Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-08 / 151. szám

1943. J ZJ £ I U S 8 A Lonícay-reglély Mit tett Lonkay László, a kolozsvári VII- lamosmüvek titkára és hol van e pillanat­ban Lonkay László? Hatóságok, vállalatok, cégek és magánosok tépelődnek ezen a kérdésen, annak reménye nélkül, hogy a kérdésre kielégítő válasz érkeznék. A közvetlenül érdekeltek és az egész ko­lozsvári közvélemény előtt most itt áll, mint egy nagy kérdőjel: a Lonkay-ügy, a Lonkay-rejtély s nincs aki megfejtse an­nak a hatóságok elbirálása alá eső bűnügyi részét, de az sincs, aki ebben a rejtélyes gordiusi csomóban tájékoztasson a bűn­ügyi vonatkozásoknál talán lényegesebb lé­lektani mozzanatokról. Mert igaz, hogy Lonkay László ellen a kolozsvári Villamos- müvek igazgatósága bűnvádi feljelentést adott be, s az is igaz, hogy ehhez a felje­lentéshez más érdekeltek is csatlakoztak, mégis az elindult bűnügy zárt körén van egy nyitott kapu, amelyen keresztül belép egy további kérdés: válóban követett-e el bűnt Lonkay László előre megfontolt szán­dékkal, valamely eddig még nem tisztázott indíték alapján egy ugyancsak ismeretlen cél érdekében, vagy pedig erejét megha­ladó feladat vállalásában sodródott olyan körülmények közé, amelyek elkapták, mint a malomkövek és semmivé őrölték egész eddigi életét. Azok, akik legközelebbről Ismerték Lon­kay Lászlót, csodálkoznak legjobban, hogy ez a rejtély odaállt Erdély fővárosának közvéleménye elé. Lonkay Lászlót egyesek olyan tulajdonságok szemszögéből ismer­ték, amelyek csak jó színben és fényben tüntetik fel viselőjüket. Érdeklődtünk múlt­ja iránt. A román megszállás utolsó évei­ben egy kolozsvári ipari nagyvállalat tiszt­viselője volt. Munkáját mindig derekasan végezte. Onnan a Népközösséghez került. Soha semmi panasz nem merült fel ellene. A bécsi döntés után jutott be a kolozsvári Vlilamosmüvekhez, ahol Kompanek igaz­gató ritkára lett. Érdeklődtünk ezen a vo­nalon Is. Intelligens, jófejű, szorgalmas, úri és megnyerő modorú embernek Ismerik. Amit rábiznak, minden feladatot gyorsan és korrektül végez el. Más vonalon is ér­deklődtünk. Lonkay László a magánéleté­ben józan eletet folytat. Kártya, ital s más rossz szenvedély nem matatható ki életé­ben. Es most bűnvádi feljelentések özöne, bűnvádi eljárás hullámai kavarognak körü­lötte. A megtett feljelentések alapján a ko­lozsvári rendőrkapitányság megkezdte a nyomozást, a sajtó munkásain keresztül közölt is néhány adatot. De a Lonkay-ügy nemcsak a rendőrséget érinti. Egész sereg érdekeltje van az ügynek, s volt, aki a maga részének vonatkozásaival is megtol­dotta az újságírók értesüléseit. S a Lón- kay-ügy, még mielőtt a közlésre megérett volna, márts nehezen járható bozóttá vált, amelyben nehéz volt eligazodni. Így aztán számok, adatok, vonatkozások összefoly­tak, egymásba olvadtak. Kötelességnek éreztük, újból és alaposan utánajárni a Lonkay-rejtély néhány vonatkozásának és azokat a meztelen tárgyi igazságnak meg­felelően újból összefoglalni. Megállapítottuk, hogy cikkíró munkatár­sunk — belegabalyodván a Lonkay-ügy egymásbakuszálódó szálaiba — Kompanek dánosnak, a kolozsvári V illa raosmüvek igazgatójának nyilatkozatában sorolt fel olyan kijelentéseket, amiket Kompanek igazgató nem tett, mert nem is tehetett. S miután a tárgyi igazsághoz kötelességünk ragaszkodni, még a saját tévedésünk beis­merésének árán is, igyekszünk most újra felgöngyölni Lonkay László ügyének leglé­nyegesebb mozzanatait, azzal a szándék­kal, hogy a Lonkay-ügy bűnügyi és lélek­tani rejtélyének megfejtését előmozdít­suk. Mint megbízhatónak látszó tisztviselőre bíztuk, hogy a ViHamosmüvek alkalmazot­tait élelmiszerrel lássa el. Tudjuk, hogy a mostani háborús nehézségek mellett ilyen feladatot tisztességgel megoldani, nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Lonkay László vállalta a megbizást és annak eleget is tett. Makszimális áron szerzett be bizonyos köz­szükségleti cikkeket, s ezzel nagyban meg- könnyítette az üzem alkalmazottjainak és munkásainak ellátási gondjait. Természetes volt, hogy a mult év telén, amikor a nagy közüzemi vállalat alkalma­zottjainak zsirellátását is szerették volna biztosítani, Lonkay Lászlóra esett újra a vá­lasztás a feladat megoldására. Huszonnégy­ezer pengőt kapott kézhez a ViHamosmüvek pénztárából. Akkor azonban a tervezett üz­letet nem sikerült nyélbeütni. Lonkay László jelentést tett végzett munkájáról és a rábí­zott pénzzel elszámolt. Elszámolásában egyetlen fillér hiba nem mutatkozott. 1943 tavaszán újra megbizást kapott arra, hogy sertéseket vásároljon. A feladat ter­mészete megkövetelte, hogy többször is el­utazzon Kolozsvárról. Megfordult Budapes­ten és több vidéki városban. Körülbelül hat héttel ezelőtt jelentette feletteseinek, hogy utjai eredményesek voltak, mert sikerült nagy obb mennyiségű sertést szerezni. Sza­vait tények igazolták. Székesfehérvárról va­lóban megérkezett 46 drb sertés a Villamos­müvek címére. Lonkay László ezúttal is megfelelt a be­léje helyezett bizalomnak. A sikerről érte­sülve, a kolozsvári Gázmüvek igazgatósága is elhatározta, hogy alkalmazottal számá­ra sertéseket szerez. Megkérték a Villamos- müvek igazgatóságát, elfedje meg, hogy nekik is szerezhessen sereseket. Lonkay a kapott engedély alapján ebben a megbíza­tásban is eljárt és 45 drb sertést szerzett. A két szállítmány lebonyolítása közben történt valami. Épp azokban a napokban ugyanis, amikor a Villamosmüvek számára rendelt sertések már útban voltak Kolozs­várra, a szállító eég távbeszélőn jelentkezett és a sertésszállitmány árából a még esedé­kes összeg kiegyenlítését kérte. A Villamos- müvek egyik főtisztviselője, aki az élelmi­szer beszerzés ügyeinek ellenőrzését végezte, azonnal felvilágosítást kért Lonkaytól az, ügy állására. Lonkay ekkor megnyugtatta feletteseit, hogy a reklamált összeget idő­közben átutalta. Minthogy további reklamá­ció nem hangzott el, legalábbis egyelőre, senki nem kételkedett pillanatnyilag Lonkay állításának igazságában. Köze Igeit azonban az az idő, amikor Lon- kaynak meg kellett ejtenie az elszámolást. Űrnapja előtt néhány nappal került erre sor. Junius 16-án azt ígérte, hogy másnap elszámol. Junlus 17-én azonban Lonkayt fe­lettesei és tisztviselőtársai hiába várták: a tisztviselő nem jelent meg . munkahelyén. Ezzel egyidőben családja köréből is nyom­talanul eltűnt. Junlus 19-én hozzátartozói a ViHamosmüvek igazgatóságához fordultak, abban a hiszemben, hogy esetleg hivatalos megbízatásban kellett váratlanul elutaznia, így derült ki, hogy Lonkay IAszló búcsú és nyom nélkül eltűnt a város területéről. Hoz­zátartozói azonnal a rendőrséghez fordultak s e lépésük után jelent meg a kolozsvári lapokban az a felhívás, amely jelentkezésre szólította fel Lonkay Lászlót. Tudjuk, hogy a felhívásnak semmi ered­ménye nem volt. Lonkay családja körében az a feltevés ala­kult ki. hogy a fiatalember előttük is Isme­reti' n ok miatt és előttük sem tisztázott körülmények között — öngyilkos lett. Egyes verziók szerint Lonkay László el­hagyta az ország területét és Délerdélybe távozott. Kétségbeesett hozzátartozói Déler- délyben lakó rokonaikhoz táviratoztak s megkérdezték, nem érkezett-e oda Lonkay László. A válaszsürgöny közölte, hogy Lon­kayt ott nem látták. ö maga pedig semmiféle életjelt sem adott magáról. A ViHamosmüvek és a Gázgyár számára szerzett sertésszállitmány ára 30.313 pengő volt. Ebből Lonkay 35.000 pengőt valóban ki Is fizetett az eladóknak. 5313 pengővel adós maradt. Egyelőre ez az 5313 pengő a ViUa- mosmüvek teljesen tisztán és biztosan kimu­tatható kára. Ezen felül még körülbelül 4000 pengő hiány mutatkozik. Lonkay megjele­nésére volna szükség, hogy a hiányok kér­dése tisztázható legyen. Ennyi a Lonkay-ügy bűnügyi vonatkozá­sa, legalább Is a VUlamosmtivek részéről ka­pott megbízással kapcsolatban. Hangsúlyozzuk, hogy az előző számunk­ban megjelent tudósításban a Kompanek János vezérigazgató nyilatkozataként kö­zölt fejezet a fennt vázolt tényállás szerint Ítélendő meg. De vannak ennek a rejtélynek még más vonatkozásai. Lonkay másoktól is kapott megbizást sertések beszerzésére és onnan is vett fel pénzeket. Hogy mennyit? — e pU- lauatban még nem állapítható meg ponto­san. Hogy mit müveit ezekkel az összegek­kel, az is tisztázásra szorul. Bizonyos az is, hogy Lonkay László nagyobb kölcsönöket vett fel. Mennyi ezeknek összege és mily célra kérte a tekintélyes összegeket, ez is tisztázatlan. Minden kérdésre csak ő maga tudna feleletet adni. A sokféle mendemonda közül azonban akad olyan is, ami figyelmet érdemel. Az a verzió kering a Lonkay-rejtély körül, hogy egyik üzleti utján 35.000 pengőt adott át annak az ügynöknek, akit magával vitt se­gítőtársul. Ez az ügynök állítólag megszö­kött a 35.000 pengővel. Lonkay pedig köl­csönökhöz folyamodott, hogy a hiányt pó­tolja. Mi igaz ebből? Egyelőre rejtély. Lonkay László pedig — bármit is tett, vagy bármi is történt vele és körülötte — eltűnt és nem ad életjelt magáról. FINT A ZOLTÁN * FINKLER ANTAL NYILATKOZATA Kaptuk az alábbi sorokat: A „Keleti Újság" julius 8-i számában megjelent: „52.000 pengő adósság hátraha­gyásával nyomtalanul eltűnt Lonkai László, a Villamosmüvek titkárja" cikkben az én nevem is szerepel, mintha én is kölcsönöz­tem volna neki pénzt. A valóság az, hogy én csak írógépet kölcsönöztem neki. Kiváló tisztelettel: Finkler Antal A magyar dal lélekerősilő hatása a belső atcvonal megteremtésében Százötvenhat népművelési vezető beszél Kolozs vármegye Nép­művelési B zottságánalc ezévi munkájáról Kolozsvár, julius 7 A népművelési munka­év befejeztével számszerűleg ismertettük Kolozs-vármegye Népművelési Bizottságának községenként, megyeszerte elért eredményeit. Nyilvántartásuk alapján beszámoltunk az általuk rendezett előadások számáról és az azokon résztvett hallgatók tömegéről. A fel­fektetett népnevelő munkaterv tényleges eredményeit leghívebben a varmegye népmű­velési bizottságához az egyes községekből azóta beérkezett összefoglaló jelentések tük­rözik vissza. Szász Ferenc dr. alispán hivatali elnök­sége alatt, a bizottság ügyvezető elnöke, Kiss Károly tanügyi főtanácsos, vezető tan­felügyelő gyakorlati irányításával a várme­gye csaknem valamennyi községében, ösz- szesen 156 helységben indult meg ezidén — gondosan előkészített egyetemes tanmenet alapján — a népművelési munka. A munka­terv sarkalatos pontját képező alap- és ál­talános ismeretnyujtó előadásokon kívül utóbb főként a gazdasági, egészségügyi és honvédelmi Ismeretek tolmácsolására fek­tették a fösulyt. A honvédelmi ismeretek tárházából nem annyira katonai vonatkozá­sú, mint inkább egyéb időszerű tudnivaló­kat közöltek a hallgatósággal, hogy tiszta képet nyerve mind kül- és belpolitikai, mind hadihelyzetünkröl a napisajtón keresztül be­léjük oltott nemzetnevelö szellem eredmé­nyén túl, közvetlenül ■ számot vethessen mindenki a magyarságra váró feladatokról. Szakértő vezetők és névtelen munka­társak sora A népművelés különleges szakismereteit mar az anyaországból magával hozó Kiss Károly tanügyi főtanácsos, ügyvezető elnök és közvetlen munkatársa, a tevékeny Ková­csi/ Pál vármegyei népművelési titkár ve­zetésevei a különböző községekben tanítók, lelkészek, közigazgatási vezetők és egyéb értelmiségiek végezték a sokoldalúságot és önfeláldozást megkívánó népnevelő munkát, helyi népművelési bizottságok keretében. Ve­lük Karöltve dolgozott a földművelésügyi minisztérium erdélyrészi kirendeltsége, az Erdélyi Gazdasági Egylet és az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület is. Az EMKE „meseautó" néven ismertté vált népművelési szerelvénye nagyon megkönnyitotté a mun­kát, korszerű földrajzi, történelmi és gazda­sági természetű oktató filmjeivel. Az igy közvetlenebbé tett gyakorlati ismeretek el- hintésével szemlátomást fokozódott az ér­deklődés, amelynek felkeltésére falvaink la­kossága körében a vármeg/ei népművelési bizottság és helyi alakulatai mindent elkö­vettek. Kilenc hónapon át tartó szakadatlan mun­kásságuk eredménye most. a nyári szünet beálltával mutatkozik meg a maga valósá­gában, a falvak népművelési vezetőitől be­érkezett összefoglaló jelentésekben, amelyek híven feltüntetik a népmüve.esi munka iránt megnyilvánuló szeretetet. Előre nem is sej­tett, jelentős szerepe volt ebben a magyar népdalok léleknemesitő hatásának, amely, népi értékeink mellett, nyelvünk szépségeire, nemzeti múltúnkra irányítottá a figyelmet^ „Minden magyart egybekovácsolt" A napi munkában elfáradt, kérgestenyerü falusiak lelkét dalaink újra és újra felüdi- tették, clannyira, hogy olykoi „este kilenc óráig is eltartottak az előadások", amint jelentésében Magyarókereke népművelési bi­zottságának elnöke, György Dénes reformá­tus lelkész emlegeti. „Hallgatóságunkat kü­lönösképpen a magyar népdal ragadta meg“ — hangsúlyozza benne — a fáradtságunk I nem is volt hiábavalóEmellett azonban — I amint a jelentésből kitűnik —* gyakorlati | kérdések, igy az eredményesebb termelés iránt is éppen igy érdeklődtek. Hasonló hangnemben ir Nádasszentmihály- ról Prexl Irén tanítónő is. Kolozskarán, Kovács Ferenc lgazgatő- tanitó jelentése szerint, „az előadók tudásuk, legjavát nyújtották", de meg is nyerték az érdeklődést. Munkájuk kiegészítéseképpen, szakszerű gazdasági ismeretek közlésével 32 helyi gazda külön tanfolyamon sajátította el az „aranykalász“ viselésére jogosító tudni­valókat. A megyeszékhely után legjelentősebb Bánffyhunyadon Székely János polgármester és Szaíbó Ferenc főjegyző támogató közre­működésével Dézsi András állami igazgató- tanító, mint a bizottság vezetője végezte a munkát, amiről igy számol be: — Amikor az elmúlt télen honvédeink kemény feladataikat halált megvető bátor­sággal oldották meg, a belső arcvonalon a helybeli népművelési bizottság ismeretterjesz­tő előadásokkal, egészségügyi, történelmi, földrajzi, társadalmi és gazdasági ismeretek nyújtása mellett a hadi helyzetről minden héten megtartott beszámolókkal Igyekezett, megerősíteni a hallgatóság erkölcsi ellen­álló erejét, a biztos győzelem reményét cse­pegtetve beléjük. Ugyanilyen erkölcsi sikert emleget Gyula­telke igazgató-tanítója. Kovács Péter. Az Egeresről jelentést tevő Székely Pál igazgató-tanító munkája „legszebb eredmé­nyének" könyveli el azt. hogy „a község magyarjai naponta keresik fel a tanfolyam megrendezése óta és a helyi megmozduláso­kon együtt van minden magyar, ami arra a reményre késztet, hogy a jövőben még in­kább sikerül egységbe kovácsolni valameny- nyit“. Völcs községre szintén „jó hatással volt a munka, mert azóta jobban megbecsülik as iskolát és átérzik élet-halál harcunk jelen­tőségét" — írja Szopós Géza igazgatő-tanitó. Formanek Mária tanítónő ördögkeresztur- ról előterjesztett jelentése is azt hangoz­tatja, hogy „ifjaktól öregekig, tekintet nél­kül az időjárásra, nagy kedvvel és fokozódó tudásvággyal gyűltek össze az előadásokra". Különösen az egészségügyi és háztartási kérdések s a baromfi tenyésztés iránt ér­deklődtek. Hasznos gyakorlati irányba terelték az előadások Magyarsárd népét is, akik a több­termelés tudnivalóit és az állattenyésztési szakelőadásokat kisérték különös figyelem­mel és kérik a jövőre is — jelenti Rettegi Mária tanítónő. Malomszegre, Rostás Zoltán igazgató- tanító a felkeltett érdeklődés kielégítésére mintagazdaságot óhajt. Az előadások hatására Nagyesküllőn töb­ben társulva, mezőgazdasági gépeket szerez­tek be. Hodosfalva — Mutterhuber Rudolf tanító előterjesztése szerint — gazdakör megalakítására készül. Más falvak viszont a nők továbbképzésére szeretnének alkalmat adni. így Kolozsgyu- lán Szabados Irén, Kisesküilön pedig Bakesi Adám igazgatő-tanitó háziipari, illetőleg háztartási tanfolyamot sürget, a népműve­lési előadások által felkeltett érdeklődés eredményeként. Vannak helyek, ahol a könnyebb, szemlél­tető szórakozásokkal vélnek még több ered­ményt elérni: Béresé községből László Jenő igazgatő-tanitó műsoros estéket, Kötelendre, Rosonczy Aladár tanító rádiófelszerelést, Almásszentmihályra pedig Szemerédi Mária igazgató-tanítónő gramofont kér. Bodola György inaktelkei igazgatő-tanitó, aki 150 hallgatóval dicsekedhet, műsoros előadások­kal 3.J5 pengőt már be is szolgáltatott sebe­sült katonáink javára. Nagysebesen Vlncso András igazgató-tanitó ugyancsak a honvé­dek javára szolgáló rendezvényekről tesz jelentést. Elmondhatjuk, hogy a népművelést, teljes egészében honvédelmi vonalon álló elgondo­lás hatja át. Éppen ezért a fiatalság kö­rében sokkal több megértés tapasztalható munkásságuk iránt, mint sz idősebb embe­rek sorában. Ahol az idősebb évjáratok már közönybe merültek, leventék és iskolások nem remélt buzgalommal igyekeznek jóvá tenni elődeik mulasztását. Ez tűnik ki Iszlay Albert nádaspapfalvi igazgató jelentéséből. Kisbogácson még többre vitték. Vetésy Jó­zsef állami tanító irja, hogy ott a levente ifjúság „saját erejéből téglát vetett és ala­pot készített egy nélkülözhetetlennek vélt kulturházhoz". Az épület felemelésére azon­ban — sajnos — egyelőre még hiányoznak az anyagiak. Talán ezt Is lehetővé teszik majd az ille­tékesek a magyar nemzeti művelődés érde­kében. ., (r. I.) REGGEL: f KELETI UJS AG DÉLBEN: MAGYARUJSAG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom