Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-18 / 136. szám
ára IZ tillér P én t e 1c 1943. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HORA 3.20, NE- 1 GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 136. SZÁM ÉVBE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- | KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAl-C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A hetvenötödül születésnap Huszonnégy tavasszal ezelőtt a kenderosi földesur ezt mondotta: — Nem haBgathatom Kenderesen a fák zngáMt, amikor szerencsétlen hazám holtan fekszik. Eljöttem, rendelkezzetek velem. A kenderes! földesur: nagybányai Horthy Miklós tengernagy, az otrantói tengeri ütközet hőse e szavakkal ajánlotta fel jó szolgálatait azoknak a jó magyaroknak, akik az összeomlás és a bolsevízmus szörnyű keresztjén vergődő maradék Magyar- ország sorsát kezükbe vették. Ezekkel a szavakkal lépett be a hajdani Monarchia kiváló katonája a magyar történelem legújabb fejezetébe s a kötelességteljesitésnek, a legszentebb cél szolgálatának ez az egyszerű felajánlása pecsételte meg nagybányai Horthy Miklós és nemzete egymásratalálátudta kapcsolni a romok eltakarításának, az újjáépítésnek és felemelkedésnek hatalmas épltőmunkájába. A nemzet bizalma és áldozatkészsége azóta is egy emberként áll Kormányzó Urunk mellett s az ö majdnem negyedszázados országlása és a nemzet vállvetett munkája meghozta az ellenségek ldnal falával körülzárt magyarság legnagyobb almának valóra válását: a nemzet visszakapta hitét, elvesztett becsületét és ráléphetett az országgyarapodás és felemelkedés dicsőséges Htjára. Történelmi ut volt ez az ut: vitéz nagybányai Horthy Miklós útja nemzete, élén, nemzetéért s a meggyarapodott, területében, erejében, önbizalmában és hitében újra megerősödött magyar nép milliói állanak hálás, öntudatos, áldozatokra mindig kész tanukként e várt és megért történelem minden mozzanata mellett. A hála és együttérzés Itt a legforróbb és legőszintébb, a hazatért országrész magyarjainak szivében, mert azok nemcsak az összeomlás megpróbáltatásait, hanem az idegen megszállás gyötrelmeit is végigélték s a leghitelesebb koronatanúkként tesznek hitet annak hatalmas jelentősége mellett, hogy mit jelent az einemzetlenitö törekvések ellenséges világából ismét hazatérni a magyar élet történelmi keretei közé és újra szerves részeivé válni a nemzeti sorsközösségnek. Ma, amikor Kormányzó Urunk életében bekövetkezett az emberi sors egyik igen ritka és igen magasztos fordulópontja, a hetvenötödik születésnap: mindaz a szeretet és felelősség, amit minden magyar érez fajtája, nemzete iránt, örömtüzként csap ki a szivekből: újból hálát adunk a Gondviselésnek azért a nagy ajándékért, hogy Kormányzó Urunk személyében megkaptuk a jobb és szebb magyar jövendő zálogát. A Felvidék, Kárpátalja,, Észak-Erdély és a Székelyföld, a Délvidék hazatért magyarjainak szivéből lángol fel a hálaadó áldozatnak ez az örö.mtüze s olvad össze az Alföld magyarjainak ugyanilyen őszinte, és boldog örömével. S az öröm és a hála lángjaiban, amelyek a legszebb elismerései és Hálaadásai Kormányzó Urunk bölcs államvezetésének, ott lobog még a magyar szivekben a csodálat és a rajongó odaadás is a nagy Férfiú iránt. Hiszen nemcsak magas hivatalában szolgált Hazája iránt. Az Ember is ott állt mindig a helytállás első vonalában és minden időkre tündöklő példáját adta annak, hogy mi az Igazi magyar kötelességteljesl- tés. Megrendithetetlen, alkut és kibúvói nem ismerő magyar kötelességt"! jesitésében Kormányzó Urunk nagy és m-Vy sebet kapott az élettől: nagyrahivatott Fiát, helyettesét veszítette el abban az újabb történelmi próbatételben, amelyet vállalnunk kellett a magyarság megmaradásáért. Nemzete bizalma a mai napon legyen balzsam az őt ért nagy csapásra és megpróbáltatásra. Nemzete hálája enyhítse apai szivének sajgását s a magyarság minden fiának helytállása, köteles- ségteljesitése bizonyítsa, hogy a gyász és fájdalom mélységesen átérzett intés: „E földön élned, halnod kell!“ Amikor 1919 julius 16-án nagybányai Horthy Miklós, a Monarchia hajóhadának büszkesége, a kenderes! földesur átvette a maroknyi magyar nemzeti hadsereg főve- zérségét, napiparancsot intézett katonáihoz. Azóta a területében, íélekszámAban és Iliiében, erejében megerősödött magyar nemzet áll katonaként Vezére zászlói alatt, készen arra, hogy megvédje és kiteljesitse a szegedi lobogók alatt elindított gondolatot. S ma, amikor ismét helyt kell állnunk múltúnkért és jövendőnkért, az akkori napi parancsból idézzük az időtálló érczengésü szavakat: — Küzdelmünk nehéz lesz, de bízom a magyarok Istenében, hogy nem lógja elhagyni igaz ügyünket. Bízom a Ti acélos akaratotokban, a Ti önfeláldozó hazafiassá- gotokban és ügyességetekben. A Ţi összetartó vállvetett igyekezetetek íögja meghozni a Hazának a szabadulást és megváltást. Ne feledjétek, hogy egy ezeréves nemzet utolsó hatalmas reménysége, imája, sóhaja Ti vagytok. De lesújtó kard is, ha kell!“ Főméltóságu Urunk hetvenötödik születése napján néni adhatunk igazabb és tisztább, magasztosabb ajándékot, mini egyetlen egy szót a huszonnégy' esztendővel elhangzott napipa rancsra: — Jeleni...-tl~ A német légierő készen áll a megtorló elleralámaelásr» Kölnben egy kórházra ás három templomra dobtak bombát az angol repülök A londoni lapok szerint György angol király afrikai «alfa fel Európa in eg rohanására Yogamoto ellentengernagy bejelentette, hogy teljesen sikerült megvalásitanl Japán hajáépitő programját Júliusban lesz az angolszász-szovjet szövetség washingtoni értekezlete sál. Szükségtelen a szegedi találkozó óta eltelt negyedszázadnyi idő eseményeire utalnunk. Ezeknek az esztendőknek története, minden eseménye elevenen lüktet a magyar emlékezetben. Bolsevízmus, zsidó terrorfiuk uralma az anyaországnak nevezett magyar területeken, Idegen megszállás az ezeréves ország több mint kétharmad részén: leterrorizált, elesett, rabságba, juttatott magyarok szenvedése, erkölcsi romlás, anyagi pusztulás — csupa rom és romlás a történelmi Magyarország minden tájékán. A magyar sors romjai között a nemzet életösztöne csalhatatlanul érezte meg, hogy ki az a Gondviseléstől kiszemelt magyar férfiú, akinek kezébe bizalommal és jó reménységgel tehetik le a kálváriát járó magyarság sorsát. Nagybányai Horthy Miklósban, az acéi- jellemü katonában igy találta meg az elti-' port nemzet maroknyi nemzeti hadserege előbb a vezért, majd az egész nemzet egyeteme az államot vezető kormányzót. Szükségtelen az eltelt huszonnégy esztendő történetét részletekben felidéznünk, mert annak minden mozzanata azt bizonyltja, hogy a nemzet jól hallgatott legnemesebb életösztönének sugallatára s Kormányzó Urunk e negyedszázadnyi idő minden napján, minden órájában azt tette magas őrhelyén, amit a nemzet legmagasabb és legelemibb érdekei megköveteltek. Ez a huszonnégy esztendő Kormányzó Urunk életében a magyar kötelességteljesl- tés, a magyar helytállás legszebb, legragyo- góbb példaadását irta be a nemzet történetébe. A magyar katona, a magyar állam- férfiú, a magyar ur, a szervező, az útkereső, a mentői nagyobb magyar jólétért fáradozó gazda, a jó keresztény és az igaz ember minden erényével ékesen munkálkodott azon, hogy az összeomlás és az erkölcsi fertő belső világából, a magyarságot körülvevő ellenség külső acélgyürüjéből, Trianon megaláztatásából a szebb jövendő és az emberi méltóság ösvényére kormányozza a nemzet hajóját. Bölcsessége, tisztánlátása, emberismerete mindig szerencsésen megtalálta azokat a kiváló magyarokat, akik célkitűzéseiben közvetlen munkatársai lehettek és nagy erényeivel á magyar nemzet minden fiát be FANTELLER1A ELESTE UTÁN Roosevelt elnök csábitó felhívást intézett az olasz néphez s az északamerikai sajtó is egy idő óta — valószínűleg felsőbb nyomásra — feltűnően gyakran foglalkozik Olaszországgal és nagyon hangzatosán beszél az olasz nép iránt érzett rokonszenvéről. Ezek a szirénhangok természetesen nem tévesztik meg az olasz népet s még kevésbbé az olasz vezetőket az angolszászok és a Szovjet Igazi szándékai felől. A „Messagero“ Roosevelt kijelentéseit éppenugy, mint Churchillnek nemrégiben elhangzott hasonló jellegű nyilatkozatát á „délibábok, a tűzijáték és a tőrbeesalás politikájának“ nevezi. Az egész olasz sajtó szembeállítja ezekkel a nyilatkozatokkal Litvinov teheráni kijelentéseit, amelyek az angolszász Ígéretekkel és megtévesztésekkel ellentétben leleplezték a szövetségesek igazi terveit. Amig amerikai és angol részről az olasz nemzeti terület teljes épségbentartását és a jövőbeni népszövetségben teljes egyenjoguágot Ígérgetnek, addig a Szovjet kijelentései egész brutálisan beismerték, hogy az ellenség tervei szerint „Olaszország Integritása hasonló lenne egy olyan ember épségéhez, akinek minden tagját levágták.“ A Szovjet Olaszországgal szemben s nagyrészben olasz területek terhére a saját vezetése alatt álló szláv államot akarna létesíteni, Triesztet tenné meg annak fővárosául s ilyenmődon magának biztosítaná az Adria feletti uralmat. Ezek volnának a szövetségesek igazi tervei s Olaszország valóságos kilátásai egy szövetséges győzelem esetén. Olaszország válasza erre az, hogy tovább fog harcolni s egyben örül, hogy Litvinov ilyen gyorsan és nyomatékosan leplezte le Roosevelt Ígéreteit. Az északamerikai angol kormány igazi terveit és érzelmeit egyébként a legjobban azok a támadások fejezik ki, amelyeket az amerikai repülők a védtelen olasz városok ellen intéznek s amelyek során azokat a „derék és szorgalmas munkásokat“ gyilkolják, akikről Roosevelt olyan csalogatóan nyilatkozott s templomokat és kórházakat, az emberi műveltség és emberiesség helyeit rombolják szét. A KISÁLLAMOKRA VONATKOZÓ szövetséges magatartással foglalkozik Hanibro, a norvég menekült kormány miniszterelnöke ennek az évnek februárjában megjelent könyvében. A könyvet egyébként az angol sajtó csaknem teljesen agyonhallgatta. Nem csodá, mert Hambro a könyv szerint alaposan kiábrándult angolszász barátaiból s őszintén megállapítja, hogy London és Washington a világot a kisebb nemzetekre való tekintet nélkül akarják feloszlatni, szétdarabolni, szerintük „rendezni". Európa ellenségei úgy vitatkoznak a kisnépek jövőjéről, mintha azok a boncoló asztalon fekvő kísérleti állatok volnának, amelyeket elevenen lehet felboncolni. A Londonnal szövetkezett kisállamok — Írja szó szerint Hambro — ma állandóan abban a félelemben élhetnek, hogy szövetségeseik úgy áldozzák fel őket, mint a sakkjátékban egy feleslegessé vált figurát. Példaképpen felemlíti a norvég kereskedelmi hajóhad kérdését. A norvég menekült kormány a hajók nagy részét az angolok rendelkezésére bocsátotta, ennek ellenére semmi befolyása sincs az úgynevezett brit—norvég hajózási bizottságban. Ugyanígy használják ki a többi kisnemzeteket Is. A tőlük lefoglalt hajóparkot küldik előszeretettel az aknáktól vezélyeztetett tengerrészekre. Végül egyenesen azt a következtetést vonja le, hogy a világon sehol sem követnek el annyi gonosztettet, mint a londoni Downing Street 10. szám alatt, — ahol tudvalevőleg az angol külügyminisztérium székel. Ezeket a megállapításokat nem a tengely- hatalmak „propagandája“ tette, hanem az angolok védelme alá' menekült egyik kormány vezetője. Hasonló megállapítások hangzottak el nemrégiben Sikorszkynak, a lengyel menekültek vezetőjének ajakáról is. Közben a* angoloknak ijesztgetésekkel és a rendelkezésükre álló más diplomáciai eszközökkel sikerült rávenniök a lengyel tábornokot, hogy utazzék el a Közel-Keletre és igyekezzék az ott tartózkodó lengyel csapatoknak a katyni esettől alaposan felizgatott hangulatát lecsendesiteni. Sikorszkynak ez az ut nem hozott sok gyönyörűséget. A lengyel csapatok vezető tisztjei nyíltan kijelentették, hogy a történtek után semmi körülmények között sem működhetnek együtt a szovjet csapatokkal s reámutattak arra, hogy az angol és az északamerikai kormányoknak a lengyel— szovjet viszály során tanúsított magatartása miatt a vezetésük alatt álló katonaság minden bizalmát elvesztette a szövetséges ígéretekben. A lengyel tisztek a legélesebben bírálták Sikorszky magatartását, a Londonban megjelenő lengyel lapok engedékeny hangját 14, *
