Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-02 / 98. szám

1943* M A J V 9 2 5 íOH állottak a szélben a finom lengyel katonatisztek és reszkettek../ — mondja Kosilew utőr, a kafyni rémdráma egyetlen szemtanúja f^dia Isién, Siogy áléig ü!c ezt a TÎÎaarl !“ — Drámai feljegy­zéseket talállak a halálgödrök áldozatainak zsebeiben A „Das Reich" legutolsó ««ri­mában Felix Liitzkendorf német haditudósító helyszíni riport!, an számol he a katyni tömegsírok feltárásáról. A Szovjet igazi arcát megmu- ■ tató, drámai erejű írást az aláb­biakban teljes egészében közöljük: Még fülünkben zeng előző estéről a IX. szimfónia, amikor gyors légi ut után odalépünk ezen a szép napsütéses regge­len a katyni halálgödörhöz. Hatalmas zuhanás volt ez az ember legmagasabb- rendü megtisztulásától legmélyebb le- alacsonyodásáig. Szmolenszk romjain keresztül jöttünk a repülőtértől idáig. A tavaszi napfény szelíddé varázsolta a romokat s itt-ott már zöld fátyollal vonta be az üszköket. A magasra emelkedő székesegyházban, amely annyi éven át az istentelenek mú­zeuma volt, most a húsvéti ünnepekre készülnek. Az utcákon nyüzsög a sok ember. Acélszürke egyenruhába öltözött ezred mellett huzunk el. Gyakorlatról jönnek. Vidáman cseng az énekvezető hangja s a többiek zugó kórussal kisérik. Szinte rosszul esik, hogy olyan gyorsan haladunk el mellettük. Napoleon utján vagyunk, a Dnyeper magas partján. Rit- k ás erdőn át haladunk nyugat felé, amig elérjük* az éles folyókanyart. Itt, ezen a kedves vidéken, az erdő közepén van az egyik alakulat pihenőhelye. Letértünk az útról. A kocsi nehézkesen törtet föl­felé a homokos utón és alighogy kiszál­lunk a kocsiból, máris ott állunk az első katyni tömegsir mellett. Sok halottat láttam ebben a háború­ban. Katonákat, akik harcban estek el. asszonyokat és gyermekeket, akiket bombák roncsoltak szét. Semmivel sem lehet összehasonlítani ázonban az agyon­lőtt tisztek végtelen sorát, akik tizenkét rétegben feküsznek egymáson lemészá­rolva, egy elméletileg megalapozott őrü­lettől, amely sohasem leplezte le magát félelmetesebben, mint a katyni erdő íö- meggyilkosságában. Ami erősebb, mint a halál... Az ember csak hosszú idő múlva akar ft szemének hinni. A holttestek az el­múlt három év alatt nem porladtak szét. A homokos talaj különös módon mumi- fikálta holttesteiket. Arcukról ma is le lehet olvasni a kétségbeesett rémület ki­fejezését, amivel bajtársaik után a ha­lálgödör szélére léptek, tekintetüket azokra függesztve, akiket már meggyil­koltak, a gyilkosok lövéseit várva. Ez a borzalmas félelem, ami még ma is ott bujkál a holttestekben, már egymagába« is szörnyű. Még kisértetiesebb azonban uniformisaik és csizmáik romlatlanul megmaradt elegánciája. Ez a tipikus fényűzés, ami olyan jellemző volt a len­gyel tisztekre s ami különös iróniaként még a halál felett is győzedelmeskedett. Tudom, hogy a halottak hosszú sorá­ban, akikre most letekintek, aligha volt egy barátja is Németországnak. Azt is tudom, hogy jó szívvel hagyták magukat belehajszolni a birodalom elleni háború­ba. Szörnyű pusztulásuk láttán azonban szétoszlik bennem az egykori ellenséges­ség érzése. Inkább azt érezzük, hogy ezek is a mi világunkhoz tartóztak és az a sors érte őket, amit nekünk is szántak. Fényképek egy boldogabb világból Az emberi együttérzés tudata csak erősödik bennünk, amint az orosz mun­kások holttestet holttest után emelnek ki a gödörből és az orvosok vizsgálni kez­dik. Mindegyiken felismerhető a jelleg­zetes tarkólövés. Mialatt az orvos megte­szi ezt a stereotip megállapítást, a Vö­röskereszt emberei megkeresik a papíro­kat a holttest zsebeiben. Minden náluk van, amit a katona magával szokott vin­ni a csatába. Néhány fénykép boldogabb, szebb életükből. Meghatódva nézzük őket. Egy fiatal menyasszony mosolygó arcának fényképét egy főhadnagy zsebé­ben találtuk meg. A másik kép egy őr­nagyot mutat, karján egy fáradtan mo­solygó asszonnyal, térdén legkisebb gye­rekükkel. Egy hadnagy Párisban töltötte a szabadságát és az Arc de Triomphe előtt fényképeztette le magát. Egy fiatal zászlós, aki bizonyára tréfából a táboro­zás unalmas hetei alatt szakáit eresztett, gyermekarccal bámul ma is a világba. Zsebében egy szép, finom öregasszony képe. Bizonyára az édesanyja volt. Egy-egy levelet lefordittattunk ma­gunknak. Asszonyok Írják és minden so­ruk csupa vágyakozás és aggodalom. Mellettük kisgyerekek gondtalan levelei és barátoké tele reménykedéssel és vi­gasztalással. — Édes drága Tadulku! — igy ir Wir­Lemansky kapitány naplójának vérrel mocskolt utolsó oldalán, amit reszkető kézzel irt, majdnem olvashatatlanul, köz­vetlenül azelőtt, hogy odalépett a sir szé­lére, ezeket olvashatjuk: „Az egész világ nyugodtan alszik és semn: it sem tud erről... Ha elesem a go­lyótól, köszöntőm Édesanyámat, anyám a föld, mond meg édesanyámnak, hogy ő utána vágyódom.“ Nehányan, az áldozatok közül töredé­kes feljegyzéseket vezettek. Leginkább a harcokról irt feljegyzésekkel kezdik, az­után a megvert hadsereg menekülésének útját, majd a bolsevisták fogságába való esésüket írják le. Ez körülbelül 1939 szeptember 23. és 29. között történhetett. Papírra vetették a foglyok elszállítását és a bánásmódot is. A feljegyzésekből ki­tűnik, hogy a bolsevisták eleinte nem tudták, hogy mit csináljanak a lengyel tisztekkel. Eleinte fogolytáborb'VL-fogoly- táborba szállították őket. A te et legna­gyobb részük a kozelszki táborban töl­tötte. Ebben az időben még rádión ke­resztül értesülnek a külvilág eseményei­ről. Egy 1939 november 9-ről keltezett Az ezután következőkről már Kdrilew, az öreg katyni paraszt számol be. Het- vennégyéves, egykor kulák volt s a ku- lák „felszámolása“ után mint ut-őr dol­gozott a szmolenszki országúton. Arca barna, barázdáktól szántott. Szakálla akár a Tolsztojé. Élénk szemei mélyen ülnek az arcában. Éneklő hangsúllyal beszél: — Igen áprilisban lehetett, amikor lát­tam őket megjönni, az országúti állo­másnál. Ott állottak a szélben a finom lengyel katonatisztek és reszkettek a hi­degtől. De a „Fekete Varjak“ már ott állottak. így neveztük mi a GPU magas, sötét gépkocsijait. És ők felhozták a tisz­teket ide az üdülőtelepre. Senkinek sem volt szabad a közeibe jönni, mert akkor rögtön lőttek. Igen, idehozták a lengyel urakat és sohasem jöttek vissza. Majd­nem két hónapon át, minden nap jöttek Kolozsvár, május 1. Városszerte meleg érdeklődés előzi meg a május 5-i ujságiró- estet. A jegyelővétel első két napján már számos előjegyzés történt és a pártoló ta­gok, valamint a rendes tagok nagyrésze át­vette a fenntartott helyeket. Kolozsvár kul­turális életének kiemelkedő eseménye lesz a szerdal ujságiró-est, amelyen Tóth László dr., a Magyar Újságírók Egyesülete köz­ponti elnöke, a Nemzeti Újság főszerkesz­tője „Az újságíró és a társadalom“ cimmel előadást tart. Tóth László dr. ezúttal elő­ször tart előadást Kolozsvárott és igy ért­zilo alezredes lánya Vilnából édesapjá­nak, — „majdnem megbolondultam örö­mömben: három levelet kaptam tőled, — három levelet, — olyan boldogság, hogy irhatok neked és elmondhatom, hogy mennyire szeretlek. Csak most tudom, milyen kétségbeejtő nélküled élni. Igyekszem minél többet aludni, hogy el­felejtsem nyomorúságomat. Adja Isten, hogy átéljük ezt a vihart és megint együtt lehessünk drága apukám.“ feljegyzés például igy szól: Jó rádióhi- rek. Bombák Németországban. Merény­let Hitler ellen. Hét halott, 60 sebesült. Későbbi feljegyzések a mind rosszabbá váló étkezéssel foglalkoznak. Gyomorba­jok lépnek fel. Sok a haláleset. Kétség- beesett menekülési és szabadulási terve­ket szőnek. Hirek a német összeomlásról, francia offenziváról. December 12-én feljegyzik: „Ma bedeszkázták az abla­kokat. Nem lehet többet levegőzni.“ De­cember 21-én: „Ma elkülönítették tőlünk a papokat.“ Mindegyre olyan feljegyzé­sek következnek, melyek Lengyelország jövőjével foglalkoznak. A közeledő ta­vasszal együtt ismét feltámadnak, — most már határozott formában a szaba­dulási tervek. Március végén, — úgy látszik, — megmondották nekik, hogy ismét visszakerülnek hazájukba. A fel­jegyzések innen kezdve tele vannak örömteli izgalommal. A foglyokat kis csoportokba osztották be és megkezdő­dött az elszállítás. Ettől kezdve meg­szűnnek a feljegyzések. Ki tudja mi tör­ténhetett velük? ide az állomásra. Mindig százan, vagy kétszázan s akinek jó füle volt, az hall­hatta a lövéseket az erdőből. — De Kosilew, miért nem mondtad el a németeknek hamarabb, amit hallottál? — Uram, te nem ismered a GPU-t. Mindenkit megtalálnak, akit keresnek... Én már állottam egyszer a fal mellett... nem, nem mondottam el a németeknek... a lengyeleknek mondottam el: „Menje­tek csak fel, oda az erdőbe, ott feküsz­nek a testvéreitek“ — ezt mondtam ne­kik. így is történt. Az öreg Kosilew sokáig megőrizte a titkát. Csak akkor tett rá cél­zást, amikor hetekkel ezelőtt egy német csoporttal lengyel sofőrök jártak erre. Csak ezeken keresztül értesültek a né­metek a dologról. Csak ekkor került nap­fényre, az első kapavágás után, a katyni szörnyű rémdráma. hete*, hogy a város közönsége, amely Írá­saiból már régóta ismeri a kitűnő köziröt, nagy várakozással tekint előadása elé. Ugyancsak nagy szeretettel várja Kolozsvár közönsége a szerdai ujságiró-est másik ven­dégét, Thury Zsuzsát, a kitűnő Írónőt, aki­nek „Két asszony“ cimü legutóbb megjelent regénye a magyar könyvpiac legsikeresebb újdonsága volt. Thury Zsuzsa az idegen ura­lom alatt, mint az Ellenzék belső munkatársa éveken át Kolozsvárott dolgozott és színes, értékes Írásait az erdélyi közönség mindig a legnagyobb élvezettel olvasta. Az előadás lllrtesitem vendégeimet, hogy Kolozsváron a „Hargita szálló má­jus 1-ével megszűnik. Május 15-én megnyitom Szovátán a .Siesta“ villát. A Medvetó mellett, pormentes helyen, fenyővel szegélyezett park és erdő között fekszik a Siesta, ahol egy és kétágyas modernül fel­szerelt, hideg-meleg vízzel ellátott barátságos szobák álianak a ven­dégek rendelkezésére. Előszezonban (május 15-től junius 25-ig) és utószezonban (szep­tember 1-től 15-ig) kedvezmény. A kiszolgálást a Hargila régi személyzete végzi. A viszontlátásra Szovátán ózv* B3jkó Gyuládé^ Drámai feljegyzések Kosilew uf őr borzalmas titka Nagy érdeklődés nyilvánul meg a szerdai ufságiré-est iráni Asszonyom! Használja On is a CARNEOL hajfes­téket, mert már egy próba meg togja önt győzni arról, hogy a CARNEOL mennyire biztosítja a kívánt eredményt: a hajnak természetes szint ad és egész­ségesen lággyá teszt. Erről úgy győződik meg a legkönnyeb­ben, hogyha a festés előtt egy Ms tin­cset kivág a hajából és elteszi össze­hasonlításra a festések utánra. .y/, 18 színben kapható. rafokJ&ol Vamodern nö hajfestékéi Készíti: KAHITZ IVÁN és TARSA Budapest Yi'l., Nagyatádi Szabó-u. 43 müsorszámai is a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mert az egyesület veze­tősége legnépszerűbb Íróinkat és művészein­ket kérte fel a szereplésre. A teljes műsort az alábiakban közöljük: Megnyitót mond Zathureczky Gyula, a Magyar Újságíró Egyesület erdélyrészi ta­gozatának elnöke. Kiss Jenő költeményeiből ad elő. Asztalos István elbeszélést olvas fel. Lantos Béla, a kolozsvári Nemzeti Szín­ház művésze régi magyar klasszikus költők verteiből szaval. Tóth László dr., a Magyar Újságírók Egyesületének központi elnöke „Az újság­író és a társadalom“ címen előadást tart. Thury Zsuzsa elbeszélést olvas fel. Versényi Ida, a Nemzeti Szinház művész­nője Bartalis János, Reményik Sándor és Ssabédy László költeményeiből ad elő. Az Újságíró Egyesület vezetősége ezúton is figyelmezteti a pártoló tagokat, hogy he­lyüket május 3-án, hétfőn déli 1 óráig fenn­tartja. Jegyek elővételben kaphatók az Új­ságíró Egyesület Kossuth Lajos-utca 30. sz. alatti irodájában délelőtt 10—1 és délután 4—7 órák között. Az egyesület irodája va­rán1 ap is hivatali órát tart és igy jegyek vasárnap is válthatók. Az előadás szerdán este pontosan 7 órakor kezdődik a Katolikus Kór Farkas-utca 7. szám alatti előadóter­mében. Jegyek telefonon is megrendelhetők a. Magyar Távirati Irodánál (távbeszélő szám: 14—38). Újra fellángolt Horvátországban a partizánod garázdálkodása Újvidék, május 1. (MTI.) A szerémség! Pálostor közelében a partizánok teljes bi­zonytalanságban tartják a lakosságot. Az erdőkben annyira clszaporodtak, hogy kelet felé Péterváradig garázdálkodnak. A hor- vát hatóságok a Fruska Gora hegységben Cserevicsig biztosítják csak a rendet. Ez a bizonytalan helyzet arra kényszeritette a lakosságot, hogy Bukovác községet teljesen kiürítse. A község lakóit fegyveres kíséret­tel Pétervárad-majorban telepítették le. Eddig a partizánok csak éjjel nyugtalaní­tották a lakosságot, most azonban már nap­pal is kimerészkednek az erdőkből és ter­rorcselekményeket követnek el. Felemelte az Ítélőtábla egy zugban üzérkedő kolozsvári zsidó iex ilkereskedő büntetését Kolozsvár, május 1. A közellátási hivatal ellenőrei még a mult évben leleplezték Hä­ring Zsigmond Egyetem-utca 3 szám alatt lakó volt kolozsvári zsidó textilkereskcdöt, aki a főhatalomváltozás előtti időből szárma­zó és lakásán visszatartott szövetek méterét 75 pengőért árusította, a megszabott 50 pen­gős ár helyett. Az uzsora egyesbiró január 19-én ítélkezett Häring Zsigmond ügyében és kéthavi fogházbüntetést, valamint kétévi jogvesztést szabott ki reá. Az Ítéletet mind az ügyész, mind az elitéit megfellebbezte. A fellebbezést tárgyaló Ítélőtábla, Vékás Lajos dr. táblai elnök elnökletével az elsőfokú íté­letet megsemmisítette és Häring Zsigmond büntetését, a jogvesztés mellőzésével, hat­hónapi fogházra emelte fel. A táblai ítéletet szombaton hirdette ki a kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabiróság. Ugyancsak az uzsorabiróság közölte a Muszka Dávid és vadházastársa, özvegy Horváth Józsefné Biró Mária Szigligeti-utca 3 szám alatti kolozsvári lakosok ügyében el­hangzott másodfokú Ítéletet is. Muszkát és vadházastársát kilenc darab, összesen 17 küogramot kitevő baromfi háromszoros áron törtint eladásáért állitották uzsorabiróság elé. Az ítélőtábla Vékás Lajos dr. táblai el­nök elnöklésével ülésező tanácsa mindkét vádlottat fejenként hat-hat havi fogházra és S00—300 pengő pénzbüntetésre Ítélte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom