Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-22 / 139. szám

MbZBTsÍÍwSJ^G 4 Cigány invázió a szákéig A napokban gépkocsin jártuk végig a Székelyföld egyes részeit. A motor hö­rögve emészti a kilométereket. Porfüg­göny leng utánunk s lassan szétterül a lágyan hullámzó vetések fölött. Falvakon vágtat át a kocsi. Az útjelző táblákon szép magyar nevek sorakoznak: Figt- falva, Firtosváralja, Homoródalmás, Szentegyházasfalu... Csupa ősi magyar név. Az utcákon, még igy futtából is látjuk, pezseg az élet. Pendelyes gyerekek nyüzsögnek az udvarokon, meggondolt férfiak igazítják a ház körül a tennivalókat, asszonyok mosolyognak ki a házak ablakából. Szé­kely idill... gondolja jóérzéssel az utazó. De aztán meghökken. Fekete arcú, villogó szemű, kondorfürtü legény áll az ut men­tén. Odább egy másik. Most egy szép nagy kőház mellett dübörög el a kocsink s egy monumentális termetit asszonyság tűnik elénk, mint valami öreg kotló, tiz- tizenkét aprósággal. Valamennyi fekete, parázsszemü és maszatos. Az egyik faluban megállunk néhány percre, nyujtóztatni zsibbadó tagjainkat. Pillanatok alatt körülvesz a sok olaj­barna ember, asszony, gyerek. Az egyik cigarettát kunyerál, a másik mindenáron pénzt akar kifacsarni belőlünk. Hol vagyunk? Mi ez a keleti nyüzs­gés? Ez a szemérmetlen, agresszív hang, amivel legfeljebb valami keleti bazár zűr­zavarában, vagy nagyvárosok kültelkein találkozhatik az ember. Mezítlábas, egyenes tartásu férfi köze­ledik poroszkáló lépéssel. Zsíros, fekete haja a vállát veri. A szemében van va­lami furcsa csillogás. A mozgása lágy cs sima. Ez nem a magyar lassan mozduló, nehézkes lépése. Ez a zsivaj, ez a zsíros, kondorfürtü népség, égő, villogó szemé­vel, itt a székelység testében — idegen. Ez a fajta, akik vásári zajgással fogják körül a kocsinkat s már-már azzal fenye­getnek, hogy belemásznak — cigányok. S mialatt tovább rohanunk a székely falvak között, mindegyre elénk tűnik ez a kép. Keményre faragott, kedves szé­kely arcok s aztán egy csoport idegen arcú, idegen mozgása ember. Figyelni kezdünk, most már ^öntudatosan. Az uti- társak egymás után kiáltanak fel: —- Ez is cigány! Az is! Ott is egy! Ennyit lát a felületes szemlélő. Nincs falu, ahol élénkbe ne tűnnének a cigá­nyok, kiríva a székely környezetből. Le­hetetlen nem arra a következtetésre jutni, hogy a Székelyföldön külön, fon­tos, megoldásra váró probléma a cigány- kérdés. S hogy mennyire nem felületes ez a megállapítás, azt egy fiatal székely or­szággyűlési képviselő igazolja. Az egyik székely kisvárosban ülünk, késő éjszaka a lakásán. Adatokat keres elő s ebből mind szélesebbre tárul a kép. Felesleges volna kiterjeszkedni az egész Székelyföldre. Elég néhány jellemző adatot kiemelni s már azok is igazolják, hogy a Székelyföld egyetlen számottevő kisebbsége — a cigányság. Útjuk a mi kisebbségeink megszokott útja: a beszivárgás. Jöttek az idegenek, keletről, nyugatról, délről, északról. Egyenként szivárogtak kis csoportokban. Hegyek közé telepedtek, becsúsztak a falvakba s most itt vannak, gyakran már olyan tömegben, hogy számolni kell velük. íme néhány adat a cigányok székely- földi elszaporodásáról. Az adatok Udvar­helyszékből származnak s az elmúlt évre vonatkoznak. Bikfalva község 487 lakosa közül Ifi cigány. Felsőrákos arányszáma 1352—106, Fiátfalváé 1028—02, Firtos- váraljáé 331—30, Homorodaírná,son 2676 —147, Homoródkarácsonyfalván 1029—- 95, Homoródkeményfalván 498—86, Ho- moródnjfalun 406—20, Medeséren 488— 25, Parajdon 2915—255, Siménf alván 1169—270, Székelyszáldoboson 936—85, Székelyszentmihá!yon 501—50, Székely- zsomboron 1278—222, Szentegyházasfa- Vuban 3506—120, Tarcsafalván 401—30. Az első számjegy a község lélekszámát, a második a faluban lakó cigányok számát jelenti. Talán elég lesz ennyi adat is an­nak a bizonyítására, hogy a székelység tömegében, — ha nem is mindenütt s nem is mindenütt ekkora arányszámmal — de mégis igen jelentékeny tömeggel szerepel a cigányság. Amint látjuk: ál­lagban 2—25 százalék között változik az arányszámuk. Azért figyelemreméltó a jelenség, mert az állandó letelepedés, a meghonosodás jelei tapasztalhatók s a cigányság szaporasága feltűnően befo­lyásolja a székely községek népesedési egyensúlyát. * A cigányságot, — anélkül, hogy bár­kit is sérteni akarnánk, — a magyar nép, mint mulatságos csavargókat, kicsit szélhámos, kicsit kedve3 és kicsit vesze­delmes kóbor fajtát tartja számon. A közvélemény a cigányokat nem veszi egé­szen emberszámba s valami olyasféle szerepet szán neki, mint hajdanvolt nagy­urak udvari bolondjuknak. Az sem tagad­ható le, hogy a magyar nép a cigányokat lenézi, alacsonyabbrendü fajtának tartja. Ne kutassuk, mennyi alapja van ennek, de azon (vitatkozni aligha lehet, hogy a cigányság nagy tömegeiben egészségügyi, erkölcsi és rendészeti szempontból nem áll éppen a megkívánt színvonalon. En- J nek magyarázata bizonyos mértékig bizo- I nyára a vándor élet. A cigányok egyré- I sze ma is kóbor életet él s talán még az | adóhivatal sem tudná megmondani, hogy j miből cinek. I Budapest, június 21. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A nemzeti újságíró testületek uniójának, második nemzetközi kongresszusára, amely ezúttal Bécsben lesz, hétfőn utazott el a ma­gyar sajftó küldöttsége. A magyar küldött­------—r—-■ Kolozsvár, junius 21. A háború kitö- 1 ţi rése óta az ipartestületek egyre nagyobb I jelentőséget kaptak azáltal, hogy a kor­mányzat belevonta őket az anyagelosztás munkájába. A kisiparosok anyagellátása ma már csaknem teljes mértékben az ipartestülctek utján történik. Azok az iparosok, akiknek anyagellátását még nem az Ipartestületek végzik, maguk ké­rik, hogy érdekvédelmi szervezetük utján kapják meg á szükséges anyagokat. A kolozsvári Ipartestület legutóbbi előljárÓ3ági ülésén részletesen beszámol­tak a kézmüiparosság anyagellátásának kérdéséről s ebből pontos képet kapha­tunk a kolozsvári kisipar helyzetéről is. Az építkezési anyagok közül a tégla- és cserépellátás — figyelembe véve a kö­rülményeket — kielégítő. Ezzel szemben a cementellátás nehézkes. A dési cement­gyár üzembehelyezése valószínűleg javit a helyzeten. Az építőipari anyagok uj elosztásának rendszerét az . építőiparosok örömmel fogadták, mert lehetőséget nyújt az építőiparban is virágzó kontár­kodás megszüntetésére. A fafeldolgozó iparosok enyvszükség- letüket szintén az Ipartestületen keresz­tül kapják meg. Aí asztalosok, könyv­kötők és szobafestők havi enyvfejadagja .mesterenként 2 kg., segédenként 1 kg. és tanonconként fél kg. Az enyvellátás terén egyelőre nem várható változás. A vas- és fémmegmunkáló iparágak anyagellátása változatlan. Az Ipartestü­let rendelkezésére bocsátott lemez, ólomcső és ónpótlómennyiséget nem emelték és igy az iparosok részére meg­állapított anyagmennyiség sem emelhető egyelőre. A ruházati iparosok cérnaellátása bi­zonyos mértékben váltpzott. A tiszta pa­mutból készült cérna fejadagját lecsók­Ez alátámasztja azt a felfogást, hogy a cigányok képtelenek a közösségalaki- tásra s mint szervezkedésre képtelen, rendszeres munkára, szervezett társada- lomépitésre alkalmatlan nép, elszaporo­dásukat tehát problémának tekinteni rémlátás. A Székelyföldön azonban más a helyzet. Itt meglévő kialakult települé­sekkel van dolgunk, egyes községekben már százon, sőt kétszázon felüli töme­gekkel. A tömeggel együtt pedig megjön az öntudat is. Magyar nyelven beszélnek, de idegenül gondolkoznak, s fajtájuk, vé­rük, életmódjuk idegen. Ma törvény védi fajunk tisztaságát, de láttunk harminc­holdas cigány gazdát, akinek székely a felesége s gyermekei félvérek. Nagy kér­dés: kivánatos-e a tiszta székely-magyar fajta ilyenfajta keveredése. Úgy beszélik, hogy például Székelyud­varhelyen feltűnő a cigányok anyagi gya­rapodása. Házakat, földet vásárolnak s mint mondják a házaló kereskedelem je­lentékeny része a kezükben van. Bizonyos, hogy lesznek olyanok, akik borgőzös, cigánymuzsikás emlékekkel vé­delmére kelnek majd a cigányoknak. Mi sem kívánjuk támadni őket. Legfeljebb megállapítunk s felhívjuk az illetékesek figyelmét. Azt sem állitjuk, hogy a ci­gánykérdés már ma nagy, eleven vesze­delem a székelység földjén, vagy másutt Magyarországon. Az azonban bizonyos, hogy ez elsősorban mégis csak magya­rok országa, ahol a fajtánk érdekét és célját kell szolgálja minden. Ilyen szempontból mérjék fel illetéke­sebbek a problémát, mert éppen a törté­nelem tanúsága mutatja, hogy a lassan beszivárgó nép nagy veszedelmet is je­lenthet a magyarság számára. NAGY ELEK séget vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke, az Unió alelnöke vezeti. í'a nny Luukonnen. a finn Lotta-szervezet vezetője Bécsbe utazik s résztvesz az euró­pai sajtóegyesülcl konferenciáján. kentették, eszel szemben a müfonal- mennyiségel emelték, A közellátási mi­niszter rendelkezése alapján megtörtént a béléselosztás megszervezése. A szabó­iparosok a kereskedelmi és iparkamara támogatásával, . bélésáruhoz jutottak. A szabóiparosok egyébként faszénhiánnyal is küzdenek. Remélni lehet azonban, hogy a faszén árának szabályozása meg­szünteti az áruhiányt. A lábbelikészitő iparosok a Lábbeli Központtól az utóbbi időben kétszer is hulladék-kiutalásban és ugyancsak két­szer rendkívüli bőr-kiutalásban része­sültek. Ez némileg enyhített az anyag­hiányon. A nyári hónapokra a Lábbeli Központ egyharmadára csökkentette a kiutalható anyagmennyiséget s ez érzé­kenyen érinti a lábbeli iparosokat. Az auyaghivatal a bőrdiszmükészitőknek szükséges bőrök szétosztását a budapesti szakmai ipartestületre bízta. A szobafestő- és mázoló iparosok anyag­ellátásában, az enyv kivételével, az utóbbi hetekben javulás mutatkozott. A szoba­festő iparosok gyenge minőségben és mennyiségben kencét, káliszappant és ter­pentinpótlót kaptak. Ezeket az anyago­kat az Ipartestület szobafestőipari szak­osztálya osztja szét a tagok között. A vizvezetékszerelő iparosok a rendes havi ólomcső és ónpótló kiutaláson kívül, faggyú és gyanta kiutalást kaptak. A gyanta minősége ellen kifogás hang­zott el. A fodrásziparosok borotva- és m.oső- szappuncllálása kielégítő. A kiutalt meny- nyiség nagyrészben fedezi a szükségletet. Rendszeres havi szappankiutalásban ré­szesülnek a kéményseprők, sütőiparosok, mészárosok, kozmetikusok, kelmefestők cs vegytisztítok is. A húsiparban a jegyrendszer bevezc­Becsben Eesz ei nemzeti újságíró lestüSefek uniójának második nemzelbözi bongrpsszusa ff Őszintén beszámoltak a kolozsvári kézmüiparosság any téről az Ipartestüket elöljáróság! ülésén 1943. J lÍ N 1 V & ZZ tése óta a mült évi forgalomnak alig 20—25 százalékát bonyolítják le a hús- iparosok. Az elárusitásra kerülő hús- mennyiséget nem saját, vágásaikból, ha­nem a város által bérelt husárugyártóí kapják s igy a mészárosok és hentisek ma már tulajdonképpen nem mások, mint kereskedők. Ennek a helyzetnek meg­szüntetésére a húsipari szakosztály a Ke­reskedelmi és Iparkamara támogatásával erélyes mozgalmat kezdeményezett. A sütőiparosok nyersanyagellátása á. kenyéradagok várható felemelése folytán előreláthatólag 25 százalékkal javulni fog és ennek megfelelően a forgalom fel­lendülésére is számítani lehet. A cukrásziparban még az év elején rendezték az egyes mesterek cukorkontin- gensét. A cukrásziparosok a nyári hóna­pokra fagylaltkészítéshez rendkívüli cu­korkiutalást kértek és egyben tojástáro­lásra kértek engedélyt. A közellátási mi­niszter a kérést elutasította. Ugyancsak változatlan maradt a mézeskalácsosok és cukrászok liszt- illetőleg cukorkiutalása is. A pótanyagok: étolaj és margarin ki­utalásában nincs nehézség. A fennti adagok beszédesen tiíkröztetik a kolozsvári kézmüiparosság helyzetét. Biztosítottnak látszik a kolozsvári Nemzeti Színház balettegyüttesének utánpótlása Kolozsvár, jun. 21. Vasárnap délelőtt tar­totta meg évzáró vizsgáját a kolozsvári Nemzeti Színház balcttiskolája. A nagy számban összegyűlt közönség érdeklődéssel kísérte végig a gyakorlatokat. A belattis- kola pöttömnyi növendékei nagy szorgalom­ról és tudásról tettek tanúságot s ilyenformán biztosítottnak látszik a balcttcgyüttc3 után­pótlása. A műsor második felében a színház ba- lettegyüttese mutatkozott be. Binding, Rach­maninoff, Csajkovszky, Grieg, Chopin, Schubert, ronchinelli és Bihari József szer­zeményeire igen szép tánckompoziciókat mutatt be Rtmőczy Viola, Tóth Jolán, Ke­resztes Katalin, Pleth Lenke, Szabofay Zol­tán, Domby Imre és Cserminszky Kurt. A táncokat Moravszky Román, a színház balettmestere tanította be, aki a balettiskola vezetője is volt az elmúlt évben. Könyvek között /\ ayermeíi — Fényképezte: Erdödi Mihály. A Danubia Könyvkiadó könyvnapi kiadványa. — A könyvnapi könyvek között méltán kelt feltűnést az a kimondhatatlanul kedves kö­tet, amelyben nincsen szöveg, csak képek sorakoznak egymásután. Negyvenhat kép egy gyermekről, egy kisfiúról, akit mind­annyian közel érzünk szivünkhöz: Horthy Istvánról. Nehéz volna választani, melyik kép a leg­szebb. Egyiken, éppen az a kedves, hogy vi­dáman mosolyog a kisfiú, a másikon mor­cos komolysága vagy érdeklődő arckifeje­zése ragadja meg a szemlélőt, hogy a kő­vetkező oldalon ml is vele nevessünk, mert szinte halljuk gyermeki tiszta, csengő ka­cagását, ahogy' jókedvében hanyattvágja magát a virágos réten. Szinte várjuk, hogy ujjongva kiáltson fel, amikor ott ragyog sze­mében az öröm a karácsonyfa láttán, vagy beülhetett cifra kis szekerébe, vagy nyakig havasan építi a hóembert. Ahogyan átbújik két oszlop között, nyilván bujócskázás köz­ben, pajkos és életvidám mozdulatában meg- érezzük az örök gyermek ártatlan, boldog tisztaságának napsugaras derűjét. Buksi fe­jének, huncut mosolyának, csillogó tekinte­tének látványa dédelgetni vágyó szeretettel tölti meg lelkünket, amig lapozgatjuk a valóban üditö könyvet. Ha pedig olyan képié nyitunk, amelyen komoly a gyermek ar- ^ cocskája, mert tűnődő csodálkozással néze­geti valamelyik játékát, rádöbbenünk a ha­sonlóságra: nagyszüleinek, szüleinek neme« vonásait ismerjük fel a kisfiú kedves arcán és jóleső büszkeséggel döbben meg szi­vünk . .. Nem kell szöveg ehhez a képsorozathoz. A képek többet mondanak, mint a szavak. A könyv átlapozása után úgy érezzük, kö­zelebbről is beleláttunk egy gyermek életébe. Ezek a képek nem kivannak mindenáron „előnyösek“ lenni. Egy kisfiú életének apró, keresetlen mozzanatait örökítette meg Er­dödi lencséje és ötletessége, aki az újságíró biztos megérzésével és a fotóriporter avatott szemével mindig a kellő pillanatot tudta megfogni. A Danubia úgy állította össze a sorozatot finom Ízléssel, hogy fájlaljuk le­tenni kezünkből a könyvecskét, sajnálunk visszazökkeni a hétköznapok sivár világába abból a virágos kertből, amelynek legszebb virága ez a magyar gyermek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom