Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-29 / 169. szám

HÎBiBTrtlrsjm 4 1943. J V £ I V S 29 A város külterületén kanyargó Szamos- part kögátján egy kis kéktrikós gyerek ül­dögél. Hat-hét éves lehet. Lábát i. viz fölé lógatja és majszol valamit. — Mit eszel? — Mogyorós csokoládét. — Mi az ördög? Főúri Ízlésed van. Hon­nan vetted rá a pénzt? —. Őrzöm a disznókat és azért adta a pa­pám. Valamivel odébb a parton tiz-tizenöl süldő- malac legelész a méteres gaz között. Azokat tartja szemmel a gyerek, de csak félszem­mel, mert a másikkal figyeli, mint fogy las- san-lassan a kiváló csemege: a csokoládé. Előttem egy szekér hajt bele a vízbe. A víz a kerekeket is ellepi. A kocsis feltürt nadrágszárra .1 áll a kocsin és lapátol vala­mit a viz alól. — Mit csinál az az ember? *— Sódert szed a vizfenékröl. Viszik a ház­építéshez, —- mondja a gyerek. A vizet lassanként egészen benépesítik a sódert szedő szekerek. A kocsisok egysze­rűen behajtanak a vízbe. A lovaknak csak a hátuk, nyakuk és a fejük látszik ki. Allófürdöt vehetnek addig, mig a gazdájuk megrakodik. De az emberek közül is nem egy beleáll a vizbe. Némelyiknek hónaljig ér. Úgy lapátolják a sódert, ami nem inás mint a szemcsés homok a vjzmeíer arjából. Odébb a vasúti töltésen hosszú kocsisor robog át. Pest felé igyekszik a gyors. \ sok egyforma kocsi közül kivirit az élkezókocsi élénkszinü fala. Minden ablakában virág, pi­rosrózsa vagy szekfü. Az utasok kikönyököl­nek a vonat ablakába és nézik a szamos- parti életet. Hosszú von^tfütty jelzi a ko­lozsvári állomás előtt az érkezést. A sódert szedő emberek megáUanak egy percre és a vonat után néznek. — Gyüjaaaa-teee! Az egyik kocsis már megrakodott és most a kocsi tetejéről indítaná a lovait. De ez nem mégy egykönnyen. A vizes sóder alapos te­her. A lovak megfeszülnek, de a víz is aka­dályoz. Alig mozdul a szekér. — Gyüüü ... jaazapád! — ordít az ember a szekér tetején és csapkodja a lovakat. Közben alaposan rángatja a gyeplőt. A vehemens nógatásnak végre eredménye van, mert a szekér olda’t mozdul, illetve Inkább billen és az atyafi belapotyog a vizbe. A két lába a viz fölött kuiin.pál. Prüszkölő fizimiskája csak másodpercek múlva válik láthatóvá. A többi sóderesük élénken élvezik az esetet: mulatnak a kol­légán. — Na, milyen a viz?... Fejest ugrottái? 1— röpködnek a kárvallott felé a szives kér­dések. Az atyafi eltűnne a színhelyről, de a hirtelen billenés után a kocsi megállt. A kávék, úgy látszik, valami vizalattl gödörbe billent bele, amit a sóderezésnél vágtak. Most még nehezebb dolguk van a lovaknak A kocsis ostornyéllel igyekszik megértetni velük a távozásra irányuló szándékát. Lát­hatólag nem tagja az Állatbarátok Egyesü­letének, mert a lovak vízből kiáltó testré­szein jókorákat csattan a vizes ostornyé! .. . — Látod, — értekezünk a gyerekkel, — ezt az embert egyszer egy ilyen sóderes sze­kér elé kellene fogni, hogy ő is megpróbálja a tóéletet. Akkor majd nem rakná annyira tele a szekeret sóderrel és nem vemé agyon az állatait. — Ni, megindult a kocsi! — mondja, a gyerek. Végre valóban kirángatták a lovak, ere­jük utolsó megfeszítésével a szekeret a viz- aiatti gödörből. Reszkető inakkal állanak meg a parton. Az ember pedig most odamegy hozzájuk és simogatja őket Szinte szere­tettel veregeti a lovak nyakát. A legnagyobb mértékben különös ez. Miért akarta akkor az előbb agyonverni őket? Erre csuk a ko­csispszichológia tudna feleletet adni A parton újabb látnivaló akad. A disznók békésen legelésző csoportjához bivalyesorda csatlakozik. Az örizőjük, egy nyurga fiatal siheder, amikor meglátja az öbölszeríi bejá­ratot a vízhez, ijedten kormányozza arrébb a vezérbivalyt és veile együtt az egész csor­dát. — Nem arra, nóóó! ... Estig nein tudlak benneteket kiverni a vizből, ha belementek, — mondja. A gyerek mellettem tanácsot ad neki: — Köss a farkuk alá égő szalmát, akkor rögtön kirohannak a vizből. — Hógyisne, hogy fögyujtsák a Szamost' — válaszolj^ a legényke. És ezt halálosan komolyan mondja. A vizpart e sok jellegzetes apró színfoltja, érdekes élményei mind-mind ismeretlenek maradnak az aszfalton sétálgató ember előtt. Pedig minden érdekesnek tűnik itt most, mert ezeket nem lehet látni benn a város­ban. A sétáló percekig nézi a vizet húzó ha­talmas deszkaalkotmányt, egy óriási kere­ket, melyet örök mozgásban tart a Szamos folydogáló vize, igy kényszerítve a lomhán forgó szerkezetet a vizhuzásra. A vasúti hid alatt halászó szabadságos őrmester urnái a fogás iránt érdeklődik az A napokban jelkeresett egy hölgy- ismerősöm. Mindenekelőtt feltűnt paiás- tolhatatlan idegessége. Hölgyismerősöm szociális munkát végez s munkaterülete éppen a Székelyföld. Azzal kezdte, hogy most jött Székelyföldről Kolozsvárra, ahol szüleinél szabadságát töltené, de amióta hazajött, alig tudott magához térni.. . — Miért? — kérdeztem. — Itt találkoztam egy budapesti gyár megbízottjával. Éppen most készül le Székelyföldre, hogy ott gyári munkáso­kat toborozzon. Fiukat, leányokat, asszo­nyokat, vegyesen . .. Engem a dolog egé­szen kétségbeejtett. Ezt meg kell akadá­lyozni. * — Megakadályozni?... miért? — Azért, mert a székelyeket nem sza­bad Budapestre engedni! Nem szabad sem Budapestre, sem sehova engedni őket kies földjükről, mert ha elmennek, soha nem térnek oda vissza. A székelye­ket ott kell felemelni saját földjükön, de nem kiemelni onnan s betaszitani őket a nagy ismeretlenségbe, a bűnös ■>iáro- sokba, ahol ők maguk is bűnösökké vál- lanak s akkor mi lesz Székelyfölddel, mi lesz ezzel a drága, jobb sorsra érdemes fajtával?. . . Erre feleljen nekem, de úgy, hogy ne csak engem nyugtasson rneg, hanem hogy a maga lelkiismerete is nyugodt legyen. Székely leányok, asszo­nyok — mint gyári munkások! Szinte elképzelhetetlen. Nem is akarom és nem is tudom elhinni. Es én ezt meg is fo­gom akadályozni. Ha kell a kormányig, a miniszterelnökig megyek! Pillanatnyi csönd következett. — Szóval nem tudja elképzelni, hogy a székelyek gyárakban dolgozzanak? — vettem fel az elejtett fonalat. — Pedig higyje el, ez nem is olyan elképzelhetet­len .... Várjon csak, ne vágjon most köz­be. Én is türelmesen meghallgattam, ké­rem, hallgasson meg maga is. Korunk jelszava — és én azt hiszem, ez magához is elért már, hogy frissítsük fel közép- osztályunkat. A középosztály már. na­ember. Sokáig együtt lessük a hörgőt. — Aunye, de csöppség vagy — mondja a vitéz őrmester ur, mikor kirántja a horgot és egy pöttöm kis hal ugrándozik rajta. — Menj vissza a mamádhoz. Mondd neki, hogy tiszteltetem és inkább hozzá legyen szeren­csém. A kis hal ezüstös teste nagy Ívben repül vissza a vizbe. Egy pillantás alatt el is tűnik a habokban. Az őrmester ur pedig uj csal­étket tűz a horgára. Utána lesi türelmesen a kapást. Nyugodalmas foglalkozás. Lejjebb a kavicsos parton pirosarcu íe- nyecske hajladozik a viz fölé. Mezítláb áll a sekély vizben és színes kendőt mos. — Vasárnapra készítem, — mondja, — meg itt tartom a nagymosást is. Mellette nagy halom ruha ázik a kavicsok között. Sulykoló, kosár, két edény van a parton. A bokrokon pedig a már kimosott ruhák száradnak a napfényben. Tarka szín­foltjuk messzire,virít a parton. Odébb fürdőző család lubickol a habokban. A mama csinos, elegáns fürdőtrikóban ül­dögél a szélen. A trikójában akár a Rivié­rára is elmehetne békében, mert komoly eséllyel szólna bele egy fürdőruha szépség- versenybe. ö ehelyett Itt üldögél nyugodal­masan a kavicsok között és szemléli az itatni hajtott tehenet tőle vagy húsz mé­ternyire. Maiid később szappanozni kezdi a kislánya fejét. A kicsi pucér testén vizesen csillog a napfény. Mellettük másik két fiúcska fröcsköli egymást. Pufók kis pocak­jukkal úgy néznek ki, mint Benczúr an­gyalkái. Boldog, csiklandőzó kacagásuk messze hallatszik: — Juuuujjjjj ... ! Az itatni vitt tehéntől nem sokkal lejjebb lovakat csutakolnak a vizben. Látszólag szí­vesen tűrik a mosdatást. A parton végig, amerre a szem ellát, hor­gászok álldogálnak, vagy ülnek a bokrok kö­zött, meg a köveken. Egységes szoborszerü merevséggel és idegnélküli türelemmel lesik horgaikat. A viz mentén, a parti sávon mezei vad­virágok tarka sokasága virít: ökörfarkkóró, fehér mécsvirág. Itt-ott egy nagytányéros napraforgó, csoportban a fehér margaré­ták... A parton apró házak. Fehér, me­szelt falaikon vakítóan ragyog a júliusi napfény. Az embert vágy fogja el: jő lenne itt ma­radni ebben a nyugalmas, békés mozdulat­lanságban, csendben. De a város üzen: vijjogva szólalnak meg a szirénák. Szombat van, egy óra. A vízparton szemlélődő ember beigazitja óráját és visszaindul a város felé ... Irta és rajzolta DOBRY LAJOS gyón megfáradt s természetesen csökke­nőben van ellenállóképessége is sokmin­dennel szemben, amitől óvnunk kell fo- junkat éppen egy szebb és boldogabb magyar jövendő érdekében. Nos, kikkel frissítsük fel középosztályunkat, ha nem éppen a falusi réteg arra érdemes fiai­val?. . . Ezeket kell kiemelnünk a baráz­dák árnyékából s be kell ültetnünk őket az iskolapadba, hogy kipallérozva való­ban felfrissítő erőivé váljanak a magyor társadalomnak. Ha jól tudom, ez a kor­mány hivatalos álláspontja is. De meg kell adni, erre nézve történtek is már lépések. Tehetségkutató intézetek, arra illetékes szervek válogatják ki a falusi iskolák növendékei közül, kik érdemesek a továbbtaníttatásra. A többit már hi­vatalosan intézik. És ha nem is máról holnapra, de egy bizonyos idő múlva csakugyan elérjük, hogy felfrissül sokat ócsárolt magyar középosztályunk. Nem igy van ... Vagy talán nem hallott er­ről?. .. Hölgyismerősöm nem szólt semmit. Csak tovább hallgatott. Én is tovább akartam szövögetni érveimet, fejtegeté­seimet, de most már mégis észbekapott s megszólalt: — Iggn, az úgynevezett magyar közép- osztály, az egész más .. . Az ellen én se emelném fel szavamat, ha a székely fiúcskákat s leánykákat iskolába, felsőbb iskolákba adnák. Mert ezt érdemelnék ők. meg egytől-egyig, de nem azt, hogy gyárimunkás sorsba taszítsuk őket. Az nem jövő . . H,ölgy ide, hölgy oda, de ezt már még­sem lehetett szó nélkül hagyni s ki is csavartam mentem a szájából a szót: — Hogy a gyárimunkás-sors nem, jö­vő? Ugyan, miért ne? Hát minek volna nagyobb jövője, mint a gyáraknak, ha egyszer újra béke lesz. És addig is. A magyar gyáripar máris olyan hírnevet szerzett magának még a külföld előtt is, hogy erről felesleges is most beszélni. Ne, ne féltse maga a székelységet a gyá­raktól. Hagyja, lepjék el a gyárakat, a budapesti gyárüzemeket és bárhol talál­ható gyárüzemeket e megnövekedett ha­zában s még azt se sajnálja, ha többé soha nem térnek vissza a falujokba. Szü­letnek uj kicsi székelyek, benépesednek újból a barázdák és semminek inkább ne örvendjen, mint annak, hogy a székely iparra megy, a székelység iparosodik. Legyenek iparosok, kereskedők, ha kicsi a föld. A földet nem lehet kinyújtani, bármennyire is ez volna a legkívánato­sabb megoldása a székely sorskérdés­nek. örvendjen annak, asszonyom, hogy a Székelyföld annyira benépesedett, hogy más magyar vidékre, még a gyá­rakba is jut belőle. És főként a gyárak­ba. Mert ha középosztályunkat éppen a falu fiaival akarjuk felfrissíteni, miért ne tehetnők ezt meg munkássággal is?.x.. Vagy talán ennek a rétegnek nincs szüksége felfrissítésre,' felfrissülésre?... Dehogyis nincs! A magyar munkásság nem is olyan régen még a vádlottak pad­ján volt. Vádolták a magyar munkást, éppen a gyárak munkásait nemzetközi­séggel, idegen eszmék követésével és vé- delmezésével. Vájjon nem lesz-e sokkal jobb, ha a magyar gyárak munkásai va­lóban magyar, székely munkásokkal fris­sülnek fel?... Olyan magyar munkások­kal, mint amilyen törhetetlenül és meg­dönthetetlenül magyarok a székelyek. Higyje el asszonyom, akkor hiába pró­bálnak majd a gyárak kapuin betömi idegen, nemzetközi eszmék, mert belül, a gyárakban nem fognak talajra ta­lálni ... — És hogy nem fognak többet vissza­térni soha többé a falujokba? hogy a budapesti gyárak munkásai, akárcsak a főváros lakói: nagyrészben idegenek. Mi van ebben aggasztó, ha a derék széke­lyek majd ott ragadnak, lesz belőlük egy uj, egy valóban magyar munkástársada­lom s részben valóban magyar középosz­tály?. .. Maga a főváros válik ezzel sok­kal magyarabbá. Még egy másik szem­pont. Jobb-e, ha a székely nép feleslegje nem gyárakba vándorol, hanem cselé­deknek, boltiszolgáknak, s alkalmi mun­kásoknak?. .. Bizony nem jobb. Most, amint aggódva mondja, sok-sokszáz szé­kely fiúnak, leánynak s assszonynak al­kalma volna tömegesen gyárakba menni. Hát hagyni kell őket. És ott is kell tar­tani őket. Nem erőszakkal, de meg kell szerettetni velük a gépeket, legalább is úgy, mint ahogyan szülőföldjüket, a ke­nyéradó barázdájukat szeretik. Akkor nem tragédia lesz ebből, — mint aho­gyan maga gondolja, — hanem felemel­kedés, az ők és mindannyiunk felemel­kedése. Ha volt erre valaha szükség, most igazán van. Csak ezt akartam mon­dani. Egyébként még gondolkozzék a dolgokon s majd keressen fel újból vé­leményével ... # A beszélgetés óta már napok, teltek el s őnagysága még mindig nem jelentke­zett. Vájjon megváltozott-e a véleménye, vagy nem?... Augusztus elselén hatályba lép Kolozsvár uj lakbérleti szabályrendelete Kolozsvár, julius 28. A hivatalos lap má­jus 28-i száma közölte az igazságügy- és belügyminiszterek által jóváhagyott uj ko­lozsvári szabályrendeletet, amelynek a ha­tálybalépésére vonatkozólag a 68. 5. kimon­dotta, hogy a rendelet a miniszteri jóvá­hagyások után, a Budapesti Közlönyben történt közzétételtől számított 15 nap eltel­tét követő bérnegyed első napján lép hatály­ba. Ez az időpont tehát augusztus 1-e. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ NYÁRI ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN ţeti műsor: Julius 29. Csütörtök este 7-kor: A Boronkay lányok. Kovács Kató fellépésével. Filléres helyárak. Julius 30. Péntek este 7-kor: Csókhábom. Operett-újdonság először. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Jijlius 31. Szombat este 7-kor. Csókhábom. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 1. Vasárnap d. u. 3-kor. Csókhábom. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 1. Vasárnap este 7-kor. Csókhábom. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Hengerfurást, gépkocsi- és traktor-javítást pontosan és jutányos áron vállal korszerű gépekkel felszerelt üzem. HORVATH THOLDY ISTVÁN Kolozsvár, Mussolíni-ut 64. szám. Menjenek? Ne menjenek? Irtat Bíró János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom