Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-28 / 120. szám
4 Tábori mise — és ami orosz földön megelőzi... (Naplótöredék) KoloMtvAri származású tartalékos főhadnagy: Zsögon Egon dr, posta- segédtítkár küldte szerkesztőségünknek az.alábbi hangulatos Írást, amely megcsillogtatja a frontélet vidámabb oldalát s hitet és reménységet Is ad ... 1942 nyarának derekán vagyunk. A melegen tűző nap egy-egy sugara átszökik a hatalmas erdő dús lombjai között. A lombok árnyékában legelésző lovak az illatos erdei füvet ropogtatják. Szerteszét az erdőben apró sátrak, körülöttük fegyverek gúlákba támasztva. Menetben lévő honvédhadosztály alakulatai tartanak itt pihenőt... Oroszországban. Vasárnap reggel van, illatos nyári vasárnap reggel. A mai foglalkozás általános tisztálkodás, szerelvények rendbehozatala, pihenő. Az apró kétszemélyes sátrak előtt nagy mosakodás, szépítkezés folyik. Borostás arcok szakállerdejében fűrészelnek ser- cegve a beretvák és ezt a sercegést csak olykor-olykor szakítja meg egy fogak közül kicsúszó bakasóhaj. Harci Ambrus, az öreg honvéd nagy művelettel bíbelődik: hatalmas, mindenkitől irigyelt bajuszát próbálgatja tühegyesre pödörni. Még valódi „békebeli“ bajuszpedrő kenőcse van. Erről a kenőcsről ugyan a rossz nyelvek azt mesélik, hogy titkos kezek állítólag patazsirral cserélték ki. A gyanú sötét árnyéka a kártszenvedő szerint is a minden kópéságra kapható Balog Lacira vetődött. Azt is rebesgetik, hogy az ominózus eset óta öreg Ambrus ért az eddig még nem vegy- elemzett kenőcsöt a nyakán csüngő kis zacskóban hordja. Egyesek, különösen ezek a minden hájjal megkent fiatal honvédgyerekek, az öreg Ambrus olyirányu végrendeletéről is tudnak, amely szerint elhalálozása esetén ezt tegyék a feje alá. Mindezt én is a Szakácsok Hírirodájától tudtam meg, egész bizalmas utón, legényem utján. Ugyancsak ebből a hírforrásból származott a rövid időn belül kiadandó egy, — olyanoknak pedig, akiknek otthon anyjától még el nem választható, tehát szoptatós gyerekük van, — másfél havi szabadság lélekemelő hire, továbbá ama nem kis horderejű harcászati elgondolás is, mely szerint a kiéhezett muszka hadakkal szemben uj, eddig még nem alkalmazott harceljárást kell alkalmazni. Nevezetesen az orosz vonalak elé — olyan időben, amikor a szél mitölünk az oroszok felé fuj, — egy illatozó gulyással teli mozgókonyhát kell vontatni: ez ott rövidesen megtörné az ellenség még meglévő lelki ellenállását és a muszkák táguló orr- likakkal — természetesen fegyver nélkül, esetleg csak késsel és villával — felsorakoznának, aztán engedelmesen, mosolygó arccal, sürü „drasztutye“-zések (jó napot) közepette átvonulnának a mozgókonyhához. Úgy tudjuk, hogy ezt a nem mindennapi elgondolást, amely kétségtelenül forradalmo- sitotta volna a harcászatot, még nem próbálták ki. Mosolygós nyári vasárnap reggel, derűs arcok, nevető szemek. A tábor széle felé, Abraháni őrmester sátra mellett egészség- politikai szempontból szükségessé vált ténykedés folyik. Rác Rafaelt, a feketeszemü fáraóivadékot tartja a veder fölé két markos fiú. Ezalatt a minden „nehéz“ munkára önként jelentkező Topolcki Samu, a szolgálat- vezető őrmester és egy külön erre a célra alakított bizottság ellenőrzésével és irányításával, jó erős gyökérkefével a szörnyen üvöltöző kis cigány csiklandósabb részeit sikálja nagy szorgalommal. Hiteltérdemlő, de időközben elveszett feljegyzések szerint a fiút ugyanis utoljára a bába fürösztötte meg és ezért most katonakorára való tekintettel a század véleménye szerint lassan időszerűvé vált a másodszori fürösztés is. Lassan mégiscsak elkészült minden, feszesen állnák a kidagasztott melleken a vasárnapi szint öltöttt, viharvert zubbonyok, a tükörfényes csizmák szárán pedig a nap nézegette magát. Díszszemle lesz, ezért ez a nagy készülődés, díszszemle a legnagyobb Ur, a minden hadak Ura előtt. Tábori misére készülünk. Kis erdei tisztás oldalában áll sürü lombsátor alatt a kicsi tábori oltár és körül a fák alatt repülő elő! rendesen elrejtve állnak a századok. A sok zöldből csak a miséző pap fehér palástja villan elő. Az oltár előtt két szelíd tekintetű gydrtnekkatona segédkezik. A fákon szerteszét madarak ülnek, játékos fecskék, fekete rigók és a meleg, illatos levegőben templomi csenddé halkul az erdözugás. Kemény férfitekintetek alázatossá szelídülve tapadnak a fehér papi palástra, áhitat ül bennük és végtelen nagy szomjúság Isten után. A nehézkes barna kezek, amelyek az élet fegyvereit: a kaszát, az eke szarvát éppen olyan keményen szorították, mint a szuronyt, vagy a gránát nyelét, most imára kulcsolódnak. A csengő halk szavára meghajlanak a fejek és a térdek és a seregek Ura szemlét tart vitézei felett. Megszűnik a fáradtság, elnémulnak a sóhajok, elcsitul minden bánatuk, mert a minden hadak Vezére megsimogatja 'keresztjéért küzdő fiai lelkét. Ismét villan a fehér palást és a tábori pap beszélni kezd. Kemény férfiarc, tiszta tekintet, meg nem alkuvó fajta, mindenek- fölött keresztény és mindenekfölött magy/ir. „Miért ?“-ek hangzanak ajkáról, hogy utána feleletet is adjon reájuk. Es gomolyog a sok „miért?“..,. S-™ Miért keí! Itt küzdepefeK ezer kilométerek messzeségében, perzselő napon, velőt fagyasztó hidegben, miért keH előre menni sárban, jégben, miért kell szembeszállni a poklok minden keservével? Ea döng reá a sok „azért". — Azért, hogy az otthon napsugárban fürdő falvaira, városaira ne a pusztító tűz pernyéje szálljon, azért, hogy otthon a bölcsökben az életvirágok tovább nyíljanak, hogy az áldott mezők kalásztengerében erős férfikarok, a mieink, apáink, öcséink karjai vágják a rendet és ne üvegesedéi szemű, mozdulatlan testek kihűlt karjai meredjenek iszonyatos felkiáltójelként felfelé. Azért, hogy az üvöltve rohanó halálmadarak, pusztulást dörgő halálorgonák, vérestalpu acél- szömyek elkerüljék népünket, földünket. „Azért".... „azért" és a sok döngöléptü „azért"-ra férfimellekben erős, visszavonhatatlan és megmásíthatatlan „igen"-t vertek erős szívverések. ZSÖGÖN EGON dr. Kolozsvári könyvnapokra (junius 4., 5., 7.) megjelenő Ismeretterjesztő müvek: fűzve kötve Adám Jenő: A skálától a szimfóniáig — 12.— Babits M.: Az európai irodalom története — 18.—> Bay Ferenc: 1848—49 a korabeli napilapok tükrében 3.80 — Borsody Béla: Magyar történelem anekdótákban 6.50 8.50 Csekey István: Magyarország alkotmánya — 14.— Erdődi Mihály: A gyermek 5.—>--- " Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály — 3.80 Féja Géza: Nagy vállalkozások kora 850 11.— Fekete—Várady: Széchenyi vallomásai és tanításai 8— — Földessy: Ady az ember és a költő 6.— 1--Györffy István: Magyar falu — magyar ház 14.-16.80 Joó Tibor: Vallomások a magyarságról 4.80 — í Könyvnap után a fenti árak 39—40%-al emelkednek. Előjegyzéseket elfogadunk. Kérjen könyvnapi jegyzéket. MINERVA RT. Könyvosztálya, Mátyás király-tér 8. Csalódások (Kisfaludy Károly vigjaVéltánalc feluiifása a Lolozsrári Nemzeti Színházban) „Egész működésem célja hazám szolgálata volt. Amit láttam, hallottam, mindazt magyar köntösbe igyekeztem öltöztetni s mielőtt elsajátítottam volna a dramaturgia művészetét, nemzetem jellemét tanulmányoztam. Csupán Magyarországnak írtam, nem. a nagy világnak. Ami színmüveimben a magyarnak tetszik, azt az idegen silánynak és üresnek találná; ami ezt buzdítja és lelkesedésre ragadja, annak csak kongó szó; bizonyára a nemzet sajátosságában kereshetjük ennek okát. Nem költői dicsőségért akartam küzdeni, csupán honomnak diadalokban gazdag múltját akartam elővarázsolni s a hazaszeretet tett költővé.“ Kisfaludy Károly Így ir sajátmagáról, német fordítójához intézett levelében s ennél pontosabban, rövidebben és találóbban aligha lehetne kifejezni életművének értelmét. Most, amikor a kolozsvári Nemzeti Színház felújította legelevenebb vigjátékát, a „Csalódások“-at, nem árt, ha megkíséreljük letisztogatni a százados port Kisfaludy Károly figurájáról. Az iskolás irodalomtörténct- irás, miután nagy előszeretettel dolgozik bevált sablonokkal, „a. magyar vígjáték atyjának“ keresztelte el öt s ez a kétségtelenül helytálló elnevezés mélyen és kitörülhetetlc- nül beleiródott minden átlagosan müveit ember emlékezetébe. A jelző, ami a magyar irodalomban olyan elszakithatatlanul kiséri a költőket és Írókat, akárcsak az ilioni hősöket a homéroszi jelző, valóban igazságot fejez ki, de egyúttal elzárja az érdeklődés útját is. Majdnem mindenki úgy érzi, hogy a „magyar vxgjátékirás atyja“ jelző ismerétével és szükségszerű előrángatásával meg is tette kötelességét Kisfaludyval szemben, akit iskolai órák nyomán szörnyen unalmasnak, ismeretét kínos kötelességnek tartják. Sajnos, ez az „érdektelenitö“ lolyamat irodalmunk majdnem minden nagyságánál végbement s talán ezért alakult ki az a tragikus helyzet, hogy elevenen ható, szellemi fejlődést irányitó alkotók és müvek helyett szoborba merevített irodalomtörténeti adathalmazoknak vagyunk birtokában. Unalomtól retten a legjobb szándékú olvasó is s elmulasztja az irodalom nagy kalandját: az alkotásnak megismerését. „A magyar vigjátékirás atyjának“ agyonkoptatott sablonja mögött pedig lázasan izgalmas és vonzó élet húzódik meg. C a magyar irodalom „csodagyermeke“. Amikor semmisem sikerül s a legjobbak, köztük Katona, lesújtva húzódnak vissza, ez a lángoló, nagyszerű tehetségű, eszes fiatalember, mintegy varázsütésre, szinte játszva megteremti a magyar színpadi irodalmat. Előtte sivár pusztaság. Bessenyei, Dugonics, Kazinczy néhány kísérlettel és fordítással, a korán sírba hanyatló Kisfaludy után a magyar dráma pompás, élettől duzzadó vit ág- zásba bomlik. Mi volt a varázsezere? A siker. Addig a magyar irő: kiáltó szó a pusztában. Az akkori magyar viszonylatok között példátlan és szinte elképzelhetetlen sikere buzdítás és megerősítés az irodalomra készülőknek, írók szegődnek nyomába s amikor meghal, nem egy-két árva, hanem valóságos tanlt- ványsereg siratja. Forró, lázas színházi est indítja el a lavinát. A „Tatárok Magyarországon“ cimü színmüvét mutatják be s e gyatra müvei eldől a magyar dráma sorsa. Az előadás határkő. Itt egyesül végre szinpad és irodalom. Az erős honfiúi érzéstől eltelt darab magávalragdja a könnyen lelkesedő magyarokat. A „Hazai Tudósítások“ levelezője boldogan, áradozva Írja: „Képes a legnagyobb érzékenységet gerjeszteni, E vitézi játéknak szerzője, Kisfaludy Károly ur, a dicsőségben ismeretes T. T. Kisfaludy Sándor Urnák legiffiabb testvére, a ki valamint a képírásban, úgy a költői Mesterségben is jeles Tulajdonságokkal diszeskedik és tsak ezen Játékkal is megmutatta, hogy tőle Hazánk szép munkákat várhat... Nemzetünk méltán örvendhet és már nem ok nélkül remélheti, hogy raia hár a a Magyar Nemzeti Teátrom is lábra kaphat.“' A siker minden újabb darabnál fokozódik. A „Hazai Tudósítások“ cikkírója jó vátesz- nek bizonyul. Kisfaludy tolla nvo uán valóban megszületik a magyar dráma. Ha igaz Gyulai megállapítása, hogy Kisfaludy „hatásának egyrészét hibáinak köszönheti“, akkor az is bebizonyítható, hogy e hibákat tudatosan követte el. Kisfaludy alkalmazkodó tehetség s okos valóságérzék- kcl alkalmazkodik a közönség színvonalához. Annyi bizonyos, hogy okos hajlékonysága többet használt, mint a szellemórtás Katona. hajthatatlan magasabb igényével. Kisfaludy Károly pontosan -látja hibáit, helyesebben engedményeit és szigorúan bírálja önmagát. Ki irt még valaha ilyen gyilkos iróniával magáról? „Sok haza-puffogtatás, ok semmi, *le [szörnyű magyarság. Bundás indulatok: oh, be t a t ár i müv ez.“ Mialatt nem egyszer túlzottan dicséri színdarabjaiban a magyarságot, leveleiben így panaszkodik a magyar közönségre: „Szereti magát mindenütt dicsértetve látni“. Dehát mit tehetett ö, akinek „szinte egyedül kell ásnia a magyar dramaturgia göröngyös útját.“? Kétségtelen, hogy mérhetetlen sikereket elért tragédiái minden mértékkel mérve rosszak. Zabolátlan romantikusak, telve képtelen és hajmeresztő valószínűtlenségekkel. Vigjátékaiban viszont magasab-enriüt tűé alkotni, mert itt nem kell olyan nagymértékben kiszolgálnia a közönséget s érvényre juttathatja képességeit. Remek megfigyelő. Éles szeme meglátja a magyar típusokat, ferdeségeket, furcsaságokat és hóbortokat. Semmiből teremti meg a 1943. MÁJ V S 29 magyar nemzeti vígjátékot. Darabjaiban ma« gyár levegő áramlik s ha müveit ma kissé ósdinak és naivnak érezzük, nem tagadhatjuk le, hogy magyar figurákat varázsolt színpadára. Lehet, hogy néha formátlan, rikító színekkel fest, figuráit egyetlen jellemvonásra építi fel, a félreértések sorozata —. még legjobb vígjátékéban, a „Csalódások“- ban is — fárasztó, megoldásait a véletlen adja, hosszadalmas kimagyarázkodás formájában, mégis igazi, hamisitatlan magyar levegőt áraszt. Kedves, meleg humora és játékos szelleme érvényesül vigjátékaiban s ezeknek köszönheti, hogy ma is szivesen megnézzük bármelyiket. A kolozsvári Nemzeti Sziház kötelességét teljesítette, amikor Galamb Sándor Ízléses és mértéktartó átdolgozásában bemutatta a „Csalódások“-eA. Galamb sikerrel gyomlálta ki a darabból a dramaturgiai avuitságok legnagyobb részét s ügyesen megőrizte a színpadi nyelvezet bájos régiességét. Tompa Miklós, a rendező pontosan felépítette a régi magyar színpadi játékmódot, ami naivságával és túlzásaival együtt pontosan illett is a műhöz. Ez a rendezés egyetlen pillanatra sem óhajtott korszerű lenni, hanem éppen hitelességével siniult a darab stílusához. Ugyanezt mondhatjuk el a Du- kony Margit által betanított táncokról is. Ezek közül különösen a toborzó és a Rajnai- Szécsi pár groteszk tánca bizonyította, hogy tehetséges fiatal koreográfus mutatkozott be. Varga Mátyás forgószinpadra épített, tudatosan primitiv díszletei ugyanazt a szándékot szolgálták, mint Tompa Miklós és Du- komy Margit munkája. Endre Béla pompás stilusérzékkel irányította a zenekart. Vincéé Ottó Kisfaludy verseire irt dalai igen jól illeszkedtek bele az előadás hangulatába. A szereplőgárdából néhány színész messze kiemelkedett. Mindenekelőtt Rajnai Elli, aki Luca kisasszony groteszk szerepében hallatlanul komikus hatást tudott kelteni. Ez a rendkivüU tehetségű fiatal komika majdnem minden szerepében ugrásszerű fejlődést mutat. Igen jó Borovszky Oszkár Mokány föl- desur» is. A parlagi magyar ur figuráját igazi jellemszinészhez méltó eszközökkel, tulzásmentesen, a nevettetés köznapi eszkö* zeit elutasítva oldotta meg. Ki kell emelni Lantos Béla választékos művészi eszközökkel megrajzolt grófját. Szép mozgás, tiszta beszéd, egyszerű játék jellemzik munkáját. Nagyon jó Kőszegi Margit és Réthely Ödön is. Csóka József egyébként kitűnő alakításából a magyarságot hiányoltuk. Lombay Inspektorának nem volt szive, rideg pénz és érdekhajhász volt, holott a figura valójában egy kedves falusi magyar intéző, akit csupán bogara, az örökös „plánum-fundálás“ visz bele az érdekházasságok hajhászásába. Csóka figurája íntrikus alaptermészetü volt s bár ezt kétségtelenül igen jól, művészi eszközökkel oldotta meg, mégis perbe kell szállanunk vele, mert ellenszenvet ébresztve, csökentette a darab kedvességét. Hangay Márta jellegzetes naiva-fegyvertárával kedvesen hatott. Kormos Márta nem elégitett ki. Nem tudta megteremteni a múlt század „magyar honleányának“ lelkes, immár kultúrtörténeti jelentőségű figuráját. Hideg volt és erőtlen. Pedig a feladat hálás és nem is túlzottan nehéz. Szécsi Ferenc groteszk Ké- nyesi bárója remek karrikatura. Bodő György fiatal hadnagya jó teljesítmény. A közönség meleg szeretettel, ünnepi állítatta! hallgatta végig az előadást s lelkesen megtapsolta a színészeket. * (n. e.) A kolozsvári 2et e' onzervaióriurn hcví n iék hangversenye Kolozsvár, május 27. A Kolozsvári Zene- konzervatórium magasabb osztályú növendékei május 26-án, szerdán délután 6 órakor a vármegyeháza dísztermében növendék- hangversenyt adlak. Ezúttal Zsembery Elvira, Tulogdy Sarolta, Mihályffy Irén, C. Nagy Béla. B. Fehér Miklós és Boga László tanárok növendékei léptek a dobogóra, igen színes és változatos műsorral. Elsősorban Rades Eva (zongora) és Rabetz Miklós (hegedű) César Franck szonátájának előadását kell kiemelnünk, melyben a technikai adottságokon túl figyelemreméltó lendület éa formaérzék nyilvánult meg. Igen jól szerepelt még Rosenthal Eva (zongora), kl Chopin Bolero-ját és Lovász Éva (hegedű), ki Wieniawsky hegedűversenyének I. tételét adta elő értelmesen és lendületesen. Lukács Éva néhány müdalt énekelt igen bájosan. Jól szerepelt még Bíró Anna, Mendelovtt* Lucia, Schnobel Éva és az intézet vonó*, együttese (Simon Erzsébet, Porzsolt Janó*, Buszlay Ibolya, Pálfi Károly), mely Boccherini egyik vonósnégyesét adta etö. A zon- gorakiséretet Macalik Gabriella korrepetitor- tanárnő látta el. 36 ÁRU «S 36 HIRDETftS ALAPJA A 36 ÜZLETMIWKTNEl,
