Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-25 / 166. szám

1943, JULIUS 25 ^ jmmmmm A Kormányzó Ifr Ghyczy Jenő rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert külügyminiszterré nevezte ki A külügyminiszter állandó helyetteséül Szentmiklóssy Andor rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert nevezték ki flz ui külügyminiszter letette a Hivatali esküt s üdvözli táviratot küldött a szövetséges államok külügyminisztereihez Budapest, julius 24. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny vasár­napi száma az alábbi legfelsőbb kézirato­kat közli: » Magyarország Főméltóságu Kormányzója a következő legfelsőbb elhatározást, illetve kéziratokat méltóztatott kibocsátani: A m. ldr. miniszterelnök előterjesztésére dr. Kállay Miklós m. ldr. titkos tanácsos, miniszterelnököt a külügyminisztérium ve­zetése alól felmentem és gici assakürthl és aManekürthi Ghyczy Jenő rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert m. ldr. kül­ügyminiszterré kinevezem. A vonatkozó kéziratomat idezárom. HORTHY, sk. KALLAY MIKLÓS, sk. Kedves dr. Kállay! Eló'terjesztésére önt a m. kir. külügymi­nisztérium vezetése alól ezennel felmentem és e minisztérium élén nehéz körülmények között fáradhatatlan buzgalommal és oda­adással teljesített kiváló szolgálataiért me­leg köszönetemet nyilvánítom. HORTHY, sk. KALLAY MJKLöS, sk. Kedves Ghyczy! A m, kir. miniszterelnök előterjesztésére önt m. kir. külügyminiszterré kinevezem. HORTHY, sk. KALLAY MIKLÖS, sk. A Kormányzó Ur öföméltósága Szent- miklósi Szentmiklóssy Andor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri cimmél és jelleggel felruházott I. osztályú követ- ségi tanácsost a m. kir. külügyminiszter ál­landó helyettesítésével megbizta. Szentmiklósi Szentmiklóssy Andor rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott I. osztályú követségl tanácsosnak a m. kir. külügymi­niszternek állandó • helyettesítésével történt megbízatása folytán a m. kir. külügymi­nisztérium politikai osztályának vezetésével a m. kir. külügyminiszter Szegedy Maszák Aladár II. osztályú követség! tanácsost bízta meg. Az uj külügyminiszter eskütétele A Kormányzó Ur öföméltósága kezébe szombaton délelőtt 11 óra 15 perckor tette le a hivatali esküt Ghyczy Jenő m. kir. külügy­miniszter. Az eskütétel szertartásánál közre­működtek dr. Kállay Miklós m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnök és dr. Jekelfalussy Zoltán belső titkos tanácsos, mint zászlósur helyettes. Az eskütétel! mintát dr. Szép László miniszterelnökségi miniszteri osztály­főnök olvasta fel. Az eskütétel után a Kor­mányzó Ur öföméltósága Ghyczy Jenő m. kir. külügyminisztert kihallgatáson fogadta. Ghyczy Jenő külügyminiszter hivatalbalé- pése alkalmából szombaton délben a nagy tanácsteremben fogadta a minisztérium tiszt­viselői karát, amelynek részéről Nicki Alfréd rendkívüli köveí és meghatalmazott minisz­ter köszöntötte a külügyminisztert. Ghyczy Jenő külügyminiszter meleg hangon mondott köszönetét az üdvözlésért. Ghyczy Jenő külügyminiszter hivatalba lépése alkalmából meleghangú üdvözlő táv­iratot. küldött Benito Mussolininak, az olasz kormány fe.jének, tovább Ribbentrop néniét birodalmi, Filov bolgár, Sigemicu japán és Ramsay finn külügyminisztereknek, vala­mint. Bastianini olasz külügyi államtitkár­nak. Az uj külügyminiszter életrajza Ghyczy Jenő 1893 május 4-én a Komárom- megyei Kislgmánd községben született. Ró­mai katolikus vallásu. 'Középiskolai tanul­mányait Komáromban végezte. Főiskolai ta­nulmányait Bécsben folytatta, ahol a kon­zuli akadémiának volt a hallgatója. A há­ború, első napjaitól kezdve katonai szolgá­latot teljesített. 1919-ben a mágyar külügyi szolgálatba lépett be mint alkonzul és ekkor a központba rendelték be, ahol hosszabb időn keresztül Bánffy Miklós gróf és Varuváry Géza külügyminisztereknek volt a titkára. 1924-ben a bécsi magyar követséghez, majd 1926-ban a szófiai követséghez helyezték át követségl titkári minőségben. 1930-ban mint első beosztott a prágai követségen kapott beosztást. 1931-ben nevezték ki másodosz­tályú követség! tanácsossá. 1935-ben a bel­grádi követséghez helyezték át. 1936-tól 1939-ig mint első beosztott a berlini követ­ségen teljesített szolgálatot. 1939-ben a köz­pontban átvette a politikai osztály vezetését. Ebben a beosztásban rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. Két és félévig állt a külügyminisztérium politi­Roosevelt kormánya gyors sakkhuzást tett, amikor felismerte, hogy a nemzetgaz­daságban és a társadalomban milyen kulcs­állást száll meg az a félmillió bányász, me'y még 1 százaléka sem az Unió munkásságá­nak. A kormány egyszerűen átvette a szén­bányavállalatok üzemét az állam keze’ésébe és pedig előre meg nem határozott Időre Ha Lewis szervezete ezután is folytatja a megkezdett tömegsztrájkot, akkor nem a bányavállalatokkal küzd, hanem az Egye­sült Al'amokkal. Erre John Lewis népszerű ségét féltve, a szénbányászat irányítását az állami kezelés idejére vállaló Harold Ickes belügyminiszterhez üzenetet intézett, mely szerint a bányászság egye’őre meghatáro­zott időpontig, nevezetesen október 30-ig az állam, nem pedig a bányavállalatok számá­ra dolgozik és pedig abbán a reményben ér hitben, hogy a kormány irányukban is ugyanilyen jóakaratot tanúsít. Az elnökvá­lasztás esé’yével számoló Lewis tehát nem a vá’lalatok, hanem nemzete irányában en­gedett — a látszat szerint. A valóságban a bányászság nem követi Lewis felszólítását olyannyira, hogy például Közép- és Nyugat- pennsylvánla 125.000 bányásza közül mind­össze 20.000 vette fel a munkát, aminek kö­vetkeztében 17 nagy olvasztót nem állíthat­tak üzembe. Az Egyesült Államok kongresszusa felhá­borodással fogadta a bányászszövetség két- I laki magatartását a szövetség elnökének látszatra lojális magatartását az á’lam irá­nyában, gyakorlatilag a tömégsztrájk foly­tatását ugyanezen elnök irányítása alatt. Smith és Connally képviselők a képviselő­ház e'é törvényjavaslatot terjesztettek, amely elfogadása esetén megakadályozná az állami élet szempontjából fontos iparokban tömegsztrájkok előkészítését, szervezését és vezetőit súlyos büntetésekkel büntetné. Roo­sevelt, aki az uj sáfárkodás kezdeményező­jeként váltig hangsu’yozta munkásbarát, megértő felfogását és első elnöksége Idején sikerrel kezdeményezett Amerikában addig ismeretlen szociális szellemű törvényeket, ugyancsak nehéz helyzetbe került a sztrájk­tilalom képviselőházi kezdeményezése követ­keztében. Rooseveltnek, mint képzett szo­ciálpolitikusnak tudnia kellett, hogy merő­ben represszállákkal nem lehet szociális bé­két, társadalmi együttműködést biztosítani. Ha magáévá teszi a képviselőházban kezde­ményezett sztrájkmozgalmat, ezzel eleve le­mondhat minden munkásszavazatról a jövő évi elnökválasztás során. Már pedig háború van és ki tudja, hogy a háborús eltökéltség amerikai megtestesítőjeként Roosevelt nem lehet-e ismét esélyes jelölt minden amerikai politikái hagyomány ellenére. Roosevelt tehát vétót emel nemzete tör­vényhozásának kezdeményezésével, a sztrájk­tilalom törvényes kimondásával szemben. Az elnöki vétó ellenére, ennek elhangzásától számított két órán belül a szenátus 56 sza­vazattal 25 szavazat ellenében elfogadta a sztrájktilalmat kimondó és a sztrájkszerve­zést büntető Smith—Connally Bilit, a kép- viselöház pedig ezt ugyancsak kétharmad szavazattöbbségnél nagyobb többséggel, 244 szavazattal 108-al szemben törvényerőre emelte. Minthogy a törvényhozás két Háza az elnöki vétó esetén szükséges kétharmad szavazattöbbséggel elfogadta a javaslatot, a sztrájktilalom törvénnyé vált. Roosevelt az utolsó pillanatban azzal a közvetítő megol­dással kísérletezett, hogy a törvényhozás a katonai szolgálat korhatárát 45-ről eme je fel 65-re, hogy a közérdeket sértő sztrájk­jai osztályának élén és ezek az évek, a ma­gyar külpolitika legmozgalmasabb időszaká­hoz tartoznak. Erdély visszacsatolása érde­kében végzett tevékenységéért a Kormányzó Ur a Magyar Érdemrend Középkeresztjéhez a Csillagot adományozta. Számos magas külföldi kitüntetés tulajdonosa. 19hl. szep­temberében a Kormányzó Ur a külügymi­niszter állandó helyettesévé nevezte ki. II. mozgalom esetében a sztrájkolókat katonai szo’gálatra behívhassák és szabályos zsold ellenében eredeti munkahelyükön tovább dolgoztathassák. Katonai körök azonban til­takoztak az ellen, hogy Ilyen eljárások kö­vetkeztében a hadsereg büntető intézmény­nek minősüljön. így tehát Roosevelt látszó­lagos ellenzése dacára Amerikában ma ép­pen annyira tilos a sztrájk, mint bármilyen totalitárius államban. Rooseveltnek látszólagos ellenzéséről szól­tam, mert megité’ésem szerint Roosevelt pártelnöki minőségében a vétó jogával csak azért élt, hogy ne rontsa személyének vagy pártja bármelyik hivatalos jelöltjének elnök­választási esélyeit. Allamvezetöi minőségé­ben Roosevelt a sztrájktilalcm megszavazá­sa mellett érvényesíthette befolyását, hiszen a szavazatok arányából is kitűnik, hogy hí­veinek egy része az elnöki vétó ellenére a javaslat mellett szavazott. A Kongresszus tohát bár formailag Roosevelt vétója elle­nére határozott, az elnök politikáját érvénye­sítette. Roosevelt tehát éppen úgy, mint el­lenfele, a bányászvezér Lewis, taktikus já­tékot folytatott: hivatalosan irtás álláspontra helyezkedett, mint amelyet a gyakorlatban érvényesített. E taktika oka mindkét eset­ben felkészülés a jövő évi elnökválasztásra. A kialakult helyzetet Amerikában minden felelős tényező kárhoztatja. A munkásság leginkább, mért magatartásuk a közvéle­mény ellenzését váltotta ki, kényszerintéz­kedésekre szorította egy kü'önben munkás- barát kormányzatot és a mozgalom napi 2 dol’áros béremelés helyett csak 35 centes bérjavitást ért el. Az érdekelt vállalatok elé­gedetlenek. mert a mozga'om következtében az állam vette át a szénbányászat irányítá­sát és bármennyire is megnyugtatta Ickes belügyminiszter a bányatőkét, hogy a kor­mány nem gondol a szénbányászat naciona- Iizálására, a vállalkozás attól tart, hogy az állam nagyon is hozzászokik a szénbányá­szat ügyének állami kezeléséhez. Az amerikai sztrájktörvény értelmében az érdekelt munkásság általában titkos szava­zás utján szótöbbséggél határozhatja el a munka tömeges beszüntetését és e határo­zatról a sztrájkbalépés előtt a munkásság képviselői utján legalább 30 nappal köteles értesíteni a munkaadót. Az állam érdekét sertő sztrájkmozga’om előkészítése, erre irá­nyuló összebeszé’és, ilyen irányú mozgalom vezetése tilos. Törvényellenes sztrájkok ré­szeseit, kiváltképpen ilyen mozgalmak szer­vezőit, vezetőit pénzbüntetéssel, súlyosabb esetekben szabadságvesztéssel büntetik. A szakszervezetek mint jogi személyek és ve­zetőik személyükben anyagilag felelősek a törvényellenes sztrájkmozgalom okozta ka rokért és a kivetett pénzbüntetésekért, ille­tőleg bírságokért. A rendelkezésekből kitű­nik a sztrájkellenes francia lex Millerand- nak hatása erre az amerikai törvényalko­tásra. Az amerikai munkásmozgalmak irányitól igy az Amerikai Munkásszövetség részéről Green elnök és a C. I. O. részéről Murray elnök bár kijelentették, hogy nemzeti érdek­ből szervezeteik tartózkodnak a munkának minden törne ;es beszüntetésétől, mégis az elnökhöz intézett nyílt levelükben csalódásu­kat fejezik ki a kongresszus „elhamarkodott, célszerűtlen, előrelátás és tárgyilagosság he­lyett haragtól és szenvedélytől vezetett el­járása felett“. A törvény még nem érte el célját. Igaz, hogy Virginiában és Illinoisban a munkásság nagy része munkába állott, ae éppen & hadviselésben nagyfontoseágu ne­ASPIRIN hézipamak termelésére nagy kihatású Fena- sylvániában jórészt még szünetel a munka, sőt már az uj törvény hatályba lépése után a Chrysler-müvek 22.000 munkása is sztrájk­ba lépett. A törvényhozás tapasztalhatja, hogy kizárólag jogintézményekkel és tiltó rendelkezésekkel nem teremthet szociális békét akkor, ha annak hiányoznak a szelle­mi, személyi és társadalomgazdasági felté­telei. A liberális Amerikában, a szabad bér­munkaviszonyban érvényesült a szerződéses szabadság elve, miért is a közhatalom nem korlátozta sem a munkaadó, sem a munka­vállaló szerződéskötési szabadságát és a munkafeltételek tartalmát. A szerződéses szabadság teljességének idején a tőké,re tá­maszkodó, tartalékkal rendelkező a magan- tulaidoni védettség állapotának Örvendő munkaadók és minden tartalékot nélkülöző, szüntelen létbizonytalanságban levő munká­sok közötti különbséget anyagiakban, poli­tikai és társadalmi jelentőségben a munkás­ság csak egyetlen módon ellensúlyozhatja: tömegeinek szervezésével és munkakinálatá- nak egyidejű, tömeges beszüntetésével, » sztrájkkal. A sztrájk tehát a liberális jog­állam szociális közömbösségéből, a munka- viszony tekintetében nyilvánított érdektelen­ségéből, következik. Ezért hatalmasodtak el a sztrájkmozgalmak éppen a liberálizmus korában. Érthető, hogy hadviselés idején a nemzet összes erőit kifejteni igyekvő állam- hatalom minden eszközzel megakadályozni igyekszik a munkának a hadviselés érdekeit sértő tömeges beszüntetését. Roosevelt szo­ciális kezdeményezéseivel szemben ellenkező, a múlttal szemben — a legutóbbi kongresz- szusi választások óta — konzervatív szelle­mű többsége az amerikai törvényhozóknak eljutott oda, ahol Anglia volt a victorianul korban: korlátozásokkal és szankciókkal akarja biztosítani a társadalom termelő rendjét. A fejlődés további útja már fe’Is- merhetö, hiszen Amerika törvényhozóinak egy része már felismeri, hogy annak a köz­hatalomnak van erkölcsi jogosítványa a szo­ciális küzdelem egyetlen fegyverét kiütni a munkásság kezéből, amely közhatalom min­dent elkövetett a szociális békétlenség okai­nak megszüntetése az egyéni és tömege» érdek- és jogviták üzemi, helyi és országos elsimítása, a töke és a munka robbanássze­rű, a nemzet életében átviharzó harcainak megelőzése érdekében. E háború előtt az Egyesült Államok még a korai kapitalizmus társadalmi állapotában éltek. Most — a háborútól gyorsított iram­ban — átfejlödnek oda, ahol mi európaiak voltunk a világháború előtt, amikor a sztráj­kok tilalmán ^blt a hangsúly. Minél szerve­zettebb erőfeszítésre szorítja a közhatalom az amerikai termelést, minél erőteljesebb végrehajtó hatalom tekintélyét és akaratá­nak érvényét követeli a nemzeti érdek, an­nál inkább a'akulnak át a Egyesült Államok szociális állammá és kialakítják azokat az intézményeket, amelyek nem tiltják, hanem megelőzik a töke és a munka harcát és In­tézményesen biztosítják a munkaviszonyban szerződő, együttműködő, egymásra utalt fe­lek. a munkaadó és a munkás társadalmi, kulturális, politikai egyenrangúságát, amely nélkül az ember érvényesítésének utján csak a kezdet a jogegyenlőség elve. Felhívjuk azoknak az úszni tudó leven­téknek figyelmét, akik a nyár folyamán vizi (kajakos) kiképzésben, illetőleg vízi táborban részt szeretnének venni, hogy f. hó S8-án este 7 órakor a Postakert-utcai levente-otthonban jelenjenek meg. Levente­sapka kőtelező. Amerika átalakulása Irfa: Korrlg Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom