Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-09 / 104. szám
I 1943. M A J V S 9 Pérlolfulc a Iceresüzlény cégekéi! Zsák» zsineg« ponyva, föggeny., bútorszövet, szőnyeg, linoleum Erdélyi Kender-Lenáru és Kárpitoskellékek R.Ţ, ▼. Tapilex r, f. Kolozsvár, Wesselényi Miklós-u. 10* Telefon: 37-03. Ssáraz, zsíros, pórusos vagy ráncos arckörét helyrehozza az „ILLA“ kozmetika Tuí.: m. Pázmány Fiára Mátyás király-tér S7. Telel.; 33-26. FJj tanifvány kiképzés. öltöny, felöltő és ballon-kabátokban nagy választék 1 Sebestyén Testvérek ruhaáruházában Wesselényi Miklós-utca 4. szém. Méretszabóság. Nvlredi és Orbán rutiaUzlete a Timár-ntca 2 alől Átköltözött Wesselényi Miklós-u. 13. sz. alá Mór’tzné Szigeihy Anna férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. sz. Dúson felszerelt raktár fehámemüekben ás kalapokban. Folberth Éva áll. eng. gyors-, gépiró- és ssépiró- szakiskoláiéban minden hó 1-én uj tanfolyamok Indulnak. Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. I. em. Telefon: 18-94. Ujváry Károly Nem történt semmi különös, csupán a gyorsvonat késett egy órát. Ha ma ez előfordul, érezzük, hogy rajta keresztül is a nagy idők szólanak. A magamfajta Pul- mann-argonauta gyakran számol egy-egy lekésett csatlakozás izgató epizódjával, amikor a papiron kitervezett utivázlat hirtelen semmivé lesz s az utas egyénisége szerint bosszankodik, vagy igyekszik derűsen elviselni a rászakadt kényszerűséget. Nagycsutörtök estéje volt, amikor a kup- mellü gyorsvonat otthagyott egy alföldi állomás várótermében s én riadt tanácstalanságban fordultam utitársamhoz: egy Ronsard kötethez, amely szinte prózai rímekben beszélgetett velem s Lin Yu Tanghoz, aki bölcs mosolyával költői prózaiságával vigasztalt. Rajtuk kivül beteg kis utitársnőmet kellett a szülői ház révébe vinnem s ezért haladéktalanul indulnunk kellett, neki a harminc kilométeres útnak, befelé a Jászság szivébe. Nem lévén más alkalmatosság, ócska határt béreltem. Rozoga bőrülése, pis'ogó olajmécsese szinte másodpercek alatt száz esztendővel vitt vissza bennünket, a sebesség embereit a XX. századból. A szorongó várakozást, mely ilyenkor elfogja az utast, csakhamar feloldotta a kopott batár szelíd, hintáló mozgása. A város lámpáival együtt egy század tűnt el mögöttünk s a végtelennek tartó utón, mint hajó a tengeren, szinte súlytalanul lebegtünk az eges terek nyugalmában. A tér ijesztően nagyra nőtt, a méterek mérföldekké s az órák esztendőkké tágultak, amig a lélek lassan átvette a kocsi lengő ütemét s megbékélt önmagával. A puszta brrikan pihegve lélegzett körülöttünk s a láthatár szinte emelkedni és süllyedni látszott ütemén. A sztyepp rokona ez a föld. Első látásra elriasztja azt, aki nem ott született. Megérteni csak akkor lehet, ha önként tárja fel titkait. Ha vallatjuk, elzárkózik s ha kérdezzük, nem felel. A szinte nyáriasan meleg éjszaka feloldja a lélek bilincseit s beszélni kezd a táj. Először rímekben szólal meg. Mintha meglódulna az országút szalagja is. „Elindul bandukolva“... úgy ahogyan Juhász Gyula látta. A virágmámorba borult fák között „furcsa tavaszi rontás“ bujdokol. „Harsány lázak“ szakadtak végig a szikes foltokon s „a csend mint nyúlós hínár, feneketlen mélységbe ránt“. óriás falvak sejtett árnyékai kisértenek jobbról és balról — „Körül karcsú, könnyű fák“ — babona és .varázs. Első átélésre már a keletet érzem lappan- gani magam körül: Asist s mintha az elrablóit Európa megragadott volna minden közösséget ezzel a tájjal. A pislogó olajmécses fényében Lin Yu Tang kínai tavaszát betüzgetem s a Sárgafolyó óriás térsége rokon hangon szól a tiszaparti tájjal. Itt is úgy oson át a tavasz, hirtclcnül és magabiztosan, mint kelet tuli- pánsteppéin: Hirdessen „Lába halkan végigsuhant a füvön, ujja megérintette az ágak csendes végét és le- hellete beleborzolt a füvekbe és a barack- fákba. És ha nem is láttam volna szeüd érkezését, tudtam volna, hogy már itt van. A zöld rozyabogár hirtelen táncolni kezdett az ágakon, a giliszták apró hegyeket túrtak a kertben és a nyárfa ősszel lenyesett ágai, melyek a gyümölcsös végében árvultak, pelyhes zöld levelet eresztettek... a földön szél fújt, fújt mint valami bolondos, féktelen táncos kohold. Régen volt ilyen tavasz“... A szél körüllengett bennünket, szinte megemelte a kocsi recsegő eresztékeit. Éreztem, hogy tartozéka a tájnak, de ha kell, ura is. Sötét szélmalmok árnyképei szegélyezték az utat s itt értettem meg Daudet-t és Don Quixhotét, a szélmalmok szenvedélyes szeretőit. Az örökké mozgó szárnyak a görög „pantha rei“ módjára forgatják a semmit s a puszta nagy nihilje mintha enyhülne a mozgás ritmusában. Mert hiszen mi a mozgás, ha nem a létezés maga, (mozdulok tehát vagyok!) És mi a lét, ha nem a mozgás vetülete. Ha egyszer alkalom kínálkozik arra, feltétlenül egy szélmalomban ütöm majd fel tanyámat s a csikorgó vitorlák alatt Dantet és D’Anunziot olvasom majd. Akkor talán megírom a magam „lettre* de mon moulin“-ját a kisnyulakról, a tóról s azokról a szemekről, melyekben önmagámmal nézhetek farkasszemet... Mégis ez a puszta már európai is. Nem csupán a növénytakaró érzékeny szeizmográfja által jelzett nyugatos és mediterrán floraelemekbenr hanem az átélés nyugatosságában is. Mert ez a pusztai tavasz élményben rokon Remy Belleau Áprilisával. Évek éke-fák reménye-bolyhos bimbók szoptatója s Ifjú lomb közt fenn a fán csalogány ring az ágon és egyszerre rápereg a szerelem s hirtelen delre dobban borzas melle. Aztán az eltűnt idők pusztája szólal meg a nagycsütörtök éjszaka mindent feloldó csöndjében. Tudós Györffy István krónikája nyomán bontakozik ki a száz-kétszáz év előtti Kunság és Jászság hajdani képe. A szilaj pásztorok, rétes emberek, kuruzslók és varázslók földje volt ez. Khuten király ide kért bebocsátást földönfutó népével IV. Béla királyunktól. Hajdan óriási nádasok, vizenyős rétségek ezer és ezer tóságnak földje, ahol a rideg marha télen-nyáron kint legelt a zsom- békosokban, a kákás és szittyes martokon. Ma lecsapolt, csatornázott kulturtájjá kezd érni a Jászság s ha valaki repülőgépen suhan el felette, árkokat lát, keskenyvágányu tanyai vasutakat és gabonatáblák sakktábláit. Közöttük csak itt-ott csillognak hírmondónak a vadvizek. Jól van ez igy, vagy aggódjunk a táj sorsáért? Ez aggasztja nemcsak tudósainkat, de esszéistáinkat is. íme Cs. Szabónál mit olvasok; „Magyarország lassan megváltozik az olajcsövek és csatornák hálója alatt. Ma még nem látszik ez a változás, mert ritka a háló. De vájjon milyen lesz az ország arca a dédunokám idejében? Nyájasabb, színesebb, európaibb? Ha európaibb lesz, olyan lesz mint a középkorban. Régi énjéhez fog hasonlítani, Arpádkori arcához. Szebb lesz, de a mienk lesz-e? Nem addig lehetett-e a mienk, amig csak böjti lélek, pusztai konok- ság élt meg a hátán? Minél jobban szépül, annál kívánatosabb lesz s talán magunk is annál kevésbbé érezzük a miénknek. Mohács óta aggasztóan lemondtunk a kényelmes hazáról, a mosolygó szülőföldről... Kifelé megyünk a pusztából, de vájjon mi érkezünk-e meg a kertbe? Az átalakuló s az östáj mégiscsak rokonok s éppen ellentéteikben hasonlóak. Ebben a csöndes nyári éjszakában, mely szikrázó csillagaival, illatozó barackfáival mediterrán ajándék — két tenger csillogása vibrál. Az egyik a hajdani tóságok, sárrétegek tengere, melyet igy sirat az ősi pogány pásztorének: „Kiszáradt a lábul mind a sár, mind a viz, A szeginy barom is csak a aazdára mz, Istenem, istenem adj egy csendes esőt, A szeginy baromnak jó legelő mezőt..." A másik' tenger a szinte határtalan tér szülötte. Petőfinél csak úgy megtaláljuk a puszta befagyott tengerét (Olyan sík a határ!), mint Cs. Szabónál, aki Ladány és Kaba koz0ţt Schelley verseket olvas s tekintete meg se rebben, amint a vonat ablakán kitekint: „... a tenger káprázatából simán átsiklik a határtalan sima földre. Schelleyt épp úgy lelkesítette volna ez a kép,* mint az óceán ... a tengerbolond költőt már Petőfi lefordította ...“ Nincs költő, aki ne óceánról dalolna, ha a végtelen sztyepp kitárul előtte. A puszta s a tenger rokonabbak, mint a föld és a viz. Magam sohasem láttam a tengert. Számtalanszor átéltem gondolatban s most nem tudnám másképpen látni, mint ahogyan ezen az éjszakán láttam az alvó terek nyugalmát Szolnok és Jászladány között . . . Az utmenti ösvényről olykor arcok bukkantak fel. Hegyes kun süvegek alól mongol vágású szemek, hajdani rideg legények, szilaj pásztorok késői utódai. Aztán változik a kép s poroszkáló lovaikon csendöi járör válik el az utmenti csárda falától. Kettőjük között néhány száz esztendő, vagy talán ennél is több, hiszen a jelképek időtlenek s legfeljebb fényévekben mérhetők. Ki volt a szilaj pásztor, hogyan lett? Nem tudjuk, csak sejtjük. Egy legény fokosa kicsit mélyebben szaladt be az ivópajtás koponyájába s a fokos gazdája behúzódott a rétbe. Terhes volt a katonai fegyelem, a harc idegen földön, idegen vezényszó alatt s ismét eggyel több lett a sárrétek ridegjeinek száma. Apátlan-anyátlan árva is talált itt menedéket. A rét és a láp megőrizte titkaikat. Télen-nyáron a jószágot virrasztották tűző napon, vagy a téli éjszakák csillagfényében, amikor a vackában elfeküdt marhát zavarták föl, hogy az állat meleg helyére feküdhessenek füttözni. Táltosokban és ördögökben hittek. Bűbájosak és látók voltak barátaik, az asszonynép pedig bolondult utánuk, pedig viseletűk egyszerű volt s ösiségét talán még a honfoglalás korából tartotta meg. A borjuszáju ing derekukig sem ért. Gatyá- juk derék alatt volt nr.gkötvc s igy hátukat és derekukat napfény és hideg cserezte ki. Grönland eszkimóinak viseleté a legközelebbi, amit hozzá hasonlíthatunk. Tudós Györffi István könyvét lapozva, önkénytelenül Nansen eszkimó etnográfiáját emeltem le könyvespolcomról. Grönland és a Jászság ... Nadrágot nem hordottak, bocskorukat szőrös marhabörből maguk varrták, hátukon a nádifarkas bőréből készült kacagány repkedett. Két hosszú hajfonatuk csepegett a zsírtól, fehérneműjüket pedig már uj korában hamuval és juhtejjel cserezték, aiztán szalonnával kifényesítették. Nem is állott bele a féreg s mosni sem kellett. Ezt a szinte ősembert öltözeteit azonban nem kisérte undor, vagy megvetés a lápon, sárréteken kivül álló körökben sem. Ellenkezőleg, a városi nép szívesen utánozta őket, \ akár az amerikai cow-boyt a városi greenhorn. Aztán telnek a századok s ma a szilajok helyett csendörjárör portyázik a réteken a tanyák között. Napsütésben és hófúvásban járják a pusztát. Szolgálatuk csak látszólag unalmas és egyhangú. Aki elolvassa á régi krónikák szilajpásztor históriáit, vagy lapozza a Csendőrségi Lapokat, elcsodálkozva kérdezi: hol marad a magyar Zane Grey, aki emléket állítson betyárnak és pandúrnak, szilajpásztomak és kakastollas csendőrnek. A csendörnapok irodalmi képviselői versben és prózában birkóznak a feladattal, de erőlködésük csak a céhbeliek próbálkozása, önmagukat próbálják adni, bájos darabossággal. Ez azonban még nem felfedezés, mert belülről indul ki s nem kivülről hatol az ismeretlen források felé. Az örök romantika megtalálhatná tárgykörét itt az álomba merült pusztán. Bátran nevezhetnék praerinek is itt, ahol a ladányi templom tornyából már kéklenek a Felvidék és Kárpátalja sziklás hegységei. Szelíden ring az ócska batár. Színek és évek. bujdokolnak a sötétben, amig a lé'ek elfárad a képzelet göröngyös ösvényein. Hátranéz, ahol „jó Csönd herceg“ oson a bandukoló országúton, majd szájoncsókol szép hugunk, az este. Könyvek között HERMANN HOSSMANN: EGYÉL, VAGY ÉHENHALSZ! — Griff-könyvkiadó kiadása — „Egyél, vagy éhenhalsz!“ — ez a sokatmondó amerikai jelmondat disziti Hermann Hossmann fotografikus hűséggel megírt regényének címlapját s ezek a szavak vágják mellbe a regény hősét, Hitzig Péter fiatal svájci német tanítót, amikor fiatalos hévvel, de tapasztalatlanul partraszáll az Újvilágban, hogy egy kis életiskolát szerezzen. Fokról-fokra megismeri az amerikai életet, ami bizony homlokegyenest ellenkezik az álmaiban elképzelt helyzettel, de nem engedi magát kétvállra fektetni, összeszoritja fogait, megfeszíti izmait s diadalmaskodik a „zöldfülűeket“ érő nehézségek felett. Viharos és változatos ottléte során belekóstol az építkezéseknél dolgozó munkások életébe, azután éjjeliőr, majd taxisofför lesz, hogy később bevágódjék egy Newyorkban megjelenő svájci újság szerkesztőségébe s azon keresztül a filmhez Is, ami végül is módot ad neki, hogy az élettől kissé megtaposva, visszatérhessen hazájába. A kitűnő iró elárulja könyve előszavában, hogy a regény cselekménye saját tapasztalatait tükrözi. 1920-ban kelt át a tengeren s hosszú hónapok múlva tért csak vissza. A regény olvasásakor fel is lehet fedezni, hogy nem a mai Amerikáról van sző, hiszen az élet már ott is a háború jegyében zajlik. De a könyvet nem is egyedül csak azért érdemes elolvasni, hogy az ember az amerikai viszonyok felől tájékozódjék, hanem főként a mindenhol és mindvégig kicsendülő tanulságért: akaraterővel mindenütt boldogulni lehet, nehézségek és megpróbáltatások ellenére is... És ez a ma is időszerű tanulság indokolja, hogy a színesen és elevenen megirt könyvet főként fiataljainknak ajánljuk ... A könyv ízléses kiállításban, a Griff- könyvkiadó kiadásában, a regény tárgyához illő művészi borítólappal jelent meg. műbútorasztalos Üzlet: Horthy-at 29. IPüheh;: FTUissolfni-a. 6 Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, megrendelésre is készülnek. KELETI ÚJSÁG-ban! Utinapló Szolnok és Ladány között Irtai Iff. Xánlus János
