Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-11 / 154. szám
i^SB&SäSi 4 1943. J V £ I V S 11 N BÚTORÜZLET LAKBERENDEZÉS Kolozsvár, Mátyás király-utca 1. szám. Műhelyek: Magyar-utca 52. Raktár: Karelina-tér 7. Telefon: 15-84. Cégt.: Telefon: 15-84. Diri! Gero. Horváth M. Zoltán és Majláth Sándor ............................ Harminc magyar festészete Julius végéig marad nyitva az elmúlt harminc év magyar festészetének keresztmetszetét bemutató kiállítás az uj Műcsarnokban. Bár már több mint egy hónapja megnyílt, látogatottsága nem csökken, ami kétségkívül annak a jele, hoy Kolozsvár közönsége meg akarja ismerni azt a magyar művészet, amelyet a megszállás évtizedei alatt nem ismerhetett meg. (isánky Dénes dr„ a Szépművészeti Muzeum főigazgatója finom érzékkel, nagy szeretettel és kiváló müvészpedagógiai hivaloltsággal állította össze a mennyiségileg nem nagy’, de színes és változatos anyagot. Nem reprezentatív ez a kiállítás — „a kiállított anyag minőségi szintjénél a mai helyzet követelte óvatosság adta meg a szükséges határt“ — írja a katalógus előszavában < sánkv dr.. tehát a kolozsvári közönségnek eleve le kellett mondania arról, hogy e tárlat az elmúlt harminc év művészeinek parádés felvonulása, legyen. A Műcsarnok második kiállításának cime és a kiállított anyag minősége igy hát nem fedi egymást, — ez az első megállapításunk, amikor erdélyi szemmel járjuk végig a három termet. Felvonultak a nagy-nevek mind, de nem a nagy nevekhez méltó müvekkel. Aki még nem járta végig a Szépművészeti Múzeumot és a Fővárosi Képtárat, annak hiányos, vagy ami még rosszabb, téves képzetei lesznek »gyes nagy magyar művészekről a mostani kiállítás megtekintése után. Kétségtélien, hogy a kiállított négy Ferenczy- kép nem mutatja be sem a nagy művész sfiiusfejlődcsének állomásait, sem pedig kiérlelt eredményeinek teljességét. Még kedvezőtlenebb képet kapunk Mednyánszkyról a két kis tavaszi kép kapcsán. E bájos képecskék semmiképpen sem adják az igazi Med- nyánszkyt: a különleges (de úgyszólván sohasem derűs!) hangulatokat különleges technikával megteremtő s az emberi szenvedéseket mélyen átérző müyészt. Vagy ki ismeri meg Vaszary Jánost a kiállított egyetlen, játékos pllanatában odavetett virágképéből? Kutlnay Gyula sem járt sokkal jobban: két kis tájképe nem a legihletettebh órák terméke. Viszont Perlmutter Izsák két nagyméretű képpel szerepel .., Az az érzésünk, hogy vagy túlságos volt a Mai helyzet követelte óvatosság a kiállítási anyag összevá'logalói részéről, vagy pedig a vidék kulturszinvonalát kissé mindig lebecsülő fővárosi szellem megnyilatkozását látjuk. Ez utóbbi ellen szól az, hogy egyik-másik kiállított kép valóban remekmű: Csók István művészetének teljességét adja a „Keresztpapa reggelije“, mely ugyuttal a kiállítás legszebb képe is, de méltóan szerepel Aba Novák, Kar* lovszky, Koszta, Molnár C. Pál ts. Az erdélyi látogató ‘ számára legnagyobb meglepetést a fiatalabb nemzedék müvei nyújtják. Csodálkozással tátja a megszállás alatti kolozsvári tárlatokat végigjárt szemlélő, hogy azok az uj törekvések, melyeket e tárlatokon látott és megismert, végigvonulnak a mostani kiállítás fiatalabb művészeinek munkáin Is. Erdély művészei nem maradtak tehát el az egyetemes európai fejlődéstől, munkásságuk nem jelent az egykori magyar színművészeihez viszonyítva elmaradottabb fokot vagy alacsonyabb színvonalat. Az uj művészeti törekvések, a problémáknak egész sorát idézik fel a lelkekben. Látjuk, érezzük és szükségesnek tartjuk a vajúdást, tudjuk, hogy az uj utak keresése tévelygésekkel is jár, de hisszük, hogy a Ma művészete meg fogja találni a maga útját. Egyelőre még nem találta meg. A kiállított képeket nézve halározolt különbséget tehetünk az elmúlt harminc év első és második felének művészete közt. Az első időkben készült képeket minden egyéni különbözőségük mellett is valami megnevezhetetlen egység kapcsolja össze. Aligha tévedünk, ha ezt a kielcmezhetotlen, de tisztán érzett egységet Nagybánya kisugárzásának tartjuk. Nagybánya szelleme emelte ki a magyar művészetet az akadémizmus kátyújából és késztette művészeinket uj utak keresésére, de Nagybánya óvta is meg a szertelenségbe- tévelygéstöl az uj vizeket! járókat! Ez a ,,nagybányai együttható“ fogja össze az egymástól különben annyira különböző, Csók-, Héti-, Glotz-, Ferenezy-, Iványi GrUnnald-, Benk- bart-, stb. képeket. Egészen inás az utánuk kövekezök művészete. Nagybánya lehanyatlott s vele vége lett a magyar művészet utolsó egységes korszakának is. A húszas-harmincas évek festészete túljutott az izmusokon, — nem azért, mert megállt volna fejlődésében, hanem mert az egyéniség szabad kibontakozásának még az izmusok is gátat jelentettek. Nem izmusok vannak tehát, hanem külön utakon járó egyéniségek, akik éppen egyéniségüknél fogva mereven tagadják az övékétől eltérő minden más ut helyességét. A Ma művészete ennek az egyéniség-kultusz, nak a jegyében vajúdik, ugyanakkor, amikor szerte a sitágban kollektiv törekvések kezdenek mind erősebben szerephez jutni. Ered- ménvekrö! még korai beszélni, nem adhat eredményeket ez a kiállítás sem, csak a Mában a Ma formanyelvéért folyó küzdelmet mutathatja he. A hozzáértők számára ez a küzdelem izgató gyönyörűség és mélyebb lelki élmény, mint egv klasszikus remekmű szemlélése. Az első pillanatra furcsa, érthefetelen miivek az alkotás lázas gyötrődését sugározzák szuggesztiv erővel s ha kész eredményt nem adnak is, egy-egy felvillanó szikrával pillanatra megvilágítják a magasba vezető, ma még ismeretlen utat. De nem mindenki műért«, A közönség óriási százaléka készen akarja kapn! a műélvezetet, — innen van a művészek és a közönség közt tátongó, nem újkeletű, de annál mélyebb szakadék. A művészek álláspontja az, hogy a mában élnek, uj korszak uj nyelvén kell megszólalniok s mondanivalójuk sem lehet az. ami az elmúlt időké volt. Tisztelnünk kell a nagyokat, de nem utánoznunk! így van ez az irodalom ban is. A ma Írói és költői a maguk korának mondanivalóit nem mondhatják el Jókat és Arany nyelvén, a tartalom szlikség- szerideg megváltoztatja a formát Is. Uj formanyelvet kell keresniök tehát a művészeknek is. Ha ezt az uj nyelvet nem érti meg a közönség, abban nem a művészek hibásak, nekik csak egy feladatuk lehet: minden egyébre való tekintet nélkül járniuk kell a maguk utján, az igazság felé vezető utón. Szélső fogalmazásban mindez úgy hangzik, hogy: művészi az, ami a nagyközönségnek nem tetszik. A nagyközönség viszont másként látja a dolgokat, ö vásárolja a műtárgyakat, az 6 lakását díszítik a vásárolt képek-szobrok, tehát nem a törekvések, kiséri etezések érdeklik, hanem az eredmények. Mindez igy természetesnek hangzik, de annál végzetesebb a kihatása a gyakorlatban. Miután ugyanis az igazán komoly, hivatástudatta! telt művészek anyagi támogatás és pártfogás nélkül küzdenek a jövőért és nem hajlandók megalkuvásra, a közönségben viszont él a müpártolási ösztön, ezt az ösztönt élelmes félmüvészek és ötven százalékra kiegyező művészek kamatoztatják a maguk javára. Az előbbiek minden művészi átélés és benső megnyilatkozási kény, szer nélkül egyremásra gyártják az ötven- filléres regények színvonalán mozgó müveiket, az utóbbiak pedig festenek „komoly“ müveket a maguk részére és „vásári“ portékát a publikum számára. Mindebből tűrhetően. néha jól megélnek, de hogy a műkereskedő fényesen megél belőlük, az biztos. Az élelmes műkereskedők kitűnő szimattal találják el az átlagközönség Ízlését s azt maradéktalanul kiszolgálják, havi részletekre, kerettel... Könnyű ebből levonni a következtetést: a haladó művészet képviselői a közönség pártfogásának hiánya miatt örök és gyakran végzetes küzdelmet folytatnak a szegénységgel, sőt a legsötétebb nyomorral. Ez a körülmény teszi érthetővé azt is, hogy a műkereskedők portékáinak festői mind olyanok, akik egy Ilyen komoly kiállításon, mint a mostani kolozsvári, nem szerepelnek, a komoly kiállításon szereplő nevek pedig a műkereskedőknél nem lelhetők felilyen gondolatokkal járunk Egry József, Bernáth Aurél, Kmetty János, Derkovics Gyula, Márffy Ödön, Szobotka Imre és a többi ujkereső művész képei között. Mindegyikben van érték, mindegyik uj, soha nem hallott hangokat szólaltatott meg a művészet ezerregiszterü orgonáján, de ez uj hangok még csak tétova futamok, megejtő kádenciák, nem pedig telt zengésű szimfóniák. Bemutatják a fejlődés küzdelmeit, részesévé tesznek a teremtés vajúdásának, de hiányzik belőlük a kiteljesedett műremek abszolút gyönyört keltő büvercje. A művészet mindenkié. A műremeknek a múltban nem az volt a fökritériuma, hogy értetlenül álljon előtte a közönség. Nem tudok szabadulni attól a sejtelemtől, hogy ma sem lehet műremeket alkotni a közönség teljes kikapcsolásával. A kísérletezések, kutatások, a fonnanyelvet kereső tétovázások nem a közönség elé valók. A regényírók sem az összefirkált, át meg át- javitott korrekturapéldányt adják a közönség kézébe. Ki nem fonott, megérlelt eredményt nem hozó müvek a műterem falára valók, nyilvános kiállításon csak tanulmány-jellegük nyomatékos hangsúlyozásával kaphatnak helyet. Ha igy fogja fel a kolozsvári közönség ezt a kiállítást, nem pedig mint a csúcseredményeket elért magyar képek parádés seregszemléjét, (amit egyébként a katalógus előszava is hangsúlyoz), nem fog csalódással távozni az uj Műcsarnok második kiállításáról, hanem nagy lelki gazdagodással és az uj törekvéseknek egy fokkal mélyebb megértésével. Szeretnénk megnyugtató záradékka! befejezni ezeket a sorokat, Szívesen Írnánk azt, hogy a magyar művészet az elmúlt harminc év alatt, vagy a mostani napokban rátalált a maga útjára, de mint ahogyan fizikai életünk nélkülözi a biztos jövő megnyugtató tudatát, úgy nem látjuk művészetünknek jövendő sorsát sem. Európa- szerte igy van ez- Egyik fél a teljes szabadság egyedül üdvözítő hite mellett tör lándzsát és elitéi mindennemű irányítást, a másik pedig azt vallja, hogy a teljes szabadság szabadosságba s végül anarchiába fullad. Ki tudja, hol az igazság ? Az kétségtelen, hogy az egyetemes művészet örök- értékű remekei mind adott feladat kényszere alatt jöttek létre, a művészek olykor nyomasztó Irányítás alatt álltak, — és mégis életrekelt a remekmű. Talán éppen az irányítottság fogja elhozni a mai zűrzavarból is a kibontakozást, miután a teljes szabadság nem tudott eredményt hozni... Fennebb azt irtuk, hogy azok a stilus- törekvések, amelyek a mostani kiállítás fiataljainak a müvein felismerhetők, megvarrnak erdélyi kortársaik alkotásain is. Ez azt tanúsítja, hogy a forrásuk közös: a Párisi*» n, majd Rómában felbuzgó általános európai áramlat. Mi azonban nem ezt szerettük volna látni itt 'Erdélyben a ma- gyár festők müvein, hanem a magyar szellem megnyilatkozását, a magyar „genius loci“ stigmáját, amely megkülönböztetné & magyar alkotásokat a külfölditől. Nem fokosra, gulyásra és délibábos rónaságra gondolok itt, hanem arra a megnevezhetetlen vonásra, amelynek benne kellene lennie a magyar művészek minden ecsetvonásában, bármit festenek is. Nem találtuk meg ezt a vonást, de mindennél mélyebb meggyőződésünk, hogy az uj magyar művészet nem Pártéból és aem Rómából fog kiindulni, hanem innen belőlünk. Nem lehet üvegházi növény, hanem le kell eresztenie gyökereit minél mélyebben a magyar talajba s onnan kell kitermelnie az uj magyar élet uj művészetét. Művészeinket át kell hatnia annak a gondolatnak, hogy ők nem kozmikus társ talan- Ságban élő egyedek, akiknek csak a saját- magúk számára van mondanivalójak, hanem az örök magyar közösség tagjai, akiknek nem lehet szebb, magasztosabb feladatuk e magyar közösség szolgálatánál. Egyszer már magyarrá tette Nagybányán keresztül a magyar festészetet Erdély. Talán a várvavárt uj magyar renaissance is Erdélyből fog kiindulni... BÍRÓ Béla dr. Felmentenék másodfokon a gondatlanságból okozott emberölés miatt elitéit MÁ \f- munkavezetőt Kolozsvár, julius 10. Alig egy évvel ezelőtt történt halálos szerencsétlenség ügyében Ítélkezett másodfokon szombaton a kolozsvári ítélőtábla Farkas Béla dr. elnöklésével ülésező szüneti tanácsa. A per tárgyát képező balesetet megelőzőleg, 1942. julius 7-én, néhány javításra váró vasúti teherkocsit vontattak a kolozsvári fütőház javító vágányaira. Az egybekapcsolt vagonokat, hogy közöttük zavartalanul dolgozhassanak, egymástól bizonyos távolságra kellett széttolni. Ezt a műveletet emberi erővel végezték. A kirendelt munkásokat Balogh Ferenc Sándor MÁV lakatos, csoportvezető irányította. Utasítására a szerelvény legelső kocsiját kijelölt helyen szabályszerűen le is ékelték, nehogy elmozduljon. Ettől bizonyos távolságra kellett volna megállapodni a második kocsival, amelyet a csoportvezető Simon Mihály és Nagy Lajos mühelymunkásokkal együtt hozott mozgásba. A két előbbi a jobbszélen, Nagy Lajos pedig a hátsó végén tolta a vagont. Eközben következett be a szerencsétlenség. A szerelvény támaszték nélkül maradt, még egymásba kapcsolt kocsisora ugyanis a lejtősödő pályán önmagától elindult és az előretolt vagont utolérve, az annak hátsó ütközője mögött haladó Nagy Lajost valósággal összelapitotta. A szerencsétlen munkás sérüléseibe rövidesen belehalt. Nagy Lajos haláláért gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt bűnügyi eljárás indult Balogh Ferenc munkavezető ellen. A törvényszék büntető hármastanácsa ezév január 11-én Baloghot háromhavi jogházra Ítélte. Enyhítő körülménynek tekintették, hogy a végzetes balesethez az elhunyt szabálytalan magatartása is hozzájárult. A védelem éppen ezért a bűnösség kimondása miatt, az ügyész a büntetés súlyosbításáért fellebbezett. A táblai tárgyalás alkalmával Gyar- mathy Béla dr. főügyész eltekintett a fellebbezéstől. A védelmet ellátó Jancsó Albert dr. ügyvéd a vádlott bűnösségének megállapítása miatt és felmentése érdekében azt vitatta, hogy a munkában lévő vagonok aláékelését előíró óvintézkedések a kérdéses esetre nem is vonatkoztak, mert csak tényleges javításra szálának. A köteles felügyelet elmulasztásáról viszont nem lehet szó kioktatott munkásokkal szemben. A másodfokú biróság a törvényszék. Ítéletét megsemmisítette és a vádlottat felmentette, mert — ahogyan indokolás sában kimondotta, — bár megvan az üsz- szefüggés a szerencsétlenség és a megfelelő biztonsági- intézkedések megtételének elmulasztása között, a vádlottnak nem volt kötelessége az áldozat testi épségére vigyázni. Az ítélet ellen a főügyész semmisségi panaszt jelentett be, Aniera nyúl siő rt as újonnan életbe léptelet* les* magasabb érakon, bármely kis vágj nagy mennyiségben készpénzért vásárol, kívánságra tiszta vagy kevert artgorafonaíra átcserél gépüzemil angorafonéda az „ANGORATEX» flngóraionó es kikészítő kft., Budapest, IX,, Pépay Islvén-u. 12
