Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-16 / 110. szám
Vamarnap 1943 május 16 Rendőrség vetett véget a kolozsvári egyetemi ifjúság Karádi-ellenes tüntetésének Ara 20 fillér ELŐFIZET«Sí ARAK: 1 HORA 3.20, NE- I OVEI» «VRE 9.20, FÉL «VRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARfiK- I KIADJA A LAPKIADÓ PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I KIADJA A LAPKIADÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL £S ÉVFOLYAM 110. SZÁM NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. RÉSZVÉNVTARSASAG TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. 8Z. KÉZIRAT OKÁT NEM ADUNK VISSZA Mozgás az Akadémián Akik azt állítják, hogy a jő öreg Akadémia körül ritkán lebben az élet és mozgás szellője, most riadtan figyelnek a tudomány « patinás fellegvára felé. Riadtan, mert, Ihol, az Akadémia különös mozgásba jött. Riadtan és megütközve, mert a jő öreg Akadémia körül történt valami, aminek semmi köze sincs a magyar tudományos élet előbbreviteléhez, Aiszont annál több köze van a magyar közélet egyik még mindig győgyithatatlan rákfenéjéhez: a klikk- politikához. Fogózzunk meg, mert amint hírűi adják, á higgadt és bölcs mérsékletü Akadémián puccs történt! Már maga a puccs ténye is igen érdekes, delikát és pikáns esemény, de még érdekesebb. delikátabb és pikánsabb az, ami e puccs mögött a kulisszák árnyékában meghúzódik. Megkíséreljük dióhéjban összefoglalni a történteket. Az Akadémia történettudományi n. szakosztálya még a télen bizottságot küldött ld azzal a megbízással, hogy az akadémiai nagydij odaítéléséhez vegye számba az utolsó kilenc év tudományos munkásságát. A bizottság — amint az „Uj Magyarság“ jelenti — a kilenc esztendő legnagyobb szabású és legmélyebb hatású történetírói alkotásának, Hóman és Szekfü Magyar Történetét jelölte meg s ennek folytán azt az egyhangú indítványt terjesztette az Akadémia H. osztálya elé, hogy az Akadémia idei nagyjutaimára nagygyűlés előtt Hóman Bálintot hozta javaslatba a „Magyar Történet“ címmel irt köteteiért. Bár Hóman és Szekfü egyenrangú szerzőtársaknak tekintendők, a bizottság az alapszabályok értelmében csak egy szerzőt hozhatott a nagy- jutalomra javaslatba. Szekfü szentélyétől ugyanis a bizottságnak el kellett tekintenie, mert a „Magyar Történetinek általa irt köteteiért az Akadémia már kitüntette a Berzeviczy-jutalonimal és az alapszabályok értelmében a nagyjutalom odaítélésénél nem vehette figyelembe azt a munkát amelyet az Akadémia már jutalomban részesített. A Marczibányl mellékjutalonira pedig a bizottság egyhangúlag Szabó Istvánnak „Ugocsa megye“ cimü művét hozta javaslatba. legnagyobb haladást egy újságcikk és folyóiratcikk-gyűjteménynek kellett volna képviselnie. Ez ellen a javaslat ellen a bizottsági jelentés tartalmáért elsősorban felelős bizottsági elnök és a bizottság előadója higgadt érveléssel a leghatározottabban egyaránt áilástfoglaltak, miközben igen helyesen hangsúlyozták, hogy állásfoglalásuk nem Szekfü Gyula tudományos munkásságának elismerése ellen irányul, hanem a puccszc- rüen, hajánál fogva előráncigált megoldás ötlete ellen tiltakoznak. A történettudományi szakemberek intelme azonban hiábavaló volt, a kulturbotrány megtörtént! Az Akadémia II. osztálya az Urnák 1943-ik esztendejében huszonöt szóval huszonegy ellenében elvetette a bizottsági javaslatot és ugyancsak huszonöt szóval, de már csak tizenkilenc ellenében elfogadta a Moör-féle indítványt,, vagyis amellett kötötte le a II. osztályt, hogy az ösz- szesülésnek a nagyjutalomra Szekfü Gyulának cikkgyűjteményét kellett javaslatba hozni.“ A következő napon az Akadémia összes ülésén Balogh Jenő és Vladár Gábor a bizottság eredeti javaslata mellett foglaltak állást, de végül is a Moór-féle álláspontot fogadták el 18 szavazattal 12 ellenében. A kulturbotrány tehát formailag és lényegileg jogerőre emelkedett. Az „Uj Magyarság“ megjegyzi, hogy „Hóman Bálint sokaknak azért fáj, mert jobboldali meggyőződését nem tudományosnak álcázott cikkekben ugyan, hanem politikai magatartásában híven megvallja. Ezért lehet őt az Akadémia tudós társasága előtt politikusnak bélyegezni és már szinte a tudományból való kitessékelésre kísérletet tenni. A Népszavába kiránduló Szekfü Gyula ellenben ügy vetül a tudós társaság elé, hogy mint miniszterviselt, nem is politikus, hanem a politikamentes tiszta tudós tipusa. Eközben pedig az Akadémia ahelyett, hogy visszakapaszkodnék a lejtőről, a politika lejtőjéről az eszmei fenség magasságaiba, menthetetlenül megindnl a politika lejtőjén lefelé." A Népszavára való utalás nem szorul külön magyarázatra. Nagyon jól tudjuk, mit jelent az, hogy az elismerés és megbecsülés zenitjén álló magyar tudós napi Írásai következetesen csak ama bizonyos liberális, avagy szociáldemokrata szócsövekben látnak napvilágot. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ami Hómannái kifogásolható, az hogy politikus, az egyáltalán nem bűn, sőt erény a másik oldalon. Jól ismerjük az úgynevezett „baloldalinak ezt a rabulisztikáját. Olyan ez, mint az egyszeri rabbi esete. A rabbi bement egy tréfli étterembe, Leült, szétnézett. A szomszédos asztalnál ülő vendég pompás disznókarajt evett. — Mit fogyaszt az a gaj? — kérdezte a rabbi a pincértől. — Sertéskotlettet. — Az nem sertéskotlett. — szólt a rabbi. — Az hal. Tudja mit, hozzon nekem is egy olyan halat! Ami a nemzeti vonalon álló politikusok, közéleti emberek, tudósok, Írók, művészek magatartásában „tréfli“, rögvest kóser erénnyé változik, mihelyt a másik oldal bölcs rabbijai és híveik magatartásában transzmutálódik sertéskarajból — hallá. Avagy nem a Talmud bölcseinek facsara- tos észjárása és érvelése jut-e eszünkbe, amikor olvassuk a Hóman Bálint megjutal- mazásáról szóló indítványra tett ellenindit- ványt és annak indokolását? A jó öreg Akadémián, íme, libbent egyet az étét tavaszi szellője. Nem tudunk neki örvendezni. A Ku bánnál a német csapatok áttörték a bolsevisták több állását 2532 repülőgépet veszített február óta az angolszász légihaderő Arnim tábornokot az ango lob repiiíőgepen elszálliloVVák Tuniszból Négy íerrorsser vés, etet leplexíeb. le Bulgáriában Roosevelt Leahy tengernagyot küldötte üzenettel Sztálinhoz Az Akadémia II. osztálya azonban szembehelyezkedett a bizottság javaslatával és az Akadémia nagydiját a „Magyar történet“ társszerzőjének Ítélte oda. Rendkívül delikát az az indokolás, amellyel víléz Moór Gyula egyetemi fanár megindokolta, hogy miért nem lehet az Akadémia nagydiját Hóman Bálintnak juttalni. Elsősorban azért, érveli a budapesti tudományegyetem jogfilozófia profesz- Izora, mert a Human—Szekfii „Magyar történél“ kilenc évvel ezelőtt megjelent köteleinek címlapján nem tüntették fel az alapszabályokban megkívánt módon a megjelenési évszámot. Viléz Moór professzor indokolásának többi érveit a budapesti laptudósitások igyekeznek ugyan visszaadni, de őszintén megvallva, meg sem kíséreljük a lényeg kihámo- eását- Mintha nem is magyar észjárású ember érveli volna, oly hajánál fogva előráncigált és nyakatokért bonyodalom született meg vitéz Moór indokolásából. Érveli még a Hóman Bálint személyét érintő állításokkal is megtoldotta s a jó öreg Akadémia patinás falai bizonyára csodálkoztak és pirultak, hogy a magyar tudomány e tiszteletreméltó és nagyteklntetü hajlékában ilyen személyeskedő hang megszólalhatott és — meghallgatásra találhatott. „Végül — irja az „Uj Magyarság“ — oda lyukad ki az egész hosszúra elnyújtott Moór- féie okoskodás, hogy az idei nagy jutalommal Hóman helyett szerzőtársát, Szekfü Gyulát kell megjutalmazni. Minthogy azonban Hóman ellen felhozott kifogások Szekfü- nek a „Magyar Történetiben vállalt részesedése ellen is Ugyanúgy érvényesíthetők lettek volna, nem a „Magyar Történetiért, hanem azért az ujságcikkgyüjteményért. amelyet Szekfü 1942 folyamán „Állam és nemzet“ elmen jelentetett meg. Meg kellett volna tehát történnie annak a valóságos kulturbotránynak, hogy a legutolsó kilenc év alatt a történettudományok terén elért A TUNISZI HADSZÍNTÉR MEGSZŰNTÉVEL a Szovjet elleni harcvonal az egyetlen földi érintkezési vonal a tengely és ellenfelei hadereje között. Ezen a hosszú arcvonalon jelenleg csak a ku- báni hídfőnél folytak lényegesebb harcok. A Szovjet hosszú támadó kísérletei után most a német gránátosok hajtottak végre eredményes helyi vállalkozási, több bolsevista állást törtek át és egy ellenséges csoportot megsemmisítettek. A német légi haderő állandóan erős kötelékekkel támadta az arcvonal mögött felvonuló szovjet csapatokat s a kubáni hídfőnél főként az ellenség nehéz tüzérségi állásait. A bolsevisták légi harcokba bocsátkoztak, de nagyon sok repülőgépet vesztettek. A Földközi-tengeri térségben, a német és angol területek fölött légi harcok folytak. A német és olasz repülőgépek Bone kikötőjét bombázták jó eredménynyel. Bombáik nyomán elsüllyedt egy nagy tartályhajó s megrongáltak egy közepesnagyságu kereskedelmi hajót. Az angolszász repülők folytatták az olasz városok elleni támadásaikat és ismét a polgári lakosság körében voltak áldozatok. «• AZ OLASZ SZENÁTUS most tárgyalja a minisztériumok költségvetését. A katonai' költségvetést közfelkiáltással fogadták el. Ezzel kapcsolatban a „Giornale d’Italia“ megállapítja, hogy Olaszország egységesen, habozás nélkül minden erejét a köz szolgálatába állítja. Az afrikai események erre az elszántságra nincsenek befolyással, ellenkezőleg arra ösztönöznek minden olaszt, hogy fokozott mértékben vegye ki részét a nemzeti termelés nagy munkájából és a legteljesebb odaadással készüljön fel az újabb eseményekre. Az olasz hadügyi államtitkár beszédében méltatta az olasz csapatoknak a szovjet földön tanúsított hősi magatartását. Közölte, hogy a Szovjet elleni harcokban 6 tábornok és 23 ezredes esett el. Az első hadsereg tuniszi harcainak méltatása után megállapította, hogy Olaszország teljesen felkészült az ellenség esetleges támadására. Megvizsgálták és megerősítették az olasz félsziget s az ezzel kapcsolatban nagy szerepet játszó Földközi-tengeri szigetek hadászati helyzetét és megtették az intézkedéseket a védelem érdekében. Az olasz csapatok parancsnokainak képessége és a csapatok kipróbált harci erénye biztosítékot nyújtanak arra, hogy az ellenség minden kísérlete az akaratnak és ellenállásnak hatalmas bástyájába ütközik s a hős olasz katonák a Duce vezérletével győzelemre viszik Olaszország lobogóit. A tengerészeti államtitkár hangsúlyozta, hogy Olaszország ütőképes tengeri hajóhaddal rendelkezik és annak eltökélt szándéka, hogy a legvégsőkig megvédi az országot. A tengerészeti államtitkár a légierők fontos szerepére mutatott reá. Az olasz légierő eddig 12.500 embert vesztett, közöttük 2000 tisztet. Hatalmas teljesítményeket végzett: 145 kereskedelmi hajót, 67 hadihajót és 2342 ellenséges repülőgépet pusztított el. # CHURCHILL Washingtonból beszedet intézett a brit otthoni védőrség lagjaihoz s jellemző, hogy elsősorban az Angliába való betörés veszélyére mutatott rá. Kijelentette ezután, hogy »az európai szérazföidön a halálos harc ideje következik, ha majd Nagybritatt« nia seregének zöme az amerikaiaktól támogatva a tengeren át nyomul előre“. A Német Távirali Iroda diplomáciai tudósítója a beszéddel kapcsolatban megállapítja, hogy a tuniszi események utáni angolszász győzelmi lárma után, úgy látszik, a washingtoni tanácskozáson rádöbbentek az Európa elleni támadás nehézségeire és szükségesnek látják a túlzóit derűlátás csökkentését s előkészítik a brit népeket és szövetségeseiket arra, hogy nagyon is megvan számukra a meglepetések lehetősége. Biztosíthatjuk őket. — mondja a német forrás — hogy az európai szárazföldre való ugrás olyan harcot eredményezne, amelynek kimenetele szükségképpen halálos lenne arra, aki megkísérelné. Érdeklődéssel kell tudomásul vennünk Churchilllnek azt a vallomását is, amelyben a brit szigeteket ostromlottaknak mondotta, s elismerte, hogy azok ki vannak téve a levegőből és a tenger felől jövő támadásnak. Mindent egybevetve, Churchiil beszéde arra irányuló kísérlet, hogy leszorítsa azokat a túlzott várakozásokat, amelyeket az angolszászok és szövetségeseik fűzlek a háborúnak egyre nyomasztóbbá váló terhe alatt a tuniszi közjátékhoz. A Német Távirati Iroda katonai munkatársa egyszerű hírverés! fogásnak nevezi azt az ellenséges beállítást, mintha most már csak az angolszászok akaratától függene az Európa elleni támadás és a második arcvonal létesítése- A helyzet ma egészen más, mint amilyen az első világháború negyedik évének vége felé volt. Akkor az európai területen reménytelenül ostromolt központi hatalmak a háború győzelmes befejezését csak az ostromló gyűrű szétrobbantásától várhatták, mig ma a tengelyhatalmak katonailag egyedül uralkodó eró. ként tartják az európai erődöt s rendkívül erős hadműveleti erőkre támaszkodnak, A bírta-
