Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-12 / 132. szám

Ünnepélyes vitézi eskütétel lesz Kolozsváron Törzsvitézek és ifjú várományosok együttesen teszik le az esküt a vármegyeházán MiezETzílrsjZa mű yen erős Csungííintj-Kina ? A német sajtó e-gyik kínai külön- tudósilója a következő időszerű je­lentésben összegezi a kínai fronton szerzett tapasztalatait: Milyen erős Csungking és milyen erős mindenekelőtt a csungkingkinai haderő? Az ország óriási kiterjedése és minden egységes ellenőrzés hiánya, végül pedig az irreguláris alakulatok nagy száma miatt, melyeknek tagjai gerillaharcosokból bármikor békés pa­rasztokká és fordítva, parasztokból gerilla­harcosokká tudnak változni, a csungking- kinai haderő létszámát még százezrekben számolva is nagyon nehéz megközelíteni, megadni. Jól tájékozott japán katonai körök a esungkingi hadseregek létszámát hétmillió emberre becsülik. Ezek SjO hadosztályt, húsz független dandárt és 12 rohamdandárt al­kotnak, mindebből azonban csak 108 had­osztály tartozik Csungking központi hadere­jéhez. A maradék kétharmad helyi vezérek parancsnoksága alatt álló tartományi köte­lékekből áll, melyeknek legnagyobb része semilyen közvetlen kapcsolatban sem áll Csangkaisekkel és természetesen katonai színvonaluk sem mérhető össze a központi haderővel. Bizonyos kínai elitcsapatoknak, különösen a kínai konfliktus megindulásakor Sanghaj terében mutatott harci erényei alapján a világ a Csungking-hadseregek harci értékét hosszú ideig áltáléban erősen túlbecsülte. Ennek a véleménynek helyesbítésére és a csunkingklnai csapatok valődi értékének a japán csapatok értékével való összehasonlí­tására a mult évi burmai harcok nyújtottak legjobban alkalmat. Ttszak-Burmában erős, aránylag jól felfegyverzett és kitünően meg­szervezett utánpótlásra támaszkodó kínai hadosztályok állottak szemben számban és felfegyverkezésükben jóval gyengébb, után­pótlási támaszpontjaiktól sokkal messzebb fekvő és a hosszú Ideig tartó felvonulásban erősen kimerült japán csapatokkal szemben. Ennek ellenére azonban a japánok kezdettől fogva feltűnő fölényt mutattak, aminek nem utolsó sorban az a magyarázata, hogy a csunking-csapatok ez alkalommal kénytele­nek voltak nélkülözni a helyi lakosság tá­mogatását, melyhez Belső-Kinában szokva voltak, és már nem volt alkalmuk arra, hogy ha komolyra fordult a dolog, a pol­gári lakosság tömegében észrevétlenül el­tűnhessenek. A burmai harcok kimenetele llypn körülmények között egy pillanatig sem volt kétséges és a esungkingi hadsereg utó­védjei csak a jünnani határ átlépése után A nehezen járható hazai terepen kerülte« abba a helyzetbe, hogy komoly ellenállást tanúsíthassanak. A burmai vállalkozást sok kínai Csang- kaisek erkölcsi vereségének minősítette, mert azzal a kinai tömegekben annak a meggyőződésnek adott tápot, hogy tulaj­donképen nemcsak Kina védelméért és füg­getlenségéért, hanem az angol-amerikai im­perializmusért kell harcolniok. A burmai kudarc mindenesetre lényeges mértékben hozzájárult a esungkingi hadse­regek erkölcsi értékének lezülléséhez, mely a japán oldalra pártoló kötelékek egyre na­gyobb számában jut kifejezésre. A Csungkingkina katonai erejéről szóló beszámolót abban a megállapításban lehet összefoglalni, hogy Csungking védelmi és támadóerejének hanyatlását akkor sem lehel már eltitkolni, ha a folyamatban levő fel­bomlást ri külső támogatás esetleges foko­zása ideig-óráig fel tudná még tartóztatni. (MN). Túszként kezelik Horvátországban a munkaszolgálat alól kibúvó embe-ek családtagjait Zágráb, junius 11. (MTI) A belgrádi ab­lakokban és a házak falain felhívás jelent meg, amely felszántja az 1903. és 1901. kö­zötti korosztályokat a közmunkaszolgálatra való sorozáson történő jelentkezésre. A fel­hívás szerint foglalkozásra való tekintet nél­kül mindenkinek jelentkeznie kell, tehát az állami önkormányzati tisztviselőknek is. A besorozottak behívót kapnak a munkaszolgá­lat elvégzésére. Az így besorozottakat -— mondja a felhívás — csak a belföldön hasz­nálhatják fel és munkakötelezettségük ideje egy hónap. A felhívás igy fejeződik be: Azokat a személyeket-, akik a sorozáson nem jelennek meg, vagy a munkára való felhívásnak nem tesznek eleget, Szerbián kiviili kényszermunkára veszik igénybe, családtagjaikat pedig túszként, kezelik addig, amíg az illető személy elő nem kerül. Kolozsvár, junius 11. Kolozs-vármegye és Kolozsvár város Vitézi Széke ünnepélyes kül­sőségek között esketi fel azt a 36 vitézi vá­rományost és két törzsvitézjelöltet, akiket az Országos Vitézi Szék legutóbb a Vitézi Rend tagjai sorába való felvételre érdemes­nek tartott. A Vitézi Rend tagjai az elmúlt világháborúban, vagy a jelenlegi világhábo­rúban kiválóan vitézi magatartást tanúsított és ennek megfelelő kitüntetésekkel rendel­kezők, mig a várományosok a saját érdemük alapján esküt-tett vitézek leszármazottjai az elsöszülöttség jogán. A mostani várományosok eskü-tételének az ad különösebb jelentőséget, hogy három kivételével mind a Kolozs-vármegye és Ko­lozsvár város Vitézi Székénél esküt tett vi­tézek leszármazottai. Ez lesz az első nagy­számú várományos eskü-tétel, amelyen az összes vitézek megjelenése is kötelező s igy az ünnepség mint egy „seregszemléje“ is az itteni vitézeknek. Esküt tesznek: Perenczi Sándor dr. t. hdgy., egyetemi tanársegéd, Marjay (Mikán) A Szebasztopolt és Szinferopolt összekötő hadiutak a Csurukszu keskeny völgyébe le- kanyaródó mellékága bizarr szakadékba ve­zet, melynek- agyag és mészkő adja meg jellemző színét. Nem nehéz rájönni, hogy a vakmerő tatár lovasok népe miért éppen itt alapította meg fővárosát: a sziklás völgyet mintha egyenesen erőddé teremtette volna a természet. A tatároknak azonban még ez sem volt elég és a völgy végében fekvő Csufut-Kale égbemeredő sziklákon épült fel­legvárának romjai még ma is tanúskodnak arról, hogy a tatárok munkát és fáradtsá­got nem kímélve, maguk is mindent meg­tettek. hogy a természet müvét még jobban tökéletesítsék. Nem katonai szemmel nézve azonban maga a táj, legalább is kezdetben, nem nyújt gyönyörködtető látványt. Egymást érik a tatárok romhalmazokként ható temetkezési helyei, melyek föképen azért hatnak olyan vigasztalanul, mert a mohamedán tatárok hite úgy tudja, hogy az igazhivő halottak a földinél boldogabb másvilági életet élnek, igy tehát a tatárok nem tartják fontosnak, hogy temetőikkel többet törődjenek, mint annak Idején a nomád korban, amikor a sírok gon­dozásáról egyébként sem lehetett szó. Maga Bahcsisszaráj, a főváros rendkívüli hosszúságban elnyujtózva fekszik a völgy­ben és kizárólag agyaggal és mésszel vakolt egy vagy kétemeletes házakból áll, melyek­nek kertjeit és udvarait habköböl épült ke­rítések veszik körül. Az óvárost minarett­jeinek karcsú tornyai árulják el. A majd­nem kizárólag tatár származású lakosság ma mintegy 10.000 lelket számlál, az első világháború előtt azonban még elérte a 25.000-es létszámot, a középkorban pedig — bármily hihetetlenül tűnjék is fel az első pillanatra — a 100.000 főt is meghaladta. Aki azonban tudja, hogy a középkori tatár állam idejében a Krim-félsziget milyen pezs­gő nemzetközi kereskedelmet bonyolított le, azon sem csodálkozik, ha megtudja, hogy a tatárföldnek több európai fogalmak sze­rint is számottevő nagyvárosa volt. Aki Ismeri az ezeregyéjszaka meséinek színes világát, meglehetősen találó törté­nelmi hűséggel tudná magának elképzelni az egykori tatár főváros nyüzsgő életét. Há­zak, állatok és emberek nyomasztó zsúfolt­sága, keleti élénkséggel alkudozó kereske­dői, árusok és vásárlók zsibongó tömege. Nagyszakállu emberek csábitó gyümölcsös kosarakkal vagy viztömlökkcl megrakott szamarakat hajtanak. A levegőben nem eu­rópai orrnak való hagyma- és fokhagyma- „illát" terjeng, mely a sokadaJomban ide- oda suhanó lefátyolozott asszonyoknak is legjellemzőbb „parföm“-je. ' A házaknak az utcára néző falait annak­idején egyszerűen fel lehetett csatolni és igy egyúttal elárusító asztalul vagy munkahe­lyül is szolgáltak. Amit a szorgalmas tatár nép termelt, vagy amit a két világrészből érkező karavánok összehordtak, azt mind meg lehetett kapni a bazárokban. Az ország csodálatos gyümölcsei — a tatárok ősidők óta tehetséges kertészek — a benszülött kézműipar szőrme, bőrkészítményei, tarka kéziszöttesei és finoman cizellált réz- és acélgyártmányai messze földön híresek vol- fesfc A fjgtgüg áísötóPB felverek, mesteri József t. fhdgy., MÁV intéző, mint törzsvi­tézek. Tisztivárományosok: Ifj. Andrássy Gyula, ifj. Balogh Géza, ifj. Gajzágó Gyula, Ridély Alfonz, Kolozsvár. Ifj. br. Bdnfjy János, Szilágynagyfalu. Legénységi váromá­nyosok: ifj. András István (Huszár), Ifj. An­drás István (Barna) Magyarvista, ifj. Balázs István Kolozsvár, Barta Károly Nagypetri, ifj. Bede János Váralmás, Fábián Ferenc Jegenye, ifj. Fodor József Kolozsvár, Gál Sándor Kisbács, Kovács László Kolozsvár, Kudor Duka András, Bánffyhunyad, ifj. Lő­rinc Ferenc Kolozsvár, Nagy Árpád, Nagy Sándor, Pák László, ifj. Páka György, Po- lifka Zoltán, Réthi József, ifj. Szakács La­jos Kolozsvár, Takács Rudolf Szászfenes, ifj. Párkányi Ferenc, Tóth Imre Kolozsvár, ifj. Törös Vig Pál Magyarbikal, Túrós Boldizsár Kisbács, ifj. Varró András Vajdakamarás, ifj. Veleméri Sándor, Ifj. Görög József Ko­lozsvár és Albert Sándor Magyarlóna. Az eskütétel nyilvános és azon vendégeket szívesen lát a Vitézi Szék. kézzel kovácsolt réz- és acéltárgyak a tatár földre elvetödött idegenek ma is szívesen vá­sárolt emléktárgyai. Ezekből az „idegeneké­ből talán sohasem nyüzsgőit annyi a tatár fővárosban, mint ma. Nem csoda tehát, hogy a bazárok készleteit lassanként ugyanaz a sors fenyegeti, mint az európai áruházak állományait. Az egykori Bahcsisszaráj jelentőségét szemléltetően mutatja az az adat, mely sze­rint a középkori tatár fővárosban nem ke­vesebb, mint 35 mosé nyújtotta tühegyes tornyát a Csurukszu völgybe. Akkortájt kapta a város a „Bahcsisszaráj“ nevet Is, mely körülbelül annyit jelent, mint „a ker­tek háza“. Bár néhány szép kert máig is fennmaradt a dicsőséges múltból, ez a név akkortájt kétségtelenül jogosultabb volt, mint ma, és bizonyára elsősorban a tatár kánok régi palotájára vonatkozott. Az most is a város legvonzóbb idegenforgalmi látvá­nyossága. A régi káni rezidencia feltehetőleg a 16. században épült, legalább is az 1503-as év­számot viselő hires vaskapu erre vall. Az egyik oldalon egy mosétól, a másik oldalon pedig két káni mauzóleumtól oldalazott há- romszárnyu épület azonban — amint már külseje is elárulja — nem nagyon hasonlít­hat az eredeti 16. századi palotához. A kö- és faházas építészet különös összekapcsolá­sával a káni palota mai alakjának stílusát úgyszólván a stilustalanság vagy inkább va­lamilyen csodálatos s til use gy vele g adja meg. Az ország gazdag urai építészeik megválo- gatásában ugylátszik meglehetősen gondta­lanok voltak és éppen ennek a szinte gyer­meki gondtalanságnak köszönheti a reziden­cia vonzó báját. A késői 1barokk dekorativ gondolatai török és kinai, görög és olasz, perzsa és magátólérthetölcg tatár stílusele­mekkel szövődnek össze, ám mégis anélkül, hogy az alapul szolgáló mór stílussal rikító ellentétbe kerülnének. A palotát a századok folyamán hároníszor rombolták le és épí­tették fel újra. Először Miinnlch orosz had­vezér áldozata lett 1738-ban, amikor az oro­szok elsöizben tettek kísérletet arra, hogy a krimi tatár állam fölötti védnökségben a törökökét felváltsák. Amikor 1783-ban Sa­il in, az utolsó tStár kán végleg kiköltözött a palotából, a berendezési tárgyak nagyré­szét magával vitte, úgy, hogy a legtöbb terem máig is üresen ásít. Azokban a hiva­tali termekben, amelyekben a mindennapi közigazgatási munka bonyolódott le, a di- yánban, azaz a politikai tanácskozó terem­ben, az aranyteremben, ahol a kán párolgó kávé mellett a külföldi uralkodók követei­vel folytatott megbeszéléseket, a kán ma­gánlakosztályában és végül a palota többi részeitől mohamedán előírás szerint szigo­rúan elkülönítve a háromszáz asszonyra mé­retezett háremben ma már bizony csak a falak rég megkopott szinpompája mesél a letűnt századok soha vissza nem térő dicső­ségéről. (MN). «Io ára ás li h> I alapja a ]ö ttzleRBooetaek I 1943. JllHl US ÍZ Visszaérkeztek Budapestre a Bulgáriában jart magyar újságíró-küldöttség tagjai Budapest, junius 11. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hatnapos tanulmányútra Bulgáriába; ellátogatott magyar főszerkesztőkből álló ujságiróküldöttség csütörtökön délelőtt a menetrendszerű belgrádi gyorsvonattal visz- szaérkezett Budapestre. Az ujságirókül­döttség fogadtatására a Keleti pályaudva­ron megjelent Cvetkov Lázár, a budapesti bolgár követség képviseletében, Gáspár Jenő, az Országos Magyar Sajtókamara igazgató főtitkára és mások a magyar sajtóélet vezető személyiségei közül. Ismeretlen tettesek rendszeresen lopkodják a házsongárdi temető sírjaira helyezett virágokat Kolozsvár, junius 11. Az utóbbi időben egyre sűrűbben érkeznek jelentések arról, hogy ismeretlen tettesek megdézsmálják a városi temető sírjaira helyezett virágokat és felforgatják a hozzátartozók által nagy körültekintéssel gondozott sírokat. A ke- gyeletsértö esetekről a sirtulajdonosok is­mételten jelentést tettek a temetöfelügyelő- ségen, de ott nem tudtak megnyugtató vá­laszt adni arra, hogy hasonló eseteknek elejét fogják venni, mert — mint mondot­ták — nincs elegendő számú ember, akikre rá lehetne bízni a temetői ügyeletet. A te­metőben történt viráglopásokat nem egy esetben fényes nappal követték el. Meg­történt, hogy a délelőtt nagy költséggel vá­sárolt és a sirokra helyezett virágokat dél­utánra már ellopták. A tolvajok nyilván­valóan nyerészkedési szándékkal végzik ke- gyeletsértő „műveleteiket“ és éppen ezért ebben az irányban kellene nyomozást foly­tatni a tettesek kézrekeritése érdékében, Zsidó célokra különadót kötoloselc fizetni a franciaországi zsidók Vichy, junius 11. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A francia kormány egyik rendelete értel­mében a Franciaországban élő zsidók külön­adót kötelesek fizetni a franciaországi izrae­lita unió javára. 1943. január elsején 18. életévét betöltött valamennyi zsidó a meg­szállt területen 120 frankot és az azelőtt meg nem szállt területeken 360 frankot kö­teles fizetni. A kormány azért volt kényte­len ezt a rendelkezést kiadni, mert az iz­raelita unió nem rendelkezett megfelelő anyagi eszközökkel. Könyvek között A LEVENTE HÍRKÖZPONT KÖNYVE A VÖRÖSKERESZTRŐL A Levente Hírközpont Emese-sorozatának most megjelent legújabb kötete, a Magyar Vöröskereszt munkáját ismerteti képben és Írásban. Az Ízléses, értékes könyvecskéhez vitéz Horthy Istvánná, a Kormányzóhelyet­tes Ur özvegye irt előszót. „Mindannyian — írja a Főméltóságu Asz- szony —, akik a Magyar Vöröskeresztben haza- és emberszeretettöl indítva dolgozunk, örömmel látjuk azt az érdeklődést, amely- yel a nemzet fiatalsága a Vöröskereszt felé fordul. Ennek a szeretet egyletének megasa- tos hivatása és munkája méltatásra nem szorul. Akik keretén belül munkát végeznek, nem a Vöröskeresztnek, hanem a nemzetnek tesznek szolgálatot, ezért nem is kér dicsé­retet és nem vár hálát. Kívánjuk, hogy e könyvecske olvasása minél több nemes elha­tározást ébresszen a vöröskeresztes munka- vállalásra." A könyvecske, amelyet dr. Kós Rudolf or­vos irt a Vöröskereszt megalapításáról, nem­zetközi fejlődéséről, a Magyar Vöröskereszt fejlődéséről, az 1914—18-as világháború és a mai munkásságáról, háborús ígés/ségügyi szolgálatáról, a különböző osztályok műkö­déséről, a légi mentésről, a balatoni és dunai viharjelzö és mentő szolgálatáról, az ápoló­női szakosztályról, véradóközpontrol, a Tu­dósító Irodáról, a bajtársi rádiószolgálatról, a nemzetközi szociális osztályról és a Ma­gyar If júsági Vöröskeresztről számol be. A könyv szép költeményeket is tartama», amely a magyar vöröskeresztről, a véradás­ról, az önkéntes ápolónői hivatás magasztos voltáról tesz tanúbizonyságot. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes elismerő szavai fejezik be a sok képpel díszített könyvet, amelyet a Levente Hírközpont a le­venték és a Magyar Vöröskereszt együtt»#* Kod sas kifejezésé«; adott ki Bahcsisszaráj, a tatárok, fővárosa Ahol valami!*or Lél világrész karavánjai adlak egymásnak találkozói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom