Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-09 / 152. szám
Ára 12 fillér A NÉMET CSAPATOK ÁTVETTÉK SZERKESZTŐSÉG, KIADÖHTVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFTöK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. A KEZDEMÉNYEZÉST A KELETI ARCVONALON TOMBOLÓ PÁNCÉLOS CSATÁBAN Hatalmas páncélos-és repülőveszteségek jellemzik a bolsevista fámadókisérletet Orel és Bjelgorod között Olassorsságban repül véül Isi as angolssáss bomb ásóit támadását Nagy hajóhad futóit ki Gibralf árból a Földközi -tengerre Cripps és Edén homlokegyenest ellenkező nyilatkozatot tett Csungking megsegitéséről Bőse átvette a független indiai Hadsereg főparancsnokságát „SZEMET-SZEMÉRT, FOGAT-FOGÉRT“, *— ez a mottója a most kiadott német Fehér Könyvnek, amelyben a birodalom illetékéé körei a légiháboru elfajulása miatt megfelelő megtorlást helyeznek kilátásba a terrortámadások értelmi szerzőinek: Churchill nek és Roosevettnek. — Vezekelniök kell majd — Írja többek között a Fehér Könyv — ha üt a megtorlás órája... És a megérdemelt bünhődéstől azok a vakmerő kísérletek sem fogják megmenteni őket, amelyekkel felelősségüket letagadni igyekeznek! A dokumentum-számba menő könyv mindenekelőtt azokat a hasztalanoknak bizonyult fáradozásokat sorolja fel, amelyeket Németország a légitámadások kíméletlenségének megakadályozása érdekében tett. Hitler már 1933 május 2-án elhangzott beszédében az emberséges légi hadviselés mellett foglalt állást s bár a német álláspontot az államok egész sora támogatta, minden errevonatkoző tárgyalás meghiúsult az angolok makacs ellenállásán. Anglia már akkor is a polgári lakosság eilen irányuló légitámadások mellett kardoskodott. Vezető angol államférfiak, mint Baldwin, Neville Chamberlain, Londonderry, Sasson és Churchill bámulatosan egyetértettek abban, hogy ezt az „eszközt“ az eljövendő háborúban nem szabad elvetni. Ezt bizonyítják egyébként azok a megbeszélések is, amelyeket a brit és a francia vezérkar 1938 márciusában, tehát másfél esztendővel a háború kitörése előtt folytatott. A Fehér Könyv rámutat arra, hogy a német hadvezetöség csak azért folyamodott Varsó és Rotterdam bombázásához, mert az ellenség az emlitett városokat valóságos erődökké építette ki és aszerint védelmezte Is. Ezzel szemben a brit légibombák hosszú hónapokon keresztül hulltak ártalmatlan német polgári célpontokra, anélkül, hogy Németország visszaütött volna. A német légierőnek még 1940-ben sem volt szabad az angol szigetország ellen légitámadást intéznie. Ebben az időben Németország több figyelmeztetést intézett az angolokhoz, a brit légiterror azonban mégsem akart alábbhagyni. 1940 julius 19-én Hitler a birodalmi gyűlésen még egy felhívással fordult „Anglia józanságához“. A válasz erre a weimari Goethe-ház és a frledrichs- ruhei Bismarck-mauzoleum bombázása volt. 1940 augusztus 26-án a birodalmi főváros lakónegyedeit érte brit légitámadás. A német légierő csak az említett légiakciók sorozatos megismétlődése után szánta el magát a visszaütésre. A német Fehér Könyv a légiterror minden emberi képzeletet felülmúló elfajulása miatt a történelem itélöszéke elé állítja a két föbünöst: Churchillt és Rooseveltet... Az angolszászok légiháboruja azonban uj korszakhoz érkezett. Nem abban, mintha a harcmodor megváltoztatására határozták volna el magukat, hanem a tengelyhatalmak rendkívül átgondolt, alapos és egyre fejlődő légvédelmének hatásosságában. A „Messagero“ kiemeli, hogy a tengely repülői olyan hatékony ellenállást fejtettek ki az ellenséges repülők támadásával szemben, amire még a háború alatt nem volt példa. A Reuter Iroda különtudósitójának Algírból küldött tudósítását emeli ki, amely szerint az angolszászoknak repülőik bevetésekor az olasz-német repülőknek valóságos repülőfüggönyével kell megküzdeniök. Ezeken a repülöfüggönyökön kell áttörniük, hogy elérhessék azokat a helységeket, amelyeket támadni akarnak. Ez az áttörés egyre több és súlyosabb veszteségbe kerül. Amint a Reuter Iroda tudósítója Írja,, a tengely repülői uj harci módot követnek, amelynek a lényege, hogy a vadászok az angolszász légierődök fölé repülnek és a levegőben rájuk dobják bombáikat. Az ilyen támadás nyomán legutóbb 3 repülőerődöt pusztítottak el a -tengely repülői. * KÉT KÉRDÉS vár feleletre napok óta az európai harcterek állásával kapcsolatban. A világsajtóban megjelent tudósítások között utalás történt arra, hogy julius 3-ra várható az angolszász szövetségesek nagy támadása Európa déli partjai ellen. A keleti hadszíntér középső szakaszán kifejlődött ^hatalmas csatából az első semleges jelentésekben már az a következtetés szerepelt, mintha a nagy nyári német támadás megkezdődött volna. Ezekre a jóslásokra és következtetésekre maguk az események adtak választ. Egyrészt a julius 3-ra jelzett európai partraszállás maradt el, másfelől pedig arra is korai volt következtetni, mintha a nyári nagy német támadást jelentenék az Őre'— Kurszk—Bjelgorod térségében kifejlődött hatalmas légi és páncélos ütközetek. Vegyük sorba a tényeket. Berlinből közük, hogy a keleti harctéren egyáltalán nem lehet előre tervezett német nyári támadásról beszélni. A Bjelgorod és Orel környéke között most már beigazolódott, hogy a kezdetben helyi jelentőségű harcok, amelyeket erőszakos felderítések robbantottak ki, később nagyobb támadó harcokká fejlődtek. Egyes szakaszokon bármilyen erős szovjet erőket is vetettek be, számos jelből arra lehet következtetni, hogy a Szovjet elejtette nagy nyári támadást tervét. Ez egyre jobban kitűnik a Szovjet ama viselkedéséből, amellyel a nyugati hatalmaktól a második arcvonal haladéktalan felálU- tását akarja kierőszakolni. A második arcvonal, azaz Európa megro- hanásának keresztülvitele azonban eddig nem történt meg. Az okok nem érdeklik az eshetőségekre hatalmas erővel és tervszerűen felkészült Európát, a körülmények azonban, amelyek a második arcvonal felállításával kapcsolatban legújabban felme- merültek, rendkívül éles megvilágításban helyezik az angolszász katonai vezetés es az angolszász politika súlyos nehézségeit. Mindenekelőtt Cripps angol repülögépterme- lésügyi miniszter Birminghamban elmondott beszéde árulja el, hogy London miképp vélekedik a második arvonal kérdéséről. / Amint a Német Távirati Iroda genfi értesülése közli, Cripps repülögéptermelési miniszter Birminghamban kijelentette, hogy mielőtt még a közelgő, vagy pedig a jövendő béke kialakításáról reálisan beszélhetnének, addig nagyon sok tennivaló van. A végső győzelemig vezető ut még nagyon hosszú. A lehető leghamarabb meg keli szabadítani a nagy kínai szövetséget és csak akkor kell felkészülni, mint Churchill mondotta, Európa lágy alsó teste ellen. Crlppß szerint tehát az angolszász szövetségesek legelsöbbrendü feladata az, hogy Csungking-Kinát segítsék meg, azaz Japán hatalmát törjék meg s ftz Európa ellen indítandó nagy támadásra csak azután kerül sor. Ezt mondja Cripps. Ez — ha angolszász szemmel igyekezünk szemlélni a felvetett kérdést — teljesen kézenfekvő elgondolás Csakhogy van az éremnek másik oldala is. Azt Eden angol külügyminiszter világította meg. A Német Távirati Iroda amsz- terdámi jelentése a következőket közli: A brit híriroda jelentése szerint Eden brit külügyminiszter Csungking-Kina megsegítéséről többek között igy nyilatkozott: Angliának Csungking-Kinával szemben az a kötelessége, hogy eltávolítsa a japán veszedelmet. Angliában minden esetre nem táplálnak ábrándokat erről a feladatról. A Csungking-Kinába vezető utak megnyitása a szövetségesek legelsöbbrendü célja és csak fizikai kérdések korlátozzák a szövetségeseket abban, hogy segítséget küldjenek Csangkajseknek. Ez a két nyilatkozat mindenesetre élesen világítja meg az angolszász szövetségesek katonai és politikai helyzetét. Ezek után kuriózumképpen hat a newBerlin, julius 8. A vezéri főhadiszállásról jelentik a Német Távirati Irodának: Bjelgorod térségében és Őreitől délre szerdán súlyos páncélos csatáiéra került sor, amelyekben a hadsereg csapata^ # légvéyorki rádió hírmagyarázójának a keleti hadszíntér legújabb eseményeihez fűzött kommentárja. Kijelentése szerint a német csapatok támadó hadművelete „nem a Szovjet, hanem az angolok és az amerikaiak ellen irányul azzal a céllal, hogy ezzel az Egyesült-Államokat és Angüát nyugatról Európa elsietett megrohanására birja“. A két vezető angol politikus kijelentéseiből mintha arra lehetne következtetni, hogy sem Anglia, sem Amerika nem hajlandó beugrani.-* AZ ANGOL BLOKÁDPOL1TIKA miatt az alsóház egyik legközelebbi ülésén felszólalás hangzik el. A zárlat embertelen módszerét az angolok már az előző világháborúban kipróbálták. Visszahatásképpen Angliára zúdult a német buvárhajóharc. Europa még nem felejtette el, hogy Anglia a zárlatot a fegyverszünet után sem szüntette be s könyörtelenül kiéheztette Németországot. Rengeteg német gyeímek és asszony esett az angol zárlatpolitika áldozatául. Anglia a zárlatot azóta is egyik fontos fegyvernemének tekinti. Az abesszin hadjárat idején Anglia Olaszországot, az egykori szövetségest is blokálta. Ebben a háborúban az angol zárlatot nemcsak az Angliával ellenséges államokkal szemben alkalmazta, hanem a totális háborúnak angol értelmezése szerint zárlat alá fogták a német hadsereg hatalmas fegyvertényeinek eredményeként az angol érdekek szolgálatában elvérzett szövetségeseket is. Az ahgol blokádpolitikának azonban Angliában is nagy ellenzéke van, éppen a volt szövetségesekkel tanúsított bánásmód és az egykori fegyvertárs kiéheztetése miatt. Amint a Budapesti Tudósitó Londonból származó értesülése közli, a« angol sajtó és a közvélemény ugyanis hosszú iáó óta ellenszenvvel viseltetik a blokádnak túl szigorú alkalmazásával szemben, különösen a megszállt területekkel kapcsolatban. Számos oldalról, különösen Belgium és Dél-Franciaország számára bizonyos segítséget követelnek. A kormány azonban egyelőre ellenez minden enyhítést azzal az indokkal, hogy a megszállt területeknek szánt szállítmányok esetleg a megszállók birtokába jutnának. delmi tüzérség, a légihaderö, harci és közel- harci repülök rajai több, mint jOO szovjet páncélost semmisítettek meg. A mélyen tagozott ellenséges állásrendszert szívós erdei ée helységharcokban áttörtük. Az ellenség;Szerdán 400 szovjet páncélost semmisítettek meg Orel és Bjelgorod között
