Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

1943. AVUI LI S 4. JSgiiSlirflyMQ Olaszországi levél Akik ezelőtt két évve! ellátogattak a ko­lozsvári Olasz Kulturintézet által rendezett olasz előadásokra, bizonyára emlékeznek még Ginetta búsét tire, a szép, fiatal firenzei tanárnőre, akit a magyar irodalom iránti érdeklődése, Erdély megismerésének vágya hozott le Kolozsvárra. A római egyetem lek­torának és egyben a római magyar akadé­mia akkori titkárának, Tóth Lászlónak ve­zetése alatt már Olaszországban bepillantást nyert a magyar költészetbe és irodalmi is­mereteit Erdélyben akarta, kiegészíteni. Hó­napokon át dolgozott Kolozsvárt és veleszü­letett művészt érzékével megértette a város lelkét és ezen keresztül megértette, meg­szerette az erdélyi Írókat. Egy már régeb­ben érkezett, kerülő utat megtett leveléből kiérzik, hogy mindaz, amit Erdély levegő­déből, az erdélyi szellem erejéből magába szívott, az tovább él lelkében. Kedves köz­vetlenséggel idézi fel a kolozsvári napok, az itten nyert benyomások emlékét. ,,A Pescara-ban töltött nedves, hideg téli hónapok alatt gondolatban gyakran elláto­gattam a kolozsvári házukba, a barátságo­san meleg ebédlőbe, ahol a kerek asztal mellett annyit beszéltünk az erdélyi iroda­lomról, ahol elnézegettük a Székelyföldről készült felvételeket, és közben belemerül­tünk egy-egy gyönyörű Nyirö-novellába, vagy a Ftnta lehelet finomságú és olyan so­kat kifejező verseit fordítottam olaszra. Nyiröt már a Tóth László fordításaiból is­mertem, de a többi íróval Maga ismertetett meg és igy szerettem meg a Székelyföldet, anélkül, hogy valaha is láttam volna. Sze­retettel őrzöm magyar emlékeim között azt a kék-kötésű könyvet, a ,J$6tás könyv“-et, amelybe rendre irta be a magyar dalokat, székely nótákat. Minden látogatásomnál egy-egy újabb nóta várt reám, aminek a szövegét leforditta olaszra. Minden nóta egy külön kis történet. Minél többet ismertem meg belőlük, annál inkább kívántam hallani a kedves, különös szöveget és annál jobban vágyam oda, ahol ezek a dalok születtek. Vágytam közelről látni a kemény, erösaka- ratu székelyeket, akikről Nyirö olyan csodá­latos dolgokat irt és vágytam megismerni az írót, aki ezeket az egyszerű, eredeti embe­reket olyan közel hozta a szivemhez. Meny­nyit terveztük, hogy nyárára visszajövök és ellátogatok a Székelyföldre, a Hargitára! Emlékszem, milyen élményt jelentett szá­momra, amikor végre megismertem Nyiröt és milyen boldog voltam, amikor megaján­dékozott a ,Júlia szép leány“-nyal és elol­vastam a kedves dedikációt: „Az olasz „Jú­lia szép leán#“-nak". Azóta már le is fordí­tottam és Írtam Nyírének, hogy a fordítás kiadási jogát megszerzem. Emlékszik még, mennyit biztatott, hogy Pesten, az olasz külturintézetben tartsak egy előadást Er­délyről, a székely Írókról. Ez nem sikerült, de most Pescarában Erdélyről, a Székely­földről tartok előadást. Azt szeretném, hogy akik előtt beszélni fogok, olyannak lássák Erdélyt, az erdélyi lelket, amilyennek én láttam és én ismertem. Vártam, hogy ezt közölhessem, mert tudom, örülni fog neki“ — a, többek között Ginetta Lusetti. Igaza van az én kedves kis olasz barát­nőmnek, nagyon jól esett erről a hírről hal­lanom. Tudom, hogy nemcsak hangulatokon keresztül lelkesedett Erdélyért, az ö érdek­lődése és szeretete s az olasz-magyar lelki közösség messzeható jelentőségének dtérzé- séböl fakadt. Tudom, hogy az azóta már megtartott előadásában a müvészlélek kifi­nomult meglátásai mellett elsősorban ennek a lelki közösségnek a gondolatát érzékel­tette. Ma., a pusztulás és rombolás kofában minden apró kulturteljesitmény is jelentő­séggel bir, mert épitömunkát jelent. Kívána­tos volna, ha minél többen jönnének hozzánk tanulmányútra a baráti Olaszországból, hogy maid hazájukba visszatérve, tovább fejlesz- szék és erösitsék az olasz-magvar szellemi kapcsolatok folyamát. HORY ETELKA ELTŰNT KÉT LEVENTE Gáspár Béla 1928. évfolyambeli levente, Berde Mózes-utca 3. szám alatti lakásáról és Petőfi pezsö 1927. évfolyambeli levente, Fenesi-ut 111. szám alatti lakásáról már­cius végén, értesítés hátrahagyás nélkül, eltűnt. Minden jóérzésü levente, áld a valószínű­leg együtt útnak indult leventék útirányá­ról, vagy tervéről tud valamit: azt a Hon­véd-utca 46. szám alatti városi levente­parancsnokságon a legrövidebb idő alatt jelentse. TAVASZI DIVAT — Olajos Éva ruhatervei — 1. rajz: Nyers selyemből vagy nyersvá- szonból, belsőgombolással. 2. rajz: Piros vászonkabát, tengerész­kék szoknyával, aranygombbal, 3. rajz: Csau-csau szinü kosztüm, szoknyát paszpolozással. 4. rajz: Emprimé ruha, elől húzott szoknyával. Áz uj ukrán irodalomból "Rovásírás Irta: Modest Lewiekij Lubomyrkában járvány ütött ki a gyer­mekek között. És éppen a húsvéti ünnepek előtt. Az asszonyok azt gondolták, hogy ka­nyaró vagy himlő, de a rudnai borbély azt mondta: sarlah. De mindegy is, milyen nya­valya volt, a gyermekek úgy hulltak, mint ősszel a legyek, pedig Lültsyha mama, a javasasszony, az istállók jászlaiból össze­gyűjtött maradékkal gyógyított, a borbély pedig újfajta orvosságot talált fel, azt adta a gyeermekeknek, olcsón. Petro Holovátyinak, a falusi rendőrnek megparancsolták, jelentse minden harmadik napon a komiszárnak, hány gyermek beteg, hány halt meg. A komiszár mérges fickó, sokszor csak úgy ordít bolondjára az irodá­ban. De, hogy a szombati napokon milyen dühös, nem is részletezem: amikor a falu összes vezetői nála jelentlceznek. Ilyenkor káromkodik, ahogy a torkából kifér, sok­szor pár pofont is lecserdit egyik-másik hi­vatalnoknak, vizet huzni, fát hasítani küldi őket. Szegény Holovátyit, a falqusi rendőrt ez a sors fenyegeti minden héten kétszer. A rendőri pálya mindénképen nehéz. Min­denki, aki hozzád jön: az már mindjárt pa­rancsol neked. A falusi elöljárónak, írnok­nak az irkafirkáit, jegyzékeit hordod ki. A bírónak és a vizsgálóbírónak elövezeted a vádlottakat, a fogatot előállítod, a finánc­nak tanukat szerzel... a borbélyt útbaiga­zítod, merre laknak a betegek, az orvosnak Összegyűjtőd a gyermekeket áz oltásra. A rendőr, mindig csak, a, rendőr! És ha valami egyéb baj is közbejön, temetés, tűzvész, vagy mint éppen most ez a járvány, igazán a leg­nagyobb ellenségednek sem kívánd a rendőr állását. Vonásokat vés rovásos botjába. Az Írás, az már magasabb művészet, ahhoz nem ért szegény feje. A betegeket vonással jelzi, a megholtakat kereszttel. Isten bocsássa meg a bűnét, hogyha csak egyetlen gyermeket is kifelejt, legyen az a legkisebb, leg jelen fék­telenebb is... A komiszár sem a maga eszé­től akarja ezt tudni, az adatokat a nagy hivatalok kérik, Moszkvában. Súlyos bánat nyomja Holovátyi lelkét. Egyetlen gyermeke szintén beteg. A jár­vány nem kíméli. Pedig szép gyerek, ötödik évében van. Husvét első napjától fekszik, nem gyógyul. A többi gyerekek vagy meg­halnak, vagy fölépülnek, de a kis Ivással a jó Isten tudja, hogy mi van: egyre csak fogy, arca sápadt és sárga, mint a viasz, keze-lába vastagon megdagad. A Lültsyha mama már minden hires-neves orvosságot kipróbált rajta és még a borbély is sokszor érdeklődött a gyermek hogylétéröl, orvossá­got adott 6 is, a jószivü asszonyok messzi főidről májusi balzsamot hoztak, de nem ja­vult, nem gyógyult, cseppet sem. A végtelen pusztában a vihar tombolt. Hi­degen, élesen futt a szél, aprószemü, sebes eső vágódott a földre. Estefelé járt az idő, a sáros utón két kis sovány lovacska húzta nehéz terhét, a szekeret. Holovátyi a város­ból jött, az orvostői, a beteg Ivással is fe­leségével. Szomorúan és némán utaztak a fekete esővízben. Az orvos azt mondta, hogy a gyereket városi kórházba kell vinni, a be­tegség súlyos és veszélyes. De, hogy lehet a gyermeket egyedül ott hagyni t Vagy az anyja is maradt volna véle ottf És ha meg­hal a gyermeki A szegény asszony mit csi­nált volna vele egyedül a nagy, idegen vá­rosban f Akkor inkább hazajönnek. Az asz- szony a szekér egyik széltől védett sarkában ült, melegen betakarta gyermekét, szivéhez szorította. Férje a szekér mellett ballagott, a lovak most megfeszítették minden erejü­ket, hegynek felfelé mentek, s a hajlott hát­gerincükbe, kopott, fekete bőrükbe mélyen belevágódott a vékony, esőtől nedves kötél. Az ember megállítja a lovakat, lélekzet- hez jussanak. „ó Petro, nézz ide“, — kiált az asszony és huzza magához a gyermeket — „meg­hal!“ Ivás, a hátán 'fekszik, üresen és mereven bámul a világba, a levegőbe. Nehezen lélek­zik, fájdalom van az arcára Írva, amint az ajkát megmozdítja, orreimpája is remeg. ,Meghal, vége!“ — szól Holovátyi resz­kető hangon, a gyermek arca fölé hajol. — „Ivás! Gyermekem." Ivás nem hall, nem figyel. „Miért is vittük be a. városba f" — sir az anya. — „Legalább otthon hal meg, mint keresztényhez illik... a néni gyertyát is szentelt... vedd elő a gyertyát és gyújtsd meg, ott van a kendőben ... Holovátyit a sirás fojtogatja. Mély fáj­dalom kínozza, gondolatait összekuszálja. Arra gondol, nem Is valóság ez, ez nem tör­ténhetik meg. Tépelődik. A lovak alig mo­zognak, párolognak az izzadtságtól. A gyer­tya két helyen eltörött, Holovátyi véletlenül a szatyorra ült, amiben a kendő volt a gyer­tyával. Keze fázik, ujjai meggémberednek a hidegtől. Képtelen meg gyújtani a gyertyát, a kanóc nem ég. Felesége sietteti. „Gyorsabban, Petro. Gyorsabban!" Leguggol a földre, kabátját a szél ellen tartja, meggyujt egy szál gyufát, elalszik ... meggyujtja a másodikat, harmadikat, ötö­diket ... „Siess, mert meghal, gyertya nélkül!“ A kanóc vékony lánggal ég. A gyermek fölé hajolnak, kitakarják, kicsi ujjacskdit szétnyitják, a gyertyát kezébe szorítják. A kis láng pislákol, a sárga viasz a gyermek vértélen kezére csöpög. Ivás nem lélekzik. A gyertya sápadt lánggal ég. A komiszár szine előtt akar megjelenni Holovátyi rendőr. A lépcsőkön áll és vár. Szép, langyos, tavaszi reggel... Az utcán gyermekek játszanak, hangosan nevetnek. Holovátyi szomorú gondolatok kö­zött tusakodik. így játszott még valamikor az 6 kicsi Iváskája is, igy nevetett, szalad­gált és örült az életnek, mintha még most is maga előtt látná a szőke fejét, kicsi, fe­hér ingecskéjét, amit bemaszatolt cut utca porával. Mendőr!“ — kiált valaki az irodából. Holovátyi bemegy, hogy jelentést tegyen. A fülledt, sötét szobában két Írnok ül a hosszú asztalnál, nagy csomó akta fölé ha­jolnak. Papírok és akták mindenütt az asz­talon, a szekrényekben, a padlón is szét­szórva. A falakra szegezve papirok, paran­csok, rendéletek. Hűvös van. és bőjtös éte­lek, dohányfüst keserű, szaga a levegőben. A komiszár egészséges, jőltáplált, hatal­mas ember; vastag szivart szív, rőt bajszát pödörve áll a szoba közepén. ,Mo mi jót hozol ?“ — dörmögi. Hárman meghaltak, tizenegy beteg“ — jelenti a rendőr, a nézi, számolja a rovátká­kat botján, külön számolja a vonásokat, kü­lön a kereszteket. ,Mm... WassyliMskij, adja csak ide a falusi elöljáróság jelentését, lássuk csak, ők mit mondanak!“ Az egyik sovány, nyurga, fiatal írnok tol­lát füle mögé dugja, odasiet, a szekrényhez, veszi az aktát, viszi a komiszárhoz. Az bele­néz, számol. ,Hazudsz, te kutyafülü!“ — mondja Ho- lovályi,nak. ,Mem, elvtárs, igazán nem..." „Szóval nem? Sorold el őket, kik haltak meg?“ ,£yha ntsuks Kornij... Butsakyjéktől ketten, Hanna és Kalenyk.“ „és?“ Holovátyi számolja botján a rovásokat. „Tizenegy beteg...“ Hatalmas ütés csattan a rendőr arcán. „És Holovátyi Ivás, te kutyafülü, azt hol. hagytad?“ — kiáltja dühtől vörösen. A rendőr félrehuzódik, fekete, ködös lese a világ szeme előtt. „Az én Ivásom, most halt meg 6 is, meg­halt és eltemettük, a botomra elfelejtettem keresztet faragni, mikor meghalt, mert él még, él, itt van a lelkemlben, az emlékeze­temben, él, nem is véstem be a halottak közé, bocsánat elvtárs...“ Sir. MIHALYF1 JENO fordítása Kiáradt a Le« patak Beszterce, április 3. (MTI.) Az esőzés nyomán megáradt Les-patak kiöntött és elmosta a Kisilva—lest keskenyvágányu iparvasut töltését. Ennek következtében néhány napig szünetel a kitermelt fa el­szállítása. Nagyilva vasúti vonalát is megrongálta az árvíz. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Április 4. Vasárnap délután fél 3-kor: Az ember tragédiája. Olcsó helyárak. Április 4. Vasárnap este fél7-kor: A becsü­let gyönyöre. Bérletszünet. Rendes hely­árak. Április 5. Hétfő este fél 7-kor: A fösvény. A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt mond: Heszke Béla tanár, tizedes. le­gyeket a pénztár nem árusít. Április 6. Kedd este fél 7-kor: Szöktetés a szerályból. Wameyer Marianne és Ka­tona Gyula a hamburgi Operaház művé­szeinek vendégfellépésével. Vezényel Swarovsky János a salzburgi ünnepi já­tékok egyik vezetője, mint vendég. Be­mutató bérlet 26. szám. Bemutató hely­árak. Április 7. Szerda este fél 7-kor: Coppélia. Balett. Seherezáde. Balett. Bérletszünet. Operahelyárak. Apnlis 8. Csütörtök este fél 7-kor: Mária főhadnagy. Bérletszünet. Rendes hely- árak. Április 9. Péntek este fél 7-kor: Pillangó kisasszony. Warneyer Marianne és Ka­tona Gyula a hamburgi Operaház művé­szeinek vendégfellépésével. Vezényel Swarowsky János a salzburgi ünnepi játékok egyik vezetője, mint vendég. Bérletszünet. Opera-helyárak. Április 10. Szombat este fél 7-kor: Három a kis lány. Bemutató bérlet 27. sz. Bemu­tató hely árak. Április 11. Vasárnap délután fél 3-kor: Az utód. Mihályfi Béla fellépésével. Olcsó helyárak. Április 11. Vasárnap este fél 7-kor: Három a Ids lány. Bérletszünet. Rendes hely­árak. Április 12. Hétfő este fél 6 órakor: Aida. Thorsten Ralf a stockholmi Királyi Opera művészének vendégfellépésével. Bérletszünet. Mérsékelten emelt hely­árak. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN Április 4. Vasárnap este fél 7-kor: Csak egy kislány van a világon. Mérsékelt hely- árakkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom