Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

im a v a ie is * rloljiilc a Íceres*ié«*Y céfielcei! Zsák} zsineg, ponyva, fU^si&'ny, bútorszövet, szőnyeg, linóleum Erdélyi Kender-Lénám és KárpifoskeüékekR.T* V. TapSlex r. f. Kolozsvár, Wesselényi Mlklós-u. 10. Telefon: 37-03. Szárai, zsíros, páni. sós vagy ráncos arc­bőrét helyrehozza az „ILLA“ kozmetika Túl.: m. Pázmány fiára Mátyás klrálytár 27. Telef.i 33-26. Uţ tanítvány kiképzés. öltöny, felöltő és ballotHiaMMibM nagy választék Sebestyén Testvérek ruhaárult ézában Wesselényi Miklós* utói 4. Mént« Méretszabóság. Nvlredf és Orbán készférffruha üzlet Wesselényi M. és Tímár-utca sarok (Főpostával szemben) Felöltők és Ballonkabátok állandóan raktáron. Mérftzné Szigethy Anna férfidivat Uz’ete Mátyás király-tér 8. sz. Dusán felszerelt raktár fehérnemüekben és kalapokban. Folberth Éva áll. eng. gyors-, gépír* ét scéplrö- szakiskoláiéban minden hé 1-én uj tanfolyamok Indáinak« Kolozsvár, Kossuth Lajoe-vtea 5. szám. L «n. Telefon: 18-94. Jávor Géza ny. miniszt. titkár, a gyorírás egyetemi előadója gyorsíró és gépíróiskolája Deák Ferenc-utca 45. sz. Telefon; 17-77. Elektromos gépek, szivattyúk, Azvány olajok. Növényvé­delmi permetező- szer*« beszerezhetők DATKY BÉLA műszaki vállalatánál Kolozsvár, Horfhy-ut 57. Telefon: 27-53. Ujváry Károly műbútorasztalos Üzlet: Horthy-ut 20. műhely: (Thissollni-u. b Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, megrendelésre is készülnek. Hirdessen KELETI ÚJSÁG-ban! SAKK 155. SZÁMÚ FELADVÁNY Hamburger Sándor-tól (Budapest), a be d e t *r b a b c d e f g Matt 2 lépésben. Világos: Kh6, Val, Fe7, Hc6, c8, gy: c4, Í4, h4, h7 (9>. Sóiét: Kf7, Fh8, Hd7, g7, gy: f5, h5 (6). •fr A március 14-én közölt 152. sz. feladvány (Mittelmann) megfejtése: 1. BflXfS. * (Stuttgarti verseny, 1937.) Világos: Foltys. Sötét: Richter Kurt. 1. d4, Hf6. 2. Hf3, b5. (Az u. n. lengyel védelem. Richter szereti kerülni a sablont.) 3. e4 (?) (Ez nem lehet a legjobb. Centrum­gyalogot ad a ,,b“-gyalogért.) 3 ___Hxe4. 4. Fxb5, e6. 5. 0—0, Fe7. 6. Hb—d.2, Hf6. 7. Ve2, Fb7. 8. Bel, 0—0. 9. c3, c5. 10. Hfl, Hc6. 11. dXc, FXc5. 12. Hg3, He7. 13. Fd3, Hg6. 14. He4, HXe4. 15. FXe4. FXe4. 16. VXe4, Vb6. 17. Ve2, a5. 18. b3, d5. 19. Fd2. (Foltys kissé elfog6doţtan játszik. Máskor lendületesen szokott támadni.) 19... e5. 20. Bfl (20. HXe5, HXe5 után nem lenne jö 21. VXe5 a lehetséges Fxf2-(- miatt.) 20.,.. e4. 21. Hel, fő. (Sötét erős gyalog­rohamot indít.) 22. Khl, f4. 23. f3, e3. 24. Fel, Hh4. 25. Hd3, Fd6. 26. HXf4, FXf4. 27. g3, FXg3. 28. hXg3, Hf5. 29. Bgl, Bf6. 30. Kg2, Vd6. 31. f4, d4, 32. cxd4, Ba—c8 és világos feladta. Következhetett volna Vd5 + , vagy Bg6, sőt a huszáráldozat g3-on is. líflliléfcstö és budapesti elsőrangú gyárba felvétetik. Ajánlatok „Jó fizetés* jeligére p Leopold Ccrnéi hirdető "©• I d *ba, Budapest. V [., Teróz-körut | 3. szím küldendők. A csoda is meghal... Irta: B i í r o anos A kutya már félórája vonított toi'kasza- kadtából az eresz alatt. Bent égett a lámpa s homályos fényével rávilágított a nagybe­teg N agy Gergelyné elcsigázott, viaszsárga arcára. Az ágy körül ott ültek a szomszé­dok. Egyetlen szó nélkül, mert a beteg ép-; pen az imént szenderedett el. De kellett is szegénynek már egy kis jótékony szender- gés, hiszen három éjjel s három nap le sem hunyta a szemét. A fájdalmak úgy kínozták s gyötörték kiaszott testét, hogy még a po­gány is megszánta volna. Csak Nagy Ger­gely szólalt meg időnként s akkor is ilye­neket mondott: — Elmegy szegény... £n érzem, hogy el­megy. Az éjjel is az anyját emlegette. Húsz éve már, hogy halott s eddig nem beszélt róla solia, miért hát éppen most, ha nem volna szüksége rá?... Szüksége van Rózsá­nak az anyjára, hogy segítsen neki odaát menni, még pedig minél könnyebben. Mert higgyék el, emberek, nem olyan könnyű dolog az, amikor elválik a lélek a testtől. Nagy dolog az a testnek is, a léleknek is. Erősen nagy dolog s az ember mégis csak akkor tudja ezt elkövetni, ha úgy legyengül, mint Rózsa. Mert neki már nincs sok hátra. Hiszen a kutya vonítása is azt jelzi... — Ugyan, ugyan, Gergely bácsi, babona az — mondotta Szabó Klári, aki mostanában minden bibliaköri estén ott volt. Éppen a tiszteletes úr mondta a tegnap este a biblia­körön, hogy úgy tele van ez a falú baboná­val, mint a kutya bolhával... — Ne ízetlenkedj, te leány! — kapta fel a fejét az öreg Máiiskó néni. — Hát nem érzed, hogy a halál árnyékában ülsz? Ügy fúj a szele, hogy az embernek a le'ke is reszket belé. Meghal Rózsa, meghal szegény Rózsa, mert igy szól Isten szent felségének a véle való rendelése. A koporsóját meg­csináltattad-e már, Gergely?... — Ott a vén Szabó Feriné koporsója, jó lesz az neki — mondta Gergely. — A Szabó Feriné koporsója ? — Az, az. Már el is hoztam még a teg­nap este. Ott van a csűrben letakarva ... A beteg körül ülhettek vagy tizen, tízen- ketteh s mind összenéztek egymással. Sze­mükben ott csillogott már egy-egy török- búzaszemnyi reménység, hogy Rózsa még­sem hal meg. Mert aki a vén Szabó Feriné koporsóját megveszi, az mind életben marad. Visszatér még az enyészet küszöbéről is. Hi­szen már sokan jártak igy a falúban. Tör­ténete van ennek ... * ügy volt az, hogy vagy tíz esztendővé" ez­előtt a vén Szabó Feriné, aki már akkor volt úgy nyolcvan esztendős, nagy beteg lett. Szegény özvegy asszony volt, de azért szép fekete koporsót csináltatott magának az asztalossal, hogy ne szólják meg majd a te­metésen, akik kikisérik a cinterembe. Mit ad Isten, alighogy az asztalos hazaszá’lí- totta a fényes fekete koporsót, azt mondja a, halálos beteg vén Szabó Feriné: — Hozzátok csak ide közelebb az ágyam­hoz, hadd lássam, mit csinált az a fránya asztalos, megérdemli-e a pénzt? A két asztalosinas íelnyalábc-lja a kopor­sót s viszi az ágy felé, egész közel, de a vénasszony csak zsörtölődik, hogy ö nem látja egész tisztán a koporsót, mert sötét van a szobában s gyújtsanak lámpát. Az asztalosinasok gyújtanának Is, de nem ta­lálják sehol a gyufát. Megmérgelödik erre Szabó Feriné, ledobja magáról a takarót s mint valami szellem, kiperdül halálos ágyá­ról. Odarohan a tűzhelyhez s a tűzhely pár­kányáról előveszi a gyufát: — Itt van s mégse találják. 6, a boldog­talanok. Hol vagytok, te?... De a két asztalosinas már kint volt az utcán s lélekszakadva rohantak végig a fa­lún rikoltozva: — Feltámadt a vén Szabó Feriné! .,. Em­berek. emberek, feltámadt a vén Szabó Feriné! . .. Futnak az emberek, asszonyok vén Szabó Ferinéhez s látják, hogy csakugyan feltá­madt ... Ott ül a kicsi kerekszéken, a tűz­hely előtt, fehér ingben, s szorgalmasan si­mogatja a koporsóját: — Nahát, hogy ez a semmire való aszta’ os, Ilyen munkát csináljon?... Nézzék, embe­rek, nézzék, hogy elfuserálta. így bízzék valakiben az ember s előre fizesse ki a ko­porsóját ... Nem, én e.zt nem hagyon any- nylban ... Már a fél falú ott állott a vén Szabó Feri­né kuszkuriájának félig nyitott ajtajában s a vénebbje mindegyre kérlelte könyörögve: —Feküggyék le, Zsuzsa néni, feküggyék vissza az Isten szerelmére, mert így igazán meghal... — Kicsoda? Én?... No, engem ugyan ne féltsen senki. Megyek s beszélek az aszta­lossal. Nekem ilyen csúfságot ne csináljon. Gyertek közelebb, nézzétek meg, hogy ra­gad ennek a koporsónak a festése... Annyi pénzért! És a vén Szabó Feriné csakugyan nem hagyta annyiban. Az asztalosnak pedig vissza kellett vennie a koporsót. De Szabó Fennének máskülönben sem volt már szük­sége rá, mert a bosszúság úgy helyrehozta, hogy még tíz esztendőt élt utána makk- egészségesen s él ezmái napig is A kopor­sója pedig ezalatt mindig ott állott készen az aszialosmühelyben s ha valakinek hir­telen kellett, hát csak íelnyalábolták és el­vitték számára. Különös koporsó volt. Ahova vitték, ott a halálos beteg, akár egykor a vén Szabó Feriné, nyomban jobban lett. Híre is ment a koporsónak, még a hetedik faluban is tudtak róla. És az is megtörtént, hogy még a hetedik faluból is eljöttek a csodatevő koporsóért, ha valami kedves hozzátartozóról volt szó. Nagy Gergely is éppen a szomszéd faluból hozta elő a le­gendás koporsót. Csupán az bosszantotta, hogy az árával már két jó ökröt is lehetett volna vásárolni, annyira felverték az áiát időközben. — Mindegy, szegény Rózsa megérdemel ennyit — mondotta beletörődve —, de azért mégse bánnám, ha nem volna szüksége rá... * A kutya újból vonítani kezdett. Még hosz- szabban s kétségbeesettebben. Valahol a kert aljában pedig a halálbagoly adott, han­got. Ezek már Igazán csalhatatlan jelok voltak. A beteg valóban meg fog halni. Hi­szen megint a már húsz éve halott édes­anyját szóllngatja szegény Nagy Gergelyné s tegnap délután pedig az utolsó Kenetet is felvette. — Nem bírja ki reggelig sem, — szólott Máriskó néni a többihez, akik a halálos be­teg ágyát körülülték. — El kell készíteni a ruháit is. — Készen vannak azok már, — mondta Nagy Gergely — &2 esküvőnk óta készen vannak, mert Rózsa az esküvői ruháiban akar a sírjában nyugodni. Ott vannak a kasztenben, nem nagy dolog lesz majd elő­szedni Őket, minek ez a nagy sietség? — Te, Gergely. Fel kellene hozni a csűr­ből a koporsót, hogy lássa Rózsa is, talán akkor könnyebben menne — biztatták a férfit. — Akkor aztán vagy magához térne, vagy a koporsóba térne, de kár így gyö­törni tovább. Nézzétek, hogy kínlódik sze­gény. — Pedig áldott egy jó asszony volt, — szólalt meg a falu szegénye is — nem ér­demel meg ennyi kint s megpróbáltatást. Isten megkönyörülhetne rajta. — Könyörüljön meg rajtad s ne Rózsán, — szólott rá Nagy Gergely. — Hát éppen úgy akarod a halálát? — Hát a szlnehagyott ünneplő szoknyá­ját csakugyan nekem hagyta — nézdelődött eire-arra ártatlanul a vénasszony. — Neked? — kérdezte Nagy Gergely. — Hát ne félj, nem viszi magával Rózsa s megkapod. — Fel kellene hozni már mégis azt a csudatévő koporsót a csűrből — nógatták Gergelyt. — Még késő lesz s akkor ki felel majd érette? Csakugyan lementek a csűrbe a koporsó­ért 8 felhozták a halálos beteg asszony ágya mellé. Sötét volt az éjszaka s az eső is esett. Reménytelen idő volt, akár a halál. Fújt a szél, a nagy jegenyék sirdogáltak a szélben, hogy majd széthasadtak hajladozá- sukban. Még a házba is béhallatszott az éj­szaka ijesztő sírása s a kutya se akarta abbahagyni keserves vonitását. A betegnek mégsem mozdult meg egyetlen arcvonása sem. Úgy feküdt az ágyán, mint a halott. Mert az is volt már Nagy Gergelyné: bé­kés, örökre elcsendesedett halott... övéle nem tett csodát Szabó Feriné ko­porsója, mert abban ment a másvilágra. Csak a falu lázadt fel s mindegyre azt haj­togatta, hogy bizonyára temérdek bűne volt szegény Nagy Gergelynénelc s azért nem segített rajta a csoda. De a temetés után három napra a falu is magához tért s lecsöndesedett. A halállal nem lehet perbeszállanl, csak idelg-órálg. Mert a halál éppen olyan erős és könyörte­len, akár az élet. TM034-F ÖN t... ... hogy a „derült égből lecsapó lAttdm* kifejezés egy régi görög mondának köszön­heti eredetét f Pheidikas görög szobrász Zeusz aranyból és elefántcsontból készült óriásszobrának felavatása alkalmával látható jelet kért az istenről megelégedésének kife­jezésére, mire Zeusz a szobor előtt álló tálba „a derült égből villámot bocsátottanélkül, hogy az értékes edényben valami kárt is tett volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom