Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-13 / 83. szám

K e a a 1943 április 13 Ara 12 ííllér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 83. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖR: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Hitler vezér a Vaskereszt lovagkéresztjévei tüntette ki vitéz Jány vezérezredest Hiller és Mussolini négynapos lanácslcozása Európa ereje teljes liaicibavefésének jegyében folyt fle Tuniszban a tengelycsapatok uj állásokba vonultak HITLER ÉS MUSSOLINI, a tengelyha­talmak vezérei a német vezéri főhadiszállá­son négynapos tanácskozást folytattak a ka­tonai és politikai kérdésekről. A háború kezdete óta ez volt a hetedik tanácskozásuk, s mindeiük megbeszélés a nagy küzdelem egy-egy újabb fordulópontját jelentette. Európa két nagy vezérének, az angolszász —bolsevista szövetség elleni európai küz­delem vezetőinek találkozásain részt vettek legközelebbi katonai és politikai munkatár­saik s az átfogó megbeszélések során átte­kintették az összes időszerű kérdéseket. A kiadott hivatalos jelentés minden két­séget kizáróan megállapítja azt az elhatáro­zott szándékot, hogy a háborút az összes erők teljes harcbavetésévei az európai és afrikai területet fenyegető minden jövőbeli veszély teljes kiküszöböléséig folytatják. A nagy cél Európa békéje,’'népeinek közös ér­dekeik alapján történő együttműködésében a világ gazdasági javainak igazságos elosz­tása utján. Már magában az a tény :— állapítja meg a Német Távirati Iroda diplomáciai tudósi­tója, •— hogy a Führer és a Duce megbeszé­lése négy napra terjedt és mindennap 6 órát, sőt még többet vett igénybe, mutatja, hogy rendkívül széleskörűek voltak a meg­beszélésre került kérdések ás hogy behatóan megvizsgálták az ügyeket. A helyzetnek ez az alapos megvizsgálása, amely a kedvező megítélésre vonatkozó tárgyilag meg nem alapozott minden hajlamot kizár, mindjárt annak a felismerésére vezetett, hogy a ten­gelyhatalmaknak a reájuk kényszerilett há­borút nemcsak meg kell nyerniök, hanem meg is nyerik. Az ellentábor hírszolgálata természetesen találgatásokat közöl az össze­jövetelről, találgatásai azonban csak azt mutatják, hogy odaát a hadiesemények meg­ítélésében még mindig a múlt világháború gondolatvilágában mozognak és nem tanul­tak semmit. Mindaz, amit angolszász részről a találkozóhoz a megbeszélések tárgya és a lehetséges következtetések tekintetében hoz- záköltenek, a reálizmus olyan hiányát árulja el, amelynek előbb, utóbb keserű csalódásra kell vezetnie. Azt az akaraterőt és követ­kezetességet, amellyel a Führer és a Duce, Európa történelmének ez a két nagy sze­mélyisége cselekszik s amellyel mindig le­győzhetett ennek látszó akadályokon át vit­ték sikerekre müvüket, soha sem lehet túl­becsülni. A két tengelyhatalom három és félesztendős háború után még nem áll a to­tális hadvezetés közepette, hanem annak csak a kezdetén. A megbeszélések tehát éppen ennek a feladatnak szólották. A tengelyhatalmaknak az az elhatározott­sága, hogy szövetségeseikkel együtt a Euró­pát keleten és nyugaton fenyegető veszélyek teljes és végleges kiküszöböléséig küzdenek, nemcsak annak a tudatából faltad, hogy ennek anyagi lehetőségei meg vannak, ha­nem a történelmi küldetés tudatából is. Eu­rópa szempontjából nézve ez a küldetés Eu­rópa közös szellemi és kulturális tulajdoná­nak megmentéséből és jövendő biztosításá­ból áll,' amely tulajdon Európa nemzeti kul­túráinak gazdagságából számlázott. A kül­detés az európai földrész szabadságának megmentését . jelenti és annak biztosítását, hogy saját európai fogalmak és nemzeti sa­játosságuk szerint kialakított életét élhesse. Nem arról van szó, hogy ellentételt talá'ja- nak az angol állásponttal szemben, amely a kisebb európai nemzetektől megtagadj" a sajátos nemzeti élet szabad kifejlesztésének jogát és azt ajánlja neki, hogy „törekedje­nek megnyerni a Szovjet bizalmát“. Európa számára beszélni sem lehet olyan követe­lésről, amely a földrésznek csak a között engedjen választást, hogy átadja magát az Európától idegen angol—amerikai vezetés­nek, vagy feláldozza magát az ázsiai bol- sevizmusnak. A hivatalos közleményből világosan kitű­nik az is, hogy a tengelyhatalmak feladata a hármasegyezményben csatlakozó Japánnal együtt messze továbbnyulik az európai ér­dekeknél. A közlemény ugyanis egyidejűén valamennyi nép együttműködéséről szól a közös érdekek alapján és kijelenti, hogy az igazságosság, a nemzetek szabad fejlődése, a világ javainak igazságos felosztása az a cél, amelyért a hármasegyezmény hatalmai a mostani viszályban küzdenek az angol- amerikai és a bolsevik! világuralmi érdekek monopöüsztlkus igényei ellen. A Führer és Duce találkozója, írja a Deutsche Diplomatisch-Politische Korres­pondenz, a legfélreérthetetlenebb módon újra megmutatta, hogy semmi sem befolyá­solhatja Németországot, Olaszországot és szövetségeseiket minden erejük latbavetésé- ben és a teljes háború végeredménye a győ­zelem és életterük végleges biztosítása lesz minden veszedelemmel szemben. Ma Euró­pában már mindenki tudja, hogy milyen vá­lasztás előtt áll az a földrész, viszont az el­lenséges tábor csak abban egységes, hogy meg akarják nyerni a háborút. Edennek, Sumner Wellesnek és Litvinovnak ez a jel­szava: „Ne gondolkozzunk és ne beszéljünk háborús célokról, vagy háború utáni kérdé­sekről.“ Washingtonban éppen legutóbb ál­lapították meg, hogy minden ilyen vita fel­tétlenül szétrobbantaná a szövetséget, a hozzájuk csatlakozott államok pedig idő előtt felismernék, hogy őket minden véres áldozatuk fejében elárulták. Ma már nyil­vánvaló, hogy milyen sorsot szánt Moszkva a lengyeleknek és a Balkán szláv népeinek, az angolszász hatalmak pedig nem akarnak Moszkva e szándékaiba beleavatkozni. Az ellenség, úgy, mint Versailles előtt a wil- soni pontokkal, ma az alapjában véve már megtagadott Atlanti-óceáni okmánnyal igyekszik becsapni a világot. Ezzel szem­ben a Führer és a Duce, mint az európai forradalom képviselői, kezeskednek az igaz­ság alapján egyesített Európa megvalósí­tásáért. A hétfői olasz lapok részletesen foglal­koznak a Duce és a Führer találkozójával. A „Messaggero“ azt Írja, hogy a találkozó történelmű jelentőségű, s alapvető ténye­zője Európa jövő szerkezetének. Az ese­mény döntő fontosságú mind katonai, mind pedig politikai szempontból, ami kitűnik abból is, hogy a megbeszélések négy napig tartottak. A háború folyamatban lévő és küszöbön álló hadműveletei fejleményeinek tekintetében minden intézkedés megtörtént, hogy a tengely erőkifejtését a legmesszebb- menően fokozzák és az eredmények megfe- leüjcnek a biztos győzelemre vezető terv követelményeinek. A plutokrata egyedura­lom leverésével elpusztult egyszersmind a bolsevizmus is, éppenugy, mint a bolseviz- mus leverésével halálos csapást kap a plu- tokráeia is. A tengely népeinek ezeket a céljait erősítette meg a találkozó. * A KELETI HADSZÍNTÉREN a bolseviz­mus ellen küzdő honvéd haderő második hadseregének főparancsnokát, vitéz Jány Gusztáv vezérezredest Hitler vezér és kan­cellár a német Vaskereszt lovagkeresztjé­vel tüntette ki. A magas német kitüntetést Kitsinger repülötábornok, Hitler vezér sze­mélyes megbízottja adta át vitéz Jány Gusz­távnak. A Vaskereszt lovagkeresztje elisme­rése azoknak a hősies küzdelmeknek, ame­lyeket a kitüntetett vezérezredes irányítása mellett vívnak hős honvédcink a haza hatá­raitól ezer kilométerekre, újból példáját adva annak, hogy a magyar mindig készen áll arra, hogy az európai eszményeket meg­védje a fenyegető veszedelmekkel szemben. Az egész magyar közvéleményt mély öröm­mel tölti el a nagy szövetséges Vezérének részéröl adományozott kitüntetés, az az el­ismerés, amely a honvédség egyik bátor ve­zetőjének személyében a magyar katona -íif-meU méltatja. A keleti arcvonalon továbbra is csak helyi jelentőségű harcok folynak. A német csa­patok a kubáni hidfő környékén és a La- doga-tónál teljesen meghiúsították a bolse­vistáknak kedvezőbb állások elérésére irá­nyuló kísérleteit. A légi haderő már csirá­jában elfojtotta az ellenséges tervek megva­lósítását. A Donee középső szakaszán né­met helyi kötelékek bekerítettek és megsem­misítettek egy parti faluba befészkelődött bolsevista csoportot. Az Umen-tótól délre a Szovjet átcsoportosítást akart végrehajtani. A német repülök megtámadták és teljesen elpusztították az összegyülekezett harckocsi csoportokat * TUNISZBAN a tengelycsapatok uj állá­sokat foglaltak el s ennek során kiürítették Sfaxot és Kairouant, miután megelőzően mindem hadi szempontból fontos berende­zést elpusztítottak. A harcok hevességére és a tengelycsapatok tevékenységének ered­ményességére jellemző, hogy a vasárnapi harcok során az ellenség hatvan harcikocsit vesztett. Jó eredményt ért el a Földközi-tengeren egy német tengeralattjáró, megtámadott és elsüllyesztett egy 8000 tonnás cirkálót. Az északafrikai hadjárat alakulása követ­keztében Elsenhower amerikai és Alexander angol tábornok — amint Madridból jelen­tik — legközelebb Gibraltárban tanácskozik a szövetségesek bizonyos személyiségeivel. Gibraltárban tovább tart a nagy hajó­összevonás. Csatahajók, repülögéphordozók. cirkálók és páncéloskocsikat szállító hajók gyülekeznek a kikötőben, a készülődés to­vábbi rendeltetéséről természetesen semmit sem mondanak. Bármit is tervezzenek azon­ban az ellenséges oldalon, Európa a déli partok mentén is készen áll minden eshető­ségre. * TOZSO japán miniszterelnök a Japán tar­tományi kormányzó tokiói értekezletén hang­súlyozta, hogy a mostani év a legfontosabb a jelenlegi háborúban és ez fogja eldönteni a japán császári birodalom sorsát. A döntő győzelem kivivása attól függ, hogy milyen mértékben fokozódnak ebben az évben az ország háborús erői. A japán termelés tel­jesítményei jók, de azokat még jobban kell fokozni. A japán kormány sajtótájékoztatója a külföldi újságírók előtt foglalkozott a Sa­la mon-szlgeteknél s a Burma—indiai hatá­ron elért legújabb sikerekkel. Ezek a ka­tonai események még jobban megszilárdítot­ták Japánnak Nagykeletázsia térségében elfoglalt legyőzhetetlen helyzetét. Az ellen­ség bármilyen nagy támadásának eredménye csak újabb vereség lesz. Idézte egy ausztrá­liai laptudósitónak a „Daily Herald“-ban megjelent közlését, amely elismeri, hogy Japán állandóan erősíti támaszpontjait, hadi­tengerészete érintetlen és hogy Japán nem tudja, mi a hajótérhiány. Ellenségeink, mon­dotta végül, nagyon szeretnek álmodni olyan győzelemről, amely soha sem válhat valóra. Álmodjanak tovább is, de egy szép napon felébredve, szembe találják magukat az uj világgal, amely mindenesetre jobb lesz, mint az ellenfél minden háború utáni terve. Kitzinger repülötábornok adta át vitéz Jány vezérezredesnek a Vaskereszt íovaglceresztjét Budapest, ápr. 12. (MTI) Hitler vezér és kancellár vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a második magyar hadsereg parancsnoká­nak a Német Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta. A magas kitüntetést Kitzin- ger repülőtábornok, mint a Führer megbí­zottja személyesen adta át vitéz Jány Gusz­táv vezérezredesnek. Kitzinger repülőtábor­nokot, aki külön futárrepülögépen érkezett a kitüntetés átadására, ünnepélyesen fogad­ták. Kitzinger tábornok a következő szavak kíséretében adta át Jány Gusztáv vezérezre­desnek a magas német kitüntetést: „örömömre szolgál, hogy a Führer és a német véderő képviseletében én nyújthatom át Nagyméltóságodnak a Német Vaskereszt lovagkeresztjét, amely Nagyméltóságod sze­mélyes bátorságának elismerése és ugyan­akkor elismerése a magyar második hadse­reg állandó és mindig harcrakész bevetési késspégé.nek." A kitüntetés átadása után vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok kiosztotta a hadsereg tisztjeinek a Führer által adományozott magas német kitünteté­seket. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a keleti arcvonalon harcoló 2. magyar hadsereg pa­rancsnoka, akit a Vaskereszt lovagkereszt­jével tüntetett kl a Führer, a januári nehéz elhárító csatákban ismételten személyesen beavatkozott a legelső vonalakban folyó har­cokba és ez által sikerült úrrá lennie a ne­héz helyzeteken. Midőn csapatai a hadmű­veletek során az ellenséges túlerő nyomásá­ra feltartóztató állásokat foglaltak el, Jány vecérezredes a bolsevistákat feltartóztató hadosztállyal maradt és végül is vele együtt tört át az ellenségen keresztül az uj állá­sokba. „Az összes erők teljes harcbavetésévei a végső győzelemig“ Hivatalos közlemény a Hitler—Mussolini találkozóról Berlin, április 12. (MTI.) A Führer főha­diszállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának: A Führer és a Duce találkoztak. A talál­kozó 1943 április 7-től 10-ig tartott. A Dú­cét útjára Ambrosio hadseregtábornok, az olasz vezérkar főnöke, Bastianini a kiil- ügyek államtitkára, valamint az olasz kül­ügyminisztérium tisztviselői és az olasz fő­parancsnokság tisztjei kisérték el. A Füh- rerrel a találkozón megjelentek: Hermann Goring birodalmi tábornagy, von Ribben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom