Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-09 / 104. szám

1941 M A Színházi napló A kolozsvári Nemzeti Színház péntekesti „Bohémélet“ előadásának külön jelentőséget adott az a tény, hogy a zenekart ezúttal Swarowszky János, az ismert német diri­gens vezényelte. A vendégkarmester eddigi kolozsvári szereplései során már beigazolta jeles képességeit. A pénteki előadáson Puc­cini daljátékának minden szépségét kihozta a zenekarból és jó! összehangolt előadást nyújtott a hálás közönségnek. Az előadás zökkenőmentes volt. Mimi sze­repében szép sikert ért el Hidy Franciska. Ezúttal is bebizonyította, hogy egyre fejlő­dik hangban, játékkészségben egyaránt. Páka Jolán most is az előadás erőssége. Kul­turált szopránja, csiszolt játéka most sem tévesztett hatást. A férfiak közül elsősor­ban Mélykúti Horváth József teljesítmény-'» kell kiemelnünk. Fehcrpataky Ervin és Sza- nati István jól egészítették ki az előadást, öodin Imre szélesive.lésü tenorja ezúttal jól érvényesült. Hangjából eltűnt a fátyolozott­ság s tenorja mindvégig tisztán csengett. A most következő hét mozgalmas lesz a kolozsvári Nemzeti Színházban. A hé­ten vgyanis két bemutató is lesz. Az operaegyüttes a Carmennel lép színpad­ra. A címszerepet, mint ismeretes; Mé­száros Erzsébet, a színház nagytehetséaü mezzoszopránja énekli, akinek a Bánk bánban és az Aidában is nagy sikere volt. A kitűnő énekesnő fellépését a pa­rádés szerepben nagy érdeklődés elő­zi meg. A másik bemutató a ,,Párisi expressz* Cirnii francia zenés vígjáték lesz, melyet Vitéz Tibor főrendező készít elő színpad­ra. A darabban Kamarás Gyula bonvi- ván-szerepet játszik. * Csütörtökön és pénteken Szófiában tar­tózkodott Rékay András, az Ismert buda­pesti karnagy. Rékay az Operaház képvise­letében utazott a bolgár fővárosba, ahol a szófiai operaház és nemzeti színház igazga­tóival tárgyalt. A megbeszéléseken a bol­gár-magyar niüvészcseréró'l s a két ország között kulturkapesolat szorosabbátételéröl volt szó. A budapesti Nemzeti Újság írja. Beszámoltunk arról, hogy a belügymi­nisztériumban megbeszélésre hívták ösz- sze a marosvásárhelyi szinház körül ér­dekelt személyeket azért, hogy biztosít­sák a székely főváros színházi szezonját. A megbeszélés eredményeképpen a m-ozi tulajdonosait — az egyetlen marosv'ásár- helyi színházi teremben ugyanis jelenleg mozi játszik — kötelezték, hogy közös ál­dozattal tegyék lehetővé a szinház mü- dését, azaz minél hamarabb szerezze­nek maguknak helyiséget, hogy a termet, amelyben jelenleg működnek, a szinház rendelkezésére tudják bocsátani. A mi­nisztérium kötelezte a mozit, hogy jú­nius 1. és október 31. között már most is két hónapra adja át színháznak a ter­met. A kormány egyébként hajlandónak mutatkozott, hogy támogatja azt a moz­galmat, amely 'a marosvásárhelyi Nem- zeti Színházat felépítsék. Csak még ez f As emberek. a költekezést és vásárlást, mint közgazdasági tevékenységet már reggel korán kezdik és késő éjszakáig folytatják. Mindig megbánják, mégis újból kezdik. Ha pénzük elfogy, keserűséget éreznek. Azt le­nyelik és költekeznek s vásárolnak tovább — hitelbe. Ilyenkor fejüket vakarják s hom­lokukat, ráncolják, A férfi a teremtés koronája. Ezért több az esze és okosabb. Ennek okából költeke­zik. A nőnek szebb és nagyobb a szive, tele van érzésekkel. Vásárol tehát ennek okából. A férfi reggel bemegy a. trafikba s meg­kezdi a költekezést. Cigarettát, szivart, do­hányt vesz .(rendesen azt, ami legjobban árt neki.) Rágyújt s megy az ekeszarvát, a ka­lapácsot, vagy a tollat fogni, Dolgozik. Köz­ben füstöl s ábrándozik. Mindig nyugtalan s mindig vitatkozik. Esze van, okos, ezért rájött arra, hogy a pénzt csak nagy fáradt­sággal, körülményesen tudja megszerezni. De ha. nagy kínnal és erőlködéssel végre pénzhez-jut, akkor azt elkölti. Olyan módon s olyan dolgokra, amikre semmi szüksége nincsen, vagy amik ártalmára vannak. A férfi mindig és minden körülmények között mindenre ráfizet. Jószántából. Tudni­illik, a férfi — okos. A férfit, ha csak né­mileg, is elkapja az a csalóka érzés, hogy pénz áll a házhoz, akkor rögtön — kirúg a hámból. S mindig ott s oda, ahol a leg­drágább s leghiábavalóbb. Ha szomjas — és pénze van ■—, akkor qeni% vizet iszik nagy pohárból, hanem mérget vedel kicsiből. Min­dig ott, ahol a legdrágább és a legrosszab. Ilyenkor enni is kizárólag csak azt eszi, ami nem való neki s nem is esik jól. De mert a pincérek ajánlják: rendel és lenyeli. Zcne- kiséret mellett. A végén fizet s külön borra­valót és zenedijat ad. Másnap kutyául érzi magát, Ezért vesz egy szipkát, vagy sar­kantyút, biciklit, vagy motorkerékpárt, fény­képezőgépet, vadászpuskát, önborotváló ké­szüléket, vagy egy zöld kalapot. De mindig olyasmit, aminek mihelyt kifizette, az értéke abban a pillanatban felére zuhant s néhány nap múltán már csak mint lim-lom kényel­metlenség s alkalmatlanság szerepel s végül az ószerre' kerül. A férfi keserűséggel állapítja meg, hogy elköltötte a pénzt, amit annyi fáradtsággal, kínnal szerzett. Ebben a lelkiállapotban nyomban hozzákezd politizálni. A politizálás ugyanis a legköltségesebb. Rákölti tehát pénzét, idejét, egészségét s végre megöreg­szik. S akkor megállapitjd, hogy a pénzt, amit egész élete folytán megkeresett, elvásárolta — a felesége. Mert a nö — vásárol, ő is reggel kezdi és ö is addig folytatja, amíg telik a pénz­ből, sőt azon is túl. De a nő csak vásárol és sohasem költ. Azt vásárolja meg, amire neki és a férfinak szüksége van. Etelt, ru­hát, ’bútort, üveget, cserepet, szappant és szegfűszeget. Sok-sok ezerféle apróságot, de mindig azt, aminek haszna van. Amit meg lehet enni és amit természetes, vagy átala­kított formájában fél lehet használni. Es amit a nö vásárol, az mindig szép. Es min­dig olcsó, mert a nö nem fizeti túl semmi­nek az árát. Minden üzlet, amelyikben komoly, hasznos és szükséges dolgokat árulnak s minden üzem, amelyben hasznos dolgokat gyárta­nak, a nők miatt létesültek. A nők vásár­lásából élnek. A nőknek nem kellenek szesz­gyárak s nincsen szükségük korcsmákra és arra a rengeteg üzemre, amelyeket a férfiak a- maguk képzeletük s a •maguk szórakozá­sára létesítettek. S amelyek haszontalan és rendkívül költséges holmikat állítanak elő. A nő, ha vásárol, mindig alkuszik. De minden alkudozásának az a vége, hogy meg­egyezik. Mert a nö nem az eszével, hanem a szivével mérlegel. A férfi ha alkuszik, an­nak mindig veszekedés és verekedés a vége, mert a férfi okos cs szellemi fölénye tuda­tában nem a valóságot, hanem elképzeléseit akarja a másikra ráerőszakolni. A nö vásárlás közben a . csecsemőjére, gyermekeire, férjére, a nagymamára, vagy a barátnőjére gondol. A férfi a kormányra s a miniszterre, vagy g gazdasági s politikai rendszerekre. A nő vásárlás közben, ha sor kerül rá, a cselédkér dósról, afözésröl, a drágaságról, a divatról, esetleg a férjéről beszél. Olyan dol­gokról s ügyekről, amikhez ért, amiket ala­posan ismer. A férfi ugyanakkor az ország s a világ ügyeiről s dolgairól szónokol. Olyanokról, amikhez egy kukkot sem. ért. Mindezek után most arról van szó, hogy komoly szakemberek megállapították, hogy az ország árucsereforgalmának négyötöd ré­szét az asszonyok vásárlása jelenti. Pénzben kifejezve, évenként kétmilliárd pengő értékben vásárolnak a nők. E niqg- állapitás után a férfiak között mozgalom Indult meg azzal á kitűzött céllal, hogy or­szágos egyesületet kell csinálni s ennek alapszabályai szerint a nőket kell megtaní­tani —- vásárolni, Kér fi elképzelések szerint — vásárolni. Ha ezt meg merik tenni, azt a bizonyos tanfolyamat dinamiUol röpítem levegőbe meg az első tanóra megkezdése előtt. TURAN LAJOS A Ifoüofcsvárs Mtícsarnolc Petőfiről irt cikket egy bolgár lop születésének 120. évfordulóin Szófia, május 8. (MTI) A Polest clinii lap legutóbbi száma hosszú cikket, közöl Petőfi születésének 120-ik évfordulóján. A hősi erőfeszítés napjaiban — írja —, amikor egy nép minden erejét megfeszí­tette, hogy lerázza a rabság bilincsét, egy nemzet, nagy tehetséggel megáldott J fiaira van szükség, hogy megörökítsék j az utókornak ezt az óriási küzdelmet, amely nélkülük színtelenül veszne el a történelem száraz lapjai között. Amikor a magyar nemzet Kossuth beszédei és cikkei nyomán fellelkesült és lábraállt, hogy kiharcolja szabadságát, a küzdők között ott látjuk Petőfi Sándort. A költő nem is sejtette, milyen hamar te1 - jesiil kívánsága, hogy a harc-mezőn hal­jon meg hazája szabadságáért. Senki- sem tudja, hol van a nagy költő sirja. Valószínű, közös sírban pihen bajtársai­val, akik vele együtt estek el a ngy és kegyetlen küzdelemben. Petőfi neve örökké él nemzete szivében FERENCJOZSEF keserűvíz Kolozsvár, május 8. A hat héttel ez­előtt Erdély képzőművészetének fejlesz­tése szolgálatában felavatott kolozsvári Műcsarnok ma egy hete zárult első ki­állításáról a napokban összegezték az eredményt. Az élő erdélyi festők és szobrászok különböző nemzedékeinek e bemutató, seregszemléje erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt szinte nem is re­mélt sikerrel végződött A kiállítás több mint 200 műtárgyát az elmúlt öt hét alatt mintegy 8000 lá­togató tekintette meg a város társadal­mának minden rétegéből. A juüértő kö­zönség mellett igen nagy számban ke­resték fel a tárlatot a miiélvezők is, mind az értelmiség, mind a nép köréből és a diákság soraiból. Az iskolák növen­dékei testületileg tekintették meg a ki­állítást. A látogatók száma még a leg­rosszabb. esős napokon is maghaladta a százat. Egyébként, különösen vasárna pokon elérte a négy-ötszázat, a megnyi tás és zárás napján pedig majdnem az ezret. Az általános érdeklődésnek kézzelfog­ható eredménye az, hogy a kiállított műtárgyaknak jó negyedrésze elkelt, noha a vásárlási kedvet — éppen az ér­tékesebb müveknél — igen mérsékelték a magas árak. Csak az intézmények te­kinthettek el többé-kevésbbé ettty. Éppen ezért elsősorban közülök kerül­lek ki a mecénások, a. legnagyobb tétel­ben vásárlók: a Szépművészeti Mmeuni’ Budapest székesfőváros. Kolozsvár vá­rosa. a Dermata-müvek. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium mind a vásárolt tárgyak számát, mind az értük adott összeget tekintve, első helyen áll, mert egymagában 6570 pengőt fizetett ki festményekért és szobrokért. A mi- minisztérium vásárolta meg Szolnay Sándor és Szopos Sándor egy-egy érté­kes olajfestményét, Acs Ferenc Hója- erdőbeli részletét ábrázoló olajképét, Nagy Imre „Csíki esztena“ eimü akva- relljét. Kudelász Károly és A. Tollas Julia egy-egy vizfestményét, továbbá Kós And rás egyik fadombormüvét, Kósa-Huba Ferenc mészkőből készült „Önarcképet és Szerváíiusz Jenő fa­alkotását, a „Felvidék visszatéréséről“. A tárlat „besteller“-jét: Bordy And­rás felesége arcképét ábrázoló akvarcll- jél 1200 pengőért a Szépművészeti Mu­zeum vette meg. A muzeutn tulajdoná­ba került Kun István egyik olajban ké­szült tájképe is. Budapest székesfőváros 3470 pengőt, Kolozsvár városa. 2600 pengőt fordított vásárlásokra. Budapestre vándorolt Aradi-Edvi Illés Jenő egyik olajképe, Solymássy C. Viktor olajfestménye, Nagy Imre „Delelő nyáj“ című akva- rellje, Gy. Szabó Béla égy fametszete és Kós András „Judás“ fadombormiive. Kolozsvár város Fülöp Antal Andor, Andrásy Zoltán és Takáts Zoltán egy- egy olajképével. Olajos István és A. Tol­las Julia akvarelljeivel bővitette ki meglévő képzőművészeti értékeit. Kétezer pengőn felüli téte'ben vásá­rolt a Dermata-müvek. Zsombory Erzsé­bet szamosparti tájképe, Piskolthy Gá­bor ugyancsak olajban készült „Öreg­asszony“ eimü festménye, Tóth István finom akvarellminiatiirje és gróf Te­leki Ralph rézkarca, valamint Nagy Im­re egyik akvarellje, Gy, Szabó Béla fa­metszete és Zsákody Csiszár János pla­kettje van közöttük. Keledy Tibor dr. Kolozsvár művészet- kedvelő polgármestere több mint 2000 pengőt fordított vásárlásokra. Ezzel kétségkívül ő vívta ki a vezető helyet a magánvevők sorában. A polgármester tulajdonába jutott Mikola András olaj „önarcképe“. Nagy Imre egyik alkotása, A. Tollas Julia „Csenclélet“-akvaréi 1 je, András László olajfestménye és Gy. Szabó Béla egyik fametszete. Inczédy-Joksman Ödön dr., Kolozsvár és Kolozs-vármegyé főispánja Agrikola Lidia „HóoIvadás“-t ábrázoló olajképét és Karácsonyi János tempera festmé­nyét vásárolta meg. A' többi magán­vásárló Kun István, Kiss Károly, Agri­kola Lidia olajképei, Élesdy István akva-tinta és Szerváíiusz Jenő tera- kotta-alkotásai közül válogattak. Sok érdeklődő akadt Ferenczy Julia festőmüvésznő férjének, Fuhrmann Ká- roly ötvösművésznek Árpád-kori motí­vumokkal díszített zománcozott ezüst- munkái iránt is. Az érdekes ötvösmun­kákból szintén számos megrendelés tör­tént. A kiállítás látogatói közül még sokan» főképpen az erdélyi főrangú családok tagjai nyilvánítottak komoly vásárlási hajlandóságot. Ennek tényleges hasznát a közeljövőben látják művészeink. A sajátos erdélyi szellem kifejezésére hivatott müvészneinzedék együttes be­mutatkozó kiállítása tehát elérte a célt: általános figyelmet keltett, közvetlen kapcsolatokat talált a nagyközönség­gel, aminek anyagi eredményei máris megmutatkoztak. A kolozsvári Műcsarnok első tárlata a legteljesebb siker jegyében zárult. Halálra Ítéltek négy belga állampolgárt, akik merényletet követtek el egy belga ezredes és Verbiers polgármestere ellen Brüsszel, május 8. (MTI)1 A nemzet­közi tájékoztató iroda jelénti: A lüttiehi lapok jelentése szerint a lüttiéhi tábori parancsnokság haditör­vényszéke halálra Ítélt négy belga ál­lampolgárt, mert Yerbiersben és kör­nyékén merényleteket követtek el a megszálló hadsereg tagjai és belga ál­lampolgárok ellen. Az elitéltek többi között merényletet követtek él egy ot­tani belga ezredes és háztartási alkal­mazottja, valamint Verbiers polgármes­tere ' ellen, több lopást követtek ól és merényletet intéztek belga állampolgá­rok vagyona és élete ellen. Nemsokára megjelenik az wj nyári harisnyadivat: a kulonbozo színű női „bokafix’ Kolozsvár, május 8. A „Közellátási Értesítő“ érdekes cikkben számol be az idei nyári harisnyadivatban újítást je­lentő cikk bevezetéséről. Neve: „boka- fix“. Gyártása már betek óta folyik. Az újfajta harisnya formájában és rendel­tetésében hasonló a férfiak körében inár régebben meghonosított hasonló nevű harisnyaviselethez. A női bokafix ha­risnya is az átmenetet szolgálja a ha­risnyahordás és a harisnyauélküliség között. Az utóbbi a hölgyek körében már erősen „lábrakapott“. Hölgyeink ráeszméltek, hogy nyáron felesleges és kényelmetlen a harisnyakötő és anyag- poesékolás a bosszú szárú harisnya. Most azután a „bokafix“ megjelenése intézményesíteni fogja a lábat csak bo-, káig takaró harisnya viseletét. Anyaga eléggé sürü kötésű. Színezése élénk lesz, úgyhogy mindenki tetszésének megfe­lelő sziliben választhatja ki a megfele­lőt. Fix jellegét az jelenti, hogy előbb azt a boka feletti felső részét, a haris­nyaszólt kötik meg, amely a harisnyát a lábon rögzíti. A harisnyaszélbe friss és tartós gumiszálakat szőnek. Minthogy a harisnya csak műszálból készülhet, természetszerűleg nem lehet olyan tartós, mint a flór vagy macco- harisnya volt, de a közönség megóv­hatja tartósságát, ha helyesen kezeli a tisztántartásnál, különösen a mosásnál és a vasalásnál. A mosásnál legelőször arra kell ügyelnünk, hogy a műszál- fonalból készült harisnyaanyagot nem érheti forróviz, még gondosabban kell bánni vele, mint a békebeli minőségű habselyem anyagokkal, amelyeket soha nem főzték ki és soha nem vasaltak forró vassal. A női bokafix harisnyát nemcsak kifőzni nem Szabad, hanem csavargatni, vagy dörzsölni sem, mert ezekkel az erőhatásokkal tönkretesszük a műszálak összefüggését. Még rosszab­bul jár az a gondatlan ember, aki a melegvízben kidörzsölt, agyoncsavarga­tott müszálanyagot forró, tüzes vassal akarja kivasalni. Ezzel megadta a ke­gyelemdöfést neki, a müszálfonal ugyanis nem birja el a magas hőt, amelynek fizikai behatására egyszerűen megsemmisül. A nyári női bokafix ha­risnyákat langyos vízben nyomkodni, öblögetni szabad a tisztántartásnál és csak langyos vasalóval kell egyszer- kétszer áthúzni. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom