után elmenekül az állomásépületbe. A hosz- szu utón kiszáradt torkok tátongva néznek utána ... Egy kövér ur azonban közvetít: tölcséreket hordozva jelenik meg a vonat­ablakok alatt. — Kinek kell?... A szivaros csapott fel fagyialtosnak... A vonat ebben a pillanatban úgy néz ki, mint egy százlábú. Megszámlálhatatlan kéz nyúl a fagylaltok után ... A sors, illetőleg a forgalmista tiszt keze azonban közbelép. Felvillan a tárcsa, a vo­nat kivonul az állomásról. A fagyialtos kétségbeesetten rohan ki az épületből beinkasszálni a fagylaltok árát. A szivaros ur a vonatlépcsőn lóg, kezében a tölcsérekkel... Onnan kiáltja vissza: — Visszafelé jövet kifizetem ... Irta és rajzolta DOBRY LAJOS Panaszos levél a Szerkesztőséihez Kolozsvári tisztviselő vagyok, ki a mos­tani kánikulai hőségben az egész heti nehéz munka után várva-vártam a vasárnapot, hogy családommal a részemről beígért ki­rándulást a kolozsi sósfürdőbe megtegyem. Kolozsvárról a reggeli 6 órás vonattal in­dultunk el s minden jó volt addig, mig a visszaindulás ideje el nem érkezett. Az autóbuszon helyet kapni lehetetlen s Kolozs fürdőből ugyancsak gyalog indultunk el, mi­vel semmiféle jármű rendelkezésre nem áll. De úgy jövet, mint menet a hosszú gyalog­lást azonban számításba vettük. Hogy Ko- lozskara vasútállomásra kellő időben meg­érkezzünk, délután 5 órakor kellett Kolozs fürdőből elindulnunk. Kiizzadva, elfáradtan, a szamjuságtól megkinozva érkeztünk meg az állomásra. Itt ért azonban a kellemetlen meglepetés, dacára, hogy határállomásról van szó, még ivóvizet sem lehet kapni. Eg j rozoga kút van az állomás mellett, melyen a tábla mutatja: „ivóvíz“, de a veder azon­ban céak iszapos, sáros vizet hoz fel, mely még állatitatásra sem alkalmas. A több száz főnyi s Kolozsról fáradtan megérke­zett utazó közönség megpihenésére Írva és mondva: 1 pad -áll a szabadban rendelkezés­re. (Ugylátszik, az illetékes kolozsvári vas­úti személyek még nem utaztak a Balatonon körül, hot láthatnák, hogy minden állomá­son megfelelő mennyiségű pad és jó ivóvíz áll az utazó közönség rendelkezésére.) Indo­kolatlan a legutolsó vonatnak ily korai nyári időben való 18 óra 0 perces visszainditdsa is. Egyáltalán nem csatlakozó vonat és az utazó közönség mind kolozsvári s számí­tásba kell venni, hogy másfélórai utat kell megtenni ebben a hőségben a visszautazás­hoz. Tavaly még 20 óra 30 perckor indult az utolsó vonat, hogy az idén miért S órá­val előbb, erre azt hiszem csak a MÁV illetékes tényezői tudnának megfelelő vá­laszt adni. A határállomást kívülről szem­lélve, bizony csinosabb külsőt is mutathatna. Rozoga, bedüledező léckerítés, lógó eresz- csatornák, váróteremben a padlózat betöre­dezve. Több száz főnyi utas nevében kérjük a. MÁV illetékes tényezőit, tegye lehetővé, hogy legalább jó ivóvíz és megfelelő ülőhely álljon az utasok rendelkezésére. Egy kolozskarai fáradt szomjazd. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom