Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-07 / 150. szám

7. ORDZAOOYULSS EÖ"YT$IU ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKESZAMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. f. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. Sfe. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ✓iCépviaelőház könyvtára-BUDA?85? V PAHUMEÎiT BZTSRÎÎ Ära 12 fillér A LONDONI LENGYEL MENEKÜLTEK ELŐRE FIGYELMEZTETTÉK SIK0RS7KYT, NE INDULJON EL KŐZELKELETI ÚTJÁRA raBgBSM—SaiflMlihiidiÉi I Hill nil IMI— ..Hill mill II A német Fehérkönyv megállapítja: A légiháboru elfajulásáért Anglia felelős Megindult a nagy nyári támadás a keleti arcvonalon? Újabb amerikai csapafok érlcezfelc AngSiáha A japán hadiflotta felvette a harcot az amerikai csatahajókkal a Salamon-szig eteknél A NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM Fehérkönyvet tett közé arról, hogy egyedül Anglia felelős a polgári lakosság ellen foly­tatott bombázó hadviselésért. A Fehér­könyvben foglalt első okmányok még 1932- böl erednek, amikor a fegyveresé3 i csök­kentésére és korlátozására összeült érte­kezleten résztvevő német bizottság cél­szerű javaslatokat terjesztett elő. Javasla­tait ugyanúgy elutasították, mint a német részről eredő' valamennyi későbbi kezdemé­nyezést a légi hadviselés emberiesebb téte­lére. A brit vezérkar egy 1989 augusztusából származó feljegyzése már eleve kifejezésre juttatta, hogy légitámadásaik során nem fognak kesztyűs kézzel eljárni. A háború kezdetekor a Führer 1939 szeptember else­jén a birodalmi gyűlésen mondott beszédé­ben elsőként foglalt állást az emberies had­viselés érdekében. Közölte, hogy a német légierőnek utasításokat adott, hogy táma­dásait csak katonai célpontokra korlátozza. Nemcsak a német légihaderő jelentéseiből derül ki, hanem idegen részről is megerősí­tik, hogy a lengyelországi légiháborut né­met részről a Führer utasításainak megfe­lelően vívták meg. Varsó eleste után néhány nappal, 1939 október 6-án a Führer a birodalmi gyűlé­sen mondott beszédében ismét felszólalt a háború humánusabbá tétele érdekében. Ez a felhívás sem talált meghallgatásra. Ehe­lyett megkezdődött a német polgári lakos­ság ellen intézett brit légitámadások első sorozata. Az 1939 szeptemberében Wilhelmshawen ellen intézett támadások után decemberben megint dobtak bombákat német földre. Az 1940 január 12-re virradó éjszaka pedig először hullottak brit bombák egy német helységre: a Sylt menti Westerland város szélére. A Fehérkönyv ezután még több ilyen brit lépést sorol fel. A német légihaderő Anglia ellen vívott harcban a kapott parancs értelmében mégis a legnagyobb mértéktartást tanúsította. 1940 julius 19-én a birodalmi gyűlésen a Führer mégegyszer felhívást Intézett a jó­zan észhez, az angolokéhoz is. A válasz azonban a weimari Göthe-ház és a Friedrichs ruhi Bismarck-mauzoleum támadása volt. Néhány nappal később pe­dig a Berlin ellen intézett légitámadások. Csak ekkor: 1940 szeptember 7-én kezdte a német légihaderö Londont is nagy erők­kel bombázni. A német Fshérkönyv adatait egyébként a tények igazolják. Az angol vezérkar légi hadviselési módszere nem ismer irgalmat. Példák egész seregét idézhetnök a közel­múltból, de legyen elég a Nemzetközi Tá­jékoztató Iroda legfrissebb athéni jelen­tése, amely a kővetkezőket közli: Angol tengeralattjárók és repülőgépek az Égei-tenger partja mentén 1943 junius I havában elsüllyesztettek 10 görög vitor- ?" lást, amely a görög lakosság részére szál- I litott élelmiszert. Az olasz főhadiszállás legújabb hivatalos | jelentése azonban ismét annak bizonyítékát tartalmazza, hogy az angolszászok kímé­letlen légi terrorjára megvan a válasz a tengelyhatalmak légvédelmének napról­napra fokozódó eredményességében. Az olasz hadijelentésben említett angolszász légitámadások alkalmával a tengely va­dászgépei 37, a légvédelmi ütegek 14 ellen­séges repülőgépet lőttek le -*• EGYÖNTETŰ LELKESEDÉSSEL fo­gadta az olasz nép a Duce vasárnapi hatal­mas beszédét, — jelenti Rómából a Ştefani Iroda. A jelentés megállapítja, hogy a Duce az olaszok szivéhez és értelméhez, valamint becsületéhez intézte szavait. Olasz­ország nincs válaszúton. Számára egyetlen ut: a végsőkig való harc. A gyengeség leg­kisebb jele esetén Olaszországra zúdulna az ellenség egész fegyveres ereje és ke­gyetlensége. Engedni annyi lenne, mint ön­gyilkosságot elkövetni, mint nagyhatalom és mint nép. A történelem nem ismeri a népek öngyilkosságát. Olaszország nem hajlandó erre példát mutatni. Az ellenség megmutatta a követendő utat, amikor egyetlen feltételként a megadást jelölte meg, holott a megadás szerencsétlenséget és becstelenséget jelentene. A világ egyet­len népe sem fogadhat el ilyen kilátásokat sem a jelenre, sem pedig a jövőre. * A FÖLDKÖZI-TENGERI HELYZET je­lenlegi helyzete a katonai és diplomáciai kérdések egész sorát vetette fel. Ezekről a berlini Nemzetközi Tájékoztató Iroda a kö­vetkezőket jelenti: Bár Moszkva egyre nagyobb nyomaték­kai sürgeti őket, 'az angolszászok eddig még nem voltak képesek felállítani Euró­pában a bolsevistáktól követelt második arcvonalat. Az angolszászok az Északafri- kában összegyűjtött milliós hadseregükkel még seholsem tudták megvetni a lábukat a Földközi-tenger északi partján, s Mosz­kva épp e napokban adta tudomásukra, hogy a tunéziai siker hiábavaló lesz, ha rö­videsen nem szállnak partra a Földközi­tenger európai partján. A washingtoni és a londoni kormányok kínos katonái és politikai kényszerhelyzet­ben vannak. Egyrészt tényleg képtelenek arra, hogy a tunéziai vállalkozás befejezése után mindjárt véghezvigyék az európai szárazföldnek Moszkva által követelt invá­I zióját, másrészt viszont feltétlenül szüksé­gük van arra, hogy e tényállást a bolsevis­ták elöl lehetőleg sokáig eltitkolják és ad­dig is inkább látszólagos, mint közvetett katonai támogatást nyújtsanak. Ezért Lon­donban — akárcsak az Atlanti-tenger túlsó partján — az invázió témáját minden elfo­gadható alakban megjátszák. A német katonai vezetés Olaszországgal szorosan együttműködve, arra használta fel az időt, hogy teljesen csendben, szilár­dan és erélyesen továbbfolytassa az euró­pai szárazföld védelmének kiépítését, ame­lyet már az északafrikai hadjárat során jól megszerveztek. * A NAGY NYÁRI TAMADAS MEGIN­DULÁSA a keleti arcvonalain még mindig nyílt kérdés. E sorok Írásának percében semmiféle hivatalos jelentés nem tá­masztja alá, hogy a kölcsönösen nagyará­nyú előkészületek befejezése után melyik fél veszi át a kezdeményezést. Amint a Magyar Távirati Iroda közli, Zürichbe arról érkezett jelentés, hogy a ke­leti harctéren hétfőn délben a németek tá­madni kezdtek. Az Őreitől délre lévő sza­kaszon mélyen behatoltak a szovjet állá­sokba. A szovjet hadvezetés nagy erőfeszí­tést tett, hogy elzárja az állásaiba vert éket. A harcban mindkét oldalon igen erős tüzérség működik, ' Berlinben ezzel a támadással kapcsolat­ban nem tartják lehetetlennek az uj német támadás megindulását, bár ennek sem he­lyére, sem pedig terjedelmére nézve nincs adat. A keddi német hivatalos hadijelentés adataiból viszont arra lehet következtetni, hogy a keleti hadszíntér középső szakaszá­nak két fontos arcvonalrészietén: Őreinél és Bjelgorodnál a Szovjet feltűnően nagy erőkkel végrehajtott támadásai német rész­ről igen erélyes visszahatást váltottak ki. Mindkét helyen igen heves küzdelem tom­bol s e pillanatban egyelőre csak annyit közöl a német hivatalos jelentés, hogy Bjelgorodnál a szovjet páncélos erői igen súlyos veszteségeket szenvedtek, Őreinél pedig a nagy erővel támadó bolsevistákat a német gránátosok kiindulási állásaikon túlra vetették vissza. Az a körülmény hogy a jól felszerelt né­met tartalékok is bevetésre kerültek egé­szen uj fegyvereikkel, azt a feltevést en­gedi meg, hogy Orel és Bjelgorod között valóban nagyobbszabásu hadműveletek fej­lődtek ki, de hogy azok a nagy nyári tá­madást bevezető fegyvertények-e, vagy he­lyi jellegű megélénkülései az arcvonalsza­kasznak, e pillanatban semmiféle adat nem támasztja alá, ■* A SALAMON-SZIGETEK térségében ki­fejlődött japán—amerikai harcok hétfőn fontos fordulóponthoz érkeztek. A partra- szálló amerikai és a védekező japánok eddig I csak szárazföldi és légi erőiket dobták küz­delembe s amint a jelentések hangsúlyozták, sem a japán, sem az amerikai hajóhad nem avatkozott be olyan formában, hogy a két hajóhad egymással érintkezésbe került volna. Egy Zürichbe érkezett jelentés azt közli, hogy hétfőn délután óta nagy tengert csata folyik a Salamon-szigetek körül. Részletes jelentés még nincs, de közlik, hogy mind a két fél igen sok hajót és repülőgépet vetett harcba. Az amerikaiak ugyanis megkísérel­ték újabb csapatok partraszállitását a ki­sebb szigeteken, mire a japán hajóhad, közbelépett. így kerültek harci érintkezésbe a hajóhadak. A Budapesti Tudósitő Pearl Horbourböl származó jelentése közli, hogy Amerika hi­vatalos körei az Uj-Gulneaval, a kúriai öböl­ben folyó tengeri csatáról egyelőre nem adtak ki részletes hivatalos jelentést s ame­rikai részről a szembenálló japán és ameri­kai hajóhad számbeli erejéről nem mondot­tak közelebbi adatokat. Az amerikai közle­mény azonban rámutat arra, hogy a légi­támogatás tekintetében Japán kedvezőbb helyzetben van, mert a tengeri ütközet színhelyét az ujgeorgiai és colombangarai támaszpontokról a japán repülőgépek elér­hetik, mig a rendovai támaszpontot az ame­rikaiak egyelőre nem tudják használni. * A TÁVOL-KELET jelenje és jövendője szempontjából igen fontos eseménynek szá­mit Tozsó japán miniszterelnök látogatása a maláji államokban, valamint Thai-fö’d tokiói nagykövetének nyilatkozata. A Német Távirati Iroda tokiói lapjelen­tések alapján a kővetkezőket közli: Tozsó miniszterelnök szonani tartózko­dása alatt nyolc maláji szultánnal találko­zott. A fogadás a japán megszálló hadsereg főparancsnokának hivatali helyiségében történt. Johore szultánja valamennyi ma­láji szultán nevében beszédet intézett Tu- zsóhoz, akit biztosított a Japánnal való együttműködés készségéről. Naidirek Chayanama thaiföldi nagykö­vet nyilatkozott a Domej Iroda munkatár­sának abból az alkalomból, hogy közös ja­pán thaiföldi jelentést adtak ki Észak- Malaja négy és Sanszi államok két tarto­mányának Thai-földbe való bekebelezésé­ről. Tozsó és Fibula Songgrajn miniszter elnök közös nyilatkozata annak bizony sága, hogy a két ország együtt dolgozik a végső győzelemig és megmutatja Japán őszinte célját ebben a háborúban. — Thai-föld — mondotta a nagykövet — legjobb tudása szerint dolgozik együtt Ja­pánnal, mert Japán győzelme egyúttal Thai­föld győzelme. ! * ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom