Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-24 / 190. szám

Miei'sriUws'jta 9 1943. AUG V SZÍ VS 24 Az akaszt ólától menekült meg a kolozshorsai gyilkos — lögtönifélő fanccs 7 órai tárgyalás után polgári biróság elé utalta Rotar Kornélia gyilkosának az ügyét Kolozsvár, augusztus 23. Mult hétfőn kora hajnalban, az Apahidáról Kolozska- rára vivő vasúti sínpáron egy arra haladó MÁV szerelvény mozdonyvezetője női holt­testet talált. A vizsgálat hamarosan meg­állapította, hogy nem véletlen szerencsét­lenségről, hanem bűncselekményről van szó: az áldozatot ugyanis közvetlen közel­ről tarkólövés ölte meg. A helyszínre ki- gyült bámészkodó környékbeliek egyike, Rozsán Jánosné Kőtár Anna a meggyilkolt­ban tulajdon húgára, Kőtár Kornélia 21 éves kolozskarai leányra ismert, aki vasár­nap, augusztus 15-én a késő esti órákban házuktól távozott el régi udvarlójával, a fa­lubeli ifj. Vajas Jánossal. A nyomozás kezdeti eredménye szerint a szerelmespárnak nemzetiségi különbözősége miatt több összetűzése volt, mert a román szülök nem akarták a leányukat magyar fiúhoz adni. A kikosarazott kérő emiatt is­mételten fenyegetőzött is. Köröző levelet bocsátottak ki tehát a hétfőre virradóra Szopor községbeli rokonaihoz szénagyüj- tésre távozott ifj. Vajas János ellen, akit niég aznap letartóztattak. A fiatal legény eleinte mit sem akart tudni a merényletről. Később mégis beis­merte, hogy Kőtár Kornéliával kettesben volt vasárnap és egészen a vasúti töltésig jártak, ahol elváltak egymástól. Beismerő vallomást azonban csak a kolozsvári ügyészségen néhány nappal ezelőtt megej­tett kihallgatása alkalmával tett. Ennek és a terhelő tanúvallomásoknak alapján — amint lapunkban elsőként hírül adtuk — a vádlottat lőfegyverrel elkövetett gyilkosság miatt rögtönitélő bíróság elé utalták. A rögtönitélő biróság hétfőn délelőtt va­lamivel 9 óra után kezdte meg tárgyalását Szenczei József törvényszéki elnökhelyettes elnöki ésével. Mellette az öttagú tanács: Szabó András dr., Vitos Pál dr., Vajda Béla dr. és Csepreghy László dr. törvényszéki tanácselnökökből alakult meg, a vádat pe­dig Albrecht Zoltán dr. ügyész képviselte. A halállhozó pisztoly Két szuronyos fegyör vezeti elő a meg­bilincselt vádlottat. Kitűzött, ormótlan ba­kancsára vásári szőttes nadrág hull. Szür­ke, ujjatlan darócmellénv alatt ráncolt rö­vid fehér inget hord. Kopaszra nyírt fején egészséges, pirospozsgás arca nem árul el semmi izgatottságot. Szemei szinte egyked­vűen siklanak végig az elnöki asztalon fel­halmozott bűnjelek során az ünneplőként használt magyar sujtásos mellényen, szürke csizmanadrágján piros-zölddel hímzett va­sárnapi ingén s a szerelmese vérétől átita­tott golyótól tépett csipkés, fekete bársony fejkendön. Mellette hever a halált hozó nyoldövetü forgópisztoly, a kilőtt töltény- hüvellyel és egy éles tölténnyel s a még 9 darab éles töltényt tartalmazó nikkelezctt bádogszelcnoe ... A legény mindezt végigszemléli s arc­izma sem rândul. Hátra sem néz. holott ott szoronganak apja, anyja, testvérei s az ál­dozat öreg szülei és a megölt Kornélia asz- szonytestvére, akinek lakásáról magával vitte a leányt végzetes útjára. Szakértő orvosokon, a fegyverszakértőn, a védőügyvéden s a megidézett tanukon kí­vül az igazságügyi palota elsöemeleti 112. számú tágas termében alig néhány érdek­lődő jelent meg. A biróság bevonulása után Szenczei Jó­zsef elnök néma csendben nyitotta meg az ülést. A hirtelen ünnepélyessé vált. légkör­ben a vádlott elfogulttá válik. Botladozó nyelvvel felel a kihallgatását megkezdő el­nök kérdéseire, mintha 'most érezte volna meg, hogy éJotre-halálra megy a játszma. „Lehordott mindenféle magyarnak . . .“ Személyi adatat szerint ' 22 esztendős, 3 népiskolai osztályt végzett 7 esztendő alatt. Gyilkos szerelméről elbeszél), hogy közel két esztendeje kezdett udvarolni Kőtár Kor­néliának. Ennek ellenére elég ritkán talál­koztak. Ezév májusában pedig véglegesen elmaradt, mert Kornélia sértő szóval „min­denféle magyarénak lehordta. — Másnak kezdtem udvarolni. Nagy Er­zsébetnek, akit még Patán a táncban is­mertem meg — válaszolja a feltett kér­désre. — Kőtár Kornéliának ígért házasságot? — Arra biztatgatott, hogy menjünk át Romániába, mert itt román leány létére nem lehetne a feleségem. De én nem akar­tam sehová se menni. „Én nem akartam ölni . . .“ Miért nem vehette volna el, megölni talán könnyebb volt? Beszéljen háti — un­szolja az elnök a szófukar vádlottat. — Én nem akartam megölni ... — Mit akart akkor a revolverrel? — Honnan szerezte? — Pápai József tanár ur hagyta reám, akinek azért volt rá szüksége, mert a ro­mánok mindig fenyegették. Én is azért tar­tottam, nehogy megverjenek, pedig máskor nem hordtam magammal, ügy kerestem elő a padlásról. Ezután utolsó találkozásuk történetét ele­veníti fel: — Kornélia mindig üzengetett utánam, mégse mentem hozzá. Vasárnap délután ta­lálkoztam vele, beszélgetni kezdett, de én otthagytam azzal az Ígérettel, hogy este felkeresem. Éppen arra jött a bíró szekere s én kimentem vele a mezőre. — TJgy ünneplőben? — Igen, szénát gyűjteni. — De hiszen még villa se volt magánál! — jegyezte meg az elnök. — Estére Bozsánnénál találkoztam Kor­néliával, aki folyton panaszkodott. Anna nénje is mondta, hogy csináljak valamit, mert különben húga felakasztja magát. Én előzőleg egyszer meg is ígértem, hogy át­megyünk Romániába, de azután meggon­doltam magamat. Tartottam, hogy elfognak magyar létemre. — Miért vitte mégis késő este magával? — Arra unszolt, hogy legalább Kolozs­várra hozzam el. Apahidára indultunk, hogy ott vasútra üljünk. Közben egy kút­hoz értünk s én elhatároztam, hogy mégis inkább visszatérek. Kornélia cibálni kez­dett, nehogy magára hagyjam. Mellényem belső zsebében ekkor megérezte a revolvert. „Mi az? — kérdezte. Amikor megmutat­tam, kérlelni kezdett, hogy inkább öljem meg vele, de no hagyjam ott. Én ilyet nem csinálok — mondottam, vagy akkor maga­mat is elpusztítom. Nem hagyott békén. Amikor a vasúti töltést elértük, arra bizta­tott, lőjjem hát le hátulról, mert irtózik a fegyvertől szemtöl-szembe. Végre engedtem neki és vagy három méterről utána lőttem. Magammal is végezni akartam, de annyira megijedtem, hogy inkább hazatértem. ;— A halottat maga fektette a sinekre? i— Úgy hagytam, ahogy ott leesett. A tanúvallomások és a szakértők véleményei A biróság ezután Sombory László kineve­zett fegyverszakértö véleményét hallhatta meg. Majd a tanuk kihallgatása követke­zett. A közülök elsőnek kihallgatott B'-- zsánné — Rotár Anna, az áldozat nénje, húga és a vádlott náluk történt utolsó ta­lálkozójáról számolt be. Szerinte ifj. Vajas János azért haragudott meg Kornéliára, mert a leány neki is elmondta Romániába készülődésüket, bár megigértette vele. hogy arról senkinek sem szól. __ Este 9 óra tájban mentek el tőlünk, még azt nntem, hogy János húgomat a szü­leihez kíséri A tanú megesketése és néhány percnyi szünet után felolvasták a nyomozó csend- őrség jegyzőkönyvét, majd a vádlott apját, idős Vajas Jánost hallgatták ki. — A szóbeszédre én is megkérdeztem fiamtól, mi igaz az udvarlásából. „Nem va­gyok én gyermek, édesapám, hogy venném el“ __nyugtatott meg a fiam, mert azt tar­tottam, hogy jobb, ha magunk között ma­radunk ml magyarok. Vallomást tett a vádlott édesanyja, 1d. Vajas Jánosné — Fülöp Erzsébet is, aki szinten azt tartotta, hogy jobb. ha „magá­hoz valót keres az a leány", amint meg is üzente neki. Az áldozat anyja, Rotár Miklósne Mi- ion Irén gyászkendösen jelent meg. __ Néhány hónappal ezelőtt eltiltottam házunktól Vajas Jánost, hogy csúffá ne <e- gye a leányomat. __ íjn a feleségemtől tudtam meg, miért maradt el tölünk János — vallotta a gyász­ba rszalagos Rotár Miklós, Kornélia atyja Kihallgatták még Janek Jánost, aki gyakran közvetített üzeneteket a fiú és Kornélia között és Újvári Ferencet s Cbl- for Lászlót. Utolsónak a vádlott 17 eszten­dős húgát, Vajas Ilonát hallgatták ki, aki az elmúlt vasárnap a bátyjával együttesen történt szórakozásairól beszélt. Jóval 12 óra után ismét szünetet rendelt el az elnök, aminek elteltével dr. Prievora János egyetemi adjunktus és dr. Frakk V1Î- mos orvosszakértök terjesztették elő szak­értői véleményüket. „Rotár Kornélia halálát a revolvericvés- se! előidézett agysérülése okozta", — álla­pították meg egyöntetűen, A vádlotj: elme­beli állapotáról előterjesztett szakvélemé­nyük szerint pedig leszögezték, hogy „el­mebetegnek nem mondható, legfeljebb sza­bad elhatározó képessége korlátozott némi­leg“. Ezek szerint tehát tudatosan csele­kedett. i*' A perbeszédek A rekkenö melegben végbement több órás bizonyítási eljárás befejezésével a késő dén órákban kezdte meg hatalmas vádbeszédét Albrecht Zoltán dr. ügyész. — A vádlott ténybeli beismerésben van — hangoztatta. __ Egyébként is számtalan körülmény bizonyítja a tényállást, hogy tettét előre megfontolt szándékból követte el, az a tárgyalás eredményeként is kiviláglik. — Ebből az ügyből nem lehet nemzetiségi kérdést csinálni — hangsúlyozta az ügyész —, mert csupán két ember szívügye volt. A szerencsétlenné tett leány iránti erkölcsi ■elégtétel elmulasztásával a tragédiát egyes- egyedül ez a fiatalember idézte fel, aki min­denképpen szabadulni szeretett volna ked vesétől és mivel egyéb mód nem adódott, in­kább „ehhez a rettenetes mordályhoz for­dult“. Mindezek figyelembevételével arra kérem a rögtönitélő bíróságot, hogy egyhan­gúlag állapítsa meg bűnösségét. r. Dr. Dccsy István védő ügyvéd védence bűncselekményének előre megfontoltságát vitatta. — Ilyesmire még ideje sem volt a leány szakadatlan unszoló magatartása miatt. A körülmények azt igazolják, hogy tettét fel* indult lelkiállapotban követte el. Egész se­reg enyhítő körülmény szól a vádlott javára, amit a rendes biróság mind tekintetbe vehet. Az ügyész rövid replikája i után végszó jogán a vádlott közönyösen jelenti ki: — Nincsen semmi mondanivalóm. Délután 3 órakor az elnök felfüggesztette az ülést. A rögtönitélő biróság délután 5 órakor ült össze Ítélethozatalra. Közel 1 órai tanácskozás után Szenczei József el­nök feszült csendben hirdette ki a döntést: — Ä rögtönitélö biróság a vádlott bűnösségének kérdésében nem hozott egyhangú határozatot, ezért ifj Vajas János ügyét rendes biróság elé utalta. 13 német fegyverek válaszolnak az idegháborura BERLIN, augusztus 23. (MTI). A Ném A szövetségesek részéről bejelentett az esti sajtó úgy jellemzi, mint már eleve kiemelik — ugyanolyan mesterkedésekről első világháborúból ismer. A „Deutsche All dekát döre ábrándnak mondja és többi kö tapasztalataiból jól tudja, hogy mit adjon az is felismerték, hogy a szóhadjárat csak ke mogatja azt a tények természetes meggyőző A „Nacht-Ausgabe“ megjegyzi, hogy járatára“ a felelet a német katonák és a nalon és a déli arcvonaion és mindenütt, elleni szárazföldi háborúra vállalkoznak“. A fegyvert alkalmaz, csak a saját gyengeségé et Távirati Iroda jelenti: úgynevezett idegháborut a német nép ellen megbukott kísérletet, mert — mint a lapok van szó, amelyeket a német nép már az gemeine Zeitung“ az ellenség bujtogató szán zött ezeket Írja: „A német nép az 1914. utáni ellenség szavára és a világ többi részei veset, vagy semmit sem jelent, ha nem tá- ereie“. az ellenségnek úgynevezett „uj támadó had« német fegyverek adják meg a keleti arcvo- ahoi brit, vagy amerikai erők Németország német lap szerint az, aki ilyen propaganda* t leplezi le. Kilátástalan a Charkovtól északnyugatra bekerített szovfet erők helyzete Berlin, augusztus 23. (MTI) A Német Távirati Iroda jélenti: „ A mult éjjel a német csapatok, anélkül, hogy ellenséges nyomás sietségre kényszerl- tette volna őket, kiürítették Charkovot. Né­met katonai körök úgy magyarázzák a ki­ürítést, hogy a háború folyamán többször gazdát cserélt és ilymódon természetesen csaknem teljesen elpusztított várost nem lehetett közlekedési és ellátási központnak tekinteni. így tehát semmi értelme sem volna annak, hogy a német hadvezetöség nagyobb áldozatokkal járó erőfeszítéseket tegyen védelmére. A város feladásának egyébként előnyei is vannak, mivel a német védővonalat megrövidíti. A német védelmet ez pedig semmiképpen nem renditi meg. Ezt bizonyltja például, hogy a német csapatok a várostól északnyugatra ugyanakkor szá­mottevő szovjet erőket tudtak bekeríteni. A bekerített szovjet csapatok helyzete kilátás­talan. Noha a német hadijelentés Charkov ki­ürítését’ kivül a keleti arcvonal más részei­ről is súlyos harcokat jelent, német katonai ■ körök változatlanul kitartanak derülátó ál­láspontjuk mellett. Ha az 50 napos szovjet offenziva az óriási ember- és anyagi erők bevetése során csak Orel, Bjelgorod és Charkov visszaszerzését tudta elérni, akkor —- mondják Berlinben — kétségtelenül a Szovjet kudarcáról lehet beszélni. Ennek a három város birtoklásának a né­met arcvonal megrenditése nélkül nincs semmi jelentősége. Bizonyos, hogy a Szov­jet nem ennek a jelentéktelen területrész­nek a visszaszerzésére vetette harcba egész véderejét. Berlin, augusztus 23. (MTI). A Nem­zetközi Tájékoztató Iroda jelenti a ke­leti arcvonal helyzetéről: Vasárnap a bolsevisták nagy ember- és anyagtömegeket vetettek harcba és ennek megfelelően nagy volt a hadi­anyagban és emberben elszenvedett vesz­teségük. A német hadsereg fegyvereinek és közelharci eszközeinek 409 szovjet páncélos esett áldozatul. További 62 harckocsit a légi erő pusztí­tott el, vagy tett harcképtelenné, úgy­hogy a bolsevisták összesen 471 páncé­lost vesztettek. Háromszáz páncélos ki­égett, vagy a bombázás következtében annyira megrongálódott, hogy nem lehet kijavítani, tehát ezeket is véglegen el­veszettnek lehet tekinteni. A véres vesz­teségek ennek megfelelően nagyok vol­tak. Azonkívül azt is jelentik a vasárna­pi harcokról, hogy különösen a Charkov­tól északnyugatra lévő térségben sok bolsevista foglyot ejtettek- Itt a pár nappal ezelőtt bekerített szovjet harccso­portok körül továbbszoritották a gyűrűt. Charkov kiürítésével, amely minden ha- difontosságu berendezés elpusztítása után történt meg, merész és sikeres hadművelet zárult le. A kiürítést a né­met hadvezetőség már több nappal előbb előkészítette és megindította, úgyhogy vasárnap már csak erős utóvédek álltak a város keleti és északi szakaszán. Szétszórták a Nápolyi támadó ellenséges gépeket BERLIN, auguszius 23. (MTI). A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda jelenti: Egy bombázókból álló amerikai repülő- kötelék vasárnap Nápoly megtámadására in­dult- Céljának elérése előtt a német és az olasz vadászgépek megtámadták és vakmerő rajta­ütéssel sikerült a támadó amerikai alakulatot szétszórni és a bombázókkal, valamint az azo­kat kisérő vadászgépekkel kemény légihareba keveredtek. Ennek során 13 kétmotoros bom­bázót és négy vadászgépet lőttek le egy saját gép elvesztése mellett- Ezzel az amerikai repü­lők sikertelen vállalkozásuk folyamán az eddig beérkezett jelentések szerint összesen 17 repülőgépet vesztettek. Az erősen megritkitott és szétszórt bombázőkötelék a kisérő vadász­gépekkel együtt feladta a szárazföld megtáma­dására irányuló tervét és az olasz-német vadászgépektől üldözve visszafordult a tenger felé- Más amerikai repUlogéprk az olasz partok egyéb pontjain is berepüléseket kíséreltek meg, de a vadászgépek és a légvédelmi füzérek ölöt lelőttek az ellenséges repülőgépek közül- Az amerikai repiilögépkötelékek tehát vasárnap a Földközi-tenger nyugati részén összesen 22 repülőgépet veszteitek. A szerkesztésért és kiadásért felel: JEN EV LÁSZLÓ. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomd*: Brassai-ut-ca 7. sz. Telefon: 15-08. Pos­tatakarékpénztárt csekkszámla száma: 72148. Postafiék: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Müintézet fii. nyomása, JET, v.; Major József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom