Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-13 / 133. szám
Pünkösdi gyónás... Irla I Biró János Püspök - gyógyfürdő Nagyvárad mellett 600 év óta használják eredménnyel 43“ C. kénes, rádi uniós hőforrásait reuma, kőszvény, ischias, trombózis, Ízületek és izmok csuzos bóntolmainál, mindenféle női betegségeknél. ISZAPFÜRDŐ, forró iszappokolósok. Erdély egyetlen hullámfürdője. Békebeli ellátó s. Díjmentes prospektus. A karácsonynak kaiacsa, a husvétnak bankája s báránya, a pünkösdnek pedig kiest csirkéje van. Be seépek is ilyenkor, pünkösd táján, a fehér falusi házak alfában csipogó kicéi csirkék ... Az ember alig tud.»a megállani,. hogy fel ne kapdossa ókét |t főidről s ösfíze ne csókolja, megsimo- pasea a drágákat. S én mégis egyszer mi- Jţren lelketlenül, pogány módra, jártam e! velük . . . Van annak már úgy jó hvweonöt esatendeie ezen a pünkösdön. Meg is gyónom, hátha köooyithertek valamit furdaló, jnardosó lelki ismeretemen. Hátha ... Úgy volt az, hogy azon a ptisköed vasárnap másodnapja délelőttjén elmentem Jakab Jancsiikhoz játszani. A játék kezdődött azzal, hogy a kútba annyi követ hordottunk, amíg már meg sem lehetett meríteni benne a vedret. Amikor a kutat Így rendbe tettük, fejszével, fűrésszel nekiestünk az almafa és körtefa oltoványoknek C egyremásra kivagdostuk őket. De még ez sem volt elég. A kerítésre ki volt téve szel- Sózni az ágynemű. Az egyik párnát két hatalmas doronggal addig pót.voltuk, szapul- tttk. amíg a párna tokja kiszakadt s a párnából a toll kiviharzott s világ négy tája felé. Még biztosan, , hogy csináltunk volna valami ehhez hasonló épületes dolgot, csakhogy a végén előjöttek a szomszédok s kiűztek az utcára . ... Hova mehettünk volna akkor, ha nem feppen a Mézesárokba. Oda mentünk, pedig Jakab Jancsi .szegény ágybafekvő beteg édesanyja eléggé kérelt, hogy ne menjünk sehova, mert ha vizet kivárnia, még azt sincs aki adjon neki. Inkább üljünk otthon, mondta, csináljunk, amit akarunk, csupán a házat ne gyújtsuk fei. De már hiábavaló .volt minden könyörgése s marasztalása. Ei- anentüak madarászni a Mézesárokba. Azzal tkezdfük, hogy amikor kiértünk az erdőbe, '■felmásztunk az eteó fára s aztán, arról a •fáról egy másikra, de úgy, hogy közben le sem szállottunk a földre, amíg véletlenül le tnem képpontunk a földre. Dohát ott meg jamsyi cserje meg avar volt, hogy semmi /bajunk nem történt soha. Isten vigyázott flánk. az (> jómadaraira, mi pedig hálából b msdárfészkeket fosztottuk ki. Emlékezem, különösen kakukk fiókái szerettünk fvotoa fogni. Valaki egyszer azt mondta., bogy ha szól a kakukk, számoljuk meg há- «yat kakukkul s ahányat kakukkod, hé: ótnnyi esyendöt fogunk még élni. Hát egyezer osaó szól a kakukk; t — Számoljad csak — azt mondja Jakab Jancsi. I Számolom, hát csupán nyolcat szólott. — Na bizony nincs sok hátra — gondolom — s ez elég baj. — Pusztítsuk el az erdő minden kakukk- îjfet — mondja Jakab Jancsi. — Mert ha te már nyolc esztendő múlva elpusztulsz, mit csinálok én hélküled ? Erre olyan szomorú lett, mintha még jnoet is látnám ... Ettől fogva aztán nem irgaimaztunk a madaraknak. Csakhogy az ember nem tudhatta, hogy melyik fészekben van kakukk s melyikben van egyéb madár, inkább elpusztítottuk a fészkit mindeniknek, amelyik utunkba akadt. De még az is tetézte bosz- 8zuSágunkat, hogy egyszer erősen elvertek egy ilyen madarászó nap után. ötét is, meg engemet is. Mert a sok fáramásaástói eiJ- een megrongálódott ingünk, gatyánk. Hát ezért már igazán nem érdemeltünk mi verést. Mert olyan durva csepüvászonból volt & mi fehérneműnk, hogy bizony még vaka- jródwmmk sem kellett, ha mozogtunk. Vakart az minket még ott is, ahol egyáltalán nem viszketett. Tehát a verést is a madarakon kellett kitöltenünk. Azon a pünkösd másodnapján Is kifosztottunk egy csomó madárfészket, összefog- dostunk egy sereg madárfiókát is s azokat csak úgy betettük az ingünk alá, a kebelünkbe, amíg földet érünk. Ha pedig valamelyik fészekben tojást találtunk, a tojásokat feltörtük s njegittuk. Még aze is megismertük, ha valamelyik kotlós volt. Est a nap árulta el, csak orcája felé kellett forditajiunk a tojásokat. Ha tiszta volt » tojás, akkor a nap sugarai át szűrődtek rajta, ha pedig kotlós volt, még a nap is elfordította róla orcáját. Amikor pedig meguntuk a madarászást, leszállottunk a fák tetejéről a földre s eljá.tszolgattunk a kicsi madárfiókákkal. Sokszor úgy' volt. hogy éppen ilyenkor tért haza valahonnan fészkére az édesanyjuk s bizony keserves sírást rendezett. A kicsi fiókák is fel-fel feleseltek. Ilyenkor aztán az édesanyjuk kóválygott a fejünk fölött egy ideig s a végén lebátorkodott egész közel hozzánk. S milyen dolgot csinált... Ilyenkor egy kicsit félrébb húzódtunk a madárfiókáktól s hagytuk, hogy a madár édesanya válassza ki az ö fiókáit s vigye, ahova akarja. Vitte i£, S ez nekünk roppant tetszett. De kakukkot egyetlen-egyet sem láttunk soha. Mert a földön egyik madár sem adott oiyan hangot. S az volt éppen a szerencséje ... A madarászást rendszerint virágszcdéssel fejeztük be Jakab Jancsival. Összeszedtünk az erdőről minden összeszedhető virágot s azlán csokorba kötöttük. S menlünk véle bé a faluba, az öreg tisztcleles asszonyhoz. Az öreg tisztcleles asszony erősen szerette a virágot. Minden csokorért adott cgy-egy kockacukrot s azonkívül fejenként egy-egy jó karéj fehér kenyeret. De milyen feueret.'.. Ilyet nálunk s Jakab Jancsiéinál is csak háromszor sütöttek egy esztendőben, karácsonykor, husvétkor meg pünkösdkor s azt is úgy li ívták, hogy kalács. Szedtünk mi azon a pünkösd másodnapja délutánján is egy csomó kakukkvirágot, erdei liliomot s mit tudom én még micsoda csodaszép s illatos virágokat. Visszük az alsóutcára az öreg liszteletcs asszonyhoz, hát bé van zárva az ajtó. Sehol senki. Az egész ház körül... Pedig mi hogy számítoltunk arra » kockacukorra meg az öreg tisztcletes asszonv dicsérő szavaira. A feliér kenyeret él is hagytuk volna ezaikalommal, mert pünkösd volt s otthon kalács volt, de a cukor, a jó kockacukor... Erősen bosszantoit, hogy elestünk jj tőle. — Hál, most már mindegy, — mondom Jakab Jancsinak — menjünk haza- Dobjuk a virágot a patakba s menjünk haza. Úgy is tettünk. A nagy csokor virágot bedobtuk a patakba s utána nagy kövekkel lenyomtattuk, nehogy valaki elvigye Csak úgy ingyen. Amikor a mi házunk elé értünk, azt mondom Jakab Jancsinak' — Gyere bé hozzánk s várjál meg, arnig eszem valamit, aztán én is megyek véled, hozzátok. — Jó, — mondja — grere. A pitvarajtót nálunk is zárva találtuk. Sehol senki. Bennem péuig nagybőjtvégi éhség dühöngött. Na. most mit csináljunk? .. . Szerencsére eszembe jutott, hói szokta hagyni édesanyám a'pitvara jtó kulcsát, amikor elment hazulról. Meg is találtuk. Benyitunk a pitvarba s neki a borongatásnak. Sehol semmi ennivaló. Még az almárium ajtaja is zarva. Közben el is felejtettük, hogy a pitvarajtó tárva-nyitva maradt. Amikorra a tiszta szoba, befl kijöttünk a pitvarba, hát már ott ágált a három kotló legalább öíven-hatvan kiesi csirkével. De egész kicsi, gyámoltalan csirkékkel. — Gyere, hajtsuk ki őket. mert mindent összepiszkolnak — biztatom Jakab Jancsit. Előveszünk két seprűt s megpróbáljuk ki- ierelni a kicsi csirkéket. De egyéb se kellett a három kódúnak. Úgy nekünk eslek hogy Ä barátom nagyot sóhajtott s a mesz- szeségbe nézett olyan tekintettel, mintha a lechnesi szörnyet látná. — Nagyon, nagyon, nagy probléma, — mondotta. Megint sóhajtott s utána kocintottunk. A fiacskámról, illetve az ő jövőjéről szeretnék veled beszélni. A pályaválasztás kérdéséről. Erről, a gyötrő kérdésről már annyit gondolkoztunk, annyit vitatkoztunk, én és a feleségem. Nehány szakmunkát is elolvastunk s most még súlyosabbnak látom a kérdést. Elvégre apa vagyok, felelős gyermekem sorsáért s jövendőjéért. A feleségem különösen odavan. Félek belebetegszik az örökös gyötrődésbe. — A, — legyintettem, — nem olyan nagy probléma. És fölényesen kifejtettem nézetemet a pályaválasztás kérdésében. A barátom figyelmesen meghallgatott. Közben helyeslőén bólintott. Ettől még majd kiásták a szemünket ... De már ilyen szégyent mégsem tűrhettünk el. Most mar csak a kotlóknak estünk neki s szerencsésen ki is röpítettük a pitvarból mind a hármat. Még csak akkor kezdtek el csak igazán csipogni a kicsi csirkék. Hogy majd megsüketiil- tiink belé. — Ezeket is elintézzük mindjárt — biztatom Jakab Jancsit. — Tedd csak bé a pitvarajtót, hogy ne repülhessenek viasza a kotlöfc. Úgy is lesz. Ekkora én már kinyitottam a nagy fózőkemenpe lerjénak az ajtaját. . _ Ide fogjuk berakni őket mind, — mondom Jakab Jancsinak — gyere, segíts. Jött. is s az ördög Segedelmével össze is szedtük mind. mind a csirkéket s beraklak őket a sütőbe. Amelyik véletlenül ki akart repülni, azt úgy visszavágtuk a többi közé, hogy meg nyekkent belé. — Jgy, most pedig zárjuk rájuk vissza a ler ajtaját, hadd pusztuljanak otl, egytől-egyig — mondom nagy diadallalAzzal mintha misem történt volna, újból bezártuk a pitvarajtót s mentünk Jakab dan- j csiékhoz. Útközben pedig olyanokat röhögtünk a, dolgon, hogy még a könnyünk is kicsordult belé. Éjjelre csak haza kellett mennem. Amikor belépek a kapun, akkora embertömeg áll az udvarunkon, mintha lakodalom volna. — Pusztulj el innen, amig jól van dolgod! — jön hozzám Péter Gyuri bácsi, az Isten nyugosztalja. — Megöl édesanyád, ha meglát. Nézd meg. mit csináltál. Gyere s nézd meg... De már közre is vettek a népek s majdnem agyonverlek, úgy, de úgy fel voltak háborodva Az udvaron pedig irtózatos bűz terjengett. Mint mikor ég valami.. ^ Fel volfnk mondom, háborodva a népek, mert akkorra már elmondta nekik édesanyám, hogy milyen szörnyű dolgot műveltem én megint. Én, istenátka... Pünkösd szent ünnepén beraktam a lerbe elevenen három kotfóalj kicsi csirkét, ö pedig tüzet gyújtott a kemencébe, mert vacsorát akart főzni s az ártatlan jószágok mind, mind elevenen égtek szénné. — Én Istenem, én Istenem, bocsásd meg bűnömet ... jobban belemélyedtem a tárgyalásba, lendületet kaptam s lehatoltam a, kérdés gyökeréig, uj szempontokat s igazságokat hoztam felszínre, mint egy búvár a mélységekből. — Ah, — mondta a barátom, amikor értekezésem befejeztem. — Köszönöm, igazán nagyon köszönöm. Most már tisztán látom a kérdést, megnyugodtam. Igazad van: nem is olyan nagy ügy ez, ha nem a magunk önző szempontjai, hanem a gyermek és a közösség és az egyetemes nagy nemzeti érdekek szemszögéből nézzük. Megértettelek, — ismételte. Megölelt, szemébe könny ragyogott és sokáig rázta kezemet. De nemsokára még is elkomorodott. A homlokán ráncok jelentek meg, amikor igy szólt: — Amiket előadtál, megmondanád-e a feleségemnek is? Hát, hogyne — nagyon szívesen, — válaszoltam. Másnap megjelentem barátom otthonába. — Férjem már szólt, — fogadott őnagysága. — Nagyon hálásan köszönöm, hogy az én drága kicsi fiacskám érdekében idefáradt és a pályaválasztás kérdésében tanácsot ad. Ő, az én kicsi fiacskám! — sóhajtotta. — Ha tudná, milyen gonddal s odaadással nevelem, hogy mennyire vigyázok testére, lelkére. Hogy féltem s óvom minden rossztól. A legfőbb gondom, hogy idejében előkészítsem az életre. Olyan pályára akarom ne" vélni, ami megfelel lelki s testi adottságainak. Amelyiken megelégedés, gyors s magos emelkedés vár reá. Amelyiken megbecsülik s hirnevet, elismerést szerezhet. Ezt érdemli meg, mert nagyon tehetséges. Most egy kicsit még olyan zsenge, olyan mamás. — Persze, — gondoltam, egy csecsemő nem is lehet más, mint zsenge és mamás. De ezt nem mondottam, hanem csak bosszankodtam, hogy a karonülő gyermekek pályaválasztási kérdéséről kell értekeznem. Megpróbálom ezt is, gondoltam s már hozzá akartam kezdeni, amikor a szomszédszobából hatalmas dörej hallatszott. — Jaj! — kiáltott fel őnagysága. ^ Ä fiacskám megerőlteti magát. Kinyitotta az ajtót és beszólt a szobába: — Hadd már abba, Bélácskáav Byere ide. Mutatkozzál be a bácsinak, mondd szépen: kezét csókolom! Bélácska megjelent. Egy fejjel nagyobb volt mint én. Arca üde és hamvas volt, ellenben a bajusza már serkent, Valóságos vasgyuró. Az anyja mégis úgy beszélt róla, mint egy csecsemőről és úgy is bánt vele. Bélácska az előbb husz- kilós vassal súlyzózott s a mama kényszeri tette, hogy vegyen föl egy szvettert, kössön sálat a nyakára, hogy közben meg ne hüljön. Künn pedig zengett a tavasz és harmincfokos meleg volt a napon. Na," gondoltam, a pályaválasztás ügye ebben az esetben nem is olyan egyszerű. Mindazonáltal belekezdtem a mondókába. Sokáig értekeztem. A kérdést minden oldalról megvilágítottam. Bélácska mamája beleegyezett abba, hogy a fiú naponként eljöjjön hozzám, hogy az egyéniségét. képességeit közvetlenül megismerhessem s ez alapon a legjobb tanácsot megadhassam, hogy a sokféle életpálya közül kiválaszthassa azt, amelyiken a leggyorsabban a legmagasabbra emelkedhetik, elismerést és dicsőséget szerezhet s ha kedve kerekedik, boldog is lehet. Egy hét alatt Béluciból Béla formálódott a velem való közvetlen érintkezésben. A szvettert s a sálat odaadta egy hétgyermekes anyának, megfékezett egy megvadult lovat s szétvert egy garázdálkodó részeg társaságot. — Végérvényes elhatározásom. «■* mondotta a mamának, — hogy repülő leszek! A mama elájult. Néhány napig szenvedett, ágyban, mint egy súlyos beteg. És sirt reggeltől estig. De abbahagyta, mert Béla határozott s megingathatatlan volt. Nem akart tovább csecsemő lenni. Miután a mama Bélával nem boldogult, a papát vette elő. Rá akarta venni, hogy tegyen feljelentést a rendőrsé gén az olyan ember ellen, mint én vagyok, aki pályaválasztási tanácsadás elmen elrabolom az anyáktól a gyermekeiket. — Majd megfontolom, — mondotta a barátom. De egyelőre még nem döntött. Egyelőre tehát az a helyzet, hogy őnagysága még mindig folyamatosan ágyban szenved, pityereg — a változatosság kedvéért estétől reggelig. Én pedig még mindig és folyamatosan — szabadlábon vagyok... De nehány derék repülővel több lesz. TÚRÁN LAJOS — Győrben is bemutatják a íuíitadósltl kiáHitást. Győrből jelenti a Magyar Távirati Iroda: A fővárosban nagy sikert aratott hadi- tudósitó kiállítást néhány vidéki városban is bemutatják. Először Győrbe hozták az értékes anyagot, amelyet a Kulturház 63 a kioszk’ termeiben helyeztek el Szombaton délelőtt ll órakor a Hösök-lerén volt <u ünnepélyes meg^ nyitás, PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT S SZÁM. Központi fekvés. * Kötszeréi SZÁLLÓ Eggdqjjas szobák 6*— P-tőí 12" P-ig Kétágyas szobák 9-— P-től 18"— P-iq Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál Elismerten kifdlé konjha. Polgári árak. duplapántos gumtöves sérvkötő dtndaW*#o$ Részi ti: Winkler Sándor rmosr mószer<<&2. RáMMft.iit SS. Hftpnflf, ▼III. K-érfm hmer fett f Emberrablás
