Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-29 / 169. szám
v c. c süt un oic 1948. Julius 29--------,'u:.V el***? i* o :< V yv ✓?: ö p v í a ^•^LaMSííT B'XTSR^ű*Ír ira 22 tillér ELŐFIZETÉSI ARAK: I HÓRA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉR ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ ___POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 169. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIóK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ROOSEVELT E'S CHURCHILL OLASZORSZÁG FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁSÁT KÖVETELI . f . . \ Bizon^lalan, bogy az uf olasz Lulíigyminiszter mikor hagyja el Ankarái Újabb német csapatok érkeztek Szicíliába Mai&s&kit Helyettes Külügyi népbiztossá nevezték, ki Őreitől keletre visszaverték a bolsevistákat A RÓMAI RÁDIÓ az olasz kormányváltozás óta elsőizben szerdán reggel fűzött megjegyzéseket az utóbbi napok nagy politikai eseményeihez. Olaszország határain kívül — mondotta — ne birálgassák az uj olaszországi fejlődés értelmét és jelentőségét. Szó sincsen erkölcsi összeomlásról. Olaszország a fasizmus mögé állt, amikor ez az olasz nép szemében olyan mozgalomnak látszott, amely az országot a süllyedés után ismét fölfelé vihette. Az eddigi rendszernek azonban nem sikerült a háborúban az erők szükséges összpontosítását létrehozni és a számára előirt feladatokat teljesíteni. Ezért Olaszországnak sorsa intézését azokba a kezekbe kellett átadnia, amelyek minden erőt az ország megmentésére fognak fordítani. A „Messagero“ olasz lap megállapítja, hogy a Badoglio-kormány katonai jellegű. Elöfeladata, megoldandó legfontosabb problémái katonai természetűek. Csak erős és elhatározott katonai hatalom tudja a jelenleg felmerült kérdéseket az ország Javára megoldani. Amllcaro Rossi, az olasz frontharcos szövetség elnöke felhivta a frontharcosokat, legyenek teljes odaadással Olaszország uralkodója iránt, aki ezúttal ismét bebizonyította, hogy legfőbb letéteményese az olasz nemzet jövőjének. A katonakirály gyors és helyes időpontban végrehajtott közbelépésével — mondja felhívásában — ismét megtalálta a helyes utat és uj irányt adott az ország belső fejlődésének. A Sa- voyal-ház évszázados dicsőséges múltja záloga annak, hogy a király helyes utón vezeti tovább Olaszországot. A Lavoro Italiano — az eddigi „Lavoro Fascista“ — cimü olasz lapban Enrico Rocca eddigi főmunkatárs, a mostani fő- szerkesztő első vezércikkében a következőket Írja: Elképzelhetetlen, hogy a munka és szellem Olaszországa. a holnapi Európában ne töltsön be továbbra is magas erkölcsi, kulturális és szellemi szerepet. Rámutat az olasz lap a hálára és a ro- konszenvnek azokra a megnyilvánulásaira, amelyek tárgya ezekben a napokban a hadsereg volt mindenütt Olaszországban. A lakosság a hadseregben Intézményeinek törhetetlen szírijét, nemzeti becsületének kérlelhetetlen védelmét és jövője alapját üdvözölte. * A NÉMET HIVATALOS VÉLEMÉNY továbbra is az eddig elhangzott olasz nyilatkozatokra támaszkodik. Berlinben hangoztatják, semmi ok sincs arra, hogy Badoglio és Victor Emanuel kijelentéseit magyaráz- gassák. Kétségtelen, hogy a. német—olasz szövetségi viszonyban az eddigi események következtében nincs semmiféle változás. ■ Mussolini lemondása belpolitikai kéidésnek tekintendő. Az olasz kormányban történt változás Szicíliában a német hadosztályokkal együtt harcoló olasz kötelékek magatartására nem gyakorolt semmiféle hatást. A ,,Pester Lloyd“ berlini tudósítója közli, hogy Berlin és Róma között az áVandó kapcsolat teljesen helyreállott s von Mackensen, római német nagykövet tiszta képet nyújthatott kormányának az uj helyzetről. A katonai események is a közös hadvezetés változatlan folytatását mutatják. — Mindez — mondották a német külügyminisztériumban — szétrombolta az angolszász tábor bizonyos illúzióit. Londonban és Washingtonban Badoglio marsallt már Mussolini politikája folytatójának nevezik és Olaszország föltétien megadását követelik — amint az Churchill beszédében világosan kifejeződött. Az olasz politika — hangoztatják a Wilhelmstrassen — valóságokra épül fel és elsősorban az olasz érdekeket tartja szem előtt. A német—olasz szövetség éppen a két nemzet közös érdekein alapszik s ezeket az érdekeket csak Angliával, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben lehet érvényesíteni. Mindaddig, amíg Olaszországban a kormány élén olyan ember áll, akinek hazája a legfőbb jó, feltétlenül folytatnia kell a harcot ezek ellen a hatalmak ellen. Minden más döntés Olaszország nagyhatalmi helyzetének elvesztését jelentené. Az olasz király és Badoglio tábornagy ennek a ténynek felismerésében adták ki a jelszót: a háború tovább folyik. ■* AZ ANGOL ÁLLÁSPONTOT 48 órás habozás után Churchill nyilvánította ki kedd esti beszédében. A beszéd óvatos megfogalmazása mellett is ultimátumjellegü nyomás Olaszország felé s tulajdonképpen az Olaszországgal szembeni angolszász békefeltételeket tartalmazza. Röviden foglalható össze: feltétel nélküli megadás, ellenkező esetben pedig az olasz városoknak tűzzel és acéllal való elárasztása, vagyis könyörtelen bombázása, A „Neue Zürcher Zeitung" londoni tudósítója az angol miniszterelnök kijelentéseivel kapcsolatban azt írja. hogy az ellenség követeli az olaszoktól mindannak azonnali átengedését, ami a Németország elleni háború hatásos folytatására szolgálhat. A szövetségesek Olaszországot elsősorban ugródeszkául akarják felhasználi és igy északolaszországi repülőterek, olasz vasutak és kikötök igénybevétele az a nyilvánvaló követelés, amelyet a szövetségesek katonai szempontból a legjelentősebbnek gondolnak. Természetesnek minősítik Londonban, hogy a harc megszüntetésére vonatkozó követelés nemcsak az olasz anyaországban lévő csapatokra vonatkozik, hanem a Dodekanezosz szigeteken, illetve a megszállt területen, úgymint Görögországban, Jugoszláviában, Korzikában és Délfranciaországban lévőkre is. Angol képviselőházi körökben megállapítják, hogy Churchill kijelentéseit London és Washington közötti teljes megegyezés alapján tette. A svájci lap londoni tudósítója végül megjegyzi, hogy Churchillnek a képviselőkhöz intézett az a nyomatékos fölszo- litása. hogy ne bíráljanak sietve és ne kérdezősködjenek, világosan mutatja, hogy Londonban általános türelmetlenség uralkodik a, közvéleményben és ez megnyilvánult az alsóházban is. * AZ ALTALANOS POLITIKAI HELYZET MEGÍTÉLÉSÉBEN a német pajtó végső következtetése az, hogy a háború végeredményben a csatatereken fog eldőlni, A „Völkischer Beobachter“, a nemzeti szocialista-párt hivatalos lapja ezt nyomatékosan hangsúlyozza. Kétségtelen — Írja — hogy a német nép ma éppenolyan biztosan tudatában van egész erejének, mint bármikor ebben a háborúban. Az angolok és amerikaiak is tudják, hogy a döntést olyan erők fogják meghatározni, amelyeket kellő mértékben és hatásukban eddig még nem ismertek. Utal a „Völkischer Beobachter“ a keleti arcvonal katonai eseményeire, amelyeknek során a „Times“ beismerése szerint is a német hadvezetésnek sikerült keresztülhúznia az ellenség minden számítását. Ha tudjuk, hogy milyen nagy céljai voltak a bolsevista támadásnak és milyen merész reményeket fűztek hozzá, akkor megfelelő fogalmat kapunk az ellenséges vágyak és a tények által teremtett helyzet közti távolságról. A döntés a csatatereken lesz és sehol máshol. Egyre közeledik annak a napnak negyedik évfordulója, amelyen az emberiség történelmének legnagyobb háborúja kezdődött — folytatja a „Völkischer Beobachter“. Közben elhalványultak azok a kérdések, amelyek miatt az uj világháború kirobbant. Csaknem teljesen elfelejtették Danzigot és a lengyel folyosót, — írja — amelyért az angolok saját állításuk szerint háborúba léptek. Félreismerhetetlenül hebizonyosodott az a megsemmisítő szándék, amellyel a Zsidó jellegű világszövetség a nemzeti szocialista Németország ellen megkezdte a háborút és azóta is folytatja. A Führernek az a cselekedete, amellyel a danzigi kérdést az ellenség igazi szándékainak próbakövévé tette, világtörténelmi szempontból helyesnek bizonyult. Sohasem lett volna belőle európai, vagy pedig világháború, ha az ellenségben nem lett volna már szilárd a háborús elhatározottság. A cikkíró ezután áttekinti a háború egyes szakaszait, majd igy ir: A háborúnak ez a szakasza, amelyben az erők nagytömegű mérkőzéséről, a helytállásról, vagy lanyhulásról, a belső harci erő próbájáról van szó, mégsem lesz ennek a háborúnak az utolsó szakasza. Az ellenség akkor, amikor majd e nagy háború utolsó szakasza megkezdődik, Németországot jól előkészített állapotban találja. Hasonlóképpen ir a „Berliner Lokalanzeiger“ is. A német nép, — írja többek közt, — a háború kezdete óta jól tudja, hogy életröl-halálról, létéről, vagy pusztulásáról van szó. Németország erejének tudatában kezdte meg a harcot, ebben az erőben bizva folytatja minden körülmények között a győzelmes befejezésig. \
