Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-09 / 80. szám

4

1943. At»Ul£MS 9

A VILÁG TŰKKÉ

Don Iddon, a „Daily Mail“ newyorkl tudósítója Írja, hogy alkalma volt beszélnie azoknak az amerikai tengerészeknek egyikével, akik az Atlanti-óceánon röviddel ezelőtt német tengeralattjárók által e’süllyesz- tett két nagy, csapatszállitásra használt, amerikai luxusgözós hajótöröttjeinek megmentésére irányuló mentőexpedición részt- vettek. A két nagy gőzös elsüllyesztése alkalmával, mint ahogyan ezt az Egyesült Államok részéről hivatalosan is beismerték, nem kevesebb, mint 850 ember — legnagyobbrészt katonák — vesztette életét. Az amerikai tengerész elmondotta, hogy a gőzösök elsüllyesztésének helyén a szó szoros érte’mében valósággal csonttá fagyott hullák százai hánykolódtak a vizen. „O yan te- ménytelen sok volt körülöttünk a hulla, hogy megszámolásukra még csak gondolni sem lehetett.“ Annak el’enére, hogy az éjszaka folyamán elsüllyedt gőzösök katasztrófájának helyén a mentöhajók már kora reggel ott voltak, egyetlen élő hajótöröttet sem találtak már. A vizen hánykolódó hullák nagyrésze teljesen ruhátlan vo’t, ezeknek a szerencsétleneknek már csak arra volt idejük, hogy a mentőövet magukra vegyék és Így ugrottak be a jéghideg vizbs. Az a körülmény, hogy százakra megy azoknak a hajótörötteknek a száma, akiknek nem vo’t módjukban mentöesónakokba szállni, arra enged következtetni, hogy vagy nem volt elég mentőcsónak a luijók fedélzetén, vagy pedig, hogy a mentési berendezések teljesen felmondták a szolgálatot.

*

Az oaioi kereskedelmi múzeum vezetősége elhatározta, hogy a háború folyamán eddig forgalomba került összes pótanyagokból gyűjteményt áUit össze. Ebből a célból az összes tekintetbe jövő nagykereskedőkhöz, gyárakhoz, cégekhez stb. felhívást intéztek, hogy a vonatkozó mintákat bocsássák rendelkezésre. Az egyes áruminták mellé egyidejűleg azoknak leirását, illetve használati utasítását is mellékelni kell az ár feltüntetésével egyetemben. A minták nagyrésze már be is érkezett, amiket egyelőre az osloi tőzsde épületében helyeztek el és a tőzsde vezetőségének előzetes engedélyével meg is tekinthetők. A várható pótanyagok száma szinte áttekinthetetlen, Dániában például egyedül as élelmiszerpóíanyagok között mintegy 1000 fajta szerepel, egy-egy fajta természetesen még különböző gyárak előállításában kerül forgalomba.

*

A nagy angol érdekszövetségek, amelyek főként a konzervatív pártban vannak képviselve, eddigi tartózkodó állásfoglalásukkal ellentétben mind nyíltabban veszik fel a harcot az angol hivatalos politika szociá- Usta-kommunista irányzatával szemben. A legélesebben fordulnak szembe mindazokkal, akik szociális jellegű „időszerűtlen“ törvényeken törik a fejüket. Mint a „Daily Telegraph“ — amely egyébként ezeknek az érdekszövetségeknek fő szerve — egyik vezércikkében kifejti, a háborút el lehet vésődtem és el is fog veszni, „ha időnket szociális jellegű kísérletezésekkel töltjük el“. A szociális jövő kérdését — a „Daily Telegraph“ szerint — a háború utáni időkre kell elhalasztani. Az angol érdekszövetségek legközelebbi célul a Beveridge-tervet választották ki, amit minden eszközzel, elsősorban a magánbiztosító társaságok pénzére támaszkodva, meg akarnak semmisíteni, vagy legalább is elodázni. Egy további kiválasztott cél Bevln munkaügyi miniszternek úgynevezett „Caterin Bill“-je, amely az angol vendéglátóipar számára egyszer már emberhez méltó állapotokat kivan teremteni. A törvényjavaslat egyébként csak olyan előterjesztéseket tartalmaz, ame’yek Németországban már évek óta megvalósultak, az alsóházban történt első felolvasása alkalmával nem kevesebb mint 117 konzervatív képviselő szavazott ellene. A konzervatív képviselőket támogatják a hatalmas angol ser- főztíipari érdekeltségek is. Ugyanezek a körök a legélesebben elítélik az angol és amerikai politikusoknak a jövőre vonatkozó csábitó Ígérgetéseit is, amiben nem látnak mást, mint a nyilvánosság becsapását és amely ígéretek egy szép napon még sokba kerülhetnek az államnak, a becsapott tömegeit ugyanis igen kellemetlen következmények kíséretében szoktak kijózanodni. Egyébként ebben az értelemben aangzott el Sir Kingsley Wood brit kincstári kancel'ár legutóbbi beszéde, amelyben óva int mindenkit attól, hogy az angol népnek a habom utáni időkre — Roosevelt szavait használva — „bajtól és fé’elemtöl mentes világot" ígérjen. Anglia a háború után csak szegényebb lehet és sokkal több adót kell fizetnie, mint eddig.

Jo ára és

|ó hirdeíés^«—^

___

alapja a Jé üzlet

naoEíetmea

A longíslandipihenő

Az eset határozottan a lehető legkínosabb. Elég régen történt ugyan a dolog, de tekintettél arra, hogy Amerikával való viszonyunk

kissé hűvösnek mondható, a kínos ügy hire csak most szivárgott el hozzánk.

A történet kezdete még Darlan árulásának idejéből datálódik. Egy francia fehérhajóról szól a történet, amelyik a megnemszáttt Franciaország egyik kikötőjében vesztegelt ebben az időben. Amikor Darlanék megszegték tiszti becsületszavukat s a francia flotta páncélosai hullámsirba süllyesztették magukat, a teherhajó szép csendesen éloldálgott a kikötőből. Leoltott lámpákkal bukdácsolt a hajó a Földközi-tengeren. Az árbóckosarak- ban aggodalmas tengerészek lesték, hogy nem bukkan-e fél valahol német, vagy olasz tengeralattjáró periszkópja. A francia hajónak szerencséje volt. Sikerült valahogy elkerülni a németek Doenitz-tigriseit és több hetes hányódás után az ütött-kopott francia hajócska megérkezett a newyorki kikötőbe.

Amerikában alaposan értenek a publiclty- hez. A rágógumit majszoló amerikai repor- terek motorosbárkákra pattantak s még a kikötés előtt megrohanták a fehérhajót. Villantak a fotóriporterek masinái s a kérdések pergőtűzként zuhogtak a hajó megzavarodott kapitányára. Sorra interjúvoltak mindenkit. Még a hajószakácsnak és a fűtőnek is el kéllett mondaniok élményeiket. A newyorki lapok másnap aztán tele voltak a franciák hátborzongató élményeivel. Fényképeik ott díszelegtek az első oldalon s öklömnyí betűk orditták világgá a ,francia hőstettet“. Hasábos vezércikkek tömjéneztek őket s a város gömbölyded polgármestere, Fioréllo La Guardia pompás ünnepséget készített elő számukra. Autóba rakták a derék matrózokat s végighurcolták Newyork főutcáin, mint valami filmcsillagot, vagy ócednrepülöt. Nem lehet ugyan tudni, hagy az amerikaiak hogyan fogadták Darlan tengerészeit, valószínű azonban, hogy ezúttal — anyaggazdálkodási okok miatt — elmaradt a papírzuhatag, amivel Newyork szokta ünnepelni népszerű vendégeit, Valószínűleg nagyszabású bankettet is tartottak, ahol szép szónoklatok hangzottak el.

A matrózok valószínűleg a mennyek országába képzelték magukat as ünneplés alatt s kétségkívül lelkes mondatokkal áradoztál. az amerikai vendégszeretetről. Befejezésül, mert hál a tengerész, hiába, csak tengerész marad, a newyorki kikötő egyik kies csapszékébe vonultak vissza, lehörpin- teni néhány kupica rumot. Itt érte őket a

katasztrófa. A korcsma előtt renáőrsip si- vitott s a következő pillanatban marcona policeman-ek törék be az ajtókat. A tengerészek derülten várták a fejleményeket, élőre mosolyogva, hogy mennyire fognak örülni a hatóság szigorú közegei, ha megállapítják, hogy az ünnepelt francia tengerészekkel van dolguk.

A zord rendörök azonban minden tétovád zás nélkül egyenesen a matrózok asztalához nyomakodtak s nyakonragadva a franciákat, a csapszék előtt álló fcgolyszdllitó autókba gyömöszölték őket. Mialatt a raíbszállitó gépkocsi a kerületi ügyészség félé robogott, Gallia derék fiai ráértek töprengeni, hogy vájjon miért is kapták le őket. Nyilvános botrányokozást Botrányo, részegség? De hiszen ezeket nem szokták valami súlyosan elbírálni a gengszterek hazájában. Végülis belenyugodtak abba, hagy valami előttük ismeretlen törvényt hágtak, át s most az éjszaka fellármázott rendőrbiró öt dollár pénz- büntetésre Ítéli valamennyieket.

Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor megérkezve a morcos hivatali közeg élé, az közölte velük, hogy őrizetbe veszi őket — tiltott bevándorlásért. A tengerészek hápogtak, kiabáltak, tiltakoztak, de mindez nem használt semmit. Bizony megint csak autóra rakták őket s torkába kerültek annak a hatalmas molochndk, amit Amerikában bürokráciának neveznek.

Végül is Long Islandban, a bevándorlók vizsgáló állomásán kötöttek ki. A newyorki sajtó persze másnap szörnyű lármát csapott. A hatóság azonban ezúttal nem volt hajlandó lecsukni argusszemeit, A törvény: törvény s hiába volt minden zúgolódás, a jámbor matrózok erős fedezet alatt ott pihennek Long Island kiesnek éppen nem mondható partjain.

A „szabad franciák“ is közbeléptek. Bay- mond-Fenard admirális, akinek De Gaulle vagy Giraud, talán maguk sem tudják, melyik, az „USA-brm levő francia flotta főnöke“ díszes elmét adományozta, közbelépett ugyan, kijelentve, hogy a malrózok az ö katonái. Egyelőre azonban ez sem használt. A bevándorlási hatóságok megmakacsolták magukat s a szépreményü malrózok továbbra is Long Islandban lesik a jószerencsét, hogy mint tiltott bevándorlókat visszatőlon- colják-e ókat Toulousba. vagy Marseille-bc, vagy mégis csak megkönyörül a zord bürokrácia s kegyesen engedélyezi a szabad franciáknak“, hogy elvérezzenek Amerikáért.

(n. e.)

A lián és magyar Vöröskereszté a kolozsvári finn napok tiszta jövedelme

A Isofoxsvári finn napolc programja

A Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége által rendezett finn kiállítást Aame Wuorimaa budapesti finn követ jelenlétében április 11-én délelőtt 11 órakor Csekey István dr. egyetemi tanár nyitja meg. A kiállítás szemlélteti a békés és a háborús Finnországot. Népi, gazdasági, ipari, kereskedelmi és szövetkezeti életét, népoktatását, ifjúsági mozgalmait, katonaságát, a Lotta szervezetet, a magyar-finn kapcsolatokból született sajtótermékeket mutatja be, végül pedig Ízelítőt ad a finn művészeti életből.

A finn napok kiemelkedő ünnepi estjét április 11-én, vasárnap este 6 órakor tartják meg a Mátyás Király Diákhdzban. Az est miisora a következő: 1. Sibelius: Finlandia, szimfónikus költemény, előadja a Kolozsvári Egyetemi Zenekar, vezényel Ko- lonits Barna dr. 2. Kovrig Béla Rector Mag- nificus ünnepi beszédet mond. 3. Aarne Wuorimaa budapesti finn rendkiviill követ és meghatalmazott miniszter megnyitó beszéde. 4. Pacius: Finn dal, előadja a Kolozsvári Egyetemi Énekkar vegyeskara, vezényel Benedek Kálmán. 5. Finn sors, Zsiral Miklós budapesti egyeteţni tanár pk-aísa.

:>. SíbeMus: Fekete ó.; i, SlbJ'iis; Tova-a

szállt az én madárkám, Falmgren: Májusi hajnal c. dalait éneki Hidy Franciska, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, kiséri Jo- dál Gábor dr. Szünet után Palmgren: Tuutulauiu, előadja a Kolozsvári Egyetemi Énekkar vegyes kara, vezényel Benedek Kálmán. 8. Leino Eine: A magyarokhoz, Koskenniemi: A szív és a halál és Juva Walter: Balog Estén c. versét szavalja Varsányi Ida, a Nemzeti Színház tagja. 9. Finn népdalokat énekel Török Erzsébet, kiséri Jódéi Gábor dr. 10. A kolozsvári finn Depókat ismerteti Major László. 11. A finn és a magyar himnusz (közös éneklés).

Az ünnepi esten kívül a finn napok során három előadás hangzik el.

Április IZ-én, hétfőn este 6 órakor vitéz Nagy Iván dr. miniszteri tanácsos ad elő „Suomi: a hősök földje“ címmel.

Április H-én, szerdán este 6 órakor Kovács László dr. intézeti tanár tart előadást „A néphagyományok ápolása: a finn öntudat forrása.“

Április 19-én, hétfőn este 6 órakor Zongor Endre, a budapesti Rokonnépek Intézetének .gar;jr.tőja beszél a magyar-finn kapcsolatok

jelenéről és jövőjéről. Előadását vetített képek kísérikAz előadások helye az Uj-Künika előadóterme, Mikó-utca 4. Az ünnepi est, a kiállítás és az előadások tiszta jövedelme teljes egészében a finn és a magyar Vöröskereszté.

Fatányéros

Olasz és német urak átutazóban voltak Kolozsváron. Véletlenül mégis, r er kedt em

velük. Sétáltunk a városban, mutogattam nekik a megnézni érdemes dolgokat és válaszoltam kérdéseikre.

Nyolc óra tájban kijelentették, hogy már elég sokat láttak s most már enni szeretnének valamit. Valami különös jó erdélyi falatot és inni néhány korty italt.

Gondoltam: most itt az alkalomkeüemes élményhez juttatni kedves szövetségeseinket.

— Fatányérost eszünk — mondtam s tömör, de Ínycsiklandó leírást adtam ennek a zamatos erdélyi eledelnek. Közben nagyokat nyeltem s ajkammal csettintettem az o’asz vendégre való tekintettel, mert ö csak törve beszélte a német nyelvet. E módszeres előkészítés után beléptünk az egyik vendéglőbe. Az étterem telve volt. A vendégek vacsoráztak. A legtöbb asztalon ott volt a fatányér. A pincér hozta az étlapot. A fatányéros azonban inár ki volt ceruzával huzva az ételek sorából.

Menjünk más vendéglőbe mondtam és jól megnéztem az asztalok körül ülő vendégeket, akik olyan gyorsan megették az összes fatányérosokat. Még nem volt nyolc óra!

Nem akarom részletezni az eseményeket, csak art említem meg, hogy a fenn ti jelenet még négy vendéglőben megismétlődött. Már kezdtem szégyetni magamat a vendégek előtt, de nem akartam a küzdelmet feladni és hurcoltam őket tovább. Végre egy kisebb vendéglőbe érkeztünk. Ez is zsúfolt volt.. Itt is fatányérost ettek a vendégek.

Letelepedtünk- A pincér hozta az étlapot.

— Fatányérost kérünk — mondtam.

— Igenis — válaszolta s elrohant. Ebben a pnlanatban a szomszéd asztalnál orrhangon valaki edaszől a pincérnek:

►— Ralija, egy órája kértem egy fatányérost, miért nem hozza már?

Kőiül néztem, meglepetve láttam, hogy a túlzsúfolt étteremben, csak ifct-ott esznek. A többség csali rendelt., a pincérek hajlongtak, igenis mondták, elrohantak, de ételt nem hoztak.

— Még megérem, hogy itt is szégyent vallók •— gondoltam és a vér kezdett a fejembe ..zállni. pe menten le is csillapodtam, mert jött a pincér s nagy fatálcán, Ízlésesen tálalva hozta a pompás falatokat. A nagyszerűen pirított szeletek szinte mosolyogtak a cékla, káposzta, ugorka s krumpli színes körete között.

A vendégeim arca felderült, az Ízes falatok egymásután tűntek el. Közben jó borral leöntözték. Dicsérték a fatányérost és éltették Erdélyt s annak derék népét.

Közben a szomszéd asztalok mellől fel-fel hangzott a zugolodás s méltatlankodás:

— Pincér, hozza már art a flekként...

Már tiz óra felé járt az idő, amikor a tulajdonos asztalunkhoz jött. Nagyokat hajlongott és nagyon kedvesen elbeszélgetett az olasz vendéggel. A háborúban tudniillik hadifogoly volt Olaszországban. Mielőtt elváltunk volna, megkérdeztem a vendéglőst:

— Miért hoztak nekünk azonnal a rendelés után ételt s italt és miért mentek el a vendéglőből feldühödve vendégek, akiket nem szolgáltak ki.

— Kérem — mondta a vendéglőt; —■ az én vendéglőmben tiz óra előtt csak keresztényeket szolgálunk ld. A körülmények rászorítottak. .. Mert ugyebár, uraim, flekken- nel és fatányérossal elsősorban mégis csak keresztény vendégeimet illik kiszolgálnom ?

TURAN LAJOS

Hatalmas anyagi kárt okozott a délameriboi földrengés

Lisszabon, április 8. (MŢI) Saptiago di Chiléből érkező jelentés szerint megállapították a chilei földrengés okozta kár mérlegét. Eddig a halottak száma tO-ra emelkedett. Többszázan megsebesültek. A Norte Chico közelében okozott kár értéke több, mint harmincmillió peso.

 „Tempo" nagy elismeréssel ír a viláoh'rű b^bo^ai ménesről

Róma. április 8. (MTI) A „Tempo“ cinül lap fényképes tudósítást közöl a világhírű bábolnai ménesről. A hadsereg gépesítése ellenére — írja a lap — a lónak fontos szerepe van a háborúban. Felázott utón, mocsaras területen s ott, ahol a gép nem válik be, a lő ma Is együtt küzd a katonákkal. A bábolnai ménesnek éppen az a Iegfor '.o- sabh szerepe, hogy a legkitűnőbb lóanyagot, szolgáltassa a hadseregnek,