Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-06 / 127. szám

Békebeli iilmvarăazslat MONTE VESUVIO Kinn áramvonalas gépkocsik Jémvereteln icsiHan a májusi napfény, a magasban ezüs­tös testű utasszállító repülőgép úszik a le­vegőben s benn — micsoda különös varázs­lat! — harmmc-harmmcöt évvel ezelőtti ímozgóképeket pergetnek szükkörü, meghí­vott közönség előtt... De nem is kell az utcáig mennünk, hogy ezeknek az ásatag, mondhatnék „őskori“ filmeknek tisztes élet­korát érzékelhessük, hiszen ugyanitt, a ko­lozsvári Korvm-mozgóképszinház nézőterén, nap-nap után a legkorszerűbb hangos film­remekeket vetítik. Bizony, eljárt az idő... A néző valósággal szédül, ha arra a páratlan fejlődésre gon­dol, amit a celluloid-szalag a film gyermek­korától a színes, hangos filmcsodákig meg­tett. De azért esek a régi, kezdetleges ■mozgóképek, ezek a bödületesen naiv néma­film-kísérletek, sőt kisértetek, mégis külön- \leges és egészen sajátszerü mulatságot je­lentettek a publikumnak. I A legviharosabb derültséget mindenesetre io drámák váltották ki, amelyeknek szerep­lői nem fukarkodtak az úgynevezett „lellci iibusák“ meg játszásával. Ebben az elsüllyedt ■világban — az első világháború kitörése >előtt — a gyér és tökéletlen filmfeliratok és a hang hiánya miatt még a színészek arcjátékán volt a hangsúly. Éltek is vele! iAz elhagyott nő, akinek világfi hajlandóságú férje felrúgja a családi tűzhelyet, a drámai '■mimikának szánt fintorok olyan meghök­kentő skáláját vágja ki, hogy a mai néző­nek a könnyei csordulnak ki ■— a nevetés- ■től ... Akkor zokogtak rajta! Mindent „bevettek", •■dohát őket nem kényeztette el a technika, mint minket... Ma már nevetünk ezeken a \régi filmdrámákon és elszomorodunk a bo- ‘ hozatok láttára, amelyekben a bakkugrások )és a pofozkodások képviselték a humoros 1 elemet. 1943-ban már nem tudunk falrenge- I tőén hahotázni afelett, hogy a szinte bohóc­nak maszkírozott betörő hatalmas mágnes- patkóval nyitja ki a páncélszekrényt s a rettenthetetlen mester detektív, ugyanabból a kasszából, kitömött vádlikkal, balettáncosnö- nek öltözve ugrik ki, hogy néhány kecses tánclépés után lefülelje. „Saecha‘% ,£clair‘, „Vitagruph“ — ilyen régi és elfelejtett filmgyárak nevei cikáz­nak a nyúlfarknyi vig- és szomorujátékok között a vásznon. .. Istenem, hol vannak marj S hol van ez az egész romantikus éra, a fűm gyermekkora?... Ott, ahol a ' tavgályi hó. Láttunk egy szerfelett ledér fürdőzési je­lenetet is. Képzeljék csak, a hölgy fodros fürdőruhája — hogyan kellene ezt körül­írnunk, hogy a közerkölcsöt meg ne sértsük — izé. .. egy arasszal a térd alatt végző­dött s a karjai — még leírni is szörnyű — majdnem csupaszok voltak. És ilyen merész dreszben mert ez a nőszemély a filmfelvevő- gép elé állani. . . Hallatlan! Láttunk még néhány zord apát, fényké­pészként feltalált kitagadott fiút, úszó jég­táblán a vízesés felé sodródó vetélytársat, faképnél hagyott spanyol menyecskét, bizo­nyos Rositát s még több ilyen eredeti ala­kot. .. A mesét tessék hozzájuk képzelni, mert kissé körülményes lenne azt is elmon­dani. .. Nekünk legjobban a régesrégi „zsurnál“- részlctek tetszettek. (Méltóztatnak ugyebár ismerni őket, unokájuk a mai „heti hangos híradó“.) Vilmos császár, a későbbi s már régen porladozó „dornai remete“, még ökle­idre pedert, szénfekete bajsza, ulánus-sisa- kot és fehér köppenyt viselő, délceg és tény­leges uralkodó ezeken a filmkockákon. Néhai V. György angol király is él még ebben a régi híradóban, hogy a Bukarestbe látogató Hötzendorfi Conrádról, valamint az ugyan­csak- szereplő néhai I. Károly román király­ról s hitveséről, Carmen Sylváról ne is be­széljünk. Igen, a filmtekercs, ez a bűvös szalag, konzervál és halhatatlanná tesz min­den földi halandót. Befejezésül — és ellentétként — a leg­újabb olasz, hangos híradót pergette le a Korvin-filmszínház. Megszűnt a varázs. . . Mértföldes csizmákkal ugrottunk vissza a mába! Az agyonbombázott olasz templomok figyelmeztettek, hogy nem 1908-at, hanem 1943-at Írunk. Isten veletek Asta Nielsen és Polidor! Agyő, ti régi „sztárok“! Nyugodjatok béké­ben a celluloid-szemfedö alatt, kis kerek pléhkoporsóitok mélyén az újabb feltámadá­sig. (—> Zongorát, pian inét, hármán untot veszek. Hívásra leutazom. Farkas, Kispest, Egert-ulca 28. Legújabb' lapközlések szerint az angol­szászok nehéz repülőbombákkal szándé­koznak a Vezuvra törni, hogy „munkára serkentsék“ a tűzhányót és Pompeji sor­sára juttassák a Nápolyi-öböl virágzó városait... Lehet, hogy* a nyugati civilizáció di­csőségére az angol-amerikai repülők meg is fogják kísérelni a Vezúv bombá­zását, az is előfordulhat, hogy a vulkán jólismert sziluettjét sikerül majd meg- változtatniok, — de az biztos, hogy had­viselő szövetségesükké tenni nem fog­ják. A föld belsejének félelmes erőit gyarló emberi erő nem tudja irányítani, bármily nagy űrméretű bombákkal tá­madja is meg a füstölgő hegyet. Aki járt a Vezúv környékén, meg- mászta a baljóslatuan morajló kúpot és belenézett a kráter izzó poklába, az csak mosolyog az angolszászok fantasztikusan infemális tervén, amelynek hire egyszer­re felidézte az öt évvel ezelőtti utolsó békeesztendő Vezuv-körüli barangolá­sainak emlékét. * Nápolytól mindössze tizenkét kilomé­terre emelkedik a Monte Vesuvio. az európai kontinens egyetlen működő tűz­hányója. Nem nagyon magas: kráterének széle még az ezerkétszáz métert sem éri el. Éppen ez a mérsékelt magassága és enyhe lejtője teszi könnyen hozzáférhe­tővé és alkalmassá a beható tudományos kutatásokra. A Vezuvot már az ókor legrégibb szá­zadaiban ismerték, de kialudt vulkán­nak tartották, mert évszázadokon át semmi nyomát sem mutatta a működés­nek. Lejtőit virágzó kertek, szőlők, gyü­mölcsösök borították, tövében élénk nya­ralóvároskák épültek. Alakja is más volt, mint a későbbi időkben: mai jellegzetes kettős csúcsa helyett egyetlen csúcs ad­ta meg eszményi tűzhányó alakját egé­szen a Kr. u. 79-ben bekövetkezett ször­nyű kitörésig, amikor a három virágzó várrost elpusztította és eltemette. Azóta sem pihent el teljesen. Legnyu­galmasabb időszakaiban is mozgásban van kráterének mélye és fehér gőzfelhő tör elő belőle. Az emberi tudásvágyra, vagy még inkább kíváncsiságra építő üz­leti élelmesség napjainkban elsőrendű idegenforgalmi látványossággá tette, évenkint a külföldiek ezrei keresik fel, hogy borzongva nézhessenek bele kráte­rének tüzes gyehennájába. Az egykori Herculaneum romjai felett épült kis Re­sina község mellett, Pugliánóból vasút vezet a hegyre 750 méter magasságig, onnan meg sodronypálya visz fel az 1100 métert meghaladó tetőre, illetve a nagy kráter szélére. #­Sok költséggel és munkával épült a Vezuv-vasut, egyes szakaszait nem egy­szer döntötte romba váratlan lávaömlés, de a vállalkozó Thos. Cook & Son igy is megtalálja számítását, mert a méregdrá­ga menetdij ellenére is felmegy a Vezuv­ra mindenki, aki Nápolyig eljutott! Nap­jában többször közlekedik fel-le a fürge kis vonat, amely mint Noé bárkája gyűj­ti össze a világ legnemzetközibb társa­ságát. Maga az ut sodronypályával együtt mindössze kilenc kilométer. A pugliá- nói állomásról dús szőlőföldek közt in­dul ki a vonat, ezek a tőkék termik a Lacryma Christi nektárját. Gyönyörű villák, pompás kertek közt vezet az ut felfelé, míg körülbelül hatszáz méternyi magasságban hatalmas épület tűnik szembe: az obszervatórium. Ott az uta­sok kiszállhatnak és látogatást tehetnek a legkorszerűbb felszereléssel ellátott tudományos intézetben vagy gyönyör­ködhetnek a Nápolyi-öböl nagyszerű pa­norámájában. Az obszervatóriumban állandó munka folyik, kiváló szaktudósok figyelik a vulkán minden rezdülését, méréseket, kutatásokat végeznek a kráterek mélyén s szívesen adnak felvilágosításokat az érdeklődé külföldi tudósoknak. Gazdag vulkánikus ásványgyüjtemény és érté­kes könyvtár egészíti ki a világviszony­latban is nagyjelentőségű intézetet. Akit a holt kőzetek nem érdekelnek, az feledhetetlen sétát tehet az obszerva­tórium csodaszép parkjában és gyönyör­ködhetik a Földközi-tenger mellékének pompás flórájában, amig letelik a láto­gatásra előirányzott óra és a kis vonat újra megindul felfelé. Csakhamar vége szakad a vasútnak és 750 méter magas­ságban a sodronypálya alsó állomására érkeztünk. A saját motorral ellátott ko­csik tiz perc alatt,visznek fel a sötétszür­ke lávamezők fölött a tetőre. A mai fel­ső állomástól .idelátszik a régi, mely tul- közél volt a Kráterhez s túlsókat ron­gálták meg a kisebb-nagyobb kitörések, úgy, Hogy sorsára kellett Hagyni. Párszáz métert kell még gyalog men­ni a kráter széléig. Kozmikusán kiet­len tájon, fekete láva tetején vezet az ösvény, a mélységekből állandó menny­dörgés döreje hangzik, pukkanások, sis­tergések, zuhanások hangja üti meg fü­lünket. Kénszag vegyül a levegőbe, em­berfeletti erők feszülését érezzük, meg­rendülő lélekkel érjük el a kráter szélét és szédülten nézünk a mélyben gomoly- gó pokolba. Á Cook-vállalat és a Vezúv többi vám­szedői gondoskodnak arról, hogy a nagy élménynek ára is legyen! Vezető nélkül egy lépést sem lehet tenni a kráter kör­nyékén, viszont a vezető minden látni­valót külün-külön díjért mutat csak meg. Borsós díjazásért leereszkedhetünk vele mintegy nyolcvan méternyi mélységre magába a kráterbe is és a fojtó gőzben belülről nézhetjük a vulkánnak hatszáz- ötvev méter átmérőjű torkát. Nem minden veszedelem nélküli ez a leereszkedés. A mélység erői súlyos kö­veket dobálnak a magasba, forró lávát csapnak a kráter falára, — egy megcsú­szás s az istenkisértő látogató menthe­tetlenül a tüzes katlanban leli végét. Pe­dig a maga borzalmasságában szép is tud lenni a kráter belseje. Amikor megrit' kul a gomolygó gőz és szabaddá válik a látás, a mélység falának kövei a szivár­vány minden színében tündökölnek, szi­porkáznak. „II giardino del Vesuvio“ (a Vezúv virágoskertje) — mondják a ve­zetők. A levegő különös gázokkal van telítve: ha egy darab papirt meggyuj- tunk, körülötte a levegő is ionizáló fény- nyel égni látszik. Minden mozog, sehol sem lehet megkapaszkodni, guruló kő al­kotja a talajt és visszafordulásra kény­szeríti a tűz birodalmába betolakodót. * A Cook-vasut komfortja dollárral és fonttal telt zsebek igényeit van hivatva kiszolgálni. A magyar turista — különö­sen a fiatalabbja —. ingyen nézi meg a Vezuvot: gyalogosan teszi meg az utat a kráterhez. Minden oldalról vezetnek fel­felé tűrhető gyalogutak, melyeken a reg­geli órákban kisebb-nagyobb csoportok haladnak a csúcs felé. Nincsenek a vo­nathoz kötve, ott állnak meg, ahol akar* nak és ott szedik elő hátizsákjukból az elemózsiát, ahol kedvük tartja. Többnyi- •e olaszok, németek, magyarok és más középeuropaiak ezek a lelkes kirándulók, ütjük fáradságosabb, de összehasonlítha­tatlanul több élményt nyújtó, mint a „megszervezett“ és méregdrága Cook- utazás. Melegedni is lehet a tűzhányónál. Fel­felé menet két magyar egyetemi hall­gató. jön szembe. Elmondják, hogy teg­nap óta fenn vannak a Vezuvon, az éj­szakát egy sziklamélyedésben töltötték, melynek meleg kigőzölgése megóvta őket az éj hűvösségétől... Herculaneum. A Vezuv-vasut alsó ál­lomásához közel terülnek el az elteme­tett ókori kis város elszórt romjai. Mint az antik művelődési emlékek páratlan lelőhelye, ma fontosabb, mint a maga idejeben volt. Nehezebben hozzáférhető, mint a már nagyrészt kiásott Pompeji, mert köze’ebL fekszik a hegyhez s a nagy katasztrófa alkalmával tizenkét méteres vastagságban öntötte el a forró vulkáni­kus isZápieteg. Ennek a kővé szilárdult rétegnek elhordása és az alatta rejtőző város feltárása állandóan folyik. Fe»szm- re került a fórum, a színház és néhány templom, valamint sok lakóház, felbe­csülhetetlen értékű műkincsekkel együtt. A látogatónak itt bő alkalma van meg­győződni a feltárás munkájának nagysá­gáról: a kiásott római színház huszonhét méternyire fekszik a mai útvonal alatt! •* Pompeji. A látogatók rendszerint csak á.tfútnak szűk utcáin és múzeumán, azután sitivé mennek tovább uj látni­valók felé a. halott városból s -gy rejtve marad előttük a halál mögött lüktető élet. Az egyik utcasarkon kétezeréves kut- lal áliunk szemben. Oroszlántorka éppen úgy ontja a modern vízvezetéki vizet, mint akkor, amikor fiatal rabszolga! á- nyok viháncoltak körülötte s ügyet sem vetettek a Vezuvból feltörő szokatlan füstre. Pedig azon az augusztusi napon, a Krisztus utáni 79. évben már csak órái voltak hátra a városnak. A füst egyre sűrűbben gomolygott, forró gőzzel keve­redett s a pusztulás nyitányaként hatal­mas földrengés rázta meg a halálraitélt Pompejit. A rémült lakosság fejvesztet­ten menekült, nagyr észüknek sikerült puszta életüket megmenteni, de mintegy kétezren áldozatul estek az elemek toro- bolásának. 19439 J V N 1 V S G ■'•■tóa#jh&Siäk': Finkler Antal íróüépszahazidet NIhMu 4. szám alá az udvarba hetaezle At Telefon: 14-93. Nem az izzó láva öntötte el Pompejit, mert hiszen ha igy lett volna, mindent elemésztett volna az irtózatos hőség s ma hiába kutatnánk emlékek után. Tűz­vész is puszitott ugyan a földrengés nyo­mán, de a végpusztulást nem az jkozta, hanem a Vezúv kitörését követő sürü hamueső, mely fényes nappal éjszakai sötétségbe burkolta a várost és meggá­tolt minden menekülést. A hamuval együtt vulkánikus kavicstömeg — lapilli — zudult a menekülni akarókra s akit ez a pokoli eső meg nem ölt, azt meg­fojtották a levegőt betöltő mérges gázok. Néhány óra alatt beteljesült Pompeji végzete, többméteres hamuréteg alá ke­rültek a halálban utolsót vonagló embe­ri testek ezrei. Az idő pedig érzéketlenül haladt tovább. A hamu- és lapilli-réteg lágy kővé szilárdult a holttestek körül, maguk a testek pedig elenyésztek az az­óta eltelt sok évszázad folyamán, csak a koponya és még néhány szilárdabb csont­maradvány maradt meg az emberi for­mákat megőrző testüregekben. Az olasz kormány páratlanul fejlett ásatási technikával kutatja fel a várost rejtő réteget. Ahol egy-egy emberformá- ju üregje bukkannak, ott kiváló szakem­berek gipszszel töltik ki az emberi test helyét s a kövesült hamuréteg lefejtése után, mint megdöbbentő szobor, előtűnik az áldozat gipszteste, az utolsó vonaglás megrendítő mozdulatában. Egész sor gipszszcl kiöntött emberi testet őriz a pompejii muzeum s a rém-szobrok szá­mát folyton növelik az állandóan folyó ásatások. F.gy öreg férfit hanyattfekve ért el a Vég, kezei mintha utolsó könyörgésre kulcsolódnának. Egy másik ember köpe­nyét tartja védelmül szeme elé, egy fia­tal leány ledobta magáról a ruhát s úgy igyekezett menekülni, mások összegör­nyedve lélegzettek utolsót a könyörte­len hamu alatt. Legmegrázóbb egy meg- láncoh kutya görcsös vonaglásban össze- ránduló alakja, tátott szájának félelme­tesen torz kifejezésével...-* A kiásott Pompeji, mint az egykori­nak siri kisértete éli második életét. Kö­zelében mint baljóslatú memento, ma is ott füstölög a nyugtalan hegy, — de az élet hatalmasabb a halálnál: a pusztulást hozó hamuréteg tetején ma jól megmű­velt szőlők virulnak, illatos virággal kö­rülvett villák mosolyognak s Campania daloskedvü népe ismét benépesítette a végítélettel sújtott tájat. Jöhet légibombázás, gáztámadás és az emberi gonoszság száz más pusztító vi­hara. a Monte Vesuvio mindet túl fogja élni és kornyékén minden pusztítás je­leit diadalmaskodni fog a győzedelmes élet! BIRŐ BÉLA DR. Rágalmazás mSaVi elítéltéit Nagybánya voll pofgármesterél Nagybánya, június 5. A nagybányai járás­bíróság most hirdetett Ítéletet abban a rá­galmazás! perben, amelyet Kupás Gyula nyugalmazott városi jegyző indított Szabó Miklós dr., volt nagybányai polgármester ellen. A járásbíróság megállapítása szerint Szabó Miklós dr., volt polgármester a mult év folyamán, egy közös vacsora alkalmával, többek előtt olyan kijelentéseket tett Kupás Gyula ny. városi jegyző személyéről s tény­kedéseiről, amelyek valódiságát nem tudta igazolni s ezért a biróság a minősített rá­galmazás vétségét a volt polgármester ter­hére megállapította és öt háromszáz pengő pénzbüntetésre és a biinügyi költségek meg­fizetésére ítélte. Szabó Miklós dr. védője felmentésért, Kupás Gyula ügyvédje az Ítélet súlyosbítá­sáért fellebbezést jelentett be. JŐ ÁRU -6S JŐ HIRDETÉS ALAPJA A JŐ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom