Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
xwU Sasom 2> ai 1943 május 1 MA; TELJES HETI StĂPBO-MIJSOR •' jsra 12 miér SZERKESZTŐSÉIG, KIADÓHIVATAL, ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BKASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFI6K: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: I HORA GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SÚLYOS ÉS VÉRES VERESÉGET SZENVEDETT AZ ANPERSON-HAPSEREG Moszkvában lengyel ellenkormányt alakítanak Hiller » vekért főSiadssfeá llá s»on la«*©íc!sí«©2É©$í Laval francia minisizfereliiöbbel A LENGYEL-SZOVJET VISZÁLYT míg az angolszász államok sajtójának egyrésze is csak előhírnöknek tekinti, azoknak a rendkívül bonyolult kérdések előjelének, amelyeket Európa újjáépítése hozna magárai angolszász-szovjet győzelem esetén. A lengyel kormánnyal történt szovjet diplomáciai szakítás és az ennek nyomában felkavarodott bonyodalom napvilágra hozta azt a rendkívüli kíméletlenséget, amellyel a ozovjet járná el győzelme esetén az uralma alá került népekkel s a legteljesebb mértékben igazat adott a tengelyhatalmak és szövetségesei véleményének, annak a tételnek, hogy a bolsevizmns Európa nemzeteinek, az egész európai kultúrának halálát jelentené. Német részről a helyzettel kapcsolatban a leghatározottabban megállapítják, hogy Moszkva magatartása és az angolszász kormányok zavart megoldáskeresései világosan mutatják, hogy Nagybritánnia és az Egyesült-Államok mennyire képtelenek lennének arra, hogy megvalósítsák az általuk olyan nagyhangon hirdetett „jobb rendet“ a háború után. A londoni lengyel menekült kormánynak a szovjet-lengyel viszályról kiadott nyilatkozata az angol sajtó véleménye szerint nem vitte előbbre a helyzet elsimításán rk ügyét. A londoni lengyel bizottság nem tanúsít engedékeny magatartást, rageredményben semmit sem vont vissza és semmit sem sajnál. Churchill kedden is, szerdán is órákhosszat tartó megbeszélést folytatott Sikorszkyval és Racinszky gróffal. Svájci lapok londoni tudósitói szerint az angol fáradozások meglehetősen eredménytelenek maradtak. Bizonyos, hogy a szövetségesek számára ebből az ügyből kifolyólag igen kedvezőtlen helyzet adódott. Az „Exchange Telegraph^ diplomáciai tudósítója azt jelenti, hogy a megbeszélések súlypontja most Moszkvára terelődött. Anglia és az Egyesült-Államok moszkvai képviselői megkapták kormányuk jelentését, amelyekben a legapróbb részletekig ismertetik a két kormány álláspontját. A szovjet kormányt is tájékoztatlak az angol és amerikai állásfoglalásról. London a Stkorsz- ky-kormány mellőzésével közvetlen tárgyalásokat kezd most Moszkvával. Az angolszász megmozdulások mindenekelőtt a diplomáciai szakitást szeretnék meg nem történtté tenni. A „News Chronicle“ diplomáciai levelezője úgy véli, hogy oktalanság a viszály gyors elsimítását remélni. A washingtoni szovjet nagykövetség csütörtökön közölte, hogy Litvinov szovjet nagykövet a jövő héten Moszkvába utazik. Kétségtelen, hogy útja kapcsolatos a szovjet-lengyel szakítással. Moszkva a jelek szerint ugy akarja a helyzetet a maga Ízlése szerint megoldani, hogy szovjet területen alakit lengyel ellen kormányt. Az „Izvesztija“ cimü szovjet lap egyik legutóbbi számában Vanda Vaszi- levssska asszony lengyel kommunistanö, a legfelsőbb szovjettanács tagja s a szovjet hadsereg ezredese, aki a moszkvai „lengyel hazafiak uniójának“ (!) elnöke hangzatos címét viseli, cikket irt és ebben a legélessb ben támadja a Sikorszky-kormán^t. tlA lengyel nép — Írja — sohasem ruházta *e! teljhatalommal a mostani lengyel kormányt arra, hogy a megelőző lengyel kormány örökébe lépjen. Sikorszky nem képviseli a tulajdonképpeni Lengyelországban élő lengyeleket, de még a külföldön élő lengyeleket sem.“ A cikk ezenkívül azt Írja, hogy a szovjet kormány „esetleg beleegyezését adja“ ahhoz, hogy az Oroszországban éle lengyelekből „független lengyel hadsereget“ toborozzanak. ţ Könnyű elképzelni, hogy milyen „lengyel hazafiak“ azok, akik Moszkva zsoldjában állanak és akik hajlandók szemethunyni a 13.000 lengyel tiszt legyilkolása és az elhurcolt másfélmillió lengyel eltűnése fölött. Sikorszky valóban nem képviseli a lengyel népet, de vajjön képviseli-e Vanda Vaszi- levszka asszony, aki vakon engedelmeske dik Sztálin parancsainak. Washingtonból származó jelentések egyébként valószínűvé teszik, hogy ezt a „moszkvai megoldást“ London és Washington is hajlandó magáévá tenni. A Budapesti Tudósitó washingtoni jelentése szerint Churchill és Roosevelt állítólag veszni hagyják Sikorszky kormányát, ezzel szemben elismerik a Moszkvában alakított „lengyel hazafiak bizottságát“. Az Egyesült-/ 11a- mokban egyébként az ügyet nyíltan a szövetségesek diplomáciai vereségének tekintik és a szovjet kormány eljárásában jelét látják annak, hogy a Szovjetunió, mint eddig, továbbra is áthidalhatatlan bizalmatlansággal -viseltetik minden más állammal szemben. A Slkorszky-konnány több tagja az Egyesült-Államokba utazott, hogy az ottani köröknél s főképp az amerikai lengyelek körében a maga álláspontját és felfogását érvényesítse, +4 * A TUNISZI HARCTÉRRŐL érkezett legutóbbi jelentések az arcvonal valamennyi szakaszáról a tengelycsapatok egyre sűrűbben megismétlődő és egyre nagyobbarányu sikeres ellentámadásairól szólnak. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelentése az alábbi szemléletes képet rajzolja ezekről a hősi harcokról, a német és olasz páncélos kötelékek nagyszerű küzdöképességérö): A tuniszi nyugati arcvonalon az Anderson hadsereg négynapon óvatos tapogatózás után szerdán ismét több helyen áttöréssel kísérletezett, de ezek a próbálkozások olyan kifejezett sikertelenséggel végződtek, hogy még óvatos jellemzéssel is az angolszászok súlyos vereségéről lehet beszélni. Anderson nagy erőket és számos páncélost vont össze Medzsesz el Babtól nyugatra, valamint Pont du Fahstól északra és délnyugatra, hogy erőltetett hadművelettel fel- szakitsa a tengely arcvonalát,, elválassza egymástól a német—olasz kötelékeket és hozzáférhessen a keleti irányban haladó főutakhoz. A harcok a legnagyobb hevességgel indultak meg és a tengely a védekezés legnagyobb művészetét mutatta be. A német—olasz állások csapatainak széles vonalon való lekötöttsége el!ené"e készenlétben tartott tartalékok olyan mértékben álltak rendelkezésre, hogy7 a tengely csapatai a támadók tömeges bevetése ellenére valamennyi ponton megbirkózhattak a helyzettel. Medzsesz el Babtól keletre az angolok és amerikaiak számos páncélosuktól kisért első támadóhullámainak jelentős veszteségeikből már fel kellett ismerniük, hogy minden méternyi területet csak a legnagyobb áldozattal szerezhetnek meg. A további rohamcsoportoknak már minden területi nye- t .égről kellett mondaniuk kénytelenek voltak a nehéz fegyverek védelmét kérni. Az angolszászok páncélos osztagai ezután nagyszámban avatkoztak be, de-előbbre hozott ágyúikkal és gránátvetöikkel a tengely páncéltörő és légvédelmi ütegeinek megsemmisítő tüzébe kerültek. A tengely tüzérsége közvetlen lövéssel borzalmas réseket ragott a támadók soraiba, akárhol mutatkoztak. Ebben a helyzetben, amikor kézigránátdo- básnyira álltak- egymástól, a tengely átmenetileg elszakadt az ellenségtía, hogy előkészítse saját hadműveletét. Az angolszász gyalogosok és utánuk nyomuló páncélosaik teljesen félreismerték a helyzetet. Már a biztos győzelem lebegett előttük, az Itt ösz- szevont páncéltörő és légvédelmi ütegek azonban olyan tűzzel fogadták, hogy percek alatt kilenc harckocsijuk gyulladt id. Ezekkel az angolszászok már 17 harckocsijukat vesztették el. A mégis felzárkózott angolszász gyalogosok hiába próbálták megrohanni a tengely állásait. Amikor reménytelenül megrekedtek az elháritótüzben. ép- ' pen akkor indult meg a tengelycsapatok ellentámadása. Szemközt és oldalt két „Trigris" nagy páncélos csoport nyitotta meg a tüzet, amely félóra alatt 34 harckocsit pusztított el, köztük több legújabb rendszerű angol és legnehezebb rendszerű amerikai harckocsit. Az angolok és amerikaiak támadása igy ösz- szeroppant. Az ellenség páncélos erőinek maradványai sietve visszavonultak. Ugyanakkor a tengelyállások csapatai és tartalékai ellentámadásba lendültek akkora erővel, hogy Anderson tábornok támadó kötelékeinek első részét valósággal lerohanták és rövid közelharcban futásra kény szeri tették. A német motorkerékpáros zászlóaljak haladtak nyomukban, megbontották a visszavonulók sorait, úgyhogy a visszavonulásból fejvesztett menekülés lett. Az elesett és sebesült angolszász katonák ezrei jelezték az utat, amelyen Anderson szétvert rohamcsapatai sok nehéz és könnyű fegyver hátrahagyásával kénytelenek voltak visszahúzódni. A megsemmisített 51 harckocsiból a Tigrisek huszonötöt lőttek szét. Ugyanabban az időben ugyanilyen véres veszteséggel és sikertelenséggel végződött az angolok és amerikaiak, valamint francia segédcsapataik nagy támadásai Tont-du Fahs térségében is. A harcok órákig tartó küzdelemmé alakultak egyes dombokért, mig végül a tengelycsapatok szuronyrohammal eldöntötték a csatát. Pont du Fahstól délnyugatra a helyi tengelyerők kezdetben kitértek az ellenség elöl, azután páncélosok támogatásával ellen- támadásban ismét megszerezték az átadott területet, mielőtt az angolszászok ott bofész- kelödhcttek volna. Az angolszászoknak itt is le kellett mondaniuk minden betörésről, annál inkább az áttörésről. Véres veszteségeiken kívül jelentős meny- nyiségii fegyvert és hadianyagot is vesztettek. * A LEGNAGYOBB FELHÁBORODÁS HANGJÁN foglalkozik az olasz sajtó továbbra is a Grosseto olasz városka, ellen intézett amerikai légi támadással. Barbároknak, gangsztereknek, bestiáknak nevezi az amerikai repülőket. Grosseto kisvároska Róma és Livorno között, szemben Korzika szigetével a Tirrheni tenger partján. Kevés lakosa van s abból a tényből, hogy a támadásnak H5 halottja és 268 sebesültje volt, megítélhető, hogy milyen kíméletlenül, milyen embertelenül táinadták az amerikai gépek esi a katonai szempontból teljesen jelentőség nélküli települést. Az alacsonyan repülő amerikai gépek lövészei jól láthatták áldozataikat, láthatták, hogy nőkre és gyermekekre tüzelnek. Ezekután, írja a „Gior- nale d‘Itália”, megállapíthatjuk, hogy a japánok leghelyesebben cseleke Itek, ha közönséges gonosztevőként kezeltek azokat az amerikai repülőket, akik a Tokió elleni támadásnál hasonlóképpen viselkedtek, mint a grossetői „hősök“. * >^. •, A grossetői eseményekkel kapcsolatban római semleges megfigyelők ugy vélekednek, nincs kizárva, hogy ez a támadás egy része azoknak az előkészítő akcióknak, amelyeket az ellenség beharangozott inváziós tervei megvalósítására s egy idő óta megkezdett. A BOLSEVISTÁK a kubáni hídfőnél kezdtek nagy támadást, de egy helyen sem tudtak tért nyerni. Á német csapatok a légierő erélyes támogatásával visszaverték a szovjet kísérleteket. A német légi vadászok ezen az arcvonalszakaszon 67 szovjet gépet lőttek le. A Kőbántól délre eső kiszáradt lapályokon a bolsevikiek nagyobb támadó csoportokat vetettek harcba, amelyek ezrednyi és részben hadosztálynyi erőket képviseltek. Támadásukat mindenütt a bolsevistái? legsúlyosabb veszteségeivel ismét elhárították. Ez jellemzi a német és a szövetséges állások változatlan szilárdságát. A megismételt támadások hosszú hetek óta állandó súlyos vérveszteséget jelentenek a bolsevisták számára. A szerdai harcokban rendkívül beváltak a német é6 a szövetséges csapatok által elért vonalmegjavitások. Valamennyi támadás már a szeles arcvonalon kibővített és megerősített előterepen összeomlott. 11 szovjet harckocsit megsemmisítettek, vagy mozgásképtelenné tettek, a szovjet támadó kötelékeket pedig jelentékenyen meggyengítették. A bolseviki lövészek támogatására ismét csatarepülögépeket vetettek be. Ezeket a német vadászok szétszórták, úgyhogy feladatukat nem tudták teljesíteni. A Szovjet összesen 67 repülőgépet, nagyrészt Stor- movikot vesztett. A miuszi szakaszon és Bjelgorodtöl keletre a bolsevisták megkísérelték visszaszerezni az előző napon eivesztett elötérterüle* tét, de mindkét esetben véres veszteségeikkel visszaverték őket. A miuszi területen szétromboltak néhány géppuska-állást, amelyet a bolsevisták páncélkupolák felhasználásával építettek ki. Az állások személyzetét foglyul ejtették, vagy megsemmisítették. A Ladoga-tótól délre a bolsevikiek három támadó hullámban megpróbálták kiemelni egy német gyalogsági kötelék előretolt biztosításait. Noha a bolsevikiek zászlóaljnyi erőkkel indultak támadásra, a gyalogsági és tüzérségi tűztél olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy már a drötakadályoU előtt megakadtak. A német elhárító csapatok a támadó kötelékeket közelharcban felmorzsolták. ,, * LEY DR. birodalmi szervezésügyl vezeiö a német népnek az uj harcokra való telkié*
