Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-18 / 160. szám

IO Kefien beszélnek Irfa: Tamás Tihamér Ä liget szélén, a templom közelében van egy vén ákác, Ahányszor arra elme­gyek, megemelem a kalapom. Nem mé­lyen, de nem is könnyedén. Nem úgy, hogy mindenki lássa, de nem is titokban, ügy, mint ahogy egy halott emléke előtt megemelni illik. Valamelyik nap egy hivatalbeli kollé­gámmal jártam arra. Az öreg ákác ott állt a mult emlékének kitartó órzője- ként. Megemeltem csendesen kalapom. — Köszöntél valakinek? — kérdezte társam. —• Igen, — feleltem. — Itt ennek a vén ákácnak lombja alatt halt meg Ko­vács Kató, egy Elemér-utcai házmester egyetlen leánya. — Ismerted? — Nem, — válaszoltam és elhatároz­tam, hogy elmondok néki mindent sor­jában. — Sose láttam Kovács Katót, — kezd­tem, — mégis azt hiszem, hogy kicsit az én halottam is. így, amennyiben nem untatlak a történettel, elmesélem rövi­den. Elkezdtem. — Jó féléve lehet annak. Hideg, csípős januári este volt. Feltürt gallérral, zs6b- retétt kezekkel siettem itt a liget oldar Ián, amikor az egyik uthajlásnál elém- bukkant egy pirosképü emberke. Haja­donfőt volt es kesztyű nélkül. Olyan volt a megjelenése, mint aki nem is olyan ré­gen jobb napokat láthatott. — „Szegény ember“ — gondoltam és pénzt akartam néki adni, hogy valahol megmelegedhes­sen. De aztán hamarosan rájöttem, hogy nem kéregetővel van dolgom. — „Csak csendesen“ — suttogta is míg balkezével karomnál fogva maga után húzott, jobbjának mutatóujját szájához emelte, figyelmeztetve a legnagyobb óva­tosságra. Mentem Hagytam, hogy von­szoljon. Kiváncsi voltam, mit akar mu­tatni az emberke. — Pszt!... Látja azt a vastagabb fát’ =» kerdezte s tőlünk nyolc-tiz méterre lévő fára mutatott. — „Onnan fog jön­ni“... — motyogta lelkesen. „Ki jön?“ — kérdeztem. Kérdésemet furcsának ta­lálhatta, mert nagy, csodálkozó szemeket meresztett reám. Aztán könnyezni kez­dett, majd hirtelen elengedte karomat és elfutott. — Elmebeteg — gondoltam, ahogy a havas utón rohanó emberke után néztem. A csősz alakja akkor kezdett kibonta­kozni a templom árnyékából. Előle me nekült az emberem? A csősz öreg, kissé görnyedt bácsika. Télen-nyáron fekete báránybőrkucsma van a fején és vastag, görcsös bot a kí­sérője. Úgy látszik, látta a jelenetet. Felém tartott. Tőle tudtam meg, hogy az a pirosarcu, töpörödött emberke minden este eljön ide a fához. Néhány évvel ezelőtt leá­nyát, Kovács Katót szerelmi féltékeny­ségből itt lőtte szivén az udvarlója. — Most már értem, miért emeltél ka­lapot, — okoskodott társam. — Dehogy érted, — mondtam csende­sen. — De mindjárt meg fogod érteni. Folytattam. — Nem egészen hat évvel ezelőtt meg­ismerkedtem egy gyönyörű lánnyal. Tu­dod, olyan könnyű, karcsú barna lyány­ka volt, akit az ember percek alatt egész életére megszeret. Szerelmes lettem bele. Eltaláltam minden gondolatát. Kisérget- tem, mint égy kis diák. Naponta hosszú órákon bolyongtunk egymás mellett cél­talanul. És ebben a céltalan bolyongás­ban volt a legtöbb és legszebb boldog­ság. Eljártunk másodhetes mozikba, el­eső cukrászdákba menekültünk. Terve­ket szőttünk. Édes kicsi és mégis nagyon- nagy terveket. — A tervek megmaradtak. A vágyak pedig meghaltak, mint ahogy ő sincs töb­bé. szegényke. — 'lavasz volt, Kegyetlen erős tavasz Kiáradtsk a folyók és megdagadtak a tengerek. Szörnyű vihar támadt. Ö ott állt a parton. Megcsúszott s a felkorbá­csolt. hullámok magukkal rántották és messzire ragadták. — Sokszor órákon át állok a parton és ineredt szemekkel bámulok a gyilkos hullámok közé, hátha megtalálom öt. Nézem a távoli látóhatárt s ha hajót Iá­tok, a szivem megdobban, mert azt hi­szem hogy ő is rajta van. Ilyenkor — mint az a ligeti, veresképü emberke — én is meg szeretném fogni valakinek a karját, s huzni, vonszolni magam után, hogy tanúja legyen a kedves érkezésé­nek. — Most már megérted, hogy miért szoktam kalapot emelni a vén akác kö­zelében?... A, dehogy érted! Magam sem tudom, hát hogy tudnád te azt megérte­ni, amikor talán most jártál először ezen a tájon. Nem láttad még soha azt a vil- logószemü emberkét, aki minden este tiz és tizenegy óra között megjelenik az öreg ákác közelében és megállit valakit, mondván: „Csak csendesen... Pszt! Látja azt a vastagabb fát?... Onnan fog jönni.“ Mialatt ezeket mondtam, beértünk a városba. Közben egészen besötétedett A villanykörték és a neoncsövek ezrei éle­tet dobtak a készülő éjszakába. Karcsú autók suhantak el mellettünk az úttes­ten. A levegő fülledt volt, a torkom szá­raz. Valami cikázott a levegőben. Moraj­lást is lehetett utána hallani nemsokára. — Eső lesz, — szólalt meg a társam. —^^láris esik, — állapítottam meg. — Beülhetnénk egy pohár sörre valahová... Befordultunk a sarkon és átmentünk az utca másik oldalára Kékfényü neon­csövek világították meg az egész házat. Bementünk a forgóajtón. Ö ment elől, utána én. A legbelső teremben leültünk az egyik asztalhoz. A zene már szólt. Néhány úri társaság vígan poharazott. A pincér odajött az asztalunkhoz. — Mondja barátom, van maguknak va­lami jó, száraz boruk? Tudja, milyet gondolok... A pincér elment , s mi nézdegélni kezd­tük a szomszéd asztalokat. Közben meg­hozták az aranysárga italt. Koccintot­tunk. Barátom, akivel majdnem az egész estét eltöltöttem, elég zárkozott fiú, még is a harmadik pohár után megoldódott a nyelve és ő is elmondott egy történetet. — Huszonkétéves voltam, ő tizenhét, —- kezdte az elbeszélést. Amíg ő beszélt, az öreg ákácot láttam magam előtt, amelynek tövénél — né­hány évvel ezelőtt piros vér buggyant Kovács Katóka fiatal szivéből. Nyári ruhák — gyermekeknek... Olajos Éva rajzai és tervei Eddigi rajzos divatrovatunkban főként a hölgyek érdeklődését elégítettük ki, jóllehet sok fiatal mamának fő a feje ezekben a nyári napokban, hogyan öltöz fesse Ízlésesen, divatosan és — olcsón gyermekét? Mulasztásunknak igyekszünk eleget tenni, amikor az alábbi eredeti terveket az érdeklődők rendelkezésébe bocsátjuk. Első rajzunkon 3—6 éves fiúcskák ré­szére tervezett ruhát mutatunk be. Egy­szerű anyagból is készülhet, de éppen olyan szép, ha a kabátka és a nadrág elütő színű anyagból készül. Következő tervünkön 4—8 éves ' kis­lányok részére készült nyári ruhác3ka látható. Sima és pettyes anyagkombi­náció. Harmadik képünkön 8—12 éves fiuk- nok való nyári ruha. Vászonból, vagy más könnyű anyagból készülhet Utolsó rajzunkon 8—12 éves leánykák részére készült kerti ruhát mutatunk be. Grenadinból, vagy úgynevezett „transz- parent“ anyagból készül szalagáljiizé- sekkel. 1943. J V € 1 V S 18 ;|psz, Albánia és az olasz félsziget légitá^ maszpontjairól a Földközi-tenger keleti me­dencéjének egész északi fele ellenőrizhető, Igen nagy erőkkel kellene ma a tervezett inváziót végrehajtani, tekintettel a várható erős partvédelemre és még súlyosabb fel­adat vár az ellenség utánpótlására, mint­hogy bárhol történjék is a partraszáBás, a Balkán egész partvidéke olyan természetű, hogy egy modern nagy utánpótlási appará­tusra szoruló hadsereg ellátása tekinteté­ben semmit sem nyújthat. Az invázió tehát nagymértékben az után­pótlás kérdése. Ez az utánpótlás jöhet nyu­gat felől, a szicíliai csatormán keresztül, vagy Egyiptom felöl. Mindkét esetben ki van téve a tengely repülötámadásainak és a buvárhajóveszélynek. Az figei-tenger számtalan szigete és a szaggatott görög partok között a tengely buvárhajói, gyors­naszádjai és egyéb könnyű tengeri egységei nagyszerű búvóhelyekkel rendelkeznek. Mindezen körülmények, már tisztán ha­dászati jellegüknél fogva is és tekintet nél­kül a kiépített védelmi berendezések ere­jére, jelentősen hozzájárulnak Görögország és a Balkán sikeres megvédéséhez az eset­leges elözönlési kísérlet ellen. Ha mégis si­kerülne nagy tömegek bevetésével és nagy veszteségek árán az ellenségnek a Balkán valamely pontján a lábát megvetnie, úgy az invázió kiszélesítésekor, vagyis a konti­nensre való behatolás alkalmával ismét elő­térbe lépne a tengelyhatalmak oldalán a belső vonal előnye, még hozzá olyan tere­pen, amelynek karsztos tagozottsága, rossz* útviszonyai, stb. mindmegannyi taktikai előnyt jelentenek a védők számára. Ugyanakkor minden remény megvan az ellenséges utánpótlás megakadályozására a tengeralattjárók, légierők és a haditengeré­szet könnyű egységei segítségével. Esztergályosokat, üzem lakatosokat állandóra felveszünk. Írásbeli ajánlatokat „Egyet­len feltétel: jó szakmunkás“ jeligére BLOCKNER J. hir­detőirodába, Budapest, IV., Városház-utca 10. kérünk. A Földközi-tenger keleti részének jelentősége Európa védelmében Irta: Adolf Pfeiffer, tengernagy A Földközi-tenger déli partjának birtok­bavétele után az angolszászok ismét olyan stratégiai elgondolásoknak szentelik magu­kat — amint ez az angol és amerikai sajtó számtalan megnyilatkozásából kitűnik — amilyenekkel a görögországi vereség és Kréta elvesztése óta nem foglalkoztak. Az Európa ellen Irányuló inváziós tervekben, amennyiben azok a Földközi-tenger felől fenyegetik a kontinenst, Szicília és a többi olasz sziget, valamint Délfranciaország mellett a Balkán is szerepet játszik. Nyil­ván az első világháború emléke kísért az angolszászoknál. Akkor a szalonikii partra­szállással, Bulgária és az Osztrák-Magyar Monarchia ellenállásának megtörésével si­került nekik a végső döntést kieröszakol- niok. Nem kétséges, hogy a Földközi-tenger déli partjának birtokában az angolszászok bizonyos előnyökre tettek szert, ami a saját hajóforgalmuk védelmét és a tengely for­galmának ellenőrzését illeti, különösen, ha összehasonlítjuk a mai helyzetet azzal az idővel, amikor Bőmmel csapatai mélyen Egyiptom földjén állottak. Az angol flotta és légihaderö bevetése akkoriban a Föld­közi-tengeri térségben még szűk korlátok közé volt szoritva. Szicíliának Afrikához való közelsége kézenfekvővé tette, hogy a Tuniszban felhalmozott ember- és hadi­anyag legelőször erre keres magának leve­gőt. A Közel-Keleten végrehajtott csapat- összevonások azonban arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az angolszászoknak a Földközi-tenger keleti medencéjében is ter­veik vannak. Milyen ellenséges célkitűzésekkel lehet is itt számolni? Ha kiindulási pontot keresünk egy a Bal­kán ellen irányuló esetleges angolszász tá­madás számára, akkor mindenekelőtt össze kell hasonlítani a mai helyzetet az első-vi­lágháborúban fennállott helyzettel. Akkor csak a dalmát partok és a Dardanellák vol­tak a központi hatalmak kezén, meg egy rövid bolgár partszakasz az ffigei-tenger mentén, de jelentősebb kikötő nélkül. Nagy- hatósugaru légierők nem léteztek. A szö­vetségesek hajóforgalmát csak a német és osztrák-magyar buvárhajók- zavarták a Földközi-tengeren. A császári és királyi ha­jóhad egy-két előretörés kivételével az Ad­ria északi részében maradt. A német-török flotta csak a Fekete-tengeren működött a cári birodalom ellen, mivel a Dardanellák elég erősnek bizonyultak. A görögországi partraszállást a legnagyobb nyugalomban készíthették elő és vihették keresztül az angolok, hiszen a görögök nem tanúsítot­tak ellenállást. Milyen lenne most a helyzet, ha az an­golszászok meg akarnák vetni a lábukat Görögországban, vagy a Balkán más pont­ján? Az 1918-cal szemben fennálló legna­gyobb különbség az, hogy most korszerű, nagy hatótávolságú légihaderö és a meg­erősített Égel-tengeri szigetek tömege védi a görög partokat, amelyek ma teljes egé­szükben a tengely kezében vannak. Az első világháborúban csak aknákkal és tenger­alattjárókkal tudták a központi hatalmak az ellenség előretörését a Balkán vizei felé megakadályozni. Ma Kréta, a Dodekané­SAKK. 169. SZÁMÚ FELADVÁNY Winter R.-től. abcdefgh ✓ Világos: Kh8, Bc7 és g7, Fgl, Ha5 (5 db). Sötét: Kb8, Ba8, Fa6, gy: b7 (4 db). Matt 2 lépésben. A junius 13-án közölt 165. sz. feladvány (Pradignat) megfejtése: 1. d4—d5. Buenos-Ayresi olimpia, 1939.) Világos: Engels Sötét: Hartado (Németország) (Bolivia) (Francia véde'lem.) 1. e4, e6. 2. d4, d5. 3. Hc3, Hf6. (Újabban divatosabb itt 3. Fb4, amely több ellénjáté- kot ad.) 4. Fg5, Fe7. 5. eő, Hf—d7. 6. hl (Aljechin által ajánlott gyalogáldozatos tá­madó lépés.) 6.... c5. (Sötét nem üt kétszer g5-re, mert ezután világos Hh3, Vg4, Hf4 lépésekkel élénk támadójátékot kap. A tett lépés helyett Löwenfisch orosz mester 6. .,. f6. ?: Fd3, c5. 8. Vh5 + , Kf8 védelmet alánlja.) 7. Hb5, Vb6. 8. FXe7, KXe7. 9. Vd2 cXd4. 10. 0—0—0, Bd8 (?) 11. Bh3! (A bástya e változatban e pontról kitünően jön játékba.) 11.... Kf8. 12. Vg5, Hc6. 13. Bg3, g6. 14. Vh6 + , Kg8. 15. h5. (Sötét gyengén játszotta a megnyitást és állása máris tel­jesen reménytelen.) 15.... HXe5, 16. fi, Hc4. 17. Hf3. (Hogy 17. VXb5. 18. FXc4 után Hg5 jöhessen.) 17.. •. He3. 18. Hg5, Hf8. 19. HXh7, Hf5. (Sötét elnézi a mat­tot, de 19 ___ HXh7. 20. hXgö, fxg. 21. Bxg6-f- sem nyújt védelmet.) 20. Hf6 matt. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom