Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-06 / 149. szám

MüezJBrrUrsiACa 19 4 3. J V £ i V S 6 A buddhizmus sorsa Szovjetoroszországban Moszkva egyetlen vallási sem kiméi Buddhista vallásunak vallja magát a Szovjetunióban 220.442 burját a Bajkál- tó mentén és 140.000 kalmük a Kaspi- tótól északra, vagyis összesen mintegy 360.000 lélek. A számokat az Orosz Tu­dományos Akadémia statisztikai bizott­ságának 1927. évi jelentéséből vettük. Ahogy a görögkeleti egyház közép­pontjában a cár állt, úgy az orosz és mongol lámahivők számára is Nagy Ka­talin óta a cár jelentette az emberré lett indiai-tibeti Szitabara istennőt. A budd­histák jogi helyzete Oroszországban min­dig attól függött, hogy a kormány mi­lyen politikát folytatott Középázsiában. Az oroszoknak szükségük volt a mongo­lokra s tibetiekre, hogy az India felől kiin dúló angol befolyást feltartóztassák, ügy burjátok, mint a Volga vidékére 1630 kö­rül bevándorolt kalmükök alkalmas esz­köznek bizonyultak a cári kormány ke­zében. Szentpétervár Novoja Derevnja külvárosában hamarosan buddhista templom is épült Agvan Dordjiev budd­hista pap sürgetésére. A Szovjetunió persze ezt a templomot sem kimélte. A cári Oroszországban az állami alaptörvé­nyek 62—68. cikkelye foglalkozott álta­lában minden vallással, igy a buddhistá­val is. Minden felekezetnek külön egy­házi hatósága volt. A kalmükök főpapja (lámája) és a burjátok lelkészei a helyi közigazgatási hatóságok felügyelete és a belügyminisztérium idegen vallások fel­ügyeletével megbízott szakosztályának ellenőrzése alá tartoztak. A láma rend­kívül befolyásos személyiség volt. A buddhista egyház határozatait öttagú ta­nács hozta meg, de az egyház vezetése teljesen a láma kezében volt, akit kü­lönleges szabályok szerint választott je­löltek közül nevezett ki a kormány. A buddhisták jogi helyzete jelenleg éppen olyan rossz, mint a többi egyházé a vörös uralom alatt. Az állam és egyház közti kapcsolatot a buddhizmussal szem­ben is megszüntették. De minthogy a szovjetorosz állam egyben az istentelen mozgalom irányítója is, a buddhizmus­nak belső okokból egészen más a nely- zete, mint például az orosz-ortodox egy­háznak. A buddhizmus ugyanis a szen­vedés feltételes törvényszerűségét is a szenvedés feltételesen törvényszerű le­győzését hirdeti, ezt pedig a Szovjetunió­ban elég alkalom nyílik gyakorolni. A buddhizmus számára tehát az állam szervezési formáinak és intézkedéseinek nincs sok jelentősége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbösen, sőt ellen­ségesen viselkednék velük szemben, sőt elismeri és felhasználja őket, mint a mindenkori időszak törvényes eszközeit, melyeket tisztelnie kell. Ennek az lett a következménye, hogy jelenleg a buddhista egyház kebelén be­lül hatalmas harcok dúlnak a buddhiz­mus és kommunizmus viszonya körül. Amig az öreg lámák a buddhizmust többnyire összeegyezh eteti ennek tartják a kommunista eszmékkel, _ a fiatalabbak rajonganak a szovjet rendszerért. Ezek nagy része, ha nem is tagja, de pártolója a „mongol néppártinak, vagy egyéb kommunista szervezetnek. A moszkvai buddhista kongresszuson, amelyen a kal­mükökön és burjátokon kívül Mongólia és Tibet képviselői is részt vettek — megpróbáltak egy egységes buddhista szervezetet „kommunista alapon“ össze­hozni, de nem sikerült. Ugyanakkor a Tashi-láma elnökletével Mukdenben is összeült egy buddhista gyűlés, ez viszont háborút üzent a kommunizmusnak val­lásellenes tevékenysége miatti Ugyanis, ahogy a többi, felekezetnek, úgy a buddhistának sem szabad vallásos eszméket terjeszteni, vagyis a vallásos világnézetnek kívülállókat megnyerni. A buddhista szerzetesek és apácák alig kapnak utánpótlást, kolostoraikat pedig elvileg mind bezárták és állami keze­lésbe vették. Ahol ez nem történt meg, ott belső egyenetlenséget szítottak a ko­lostor „dolgozói és kizsákmányolói“ kö­zött, hogy az utóbbiak kiutasítása után a többiekből kommunista izü kolostor­szerveket alakítsanak. A pétervári budd­hista tempolomot már régen becsukták, a burjátok és kalmükök egykor 36 ko­lostorából ma egyetlen egy sem létezik. A lámaizmus befolyása Mongólia orosz FERENCJOZSEF részeiben is óriási volt. A cári kormány igyekezett alattvalóit távoltartani a ti­beti befolyástól. A kommunizmus viszont elvileg szemben áll a buddhizmussal. Ne­hogy azonban a hivő lakosság gyanúját felkeltsék, az ázsiai népek „modernizá­lását“ csak lépésről-lépésre vihették vég­hez. Amikor Bogda Kán Khutuktu 1921- ben meghalt, egymillió aranyrubeles ha­gyatékát felosztották a kolostorok és — a népművelési minisztérium között. Gon­dolhatjuk, melyik rész járt jobban. A Khutuktu által gyakorolt kormányzási teendők végzését mongol népköztársa­ságra ruházták át. Ennek 1924 november 20-án kelt alkotmányában pedig ez áll: „ ... a khutuktu és khubilgánok kor­mányzási jogait eltöröljük“. Egy másik bekezdés kimondja, Hogy „az egykori fe­jedelmek, khutuktu-k és az állandóan kolostorban lakó egyházi személyek sem aktiv, sem passzív választójoggal nem rendelkeznek. Igaz, hogy ezelőtt tizenöt évvel maga a GPU vallási osztálya is foglalkozott a buddhista lelkészség megnyerésével. A szovjet eszmevilágért lelkesedő mozga­lomnak kellett volna az egységet meg­bontania. A „Lámái reformklérus köz­ponti bizottsága“ minden erejét latba- vetette úgy a Mongol népköztársaságban, mint a burjátok és kalmükök autonóm szovjetköztársaságaiban. Igyekezete ku­darcba fűlt, sőt ma mái* az egész moz­galmat „elintézték“ az istentelenek. Hogy mi játszódott le a színfalak mögött, nem tudjuk, de a bizottság tagjait mint „egy külföldi hatalom kémeit" ítélték el. Úgy látszik, Moszkva megunta a pró­bálgatást, hiszen úgyis csak politikai cél­ja volt az egésszel. Lehet, hogy szinleg újra kedvében jár a buddhistáknak, amint a többi felekezettel is teszi, de most már kérdés, mennyien hisznek neki. Hogyan lehet ff a Ilonát siállilanS ? Kolozsvár, julius 5. Gabonát az ország egész területén egyik községből a má­sikba csak szállítási igazolvánnyal sza­bad szállítani. Ez a rendelkezés nem vo­natkozik az egyes gazdaság területén be­lül történő szállításokra, valamint az el­adás céljából a vásárlásra jogosított ke­reskedő raktárába, vagy a feladóállomás­ra szállított gabonára. A vámőrlésre jogosult gazdaságból a vámőrlő malomba szállított kenyérgabo­nánál a szállítási igazolvány a vásárlási tanúsítványt pótolja, de csak olyan mennyiség erejéig, amennyi a tanúsít­vány szerint még megőrölhető. A szállí­tási igazolványt a gabona feladási helye szerint illetékes községi elöljáróság ál­lítja ki. Kenyérgabonára községi elöljáróság csak annak adhat ki szállítási igazol­ványt, aki igazolja, hogy vásárlásra jo­gosult és a munkabér, vagy más termé­szetbeni járandóság címén jogosan meg­szerzett kenyérgabonát lakóhelyére kí­vánja szállítani. Vetési célra szolgáló ke­nyérgabonára, valamint kenyérgabona­vetőmag beszerzése céljából cserélésre szolgáló kenyérgabonára, továbbá egyéb indokolt esetben a közellátási felügyelő­ség adhat ki szállítási igazolványt. A köz­ellátási kormánybiztos által kiállított vásárlási engedély alapján megvásárolt árpára és zabra a szállítási igazolvány kiadását a községi elöljáróság nem ta­gadhatja meg. Közforgalmú vasút, hajózási és közúti fuvarozási vállalat, valamint a posta ga­bonát szállítás végett csak akkor fogad- het el, ha a feladó az érvényes szállítási igazolványt átadja és a fuvarlevél cím­zettje a szállítási igazolványon megneve­zett cimzettel azonos. Ha a gabonát kereskedő, vagy keres­kedelmi őrlésre kijelölt malom adja fel, a szállítási igazolványt a Központ által szárazbélyegzővel ellátott és számozott fuvarlevél pótolja. Ezek a rendelkezések nem vonatkoz­nak a honvédség által vagy a honvédség címére feladott gabonaküldeményekre; a m. kir. Növénytermelési Hivatal hitele­zett fuvarlevelével feladott gabonára, a Központ, továbbá a m. kir. gazdasági felügyelőségek, a m. kir. Növényterme­lési Hivatal, a m. kir. Vetőmagvizsgáló állomás, az Országos m. kir. Gabona- és Lisztkisérleti Intézet és a budapesti Áru- és Értéktőzsde választott bírósága címé­re, vagy ezek által feladott, továbbá a kereskedelmi őrlésre kijelölt malmok által egymás címére feladott 10 kg.-ot meg nem haladó gabonamintákra. Fényes ünnepséggel szentelték fel zászlójukat a kolozsvári házfelügyelők KESERUVIZ Kolozsvár, julius 5. A Házfelügyelők Országos Szervezetének kolozsvári cso­portja vasárnap délelőtt fényes ünnep­séggel szentelte fel gyönyörű zászlóját. A Mátyás király szobor előtt nagyszámú közönség gyülekezett, majd a leventék zenekarának indulója mellett székházuk­ból zárt sorokban, zászlók alatt, felvo­nultak a házfelügyelők kolozsvári cso­portjának tagjai és a Tűzharcosok disz- százada Koncz Rudolf parancsnok veze­tésével. Nagyszámban jelentek meg a székely alkalmazottak társaságának mindkét nembeli tagjai, pompás székely népviseletben« s küldöttséggel képvisel­tették magukat a postások is. Azután kö­vetkeztek saját zászlójuk alatt a házfel­ügyelők Nemzeti és Gazdasági Országos Egyesületének kiküldött tagjai, élükön Erdei József országos elnökkel, utánuk a debreceni csoport, valamint a kassaiak és a nagyváradiak kiküldöttei. A honvédség részéről Harm Elek szá­zados vezetésével tiszti küldöttség jelent meg a hadtest képviseletében. A rend fenntartására diszsisakos rendőrcsapato­kat vezényeltek ki. A hatalmas téren pompás rendben felsorakozott küldöttsé­geket a nézőközönség széles és zsúfolt karéja vette körül. A levente-egyesület zenekara Rózsa Miklós karnagy vezetésével eljátszotta a „Hiszekegy"-ét. A közönség levett kalap­pal, áhítattal hallgatta végig. Ezután vi­téz Páka György, a kolozsvári csoport elnöké lépett az emelvényre és üdvözölte a megjelent vendégeket, majd Erdei Jó­zsef országos elnök mondotta el ünnepi beszédét. Hangoztatta, hogy a házfel­ügyelők egyesülete magyar és keresztény szellemben működik és munkájával min­denben azonos utón jár a többi törvé­nyes és hazafias egyesületekkel. Legfőbb célja: a magyar hazáért, a nemzet bol­dogságáért becsületesen dolgozni. A rendkívül díszes zászlót a római ka­tolikus egyház részéről Baráth Béla dr. kanonok, főesperes, plébános áldotta meg magasan szárnyaló és mély gondola­tokkal teli beszéddel. A reformátusok ré­széről Nagy István lelkész- mondott fo- hászszerü áldást. A zászló megáldása után Erdélyi Jó­zsef országos elnök átadta azt a helyi csoportnak. A kolozsvári csoport nevé­ben Páka György köszönő beszédében azzal az Ígérettel vette át a zászlót, hogy annak jelmondatát követve, mindhalálig magyar szellemben és erényekben fog a helyi csoport dolgozni. Vitéz Páka György beszéde után a zászlóanyák: Keledy Tiborné polgármes­terné helyett Pissenberger Laura, a györgyfalvi menekültek nevében Vajas Ferencné, majd vitéz Páka Györgyné, Szász Mártonná, Szász Lajosné, özv. Ká- tay Sámuelné, Györffy Ferencné, Nagy Józsefné, Fodor Mártonná, Borsos Ist­vánná, jfáté Jánosné, Oláh Károlyné, Duma Jánosné, Kovács Józsefné, Veress Jánosné, a helybeli csoport nevében mint zászlóanyák szalaggal ékesítették a zász­lót. Ugyancsak szalagot kötött a zászlóra Erdélyi József elnök a központ nevében, Csukás Lajós a debreceni csoport nevé­ben, Tóth István a nagyváradi csoport nevében, Vakulya József a szegedi cso­port nevében. Halász Lajos a központ részéről „Trianoni gyászszalag“-ot kötött a zászlóra. Ezután a zászlószegek beverése követ­kezett, amelynek során ugyancsak dr. Keledy Tiborné nevében Pissenberger Laura, a hadtest képviseletében Hann Elek százados, majd sorrendben Kolozs vármegye és város, a magyar királyi ítélőtábla, az országos egyesület, a ko­lozsvári csoport jogtanácsosa, a Vitézi Szék és Tűzharcos Szövetség, a Wesse­lényi Lövészegyesület, a györgyfalvi me­nekültek, a székely alkalmazottak, a Hl­vatásszervezet, a magántisztviselők, a bérkocsitulajdonosok, a kolozsvári összes egyesületek, a budapesti, debreceni sze­gedi, szolnoki, kassai, nagyváradi, sza­badkai, újvidéki, a kolozsvári bankok, gyárak, iparosok, a kolozsvári csoport rendes tagjai nevében a kiküldöttek, vagy helyetteseik verték be a disz- szeget. Oswald János „Anyám levele" cimü költeményét szavalta el nagy hatással, majd a levente-egyesület zenekara a Himnuszt játszotta. A nagyszerűen sike­rült ünnepség diszmenettel zárult Megkezdte tanácskozásait a Szófiába érkezett magyar kereskedelmi bizottság Szófia, julius 5. (MTI) A magyar keres­kedelmi bizottság, amely julius 3-át61. kez- lödően Bulgáriában mintegy 10 napon ke­resztül kereskedelmi tárgyalásokat fog foly­tatni, egy bolgár kereskedelmi bizottsággal szombaton reggel Budapestről Szófiába érke­zett. A magyar és a bolgár küldöttségek szombaton délben tartották a nemzeti bank épületében első ülésüket. Szombaton este a magyar delegáció tagjai a bolgár kormány vendégeiként két napos kirándulásra indul­tak Várnába és környékére. Könyvek között 202/43 JELENTI... * — A Magyar Géniusz kiadása — Tizenkét magyar haditudósító, névszerinti bihari Nagy Lajos, Csontó Menyhért, Hor­tobágyi Jenő, Kantár Lajos, Lórenz Viktor, Németh György, Ráthonyi János, Saád Béla, Tombor Tibor, Tompa István, Vereség János és Zsoina-y Miklós harctéri jelentéseit gyűj­tötte össze a Magyar Géniusz könyvkiadó­vállalat efeben a kötetben. Nyárád-gálfalvi Kádár Gyula vezérkari ezredes a könyv rö­vid előszavában igy határozza meg a kötet anyagát: „A magyar 2. hadsereg harccselek­ményeinek megörökítését vállalták azok a haditudósítók, akiknek Írásai itt most nap­világot látnak. írásuk ott született, ahol leg­nehezebb háborúját és küzdelmét vivta a magyar. A könyv lapjai bizonyítják, hogy a magyar fegyverbeosület változatlanul tiszta ...“ A mai háború magyar irodalmában külön­álló hely illeti meg ezt a kötetet. Elsősorban azért, mert tizenkét pompástollu magyar új­ságíró közösségi munkájának pompás ered­ménye. Másodsorban azért, mert a szerzők közösségi munkájának eredményét: a harc­téri írások egyes fejezeteit mozaikszerben rendezték folyamatos egységbe. A fejezetek címénél nem tudjuk, ki a szerjrf. Aid a név­re is kiváncsi, annak fel kell lapoznia a tar­talomjegyzéket, ahol az Írók nevét Is fel­tüntetik. Tizenkét ember, tizenkét külön egyéniség irta a könyv lapjait 8 mégis, ol­vasás közben nem azt érezzük, hogy más- más szerző soraiba kapunk bele, hanem azt, hogy ennek a tizenkét magyar újságírónak egyéniségét, szemléletét, előadásmódját mily csodás közös nevezőre hozta a nagy élmény közlésében a nagy cél: a magyar katona semmiféle szóval nem érzékeltethető áldo­zathozatalát azért, hogy az ősi magyar föld továbbra is megőrizhesse hátán a magyar életet. S ez a nagy élmény annál hivebb, mert a mai háború haditudósítója maga Is ott küzd az első vonalban, aminthogy az első vonalban küzd még a vezérkar és a had­seregparancsnok is, ha a helyzet úgy hozza magával. A hősiesség, helytállás, a bajtársi asság és emberség felemelő emlékeit örökítették meg a könyv szerzői, de megírták ast Is, ami az orosz föld sorsát a szovjetrendszerben oly tragikussá tette. Nagy élményről emlékezik a tizenkét ha­ditudósító s olvasása is hatalmas élménnyel teszi gazdagabbá azt, akihez ez a nagyszerű kötet eljut. — f* — — Kiskereskedők árkalkrtádája. A vidéki kereskedőket különösen érdeklő kalkulációs könyv jelent meg. Címe: „Vegyesáruk Kal­kulációs Könyve“. Tartalma: bőrkesztyű, bőrönd, bőrdíszmű, cipő, cipőtisztító, cirok- seprő. cukorkakeksz, fözelék-gyümölcskon- zervek, játékáruk, kötél-zsineg, kőagyag- áruk, papir, irodaszer, porceílán, tükör, üvegáru, szeszesitalok, vas- és fémáru, ve­gyiipari cikkek (festékek, lakkok, gyertya stb.), valamint az összes rövid- és textiláruk kiskereskedői haszonkulcsait A-B-C sorrend­ben. Minden cikk betűrendben megtalálható és mellette fel van tüntetve a kiskereskedői haszonszázalék. A praktikusan összeállított kézikönyv könnyűvé teszi a kereskedő mun­káját és biztonságot nyújt a kalkulációnál. Ara 6.— pengő. Megrendelhető az összeg beküldése mellett vagy utánvéttel Földes György, Pécs, Mecsek-u. 14. címen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom