Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-13 / 83. szám

B43. Ji n Ă £ I S 13 Színház tagja Leino Eino, Koskewniemd és Juva Waiter verseit szavalta, majd Török Erzsébet, az ismert előadomüvésznö énekelt finn népdalokat, elmélyült művészettel. A közönség tomboló tapsai miatt az egyik dalt meg is kellett ismételnie, örömmel állapí­totta meg a közönség a testvéri finn nép és a magyar népi énekek között már az első hallásra megállapítható rokonságot. A műsor utolsó számaként Major László, a KMDSz orvoskari elnöke ismertette az er­délyi ifjúság mozgalmát. Befejezésül az egyetemi, énekkar, a közönséggel együtt el­énekelte a finn és magyar Himnuszt. A magas színvonalú estély szép ünnepe voit a magyar-finn testvériségnek. „Enrópa pajzsa vagyunk“ Az estély után a finn vendégek tisztele­tére Kolozsvár városa szükkörü vacsorát adott. Ezen Keledy Tibor dr. polgármester mondotta az első pohárköszöntöt: — Jó Urak! Erdély fővárosa, Kolozsvár nevében szivböl köszöntőm önöket nálunk, Ugyanaz az erős testvéri szeretet, amely önöket távoli hazájukból útra bírta, éltet minket is önök iránt. Kívánom, hogy itt, Erdély szivében, közel érezzék magukat ahhoz az ujoló magyar lélekhez, amelynek nagy cél,fa Magyarországból valóban a ma­gyar lélek erős országát megteremteni. Kí­vánom, hogy a mostani közös harcunk is végződjön közös védelemmel, ffiljen Finn­ország! A felköszöntőre Unó Hannula, volt köz- oktatásügyi miniszter a következő magyar- nyelvű beszéddel válaszolt: — Engedjék meg, hogy köszönetemet fe­jezhessem ki finn kartársaim nevében azért a baráti vendéglátásért, mindazért a bősé­ges jóért, melyben bennünket magyar test­véreink részesítettek. Engedjék meg, hogy ugyanakkor tolmácsolhassam harcoló ha­zám üdvözletét. Néhány hónapja Finnor­■ szag önállóságának 25. évfordulóját nehéz körülmények és szerény keretek között ün­nepelte. Önállóságunk történelme kezdettől fogva állandó harc volt az orosz törekvések ellen és hároraizben robbant ki véres hábo­rúvá. Történelmünk utolsó hét évszázadá­ból egyszáz esztendőt kimerítő háborúban töltöttünk, vagyis átlag minden hetedik év háborút hozott. Harcunk mind a múltban, mind a jelenben, védelmi harc volt. A finn nép a világ legbékésebb népe, de ugyanak­kor szabadságszerető is, amiért odaadja az életét i«. Mai harcunk függetlenségünkért, szabadságunkért s egyben harc az egész Európát fenyegető bolseviki veszedelem el­len. Ezt a veszélyt talán legjobban a ma­gyar, a finn és az észt nemzetek fogják fel, akik saját kárukon tanulták meg, hogy mát jelent a kommunizmus. Ha a világ más nemzeteinek ugyanilyen tapasztalatai len­nének, akkor talán jobban felfognák küz­delmünk történelmi jelentőségét. A történe­lem igazolja, hogy Magyarország délen, Finnország északon Európa pajzsai voltak. Európa pajzsa vagyunk ma is, amidőn fin­nek, magyarok közös ellenség ellen küz­dünk, Ennek az ellenségnek legyőzésétől nemcsak Európa megmentése függ, hanem ez biztosítja legjobban nemzeteink szabad­ságát. Reméljük, hogy a jelen gigászi küz­delmet a finn-ugor népek boldog jövője kö­veti. Részünkről mi finnek buzgón óhajtjuk, hogy a sokat szenvedett magyar nemzet céljai, reményei teljesed jenek. A jövő Eu­rópának erős Magyarországra van szük­sége. Ürítem poharam egy jobb, boldogabb magyar jövőre. A finn vendégek vasárnap este 9 óra 40 perckor visszautaztak Budapestre. í Az Erdélyi Magyar Dalosszövetség az EMKE zenei alosztályaként folytatja munkásságát A Meteorológiai Bnlézei felhívásra» A Meteorológiai Intézet április 12-töl 17-ig a magasabb légrétegek tanu'mányozá- sára légkörkutatő műszereket bocsát fél. A vesszőfónatu kosárban elhelyezett műszert kb. két méter átmérőjű fehérszínü gumi- gömb viszi fel a magasba. A léggömb el- pukkanása után a müszerkosár eltőemyö segítségével ér földet. Az Intézet kéri a megtalálót, hogy azon­nal sürgőnyözzön a Meteorológiai Intézet, Budapest címre. A kosarat, ejtőernyőt és ballonalkatrészeket gondosan őrizzék meg addig, amíg a visszaszállításra utasítást nem kap. Szigorúan tilos az állami tulaj­dont képező müszerkosár felbontása, mert a műszerek feljegyzései tönkremennek. Aid a műszert sértetlenül beszolgáltatja 20 pen­gő jutalomban részesül és költségeit a Me­teorológiai Intézet megtéríti. Kolozsvár, április 12. Az Erdélyi Magyar Dalosszövetség, amely a megszállás éveiben az erdélyi magyarság egyik fontos kultur- bástyája volt, vasárnap délután 4 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a Katolikus Kör dísztermében. A közgyűlésen képvisel­tették magukat a vidéki kerületek képvi­selői is, mert azt kellett eldönteni, hogy to­vábbra is fennmaradjon-e a szövetség és irányitója legyen-e az erdélyi dalosegyesü­leteknek, vagy testületileg beolvadjon az Országos Magyar Dalosszövetoégbe és mint annak erdélyi kerülete folytassa működé­sét? A Hiszekegy elmondása után Kovács Elek, a szövetség társelnöké nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölte a dalosegyesületek és kerületek kiküldötteit, majd rövid vissza­pillantást vetett a szövetség megszállás alatt végzett hérosz! munkájára. Kiemelte, hogy az Erdélyi Magyar Dalosszövetség a megszállás alatt az erdélyi magyarság egyik fontos kulturbástyája volt. Az elnök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a leg­utóbbi közgyűlés óta elhalt dalosokról, első­sorban Gokler Antal temesvári karmester­ről és Schmidt Béla dr. marosvásárheiyi orvosról, aki lelkes munkása volt? az erdé­lyi magyar dalkulturának. A kegyeletes megemlékezés után Tárcza Bertalan ügyvezető alelnök számolt be a szövetség multévi működéséről és a dalár­dák és kerületek helyzetéről. Jelentette, hogy a szövetség jogi helyzete, tekintettel arra, hogy alapszabályai nincsenek jóvá­hagyva, függőben van. A mult évben a há­borús helyzet miatt nem rendezett a szö­vetség sem kerületi, sem országos dalosver­senyt. A szokásos karnagyképzötanfolyam is elmaradt. Az Erdélyi Magyar Dalosszö- vetség égisze, alatt jelenleg 249 dalárda és zenekar működik. Ezek közül 70 polgári, a többi egyházi jellegű. A dalárdák háromne­gyed része azonban pillanatnyilag nem fejt ki tevékenységet. A szövetség az elmúlt év­ben körlevelet intézett valamennyi tagegye­sülethez s választ kért arranézve: miért szüneteltetik működésűket. A körlevélre csak elenyésző válasz érkezett és igy a szö­vetség vezetősége nem tudta megállapítani, miért hagyták abba munkásságukat a da­lárdák. Tárcza Bertalan ügyvezető alelnök erre személyesen kereste fel a vidéki dalos- kerületeket és összeköttetésbe lépett az egyes dalárdák vezetőivel is és ennek során megállapította, hogy a dalárdák elsősorban Rarnsgyhiány miatt, WVVlWV A' *!' ■'< ', vV»ţf rwV ^ *.’*,v- * «J í* jt^íOV vesztették eí ímmkakedvüket. 7»?'"' ,• ’} P;*} «vvpvvv <v> y ,'•> •’VVY VV vj v’i> t - "V"V ***' * V.vv «. *...*•>/■ v.'* Tárcza Bertalan ügyvezető alelnök jelen­tése után az egyes kerületek képviselői ter­jesztették elő jelentéseiket- Jellemző a da­losszövetség keretében uralkodó közönyre, hogy tíz kerület közül csak három tett je­lentést.. A szilágycsehi kerület jelentését Karács Gyula, a Csíkszeredái kerületét Kn- váts Jenő, a marosi kerületét pedig Kakuts György terjesztette elő. Valamennyien ki­emelték jelentéseikben, hogy a dalosélet az utóbbi két évben visszafejlődött, a dalosok elkedvetlenedtek s ylig maradt meg valami abból a lelkes és páratlan lendületes mun­kából, amely a megszállás éveiben jelle­mezte a dalosegyesületeket. Tárcza ügyvezető alelnök ezután előter­jesztette a pénztári jelentést, majd az uj költégvetést ismertette. Koncz Rudolf a számvizsgáló bizottság jelentését terjesz­tette elő, majd Kovács Elek elnök bejelen­tette, hogy a szövetség függő jogi helyzete szükségessé teszi a gyors Intézkedést, hogy az Erdélyi Magyar Dalosszövetség önálló­ságát a jövőben is megőrizhesse. Ennek ér­dekében a szövetség kerületei javasol­ták a közgyűlésnek, mondja ki csatlako­zását az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülethez és ennek keretében, mint ze­nei alosztály kíván a jövőben működni. A szövetség mindaddig az EMKE védelme alatt fejti ki tevékenységét, amíg jogi hely­zete nem tisztázódik. A közgyűlés Fekete Lajos, Ady Elemér, Medve András, Muth Mihály és Kónya Pál hozzászólásai után egyhangúlag kimondotta, hogy nem tartja célirányosnak az erdélyi dalárdák érdeké­ben a csatlakozás kimondását az Országos Magyar Dalosszövetséghez. A függetlenség további fenntartása érdekében mindaddig, amíg a szövetség jogi személyisége tisztázó­dik, a szövetség az EMKE kebelében fog működni. Végül Farkas István köszönetét mondott a vezetőség, elsősorban Tárcza Bertalan ügyvezető alelnök fáradhatatlan munkássá­gáért, amelyet a közgyűlés jegyzőkönyv­ben örökített meg. A lelkeshangulatu közgyűlés a Himnusz elének! ésével fejeződött be. Á kolozsvári Székely Társaság a székely vármegyék segítségét kéri a tcmoncotthon-kérdés megoldáséra Kolozsvár, április 12. Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a Kolozsváron élő székelyek társadalmi szer­vezete, a Székely Társaság. A Gondoskodó Társaság nagytermét megtöltő tagok előtt Deák Ferenc elnök nyitotta meg a közgyű­lést, aki beszédében rövid visszapillantást vetett a társaság fennállása óta kifejtett munkásságára és annak a reményének adott kifejezést, hogy a megalakulás alkalmával kitűzött célokat a társaság a jövőben hat­hatósabban fogja megvalósítani. Az elnöki megnyitó után Jancsó Béla dr. főtitkár adott számot a társaság multévi működéséről. Jelentésében részletesen beszá­molt a Kolozsváron élő székely tanoncok helyzetéről. Kiemelte, diogy az állami tanonc- otthonban a székely fiuk száma 150-ről 170-re emelkedett, a nemrégiben megnyílt unitárius tanoncotthonban 30 iparostanuló kapott, elhelyezést, úgyhogy Kolozsváron 300 székely iparostanoncnak van otthona, bele­értve természetesen a többi egyházak által fenntartott otthonokban elhelyezett fiukat is. A tanoncotthonok azonban — mind az állami, mind a felekezetiek —- nem elég be- fogadóképességüek. Ha volna elég férőhely, legalább 1500—2000 székely fiút lehetne el­helyezni. Megfelelő otthonok hiányában a munkát kereső székely fiuk nem kapnak el­helyezkedést Kolozsváron. A főtitkár a to­vábbiakban a társaság szociális munkássá­gáról számolt be. Ennek során szólt az ipa- rostanoncok segélyezéséről, megajándékozá­sáról. Karácsonykor szeretetcsomagokat, ru­házati cikkeket, osztottak ki a székely fiuk között 1870 pengő értékben. Kulturális téren folytatták az elmúlt évben megkezdett mun­kát. Vasárnaponként megrendezett előadá­sok keretében György Dénes gimnáziumi ta­nár Erdély nagynevű Íróit mutatta be a székely tarioncoknak, Demeter Ferenc ipar- testületi elnök és Bartha Igrác dr. Kolozsvár régi nagynevű iparosairól tartott előadást. A jelentéshez elsőnek Bernád Ágoston dr. szólt hozzá. Javasolta: a társaság intézzen megkeresést a székely vármegyék törvény­hatóságaihoz annak érdekében, hogy anyagi hozzájárulásukkal Kolozsváron felépülhessen a székely tanoncok otthona. Ezzel nagy len­dületet lehetne adni Erdély iparosodásának is. Deák Ferenc elnök olyan értelemben nyi­latkozott, hogy a nagyobb iparvállalatokat kell felkérni, létesítsenek iparostanoncaik részére otthonokat s igy az állami és feleke­zeti tanonotthonokban jelentős hely szaba­dulna fel azok számára, akik kismestereknél tanulnak. Lengyel Albert, Jancsó Béla dr. és Gyarmathy Miklós hozászólásai után a közgyűlés mindkét javaslatot elfogadta. Ezután Gyarmathy Miklós tett jelentést a pénztári helyzetről és előterjesztette az uj költségvetést. Jancsó Béla dr. a könyvtár helyzetéről adót tájékoztatót, majd a gazda­jelentését ismertette és bejelentette, hogy o társaság rövidesen pályázatot vr ki székely főiskolások számára a sajátságos székely kérdések gyakorlati megoldására. A közgyű­lés a bejelentést egyhangúlag elfogadta, majd megválasztották a megüresedett he­lyekre az uj vezetőségi tagokat. Ennek alap­ién a Székely Társaság tisztikara igy ala­kul: Elnök: Deák Ferenc, alelnökök: Demeter Ferenc, Bernád Ágoston dr., Hatházy Sán­dor és Gyarmathy Árpád, főtitkár: Jancsó Béla dr., ügyészek: Erszényes Samu és Bartha Ignác dr., pénztáros: Gyarmathy Miklós, könyvtáros: Erdő János, Gazda: György Dénes, ellenőr: Miklósi István, vá­lasztmányi tagok: Balásy Imre dr., Baga- m4ri Zsombor, Baczó Gábor dr., Bertalan Lajos, Bíró Sándor dr., Gy allay Domokos, Kacsó Tamás, László Dezső, Ürmössi Géza, Tamási Áron, Deák Ferenc dr., Lengyel .Sándor és . Boái. Árpád, -számvizsgáló -bízott­ÚJDONSÁG 25 erdélyi elbeszélés. Kapható minden könyvesboltban. Ára 6.80 P. ság tagjai: András István, Cseh Gusztáv, Demeter Balázs, ifj. Deák Ferenc, Máthé Árpád, Pálffy Sándor és Varga Domokos. A közgyűlés Deák Ferec elnök zárószavaí- val ért véget. Pogáwy Sándor ezredes tartott előadást a monostori római katolikus egyházközség közgyűlésén Kolozsvár, ápr. 12. Vasárnap délután tar­totta a Kolozsmonostori Római Katolikus Egyházközség évi közgyűlését, amelyen megjelentek az egyházközség prezsbiterei és a hívek igen nagy számban. Jelen voltak még Veres Ernő dr. pápai kamarás. P. <Ján- nosy Béla egyházi fögondnok, Adorján Ár­pád egyházi pénztáros. A Himnusz elének- lése után Páter Ugrin Sámuel az egyház­község plébánosa elnöki megnyitó beszédé­ben üdvözölte a megjelenteket s közöttük Pogány Sándor ezredesit, aki ez alkalommal nemcsak mint vendég, hanem mint előadó iş megjelent. Az egyházközség kebli ügyeinek letárgyalása után, Pogány Sándor ezredes „A korszerű nemzetvédelem katonai szem­pontból“ cim alatt tartott előadást, amely­ben többek között a kővetkezőket mondotta: — A mult világháború tanulságaiból tud­juk, hogy a belső front éppen olyan fontos, mint a fegyveres arcvonal. Most az egész nemzet harcban áll és élet-halál küzdelmét vivja. Mindenkinek teljes erejével kell részt vennie ebben a küzdelemben, akár fegyver­rel, mint katona, akár mint a polgári élét harcosa. A lelkek sokaságából és erejéből tevődik össze a nemzet akarata. Ennek az akaratnak egységesnek kell lennie. Tudnia kell mindenkinek, hogy magyar célokért, a magyar dicsőségért és azért a rendelteté­sünkért, amelyet Isten akarata jelölt ki, harcolunk. Erőseknek kell lennünk, soraink­ban nem lehetnek kicsinyültüek és ingado­zók. A belső arcvonal megerősítéséé! t szük­séges elsősorban a fegyelem megtartása ab­ban az értelemben, amint azt Kormányzó Urunknak mindnyájunkhoz intézet szózata megjelölte. Másodszor a közösség, a nem­zet érdekében mindenki által elvégzett be­csületes, szorgalmas munka. Harmadszor a belső arcvonal legerősebb összefogó ténye­zője a hit és bizalom. Hinnünk kell küldeté­sünkben és bíznunk kell felelős vezetőinkben. A nemzetnek egyetlen vezetője van, Főmél- tóságu Kormányzó Urunk és azok az em­berek, akiket az ő bizalma állított őrhe­lyeikre. A kiadott rendeleteket és intézke­déseket nem kritizálni, hanem a legponto­sabban teljesíteni kell. Beszédében példaként állította a hallgatók elé a finneket, ezt a testvér népet, amelyiknek képviselői most, mint szívesen látott vendégek Kolozsváron' tartózkodnak. A finnek éppen úgy szabadsá­gukért, jövendő sorsukért harcolnak, mint mi és a világ csodálatát lelki erejük nagy­ságával érdemelték ki. Pogány Sándor ezredes beszédét a közön­ség nagy lelkesedéssel fogadta és szűnni nem akaró tapssal köszönte meg. A katoli­kus ifjak csoportja munkájáról Bercsényi Lajos olvasta fel beszámolóját, majd Binder Béla, Mécs László „Vád és védöbeszéd“ ci- rrm költeményét szavalta el nagy hatással. Veres Ernő dr. pápai kamarás .és P. íán- nossy Béla felszól a'ásai után a gyűlés a pá-. pai himnusz hangjaival zárult. 3ÜÉKMD Mm ezt * lapot a* HIRDESSEM jf ORSZÁG EGÉSZ (KELK11 § VEVÖKÉPES Kö­UJSA.HR AN 9 ZON5EGE ólra»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom