Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

SCezemtlrsjia Máté szakaszvezető többet látott,.. 1934. MÁJUSI Ritkán voltak az egész század újonca! annyira egy véleményen, mint Máté sza- kaazvezetö esetében. Afáfé szakaszvezető egyébként szép kitüntetésekkel ékesített vi­lágháborús katona, szigorú, kérlelhetetlenül szigorú ember hírében állott. Máté szakaszvezetö embereinek nem volt könnyű dolguk. Nem mintha harsogó paran­csokból, körmönfont szidalmakból több ju­tott volna ki nekik, mint a többieknek, sőt ellenkezőleg, sehol sem uralkodott olyan úri csend, mint ebben a csoportban. Máté szakaszvezetö nem szerette a nagy hangot. Csak füttyentett — felváltva hosz­s.zut, rövidet. És aszerint, hogy rövidet vagy hosszat füttyentett, a szakasz földre vetette magát, vagy gyorsan felugrott. Már kezdett idegekre menni ez az egy­hangú gyakorlat. És még nem is volt bün­tetés, ezt senki sem merte volna állítani. Máté szakaszvezetö roppant nyugodt ember volt, komolyabb, mint éppen ezekben a per­cekben. Az mindenesetre bizonyos, hogy nem so­kat törődött azzal, vájjon elég száraz-e a föld, vájjon nem freccsentették-e fel a sarat és esővizet a villámgyors fedezések. Sőt néha különös előszeretettel éppen Ilyen he­lyeken „buktatta“ volna meg újoncait és mindig gyorsuló ütemü füttyentései nem hagytak sok időt a gondolkodásra, hogyan lehetne hirtelenében jobb helyet keresni a hasravágódásra. A szakasz újoncai kénytelenek voltak ha­landó porhüvelyük erejének utolsó marad­ványait is kimériteni. De napról-napro gyor­sabban ugrottak, napról-napra fürgébben szaladtak. Pedig közben felszerelésük súlya, is állandóan szaporodott, a távolságok is folyton hosszabbodtak. De a keményszívű szakaszvezetö legalább egyetlen-egyszer nem mutathatott-e volna örömet, nem kockáztathatott-e volna meg csak egyetlen elismerő szót? Hiszen a sza­kasz hiánytalanul teljesítette akaratát, ha­bozás nélkül engedelmeskedett minden ért­hetetlen szeszélyének. De nem, Máté sxa,kaszvezetö még egy néma mosolyt is sajnált embereitől. A leg- sanyarubb sors Kovács gyalogosnak jutott ki. Pedig néha, különös módon mindig a szolgálati időn kívül, úgy látszott, mintha a szakaszvezetö Kovács gyalogost tulajdon­képen kedvelné. Ami végeredményben nem is lett volna csodálatos, hiszen apja egy ez­redben szolgált vele az olasz fronton. Ott is maradt szegény. De mindez nem használt neki. Máté szakaszvezetö szemmelláthatólag fente a fogát rá. Talán az irányította rá a figyelmet, hogy olyan kövér volt. Kovács gyalogos erősen lihegett minden ,„le-fel“-nél. Tizennégy nap múlva két lyuk­kal szükebbre csatolta a derékszijjat. Ez­után is minden héttel egy lyukkal tovább, amíg végre meg nem állapodott, de ekkor mâr nem lihegett a szökeléskor. A szakasz­vezetö azonban még akkor is megkülönböz­tetett figyelemben részesítette, mintha kizá­rólag az ö számára tanult volna meg füty- tyenteni. De ha még csak rossz katona lett volna! Kovács gyalogos azonban nem tartotta ma­gát rossz katonának, összeszoritott ajkai nem egyszer préselték ki a „Sintér!" szót. De mit használt ez? A szakaszvezető halló­távolságon kívül állt, balját háta mögött tartva, jobb kezével pedig a sípot vitte szá­jához. És a gyakorlatok és oktatás közben minden nap felsüvitettek füttyei: Fedezés __ Fel — Szökelés — Fedezés! És arca halá­losan komoly maradt. Csak legalább egyszer látta volna valaki nevetni! Emberei nem értették meg. Talán érez­ték, hogy nem volt rosszakarójuk, de nem tudták megszeretni. Egyszer azután itt volt a szemle. Máté szakaszvezetö csapata volt a nap hőse. Néhány nap múlva megérkezett a pa­rancs: a frontra! Senki sem volt boldogabb, mint Kovács gyalogos. Végre vége volt a pokolnak! A pokol azonban tulajdonképen csak most kezdődött. Nap-nap után zuhogtak a gráná­tok. Éjjel titokzatos csend — reggelre kelve tomboló ágyutüz. Közben pedig állandó őr­járatok. A kaszárnyaudvar és gyakorlótér emlékei már régen feledésbe merültek. Egyszer azután ütött az óra, tulajdonké­pen Kovács gyalogos órája. Az ellenség a meredek hegyoldalon egy erdő sarkába fészkelte be magát. Az árkok és drótaka­dályok makacsul tartották magukat. Éjjel egy rohamcsapat kúszott elő a fede­zékből, Kovács szintén tagja volt. Egyide jüleg megindult a tüzérségi előkészítés. Lö vés lövés után az ellenséges állásokba. Po­koli hangverseny volt. A becsapódások ki sérteties pontossággal találtak. Vumm .. Vumm— Vumm... De az ellenséget mind ez nem törte meg. A hegyoldal hirtelen tüz- okádó heggyé változott. Csak úgy záporoz­tad a £U^gö]yók, egymást' értik a kézé' gránátok. A saját tüzérség elhallgatott. A drótakadályt hamarosan sikerült átvágni. A heves géppuskatüz ellenére az osztag min­dent elsöprő lendülettel megosromolta az árkot. Kézigránátok repültek az első fede­zékbe, a másodikba, a harmadikba ... Húsz elszánt katona merész rajtaütéssel egy erősen kiépített ellenséges állást füs­tölt ki. Vissza! Természetesen nem volt már min­denki ott a húsz közül. Kovács gyalogos az utolsó volt a csapatban. Nem tudta megállni, hogy az egyik kís­érődbe be ne kukkantson. Egy orosz tiszt hevert benne, vadonatúj börtáskával az ol­dalán. Papírok! — villant át Kovács gyalogos agyán. Egy ugrás és már kezében is volt a táska. De ekkor már legfőbb ideje volt útra kelni. Az ellenséges tüzérség zárótüz alá vette az utat, amerre a kis csapat hanyatt-homlok a völgybe igyekezett. Sár, vér, izzadtság bo­ntotta az arcokat. Jobbra és balra fülrepesztő becsapódások. Szzt — vumm! Szzt — vumm! Amint Ko­vács gyalogos a fütyülést meghallotta, nyomban a földre vetette magát. Mindegy volt neki, hová, a süppedő iszapba, kásás sárba, piszkos pocsolyába! Alig robbantak a lövedékek, már rohant is, ahogy csak lábai bírták. Milyen könnyű volt most a gép­puska és az egész felszerelés! Le-fel! Le-fel! Akárcsak... Rövid szünet után már hallotta is a kö­vetkező sortüzeket. Szorosan a hazaigyekvő csapat nyomában jártak. Jaj volt annak, aki nem volt elég gyors! Aki belekerült a zárótüzbe, az ott is maradt. Mily végtelen hosszú lett egy csapásra az ut! Szzt — le! Vumm — szökelés! Gyorsan, gyorsan! Tiz ember érkezett haza a húsz közül és egyik magával hozta az értékes feljegyzé­seket tartalmazó táskát. Kovács gyalogos pedig azon az estén egy levél helyett kettőt irt. Az egyiket Máté szakaszvezetőnek a ka­szárnyába: „Amióta itt vagyok, sokszor kellett sza­kaszvezető ur fütyölésére gondolnom és most köszönetét akarok mondani, hogy ez a fütyülés annyiszor szólt nekem. Mi újon­cok csak a kaszárnyaudvart láttuk, de maga, szakaszvezetö ur, többet látott!" (MN). Négy zsidó fiatalember követte el a Magyar-utcai rablótámadást \ {lalallioru lettese**el áladtálc az figyészségneL Kolozsvár, ápr. 30. Hírt adtunk már arról, hogy husvét másod napja estéjén, Benkö Béla Magyar-utca 3. szám alatti lakost, amint kilépett háza kapuján, négy ismeret­len suhanc megtámadta, pénzét köve­telték, majd pedig, amikor szorongatott helyzetében segítségért kiáltozott, száját be­tömték, ezüst cigarettatárcáját és értékes zsebóráját elrabolták és nyomtalanul eltűn­tek. Az ismeretlen tettesek vakmerő rab'ó- támadásukat az elsötétítés ideje alatt követ­ték el. A rendőrség széleskörű nyomozást indított kézrekeritésük érdekében s az si­kerrel is járt. Az egyik kávéház pincére ugyanis a vendégeknek egy zsebórát kínált megvásárlásra. Az egyik vendég az órában felismerte Benkö Béla zsebóráját a a lapok híradása nyomán már arról is értesült, hogy Benkőnek elrabolták az óráját. Nyomban jelentést tett a rendőrségen s a rendőrség kihallgatta a pincért, aki megnevezte, hogy kitől vette az órát. Néhány óra leforgása alatt igy kerültek kézre a rablótámadás el­követői, mégpedig négy fiatalkorú zsidó személyében. A rendőrség őrizetbe vette őket. Először tagadtak, egyikök azt állította, hogy az órát Magyar-utca 3. szám alatt a kapuban talál­ták, később azonban beismerték, hogy ők voltak Benkö Béla támadói. Átadták őket a királyi ügyészségnek, illetőleg a fiatalko­rúak bíróságának. Az órát árubabocsátó pincér ellen orv gazdaság cimen Imiit eljárást a rendőrség. Jelentkezőtök kell a volt holland haderő tagjainak Berlin, április 30. (MTI.) Illetékes német helyen közük tájékoztatásul: A külföldi sajtóban jelentéseket közöltek, amelyek szerint a volt holland hadsereg tag­jait német hadifoglyokként viszik vissza. Berlini katonai körökben ezzel kapcsolat­ban arra utalnak, hogy egyelőre jelentke­zési kötelességről van szó, amely a volt hol­land hadsereg tisztjeire, altisztjeire és le­génységi állományú tagjaira terjed ld. Ugyanezekben a körökben utalnak arra is, hogy azok a remények, amelyeket a véderő parancsnoksága ezeknek a hadifoglyoknak annakidején elrendelt szabadonbocsátáséhoz fűzött, nem teljesedtek, ellenkezőleg külön­leges nehézsége^ támadtak, s ezek teljes mértékben igazolják ezt a rendszabályt. Kéfhónapi fogházbüntetést kapott egy kolozsvári fuvaros a fuvardíj megdrágítása miatt Kolozsvár, április 30. Az elmúlt év júliu­sában Bányai János és Todorovics János kolozsvári fuvarosok 6—6 métermázsa tűzifa leszállítását 7 pengőért vállalták el az állo­másmenti fatelepről a Szádeczky-utcába. A város által kiadott körzetszabály szerint az ideszóló fuvardíjat 6 pengőben szabták meg. A hatósági ár túllépéséért a kolozsvári tör­vényszék mellett működő uzsorablrőság egyesbirája, Szűcs András dr. Bányai Jánost kéthavi fogházbüntetésre ítélte, mig kato­nai szolgálatot teljesítő társának ügyét el­különítették. Ugyancsak fogházbüntetést szabott ki az uzsorabirő Márk Antal klssebesi mészáros­segédre, aki üzérkedési céllal Balázs Gábor Ferii hodosfalvl földművestől a megállapí­tott áron felül vásárolt élősúlyban sertést. Márk Antal egyhavi fogházbüntetést, Ba­lázs Gábor Ferrl pedig 800 pengő pénzbün­tetést kapott. ‘-f Tizenöt napi fogházbüntetéssel, 600 pengő pénzbüntetéssel és egyévi jogvesztéssel rótta meg az uzsorabirő Szilágyi Jánosné Izabella- utca 6 szám alatti kolozsvári tejtermék­kereskedőt, aki üzletében másfélszeres áron mérte a tejet. A kimérésben segédkező Csonka Gábort 50 pengő pénzbüntetésre Ítél­ték. Jelentősebb pénzbüntetéssel sújtotta még az uzsorabirő Halmágyi Árpád szamosfalvi zsefet pedig, aki tanúból vált vádlottá, 300 pengővel büntette meg. üzletszerűen elköve­tett árdrágításért Kirsch Józsefné Gidai Gabriella kissebe3i füszerkereskedö 800 pen­gő, Krisán Tivadarné kolozsvári füszerkeres­kedö a Zöldkert-utcából 500 pengő pénzbün­tetést kaptak. Papp Viktorné egeresí asz- szonyt a forgalomban korlátozott kender drágábbanadásáért Ítélték el 1000 pengő, Csausz Béla váralmási lakost széna enge­délynélküli forgalombahozataláért 600 pengő, Maier Demetemé Marosán Veronika gyalul asszonyt szénadrágitásért 200 pengő, Kovács Árpád Mussoüni-uti kolozsvári ftiszerkeres- kedöt cukorkadrágitásért 600 pengő, Szabó Ferenc Méhes-utcai kolozsvári füszerkeres- kedöt a burgonya kiszolgáltatásának meg­tagadásáért 400 pengő, Ricsi Géza magyar- vistal községi dijnokot kockacukornak nye­részkedési célból történt felhalmozásáért 500 pengő, Idős Tamás János Szaniosköz-utca 5 szám alatti kolozsvári építési vállalkozót tüzifadrágitásért 300 pengő, Staffer Tibor magyarzsombori lakost napra forgópogácsa drágábbanadásáért és az üzérkedést előmoz­dító Kerezsi Jánosnét, valamint Sükösd Ká­roly malomtulajdonost fejenként 200—200 pengő, Vincéé Palkó Ferenc magyarkiska­pusi gazdálkodót hasábtüzifadrágitásért szin­tén 200 pengő, Marián Sándor békástelepi gazdálkodót tejdrágitásért 400 pengő. Gál rinhlcr Antal iróftípszaKlizietet Dtilyai-ntca 4. szára alá az udvarba helyezte at Telefon: 14-93. Változás az aradi magyar konzulátus vezetésében Budapest, ápr. 30. (MTI) A Kormányzó Ur a külügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnök előterjesztésére tér* jókfái Parcher Félix dr. I. osztályú követ­ség! titkárt az aradi m. kir. konzulátus ve* zetésével megbízta. Kéilieli ingyen üdülési bizlosit az OTI a It islcorubizfosilof falcnak Kolozsvár, ápr. 30. Az OTI ebben az év. ben is ingyenes üdülést biztosit azoknak az öregségi és rokkantsági biztosításra is kö­telezett 14—18 éves tagjainak, akik egész­ségügyi, vagy szociális okokból erre rászo­rultak. Az OTI minden üdülésre szoruló s fennti életkorú tagját a visegrádi, Horthy- telepi, leányfalui, máriabesenyői, fenyves* völgyi, talkibányai, királyhágói, gyergyó- szentmiklósi, szakályi, högyészi és balaton- lellei nyaralótelepein látja vendégül. Min­den tag 14 napot tölthet valamelyik nyara­lón május 24-től szeptember 20-Ig terjedő időben. Ezalatt ingyenes ellátásban és elhe­lyezésben részesül. Az utazási költségűt is az OTI viseli. Az üdülésre jogosultak május 5-lg adhat­ják be kéréseiket az OTI kerületi pénztá­rainál. A Jogosultságot a kerületi pénztár orvosai döntik el. kereskedőt, akit folytatólagosan elkövetett! ^nosné Varga Peti Anna inakteUd asszonyt árdrágító visszaélés bűntettéért 1500 pengő-1 vijdrágitásért 150 pengő pénzbüntetésre. pel, a tőig továbbadásra vásároló Esyda w* I . y&ameBjíxi Itlssabatt büntetés jogerős., _ Könyvek között t VITÉZ RAJTY TIVADAR: AZ IRODAÜZEM RÁCIÓN AL1ZALAŞ A Vitéz Rajty Tivadar professzornak: ez a három kötetes munkája már harmadik ki­adásban jelent meg bizonyságul annak, hogy a gyakorlati gazdasági életben milyen nagy szükséglet kielégítésére szolgál. A vállala­tok vezetésének egyik legfontosabb szerve a helyes adminisztráció. Az iroda is üzem, amelyben a vállalatnak a lcözgadaságl élet­tel összekapcsolódó, sokszor nagyon is szö­vevényes folyamata bonyolódik le. Ennek az üzemnek racionalizálása éppen úgy kiha­tással van a termelés menetére, munkatem­pójára, mint az üzem bármelyik más része. Vitéz Rajty professzor könyvében a legkor­szerűbb eljárásokat, munkamódszereket Is­merteti. A legkevesebb idő, a legkiadósabb munka és legkevesebb költség, ezek azok a vezetöelvek, amelyek szerint az irodaüzem­nek, mint a vállalat igazgatásának szervét racionalizálni lehet. A munka elvégzésének nem a munkaeszközökből, hanem a munka természetéből kell kiindulnia. A racionalizá­lásnál elsősorban az elvégzendő munka ter­mészetét, összetevődését, a részeknek egy­máshoz való viszonyát s egységbekapcsolő- dásának lehetőségeit kell megállapítani s csak ennek alapján lehet a modem gépeket és berendezéseket alkalmazni. Szerző Ismerteti az Irodai munkák fonto­sabb csoportjait, azok természetét, majd sorban bemutatja a számtalan Irodaüzem- ben alkalmazható gépeket, leírva azok Jel­legzetességeit, előnyeit és hátrányait. Téve­dés azt hinni, hogy bármilyen munka elvég­zésére, bármilyen gép, vagy munkaeszköz alkalmas. Kisüzemnek egészen másféle fel­szerelésre van szüksége, mint a nagynak. Vitéz Rajty könyvében való eligazodást nagymértékben megkönnyíti az a számtalan sok kép, ábra és minta, amellyel a szöve­get magyarázza. Ismerteti a szabványosítás e'vét, annak rendkívül nagy előnyeit és könyve függelékeként közli ezeket a levél, levelezőlap, stb. nyomtatványok szabványo­sított a’akjait. Annak, aki az irodai munka észszerű el­végzéséről és az irodai munkák céljaira ren­delkezésre ál!6 hazai és külföldi gépekről és munka-eszközökről tiszta képet akar kapni, nélkülözhétet’en Rajty professzor könyve. Ez a munka máskülönben Is a magyar szakirodalomban egyedül álló. Hasonló te- lyességü mü ebben az irányban eddig még am jeleai, meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom