Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-24 / 190. szám
Miei'sriUws'jta 9 1943. AUG V SZÍ VS 24 Az akaszt ólától menekült meg a kolozshorsai gyilkos — lögtönifélő fanccs 7 órai tárgyalás után polgári biróság elé utalta Rotar Kornélia gyilkosának az ügyét Kolozsvár, augusztus 23. Mult hétfőn kora hajnalban, az Apahidáról Kolozska- rára vivő vasúti sínpáron egy arra haladó MÁV szerelvény mozdonyvezetője női holttestet talált. A vizsgálat hamarosan megállapította, hogy nem véletlen szerencsétlenségről, hanem bűncselekményről van szó: az áldozatot ugyanis közvetlen közelről tarkólövés ölte meg. A helyszínre ki- gyült bámészkodó környékbeliek egyike, Rozsán Jánosné Kőtár Anna a meggyilkoltban tulajdon húgára, Kőtár Kornélia 21 éves kolozskarai leányra ismert, aki vasárnap, augusztus 15-én a késő esti órákban házuktól távozott el régi udvarlójával, a falubeli ifj. Vajas Jánossal. A nyomozás kezdeti eredménye szerint a szerelmespárnak nemzetiségi különbözősége miatt több összetűzése volt, mert a román szülök nem akarták a leányukat magyar fiúhoz adni. A kikosarazott kérő emiatt ismételten fenyegetőzött is. Köröző levelet bocsátottak ki tehát a hétfőre virradóra Szopor községbeli rokonaihoz szénagyüj- tésre távozott ifj. Vajas János ellen, akit niég aznap letartóztattak. A fiatal legény eleinte mit sem akart tudni a merényletről. Később mégis beismerte, hogy Kőtár Kornéliával kettesben volt vasárnap és egészen a vasúti töltésig jártak, ahol elváltak egymástól. Beismerő vallomást azonban csak a kolozsvári ügyészségen néhány nappal ezelőtt megejtett kihallgatása alkalmával tett. Ennek és a terhelő tanúvallomásoknak alapján — amint lapunkban elsőként hírül adtuk — a vádlottat lőfegyverrel elkövetett gyilkosság miatt rögtönitélő bíróság elé utalták. A rögtönitélő biróság hétfőn délelőtt valamivel 9 óra után kezdte meg tárgyalását Szenczei József törvényszéki elnökhelyettes elnöki ésével. Mellette az öttagú tanács: Szabó András dr., Vitos Pál dr., Vajda Béla dr. és Csepreghy László dr. törvényszéki tanácselnökökből alakult meg, a vádat pedig Albrecht Zoltán dr. ügyész képviselte. A halállhozó pisztoly Két szuronyos fegyör vezeti elő a megbilincselt vádlottat. Kitűzött, ormótlan bakancsára vásári szőttes nadrág hull. Szürke, ujjatlan darócmellénv alatt ráncolt rövid fehér inget hord. Kopaszra nyírt fején egészséges, pirospozsgás arca nem árul el semmi izgatottságot. Szemei szinte egykedvűen siklanak végig az elnöki asztalon felhalmozott bűnjelek során az ünneplőként használt magyar sujtásos mellényen, szürke csizmanadrágján piros-zölddel hímzett vasárnapi ingén s a szerelmese vérétől átitatott golyótól tépett csipkés, fekete bársony fejkendön. Mellette hever a halált hozó nyoldövetü forgópisztoly, a kilőtt töltény- hüvellyel és egy éles tölténnyel s a még 9 darab éles töltényt tartalmazó nikkelezctt bádogszelcnoe ... A legény mindezt végigszemléli s arcizma sem rândul. Hátra sem néz. holott ott szoronganak apja, anyja, testvérei s az áldozat öreg szülei és a megölt Kornélia asz- szonytestvére, akinek lakásáról magával vitte a leányt végzetes útjára. Szakértő orvosokon, a fegyverszakértőn, a védőügyvéden s a megidézett tanukon kívül az igazságügyi palota elsöemeleti 112. számú tágas termében alig néhány érdeklődő jelent meg. A biróság bevonulása után Szenczei József elnök néma csendben nyitotta meg az ülést. A hirtelen ünnepélyessé vált. légkörben a vádlott elfogulttá válik. Botladozó nyelvvel felel a kihallgatását megkezdő elnök kérdéseire, mintha 'most érezte volna meg, hogy éJotre-halálra megy a játszma. „Lehordott mindenféle magyarnak . . .“ Személyi adatat szerint ' 22 esztendős, 3 népiskolai osztályt végzett 7 esztendő alatt. Gyilkos szerelméről elbeszél), hogy közel két esztendeje kezdett udvarolni Kőtár Kornéliának. Ennek ellenére elég ritkán találkoztak. Ezév májusában pedig véglegesen elmaradt, mert Kornélia sértő szóval „mindenféle magyarénak lehordta. — Másnak kezdtem udvarolni. Nagy Erzsébetnek, akit még Patán a táncban ismertem meg — válaszolja a feltett kérdésre. — Kőtár Kornéliának ígért házasságot? — Arra biztatgatott, hogy menjünk át Romániába, mert itt román leány létére nem lehetne a feleségem. De én nem akartam sehová se menni. „Én nem akartam ölni . . .“ Miért nem vehette volna el, megölni talán könnyebb volt? Beszéljen háti — unszolja az elnök a szófukar vádlottat. — Én nem akartam megölni ... — Mit akart akkor a revolverrel? — Honnan szerezte? — Pápai József tanár ur hagyta reám, akinek azért volt rá szüksége, mert a románok mindig fenyegették. Én is azért tartottam, nehogy megverjenek, pedig máskor nem hordtam magammal, ügy kerestem elő a padlásról. Ezután utolsó találkozásuk történetét eleveníti fel: — Kornélia mindig üzengetett utánam, mégse mentem hozzá. Vasárnap délután találkoztam vele, beszélgetni kezdett, de én otthagytam azzal az Ígérettel, hogy este felkeresem. Éppen arra jött a bíró szekere s én kimentem vele a mezőre. — TJgy ünneplőben? — Igen, szénát gyűjteni. — De hiszen még villa se volt magánál! — jegyezte meg az elnök. — Estére Bozsánnénál találkoztam Kornéliával, aki folyton panaszkodott. Anna nénje is mondta, hogy csináljak valamit, mert különben húga felakasztja magát. Én előzőleg egyszer meg is ígértem, hogy átmegyünk Romániába, de azután meggondoltam magamat. Tartottam, hogy elfognak magyar létemre. — Miért vitte mégis késő este magával? — Arra unszolt, hogy legalább Kolozsvárra hozzam el. Apahidára indultunk, hogy ott vasútra üljünk. Közben egy kúthoz értünk s én elhatároztam, hogy mégis inkább visszatérek. Kornélia cibálni kezdett, nehogy magára hagyjam. Mellényem belső zsebében ekkor megérezte a revolvert. „Mi az? — kérdezte. Amikor megmutattam, kérlelni kezdett, hogy inkább öljem meg vele, de no hagyjam ott. Én ilyet nem csinálok — mondottam, vagy akkor magamat is elpusztítom. Nem hagyott békén. Amikor a vasúti töltést elértük, arra biztatott, lőjjem hát le hátulról, mert irtózik a fegyvertől szemtöl-szembe. Végre engedtem neki és vagy három méterről utána lőttem. Magammal is végezni akartam, de annyira megijedtem, hogy inkább hazatértem. ;— A halottat maga fektette a sinekre? i— Úgy hagytam, ahogy ott leesett. A tanúvallomások és a szakértők véleményei A biróság ezután Sombory László kinevezett fegyverszakértö véleményét hallhatta meg. Majd a tanuk kihallgatása következett. A közülök elsőnek kihallgatott B'-- zsánné — Rotár Anna, az áldozat nénje, húga és a vádlott náluk történt utolsó találkozójáról számolt be. Szerinte ifj. Vajas János azért haragudott meg Kornéliára, mert a leány neki is elmondta Romániába készülődésüket, bár megigértette vele. hogy arról senkinek sem szól. __ Este 9 óra tájban mentek el tőlünk, még azt nntem, hogy János húgomat a szüleihez kíséri A tanú megesketése és néhány percnyi szünet után felolvasták a nyomozó csend- őrség jegyzőkönyvét, majd a vádlott apját, idős Vajas Jánost hallgatták ki. — A szóbeszédre én is megkérdeztem fiamtól, mi igaz az udvarlásából. „Nem vagyok én gyermek, édesapám, hogy venném el“ __nyugtatott meg a fiam, mert azt tartottam, hogy jobb, ha magunk között maradunk ml magyarok. Vallomást tett a vádlott édesanyja, 1d. Vajas Jánosné — Fülöp Erzsébet is, aki szinten azt tartotta, hogy jobb. ha „magához valót keres az a leány", amint meg is üzente neki. Az áldozat anyja, Rotár Miklósne Mi- ion Irén gyászkendösen jelent meg. __ Néhány hónappal ezelőtt eltiltottam házunktól Vajas Jánost, hogy csúffá ne <e- gye a leányomat. __ íjn a feleségemtől tudtam meg, miért maradt el tölünk János — vallotta a gyászba rszalagos Rotár Miklós, Kornélia atyja Kihallgatták még Janek Jánost, aki gyakran közvetített üzeneteket a fiú és Kornélia között és Újvári Ferencet s Cbl- for Lászlót. Utolsónak a vádlott 17 esztendős húgát, Vajas Ilonát hallgatták ki, aki az elmúlt vasárnap a bátyjával együttesen történt szórakozásairól beszélt. Jóval 12 óra után ismét szünetet rendelt el az elnök, aminek elteltével dr. Prievora János egyetemi adjunktus és dr. Frakk V1Î- mos orvosszakértök terjesztették elő szakértői véleményüket. „Rotár Kornélia halálát a revolvericvés- se! előidézett agysérülése okozta", — állapították meg egyöntetűen, A vádlotj: elmebeli állapotáról előterjesztett szakvéleményük szerint pedig leszögezték, hogy „elmebetegnek nem mondható, legfeljebb szabad elhatározó képessége korlátozott némileg“. Ezek szerint tehát tudatosan cselekedett. i*' A perbeszédek A rekkenö melegben végbement több órás bizonyítási eljárás befejezésével a késő dén órákban kezdte meg hatalmas vádbeszédét Albrecht Zoltán dr. ügyész. — A vádlott ténybeli beismerésben van — hangoztatta. __ Egyébként is számtalan körülmény bizonyítja a tényállást, hogy tettét előre megfontolt szándékból követte el, az a tárgyalás eredményeként is kiviláglik. — Ebből az ügyből nem lehet nemzetiségi kérdést csinálni — hangsúlyozta az ügyész —, mert csupán két ember szívügye volt. A szerencsétlenné tett leány iránti erkölcsi ■elégtétel elmulasztásával a tragédiát egyes- egyedül ez a fiatalember idézte fel, aki mindenképpen szabadulni szeretett volna ked vesétől és mivel egyéb mód nem adódott, inkább „ehhez a rettenetes mordályhoz fordult“. Mindezek figyelembevételével arra kérem a rögtönitélő bíróságot, hogy egyhangúlag állapítsa meg bűnösségét. r. Dr. Dccsy István védő ügyvéd védence bűncselekményének előre megfontoltságát vitatta. — Ilyesmire még ideje sem volt a leány szakadatlan unszoló magatartása miatt. A körülmények azt igazolják, hogy tettét fel* indult lelkiállapotban követte el. Egész sereg enyhítő körülmény szól a vádlott javára, amit a rendes biróság mind tekintetbe vehet. Az ügyész rövid replikája i után végszó jogán a vádlott közönyösen jelenti ki: — Nincsen semmi mondanivalóm. Délután 3 órakor az elnök felfüggesztette az ülést. A rögtönitélő biróság délután 5 órakor ült össze Ítélethozatalra. Közel 1 órai tanácskozás után Szenczei József elnök feszült csendben hirdette ki a döntést: — Ä rögtönitélö biróság a vádlott bűnösségének kérdésében nem hozott egyhangú határozatot, ezért ifj Vajas János ügyét rendes biróság elé utalta. 13 német fegyverek válaszolnak az idegháborura BERLIN, augusztus 23. (MTI). A Ném A szövetségesek részéről bejelentett az esti sajtó úgy jellemzi, mint már eleve kiemelik — ugyanolyan mesterkedésekről első világháborúból ismer. A „Deutsche All dekát döre ábrándnak mondja és többi kö tapasztalataiból jól tudja, hogy mit adjon az is felismerték, hogy a szóhadjárat csak ke mogatja azt a tények természetes meggyőző A „Nacht-Ausgabe“ megjegyzi, hogy járatára“ a felelet a német katonák és a nalon és a déli arcvonaion és mindenütt, elleni szárazföldi háborúra vállalkoznak“. A fegyvert alkalmaz, csak a saját gyengeségé et Távirati Iroda jelenti: úgynevezett idegháborut a német nép ellen megbukott kísérletet, mert — mint a lapok van szó, amelyeket a német nép már az gemeine Zeitung“ az ellenség bujtogató szán zött ezeket Írja: „A német nép az 1914. utáni ellenség szavára és a világ többi részei veset, vagy semmit sem jelent, ha nem tá- ereie“. az ellenségnek úgynevezett „uj támadó had« német fegyverek adják meg a keleti arcvo- ahoi brit, vagy amerikai erők Németország német lap szerint az, aki ilyen propaganda* t leplezi le. Kilátástalan a Charkovtól északnyugatra bekerített szovfet erők helyzete Berlin, augusztus 23. (MTI) A Német Távirati Iroda jélenti: „ A mult éjjel a német csapatok, anélkül, hogy ellenséges nyomás sietségre kényszerl- tette volna őket, kiürítették Charkovot. Német katonai körök úgy magyarázzák a kiürítést, hogy a háború folyamán többször gazdát cserélt és ilymódon természetesen csaknem teljesen elpusztított várost nem lehetett közlekedési és ellátási központnak tekinteni. így tehát semmi értelme sem volna annak, hogy a német hadvezetöség nagyobb áldozatokkal járó erőfeszítéseket tegyen védelmére. A város feladásának egyébként előnyei is vannak, mivel a német védővonalat megrövidíti. A német védelmet ez pedig semmiképpen nem renditi meg. Ezt bizonyltja például, hogy a német csapatok a várostól északnyugatra ugyanakkor számottevő szovjet erőket tudtak bekeríteni. A bekerített szovjet csapatok helyzete kilátástalan. Noha a német hadijelentés Charkov kiürítését’ kivül a keleti arcvonal más részeiről is súlyos harcokat jelent, német katonai ■ körök változatlanul kitartanak derülátó álláspontjuk mellett. Ha az 50 napos szovjet offenziva az óriási ember- és anyagi erők bevetése során csak Orel, Bjelgorod és Charkov visszaszerzését tudta elérni, akkor —- mondják Berlinben — kétségtelenül a Szovjet kudarcáról lehet beszélni. Ennek a három város birtoklásának a német arcvonal megrenditése nélkül nincs semmi jelentősége. Bizonyos, hogy a Szovjet nem ennek a jelentéktelen területrésznek a visszaszerzésére vetette harcba egész véderejét. Berlin, augusztus 23. (MTI). A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal helyzetéről: Vasárnap a bolsevisták nagy ember- és anyagtömegeket vetettek harcba és ennek megfelelően nagy volt a hadianyagban és emberben elszenvedett veszteségük. A német hadsereg fegyvereinek és közelharci eszközeinek 409 szovjet páncélos esett áldozatul. További 62 harckocsit a légi erő pusztított el, vagy tett harcképtelenné, úgyhogy a bolsevisták összesen 471 páncélost vesztettek. Háromszáz páncélos kiégett, vagy a bombázás következtében annyira megrongálódott, hogy nem lehet kijavítani, tehát ezeket is véglegen elveszettnek lehet tekinteni. A véres veszteségek ennek megfelelően nagyok voltak. Azonkívül azt is jelentik a vasárnapi harcokról, hogy különösen a Charkovtól északnyugatra lévő térségben sok bolsevista foglyot ejtettek- Itt a pár nappal ezelőtt bekerített szovjet harccsoportok körül továbbszoritották a gyűrűt. Charkov kiürítésével, amely minden ha- difontosságu berendezés elpusztítása után történt meg, merész és sikeres hadművelet zárult le. A kiürítést a német hadvezetőség már több nappal előbb előkészítette és megindította, úgyhogy vasárnap már csak erős utóvédek álltak a város keleti és északi szakaszán. Szétszórták a Nápolyi támadó ellenséges gépeket BERLIN, auguszius 23. (MTI). A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: Egy bombázókból álló amerikai repülő- kötelék vasárnap Nápoly megtámadására indult- Céljának elérése előtt a német és az olasz vadászgépek megtámadták és vakmerő rajtaütéssel sikerült a támadó amerikai alakulatot szétszórni és a bombázókkal, valamint az azokat kisérő vadászgépekkel kemény légihareba keveredtek. Ennek során 13 kétmotoros bombázót és négy vadászgépet lőttek le egy saját gép elvesztése mellett- Ezzel az amerikai repülők sikertelen vállalkozásuk folyamán az eddig beérkezett jelentések szerint összesen 17 repülőgépet vesztettek. Az erősen megritkitott és szétszórt bombázőkötelék a kisérő vadászgépekkel együtt feladta a szárazföld megtámadására irányuló tervét és az olasz-német vadászgépektől üldözve visszafordult a tenger felé- Más amerikai repUlogéprk az olasz partok egyéb pontjain is berepüléseket kíséreltek meg, de a vadászgépek és a légvédelmi füzérek ölöt lelőttek az ellenséges repülőgépek közül- Az amerikai repiilögépkötelékek tehát vasárnap a Földközi-tenger nyugati részén összesen 22 repülőgépet veszteitek. A szerkesztésért és kiadásért felel: JEN EV LÁSZLÓ. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomd*: Brassai-ut-ca 7. sz. Telefon: 15-08. Postatakarékpénztárt csekkszámla száma: 72148. Postafiék: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Müintézet fii. nyomása, JET, v.; Major József.
