Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-24 / 190. szám

Kedd 1Ü43. augusztus 24 T. oaoZAogvo r, a s k ö s yta /ilépviae 1 öhíla köriyvtá v ŰUDAPEG PARI/AHEfíT SX-TSRR >lra fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 190. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTARS AS AG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A QUÉBECI ÉRTEKEZLET CSAK ELŐJÁTÉKA AZ ANGOLSZÁSZ-SZOVJET TÁRGYALÁSOKNAK Moszkva a nagy támadás megindítását s a háború utáni politika megállapítását követeli A német csapatok tervszerűen kiürítették a romhalmazzá vált Charkovot A nemet hadvezetőség nagy tartalékait még nem 'vetette be a keleti csatában Az angolszászok két héttel ezelőtt demarsot intéztek Spanyolországhoz UTVINOVOT, a Szovjet washingtoni nagykövetét Sztálin fölmentette állásától és helyébe Andrei Gromikov szovjet diplomatát nevezték ki. A hirt azonnal közölték Roose­velt elnökkel és Churchillel. Moszkva tehát újabb meglepetéssel szol­gált a quebecki értekezletnek és most az an­golszász táborban igyekeznek különböző ma­gyarázatokat szolgáltatni Sztálin elhatározá­sára. Az egyik amerikai hirszolgálat jelen­tése a Stockholm Tidningen londoni tudósi­tója szerint „komoly rázkódtatásnak" és „súlyos csapásnak“ minősítette Litvinov föl­mentését. A Svenska Dagbladed moszkvai jelentése szerint ottani brit-amerikai körök­ben Litvinov visszarendelését a második arcvonal elmaradása miatti tiltakozás meg­nyilatkozásának tekintik. Egy amerikai je­lentés a következőket mondja: „Amennyiben Litvinov nem kap valamilyen külön’eges megbízatást, visszahívása csalhatatlanul megmutatja, milyen magatartást foglal el Moszkva a jövőben az angol-amerikai poli­tikával szemben". Az angol hirszolgálat moszkvai jelentésé­ben magyarázatot közölt a szovjet diplo­máciai karban bekövetkezett változásokról. Hangsúlyozta, hogy ezek nem jelentenek semmiféle változást a Szovjet és nyugati szövetségesei kaţ>csoiataiban s ezeknek a kapcsolatoknak alapja- továbbra is fennálló szerzó'dések s céljuk a háború közös folyta­tása a lehető' legnagyobb eréllyel, és barát­ságos együttműködés a háború után, „a béke fenntartása és Európa újjáépítése érdeké­ben" A Szovjet kormány — mondja a moszkvai jelentés — Maiszki és Litvinov ta­pasztalatait előnyösebben látja felhasználni otthon egy olyan időpontban, amikor sok fontos kérdés, az európai államokkal való kapcsolatok és a háború utáni rendezés problémái kezdenek megérni ahhoz, hogy a szövetségesek egymás között megvitassák azokat. A szovjet gondok előterében termé­szetesen továbbra is a nyugati szárazföldi arcvonal minél gyorsabb létesítése áll, de szükségesnek tartják a közeli és távolabbi politikai problémák tisztázását, is. Sztálin — folytatja a moszkvai közlés — már több­ször körvonalazta a Szovjetunió külpolitiká­ját. s ebből kitűnik, legfőbb érdekének azt tekinti, hogy az európai országok kormányait ne hassa át meggyökeresedett ellenségeske­dés, vagy gyógyíthatatlan előítélet a Szov­jetunióval szemben. Minthogy a háborús célok s a háború utáni rendszerek tekinteté­ben a Szovjetunió, Nagybrltánnia és az Egyesült Államok eddigi politikájukat nem hozták összhangba, nagy fontosságra tesz­nek szert olyan nem hivatalos jelentések, amelyek közös tanácskozások megtartásá­ról szóinak. A Szovjet kész belemenni a kö­zös megvitatásba és ilyen tanácskozásokra elérkezettnek látja az időt. Ez egyébként egybeesik azzal az angolszász körökben is felülkerekedett felfogással, hogy a bábom utáni célokat ne majd a hókeértekezleteken, hanem már előzőleg határozzák meg. Világos tehát, hogy a szovjet mit akar. Követeli, hogy szövetségesei teljes erővel ve­gyenek részt a háborúban, támadják meg nyugat felöl Európát s hozzanak ugyan­olyan jellegű áldozatokat, mint amilyeneket a Szovjet szenvedett téli és mostani táma­dásai alkalmával s másodszor már előre kö­telező ígéretet akar kapni arra az esetre, ha ők kerekednének felül, a zsákmányban való részvétel tekintetében. Az angolszászok tehát a jeiek szerint a háború utáni kérdé­sekkel kapcsolatban egyelőre még a haloga­tás politikája mellett szeretnének kitartani, Sztálin ellenben biztosítani akarja a maga részére a zsákmányt. ' Ezt a célt szolgálja Benes moszkvai útja is. Benes a szovjet fővárosba utazik az ottani cseh csapatok megszemlélésére és a Züricher Nationalzeitung londoni magántudósitója szerint az oroszokkal kötendő háború utánra szóló új szerződésekről fog tárgyalni. Az angol kormányzat eszerint a jelentés sze­rint is a kérdés tárgyalását szeretné addig az időpontig kitolni, amikor már a helyzet kifejlődése tisztábban látható lesz s London­ban nem szívesen látnának kis- és nagyha­talmak között létrejövő olyan háborús egyez­ményt, amely a végérvényes békekötés pre- judikálását jelentené és még csak fokozná a lengyel-cseh kérdésben felmerült nehéz­ségeket. * A QUÉBECI ÉRTEKEZLETRŐL érkező újabb hírek úgy tudják, hogy az angolszász hatalmak most már elhatározták, hogy tel­jesitik a Szovjet sürgető követeléseit és ké­szek nagy támadást indítani Európa ellen a keleti harctér tehermentesítésére. Elhatároz­ták továbbá a szárazföldi, tengeri és légi támadások fokozását minden más harctéren és azt is, hogy Kínának fokozódó segítséget nyújtanak csapatokban és hadianyagban. A Budapesti Tudósító québeci jelentése közli, hogy föltétlenül meg kell oldania Londonnak és Washingtonnak a Szovjettel való kielégítő megegyezés megteremtésének kérdését a. há­ború utánra szóló megállapodások ügyében „a legyőzött ellenséggel való bánásmódra és a megszállt területeken létesítendő kor­mányokra vonatkozóan". Ezenkívül va’ó- szinüleg el fogják ismerni a francia fel­szabadító bizottságot. Roosevelt és Churchill az értekezlet be­fejezése után valószínűleg kedden vagy szer­dán nyilatkoznak, de kijelentéseik csak ál­talános természetűek lesznek. Brendan- Bracken brit tájékoztató miniszter közölte, hogy most végzik az utolsó simításokat azo­kon a terveken, amelyek arra irányulnak, hogy „a német népet bombázzák, égessék és minden lehető módon megsemmisítsék“. Hangsúlyozta azonban, hogy a háború gyors befejezését nem lehet várni, a harc kemény lesz és sokáig fog tartani. Az ellenséges oldal a nyilvánosság felé tett nyilatkozataiban igyekszik tehát azt a látszatot kelteni, miszerini teljesen bizo­nyos a maga győzelmében, bár kemény har­cokra számit. Ezzel szemben német részről a leghatározottabban hangoztatják, hogy Németország felkészült minden várható es­hetőségre és képes az európai erődöt meg­védeni a támadásokkal szemben. London és Washington már előre alkuszik a medve bő­rére, nagy magabiztosságuk mutogatása azonban kétségtelenül ugyancsak az ideg- háború egyik fegyvere akar lenni. 'A SEMLEGES ÉS NEM HADVISELŐ ALLAMOK most, hogy a nagy háború rendkívül fontos szakaszához érkezett, ter­mészetesen fokozott figyelemmel kísérik az események alakulását és kénytelenek ma­gatartásuk újabb meghatározására. A svéd külügyminiszter vasárnap Karls- kronában mondott beszédet s ebben újból hitvallást tett Svédország határozott béke- szándékai mellett. Mindenki ellenségünk — mondotta többek között —, aki fenyeget bennünket, vagy erőszakkal akar reákény- szeriteni a háborúban való részvételre. Ez­után a háború utáni kérdésekről beszélt és hangsúlyozta, mennyire fontos Svédország számára is, hogy az elkövetkező béke igaz­ságos, előrelátó és tartós legyen Rendkívül jelentős tanácskozások folytak Spanyolországban is. Hoare madridi brit nagykövet Franco államfővel folytatott megbeszélést s kijelentette, hogy ezek igen szívélyes légkörben folytak le. Beavatott londoni körök — amit a Budapesti Tudós tó jelenti —- úgy tudják, hogy kél héttel ez. előtt angol részről demarsot nyújtottak át Franco tábornoknak s kérték, hogy vonja vissza a keleti arcvonalon küsaö spanyol csapatokét cs vegye revízió alá Spanyolor­szágnak a tengelyhatalmakhoz való viszo­nyát a tiszta semlegesség szempontjából. Az értesülések szerint Franco ellen javasla­tokat tett, ezek között szerepeli a spanyol hadseregnek a. szövetségesek által való kor­szerű fölfegyverzésc is. Londonban úgy tud­ják, hogy az angol nagykövet Franco ja­vaslatait továbbította Churchillnek és Roos> veltnek azzál a kéréssel, hagy tegyék jó­indulatú. .vizsgálat tárgyává. Lehetséges, hogy a tárgyalások eredményeképpen Spa­nyolország feladja nem hadviselő álláspont­ját és a nemzetközi jognak megfelelően semleges államnak nyilvánítja magát. A török kormány most válaszol! -a Német Távirati Iroda híradása szerint arra a köz­lésre, amelyet a menedékjog kérdésében közvetlenül az olasz kormány vált ozás után brit, amerikai és szovjet részről intéztek hozzá. A válása udvarias és barátságos for­mában hivatkozik a. nemzetközi jogra, amely megadja a semleges államok részére annak lehetőséget, hogy ilyen ügyben saját belátá­suk szerint, döntsenek. * FINNORSZÁGBAN még a® elmúlt hét péntekjén megbeszélés volt Rity köztársa­sági elnöknél fontos politikai személyiségek részvételével. Az értekezleten megtárgyalt kérdésekről nem tájékoztatták a nyilvános­ságot, természetesen azonban a legkülönbö­zőbb találgatások merültek fel azzal kap­csolatban. A finnországi események fejlődé­sének megítélésében még az angol hirszol-. gálati iroda külön tudósitója is a legnagyobb tartózkodást ajánlja és a szövetséges meg­figyelők szerint a külpolitikai helyzet any- nyira bonyolult, hogy ajánlatos, ha nem von­nak le elszigetelt nyilatkozatokból, vagy in­tézkedésekből elsietett következtetéseket, Finnország washingtoni katonai attaséja egyébként utasítást kapott arra, hogy utaz­zék vissza hazájába. Helsinkiből ezzel kap­csolatban azt közlik, hogy ez a viszonos-' ságra való tekintettel történik, mivel az Egyesült Államok katonai attaséja Finnor­szágból még áprilisban Stockholmba költö­zött. Hangsúlyozzák. Helsinkiben, hogy az intézkedésnek csak formai jelentősége van. CHARKOV VÁROSA a mosiaui háború folyamán már többször gazdái cserélt. 1341 október 25-én az első nagy támadások során foglalták el a német csapatok. 1P42 nyarán a bolsevisták állandóan kísérletezlek a város visszafoglalásával s akkor attól északra a németek nagy szovjet csapat egységeket zártak körül és semmisítettek meg. 194S február 18-án nagy téli támadásuk során a bolsevistáknak sikerült a várost elfoglalni, de csak március 15-ig tartották kezükben, ekkor a német ellentámadás újból megsze­rezte. Most ezután a német hadvezetöség, a teljesen romhalmazzá vált várost tervsze­rűen kiürítette s arcvonalát Charhovtól nyu­gatra vonta vissza. A tervszerű kiürítés kö­vetkeztében a német állások jelentős mér­tékben megrövidültek és megjavullak. Char- kovnak, amint a német jelentés hangsúlyoz­za, a mai helyzetében már mini közlekedési és ellátási központnak, semmi jelentősége sincs. A keleti harcokkal kapcsolatban Berlin­ben hangoztatják, hogy a nemet hadvezetés csak akkor szándékozik valóságos és ália- lános ellentámadást kezdeni, he. az ellen­séges támadó erő kifáradása megállapítható, az pedig meg nem következett be. A német hadvezetés még nem vetette be a tartaléko­kat, arról nem is beszélve, hogy még nem használta el és megvárja a legmegfelelőbb pillanatot a visszavágásra. Érdekes, hogy amig a német jelentés sze­rint még nem tapasztalják a szovjet támadó erő kimerülését, addig az angol hirszolgálat moszkvai külön tudósítója azt közli, hogy a szovjet csapatokon az 50 nap óta tartó sza­kadatlan támadás után több szakaszon mu­tatkoznak a. kifáradás jelei. A szovjet előre­törés kénytelen versenyt futni az idővel. Határozott arcvonalról alig lehet szó, inkább az „ékek és zsákok“ sorozatáról s ezeket a szovjet csapatoknak a német oldaltámadá­sokkal szemben kell tartamok. A szovjet támadás — mondja a Stockholmon át érkező angol jelentés — bonyolult helyzetbe került a tartalékokkal megerősített német hadosz­tályokkal tolató küzdelemben. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom