Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-18 / 186. szám

JHjmjgaarflfegaaa 1943, AU GVS ZI VS 18 Lisszaboni Képeskönyv A háború kitörése óta most tartottak először nagyszabású csapatszemlét a semleges Portugália fővárosában. Tízezer katona masírozott el három óra alatt Carmona tábornok államfő előtt, akinek a nagyszabású katonai parádé alkalmá­ból nyújtották át a haderő diszkardját. A katonai felvonulás érdekessége — mint azt a portugál lapok is hangsúlyoz­ták — az volt, hogy a felvonuló alakula­tok nagy része gépesített egységekből állott. Salazar miniszterelnök és külügy­miniszter, aki röviddel a háború kitörése előtt a hadügy miniszteri tárcát is át­vette, az elmúlt évek alatt legkorszerűbb fegyverekkel és szállító eszközökkel látta el a hadsereget. A parádén mindössze két előkelő személyiség jelent meg pol­gári ruhában. Ez Salazar volt és hadügyi államtitkára, Santos Costa. Ez a két em­ber végezte el a hadsereg felszerelésével járó hatalmas munkát. A dísztribün két oldalán a hadviselő felek katonai attaséi ültek és gyönyörködtek a látványban, amint a tengely gyáraiból és az angol­szászok üzemeiből kikerült harckocsik és lövegek egymásután elgördültek szemeik előtt. A portugál hadsereg felszerelését ugyanis mindkét fél támogatta s igy hadianyaguk igazán semlegesnek nevez­hető. KÖZLEKEDÉSI GONDOK Súlyos közlekedési gondjai vannak a semleges Portugáliának. Spanyolország­gal a legutóbbi időben sikerült megjaví­tani ugyan az összeköttetést. Uj ex- presszvonatot állítottak be Lisszabon és Madrid között, az úgynevezett Lusitania- expresszt. Ez a luxusvonat 14 óra alatt teszi meg az utat a két főváros között, ami a csigalassúsággal vánszorgó spa­nyol vonatoknál valóságos világrekord­nak számit. Sok gondot okoz Portugáliában a ke­reskedelmi flotta kiépítése is. Bár jelen­leg a portugáloknak 230.000 tonna hajó­tér áll rendelkezésére, ez a nagy bevi­telre szoruló országnak nem elegendő. Egész sereg vitorláshajót is beállítottak, de még igy is nagy nehézségek vannak, bár a portugálok megvettek öt német ke­reskedelmi hajót is. BELPOLITIKAI FESZÜLTSÉG Az olasz kormányválság utáni első na­pokban Lisszabon kikötőnegyedében sztrájk tört ki. Ez bizonyos mértékig összefüggésben állott azzal a nehézség­gel, ami a háborús viszonyok következ­tében a portugál ellátásban következett be. Az ellátási nehézségek különösen az ipari területeken, mint Porto és Coimbra, meglehetősen súlyosak. Tény, hogy a polgári hatóságok nem tudták ezeket a nehézségeket megoldani és igy a katona­ságnak kellett közbelépnie. A gazdasági minisztériumban katonai vezetés alatt álló közellátási hivatalt állítottak fel. Ugyancsak katonai irányítás alatt meg­kezdték az ország ipari mozgósítását is. Az ipari mozgósítás ügyeit intéző katonai hivatal teljhatalmat kapott azoknak az üzemeknek a bezárására, amelyekben zavarok voltak. Ugyancsak joga van munkássorozásra és a zavartkeltő elemek besorozására munkászászlóaljakba. A rendet és nyugalmat a főváros külső ré­szeiben katonai alakulatok alkalmazásá­val védték meg. Szeptemberben 28 újabb ONCsK-házat adnak át a Tégüás-utcában a sokgyermekes munkásoknak Kolozsvár, aug. 17. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap Kolozsváron folytatja kislakásépitő akcióját, hogy emberi méltó­sághoz illő otthont biztosítson a sokgyerme­kes magyar munkásemberek számára. Az ONCsA eddig 30 lakóházat épített Kolozs­váron és ezeket még a mult évben átadták rendeltetésének. Ezekben a házakban har­minc földhözragadt, de sokgyermekes ma­gyar család kapott egészséges, tiszta ott­hont. A kislakásépitő akció során jelenleg a Téglás-utcában 28 kislakás épül. Ezeknek építkezése befejezés e’ött áll s szeptember­ben már át is adják az uj házakat. Ezzel azonban az ONCsA kis’akásépitő akciója nem fejeződött be. Még ebben az évben foly­tatják a kislakásépités munkáját. Az ősz folyamán újabb 12 kislakás építését kezdik meg. Kolozsváron nagyon sok az igényjogo­sult ezekre a kislakásokra és éppen ezért további építkezésre van szükség. J* Ära 6b fcfefes léWrdetéSoaa™^ alapja a Jó UzletmenetueK 1 Kik szerepelnek a Szabad Németország-bizottságban? Egy svájci lop megállapításai a milliós számban röpcédulákon is terjesztett nyilatkozatra Tagadhatatlan érdeklődési keltett vi­lágszerte az a nyilatkozat, ami ezév jú­lius 21-én jelent meg a „Pravda“ első oldalán. A feltűnő tipografizálással meg­jelent nyilatkozat a moszkvai újságolva­sókkal közölte a „Szabad Németország“ bizottságának megalakulását. A rendkí­vül erősen kordában tartott szovjet saj­tóban, de különösen a hivatalos lapnak számitó „Pravdá“-ban semmi sem jelen­het meg természeteden Sztálin legfelsőbb jóváhagyása nélkül. S mivel a moszkvai úgynevezett „Szabad Németország“ bi­zottság létét milliónyi röpcédulán es rá­dión keresztül is közölték a nagy nyil­vánossággal, egészen bizonyosra vehető, hogy az nemcsak Sztalinék beleegyezé­sével, hanem éppen egyenesen az ő kí­vánságára jött létre. A világsajtó azóta már részletesen ismertette ennek a „sza­bad“ bizottságnak programját, amely harcot hirdet a hitleri Németország el­len. Kívánják a fajvédelmi törvények megszüntetését és a milliószámra leszórt röplapokon felszólítják a német katona­ságot, hogy fegyveresen vonuljon vissza a birodalom határai mögé, hogy azután megkezdjék a béketárgyalásokat. Nem óhajtunk polemizálni a magát szabadnak nevező moszkvai német bi­zottsággal, hiszen ebben a kérdésben ki­zárólag a németség az illetékes. Azt azonban kutathatjuk, hogy ezek az állí­tólagos „békefeltételek“ mennyiben fe­dik a Szovjet álláspontját. Érdekes lesz azonban nekünk is megismerkedni azok­kal az egyénekkel, akik ennek a nyilván­valóan Moszkva érdekeit szolgáló bizott­ságnak megalakítására vállalkoztak. A „Schweitzer Illustrierte Zeitung“ leg­újabb száma néhány érdekes adatot kö­zöl a bizottság tagjairól. A bizottságban néhány ismert név mellett számos jelentéktelennek nevez­hető figura is szerepel, kik a politikai életben mindeddig a legcsekélyebb sze­repet sem játszották. Ezek közé tartozik Heinrich von Einsiedel gróf repülőhad­nagy, aki távoli rokona a Bismarck-csa- ládnak. A königsbergi Kari Hertz, vala­mikor a 371-es német gyalogdivizió őr­nagya. Az ismertebbek közé tartoznak Wilhelm Florin és Wilhelm Pieck, akik valamikor németországi kommunista képviselők voltak. Florin ma 49 eszten­dős. 1923-ban kommunista párttitkár volt a franciák által megszállott német vidéken. A franciák azonban később száműzték. Pieck ma 67 esztendős, an­nakidején a németországi kommunista­mozgalom egyik szervezője volt. Kétség­telenül ő a „Szabad Németország bizott­ság“ legveszedelmesebb tagja. Mindket­ten Oroszországba vándoroltak ki, ami­kor Hitler uralomraj'utása után túlságo­san forróvá vált számukra a talaj. A bi­zottság elnökévé Erich Weinert Írót vá­lasztották, aki annakidején a németor­szági kommunisták propaganda-költőjé­nek játszotta ki magát. Komolyan azon­ban senki sem vette őt már annakidején sem — sajátmagán kívül. A bizottsághoz tartozik még Friedrich Wolff drámairó, aki arról volt közismert, hogy soha egyetlen épkézláb darabot sem tudott összefabrikálni. A svájci lap azután néhány érdekes megjegyzést fűz a moszkvai német bi­zottság megalakításához, amit mint sem­leges véleményt, érdemesnek találjuk közölni. Aki ezt a névsort bíráló szemmel át­nézi, megállapíthatja, hogy a „Szabad Németország bizottság“ nem túlságosan bizalomkeltő. Nem kell törnünk a fejün­ket azon, hogy kitaláljuk, hogy éppúgy, mint a „lengyel hazafiak egyesülésénél“, itt is politikai manőverről van szó. Gya­núsnak tűnik mindenesetre az a mód­szer, amivel az oroszok a politikai har­cot folytatják, miután néhány hónappal ezelőtt olyan „nagylelkűen“ és „nagy­vonalúan“ feloszlatták a Kominternt. Mert ez a módszer összehasonlíthatatla­nul ügyesebb és raffináltabb, mint az angolszászoké. Roosevelt és Churchill felhívása az olasz néphez, hogy feltétel nélkül szolgáltassák ki magukat az ellen­ség kegyeinek, nyilvánvalóan visszhang nélkül kellett, hogy elhangozzék. A né­met haderőhöz és a német néphez inté­zett moszkvai felhívás igen ravaszul po­litikai programot rejt magában, amelye­ket az Atlantic Charta, vagy a homályos Casablanca formulához képest egyenesen barátságosnak nevezhető. A feltétel nél­küli megadásról, vagy lefegyverzésről szó sem esik,. sőt ellenkezőleg, azt kí­vánja, hogy a birodalom határai mögé visszavonult állig felfegyverzett német haderővel kezdődjenek meg a béketár- gyalások. Ezeket a gondolatokat nyilván­valóan ismertetik a német hadifoglyok­kal is. Sztálin rádiói az éteren át igye­keznek propagandát csinálni és a röp­lapok millióival szeretnék megbontani a német front egységét. Egészen bizonyos, hogy a Downing- Streeten nincsenek túlságosan elragad­tatva a Kreml legújabb lépésétől. Annál is inkább, mivel Londonban jelenleg egyáltalán nincsen szovjetorosz nagykö­vet. Az angol lapok azonban, nyilván fel­sőbb utasításra, nem kommentálják ezt az eseményt. Nyilvánvalóan azért, mert olyan átlátszó és világos, hogy nincs is szükség semmiféle kommentárra. Kolozsváron már az elmúlt időkben is fejlett szociális intézmények működtek „Szociálpolitika a reformkori Kolozs­váron“ cim alatt értékes tanulmányt irt dr. Csizmadia Sándor tb. tanácsnok, aki sokat foglalkozik szociálpolitikai kérdé­sekkel. Különösen mint a város szociál­politikai ügyosztályának vezetője alkal­ma nyílik bőven ezzel a kérdéssel fog­lalkoznia. A szerző bebizonyította tanulmányában, hogy Kolozsváron már az elmúlt időkben is mily erős lendületet vett a szociálpolitika. A XIX. század harmadik évtizedé­ben, az ugynevezet Biedermeier korban a béke örömét élvezték az emberek, csu­pán társadalmi feszültségek és ellentétek zavarják a nyugalmat. Ez a kor azonban éppen Kolozsvárott segíteni akar ezeken az ellentéteken, mert azt látja, hogy ez a legjobb ut, hogy ezeket a békebontó kísérleteket elfojtsák. Egymásután ala­kítják meg a városban az emberbaráti intézményeket. Kórházak, menhá^ak lé­tesülnek és a társadalom bőkezűen áldoz ezekre az alapítványokra. Különösen az asszonyok sietnek ezen jótékonysági cse­lekedetekben előljárni. Történelmi visszapillantást nyújt a szerző mindazon szociális berendezkedé­sekre, melyekkel Kolozsvár városa már a múltban rendelkezett. Az 1817—18-iki Ínség enyhítésére Palm Jozefa grófnő in­gyen népkonyhát állított fel. Kováts Miklós erdélyi püspök 1820-ban Kolozs­vár tanácsa elé terjeszti indítványát a koldusügy megoldására. 1823-ban ala­kul meg a Kolozsvári Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesület, melynek célja volt a szegénygondozást uj alapokra fektetni, a munkaképtelen szegényeknek otthon­ról gondoskodni és a munkaképes sze­gényeknek pedig megélhetési alkalmat nyújtani, ez volt a főelv. Ez az egyesü­let hamarosan tevékeny munkába kezd és rövidesen szép eredményről is szá­molhat be. Az otthonokat hamarosan fel­állítják. A munkaalkalmak létesítésével pedig nemcsak a szegények jutottak megélhetéshez, hanem Kolozsvár város fejlesztése nagymértékben ment előre, ugyanis elsősorban uj közmunkák meg­indítását szorgalmazták, mely a város- rendezéssel kapcsolatos. Rendezett ut­cák, szép kertek alakulnak ki ezekből a munkákból. Különösen értékes a város szociálpoli­tikájának történetére Csáky Rozália grófnő irományai, melyet dr. Csizmadia nagy pontossággal tanulmányozott át és adta közre az értékesebb részeket ta­nulmányában. A szegényügy rendezésé­vel kapcsolatban még több intézmény is létesült, ugyanis a jelzett egyesület fi­gyelme kiterjedt arra is, hogy a koldu­sok gyermekeit megmentsék a zülléstől, erre a célra egy óvódát is létesítettek. Az 1831. évi kolerajárvány idején meg­szervezték a szegények élelmezését. Más- irányu tevékenység volt, amelyiknek közgazdasági jelentőségét csak későbben tudták felfogni, az, hogy egy „fehérítő fabrikát“ létesítettek. Ugyanis a dolgo­zóházban készült szőtt árut eddig fehé­rítés céljából Lengyelországba kellett szállítani, ami igen nagy költséggel járt. Ezt a kérdést úgy oldotta meg a Nemes Asszonyi Egyesület, hogy nagy költség­gel Kolozsváron felállítottak egy üze­met, mely a gyapot, len, kender tökéle­tes fehérítésére vállalkozott. De nem volt elégséges ennek az üzemnek a felállí­tása, hanem a jótékonykodó hölgyek azon is fáradoztak, az üzemet felvirágoz­tassák. Egy zálogház megszervezését is elha­tározták a pesti zálogház mintájára, mert tapasztalták, hogy a zálogházak mennyire kiszipolyozzák a szegény né­pet. 1841-ben a Népkertben egy selyem­fonó műhelyt létesitetttek. Minden in­tézményről pontos és hiteles leírást ad a szerző. Ez a tanulmány is, mint idáig valamennyi ily irányú munkája, komoly és fontos forrásává válik a város szo­ciálpolitikájának. Meg kell emlékeznünk egy másik munkájáról is, mely a Nép- és Családvé­delem cimü folyóiratban jelent meg és most különlenyomat alakjában is forga­lomba került. Ez a tanulmány „Az er­délyi szegényügy a gubernium irányí­tása alatt“ címen jelent meg. Az 1788- ban 3262. szám alatt megjelent rendele­tet ismerteti, mely a koldusokról szól. Csizmadia munkásságából láthatjuk, hogy a mai szegénygondozás, koldus- összeirás, szociális rendelkezés nem uj- keletüek Magyarországon. Voltak orszá­gok, amelyek ma talán nagyobb lépésben oldják meg a szociális kérdéseket, de melyek e téren mégsem rendelkeznek olyan múlttal, mint hazánk. Magyarországon a most felmerült kér­dések nem uj gondolatok, mert a tör­ténelemben számos eset van, amikor az irányitó tényezők radikális szociális in­tézkedésekkel akadályozták meg a nép teljes leromlását. A ma történő intézke­dések már a sok múltbeli tapasztalatok szűrőjén mentek át, és ha lassabban is történnek a szociális intézkedéseink, de minden bizonnyal annál megfelelőbben. DU. KERTÉSZ JANOS Színházi napló A kolozsvári Nemzeti Színház körül — a nyári sziniévad befejeztével, — újból meg­indult a pezsgő élet. Egymásután érkeznek a tagok és jelentkeznek munkára. A szo­kásos társulati gyűlést csak szeptember első felében rendezi meg a Nemzeti Színház együttese s azon résztvesz majd vitéz Haász Aladár dr. miniszteri osztályfőnök is. Ezen a társulati gyűlésen fogják kihirdetni, hogy a báró Kemény János főigazgató által ado­mányozott színházi ezüstserlegre kinek fog felkerülni a neve?... Az adományozó meg­hagyása értelmében ugyanis azt a színészt, vagy színésznőt tüntetik ki azzal, hogy ne­vét az ezüstserlegre bevéssék, aki az előző évadban valamilyen kimagasló eredményt ért el. TJgy Imiik, hogy évenként két-két név kerül fel majd a serlegre, mégpedig két prózai és két zenei tagozati tag neve. * Még az elmúlt sziniévad alatt elhatározta a Nemzeti Színház művészi együttese, hogy résztvesz a hadiárvák neveltetési akciójá­ban. Most, ahogyan a tagok majdnem együtt vannak már, megindultak a tanács­kozások és előkészületek, amelyek arra Irá­nyú1 nak, hogyan vehetnének részt leghaté­konyabban a kolozsvári Nemzeti Szinház tagjai ebben a nagy magyar közösségi meg­mozdulásban. * A következő évadban előreláthatólag több erdélyi iró darabját mutatja be a kolozsvári Nemzeti Szinház, mint az elmúlt két év alatt. Ennek az az oka, hogy számos erdélyi szerzőnek már lejárt a budapesti színházak­kal egykor megkötött előjog! szerződése. Ezenkívül pedig a legfiatalabb erdélyi iró nemzedék csak most kezd színdarabot Imi. * Személyi hirek is vannak a kolozsvári Nemzeti Szinház körül. Báró Kemény János főigazgató szabadságáról már visszaérke­zett és átvette hivatalát. Vaszy Viktor a Nemzeti Szinház zenei tagozatának igazga­tója és kiváló karmestere jelenleg Németor­szágban vezényel. Ugyancsak Németország­ban tartózkodnak tanulmányúton Endre Béla karmester és Tompa Miklós a prózai társulat fiatal, tehetséges rendezője is. Mi­hályi Bé'a a prózai társulat igazgatója most fejezte be Budapesten nyári filmezé­seit s néhány nap múlva érkezik meg Ko­lozsvárra, hogy átvegye szerepkörét. — 600 gyerek nyaralt Jegenyén. A város gyermeknyaraltatási akciója befejezéshez közeledik. A város, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap és a Gyermekvédő Liga áldozatkészségéből ebben az évben össze­sen hatszáz szegény, csenevész gyermek él­vezhette a nyár örömeit a jegenyei gyer- meknyaralótele pen. A gyermekek négy csoportban nyaraltak. Az utolsó csoport augusztus végén fejezi be a, nyaralást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom