Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-12 / 106. szám

1943. M M J V S 12 Vége felé közeledik a tuniszi Tiare s as Európa elleni támadás immár a Földközi- tengert; gs talán Szicíliát teszi az újabb küz­delmek gyújtópontjába. A „Primavera Sici­liana“ illatos virágdíszében ezen a tavaszon nem gyönyörködnek az Itáliát járó külföldiek százezrei, helyettük a pusztulás és a halál démonait hozza a levegő és a tenger. Még csak öt év télt él az utolsó békeesztendö óta, áe a Ma zaklatott emberétől végtelen messzeségbe távolodott az 19S8. év Szicí­liája, a béke, a szépség és a derű szigete. Kósza emlékek, tűnő képek kelnek pilla­natnyi életre a hadijelentések rideg betűi mögül, az ellenséges légibombák fojtó füst­jén át megvillan az öt év előtti Szicília sze­líd arca, — erről szólnak az alábbi sorok. * PALERMO. Az ókori görögök Panormos-a és a középkori arabok boldog Bulermá-ja, Szicília büszke fővárosa. Egy séta az örökké lüktető életű kikötőben az egész sziget ki­csinyített képét tárja elénk. Cifrára festett kétkerekű kocsik, előttük fantasztikus hám­ba fogott öszvérrel, szaporabeszédű halász- cs hajósnép, afrikai, levantei és európai ke­reskedők, verejtékező rakodómunkások, vil- logószsmü asszonyok és lányok alkotják a nagyszabású szinpadi kép szereplőgárdáját. A nehézkes teherhajók gyomra telhetetlenül nyeli a sziget kincseit: sárga kénkockák tö­megét, sziporkázó •márvány tömböket, na­ranccsal telt ládák végtelen sorát, illatos oliva-olajat rejtő puffadt hordókat, citromot, édes bort, olajbogyót, százféle halat és való­színűtlen nagyságúra nőtt zöldségféléket. Mi, szegény, tengernélküli magyarok ár­ván járjuk a kikötői Bábelt és utána a nap­fényes utcákat, amikor egy utcanév tűnik szemünkbe: „Via TülcöryTízszer is elol­vassuk, betüröl-betüre élvezzük az idetévedt egyetlen magyar Szót, Tüköry ezredesnek, Garibaldi vitéz magyar törzstisztjének a ne­vét, akit íme megbecsült az a nép, amely­nek szabadságáért harcolt, mert utcát neve­zett el róla. Még egyszer szemünkbe ötlik ez a név: egy katonai laktanya, a „Caserma Tüköry“ szintén a vitéz magyar tiszt nevét viseli. A magyarbarátság nem újkeletű Szi­cíliában, ismernek és számontartanak ben­nünket barátaik sorában. * TRAPANI. Szicília legnyugatibb csücské­nek ütött-kopott kikötövároskája. Egy kis vegyeskereskedés kirakatában, fekete par- mezánsajtkarikák, felbontott tonhalasdobo- zok közt, egy articsókahalom tetején réz- metszetü kép' diszlik, diszes betűkkel alá­írva: Budapest. Valóban a magyar főváros képe, de a száz évvel ezelőtti időkből! A Dunán még csak a Lánchíd ivei keresztül, a pesti Dunapart palotasorának se hire, se hamva, a budai part kiépítetlen,' rendezet­len ... Hát hogyne duzzadna az olasz ön­érzet egy ilyen főváros képének láttára, amelynél bármely harmadrendű olasz város is sokkal különb! Mielőtt a Trapani-belieli tájékozatlanságán bosszankodnánk, kérdez­zük meg magunktól, hogy mi vájjon többet tudunk-e Trapaniról s akkor mindjárt jól- esöen gondolunk arra, hogy a derék boltos mégis csak főhelyre tette a magyar főváros képét. ■* * MARSALA. Világhírű bora nem szorul rá, hogy ezen a helyen fedezzék fel, más emlék fűz ehhez a kis tengerparti városhoz. Vo-v naton ülünk Marsala felé, magyarul beszél­getünk. Erre felkapja a fejét egy távolabb ülő ember, hozzánk lép s magyarul megkér, engedjük meg, hogy beszélgessen egy kicsií velünk, évek óta nem beszélt már magyarul. Útközben elmondja a történetét. Osztrák­magyar haditengerész volt, a világháború alatt egy tengeralattjárón szolgált. Hajójuk találatot kapott s elsüllyedt, a legénység tizenkét tagja azonban még idejében a fel­színre birt jutni s tiz kilométerre az olasz partoktól úszni kezdtek a szárazföld felé. Tél volt, vihar szántotta a tengert s ők az életösztön szívósságával úsztak a reményte­lenül messze látszó part felé. Félúton egyik társuk nem bírta tovább, fuldokolni kezdett B nemsokára örökre elmerült a hullámokban. Röviddel utána egyszerre ketten adták fel a reménytelen harcot, egymásba kapaszkod­tak s vergődő testüket elnyelte a tenger. A többiek kétségbeesetten küzdöttek tovább, egymástól irtózva és mégis egymás közel­ségében maradva .. . Ismét egy kiáltás s egy fiatal tiszttel kevesebb lett az életért küz­dők száma, majd megint egy és megint kettő tűnt el a félelmes vízben. A megma radoltak az életösztön utolsó szikrájának gépiességével vergődtek tovább, már csak száz méterre volt a part, már csak ötvenre, — és ismét kelten odavesztek, szinte méte­rekre az életet jelentő part előtt. Végre ta­lajt éreztek' lábuk alatt és eszméletlenül a fövenyre hulltak hárman a tizenkettő közül, köztük a ml vtitársunk. Félnap múlva tér­tek magukhoz, jelentkeztek az olasz katonaj hatóságoknál, hadifoglyokká' lettek, ö ott­maradt Szicíliában a békekötés után is, Mar­salában telepedett le, olasz nőt vett feleségül s három gyermeke már nem tud magya­rul ... « ' Marsalába érve elbúcsúzunk egymástól, megmondja a nevét: Veres Imre, Veszprém­ből származik. Elgondolkozva nézünk utána, mint a viharoktól dobált „hulló magyarság“ egy névtelen számkivetettjére. * SIRACUSA. Archimedes városa. A nagy ókori tudós márványszobra a róla elnevezett teret disziti, kezében az általa feltalált ho­morú tükörrel, a közeledő római gályák felé kémlelve, hogy azokat a tükörrel összegyűj­tött napsugarak hevével felgyújtsa. A pályaudvaron konflisok vérszomjas hada lesi az érkező idegent. Kézzel-lábbal integetnek, füttyentenek az érkezők felé, ostorpattogással, kiabálással csalogatják őket rozzant jármüvükre. Kitartó szemtelen­ségük ékes csokrából íme egy virág: Megérkezünk a városba s gyalog nekiin­dulunk szállodát keresni. Egy konflis ci- gányképü kocsisa leszáll jármüvéről s míg vén lova fáradt egykedvűséggel ballag a ko- csiuton, 6 mellénkszegődik és bőbeszédüen ajánlgatja, hogy kettőnket húsz Uráért kö­rülvisz a városban. Rá sem hederltünk, de ő kitartóan jön velünk tovább utcáról-utcá- ra s á húsz Urát egyre lejjebb licitálja, előbb tizenötre, majd tízre, végül ötre. Közben szállodához érünk, faképnél hagyjuk bará­tunkat s szobát bérelünk a kis albergőban. Elhelyezkedünk, megmosdunk, majd félórai pihenés után elhagyjuk a szobát s a folyo­sóra lépünk. Tányérsapkás ember áll ott az ablakmélyedésben, alázatosan köszön, látha tólag a szálloda alkalmazottja. A következő percben mézes mosollyal hozzánk csatlako­zik s megszólal: Signori, meggondoltam, négy Ura. a körséta utolsó ára! Hát a mi kocsisunk várt ránk egy óra hosszáig! Most sem hederitünk rá, gyalog akarjuk járni a várost, de 6 ismét, mellénk csatlakozik le- rázhatatlanul, arra jön, amerre mi megyünk, végül is azzal ijesztünk rá, hogy szólunk egy éppen arra járó fascistának, — erre megijed s hangos átkozódások közt tovább áll. Ez a kis jelenet is hozzátartozik Szicília portréjához. * TAORMINA. Európának talán legszebb pontja. Fenn a hegytetőn a görög szinház romjai közül tündéri kilátás nyilik a hó­födte Etnára, lenn pedig, szinte valószínűt­len mélységben, fehér hajók ringanak a sö­tétkék vizen. Magán yachtok, gazdájuk va­lamelyik amerikai konzerv- vagy szappan­király, aki saját hajóján jött át az óceánon, elvonulni Taormina csendjébe. A magányt Iteresö amerikait mindössze hajójának hu­szonöt főnyi személyzete, továbbá két ko­mornyikja, három gépirónője, egy inasa, borbélya, magántitkára, orvosa és még két meghatározatlan minőségben vele utazó hölgy kisérte el az európai útra . . . Gőgös zárkózottságban (és holtbiztos, hogy fene­ketlen nyugalomban) tölti pihenése napjait a pénzszagu yankee, társasága nincs, nem létezik számára senki, legfeljebb — a másik yacht gazdája. Hajóján tölti éjjelét-nappalát, személyzete azonban feljárogat a városba s ott nagy dáridókat csap. Van miből, a ko­mornyik annyi havibért kan, mint nálunk két egyetemi tanár összesen. Vájjon boldogabb-e a fáradtarcu amerikai Krőzus, mint amott az Isola Bella strand­jára gyalog lépkedő fiatal magyar házaspár. Útközben, mert sietős a dolgom, autóbusz­ra ülök. így, ahogy mondom: ülök. Mert mostanában az autóbuszokban nem ülni, hanem állani szoktak egymás hegyen-hátán. mint a keringek. De Isten különös kegyel­méből ez alkalommal ülőhelyhez jutok. Még meg sem melegíthetem a helyemét, amikor valaki megérinti a vállamat: — Keljen fel, fiatalúr. Keljen fel. Hátranézek, hát egy töpörödött anyóka áll a hátam mögött. , — Na, ne gondolkozzék annyit — sürget. — álljon fel s adja át nekem a helyét. Maga még fiatal. — Ha nem is mondaná, akkor is átadnám — mondom kissé pirulva hallgatva szavait. — de kérem, máskor ne. ilyenformán figyel­meztesse az embert szívességre s udvarias­ságra. Mire az anyóka: — Na hallják, milyen szemtelen ? — s ez zel nagy zsörtölődve leül a helyemre. Es ha hiszik, ha nem, alig vártam, hogy megálló­hoz érjek. Utam ugyan tovább vitt volna de nagyon kényelmetlenül ér extern magam a kocsiban. Pirulnom kellett. Mert ilyenek a mai fiatalok .. * / * amely két éven át gyűjtötte a pénzt a rég­óta tervezett szicíliai útra, mig végre har­madik osztályon utazva megvalósult az álom? Amint a boldog nevetéssel tovahaladó' házaspárt nézem, megértem, hogy pénzért mégsem lehet mindent megvásárolni: Taor­mina elzárja szépségeit a szikkadtlelkü ame­rikai elöl, de telekézzel szórja kincseit a szépségekre vágyó, kitárt szivü turista élé, bármilyen lapos is a pénztárcája, * CATANIA. Az Etnával örök élethalál­harcot vivő város. Minden száz esztendőben elpusztítja a félelmes tűzhányó lávája s mint fönixmadár újra meg újra életrekel ham­vaiból. A legutóbbi kitörés sötétszürke láva­folyamát még nem lepte be a növényzet, az eltemetett házak teteje ott piroslik a kövé- merevedett láva tetején, másutt meg egy ház udvarában állott meg a pusztulást hozó tüzfolyó, akárcsak a kolozsvári Fellegvár le­csúszott anyagtömege. Az élet azonban na­gyobb ur a halálnál. Mihelyt kihűlt a láva, a tetején ismét felépiti házát a catániai gazda s megkezdi a fokozatosan termékennyé váló láva megművelését. Csodálatosan dús termékenységü az Etna környéke s ez ma­gyarázza meg azt, hogy az állandó veszély ellenére is itt a, legsűrűbb Olaszország la­kossága. A kifogyhatatlan szépségek közt hogyne lenne sok az ingyenélő is! Az idegent szabad prédának tartják, de ezt olyan elragadó ked­vességgel teszik, hogy igazán nem tudunk haragudni rájuk. Állunk a lávafolyam tete­jén, előttünk emelkedik félelmes fenségében az Etna, komor tömege betölti az egész ké­pet. Bamaarcu kis ember figyel bennünket távolabbról, majd amikor beszédünkről meg­hallja, hogy idegenek vagyunk, odajön, utd- nozhatatlanül színpadias mozdulattal a tűz­hányóra mutat és fevilágasitóan mondja: „Ecco l’Etna!“ (íme az Etna.) S már tartja is a markát borravalóért... Állítólag egy szép teliholdas estén ugyan­így ment oda egy derék délolasz két idegen turistához, idegenvezetői buzgalommal mu­tatva az égre, hogy „Ecco la Luna!“ azaz „ott. a Hold“. .. S azzal már várta is mar­kába a maneiát. * MESSINA. Az első világháború előtt föld­rengés tette földdel egyenlővé a várost, az­óta nem építenek benne egy-két emeletnél- magasabb épületeket. Ami feledhetetlenné teszi a várost, az az apró, barátságos kis vendéglők — trattoriák — egész sora. Nem nyúzzák ott a vendéget, mint a mi balatoni vagy borszéki vendéglőseink, nem is válto­zatos az étlap, de az idegen megtanulja ott becsülni a szicíliai gasztronómiát. Finom pasta aseiutta vezeti be az ebédet, utána apró tengeri szörnyetegeket, rákokat, póko­kat, tintahalakat és a „frutti del mare“ száz egyéb termékét süti ki szemünk láttára a tulajdonos illatos olajban, narancsot hoz asztalunkra, mely nem kínjában érett a lá­dában, hanem a szicíliai nap érlelte meg a fán, italunk pedig az utolérhetetlenül tüzes marsalai vagy pantelleriai bor. Utcai éneke­sek vetődnek be, gitár- és mandolinkiséret- tel néhány canzoné-t énekelnek s az idegen turistát gazdagabbá teszik eey feledhetetlen élménnyel. * Szicília körül most a halál leselkedik. Ádáz küzdelmek előestéjén vagyunk, ágyu- dörgés, repülőgépberregés és bombák robba­nása tölti be a Tirrenl és lőni tenger szelíd vizét. Szicília őrt áll és felkészülten néz farkasszemet Európa támadóival. BÍRÓ BÉLA dr. Útközben elért a zuhogó eső. A járókelők pillanatok alatt kifeszitették fejük fölött esőcmyöjüket s már mosolyogva meneteltek tovább céljaik felé. Igen, mosolyogtak, holot’ engem már éppen bosszantani kezdett c dolog. Az, hogy ezen a napon már másod szór ázom bőrig, mert nincs esöernyöm. Pe dig csak ilyenkor látja az ember, hogi mennyire hasznos dolog. Védelmet nyújt. Er egyébként is, mi más ellen lehetne ma vé­dekezni, különösen esős időben, mint az eső ellent... A bombák korszakában élünk és halunk. A gyilkos bombák korszakában. Fe­jünk fölé esőernyőt feszítünk és védekezünk. Az eső ellen... * — Rosszul nézel fci —— mondja régen nem átott ismerősöm, ahogyan útközben össze- talákozunk. Nagyon rosszul nézel ki. Mond miért nem vigyázol kissé jobban magadra T Te, te, öreg fiú — mondja undorítóan vigyo­rogva, — éppen most hallom valakitől, hogy közben apa lettél . . . Nahát. . . Látod, éppen ezért kellene jobban vigyáznod magadra. Tu­dod, te most — hogy is fejezzem ki maga­mat, —■ nem csak a „tied“ vagy. Kérlek, ez nagyon, de nagyon, komoly dolog,,. — De te, hála Istennek, nagyon jó szín­ben vagy, — mondom neki. S a ruhád, mi* lyen remek. Mond kérlek, ki a szabód*... Ugye, ez az anyag még tiszta gyapjút Hat igazán ilyen nagyszerű anyagot rég nem láttam ... — Nem, nem, kérlek, ilyen nincs is több —■ mondja s még jobban kihúzza magát. Ilyen nem is lesz több, amig béke nem lesz. De ha akarod, elviszlek a szabómhoz. Nézd, azt hiszem, hogy neked nem is kell annyi anyag egy ötönyhöz, mint nekem. Ugye?... Kettőnyolcvanból is kitelik egy rend ruha, ahogyan én gondolom. De tudod, mégse né­zel te rosszabbul ki, mint mikor utoljára találkoztunk ... Igen, most már határozot­tan emlékszem, a gimnáziumban is mindig ilyen sovány voltál. Igen, csakugyan, most már jól emlékszem. Szervusz. BÍRÓ JÁNOS Több mint nyolcszázezer pengő gyűlt össze a budapesti gyermeknapon AZ MTI jelenti: Az Országos Gyermek­védő Liga gyermeknapi gyűjtésének meg­számlálásakor már túljutottak a 800 ezer pengőn és megállapították, hogy az idei gyűjtésben a legnagyobb eredményt Rállay tvfikiósné, a miniszterelnök felesége érte el, akinek gyűjtene meghaladta a 115.000 pen­gőt. Utána következik Reményi-SchneHer Lajosné 109.000 pengővel. Megközelítette a 100.000 pengőt vitéz Darányi Bélé,ne és gróf Révy Istvánná gyűjtésének eredménye. A modern hő ború technikőjőf ismertetik az idén a Soproni Hyári Egyetemen Sopron, május 11. Az idén junius 29-én ünnepélyes keretek között nyilik meg az or­szág legszebb szubalpin vidékén. Soproniban a Nyári Egyetem, amely korszerű előadáso­kat vett fel tanrendjére, amennyiben a ki­tűnő szakelőadók a változatos és gazdag programban a rádiótechnika fejlődéséről, az automata-telefonról, a háborúban használt hadigépekről, Duna-tengerjáró hajókról, a tengeralattjárókról, a modern légelháritás- ról, a textiliparban használt gépekről és ál­talában az ipari hadigazdálkodás alapvető fontosságú kérdéseiről adnak elő. A Soproni Nyári Egyetem, amelyre bárki korra és elő­képzettségre való tekintet nélkül beiratkoz­hat, az idén főleg gépész- és vegyészmérnöki tudományok népszerű ismertetésére törek­szik, de kiterjed figyelme pl. a modern film­gyártás technikájára is, amelyet egyik leg­ismertebb filmszakemberühk ad elő. A Nyári Egyetem vezetősége féláru vasúti jegyet biz­tosított az ország különböző részeiből a tan­folyamra jelentkezett hallgatóknak, de más kedvezményekkel is kellemessé teszi a je­lentkezők nyaralás alatti tanulását. Érdek­lődésekre szívesen ad választ dr. Márffy Ede egy. ny. r. tanár (Műegyetem, I. em. 65.), aki a Soproni Nyári Egyetem előadá­sait késziti elő. Uj nemei Berlin, május 11. (MTI) A Német Táv­irati Iroda jelenti: A birodalmi hivatalos közlönyben most ki­bocsátott rendelet alapján május 81-töl kezd­ve heti 100 grammal kevesebb a hús és a husáru fejadag személyenként. Az éjszakai, valamint a nehéz testi-munkások pótadagja változatlan marad. Az elmaradt 100 gram hús tápértékének kiegyenlítésére négyheten­ként, vagyis ellátási időszakonként a zsír- adagot 50 és a kenyéradagot 300 grammal növelték. A legközelebbi négy ellátási idő­szakban további élelmiszer és sajt külön- adag kiutalásával gondoskodnak a megfe­lelő élelmezésről és ezenkívül egy alkalom­mal fejenként egy kg. cukrot kap minden fogyasztó. Finkler Aulai irógepszftkiiziffét Bélgai-atca 4. szám alá az udvarba belezte ál Telefon: 14-93. I - Ü ■MBBI V Szicíliai mozaik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom